Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-30 / 25. szám

í Szaporodik a gépkocsifor­galom, egyre szűkebbek lesz­nek az utak. A volán mögött ülők, a nehéz tehergépko­csik, vagy a személygépko­csik vezetői gyakran bosz- szankodva érzik ezt. Nyil­vánvaló, hogy ma már a kor­szerűség, s a továbbfejlődés alapfeltétele, hogy egy-egy községnek útjai révén jó kapcsolata legyen a környe­ző településekkel. Számos példa van rá, hogy ahol ez hiányzik, onnan elköltöznek az emberek, visszafejlődik az élet. Vajon mi a helyzet e téren megyénkben? Milye­nek az útjaink? 1147 KILOMÉTER. Ilyen hosszú útvonal „tulajdono­sa” a megyében a KPM Eg­ri Közúti Igazgatósága. Ter­mészetesen a megyei utak hossza ennél jóval több, vi­szont ez a 1147 kilométer a legfontosabb szakaszokat fog­lalja magában, amelyek lánc­szerűen kapcsolják össze a helységeket. A minap be- jártúiik néhány jellemző út­vonalat ezek közül Berecz Istvánnal, a közúti igazga­tóság igazgatójával, s meg­kerestük a „nehezebb terepe­ket” is, amelyek bizony még sokfelé előfordulnak a me­gyében. Az első szakaszt Eger— Kerecsend. E bükki 25-ös útnak ezen a vonalán sür­gősek az igazgatóság tenni­valói; különösen az útpadka veszélyes itt, s alapos széle­sítésre is szükség van. nak erre, sárkupacok, szeJ méthalmok találhatók mind­két oldalon. NEM MELLÉKESEK A MELLÉKUTAK. A selypi el­ágazástól Lőrinci felé kanya­rodunk. Keskeny, hepehupás az út, jókat bakkanunk a felfagyások foldozgatott göd­reiben. Jobboldalt szép, új házak sorakoznak, balodalt kivágásra ítélt akácfák; már a számozás is ott van raj­tuk. Gondoltam, ez már az útszélesítés előjele, de hamar kiderült, hogy a telkeket akarják a mostani út széléig kiparcellázni, ezért vágják ki a fákat. Ezek szerint itt nincs szükség szélesebb útra ^ — A környéken a Selyp— Gyöngyöspata között húzódó mellékúttal van a legtöbb probléma. Korábban, amikor arra jártunk, a rózsaszent- mártoniak például így kese­regtek; „Erre már nem lehet azt mondani, hogy életveszé­lyes útszakasz, mert ez már útnak sem nevezhető”. Tud­nak-e változtatni ezen a helyzeten? — Pillanatnyilag valóban az a legrosszabb mellékút. Még két ilyen van a megyé­ben: az egyik Szihalom, Me- zőszemere és Egerfarmos kö­zött, a másik pedig Verpelét és Sírok között. Ez utóbbi korszerűsítését már tavaly elkezdtük, a munkát az idén is folytatjuk., Ebben az év­ben egyébként mindhárom útvonalon elkezdjük a fel­újítást, s megváltoztatjuk az áldatlan állapotokat. a mátka déli lejtő- jen. Kőrútunk befejező ré­sze a Gyöngyös—Abasár— Verpelét—Egerszalók útvo­nal; idegenforgalmi szem­pontból is fontos, nagyfor­galmú mellékút. Az 50 ki­lométeres szakasz egy részét ugyan már az elmúlt évben felújították, korszerűsítet­ték, m legnagyobb távon azonban még csak a nyers alapokkal készültek el, s ez bizony nagyon „eszi” a gép­kocsik gumiabroncsát Végig megoldották a vízelvezetést, most is dolgoznak a terepet rendező munkások, á végle­ges befejezés időpontja azon­ban — anyagi okok miatt — egyelőre bizonytalan. Az utakon többfelé is ta­pasztaltuk, hogy sürgős fel­adatokat kell megoldania az igazgatóságnak már az idén. Ezek pedig sok pénzbe kerül­nek. Bízunk benne, hogy ez év végére jobbak lesznek Heves megye útját Hekeli Sándor — A tervek már készen vannak, 75 millióba kerül a korszerűsítés — mondta az igazgató. — Szerződést is kö­töttünk, a 25-ös úton ezt a munkát végezzük el először. MÉG NINCS KÉSZ A 3-AS. Ötszázmillióba került eddig a 3-as fő közlekedési út me­gyei szakasza. Széles, jól ki­alakított útvonal, büszkék lehetünk rá. Az út mentén azonban végig sáros, autó­gumiktól összeszabdalt a sze­gély, s a sárból bizony jócs­kán jut az aszfaltra is. Te­hát van mit csinálniuk még itt az útépítőknek; a neme­sített padkára a biztonságos leállás és az út tisztasága miatt is szükség van. — Benne szerepel a prog­ramunkba, s még az idén hozzá is kezdünk. Valószínű­leg az Egri Közúti Építő Vál­lalat lesz a kivitelező, s aho­gyan az anyagiak engedik, a munkát a lehető leghama­rabb szeretnénk befejezni. Egyúttal új, korszerű infor­mációs táblákat is szere­lünk majd fel. Horton áthaladva, még egy adalékot jegyezhettünk meg a .3-as útról. A községben végig kész az öntött útsze­gély, de hogy ezt kellően rendben is tartsák, arra már a helyi tanácsnak kell ügyel­nie. Amint tapasztaltuk, sok gondot sajnos nem fordíta­QrMömsm 1972. január 30„ vasarnap B izonyára nagy mär a sértődöttek tá­Diagnózis bora, hiszen jó ideje építkezéseinket is az „örökzöld” témák között emlegetjük, akár csak a legismertebbeket, mondjuk a Patyolatot, vagy éppenséggel a házkezelőségjeket, amelyek szinte szünet nélkül céltáblái az észrevételeknek, megjegyzéseknek, sőt gúnyolódásoknak. talán igazuk is van azoknak, akik fölöttébb únják már a csipkelődéseket, korholásokat, őiszintö haragra lobbannak, amikor ismét róluk vám szó. Ám lehet-e hallgatni akkor, amikor annyira szembeötlő beruházásainknál, építkezéseinknél az egyensúlyzavar? Amikor lépten-nyomon kapkodást tapasztalunk egy-egy jij tervnek már az előkészítésében is, hosszú huzavona előzi meg a kivitelezések megkezdését, s nemegyszer szervezetle­nül, lélektelenül látnak hozzá a munkához, s így folytatják a továbbiakban is? Amikor lakott házakat — nemegyszer, viszonylag fiatal utcasorokat — szanálnak, jóllehet amúgy is kevés a lakás, s egyre több, az igénylő? Amikor a kő­művesek úgy építenek, a szakiparosok úgy dolgoznak, mint ha maguk sem követelnének másoktól jobbat, tökéleteseb­bet. S az új házakban néhány hét vagy hónap múltán pat­togni, peregni kezd a vakolat, újjnyi vastag' repedések ke­letkeznek a falakon, meglazulnak, megsüllyednek a parket­ták, egyre kevésbé zárnak az elvetemedett ajtók, ablakok, réseiken pedig fütyülve szalad át a metsző szél? Csepeg, csurog a vízvezeték, nem működik rendesen a gázkonvek­tor, a boyler, s lihegve kell kutatni, futkosni a levonult mesterek, felelős vezetők, cégek és szervek után...?! Le­het-e hallgatni, amikor azt tapasztaljuk például, hogy amíg két esztendeje országosan 900 állami lakás került ötven szá­zalékkal többe, mint ígérték, addig tavaly már háromezer ilyen lakásdrágulásnak voltunk tanúi? S üzemek, intézmé­nyek, „csúsztak”, miközben eredetileg tervezett költségek egyre csak nőttek? Nem, korántsem lehet sajnos visszafogni. az indulato­kat. Akkor sem, ha némelyeknek esetleg fáj ezekkel talál­kozni, keserű ezekkel szembenézni. Feltétlenül beszélni kell a rosszról is. Nem gonoszkodva csámcsogni rajta — csak beszélni. S annál is inkább, mert ha közvetlenül nem is. közvetve feltétlenül valamennyiün­ket érint. Előbb, vagy utóbb mindannyian érezzük. A „diagnózis” puszta megállapításával azonban tnég véletlenül sem jutunk előbbre. Ez csupán egy köznapi fel­ismerés, tény, amin nem is szabad különösebben meditálni. Megújul a lakótelep Is Petíflbánpoli a gázprogramban Mind számottevőbbek me­gyei, sőt országos viszony­latban is a Mátraalji Szén­bányák petőfibányai üzemei, a városrésznyi telep hajdani iparának örökösei, tovább­fejlesztői. Jellemző erre, hogy együttes termelési értékük — a tervek szerint — az idén már a 300 millió forin­tot is megháladja, s vállal­kozásaik népgazdasági szin­ten is fontos elképzelésekhez kapcsolódnak. ü g£pOzemiEh elképzeléseiről Gál Béla üzemvezető-helyettestől tájé­kozódtunk. Mint megtudtuk: az oszlopgyártás iránt meg­növekedett igényeknek tu­lajdonítható főként, hogy "eb­ben az évben már az eddig „bűvösnek” tartott 100 millió forintos forgalom fölé emel­kedhetnek. Legnagyobb meg­rendelőjük változatlanul a Magyar Villamos Művek: ré­szére szállítják a vezetéktar­tó vasszerkezeteket. Termé­A gépüzemi kotrószereidében Papp József egy fogaskerék koszorúházát javítja. (TöGh Gizella feävj keik ennélfogva a legkülön­bözőbb vidékekre kerülnek, közöttük például az aradi nemzetközi vonalra is, ame­lyen áramot importálunk. Ki­sebb részben vállalatuk be­ruházásának megvalósítását segítik Visontán, saját üze­mük rekonstrukciós munkáit végzik, a dunaújvárosi új, horganyozó csarnok épület- szerkezeti feladatain osztoz­nak, s a Selypi Cukorgyár­ban épülő, répamag-kiké- szítő üzem vasszerkezeti munkáit teljesítik. Érdekes profiljuk a kotrójavítás, amelyre az utóbbi időkben valóságos „gépkórházat” si­került kialakítaniuk, beren­dezniük. Mindezek mellett számot­tevő az országos gázprogram megvalósításában való rész­vételük, amelynek. során a szomszédos testvérüzemmel kooperálnak. Kereken 20 mil­lió forintos ez a megbízásuk, miszerint nyom;, sfokozó és gázátadó állomásokat szerel­nek Vértesbogláron, Szőny- ben, Kápolnásnyéken. 9 [StaWpítöii üzemvezetője, Bérezés Ri­chard, az említett gázprog­ramot illetően, már 110 mil­liós tervről beszélt. Munka- területük az* idén is a Du­nántúl, s legnagyobb mun­káik a Veszprém—Ajka—De- vecser vonalon, valamint a százhalombattai—kápolnás- nyéki, mezőszentgyörgyi— dombóvári szakaszon várnak rájuk. Míg a kisebbek közül a Péti Nitrogénművek veze­tékáthelyezése, a váci DCM már befejeződő gázmunkái figyelmet érdemlőbbek. 9 negyesuzBíiT terveiről Nagy István üzem­vezetőtől szereztünk infor­mációt, A hajdani bányaki­szolgáló üzemben az utóbbi években mind erőteljesebben fejlődött az építőtevékeny­ség, s tulajdonképpen ma már ez dominál a 90 milliós munkában. Faházaik iránt fokozódik leginkább az ér­deklődés, amit mi sem bizo­nyít jobban, mint az, hogy csupán eddig 7400 négyzet- méternyi összterületű épület­re — ugyanannyira, mint ta­valy egész évben — kötöt­tek szerződést, vagy éppen és terápia avatkozást, különösen ha olyan Kiváltképpen feleslege­sen, haszontalanul medi­tálni! A „diagnózis” fel­tétlenül „terápiát” igé­nyel, sürget, követel. Gyors, szakavatott be- sűlyos az eset, mint éppen emlegetjük! Reménnyel tölthet él valamennyiünket, hogy — mint a hét végén, az Építési és Városfejlesztési Minisztériumban tartott sajtótájékoztatón is elhangzott — határozott szándék­kal, jó érzékkel, nagy akarattal hozzákezdtek már az orvos, láshoz, a gyógyításhoz. Seregnyi hasznosítható ötlet, javas­lat, elképzelés foglalkoztatja a szakembereket, akik munká­juknál egyébként segítőtársaik ezreinek, tízezreinek meg­találásában bíznak. Komplex munkaprogram, állami költségvetést kímélő műszaki költségnormák kidolgozása kezdődött Az eddigi­nél éberebben ügyelnek arra, hogy a beruházások, az épít­kezések tökéletesen megalapozottak legyenek, ne pusztán szubjektív érzések határozzák meg egy-egy új alkotás, léte­sítmény születését, az épületek elhelyezését méreteit, meg­oldásait díszítéseit Bizonyos fokig határok közé szorítják végre a könnyelműen csapongó fantáziát, az illetékeseket megpróbálják felelősségre szoktatni, komolyságra nevelni az előkészítésben, a tervezésben, a kivitelezésben. A szabad­áras gyakorlat helyett előtérbe helyezik a kalkulált aján­latokat, az eddiginél nagyobb választékot kémek, hogy a legjobb, a legpraktikusabb, a leggazdaságosabb mellett le­gyen lehetősége kinek-kinek dönteni. S ahol megpróbálják mégis kijátszani ezt az éberséget, figyelmet, megfeledkez­nek a józanságról, szembehelyezkednek a közös érdekekkel, ott a minisztérium vétózik, s az eddiginél szigorúbb felelős­ségre vonásokra kerül sor! Hatékonyabb beruházásokra, építkezésekre törekszenek az ÉVM szakemberei,-az ország vezetői, s a siker érdeké­ben természetesen rendet akarnak az anyagiparban is. Azt akarják, hogy a műszaki, technikai színvonal^ a szakmai fe­gyelem a munka egész területén emelkedjék, erősödjék. Korszerű gépek, technológiák egész sorát alkalmazzák a vál­lalatoknál, üzemeknél, s ne legyenek sehol sem kihasználat­lan kapacitások, gazdaságtalan műszakok. E törekvéseknek azonban elengedhetetlenül találkozniuk kéül a különböző területeken, a közvetlenül a megvalósítá­son dolgozók megértésével, jó szándékával, lelkiismeretes igyekezetével is, hogy a szomorú, lesújtó „diagnózist” mi­előbb élfelejthesfiüki Gyón! Gyula kezdtek tárgyalást partnere­ikkel. Párádon, a gyermeküdülő mellett, egy külön kis „üdü­lőváros” építését kezdték ■ meg az említett faházakböl, s még számos más helyen, üzemi célokra szerelnek ösz- sze különböző épületeket Leányfalun hagyományos technológiával építenek 120 —140 gyermek számára téli­nyári szállót, befejezik a selypi, cementgyári lakáso­kat, részt vesznek ők is a cu­korgyári űj üzem megvalósí­tásában, s — többi között — bővítik a rózsaszentmártoni iskolát. Nem utolsósorban pedig — tekintve, hogy a- vegyesüzem egyben a petőfibányai lakó­telep „gondnoka” is —, szá­mottevő az otthoni munka is. Mintegy hatmillió forin­tos felújítást, korszerűsítést akarnak végezni a bérházak­ban, hozzálátnak végre a KISZ-lakások építéséhez, víztisztító és keverőtelepet 'létesítenek a- strandfürdőméi, s máris megkezdték a petőfi­bányai új, 600 adagos üzemi konyha, étterem — a dél­utáni, esti órákban nyilvá­nos vendéglő — kivitelezé­sét. Ez utóbbit még az idén át is akarják adni; augusz­tusban vagy legkésőbb a szeptemberi bányásznapra. S ez így igazságos: a pe- tőfibányaiak, akik ennyit ad­nak — kapjanak is! Sokkal könnyebben megy így a munka I (Gy. Gy.j Heves megyei Patyolat Vál­lalat felvételt hirdet gépésztechnikus! munka­körre, gépipari technikum IV. éves hallgatója is pá­lyázhat. Jelentkezés as egri köz­pontban----------------------------.-------< .......... ........ E gri Vasipari Vállalat gép­gyártásban több éves gya­korlattal rendelkező gépészmérnököt keres Jelentkezéseket munkahely és munkakör rövid leírásai­val „Műszaki eanáosadé’* jeligére egri hirdetőbe kér» jük leadni, /

Next

/
Oldalképek
Tartalom