Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-21 / 17. szám

Csütörtök ssti külpolitikai kommentárunk Két utazás között MOSZKVÁBAN befejezte látogatását Kandzo Kono, h japán törvényhozás felsőházának elnöke és közeleg Gromiko külügyminiszter tokói látogatása. Nem meglepő, hogy a világsajtó terjedelmes kommefttárokban elemzi a számos komoly jel szerint új szakaszba lépő szovjet- japán kapcsolatokat. Ezek a kapcsolatok olyan időpontban kerültek a nemzetközi érdeklődés homlokterébe, amikor a nemzet­közi élet megfigyelői egyhangúlag a japán—amerikai viszony válságáról beszélnek. Az okok közismertek: Wa­shington hosszú ideig jelentős vám- és egyéb gazdasági kedvezményeket biztosított a felkelő nap országának. Megengedte, hogy a japán áruk tetemes része — az export kerek harminc százaléka — az USA-ba zúdul­hasson. Washington politikai alapon tartotta fenn ezt az ál­lapotot több mint két évtizeden át: Japánt nyiltan „a kommunizmus és különösen Kína” elleni harc jegyében erősítették az amerikaiak. Csakhogy az utóbbi időben Nixon egyidőben két nagy csapást mért a dinamikus gyorsasággal fejlődő ázsiai szigetországra. A híres „dupla Nixon” két, egymással összefüggő része: 1. Washington nyitása Peking felé és 2. a Japánnak eddig nyújtott gaz­dasági kedvezmények „fájdalmas felülvizsgálása”. A HELYZET odáig romlott, hogy legutóbb San Cle- mente-ben Szato miniszterelnök kénytelen volt kijelen­teni: nem áll módjában meghívni Japánba Nixont, mert az ország közhangulata ezt nem teszi lehetővé... Ilyen körülmények között várható volt, hogy Japán­nak felül kell bírálnia eddigi, egyoldalú politikai kapcso­latait. Az első lépéseket már korábban megtették, de a folyamat most kétségtelenül meggyorsult. A Szovjet­unión korábban sem múlott a kapcsolatok javítása: nem Moszkva, hanem Tokió politikája változott. Szovjet rész­ről mindig is azt vallották, hogy kívánatos lenne a két nagy ország kapcsolatainak javítása az élet minden terü­letén. A szomszédságból nem utolsósorban az követke­zik, hogy hatalmas lehetőségek kínálkoznak a gazdasági együttműködés területén, de megvannak a politikai kér­désekben is — leszerelés és más fontos problémák vo­natkozásában — az együttműködés esélyei. A két utazás, Kendao Kono moszkvai és Andrej Gromiko tokói útja között kerül sor a szovjet—japán gazdasági vegyesbizottság tanácskozásaira. Itt kerül majd komolyabban szóba egy hat és félezer kilométeres olaj­vezeték, amelyen át a Szovjetunió évi 50 millió tonna olajat szállíthat Japánnak. ÉS EZ csak az egyik téma a sok közül... Ifi iád kinevezése A kairói rádió közlésesze- át volt Egyiptom külügymi- rint Anvar Szadat elnöki ta- nisztere. Riad új tisztségében nácsadóvá nevezte ki Mali- miniszterelnök-helyettesd műd Riadót, alti nyolc éven rangban marad. Vietnam» értekezlet Párizsban csütörtökön meg­kezdődött a vietnami kérdés­sel foglalkozó négyes érte­kezlet 141. ülésszaka. A tár­gyaláson nem jelent meg az amerikai delegáció vezetője, William Porter, aki vasárnap titokban az Egyesült Álla­mokba utazott. Valószínű, hogy Porter Washingtonban folytat megbeszéléseket és csak a jövő héten tér vlsz- sza Párizsba. A konferenciá­ra menet Nguyen Van Tien a DIPK képviselője újság­íróknak nyilatkozott. Kijelen­tette, hogy az Egyesült Álla­mok a felelős azért, hogy a tárgyalások holtpontra jutot­tak. Mint mondotta, az ame­rikai delegáció vezetője a tárgyalásokon egyre kihivób- ban lép fel Takarékossági program Egyiptomban Az egyiptomi kormány — a iiadigazdálkodásra váló át­térés jegyében —, takarékos- sági programot fogadott el,s ezzel egyidejűleg hozzájárult néhány fontos diákkövetelós teljesítéséhez. A takarékossági intézkedé­sek elsősorban az államap­parátust érintik. Mostantól fogva tilos a minisztereknél és a magas rangú tisztvise­lőknek a miniszterelnök hoz­zájárulása nélkül külföldre utazni; 20 százalékkal csök­kentik a kormányhivatalok „dologi” kiadásait, Tilos lesz ezután bizonyos luxusfogyasztási cikkeket elő­állítani, illetve az országba behozni. Kennedy éles támadása Nixon ellen Edward Kennedy szenátor (jobbról), aki hivatalosan ugyan nem elnökjelölt, mégis a választási kampány egyik központi alakja, beszédet mondott New Yorkban, az Emberi Jogok Ligája1 által a távozó V Thant főtitkár tiszteletére rendezett Vacsorán. Beszédében élesen támadta Nixon bel- és külpolitikáját. A többi között kijelentette, hogy az amerikai kormány „súlyos felelősséget” vállalt az indokínai népek jogainak megsértése miatt a történe­lem színe előtt. Kennedy mellett U Thant látható. (Telefoto — AP—MTI—KS) 1918-BAN A MOSZKVAI TERÜLETEN, Káin városá­ban dolgoztam, titkárnő vol­tam, majd a bűnügyi nyo­mozó bizottsághoz kerültem. Sokszor kértem idősebb munkatársaimat, küldjenek Moszkvába, nagyon szerettem volna látni Lenint. 1920-ban beteljesült a vágyam. Lelki- ismeretes munkámért Moszk­vába helyeztek, a Népbizto­sok Tanácsának ügyintéző csoportjához. Határtalan örömmel fogadtam, amikor közölték, hogy a telefonköz­pontban kapok munkát. Amikor először mentem be új munkahelyemre, nagyon izgultam. A szobába bejött Vlagyimir Iljics. Rám nézett és valami melegség sugár­zott szeméből. Hozzám lé­pett és mosolyogva kérdez­te: — Üj ember itt? Hol dol­gozott eddig? Elmondtam. —- Nos, akkor együtt dol­gozunk. A telefoniközpont közvetle­nül Lenin dolgozószobája mellett állt. Nem voltunk so­kan és 24 óráztunk. Élthez a központhoz tartoztak a po­litikai bizottság, a kormány tagjainak irodái és lakása, a népbiztosok, a Vörös Hadse­reg vezérkara, közvetlen vo­nalunk volt Pétérvárral és Harkovval. A telefon kezelé­se mellett Lenin különféle megbízásait is teljesítettük, hogv valamelyest könnyít- sünk a titkárság munkáján. Szobánkban kis táblán vezet­tük Lenin megbízásait. Nem­egyszer ő maga írta fel oda a teendőket: kiket kell ké­sedelem nélkül bekapcsolni hozzá, kit hívjunk fel azok közül, akik találkozni kíván­J&V». januajr 21, péntek Lenin melleit doinoztnm Elmondta: T. Tyihomirova tak Leninnel. Vlagyimir Il­jics csodálatosan be tudta osztani az idejét, kihasznált minden percet. Gyakran jöt­tek hozzá parasztok, munká­sok az ország különböző vi­dékeiről. Lenin szeretett be­szélgetni velük, 0 maga is gyakran kijárt az üzemekbe. Mi továbbítottuk Lenin leve­leit a központi bizottság és a kormány tagjaihoz. Megkö­vetelte, hogy mindenki sze­mélyesen írja alá a boríté­kot, hogy hány óra hány perckor kapta meg a külde­ményt. Ha levelet hoztunk, Lenin azonnal felbontotta és a borítékot beidegzett mozdu­lattal a fény felé tartotta, nem maradt-e benne valami. Vlagyimir Iljics rendszerető ember volt és tőlünk is ezt követelte. Dolgozószobájában, íróasztalán mindig rend volt HA BARMIT KERT. soha nem mulasztotta el hozzáten­ni: „Legyen szíves, intézze el!” S ha valamit elintéz­tünk, amit ránk bízott, min­dig megköszönte. Mi továbbí­tottuk Leninnek a szikratáv­írón érkezett üzeneteket a polgárháborúban aratott győ­zelmekről, a nagy városok ellátásáról, a vasút munká­járól, a tűzifa-kitermelésről, -szállításról. Lenin rendkívül nagy figyelemmel olvasta eze­ket a táviratokat, különösen a frontról érkezett jelenté­seket. Vlagyimir Iljics sok időt szentelt katonai kérdé­seknek. Soron kívül fogad­ta a frontokról érkezett pa­rancsnokokat. Velünk, munkatársaival idősebb barátként viselke­dett. Mindig segítőkész volt. ha bármelyikünk nem érteti valamit. Vlagyimir Iljics sokszor fél­éjszakákat bent dolgozott irodájában. Elmenetele előtt mindig beköszönt hozzánk: „Pihenni mentem, jó éjsza­kát.” Ilyenkor elcsendesedett a munka és egyikünk lepi­hent a Lenin szobájában levő díványon. Előfordult, hogy Lenin visszajött, elnézést kért a zavarásért,. magához vette a szükséges iratokat és „pihenjen csak” szavakkal visszament lakásába. Lenin utasítására aztán egy pihenő­szobát is berendeztek nekünk. Lenin a folyosó végén la­kott. Előfordult, hogy vala­mit otthon felejtett, olyan­kor odaadta a kulcsot és kér­te, hogy hozzuk el a meg­felelő könyvet, iratot. Ha Na- gyezsda Konsztantyinovna be­teg volt, vagy pihent, mindig felhívta erre—a figyelmet és kérte, csendben menjünk be, ne zavarjuk őt. Egyszer, amikor éjszakai ügyeletes voltam, az egész épületben felberregtek a csengők, a Kreml udvará­ról pedig, ahol a Központi Végrehajtó Bizottság iskolá­ja volt, zaj, rohanó léptek zaja hallatszott. Ijedten ki­szaladtam a folyosóra, hogy megtudjam, mi történt. Az őr azt mondta, riadó van, sen­ki sem járhat a Kremlben. Visszamentem a szobámba és riadtan néztem ki az abla­kon. Hirtelen éreztem, hogy valaki a vállamra tette a ke­zét. Lenin volt. — Megijedt? — kérdezte, majd elmondta, hogy próba­riadót rendeltek el, így el­lenőrzik a Kreml őrségének készenlétét. Vlagyimir Iljics az ablakból elégedetten íi­A diákok előtt megnyitják a katonai kiképző központok ajtóit. Az egyetemisták hat­hónapos szolgálatra önként bevonulhatnak; a kormány kiképzőtiszteket küld a fel­sőoktatási intézményekbe, s megháromszorozza az ottani honvédelmi kiképzés időtar­tamát. Szajed Maréi, az ASZÚ KB első titkára egyébként csü­törtökön ismét találkozott a» egyetemisták képviselőivel. Megbeszélésükön az egyipto­mi tömegpárt vezetője ro- konszenvét nyilvánította a diákok iránit; hangoztatta, hogy „a kormány őszintének és hazafiasnak tekinti a. di­ákkövetelések .mögött meghú­zódó indítékokat, tudja, hogy a diákság hatékony szerepet kíván betölteni az Izrael el­len vívott harcban”. Erim-Pompidou találkozó A Párizsban tartózkodó Ni­hat Erim török miniszterel­nök megkezdte tárgyalásait Chaban—Delmas francia mi­niszterelnökkel a két ország közötti politikai, gazdasági és katonai együttműködés foko­zásáról. A tárgyalások után Erim Pompidou francia el­nökkel ebédelt az Elysée-pa- lotában. A török miniszterel­nök délelőtt koszorút helye­zett el az ismeretlen- katona sírjánál, miközben baloldali tüntetők tiltakoztak kormá­nyának politikája, a török politikai ellenzéki személyisé­gek letartóztatása ellen. A Francia Kommunista Párt ki­fejezésre juttatta, hogy szo­lidáris az Erim-rezsim meg­torló intézkedéseinek áldoza­taival. a női mosdóban Letartóztatták azt a férfit, aki csütörtökön egy női mos­dóba kényszerltett két to­kiói banktisztviselőmét és tőrt szegezve rájuk, több ólán át fogva tartotta őket. Több mint száz rendőrt ve­zényeltek a helyszínre, köz­ben mindent elkövettek, hogy rábírják a csuklyás férfit, en­gedje szabadon túszait. Telje­sítették követeléseit is: húsz millió jent dobtak be neki egy ablaknyíláson át és gép­kocsit bocsátottak a rendel­kezésére. Több órás beszél­getés után, amit a mosdó zárt ajtaján keresztül folytattak a rendőrök és az emberrabló, végülis rábírták a férfit a nők szabadon engedésére. Amikor a 30 év körüli férfi, túszait maga előtt terelve ki­lépett a női mosdóból, a rendőrök rávetették magukat és lefegyvereztók. Hídépítés o Boszporusznál gyelte, hogy minden rendiben zajlott le. Vlagyimir Iljics nagyon fi­gyelmes volt munkatársaihoz. Amikor például megtudta, hogy az egyik telefonkeze­lőnk a kimerültségtől megbe­tegedett. személyesen intéz­kedett, hogy szanatóriumba utalják. Máskor arra volt gondja, hogy egyik kolléga­nőnk gyermekét elhelyezzék óvodában. A kronstadti lázadás nap­jaiban Lenin egyik éjszaka nagyon későn tért pihenni. Alighogy elment dolgozószo­bájából, jelentkezett a For­radalmi Katonatanács ügye­letese és közölte: rövid idő múlva sürgős táviratot kül­denek. Én voltam az ügyele­tes. és — mint máskor is tettük, amikor nem akartuk Lenint zavarni — felhívtam a bátyját, Dmitrij Iljicset (ő akkor náluk lakott) és el­mondtam a Leninnek szóló üzenetet. Két perc sem telt el, amikor Vlagyimir Iljics felhívott és idegesen kérdez­te. miért nem viszem a táv­iratot. Szerencsére az ha­mar megérkezett és már sza­ladtam is vele hozzá. Másnap reggel első dolga volt, hogy elnézést kérjen esti türelmet­lenségéért. 1922-ben Lenin többször betegeskedett; jelentkezett az 1918-as merénylet hatása. Mind gyakrabban utazott ki Gorkijba és mind hosszabb időt töltött ott. Gorkijba to­vábbítottunk minden levelet, táviratot, újságot. Az orvo­sok tilalma ellenére Vlagyi­mir Iljics időnként bejött a Kremlbe. Utoljára 1922. de­cember 12-én járt az irodá­jában. 1923. OKTOBER J8-AN KÉRTE, hogy gépkocsin hoz­zák be Gorkijból és váratla­nul megjelent a Kremlben. Altkor láttam utoljára élet­ben. 1924. január 22-én vet-j tünk végső búcsút tőle. Istambul: A tervek szerint 1973-ban kész lesz a világ első transzkontinentális függőhídja. Hossza 1560 méter lesz. víz­szint feletti magassága 64 méter, költsége 150 millió dollár. Hatsávos úttest és két járda vezet majd rajta keresztül. Az „Eurázsiái függőhidon” 1973-ban naponta kb. 22 000 jármű halad át, 1985-ben pedig 55 000. A képen az épülő két óriási hídpillér, a tengerszoros két partján. (Foto: UPI—MTI—KS) Kettős játék „Tetőfokára hágott a mál­tai kormányra gyakorolt nyo­más. amelynek az a cél­ja, hogy Anglia és a NATO megtarthassa a szigeten ka­tonai támaszpontjait” — írja a Pravdában Vlagyimir Jer- makov. Lord Carrington an­gol hadügyminiszter és Min- toff máltai miniszterelnök tárgyalásainak újabb fordu­lóját kommentálva. Az angol—máltai vitába nyiltan beavatkozott az Egye­sült Államok, Olaszország, a Vatikán és az Észak-atlanti Tömb is. Jermakov elmékez- tet: a NATO-országok had­ügyminiszterei legutóbbi ér­tekezletükön ismét megígér­ték Laird amerikai hadügy­miniszternek, hogy összesen egymilliárd dollárral növelik katonai költségvetésüket. Elvben jóváhagyták már azt az amerikai tervet is, hogy a Földközi-tengeren amerikai, angol, olasz, görög és török részvétellel állandó NATO- flottát hozzanak létre. Az Egyesült Államok korszerű fegyvereket és elektronikus készülékeket szállít európai szövetségeseinek Vietnamból, modernizálják a Nyugat-Eu- rópában állomásozó amerikai csapatok fegyverzetét. „Olyan militarista tervvel van tehát dolgunk — állapítja meg a kommentátor —, amelynek éle az európai enyhülés el­len. a fegyverkezési hajsza fokozására, a bizonytalanság és félelem légkörének kiala­kítására irányul.” Mind világosabbá válik, hogy az Észak-atlanti Tömb vezető körei kettős játékot folytatnak — írja befejezé­sül Jermakov. — A világ- közvélemény éberségének el- altatására békés tervekről szónokolnak, ugyanakkor ti­tokban a militarizálás és a fegyverkezési bajsza új ter­veit szövögetik.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom