Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-03 / 285. szám

Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk Ax évszázadban először... MEGINT ÖSSZEÜLTEK ezen a héten az úgynevezett „tizek klubja” képviselői, a vezető nyugati országok pénz- < ügyminiszterei és újra, mint annyiszor már a dollárváj- í ság kirobbanása óta, nem jutottak megegyezésre. Decem- j bér 17-ére — a Nixon—Pompidou találkozót követő idő- | pontra —, halasztották legközelebbi tanácskozásukat, egy- < ben döntésüket, < Mégis, a tizek klubjának ezen a most Rómában le- < zajlott tárgyalásán volt új, sőt meglepő elem. Sok nyuga- < ti lap, kivált a párizsiak, hangsúlyozzák: a konferencia< európai résztvevőit meglepte az amerikai küldött maga- { tartása. Minden korábbi konferencián ugyanis az USA ' mereven elzárkózott az európaiak kérése elöl, (amely el­sősorban arra vonatkozik, hogy ismét helyreálljon a dol­lár-arany átválthatósági paritás, továbbá a dollár leérté- ? kelésére, végül pedig az augusztus 15-én személyesen Ni- ? xon által bejelentett 10 százalékos amerikai védővám el­lj törlésére). Ezúttal Washington küldöttje, váratlanul és meglepően azzal állt elő, hogy Washington adott esetben £ hajlandó a dollár leértékelésére — akár 10 százalék erejé. í ig is —, amennyiben kereskedelmi téren „megfelelő en- < •í gedményeket” kap európai partnereitől. í AM HA FIGYELEMBE VESSZÜK, hogy szinte ugyan- \ \ abban az órában, amikor az USA képviselője Rómában ezt ; a váratlan és meglepő bejelentést tette, Richard Nixon í elnök odahaza Washingtonban a kongresszus elé terjesz- ■ tette évi jelentését az Egyesült Államok kereskedelmi < helyzetéről —, akkor már nem is olyan váratlan és meg­lepő a római engedmény. Sőt: mint látni fogjuk, nem is ngedmény. Nixon jelentése ugyanis beismerte: országa külke­reskedelmi kilátásait elsősorban a bizonytalanság jelle­mezte. Az amerikai termelők a belső, vagy a nemzetközid) piacokon számos fontos területen képtelenek voltak meg­őrizni korábbi pozícióikat, azaz vereségeket szenvedtek a külföldi partnerekkel folytatott konkurrencia-harcban. „Az USA ebben az évszázadban először nézhetett szere­lje a külkereskedelmi mérleghiány kilátásaival” ismerte be Nixon. ÍGY AZÉRT MÄR MAS. Ügy látszik, Nixon augusztus 15-én életbe léptetett „új gazdasági politikája” sem adott kellő lendületet az USA külkereskedelmének, tehát most már kénytelenek lágyabb hangot használni európai part­nereikkel. Rómában, a tízek klubja ülésén azért csillan­tották fel a dollár leértékelésének lehetőségét, hogy cse­rébe javítsák külkereskedelmi mérlegüket, sikerüljön job- ban behatolniok — elsősorban mezőgazdasági termékeik- I kel —, a nyugat-európai piacokra Felvételünkön: Koszigin mellett vendéglátója, Jens Ottó Krag dán kormányfő. (Telefoto — AF—MTI—KS) Alekszej Koszigln szovjet miniszterelnök csütörtökön délelőtt háromnapos hivata­los látogatásra Koppenhágá­ba érkezett. A szovjet kor­mányfő tárgyalásokat folytat a dán kormány vezetőivel, pénteken pedig mezőgazda- sági és húsipari üzemeket lá­togat meg. A szovjet és dán zászlókkal fellobogózott Kast- rup repülőterén Jens Otto Krag miniszterelnök fogadta Koszigint és a kíséretében érkező leányát. V. I. Klau- szont, az Észt Szovjet Szo­cialista Köztársaság minisz­terelnökét, N. D. Hudajber- dijevet, az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaság mi­niszterelnökét és A. A. Szmir- novot, a szovjet külügymi­niszter helyettesét. Jelen volt a repülőtéri fo­gadtatáson Andersen dán kül­ügyminiszter, a kormány más tagjai és Jegoricsev szovjet nagykövet. A repülőtéri fogadtatás után a szovjet miniszterel­nök szálláshelyére, a hiper­modern 20 emeletes Royal- Szállóba érkezett. Útja rövid pihenő után először Minde- lundenbe vezetett, ahol meg­koszorúzta a német megszál­lás alatt hősi halált halt dán hazafiak síremlékét. Délben a városi tanács el­nöke és a polgármester dísz­A Minlnztertanáen napirendjén Szabályozták a tsz*ek nem mezőgazdaság’ jellegű tevékenységét ebéden látta vendégül a szov­jet miniszterelnököt és kísé­retét. Az impozáns rene­szánsz stílusú városháza lép­csőjén a főpolgármester fo­gadta Kosziglnt. A díszebé­den jelen volt Krag dán mi­niszterelnök, valamint a kor­mány több minisztere és a városi tanács vezetői. Az ebéd után Koszigin beírta ne­vét a városháza vendégköny­vébe, majd kora délután a Christiansborg palotában megkezdődtek a szovjet—dán kormányfői tárgyalások. KOK NSZK- tárgyalások Nyugat-Berlinben elterjedt hírek szerint az NDK és az NSZK kormánya, illetve az NDK kormánya és a nyugat­berlini szenátus közt folyó tárgyalásokat még e héten be­fejezik és az_ egyezményeket jövő kedden parafáiják. A nyugat-berlini szenátus csütörtök délután tartott rendkívüli ülése után Ulrich Müller, a szenátusi iroda igazgatója visszatért az NDK fővárosába és folytatja a tár­gyalást dr. Günter Kohrt-tal, az NDK külügyi államtitká­rával. Egon Bahr repülőgépe a rossz, ködös idő miatt, még mindig nem érkezett meg a berlini repülőtérre. Péter János hazaérkezett Varsóból Csütörtök délután hazaér­kezett Budapestre Péter Já­nos külügyminiszter, aki a Magyar Népköztársaság kép­viseletében részt vett a Var­sói Szerződés tagállamai kül­ügyminisztereinek november 30-án és december 1-én a len­gyel fővárosban megtartott értekezletén. Fogadására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Holtai Imre és Roska István külügy­miniszter-helyettes, valamint a külügyminisztérium több más vezető munkatársa. Je­len volt a fogadtatásnál Bo- gumil Dabrowski, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Péter János megérkezése után újságíróknak adott nyi­latkozatában elmondotta: — A varsói tárgyalások­nak két fő témája volt: az európai biztonsági konferen­cia előkészítésének meggyor­sítása, s az időszerű nemzet­közi kérdések néhány vonat­kozása. Ez utóbbi tekintet­ben főleg információ- és esz­mecsere folyt. A külügymi­niszteri értekezlet rendkívül konstruktív légkörben zajlott le, s ebben a tárgyalási soro­zatban sok hasznos ú j javas­lat hangzott el, hogy miként lehetne az európai biztonsági konferencia létrejöttét meg­gyorsítani. — Nemzetközi tekintetben természetesen foglalkoztunk mindazokkal a kérdésekkel, amelyek ma a nemzetközi közvéleményt foglalkoztatják: a közel-keleti, az indiai—pa­kisztáni, az indokínai kérdés­sel. — Nagyon nagy örömömre szolgál, hogy hazafelé együtt utaztunk Cornelia, Manrscu román és Ivan Basev bolgár külügyminiszter elvtársakkal. Együtt vettünk részt az érte­kezleten, s mindhárman Igye­keztünk hozzájárulni. ered­ményességéhez. Nagyon jól előkészített értekezlet volt,.s úgy vélem, hogy a nyilvános­ságra kerülő közös közle­ménynek mind politikai tar­talma, mind a benne foglalt gyakorlati javaslatok hozzá fognak járulni ahhoz, hogy meggyorsuljon . az európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészítése. IS <»ii sí kívüli st^snoí Ciliik* ^unSfago t a i*t om ú nyű list si Az MTI hírmagyarázója írja: A tsz-ek nem mezőgazda- sági jellegű tevékenységének szabályozására azért volt szükség, mert az utóbbi években mindinkább ipar­szerűvé vált a mezőgazda­sági termelés, mégpedig nemcsak a szorosan vett mezőgazdasági munkáknál, hanem a termelés más terü­letein is. Például az úgyne­vezett kiegészítő tevékeny­ségnél, amely lényegében úgy tekinthető, mint a me­zőgazdasági munka folya­matának „meghosszabbítá­sa" egyebek között a termé­nyek feldolgozásával, sőt, értékesítésével. Mindez gaz­dasági életünkben normális tevékenységnek számít, hi­szen lényegében arról van szó, hogy a termelők helyi feldolgozással, a rendelke­zésre álló munkaerő haszno­sításával nagyobb értékű árut állítanak elő, mint ami a földekről „lekerül”, és ter­mészetesen bevételüket, jö­vedelmüket is növelik. A sza­bályozós ugyanakkor elősegí­tette, hogy tisztázzanak né­hány olyan problémát, amely sokszor a közvélemény előtt is kedvezőtlen színben tün­tette fel a téeszek kiegészí­tő tevékenységét, mert sok­szor valamiféle kétes ügy­letnek, vagy éppen fölösle­ges vállalkozónak számított. Kétségtelen, adódtak visszás­ságok, de korántsem olyan számban, mint amire a „szó­beszédből" következtetni le­hetett. A termelőszövetkezetek ki­egészítő tevékenységének ala­kulásánál a tények, a szá­mok azt bizonyítják, hogy a fejlődés az esetek döntő többségében egészséges és di­namikus volt. A téeszek ár­bevétele 1070 ben 54 9 milli­árd forint volt, ebből 17,2 milliárd forint — 34,4 szá­zalék — származott a mező­J£3L december 3.( péntek gazdasági tevékenységen kí­vüli munkából, tehát lénye­gében az úgynevezett kiegé­szítő tevékenységből, azon­ban ebből is 9,9 milliárdot tett ki a mezőgazdasági jel­legű melléküzemági munka, tehát például a gyümölcs- feldolgozás, konzerválás, a zöldségszárítás stb. Ami nem ebbe a körbe tartozott — összesen 7,3 milliárd forin­tos árbevétel —, azt sem le­het valamiféle „ügyeskedés­ként” elkönyvelni, hiszen köztudomású, hogy a falu legerősebb termelő bázisa ma is a mezőgazdasági nagy­üzem, amely nemcsak saját bevételeit gyarapítja azzal, hogy például szállítási vagy építőipari tevékenységre is vállalkozik, hanem a helyi lakosság igényeinek is eleget tesz, ezzel a főképpen szol­gáltatási jellegű tevékeny­séggel. Olyannyira így van ez, hogy például maguk az állami építőipari vállalatok segítik sok esetben a kisebb termelőszövetkezeti brigá­dokat, vállalkozásokat szak- tanácsadással, vagy gépek átadásával. Amikor a szabályozás ar­ról ír, hogy a továbbiakban is kívánatos a mezőgazdasá­gi termeléshez szorosan kap­csolódó ipari tevékenység fejlesztése és a lakossági szolgáltatási igények helyi kielégítése, ezeket a szám­szerű adatokat erősíti meg. Ugyanakkor azonban két­ségtelen, hogy mintegy 3 milliárd forintos nagyság­rendben a téeszek mellék­üzemágai olyan kifejezetten ipari jellegű munkát végez­tek, amelyek sem n mező- gazdasági termeléssel, sem pedig a helyi Igényekkel nem voltak összeegyeztethe­tők. Ezért intézkedett a kor­mány úgy, hogy a jövőben a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek tevékenységi kö- rükhöz szorosan nem kap­csolódó ipari árutermeléssel közvetlen piaci értékesítés céljából nem foglalkozhat­nak. Az Ilyen gép-, könnyű- és vegyipari tevékenységre csak az állami üzemekkel és intézményekkel kötött szer­ződés alapján vállalkozhat­nak, mert így gazdaságosan egészítik ki a nagyipari ter­melést. Ezért a tanácsi szervek fe­lülvizsgálják a mezőgazdasá­gi szövetkezetek ipari jelle­gű tevékenységét és 1972. június 30-ig megszüntetnek minden olyan gép-, könnyű- és vegyipari tevékenységet, amely közvetlenül a piaci ér­tékesítést szolgálta. Azokat Az MSZMP Központi Bi­zottsága szerdai ülésén meg­állapította, hogy a gazdasági munka eredményeivel össz­hangban tovább kell javíta­ni a lakosság életviszonyait, hozzáfűzve, hogy intézkedni kell egyes, társadalmilag in­dokolatlanul magas személyi jövedelmek igazságosabb adóztatásáról. Ennek jegyében születtek a legújabb kormányrendele­tek is, amelyek a jövedelem- adózást szabályozzák. Mint ismeretes, hazánkban az ön­álló szellemi foglalkozásúak, a kisiparosok, kiskereskedők, és egyéb szabad foglalkozá­súak fizetnek általános jöve­delmi adót, tehát az új ren­deletek a bérből és fizetés­ből élő dolgozókat nem érin­tik. A szabályozásra, azért került sor, mert a személyi jövedelmekben az utóbbi években bizonyos arányta­lanságok keletkeztek, társa­dalmilag indokolatlanul ma­gas jövedelmek is kialakul­tak. Az új rendeletek az adózás szabályozásával — mérséklésével, szinten tartá­sával, vagy emelésével — a jövedelmek helyes arányait segítik megteremteni. A jövedelemadók megsza­básánál az új rendeletek az. eddigieknél jobban differen­ciálnak. Ezt szolgálja az az új módszer is, amely külön­választja egyrészt az önálló szellemi tevékenységből szár­mazó jövedelmek adózási szabályait. Az említett két kategória jövedelmi adójá­ról most az eddigi egy he­lyett két különböző kor­a szövetkezeteiket, amelyek­nél az ilyen jellegű ipari te­vékenység árbevétele az összes árbevétel 30—50 szá­zaléka között van, mezőgaz­dasági-ipari, ahol pedig az 50 százalékot meghaladja, ipari-mezőgazdasági szövet­kezeteknek kell minősíteni. Ezekben a gazdaságokban ennek megfelelően szabá­lyozzák az adózást, végső fokon a jövedelmet. mányrendelet intézkedik. Mindkettőnek közös vonása azonban, hogy a kisebb jö­vedelmek az eddigiekhez ké­pest adókedvezményben ré­szesülnek, a nagy jövedel­mek adóját pedig emelik. Kedvezményben részesül az értékes alkotómunka, s fi­gyelembe veszik a renúole- tek a lakosság számára nyúj­tott szolgáltató tevékenysé­get, továbbá az adózók szo­ciális helyzetét is. Változatlanul adómente­sek a nagy értékű szellemi alkotásokért és kimagasló tel­jesítményekért kapott díjak, mint például az Állami Díj, a Kossuth-díj, az irodalmi és művészeti díjak, a nívó­díjak, a pályadíjak stb. To­vábbra is az eddigiekhez hasonló kedvezménnyel fi­zethetik adójukat azok a szellemi foglalkozásúak, pél­dául írók, művészek, akik több éves munkával létre­hozott műveikért jutnak na­gyobb jövedelemhez. A társadalmilag értéke­sebb szellemi tevékenységből származó jövedelmek adóter­he általában nem változik. Differenciálják viszont a má­sodállásból és mellékfoglal­kozásból származó jövedel­mek adóját, mégpedig oly módon, hogy az eddigi felső határ a jövedelemtől függően emelkedik. A másodállásban, vagy mellékfoglalkozásban végzett fizikai munka bére továbbra is adómentes. A kisiparosok és a magán- kereskedők adóztatásánál a rendelet fő célja, hogy ked­vezményekkel is segítse a la­Chüe Santiago tartományá­ban csütörtökön elrendelték a rendkívüli állapotot. Az intézkedést a kormány dél­előtti ülésén hozták és mint nyugati hírügynökségek je­szabályozása kosság igényeinek kielégíté­sét, ugyanakkor erőteljeseb­ben korlátozza a nagy jöve­delmek képződését. Ennek megfelelően o kisebb jöve­delmet biztosító javító-szol­gáltató tevékenységet foly­tatók adója csökken, a nagy jövedelmieké, alkalmazot­takat tartóké fokozódik. Az eddiginél nagyobb adóked­vezményt kapnak az idős és csökkent munkaképességű kisiparosok, kiskereskedők, továbbá a tanulót tartó, il­letve a több gyermeket el­tartó kisiparosok és kiske­reskedők. A szabályozás több szem­pontból egyszerűsíti az adó­zást, Bővítik például azok­nak a körét, akik átalány­nyal adózhatnak, e kategó­riába sorolják a kisebb jö­vedelműeket s elsősorban a • szolgáltató-javító kisiparo­sokat. A kormányrendelet lehetővé teszi, hogy a kisipa­rosok és magánkereskedők jövedelemadójukat is adókö- zösségben fizessék: e mód­szert fokozatosan, 1972. de­cember 31-ig kell megszer­vezni. Ez lehetővé teszt a fo­kozott társadalmi ellenőr­zést, vagyis azt, hogy az adót a jövedelmekkel ará­nyosan állapítsák meg. Az új rendelet az adózás segítségével is igyekszik ele jét venni különféle manípu ládáknak. A jövőben nem lesz érdemes spekuláci'- szándékkal ingatlant vásá­rolni, mert az Ingatlané1: adásvételéből származó jö­vedelmeket is megadóztat ­m lentik, az alábbiakra vezet­hető vissza: Szerdán este néhány ezer fővárosi asszony felvonuláson tiltakozott a rossz áruellátás miatt és a kormány tette fe­lelőssé az élelmiszerhiányért. , A Népi Egységkormány, hívei spontán„ ellentüntetést szer­veztek, s ez „baloldaliak és korzenvatívok közötti” ösz- szecsapássá fajult. A rendőr­ségnek csak nehezen sikerült szétválasztania a csoportokat. Mint Jósé Tóba belügymi­niszter délelőtti rádió- és tvr beszédében közölte, a szerdai incidensekben kilencvenhár- man sebesültek meg, heten közülük súlyosan. Hozzáfűzte, hogy a kormányelenes tünte­tők — ezek már nem az elé­gedetlen háziasszonyok, ha- nem jól megtermett férfiak voltak —, megtámadták a Ra­dikális Párt és a Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség székha­zát, megsebesítették az” Egy­séges Népi Akciómozgalom főtitkárát, Rodrigo Ambro- siót, (Mindhárom szervezet tagja a kormánykoalíciót al­kotó Népi Egységfrontnak) és megpróbálták felgyújtani az UNCTAD épülőfélben levő székhazát. „A zavargások olyan össze- h angolt felforgató terv részét alkotják, amely a demokra- tikus rendszer' megdöntésére, a jobboldal uralmának meg­teremtésére irányul” —, ál­lapította meg' Jósé Toha. Százhúsz személyt őrizet­be vettek, betiltották az ut­cai tüntetéseket, újabb intéz­kedésig betiltották az ellen­zéki Kereszténydemokrata Párt és az ugyancsak ellenzé­ki Nemzeti Párt irányítása alatt álló rádiókat. Mint a belügyminiszter hasgsúlyozta, a kormány keményen lesújt azokra, akik meg akarják za­varni a közrendet, és az erő­szak légkörét próbálják bev®- actai. Az általános jövedelemadó Roszigin Rípnhágian

Next

/
Oldalképek
Tartalom