Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-03 / 285. szám

Világos útmutatás A PÁRT Központi Bizott­ságának üléséről kiadott közlemény reális áttekintést ad hazánk álláspontjáról a leglényegesebb nemzetközi kérdésekben, így az európai béke és biztonság megszilár­dításában. Az Indokínában folyó agresszióban, a közel- keíeti helyzetben. Á Közpon­ti Bizottság ülésének máso­dik napirendi pontjaként a párt vezető testületé áttekin­tette és összegezte a X. kongresszus határozatainak végrehajtásával kapcsolat­ban a gazdasági munka és ezen belül a népgazdaság 1971. évi fejlődését, s vilá­gos útmutatással szolgált a teendőket illetően. Mind a nemzetközi kérdések, mind hazai gazdasági feladataink áttekintése a Központi Bi­zottság útmutatása nyomán elősegíti, hogy világosabban lássuk helyzetünket, vala­mint teendőinket. A gazdasági fejlődés egé­széről a Központi Bizottság az elért eredmények alapján joggal állapíthatta meg, hogy fokozatosan valóra válnak a X. kongresszus határozatá­ban foglaltak, s megvalósul­nak az éves népgazdasági tervben meghatározott fela­datok is. Ugyanakkor a párt vezető testületé hangsúllyal mutatott rá, hogy a nemzeti jövedelem dinamikus növe­kedése ellenére a népgazda­ság különböző területein már korábban is meglevő feszült­ségek csak lassan oldódnak fel. Az előzetes számítások szerint a nemzeti jövedelem 1971-ben 7—8 százalékkal lesz nagyobb, mint volt a múlt esztendőben, A fel- használás azonban még en­nél is gyorsabb ütemben nö­vekedett és meghaladta a létrehozott nemzeti jövedel­met, A népgazdaság külön­böző területei közül az ipar alapvetően a maghatározott irányban fejlődött ,s ami kü­lönösen pozitívum, hogy a termelés növekedése teljes egészében a termelékenység emelkedéséből származott. Ugyanakkor az ipar néhány területén még ma sem kellő iramú a műszaki haladás, a termelésszervezés fejlődése, sőt, néhány iparág, így pél­dául az építőanyag-ipar, még a tervben meghatározott fel­adatait sem teljesítette. Ugyancsak fennmaradtak —, bizonyos tekintetben tovább növekedtek — a beruházási piac feszültségei, s az emlí­tett, valamint ezeken túli gondok miatt a Központi Bi­zottság szükségesnek tartja kellő intézkedések meghoza­talát és végrehajtását. GONDJAINK és teendőink között kétségtelenül a leg- íóntosabb helyet a gazdasági munka hatékonyságának nö­velése, azaz a népgazdaság egyensúlyának megszilárdí­tása foglalja el. A . Központi Bizottság éppen ezért szük­ségesnek tartja, hogy 1972- ben a beruházások összérté­ke ne haladja meg az 1971. évit, s ugyanakkor minden lehetséges módon meg kell gyorsítani a folyamatban le­vő beruházások befejezését és üzembehedyezését. Az egyensúly megszilárdításának rendkívül fontos teendője az is, hogy folytatódjék a népgazdaság szerkezetének javítása, növekedjék a ter­melékenység, s minél több gazdaságosan előállított, kor­szerű termék kerüljön forga­lomba. Azaz: a gazdasági munka egésze jól szolgálja azt a politikai célkitűzést, hogy javuljon a lakosság életszínvonala, tökéletesed­jenek életkörülményei. Ebben az esztendőben egy új ötéves tervidőszak első szakaszának feladatait kel­lett, illetve kell végrehajta­nunk, s nem vitás, hagy a kezdés nagy befolyást gya­korol a folytatásra, azaz a IV. ötéves terv egészének teljesítésére. Amikor tehát a párt Központi Bizottsága nagy alapossággal és min­den lényeges teendőt ele­mezve tekintette át gazdasá­gi helyzetünket, egyben vi­lágos útmutatással szolgált arra is, hogy hol kell keres­ni a feszültségek forrásait, s azok fokozatosan mi módon számolhatók fel. Éppen ezért nagy hiba lenne a Központi Bizottság állásfoglalásét le­szűkíteni csupán gazdasági, műszaki, technikai teendők­re. A közleményből is kitű­nik, hogy a pánt vezető tes­Európa legnagyobb autóbuszgyára tülete rendkívül nagy fon­tosságot tulajdonít a terme­lői kollektívák erejének, a szocialista munkaverseny­nek. a pártszervezetek, a kommunisták példamutatá­sának, kezdeményezéseinek. Ott cselekednek tehát he­lyesen, ahol a Központi Bi­zottság üléséről kiadott köz­lemény alapján nemcsak gazdasági helyzetüket tekin­tik át, hanem számotvetnek azzal is, hogy milyen tarta­lékok rejlenek a dolgozók kezdeményező készségében, áldozatvállalásában. Jóné- hány példa bizonyítja, hogy az összefogás, az emberek véleményének, javaslatánál: kikérése, nehéz helyzetek sorozatán segített át egy-egy gyárat, vállalatot. Ma is szükség van erre, mert csa­kis a gazdasági, műszaki in­tézkedések, valamint a poli­tikai munka egysége te­remthet szilárd alapokat ah­hoz, hogy a meglevő feszült­ségek enyhüljenek. A MŰÉT ESZTENDŐ no­vemberében ülésezett a párt X. kongresszusa, tehát egy esztendő telt el azóta, a ta­pasztalatok azt mutatják —, amint ezt a Központi Bizott­ság üléséről kiadott közle­mény is hangsúlyzozza —, hogy a kongresszusi határo­zatban foglaltak helyesen je­lölték meg népgazdaságunk és társadalmunk fejlődésé­nek irányát, s továbbra sincs szükség semmiféle alapvető módosításra. Elér­kezett azonban annak az ideje, hogy jóval nagyobb fi­gyelem és felelősség kísérje a részkérdések eldöntését és a részfeladatok végrehajtá­sát. Ehhez szolgált útmuta­tással december 1-én meg­tartott ülésének állásfoglalá­sával a Központi Bizottság. A beruházások főszereplői (2*) Akik megtervezik Megszületett a világos döntés, azaz a koncepció. Következhet a második sza­kasz: döntés a megvalósítás­ról. Ez már a tervezés — tá- gabb értelemben vett terve­sés — része. A koncepció — tegyük fel — az volt, hogy új erőművek építésével, s nem a behozatal fokozásával liell fedezni a növek vő ener­giaigényeket. Elkészülnek a különböző tervváltozatok, s ezekből kiderül, hogy egy 800 megawattos kapacitású, fűtőolajjal működő erőmű beruházása 1—1,5 milliárd forinttal olcsóbb, mint a széntüzelésűé, s üzemi költ­sége is jelentősen alacso­nyabb. A terv e változatá­nak előnyei nyilvánvalóak, de további tervező, egyezte­tő munkát igényel, hogy mi módon oldható meg az erő­mű fűtőolajjal való ellátása, e nagy mennyiség nem okoz-e zavart a lakossági szükségletek fedezésében stb. A tervezés tehát több szakaszra bomlik. Először a koncepció beillesztése a népgazdasági szerkezet egé­szébe, az ágazatok egymás­hoz való kapcsolódásába, az iparág szervezetébe... A tervezés e szakarának sokféle, s minden szempont­ból lényeges feladata van. Kívánatos, hogy a beruhá­zási munkák a népgazdaság­ban, annak egy-egy terüle­tén ne lökésszerűen, hanem egyenletesen jelentkezzenek, figyelemmel kísérni, hogy a költségek növekedése — túl­lépése — milyen mértéket ér el, hissen a népgazdaság­nak még nem sikerült be­ruházási tartalékokat ké­peznie s így tovább. LÁNCSZEM ÉS LÁNC. Láncszem a beruházás, lánc­cá kapcsolódik tehát. Üjabb példával élve: házgyárat építenél:, ez a döntés. A házgyári elemekhez beton­vas, cement stb. kell. Azaz a tervezők tovább haladnak a „láncon”, keresik a beru­házás igényeit, illetve föl­mérik a beruházás hatásait. Megvizsgálják, kínálkozik-e mód arra, hogy esetleg több érdekelt bevonásával — a fejlesztési alapok átengedé­sével, amire jogi lehetőség immár van — valósuljon meg a beruházás, mindenki hasznát szolgálva. (Ez utób­bira mezőgazdasági közös vállalkozások kínálnak pél­dát.) Mindez időt emésztő folyamatnak tűnhet, de tény: inkább itt teljél: el több idő, mintsem az át meg átterve­zésekkel. célmódosításokkal, „átlapolt” — egyébként szük­séges szakaszokat átugró — tervezéssel és kivitelezéssel. Mert éppen e tervezői-elő­készítői szakasz gyengesé­geinek tudható be, hogy például a legkorszerűbb technikával felszerelt új be­ruházás, ahol importanyag­gal dolgoznak, s ahol a vi­lágcégeiméi jóval alacso­nyabb munkabért fizetnek, nem képes a világpiacon helytálló terméket produkál­ni. Ami nemcsak magának a beruházónak csalódás. Vesz­teség a népgazdaságnak is. A válasz arra, miért kö­vetkezhet be ilyen helyzet, nem egyszerű. Csupán né­hány tényezőt említve: az állami döntési rendszer nem volt elég következetes, en­isTi— 75 közötti időszakban 41 800 autóbusz gyártá­sával az Ikarus Európa legnagyobb autóbuszgyárává fejlő­dik. A tervidőszak alatt a korszerű Rábá-Man motorokkal felszerelt 200-as család 12 típusa . kerül majd ki az Ikarus futószalagjáról. A hazai igények teljes kielégítése mellett exportra közel 27 ezer autóbuszt szállítanak. A hazai típu­sokon kívül tovább folytatják a bevált Volvo—Ikarys és Sleyer—Ikarus autóbuszok gyártását. Ezekből több száz da­rabot szállítanak tőkés országokba. Képünkön: export far­motor OS autóbuszok a székesfehérvári gyár udvarán. ■ ÍMTJ foto — Meaő SandorJ A harmadik ot ér Állami erőből: 40 százalék 805,4 fő ÍOO lakásra A legdinamikusabban fejlődő Táros: Gyöngyös Heves megye lakásépítési programja Nem tartozik a nagy me­gyék közé Heves megye, hi­szen lélekszámú nem éri el a három és fél százezret sem, s az elmúlt tíz esztendő alatt alig változott ez a száim. Ama városok fejlődése, amely együtt jár a megye iparoso­dásával, szellemi, kulturális gyarapodásával, semmivel sem okoz kevesebb gondot a megye tanácsi szerveinek, mint az akár Heves megyé­nél kétszerié nagyobb me­gyékben. Ezek közé tarto­zott és tartozik elsősorban: a lakásprobléma. Heves megye Tanácsa is kidolgozta annak idején a megye 15 éves la­kásfejlesztési tervét és 1962. szeptemberi tanácsülésén el is fogadta azt. Lemaradás: 2300 lakás A közelmúltban a megyei tanács illetékes szervei meg­vizsgálták, hogy az elmúlt években, közelebbről a két ötéves tervben hogyan alakult á lakásépítési terv, milyen feladatok állnak még ezen a téren a megye előtt és ezt a vizsgálatot megtárgyalta He­ves megye Tanácsának vég­rehajtó bizottsága is. Nem ér­dektelen a rendkívül gazdag tényanyagot felsorakoztató vizsgálat néhány érdekes számadatával megismerkedni, amely messzemenően példáz­za egyrészt azokat az erőfe­szítéseket, amelyek eredmé­nyeket hoztak, s azokat a gon­dokat is, amelyek fékezik a ‘lakásépítési program megva­lósítását Heves megyében. Az elmúlt ötéves tervben a lakásügyi koncepciónak meg­felelően 12 300 új lakásnak — állami, szövetkezeti, ma­gán, vegyesen. —, kellett vol­na megépülnie Heves megyé­ben, de mindebből csak tíz« ezer lakás került tető alá. 2300 lakás lehat az adósság a harmadik ötéves terv zártá­val a IV. ötéves terv elején. Milyen okok vezettek ehhez a lemaradáshoz? A vizsgálat elemzései szerint alapvetően a város- és községrendezés! tervek hiánya, a kiviteli ter­vék készítésének, lassúsága mellett a krónikus építő­anyaghiány és a kivitelezés elhúzódása játszotta, a fősze­repet. Magasabb szintű lakáskultúra A kétségtelen lemaradás él­lenére is azonban helytelen volna negatív képet festeni a harmadik ötéves tervben végzett ez irányú munkáról. Hiszen a tíz évvel ezelőtti 96 és fél ezer lakás helyett a nem kis mérvű szanálások ellenére is kereken 108 ezer lakás van ma már a megyé­ben és rövid fél évtized alatt, az elmúlt ötéves tervben si­került éLémi, hogy a 335,2 fő helyett 320,5 főre csökkent a megyében a száz lakásra eső személyek száma. S ha még hozzátesszük, hogy nemcsak Gyöngyösön, ahol 25 száza­lékkal, Egerben, ahol 14, vagy Hatvanban, ahol 8 százalék­kal növekedtek a lakások számai, hanem a vidéki tele­püléseken is komfortosabb la­kások és többszintes épületek adjál: a gyarapodó lakásszá­mot — akkor nemcsak a számszerű gyarapodásról, ha­nem lakáskultúránk minősé­gi fejlődéséről is bízvást be­szélhetünk. Mit hoz a jövő, milyen el­képzelések adódnak a IV. öt­éves tervben? A megye párt­ós állami szervei, az alsóbb tanácsi szervék, a lakosság igényeinek összevetésével ke­reken 12 fizet; új lakást szán­dékoznak fölépíteni, .ililetve feüépíttetai. Szükség is lesz erre, hiszen a tervek szerint a városok lélekszáma ^szá­zalékkal, de a községeké is több mint 2 százalékkal nő majd. A program alapján, a városokban épül meg a ter­vezett lakásszáim 61, míg a községekben 39 százaléka. Igen érdekes az az eltolódás, ami a magánerők felé irá­nyul a lakásépítési beruházá­sokat illetően. Hiszen állami erőforrásokból a tervezett szám 40 százalékát építik meg Heves megyében, míg a 60 százalékát szövetkezeti, társas, vagy teljesen magán­úton építik fel a majdan ott lakok. Több lakáshoz nagyobb kapacitás A terv megvalósítása nyo­mán közel 117 ezerre emel­kedik majd Heves megyében a lakások száma és ennek kö­vetkeztében 305,4 főre csök­ken a száz lakásra jutó la­kók száma is. A vizsgálat azt is megállapította, hogy a IV. ötéves terv építési, felújítási és karbantartási feladatainak aligha felel meg a jelenlegi megyei építőipari kapacitás. A megyei tanács végrehajtó bizottsága ezért számos ha­tározatot hozott a kapacitás növelésére, az előirányzatok szerint az ezzel a munkával foglalkozó szervezetek 50 millió forinttal növelik „ké­pességüket” —, s ez az 50 millió forint majdnem ugyan­ennyi százalékot, 45 százalé­kos kapacitásnövekedést je­lent. Az érdekes és tanulságos vizsgálat a kétségtelen gon­dok és problémák elemzése mellett megnyugtató perspek­tívát fest a jövőt illetően, I i-t Cyurkó Géaa gedett a „nyomásnak”, a ha­tékonyság, a versenyképes­ség reális elemzése helyett szubjektív, esetleges elemek domináltak a döntésben. Az­után: az időtényezőnek nem jutott kellő szerep, s a dön­téskor kapós termék a beru­házás megvalósításánál: ide­jén már alig keresett. Tül sok hatóság és irányító szerv érvényesítette akaratát a döntésben, s ezek eredmé­nye a cél maradéktalan meg­valósítása helyett a senkit ki nem elégítő kompromisz- szum. Vagy csupán annyi történt, hogy a vállalatnak volt pénze, s elköltötte. Mert ez is megesik. (Az 1971. ja­nuár 1-től érvényes szabá­lyozó rendszer ezért is csök­kentette a vállalati fejlesz­tési alapok növekedésének ütemét, míg korábban 100 forint fejlesztési alap képzé­séhez átlagosan 380 forint nyereség kellett, most 4501) HAJSZA UTÁN... Három fő részre osztható a terve­zés további szakasza: pénz­ügyi, műszaki-technikai és területi vonatkozásokra. (Ez utóbbinál pl. olyan részkér- .dés tisztázására, hogy ren­delkezésre áll-e majd a szükséges munkaerő a fel­épült létesítményben.) Mun­kához látnak tehát a terve­zés alsóbb lépcsőfokain dol­gozók, legtöbbször a beru­házótól sürgetve. Aminek ellenére a hajszával készí­tett tervek olykor hónapo­kig hevernek, s csak azután veszik kézibe azokat a beru­házók, a kivitelezők. Ez már sejteti a gondok egyik lé­nyeges forrását Azt ugyan­is, hogy a fővállalkozói szer­ződés megkötésével legtöbb­ször maga a beruházó a kö­rön. kívülre áll, s a tervezés és a kivitelezés között sem­miféle kapcsolat nincs. Rendkívül sok idő veszik el amiatt, hogy a kivitelező kész „tervcsomagot” kap kézihez, s csak akkor kezdi a kifogásolást, kéri a tech­nikai, technológiai adottsá­gainak megfelelő módosí­tást... A tervezőt viszont csal: arra ösztönzi a köt­bér, hogy időre elkészítse a dokumentációt, de arra sem­mi nem sarkallja, hogy esetleg idő előtt tegye asz­talra; a tervezés ösztönzési rendszere sem jó._ Nem irreális követelmény ennyi gond, ellentmondás fölsorakoztatása után gyor­sabb, hatékonyabb munkát kívánni? TERVEZÉS. SZÓ SZE« RINT. Nem! Az adott körül­mények között is sokféle mód van a tervezői munka jobbá tételére, de ehhez a szó szoros értelmében ter­vezni kell. Annak megálla­pítása mellett, hogy az el­múlt években a tervezői munka műszaki színvonala, s ennék következtében a lé­tesítmények korszerűsége ja­vult, kimondhatjuk: a kése­delmei: jelentős része a ter­vezés szakaszára jut. Már eleve hosszú határidőre vál­lalna!: munkát a tervező válialatok-intézetek —, s nem tisztázzák félreérthetet­lenül a megrendelő igényeit. Sorolhatjuk: a jó tervhez elengedhetetlen a szerkezet­egyeztetés a kivitelezővel, ez utóbbi technikai, technoló­giai felkészültségének figye­lembevétele, az anyagok be­szerezhetőségének mérlege­lése, s így tovább. Ami ma sűrűn hiányzik, mert hiány­zik a tervezők kellő anyagi érdekeltsége és — felelőssé­ge! Ezért, hogy nem ritka eset. amint az éppen a na­pokban, az országos építő­ipari aktíván is elhangzott: a kivitelezői: munkához lát­nak, de kiviteli terv még nincsen, csak részletek, váz­latok vannak, s már előre vetik árnyékukat a véget nem érő viták, az áttervezé­sek, a módosítások, a kése­delmek. Mészáros Ottó Mmíísm Q 3KW1.» december % címei •

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom