Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-12 / 293. szám
Bajor Nagy Ernő: Művészek és civilek Észrevették? a „civil” szó mostanáig nem annyira az egyenruhás testületek tagjainak körében használatos a kívülállók megjelölésére, inkább művészek nevezik így azokat, akik valamely „prózai” foglalkozással keresik kenyerüket. E szóval bizonyos különállást fogalmaznak meg, amiről Tímár József, egy alkalommal így vélekedett előttem: „A művész gyakran beszél arról, hogy az érdeklődőktől távol szeretné leélni életét, ám, ha ilyen helyzet alakulna ki — belehalna.’’ •Igen, jóllehet a művésznek elsősorban alkotásával, teljesítményével kell hatnia, hatása mégsem választható el személyétől. Az érdeklődés nem torpan meg egy színházi előadás utolsó szavánál, nem korlátozódik egy tárlat megtekintésére, nem ér véget, ha a koncertező hegedűs meghajol a tapsra. Ezért nőtt már szinte könyvtárnyira a művészvilág anekdotáit földolgozó írások száma, egyebek közt ez a titka annak, hogy miért állnak a kelendőségi üst ta élén olyan életrajzi regények, amelyekből Munkácsy, Liszt vagy Michelangelo sorsát, mindennapjainak intimitásait ismerheti meg az olvasó. Részben ez élteti a színházi képeslapokat is. És ha egy újságíró társaságban csak olyan" apróságokról kezd beszélni, hogy Illyés Gyula tihanyi kertjében hajóssapkát visel; hogy Csurka István szenvedélyes lóversenylátogató; hogy Fülén Viktor szabadidejében szívesen varrogat lányai részére; hoey Rab Zsuzsa kitűnő tornász; hogy Tamkó Sirató Károly a jóga egyik maeva’•orszá'd apostola; hogy Bodrogi Gvula olykor verset fr; hogy Nagy Attila a szakemberek ügyességével javítja a csöpögő vízcsapokat. .. ha ilyesmiről beszél a riporter, bronzosan nil1 áriátok a'iatt kóré gyűlik hallgatóságul a társaság zöme. BAJ EZ? Sokan egyértelműen elítélik az ilyen — látszatra — periférikus tények iránti érdeklődést.' A letűnt idők intimpistáskodását vélik tovább élni benne. Nos, túlzás volna azt állítani, hogy ma már nyoma sincs a művészek hálószobatitkai iránti kíváncsiságnak. Naponta kérdeznek engem is, hallottam-e, hogy X tánc- dalénekes már nem Y táncosnővel „fut”, hanem Z tomásznőt teszi boldoggá. És nem hiszik, hogy én még a táncosnővel kialakult kapcsolatról sem tudtam, de nem is érdekel, hogy az illető kivel, mikor boldog vagy boldogtalan... Azt azonban már nem tekintem intimpisláskodásnak, ha va- ‘ laki azt feszegeti: mi az oka annak, hogy Latinovits Zoltán olyan gyakran kerül konfliktusba azzal a színházzal ame’yben érmen szerepelj Azt sem tekintem magánügyekben való Máik*1ásnak, hogy sokakat foglalkoztat: va'on miért keresnek nálunk is összeha«onl íthatat- I5.m1l jobban a krimi szerzők. mint a java irodalom művelői, vagv hogv egyéni gazdasági vállalkozások is egyben a legnevesebb beatzenekarok va«v állami alkalmazottak Illések, a Metro vagv az OMEGA együttes tagjai? Némelyik művész maga törekszik arra, hogy „műsoron kívüli” találkozót hozzon létre a közönséggel. Mi másnak tekinthetném például Gábor Miklós írói tevékenységét?! A mindig mások szavait, gondolatait tolmácsoló művész nyilván gyötrő szükségét érezte, hogy számot adjon a közönségnek olyan élményeiről, gondolatairól, vívódásairól és csalatkozásairól, amelyekről az előadás fegyelmébe szorított színpadon nincs módja \allani. Ügy látom, elsorvadtak azok a találkozók, melyeket egy időben gyakorta szerveztek színházak és üzemi munkások, országjáró művészek és a falusi közönség között. Egy színész, amikor arról faggattam, szerinte miért szűntek meg ezek a rendezvények, először a színészek nagy elfoglaltságára hivatkozott, majd amikor nem értem be magyarázatával, így szólt: „Azt hiszem, a minisztérium azt remélte ezektől, hogy a munkások a brechti dramaturgia lényegéről kérdezősködnek, vagy arról, hogy miként játszhat bányászt az, aki bányászatban csak Bányász Imrét, a filmgyár egyik vezetőjét ismeri ... de az lett a dologból, hogy megkérdezték: melyik szabónál és mennyiért dolgoztatok, mi a véleményem a pop-zenéről, láttam-e jó filmet nyáron, amikor Rómában voltam... ezek pedig fölösleges kérdések.” SZERINTEM nem fölöslegesek. Ha nagy áttétel útján is, de a művészetek világa iránti érdeklődésből sarjadnak. És ha nem is a színház műhelykérdéseit feszegeti, aki a művész jól szabott zakója nyomán szabója után érdeklődik, végül is még ebben a kérdésben is a művészet ízlésíormáló ereje-hite- le mutatkozik meg. Az író—olvasó találkozók mindmáig eleven divatja arra mutat, hogy szükség van fórumra, ahol a közönség olyan gondolataira is feleletet kap, amelyre az író könyve nem válaszol, sokak számára az irodalommal való kapcsolat szorosabbá válását jelenti, hogy szemtől szembe láthatják a könyv alkotóját, a könyvét, amely művészi értékeivel, gyöngéivel, esetleg vitát kavaró álláspontjával az alkotó iránt is fölkeltette az olvasó érdeklődését. .. Nem volt butaság a múlt században a művészvígasságoknak az a formája, melyet Feszty Árpád és Stróbl Alajos rendeztek & pesti Epreskertbeai, ahol a közönség kedvelt művészeinek társaságában szórakozott... Hogy ennek napjainkban milyen vonzereje volna, arra egyetlen példa is elég. A budapesti Népstadion1 az utóbbi években már csak a Színész—Újságíró labdarúgómérkőzések alkalmával telik meg érdeklődőkkel. És nem a táncdalénekesek, a beatzenekarok fellépte vonz nyolcvan-nemtudomhányezer nézőt a lelátókra. Olyan műsor gyakran látható a tévében és egyebütt is. Az érdekli elsősorban a publikumot, hogy Malőr Tamás miként momg labdarúgó-szerelésben. Szepesi, a mikrofon művésze, hoffvsn viseli el. ha elválasztják a labdától, Hedics a pályán is szívki- rály-e, vacv csak esv negyvenes férfi, aki azért emlékszik még a labda pattogására, Lyka Károly egyik könyvében olvastam valaha, hogy a száz év előtti Debrecenben egyetlen esztendő során negyvenezer pakli játékkártya kelt el. Elég szerény kulturális élet lehetett abban a városban, ahol oly rengeteg kártyacsatán verték el az időt. Bizonyos, hogy a XX. század utolsó harmadában ugyanott sokkal kevesebb máriás-, kaláber-, zsírpartira kerül sor, s a tévé, a mozi, a rádió jóvoltából naponta ezer és ezer olyan művészeti hatás éri a város lakosságát, ami valami módon befolyásolja a művészetekhez és a művészekhez való viszonyát. így van ez országszerte. És ez a hatás nem nélkülözi a személyes elemeket. Móricz Zsigmond Ady Endrére emlékezve egyszer azt írta az Ady-varázsról, hogy az testi hatás formáiában is jelentkezett, például abban is. ahogy a bemutatásnál kezet fogott valakivel Megtehetjük, hogy az ilyen hatásokat napjainkban egyszerűen nem létezőnek tekintjük? Csak akkor, ha azt állítjuk, hogy az író Veres Péter hatása elválasztható a népszónok Veres Péter hatásától: hogy Ladányi Mihály csak az, amit a versei elmondanak róla és életmódjában nincs semmi villoni; hogy Koffán Károlynak a grafikától való elfordulása megérthető anélkül is, hogy tudnánk, miként ragadta el őt a képzőművészektől egyik napról a másikra az ornitológia. .. DE KI állítana ilyeneket? Elő irodalom fl Sárrét poroszthöMje Nagy Imre: Tücsök a máglyán „Rezervátum volt az idő tengerében a Sárrét. Innét Indultak ki Vatha elárvult maradókai, IV. Béla kunjai, Dózsa szétvert keresztesei. A kuruc bujdosók, a 48-as szabadságharc szegénylegényei leltek a nádasokban, a porongokon menedéket Itt élt legtovább a gyűjtögető gazdálkodás; halászok, vadászok, csikaszok, rákászok, piócások, darvászok, füvesek éltek itt, az akkor még érintetlen lápi világban. Csak az 1866-os nagy csapolás, majd húsz év múlva a vasútépítés hozott itt változást. De kinek és milyet?” Sárrétudvari máig sem kellőképpen ismert költőjéről, Nagy Imréről szólván írja a fentieket Pintér József, aki egy méltatlanul mellőzött és már-már feledett költészet csodákat kínáló darabjairól fújta le az idő porát. Nagy Imrét, a költőt, a Sárrét világának s népének napszámos poétáját küldte ez a geogiráfusi-néprajzosi • pontossággal megrajzolt táj, kit csak most kezdünk felfedezni igazán. Pedig nagy nemzedék tagjaként lépett a magyar literatúra színpadára: Veres Pétert, Szabó Pált, Illyés Gyulát, Darvas Józsefet tudhatta kortársának, s Móricz Zsigmond „adott tág teret” verseinek a Kelet Né- pé-ben, mindjárt a szerkesztés átvétele után. És közölte írásait a Névszava, a Kállai Gyula, Üihelyi Szilárd, azaz „az akkori debreceni fiatalok” szerkesztette, de sainos igen rövid életű Tovább is, s 1940. május 1-én, „a felesége fekete kontyoló ruhájából szabott nadrágban. kö’csön csizmában” a nesti Vígadó dobogói Sn is bemutatta verseit. S micsoda versekét! Szegénységről, nyomorról, milliók kisemmi- zettségéről vallottak ezek a költemények, a „répaegyelők”, részesaratók, béresek, summáslányok és asszonyok „szomorú sírásáról”, „kivert zsellérek” nyomorúságáról, „haldokló parasztról”, az „uradalmak árnyékában” tengődő sok százezer magyarról, de a reményről is, hogy egyszer mindennek vége lesz, s akkor „Dózsa ökle veri a föld keblét”, s „szellő dalolja” majd és „vihar süvölti: nem lesz a nép többé a föld rabja.. Halála után csaknem harminc esztendővel lapozva verseit döbbenünk rá: kit is vesztett a magyar költé- sezt Sárrétudvari parasztköltőjének korai, túlságosan is korai halálával, ősi titkok ismerője, „az írásbeliség előtti állapotok” huszadik századi versbe foglalója volt, kinek költői képrendszere nemcsak a népdalok világával, de a legmodernebb látomásom költészettel is rokon. „Szeleket.. lihegő” „Ázsiáról”, s „Napkelet álmáról” mond verset, s a „tüzes darázsként” szálló „Napról”, s az „örhalom hajlatán” izzó ló koponyájáról, melynek „Két szemürege égre mered” s „benne a táltosok varázsa” sejlik majd meg a „nagyapa meséinek” titkait idézi meg, a ragyogó szárnyú „Szép madárról” szóló mesét s a „puszta felett” hajlongó „Ősanya” képét, kinek „ruhája fény s fellegámyék, / kötőjében könnycsepp ragyog”, „hajnal szárnyán”, „verítékivó szélben” jött s Lomha túzok szárnyaiból cifra tollat tép ki keze, s leejti, hogy örüljön majd, ha megleli, — a gyermeke A népdalok egyszerűsége, de minden mélysége és magassága van jelen verseiben, s a feszes formák, a képi változatosság, a témagazdagság egyformán költői erény nála. Nehéz lenne itt e néhány sorban Nagy Imre lírájának terepét, költészetének kiterjedéseit végigjárni, írjunk le csak annyit: népköltőről lévén szó, érvényes a népköltéssel kapcsolatos Nagy László-i megállapítás ná is: „sok-sok arcát ismemi kellene végre. Cifrálkodása mellett észrevenni ékességét, realizmusa mellett absztrakcióit, világossága mellett rejtett áttételeit, jámborsága mellett égrelövő szertelenségét Ritmusában a lélegző elevenséget.. Valóban: lélegző elevenséget árasztó versek Nagy Imre költeményei s mai olvasója e lírának érti-tudja, tudhatja még inkább, menynyi igazság szól általa az időtállóság érvényével... Helyet kaptak a kötetben Nagy Imre prózai írásai is, publicisztikai igényű cikkek, jó részük a Népszavában jelent meg, még a költő életében. Szoeiográfikus keménységű sorokat olvasunk ezekben a „hagymási uradalom” aratóinak keserves életéről, „az aranykalászos rónaság” szegényeinek vergődéséről, kínjairól s arról. hogv egyszer tán „a dolgozó milliókra” is „szivárvá- nyosabb napok jönnek, mert lesz joguk is és lesz kenyerük is.. Híradásai szomorúsággal teli világáról nem idilli körülmények között születtek, „kint. a mezőn vagy a ho- dáivok falán, dáliáiban” ke- rtiitek nanírra, vagy „a csén- lőgönek hangos mormogásá- val” versenyezve kimustrált, kis“leitezett adóívekre, mert még papírra sem volt Pénze. Csodával határos, hogy ránk maradtak s éppen ez köMez bennünket ma még több, még nagyobb megbecsülésre. .. Lőkös István • m* AAAAAAAAA^AAAAA.^AáAAAAAAÁÁAAAAAAAAm*AAÁAAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAJ>AAAA**|*t*^^W^\^^y^|^ N. A. NYEKRASZOV* „Tegnap.. Tegnap, mikor hat őrá tájt Jártam a Széna téren,. Egy fiatal parasztanyát Korbáccsal vertek éppen. Nem sírt, nem volt egy hangja se, Csupán a korbács zúgott. A Múzsát hívtam: „Látod-e, Verik a testvérhúgod!” Fodor András fordítása 1821. december 10-én, 150 évvel ezelőtt született a XlX, század egyik legnagyobb orosz költője. PILINSZKY JANOS: Kezed, kezem Hová rejtsem kezeimet? Anya, a te kezedet örököltem, de királyságom, tudom, nem kívánod. Lemondok hát, leköszönök a trónról, odahagyom a kéretlen hatalmat. Itt a kezed. KI vagyok fosztva, Újra semmim sincs, édesanyám. MÁTYÁS FERENC; Qtádé búesúzkfíífás Lassanként a nyár is elfárad‘ ' szél tépázza az utcafákat, Vicsorog a nyirkos, hideg ősz, hűlő (estünk, ne mentegetőzz. / Kékülnek a virágok, ősz jön, arcod derűjét meddig őrzöm? Még ránktör a langyos fénysugár, ám a fagy ajka átszúrja már. A xzerteszáüt mosoly-pillangók szirom ágyukban régen alvók, síró hullás, barna alom lett a gyászszertartás a gyönyör-ünnep. Elcsábulunk, az élet vonz még, súgja kezem, hogy blúzod bontsd szét, s szemeid, lám mindig becsapnak, pillanatonként■ megriadnak. Neszek lopóznak, gödrök telnek, keresed, hol van az a gyermek, ki itt akar telelni, — s félve íszkol az ítélettől félre. Még tudjuk, mitől piros a vér, de a tudattól arcunk fehér, — kihajtanánk újból az inget, s már minden, minden temet minket. Játsszuk a boldogságot, mintha vélünk lendülne még a hinta, — de nines' isten, aki megmentsen, s isteni tűz a szivünkben sem. UIL december 12«. vasárnap
