Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-05 / 287. szám
\ I A kongresszusi küldött: Kovács Miklós tizedes —r Nagy kitüntetésnek és ■ rriegb ecsü lésnek tartom, hogy a fiúk kongresszusi küldöttüknek engem választottak — mondja kipirulva Kovács : Miklós tizedes a laktanyú- ' ban, ahol beszélgetünk vele küldetéséről. — Nagyon váratlanul jött a bizalom és csak.' most 'kezdem megérteni, milyen nagy jelentő- ge is1 van annak, hogy a kommunista fiatalok kongresszusán a Magyar Néphadsereget ■ én képviselhetem. .. Elhallgat, majd rágyújt, s arról beszél, hogy amióta bevonult, több megbecsülést és elismerést kapott a hadseregtől, mint addig életében bármikor. Bevonulása után 3 hónapra .már a dr. Mün- Iiich Ferenc KlSZ-alapszier- vezet titkárának választották meg, közben, tavaly fel- yették a pántba is, most pedig kongresszusi küldött tett. Ahogy .kollegái” és parancsnokai elmondották a Gyöngyösről, a Mátraalji Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulástól bevonult felmérő technikusról, mindez természetes, hiszen Kovács tizedes minit ember és mint katona is a példamutatók sorához tartozik. Fegyelmezetten, lelkesen teljesíti a katonai kiképzésben előírtakat, példamutatóan gondoskodik rajáról, ugyanakkor mint politikai vezető is minden energiájával azon fáradozik, hogy az alapszervezetében jó munka folyjék. Két éve egyébként alapszer- vezetük a magasabb egység második legjobbja, klubjuk pedig elnyerte a magasabb egység élenjáró klubja megtisztelő címet. — A mi KlSZ-munfcánk érthetően sajátos, elüt a civil élettől, hiszen a hadseregben vagyunk, ahol parancsok sziabják meg az emberek mindennapi tevékeny- f ségét. Ennek ellenére éves akcióprogram alapján dolgozunk — magyarázza. — A vezetőségben a sorkatonák mellett a fiatal tisztek is helyet kaptak, így a kötelező foglalkozásokon túl a szabad idő hasznos kihasználása is biztosítva van. Kultúrtermünkben van rádió, tévé, magnó, könyv, újság, sakk és egyéb játék, — lehet szó- .rakozni, művelődni. Ezenkívül a hobbysok: bélyeg- gyűjtője, magnósok, gépkocsivezetők is hódolhatnak feedvtöléseáfcneik. Még pénzt és anyagi segítséget is biztosítunk hosszá. Legutóbb például engedélyt kaptunk arra, hogy összeszedjük a laktanyában lehullott gesztenyét és értékesítsük. Háromezer forintot kapott érte az alapszervezet. Ebből az ösz- szegből fedezzük a „rendkívüli” kiadásokat. De együtt járunk közösen városnézésre. moziba, színházba, előadásokra, s közben olyan kollektíva alakult ki, amelyre mindenki büszke. Ebben a kollektívában előbb-utóbb a legzárközottabb fiatal is felmelegszik... Lelkesedéssel árad belőle a szó. Nem érződik már az éjszakai gyakorlat fáradtsága. Példákat hoz fel, hogyan oldották meg a nős emberek ismert problémáit, hogyan szilárdították meg a fegyel- met a legmagasabb fokon, hogyan érték el jobbnál jobb helyezéseiket a szocialista versenyben. — Ha szót kapnék, «Bekről adnék számöt a kongresszuson — mondja befeje- ! zésül, mert sietnie kell a foglalkozásra. — Arról, hogy néphadseregünk kiváló katonái, KISZ-esei szilárdan őrködnek a nép hatalma felett, hogy a zord laktanyafalak között is lehet barátságos hangulatot teremteni, de ehhez, mint az életben min- , dentiez. türelem, kitartás és nagy akarat kell, (fazekas) nuruojötaeö. £*.cvesscsa or merik eat a soikak számán különös furcsa mesterségei Valóban, hiszen kevesen esi nálják az országban, pedig .nagy szükség van rájuk, A pincék mélyén elhelyezett hosszú sarakat kitevő hordókat, a bártároló és szállítóedények, tartályok nagyságát ők állapítják, meg, és hitelesítik azokat. Űrtartalmat mérnek. Mi keli ehhez? Mindenekelőtt víz, melyet a hordókba töltenek, azután egy nagyobb mérleg, amely- lyel előzőleg az üres hordókat, majd később a vízzel teli hordók súlyát mérik, egy vizkzmtmérő, amellyel a víz magasságát állapítják meg. És még valami, sok- sok türelem, amíg a műveleti sort elvégzik. A tudomány ás a gazdasági élet fejlődésével megnövekedett a mérési pontosság iránti igény. Az állam gondoskodik, hogy a közforgalomban a törvényes mértékegységeket használják. Erre szolgál a hitelesítés, melynek célja, hogy megállapítsa, megfelel-e a szabványügyi előírásoknak egy-egy forgalomba kerülő tárgy — például hordó, tartály vagy egyéb eszköz. □ LEGFŐBB MEGRENDELI VIDÉKI PINCEGAZDASÁG □ ÉGETETT „BÉLYEGEK” . □ 120 HEKTÖS TARTÁLY BADACSONYBA — Milyen nagyságú hordókat vizsgálnak? — Áltaiában a három-hat hektós „apró” hordóktól egészen a több száz hektós hordókig, mind felülvizsgáljuk és hitelesítjük. A borászati technológia .fejlődésével mind jobban előtérbe kerülnék a betonhordók is, melyeket szintén mi hitdesítünk. Az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság ámyékszaiai főpincészetét a közeljövőben 17 ezer hektós betontárolóval bővítik. Cementtartályok ezek, melyek űrtartalmát több hónapi munkává! ^határoizák meg a hordó jelzők. — Itt dolgozunk szeptember óta — mondja a kirendeltségvezető —, s év végére befejezzük ezt a hosz- Kzúnak tűnő munkát. — Hogyan hitelesítik a betcaitartályokat? — A mérések eredményeit összehasonlítjuk a szabványban előírt adatokkal. Ennek alapján a cementtartályok ajtajára véssük be az űrtartalmat, a súlyt jelző számokat, valamint a hitelesítés évét. h AZ EGER—GYÖNGYÖS 5 i HORDŐKOM UTAZOTT GYÖNGYÖSRŐL Havonta hány hordót hitelesítenek? — Általában száz és há- remzáz között, a hordák nagyságától függően.. — A . háztáji gazdaságoknak is végeznék hordójelzést? — Igen. Gyöngyösön a Határ utcai, Egerben pedig a Külsősen? utcai kirendeltségeken. Mentasz Károly Reeshen hallottuk Biztatóbbak a kőhányászok kilátásai Jó ideje fokozottaibb ügyesemmel kíséri lapunk is a M&travidéki Kőbánya Vállalat munkáját, erőfeszítéseit, azt az igyekezetét, amellyé! a hullámvölgyből próbál kikerülni. Legutóbbi látogatásunk alkalmával — Kocsis Gyula főmérnökkel, . Juhász István párttitkárral és Hasznost Jánosáé üzemgazdásszal folytatott beszélgetésünk során — arról értesültünk, hogy a tavalyiaknál lényegesen kedvezőbbek most az eredmények: nőtt a termelés meny- nyisége, értéke, kétszeresére bővült a választék, javult a jövedelmezőbb nemeszúzalékok részaránya. S az év hónapjában csak fokozódhat a többlet, olyannyira, hogy végül is 750—760 ezer tonna kőről adhatnak számot. Mind érezhetőbb a gépek segítsége, s ahogy közeledik az esztendő fináléja, úgy homályosul a sok korábbi kudarc, a még az idei első félévben is ijesztő veszteséges gazdálkodás... Egymás után kamatoznak a régebbi kísérletek: a nógrádi zúzómű hasznosabb üzemeltetésére igénybe vett szlovák import nyereségessé tette ’ a somoskői bányát is, s a házgyári termékek alapanyagául szolgáló aagyvisnyói fekete mészkőből már 7 ezer tonnád nyit igényelték a miskolci, szolnoki, debreceni vállalatok. A gondokból azonban — sajnos még mindig marad... Aggasztó például az is, ami másfelől öröm: hiába tetszik a megrendelőknek az említett őrölt fekete mészkő — ha történetesen drága. Olcsóbban. viszont a legjobb akaratuk mellett sem adhatják a recskiek, hiszen, nékik is sokban van, amíg a nagy- visnyói bányatermék éljut a vállalat gyöngyössolymosi őr- lőüzeméig, s arrébb... Aztán további rossz a jóban, hogy van már ugyan, rengeteg ügyes gép, segédeszköz, de nincs hozzájuk kellő számú kezelőszemélyzet, karbantartó. Kevés az ember, noha a munkásjáratok egész távoiü falvakat is befutnak a dolgozókért. S nem kisebb mértékben idegesítő — többi között —. hogy eléggé hullámzik a megrendelők igénye: ilyentájt, egészen tavaszig nem viszik a nagyobb szemszerkezetű követ. Valójában, még mindig esak a jövőtől várják a helyzet igazibb rendezését A jelenlegi létszámhiányon — bármilyen furcsán hangzik is — a nők fokozottabb bevonásával iparkodnak enyhíteni. Már az eddigiekben is beváltak a különböző tanfolyamok, amelyeken a lányok, asszonyok elsajátították a berendezések kezeléséhez szükséges ismereteket, s ezután még többet várnak tőlük. Szeretnék, ha az idei 10S helyett jövőre már közel l40 nő dolgcfcna a ma még kérdőjeles munkahelyeken. Másrészt újabb üzemi korszerűsítésekkel igyekszenek alkalmazkodni a kor követelményeihez. Automatizálni akarják például a recski kötélpálya le- és feladóállomásá/t, hogy ezzel a mostani 120-ról 200 tonnára változzék az óránkénti teljesítmény, a bányában ugyanekkor új kotró beállításával kívánják fokozni az üzembiztonságot Ezenkívül a jászberényiektől vásárolt röpítő törővei szerelik fél a karancsi üzemet, s így a következő évben már elérik itt is az óránkénti 100 tonnás kapacitást. Egeibak- tán úgynevezett kubisztikus termékeket előállító gépsor megvalósítása szerepel a programban: á kőfajta az útépítéseknél a felsőbb, a kopó rétegbe kerül, s jóval többet „hoz” a vállalatnak mint az eddigi. Egy távolabbi elképzelés szerint pedig 4,7 millió forintos beruházást terveznék a solymosi Duris- bányában, hogy végre ez is modernebb legyen. Mindezekké! a mostani 750—760 ezer tonnás éves termelés jövőre már 900 ezer, a tervidőszak végére pedig egymillió tonna fölé emelkedhet, s a vállalat a jó közepesek közé kerülhet, Gy. Gy. Megyénkben különösen nagy jelentősége van' a _hor- dóhitelesítésnek. Az egri és a mátraalji borvidék- szőlői évről évre jelentős mennyiségű bort szolgáltatnak a gazdaságoknak. Ezt a növekvő börmennyiséget pedig újabb és újabb hordókban, tárolóterekben helyezik el. Heves megyében két helyen, Egerben és Gyöngyösön van hordó jelző állomás. Az Országos Mérésügyi Hivatal kirendeltségei ezek. Az állomások munkatársai januártól decemberig a pincékben dolgoznák. Minden új hordót — mielőtt ezekbe bort, avagy mustot, töltenek — megvizsgálnak, s meggyőződnek pontosan arról, mennyi fér egy-egy tartályba. — Az egri, a füzesabonyi és a, hevesi járásban dolgozunk — mondja Lendvai Zoltán, az egri kirendeltség vezetője. — Szinte minden anfflő- és bortermelő gazdáéi eljutunk. A mátraalji pincékben sok helyütt hitelesítik ezekben a hetekben is a hordókat és mérőtartályokat, a gyöngyösi hordójelző állomás dolgozói. A legnagyobb megrendelő itt is az Eger— Gyöngyös vidéki Pincegazdaság.-— A gyöngyösi járás szinte valamennyi pincéjét ismerjük — jegyzi meg Csé- pány György hitelesítő. — Az idén Nagyrédén, Ecséden, Gyöngyöstarjánban, Vison- tán, a hevesi és a Gyöngyös —Domoszlói Állami Gazdaságban vizsgáltunk új és régebbi hordókat Legutóbb például a gyöngyösi Kádár Ktsz-ben készült 120 hektós fahordót hitelesítettük, amely a Badacsonyi Állami Gazdaságba utazott. Az impozáns hordó elejére tüzes vassal beleégettük a meghatározó „bélyegeket”; hogy mekkora az űrtartalma, a súlya és azt az év-számot, hogy miikor végeztük. Régi dolgozó a munfsaerfi-vandopiaspol Nem hagyta el a munkahelyét Szerencsére sokan vannak még, akikről ezt el lehet mondani: nem hagyják el a munkahelyüket. Nem hagyják ott a műhelyt, a munkatársakat, s vállalják a sok esetben nem kis fejtörést okozó nehézségeket is. Egy ilyen munkással beszélgettünk a ma divatos témáról, a munkaerő-vándorlásról. ‘ Farkas Miklós lakatos, a Finomszerelvény- gyár munkása. Véleménye két -«munkával eltöltött évtized tapasztalataiból alakult ki. — 1950. óta dolgozom megszakítás nélkül a bervai gyárban. Abban az évben szereztem szakmunkás-képesítést, »lakatos lettem. Az idei jubileumi ünnepségem, én is megkaptam a 2 évtizedes szolgálatért járó érmet. Hogy vagyunk-e még sokan régiek? Az én közvetlen munkatársaim közül már kevesen vannak itt. Elmentek, s az utóbbi időben különösen so-, kan mennek el, ami bizony általánosan jellemző. — A több pénz miatt? — A kisebb szövetkezetek, melléküzemágak nagyon sok embert elcsábítanak ideig- óráig tartó nagy fizetésekkel. Persze, ahogyan én tapasztalom, csak ilyen indokkal nem a komoly munkások mennek el, hanem olyanok, akik egykét évig maradnak más munkahelyen is. A baj ott yao, hogy. ez az aram! as most már olyan mértékeket kezd ölteni, hogy a régebbi munkásokat is vándorlásra csábítja. — Mi csábítja el a régi szakembereket? — Talán furcsa lesz, amit mondok, de ezt a műhelyünkben és más munkahelyeken is így vettük észre: az utóbbi időben sokat változott' a munkásszellem. Az anyagi érdekeltség, meg ősz- . tönző hatás azelőtt is megvolt, de most, hogy jobban hangsúlyozzák, ez került minden elé. Régi barátok kerül- . nek egymással szembe a pénz miatt, olyan emberek, akiknek 10—15 évig egy rossz szavuk sem volt a .másikhoz. Aztán meg elterjedt az is, hogy jobb lapulni, ha baj van, mindenki igyekszik kibújni a felelősség alól. — Ez így elég kritikusan hangzik... — Én huszonegy éve vagyok kétkezi munkás. Helyemen voltam ennek a gyárnak minden nehéz órájában. Végig itt maradtam a munkapad mellett. Persze, hogy nem érvényes általánosan az a kritika, amit elmondtam, de azí hiszem, hogy ha valamilyen hibát látunk, nekünk, régieknek ked először szólni. Jogunk van' hozzá, meg kötelességünk is ez. — Az utóbbi időben a gyártástechnológiai műszaki főosztályon dolgozom, Fizbasa1 munikás maradtam, de mint tapasztaltabb szakember, új gyártmányok kipróbálásával, beállításával bíztak meg. Az is a feladatom, hogy korszerűsítsem a munkafolyamatokat, ötleteket adjak jobb technológiához. Lehetőségem van látni a másik problémát, amit a vándorlás okának tartok, és azt hiszem, ez nemcsak a mi gyárunk sajátja; a vezetés anyagi érdekeltsége sokszor szembekerül a gyár érdekével, a jobb szervezéssel. • Normaóra-megtakarítás, anyagmegtakarítás, ezek sok pénzt jelentenek a munkásoknak, de sokszor aránytalanul történik az elosztás. Ahogy látom, ezek ellen az utóbbi időben elég keményen felléptek a felsőbb vezetők — előbb is lehetett volna. — Gondolt már arra, hogy ■más munkahelyet keres? — Ki nem gondolt arra? Meg aztán volt is rá lehetőség, még protekcióm is lett volna. De én úgy megszerettem a műhelyt, hogy már nyugtalan voltam, ha csak néhány napig is távol kellett maradni. Házat építettünk, feleségem, nagyobbik lányom is ebben a gyárban dolgozik. Voltam csoportvezető, sokat vitáztam, veszekedtem, ha valamit nem láttam jónak. De mindig itt maradtam. Egyébként; ván- dasssadaaak mindig wttafc és (Foto: Tóth GJ lesznek is, de ha valaki máj 10—15 éve dolgozik egy helyen és mégis elmegy, annak alaposabb oka van. Ezeket kell kideríteni, s ha ismerjük és leszünk ellene, az üzem is sokkal jobban dolgozik majd.** (hekeli) 2£%L és&Fmbs® L Magyar hajó lengyel kikötőben tgg&JZSZ cin lengyel kikötőben. ____________________, (Foto: CAF—MTI—KS) A kik vízzel hitelesítenek.»« Mit csinálnál) n her#jelzi...?
