Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-03 / 285. szám

NEB "dosszié Á kultúra milliói Harmincöt termelőszövet­kezetben vizsgálták a népi ellenőrök a szociális és kul­turális tevékenységet. Több millió forint felhasználásá­ról van itt szó. Olyan mil­liókról, amely eredendően a közösségnevelés és -tájékoz­tatás, az önképzés és a cse­lekvő akkumuláció elősegí­tésének, a művelődés és szó­rakozás hasznos eszköze kell legyen. Cseppet sem közöm­bös hát, hogyan is sáfárkod­nak a kultúrára szánt 'mil­liókkal közös gazdaságaink, a termelőszövetkezetek. 323 kérdőív Még az elmúlt évbein 323 tsz-taghoz juttatott el kérdő­ívet a megyei NEB. Két kér­désre kértek választ: 1. Biz­tosítja-e a tsz azokat a szo­ciális és kulturális támoga­tásokat, amelyeiket az alap­szabály lehetővé tesz? 2. Is­meri-e, miként intézkedik a tsz alapszabálya a szociális es kulturális alap felhaszná­lásáról? A megkérdezették 79 százalékának véleménye szerint a szociális és kultu­rális alapok felhasználása s tsz-tagok érdekeinek meg­felelően történik; 21 százalék nyilatkozott úgy, hogy a fel­használás nem megfelelő, 1 A kérdőívek feldolgozásai; tanulmányozása után keres­ték fel a megye 35 termelő­szövetkezetét a népi ellen­őrök, hogy most már a hely­színen végezzék el a konkrét felméréseket. Az egyoldalúság veszélyei Kedvező tényként állapí­tották meg: a termelőszövet­kezetek gazdasági megerősö­désével növekedett a szoci­ális ellátottság és a kulturá­lis tevékenység fokozására fordítható alap összege is. 1970-ben például a két alap 36 százalékkal volt maga­sabb, mint az 1968-ban kép­zett alapok összege. Közös gazdaságainkban egyre több azoknak az idős. üreg tagok­nak a száma, akik segítségre szorulnak; ebből követke­zően is mind nagyobb azaz Összeg amit a szociális fel­adatok megoldására fordí­tanak. Egészen más helyze­tet regisztrált a népi ellen­őri vizsgálat a kulturális alapok felhasználásánál: 1970-ben például 3,1 száza­lékos „megtakarítást’’ (!) értele el. A tennelószövetkezetek tagjai nem élnek kellően a meglévő lehetőségiekkel — ez a megállapítás nem pusz­tán tapasztalat, de számok­kal is alátámasztható, bizo­nyítható tény. Általánosság­ban elmondhatjuk: a kultu­rális alapok felhasználása nagvon egyoldalú! Mert mi­re fordítják a kultúra mil­lióit? „Régi, hagyományos feladatokra, kirándulásokrai _ ezen belül is külföldi utazásokra —, sportlétesít­mények támogatására hasz­nálják fel az alap döntő ré­szét, 80—90 százalékát.“ Mint a népi ellenőri vizs­gálat is leszögezi, a fel- használásnak ez a módja egyáltalán nem helyeselhe­tő. Természetesen nem va­gyunk ellene a kirándulá­soknak, még a külföldi uta­zásoknak sem, s egyetér­tünk azzal, hogy a sport- létesítményeket is támogat­ni kell. Mindez azonban csak szűk területe a kultu­rális tevékenységnek, s hozzá tennénk azt is, hogy legtöbb esetben kérdéses ennek a „tevékenységnek” az hasznossága, eredményessé­ge. Kérdéses, mert a kultú­rára szánt pénz nagy részét sem olyasmire költik, amely az egész tagság kulturális 0HÜfb december 3* péntek ellátottságának szintjét javí­taná. Falu és művelődési otthon „Nézd meg a művelődési otthont, s megtudsz min­dent a községről.’’ Ez a szólás-mondás figyelmet ér­demlő összefüggések szinté­zise. Elvégre a kulturális otthon léte (vagy hiánya) nem enged-e következtetni a falu művelődési igényé­re? Iskolát vagy orvosi ren­delőt építtet az állam, de a művelődési otthon felépítése, fenntartása és működtetése a falu — egyebek között a termelőszövetkezet — gond­ja Nem hibázunk, ha azt állítjuk, hogy a községek kulturális igényének foka határozza meg — ha nem is kizárólagosan — a kul­túra hajlékának nagyságát, milyenségét, kihasználásá­nak módját. Ahol a műve­lődési otthon csak bálterem, deszkából összetákolt szín­pad, amely inkább a zené­szek védelmét, mintsem a színjátszást szolgálja, ott bi­zony vérszegény a művelő­dési élet. Sajnos sok helyütt tapasztalni ilyet, s ez az ál­lapot sok esetben rányomja bélyegét a falu gazdasági­társadalmi életéire is. Hiszen — hogy csupán a munkaerő kérdésénél maradj unik — a falusi fiatalok nem csupán a nagyobb vagy biztosabb jövedelemért özönlenek vá­rosra. A tömegkommuniká­ciós eszközök, rádió, televí­zió, sajtó révén szerzett in­formációik, művészi élmé­nyek megnövelték a fiata­lok kulturális, szórakozási igényét. És ahol ezeknek az igényeknek a kielégítéséről kellően nem gondoskodnak, onnan a fiatalok oda igye­keznek eljutni, ahol a szük­séges kulturális, szórakozá­si lehetőségeket megtalál­ják. „ | A nagyüzemi munkaszer­vezés, gépesítés, a termelé­si ágak különválása — töb­bek között — azt eredmé­nyezte, hogy falun is meg­nőtt a szórakozásra, műve­lődésre fordítható szabad idő. De hogyan biztosítják ennek az időnek a hasznos, tartalmas kiaknázását a mű­velődési otthonok, s min­denekelőtt a termelőszövet­kezetek? Mit tapasztalunk sok he­lyütt? Hetenként kétszer- háromszor filmet vetítenek, szombatonként vagy vasár­nap bált rendeznek, esetleg a helyi műkedvelők, szín­játszók, irodalmi színpado­sok adnak műsort. Az ilyen előadások — valljuk be — többnyire nem váltanak ki nagy érdeklődést. Hiszen az emberek többet hallhatnak a rádióban, különbet láthat­nak a televízióban. És lát­hatnak különbet „élőben” is. Hiszen a legtöbb terme­lőszövetkezet nem sajnál pénzt áldozni arra, hogy au­tóbuszt béreljen, s gyakran szerveznek csoportos szín házba menést. A legtöbb mű ’elődé* i ott­honban van színjátszó- és tánccsoport, irodalmi szín­pad, énekkar, könyvtár. De mindez még nern nyújt mű veiődési, szórakozási lehető­séget a falu egész lakossá­gának. Mindez nem tölti ki maradéktalanul a lassan, de szüntelenül növekvő szabad időt. Sok helyen már idő­ben felismerték ezt a hely­zetet, s igyekeznek változ­tatni rajta. Igyekeznek vál- toztani úgy. hogy a kultu­rális alap kereteinek elosz­tásakor figyelembe veszik a tsz-tagság korát, nemét munkakörét, s figyelembe veszik a faluban jelentkező problémákat is. A termelő- szövetkezetek a település po litikai és társadalmi szer veivel együtt vállalják szükséges feladatok megöl dását, az igények és a lehe tőségek összhangjának meg teremtését. Ahol a terme lőszövetkezetek a saját kul turális ellátásuk mellett kel lő hatékonysággal foglal­koznak a település kulturá­lis feladatainak ellátásával is, ott szép eredmények szü­letnek. Gondolunk itt legel sősorban a klubélet megte­remtésére. A gyöngyösi „Mátrakincse” Tsz például évi 14 OOO Ft-os hozzájáru­lással létesített önálló klu­bot a tagjainak. A gyön- gyösoroszi „Február 24” Tsz a falu kultúrfelelősének tisz­teletdíjához ad havonta 200 Ft-ot. A hevesi járás terme­lőszövetkezetei az utóbbi három évben 162 000 Ft-ot juttattak a kulturális és sportlétesítmények, intézmé­nyek támogatására. Azeger- farmosi . „Aranykalász” Tsz 100 000, a szihalmi „Rima■ mente” Tsz pedig 150 000 Ft-ot adott a községi kul­túrotthon felépítéséhez. És hosszan lehetne még sorol­ni a példát arra, mit és mennyit áldoztak kulturális alapjaikból a közös gazda­ságok olyan célokra, ame­lyek a termelés fokozását, a munkakörülmények javítá­sát, kulturáltságát segítették elő. Egyre több termelőszö­vetkezet ismeri fel és támo­gatja kulturális alapjaiból a szakemberképzést. Míg 1968- ban csak 298 000 Ft-ot for­dítottak oktatási célra, 1970- ben már ez az összeg elérte a 803 000-ret. A termei őszövetkezetek szociális és kulturális tevé­kenysége fokozatosan kezdi betölteni azt a szerepet, amely gazdálkodásukban ezen a területen szükség­szerűen jelentkezik. A ter­melőszövetkezetek: tagjai mind közelebb kerülhetnek ali hoz az életmódhoz, amely szinte kizárólagosan a vá­ros sajátja volt. És ez így természetes! Mert ahogy dolgozni mindenütt keU, úgy kell művelődni, szóra­kozni is mindenütt egyfor- mán, hogy ki-ki ott érezze magát otthon, ahol él. Patak? Dezső Zenés vígjátékok, kaland- és bűnügyi filmek a decemberi filmműsoron Decemberben a szokásosnál valamivel több, együttvéve 15 játékfilm-újdonság kerül a hazai mozik műsorára. A ka­rácsony, szilveszter küszö­bén a zenés vígjátékok, a ka­land- és bűnügyi filmek je­lentik a választékot. Évtizedek óta tartó töret­len színpadi siker után ka­rácsonytól a mozik műsorára kerül a most koprod ukc i óban, nemzetközi szereposztással elkészült „Csárdáskirálynő’1 látványos filmváltozata. A színes, magyar—nyugatnémet alkotást Szinetár Miklós ren­dezte, címszereplője Anna Moffo. A szovjet film-termést három alkotás képviseli: a polgárháború utolsó szaka­szaiban játszódik Jurij Rogov „Asszony a banditák ellen” című szélesvásznú műve. Szí­nes kalandfilm V. Zsilin al­kotása, az „Ördögcsapat”, amelynek cselekménye a XVIII. századba vezet. Fel­újítják Lukinszkij nagy sike­rű vígjátékát, „A balkezes újonc”-ot is a karácsonyi ün­nepekre. A gyermekek kará­csonyi meglepetése a „Csip­kerózsika” lesz. A Grimm- testvérek meséje alapján ké­szült színes NDK-filmet Wal­ter Beck rendezte. A kubai filmgyártás újdon­sága a „Havannában egyedül” című alkotás, Tomas Guti- érrez rendezésében. Francia film vígjáték-újdon­ság: „A kalóz menyasszo­nya.” Dickens Twist Oliver című regényéből film-musi­cal készült, amely most szé­lesvásznú változatban, „Oli­vér” címmel kerül a mozik műsorára. A rendező Carol Reed. Angol bűnügyi film Robert Fuest műve, melynek címe: „És hamarosan a sö­tétség”. Két amerikai végjáték is szerepel a decemberi prog­ramban. A színpadi siker után jó szórakozást ígér „A kaktusz virága.” A kongresszusi küldött; Balogh János — A tizenkilenc alapszer­vezetünkben közel ezer ifjú kommunista dolgozik, tevé­kenykedik. Közülük több mint százan a pártnak is tag­jai. Örömmel mondhatom: a Mátraalji Szénbányák Válla­latnál minden szükségess fel­tétele megvan az ifjúkom­munista mozgalom szervezeti, politikai munkájának. Nem is emlékszem olyan esetre, amikor a gazdasági vezetők nemmel válaszoltak volna kérésünkre.., Ez annál is inkább figye­lemre méltó, hiszen Balogh János 1958. óta visel már ma­gas tisztséget a KISZ-ben, 1964-től pedig a vállalati KlSZ-bizottság titkára. Ala­pító tag, vagy ahogyan bará­taitól, tisztelődtől hallani: a nagy „öregek” egyike. Szor­galma, lelkesedése azonban mit sem változott. Ma is ugyanúgy tud örülni, lelke­sedni a fiatalokért, a mozga­lomért, mint 10 évvel ez­előtt ... — Megbecsülnek bennün­ket. A KISZ-bizottság titká­rát — a legmagasabb KISZ-, vállalati kitüntetések fémjel­zik munkáját —, az alapszer­vezetek vezetőit, az ifjúsági brigádokat, a fiatalokat. A vállalati lakások 60 százalé­kában fiatalok laknak. Nincs kitüntetés, dicséret, büntetés a véleményük nélkül. Válla­latunk anyagilag is segíti a KISZ lakásépítő akcióját, a kollektív szerződés is rögzíti a lei emelkedő KISZ-munkát végző fiatalok anyagi, erköl­csi megbecsülését. Talán mindez túl szépen hangzik, de így igaz. Természetesen nemcsak kérünk, nemcsak kapunik, hanem adunk is. Több mint félezer fiatal dol­gozik ifjúsági szocialista bri­gádban, a kommunista vasár­napokon közel kétezer fia­tal vállalt munkát, a tá rsa­dalmi munkaórák száma meghaladja a 30 ezret. Az elsők között kapcsolódtunk be az árvízkárosultak, a vi­etnamiak megsegítésére indí­tott akcióba, értékes vállalá­sok teljesítésével köszöntöt­tük pártunk X. kongresszu­sát, s fiataljaink ismét ver­senyre keltek. Munkával ké­szülnek köszönteni ifjúsági szövetségünk közelgő kong­resszusát is. — Az 1971-es célkitűzé­sünknek „Arccal az alapszer­vezetek felé” jelszót adták. Mi a tartalma a programjuknak? — Tovább kívánjuk széle­síteni, hatékonyabbá tenni a szocialista, az üzemi demok­ráciát, s jelentősen növelni az alapszervezetek önállóságát. A másik alapvető feladatunk­nak pedig a KIS? kommu­nista jellegének erősítését, mélyítését jelöltük meg. Én azt hiszem, hogy ez nemcsak a mi vállalatunknál, hanem országosan is aktuális kérdés, s bőven van mit tenni érde­kében. Biztos vagyok benne, hogy ifjúsági szövetségünk VIII. kongresszusán is sokat hallunk, beszélünk majd ró­la. — koós — \ véirieft-G.veiNeR * egy tudós. Olyan elektroni­kus gépet , javasolt, amely megkönnyíti a párválasztást. — Hogyan? — Az emberek többsége, hozzád hasonlóan, sokáig nem nősül, mert sehogyan sem talál rá arra az egyet­lenre. akire szüksége van. A megoldás: kitöltesz egy blan­kettát, megfogalmazod a kö­vetelményeidet és elküldöd a Házasítási Központba. Ott megfelelő jelzésekkel ellátva betáplálják a blankettádat a gépbe, amely kiválasztja ne­Emlékezz arra a hollóra, amit jó tizenöt éve fogtunk. Gyűrűt húztunk a lábára ez­zel az évszámmal: „1472”. Ha egy ornitológus kezébe került, már bizonyára disz- szertációt írt a madárról. Megszólalt a telefon. Sztasz a kagylóért nyúlt. — Jó estét, Sztanyiszlav Pavlovics. Trifonova beszól. — Jó estét kívánok, Anna Szergejevna. Mi újság? — Ne haragudjon a késői zavarásért. Gondoltam, nem halogatom. A laboratórium­Fordította : Kassai Farénc 23. Sztasz csodálkozva pillan­tott rá. — Igen, igen! — Lebe- gyinszkij felkelt a dívány­ról, bekapcsolta a televíziót. — Megpróbálom megmagya­rázni hozzám közel álló fo­galmakkal. A szimpozionon nagyon érdekes előadást tar­tott egy francia tudós, Cha- voisier-Prudhomme. Egy olyan elektronikus gép elvi sémáját ismertette, amely tökéletesen lemodellezi az emberi agyat. Csak egyetlen apró hibája volt: gyakorla­tilag megvalósíthatatlan, az alkatrészek fantasztikus mennyisége miatt. Érted? A gép egész munkája attól függ: megbízhatóan műkö­dik-e valamennyi eleme egy­idejűleg. De a rengeteg al­kotóelem közül minden pil­lanatban elromlik legalább egy. Az eredmény: a gép le­áll vagy helytelen eredményt ad. Érted? Annyi alkotóré­sze volt az ügyednek, hogy egyidejűleg nem tudtad el­lenőrizni valamennyi meg­bízhatóságát. Pedig te még computer sem vagy, csak egy közönséges ember, és annak sem a legszerencsésebb pél­dánya. Lebegyinszkij elnevette magát, átölelte barátját: — Ej, Sztasz, Sztasz! Lá­tom, nagyon hadilábon állsz ezzel az üggyel. Sztasz komoran bólintott; — Ne is mondd, Száskn. — Egy kicsit pihenned kell, ki kell kapcsolódnod. Ezt mint orvos mondom ne­ked. Elfáradtál. Valahol hi­bát követsz el, de nem tu­dod, hol: kötőén járkálsz. Beszélgessünk inkább elvont témákról, nehogy úgy jár­junk, mint a kanadai favá­gók: az erdőben asszonyok­ról diskuráltak, az asszo­nyokkal meg a fákról. Lebegyinszkij öntött a ko­nyakból, becukrozott egy sze­let citromot: — Iszunk, Sztasz? A rend­őrségre! Sztasz elnevette magát. Ittak. Lebegyinszkij fintor- gott. Láthatóan szívesebben ivott volna teát a konyak helyett. Míg felállította a sakkfigurákat, Sztasz a té­vét nézte. A „Rómeó és Jú­liát” adták. — Opera hang nélkül! — jegyezte meg Lebegyinszkij. — De a balett így is élvez­hető, talán még jobb. Ha nem tévedek, most hányja egymást kardélre a két ifjú. — Atavizmus! — mondta Lebegyinszkij. — Burzsoá c sökevény az elmaradott emberek agyában! — Micsoda? A szerelem? — Nem a szerelem, ha­nem, hogy ölnek és meghal­nak — szerelemből. Azon a bizonyos szimpozionon so­rost kívüli bejelentést tett ked a legmegfelelőbb meny­asszonyt. Felkeresed, bemu­tatkozol neki és közlöd: te vagy neki a leginkább meg­felelő, fáradjon el veled az anyakönyvvezetőhöz. Hogy tetszik? — Sehogy. Valahogy majd csak nyélbeütöm hagyomá­nyos módszerrel is. De te, Száska, mi vagy inkább: or­vos, vagy kibernetikus? — Elméleti orvos — ne­vetett Lebegyinszkij. — Akkor mondd meg, az életben előfordulhat-e olyas­mi, hogy valakit szíven szúr­nak és az illető ezek után tovább lépked? — Legfeljebb, ha egy-két lépést tehet. — De hiszen Akszjonova legalább húsz lépést tett az­után, hogy halálos sebet ka­pott. Ez tény! — Nincs viszonylagosabb dolog az abszolút tényéknél. ban azt állítják, hogy a kari digánban levő lyuk szél* megpörkölődött... A telefonvezetékek sur­rognak: apró villámokként cikáznak rajtuk az emberi szavak. Mintegy gombnyo­másra kitisztult a feje. Óva­tosan helyére tette a kagy­lót, majd a lóval levette az ellenfél királyát. Lebegyinsz­kij magán kívül ordította: — Mit művelsz, csirkefo­gó? — Állj! — mondta halkan Sztasz. — Mindent értek... A lyuk a kardigánban, az egyenletesen elmetszett szá­lak, a halott Tánya Akszjo­nova húsz lépése, az előtte haladó Kazancev, a szálloda fekete ablakai... — Golyó! — kiáltotta Sztasz. — Golyó volt! (Folytatjuk.) _

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom