Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-14 / 269. szám
Mire jó a művészet (7) ZELK ZOLTÁN: ANTALFY ISTVÁN: Svejk futószalagon dUtúl, alt&i, almi díz atehé Leóéi r Miért áldozott mindig Is pénzt, fáradságot, energiát a művészetekre az emberiség, amióta csak leszállt a fáról és két lábra állt? 1 1928. JANUÁR 24-ÉN bemutatót tartottak egy berlini színházban. A darab Jaroslav Hasek: Svejk, a der£k katona című könyvéből készült, Erwin Piscator rendezte és alkalmazta szín- I padra. A premier közönsé- ! ge először megdöbbent, az- I tán mind nagyobb lelkese- i déssel vette tudomásul az ötletet, hogy a színpadon két futószalag van. Ezen a balról jobbra mozgó szalagon jártak be és ki a színpadon a színészek, s ugyancsak itt „utaztak” ki-be a kellékek, itt 'meneteltek a katonák a frontra. Svejk is gyakran ráállt erre a futószalagraj pontosabban ráállították, hogy kiküldjék a frontra. S mert alatta a szalag ellenkező irányban mozgott, 5 hiába menetelt a legnagyobb lelkesedéssel, soha nem került ki a harctérre... < A közönség tetszését nemcsak az nyerte eí, hogy így a szó szoros értelmében megszakítás nélkül elevenedett meg a regény; a gyakorlott színháznézők hamarosan . arra is rájöttek, hogy ■ a futószalagot jelképnek is ' lehet értelmezni; a háború ! technikáját hivatott szimbo- ! lizálni. Sőt, még azt is; ! hogy Svejk látszólagos me- j netelő buzgalma mögött, ! vagy inkább alatt, egy el- í lenkező irányú mozgás rej- ' lik, ami nevetségessé teszi • azokat, akik csak a felszínt j jutják, I Egy tisztán technikai Jel* f fegű színpadi újítás így lett ! művészi gondolatok hordo- ! zaja, vált a színházművé- I szét sajátos kifejezési esz- ! közévé. A műyészet fejlődé- I se, „modernsége” tehát szo- ros összefüggésben van a művészet nyersanyagaival? íkérdezhetik sokan. S bizony, nemigen lehet egyértelműen elutasító választ adni erre a kérdésre, pedig gondolkodásunk hajlamos' ! arra, hogy a művészetek i fejlődését egyedül és kizá- j rólag a társadalmi viszo- ! nyok, az elhbed kapcsola- í tok változásaiban keresse, í Ritkán jut eszünkbe, hogy ' minden művészet nyersanyaggal, materiálisán is mérhető, tapintható, érzékelhető nyersanyaggal dol- ' gJfcik; kővel, fával, hang- ! gal, fémmel, fénnyel, szí- 1 nekkel, vonalakkal, emberi I testekkel, mozdulatokkal — ! és így tovább. Nyilvánvaló I hát, hogy ha a nyersanya- i gok választéka bővül, vagy ' előállításuk technikája változik, akkor ez aligha marad következmények nélkül a művészet területén. HOGY MINDEZ MENNYIRE nemcsak elméleti felté- : telezés, arra példatárként • rendelkezésünkre áll az ! egész művészettörténet! Elég I talán az építőművészet nagyobb fejlődési szakaszaira gondolni, s kiderül, milyen szoros az összefüggés az építőanyagok, az építéstechnika és a nagy stíluskorszakok között! Az egyiptomi, majd a görög építőművészet egyik meghatározó ^eleme az oszlop. A beépített terek lefedésének ugyanis csak azt az alapmódszerét tette iehetővé a korabeli technika, hogy ilyen oszlopokra helyezzék a tetőt tartó kőgerendákat, s legfeljebb a gerendák hosszétól függött az oszlopok sűrűsége. A rómaiak már nagyszerű téglákat égettek és kitűnő kötőhabarcsot használtak — ahol mesterségesen nem döntötték romba a római építményeket, még ma Js állnak, némi irigységet éb- r$sztve bennünk, akik korunk építészetében ritkán érezzük ezt a megbízható tartósságot. A tégla és a habarcs lehetővé tette a másfajta tetőszerkezetet, s a római építészet kialakította legjellegzetesebb stíluselemét; a boltívet A kőművestechnika további tökéletesedése, a statika • tudományának kialakulása, a tám- falas szerkezetek lehetővé tették az építmények oldalfalainak elvékonyítását, a boltívek megnyújtását s íme: már készülnek Is a csodálatos gótikus székes- egyházak! Aztán a ml korunkban a vas és a beton technológiájával már el lehet hagyni minden korábbi befedés! módszert, mert az úgynevezett feszített héjszerkezetek lehetővé teszik sátor, vagy éppen felszállni látszó madárszámyhoz hasonló óriási tetőzetek kialakítását. Elég magunk elé képzelnünk a római vagy a tokiói olimpia néhány rendkívül eredeti sportcsarnokának építészeti megoldását... A filmművészet jóval fiatalabb „életkora” még inkább módot ad arra, hogy nyomon kövessük a technika, a nyersanyagok változása és a stílusok változásának összefüggéseit. Csak a két legfontosabb példa: a harmincas évek elejére, véget ér a némafilm-korszak, amely stílusában is merőben más volt, mint az utána következő hangosfilmé. S most, az ötvenes ével? végén, a korábbinál érzékenyebb filmnyersanyag —. amely jóval kevesebb lámpát, világítást igényel —, a könnyű, kézben hordozható, hangosfelvételre is alkalmas kamerák megjelenése magával hozta a „cinema verité” módszerét Ez a módszer a dokumen.tumfilm megújulását eredményezte, de visszahatott a játékfilmre is, s tulajdonképpen a hatvanas évektől számíthatjuk a filmművészet nagykorúságát, amikor a rendezők úgy. „írják” a kamerával — a maguk művész! egyénisége szerint különböző módon — a filmtörténeteket, ahogy az írók töltőtollukkal a regényt ... a példákból az következnék, hogy a művészet fejlődése a technika és a nyersanyagok változásának a függvénye. Ha ez így volna, akkor könnyű dolga lenne a művészettörténetnek és a kritikának, hiszen csak jó ipari, technikai felkészültség kellene, s az volna a legkorszerűbb művész, aki ma műanyagból, dolgozik. Hiszen vitathatatlan, hogy — egyebek között — ma a műanyagok forradalmának korát éljük. De hát, természetesen, a nyersanyag nem lehet mércéje egy műalkotás megítélésének. Hol van akkor mégis összefüggés a nyersanyagok, a technika és a művészetek között? Maradjunk az építészeti példánál. A középkor egy- háza az emberi létet átmenetnek tartotta egy másik világ felé, ahol a lélekre a túlvilág vár, jutalommal vagy bűnhődéssel. Ez volt az uralkodó életszemlélet, amely természetesen, olyan templomot igényelt, amelyik misztikus, csodálatos kapu a túlvilágra, ami felfelé kényszeríti a tekintetet és a gondolatot. Ilyen templomok a gótikus székesegyházak. Az építtetők tehát nem azért választották a korszerű technikát. mert az újat akarták pártolni,; hanem azért, mert csak ezzel a technikával lehetett a kívánatos templomokat megépíteni. Nyilvánvaló, hogy az építtetők igényei segítettek megkeresni a kivitelezés korszerű techni- káját Mikor beléptem a kapun, a liftajtó már becsapódott és elzúgott a pillanat, csak azt a szőke másodpercet, azt a piros villanást láttam, ahogy fiús-kurtára nyírt szőke hajjal, s piros kabátban szállt fölfelé az ifjúság. Megint elkéstem — ezt dohogtam, meg ezt: Mit is kerestem itten, ennek a seholsincs városnak ebben a sosevolt házában, ahol a kapun épp belépve, ahol a szőke másodpercek, ahol a piros villanások, ahol, ahol, ahol, ahol Végűi mí mást tehettem volna, a kapu küszöbére ültem, s mert itt ülök már ezer éve, látja a kőszákállú ember, látják a toronylakó varjak s minden hajdani madarak: ül a városuk kapujában, csak ül az özvegy szerelem. Eső verte a kicsi házat, a ház szemében mély alázat Szél járta végig a kis utcát, s hogy itt az ősz, — már szerte tudták. Még néhány mondatot megírtam, éreztem, könny van a vapírban. Eső verte az őszi kertet. Az utolsó levél lepergett.,1 SASS ERVIN: dtla&t még, itt aagg egyszerűen és természetesen hogy mindig lássalak hogy ne felejtsük soha a percet amikor felrobbant bennünk a bánat és a pusztulásból újra megszülettünk SOMOSKÖI LAJOS: Kései sirató (Radnóti Miklós emlékére) Enyém még n Jóízű létezés sz élet, mint frissen sült kenyér Ieszelt karéja, vígságba rejtem gondom, bosszúságom, csak bánatom felét köpöm ki néha. Zsákoló küszködés zihál tüdőmmel, formálni hevíti acélkemény világom, paraszt elődeim kaszája villog szemem tükrében, ha elvemért vitázom. Ajkadról nem zuhog többé a vers már, nem dobban ritmust rímre szívverésed, s föléd a hírek tisztultabb világról hiába hordanak derűt, nem érted. Te már magadra húztad ott a tájat, fölötted télen kósza varjú károg, s tavasszal, mikor megoldvad a hőié homlokcsontodon lassan átszivárog. (November 6—10 között van halálának évfordulója.) Radnóti MBtlős Láthatjuk tehát, milyen komplikált és kétoldalú ez; a viszony. Adva van egy korszak anyagi kultúrája, termelési technikája általában, ami meghatározza a kor tudatát, gondolkodását. Ez a íjidat azonban keresi a termelésben és technikában azokat az anyagokat és módszereket, amelyek jobban,; tökéletesebben kifejezik a : világról alkotott elképzeléseit. Korszerűbb lesz hát a termelés, s új anyaghoz, módszerhez jut a művészet is, amely mindig a kor tudatát akarja érzékeltetni.; Fejlődik, változik a techni-; ka, vele a művészet, s a ! gondolkodás, a tudat régi; formái elavultak, csakúgy,; mint a termelési viszonyok. EZ A FEJLŐDÉS spirálja J az életben, s ezen belül a; művészetekben. Ezért nem: lehet a nyersanyagok és a! technika fejlődését azonosí- ! tani a művészetek forradalmi változásaival, de ezért! nem lehet ugyanezt mellékes körülménynek tekinte-1 ni.A transzportőr, a futósza- ! lag bevonult az iparba —; azután a színpadra is. Svejk j rálépett — és ez változást; jelentett a színházművészet- ; ben. De nem. azért, mert a : transzportőr korszerűbb, mint a süllyesztő, hanem azért, mert 1928-ban Piscator a német munkásosztály számára akart figyelmeztető; jelzéseket adni a háború technikájáról és értelmetlen- ! . ségérőL Nyilvánvaló: ez! utóbbi tette korszerűvé 1 Piscator művészetét, s ehhez a korszerű mondanivalóhoz megtalálta a korszerű formákat. Így válhatott! a futószalag egy történelmi! pillanatban a korszerűség J szimbólumává. BERNÄTH LÁSZLÓ — Jöjjön közelebb. Ellátom gyógyszerrel. — Kezében ampullaszerű valami csillogott, önkéntelenül hátraléptem. « — Ne féljen, az érdekében teszem, A nő, amíg beszélt, mindig csak rám nézett Hozzáléptem és falé nyújtottam a karom. A csillogó valamivel két karcolást ejtett a bőrömön. Ettől szemmel láthatóan megnyugodott — Maga orvos? — kérdeztem, . — Igen, az vagyok. Nálunk mindenki orvos, — Az egész város? — Nálunk nincs más foglalkozás, csak orvos. — Nem értem amit mond. — Csak orvosok vannak a Földön, és a kiszolgáló ,ise- mélyzet Ijedten néztem a nőre. — Tudom, azt gondolja, bolond vagyok. Nem. Nem vagyok az. Csak orvosok vannak. Az egész társadalom az orvosokért van, hogy felnevelje, tanítsa és eltartsa őket — De miért? ( — Mindenki beteg. Már betegen születnek a gyerekeik. Ellátjuk őket megfelelő gyógyszerrel. Akik élég erősek fizikailag és szellemileg, azokból orvos lesz, hogy kezeljék a többieket és állandóan kutassák a gyógyítás lehetőségeit Minden perc számít amivel többet élnek az emberek, hátha valaki rájön a megfejtésre. — Mi történt? — Nem tudjuk. Mindenkiben túl van halmozódva az anyag. — Milyen anyag? — Azért nevezzük anyagnak, mert nem tudjuk a nevét Egy fehérjeféleség, amely minden emberben más alakban jelentkezik. A pontos funkcióját nem tudjuk. Adunk egy általános roboráló szert, amely meghosszabbítja az életet valamivel fokozza a szervezet ellenálló képességét — És mióta van ez így? —- Kétezertől? — Sok a beteg? Ügy értem, mennyire szaporodott fej azóta az emberiség? — Tízezren vagyunk. — Elég kicsi a város. — Félreértett. Nem a városban, az egész Földön vagyunk ennyien. Tíz város van, elosztva a különböző éghajlatokra, hátha valahol minden körülmény a javunkra játszik össze. Most már nagyon fontos minden nap. A gépek kiszámították, hogy ha nem sikerül megtalálni'a megoldást, három évünk van hátra. Csend volt A hófehér házak vakítva hallgattak a napsütésben. A nő alig észrevehetően megérintette a karóra, g Maga egészséges. Látom az arcán. Ilyen mar Most- pedig igazából elmondom neked, milyen lesz háromezerben Ä folyosó sötét volt, csak a szerkesztői szoba ajtaján szűrődött ki fény. Raver végigment a kihalt folyosón, meg- koppantotta az ajtót aztán belépett — Maga még itt? — nézett fel A főszerkesztő az irathalmaz mögül. — Hoztam valamit — mondta Raver. — Jó? Raver vállai közé húzta a nyakát, és szeme sarkában megjelentek a titokzatos ráncok. — Mi a címe? — Most pedig igazából elmondom neked, milyen lesz háromezerben. — Hosszú. Raver elmosolyodott — Jó. Akkor legyen a címe más. Mondjuk ez: Riport a halállal . A főszerkesztő felemelte az eléje tett kéziratot Elértem a várost. Nem ilyennek képzeltem. Utcák nem voltak. A házak minden irányban egyforma távolságra álltak egymástól. A tömbók egyformák voltak, fehér színűek és ablak nélküliek. Egyemeletes épületeket láttam végig magam előtt a völgyben. Minden mozdulatlan volt, csak a hegyről lebukó szél himbálta meg az alacsony növésű, bokorszerű fák ágait. A legközelebb eső épület félé tartottam, magam elé néztem, a lyukacsos salakhoz hasonlító földre, amikor megéreztem, hogy valaki figyel. Felkaptam a fejem és megláttam az első embert. Fiatal, barna hajú nő volt Zsebre dugott kézzel állt, összefogta magán a fehér köpenyt Valószínű a házból jött ki, amíg lefelé néztem. Eltelt néhány másodperc. Három vagy négy méterre lehettünk egymástól. Felé léptem. — Ne — hallottam tisztán a vékony női hangot. — Ne féljen — hadartam gyorsan. — Földön lakó vagyok, a XX. század végéről. Feltaláltunk egy olyan gépet, amellyel közlekedni lehet az idő síkjai között A nő meleg szemei kisütöttek a pergamenszerű arcból és kutatva szaladtak rajtam. — Találkozott már mással? — hm ______________ .
