Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-12 / 267. szám
Űáromszázötven kis muzsikus a hatvani zeneiskolában Mester Jolán és növendéke, a kis Czibolya-lány. (Foto- Kiss Béla) Lassan húsz éve, hogy a muzsika lelkes hívei szorgalmazni kezdték Hatvanban egy zenede szervezését. S bár az első lépések meghiúsultak, nem sokkal később, pontosan 1955. december elsején mégis alakuló ülést tartott a •zeneiskola tantestülete abban a Balassi Bálint utcai parasztházban. melyet a várositól kapott hajlókul. Az öreg parasztház idő közben alaposan megváltozott. Felújították, sőt, szárnyépületet ragasztottak hozzá, hogy pún den igénynek megfeleljen. Szétszóródtak régi tanárai is. Csupán Kelényi Tibor, a rézfúvósok oktatója tart ki hűséggel az intézet mellett. Vele, s Bőze Tibor igazgatóval beszélgettünk a megtett útról, mai gondjaikról, terveikről. — Iskolánk nagyon sokat fejlődött tizenhét év alatt. Tantermeink, jól felszereltek, kényelmesek, s a városi tanács támogatásából eredően rendelkezünk mindazokkal a hangszerekkel, amelyek nél- külöznetetlenek oktató munkánkban — halljuk az igazgató szavait. — A zeneoktatás iránti érdeklődésre jellemző, hogy ma már 350 tanítványunk van, s iskolánkban működik minden olyan tanszak, melyet a tanterv engedélyez. Jó hírünk nyomán nemcsak a környező községekből, hanem a szomszédos Pest megyéből is csapatosan jelentkeznek növendékek, akik közül nem egy a művészdiplomáig vitte. Itt nálunk ismerkedett a zeneismeret alapjaival Győréi Zoltán zongoraművész, Pete László harsonaművész, s a mi tanítványunk volt a két Csabai gyerek, meg Kelemen Gyula, a kitűnő rézfúvós, akik a Nemzetközi Koncertiroda al- kalmazottaiként bejárták már Svájcot, Nyugat-Németorszá. got, Svédországot. Aminek azonban különösképpen örülünk: Fister Margit személyében olyan kollégánk van, aki korábban zeneiskolánk növendéke volt. A 3-as számú oktatószobában találjuk Mester Jolán tanárnőt, aki az Egri Szimfonikus Zenekarból régi, kedves ismerősünk. Szolfézst és fuvolát tanít. Míg soros növendéke, a kis Czibolya Erzsi nekikészülődik, beszélgetünk itteni tevékenykedéséről. — Negyedik éve tanítok Hatvanban, távol szüleimtől. Albérletben lakom, nem úgy, mint a kollégák zöme, akik Pestről járnak le órát adni. Megszerettem a várost, főleg pedig a gyerekeket, s szabad időm jelentős részét töltöm azzal, hogy különböző társadalmi feladatokat segítek megvalósuláshoz. így tagja lettem a helyi 'irodalmi színpadnak, amely nemrég szép sikerrel szerepelt a megyei bemutatón. Tanítványaim tehetségesek, tanulékonyak, különösen ez a kis Erzsiké, akit harmadik éve nyesegetek, formálgatok — mondja a fiatal tanárnő. Amikor pedig sokallom óraszámát, csak legyint: — Nem szeretem az egyedüllétet. Jó, amikor gyerekek vesznek körül, vagy beülhetek a zenekarba a kollégáim mellé! S már fogja is a hangszerét, a finom művű, csillogó fuvolát, hogy szájához illesztve megmutassa Czibolya Erzsikének, miféle ajaktartással csalhat ki kellemes zenei hangokat belőle. ★ Hatvan városában régóta sóhajtoznak már egy valamirevaló ifjúsági fúvószenekar után. Ügy tűnik, az Állami Zeneiskola jóvoltából nemsokára teljesül ez a kívánság Állásfoglalás a gyermEkinfézményehben fizetendő térítési díj ügyében Az utóbbi Időben egymástól eltérő gyakorlat alakult ki a bölcsődékben, az óvodákban és az általános iskolai napközi otthonokban fizetendő térítési díj megállapításánál, ami sok panaszra, reklamációra adott okot. Az érdekelt főhatóságok most együttes állásfoglalásban rögzítették a térítési díj megállapításával kapcsolatos elOJiSÄ HMM. Mvember 12., péntek „ járást. A művelődési, a munkaügyi, a pénzügy- és az egészségügyi miniszternek — a SZOT-tal egyetértésben — hozott döntése szerint a térítési díj megállapításakor az összkereset kiszámításánál a jutalmat és a nyereségrésze- dést nem lehet figyelembe venni. Az erről szóló hivatalos közlemény teljes szövege megjelenik a Pénzügyi, a Művelődésügyi, a Munkaügyi és az Egészségügyi Közlönyben, valamint a Tanácsok Lapjában. A közlemény részletes tájékoztatást nyújt az érdekelteknek a tudmivalók- roi. is. Nem működik a rózsa- szentmártoni úttörő-zenekar, annak hangszerét kölcsön- vették, s Kelényi Tibor már elindította 30 fiatal alapképzését. Azt mondja, ha sikerül 2—3 évig együtt-tartani a gárdát, bárhol vállalni meri velük a szereplést. Ami a kéttucatnyi zenetanár közművelődésben való részvételét illeti, e tekintetben némi kívánnivalót hagy a hatvani zenede. Igaz, Miskolc és Budapest, ahol jobbára laknak ezek a pedagógusok, messzire esik Hatvantól, s nehéz lenne megoldani különböző szakkörökben, együttesekben való szerepeltetésüket. A helyzetet vizsgálva mégis azt kell mondanunk: az iskola igazgatóságának, karöltve a tanáccsal, törekednie kellene arra, hogy minél több zenei szakember letelepedjen a városban. Hosszú távon, s egy zeneiskola élesztő-erjesztő lehetőségeit ismerve, így végezhet széles körű ismeretterjesztő, oktató munkát ez az intézet, így válhat igazán az egész város zenekultúrájának alapbázisává. Moldvay Győző Hönys jelent meg az egri m ISSZ-es védelméről Eger várának 1552-es védelme a magyar nép török hódítók ellen vívott küzdel meinek kiemelkedő eseménye volt. A várvédők nagyszerű hősiessége mindmáig tápláló forrása népünk hazafiságá- nak. Nem véletlen az, hogy történelmünk több korszakában íróink és tudósaink vissza-visszatértek az egriek hősi harcához. Számos tanulsággal szolgál az egri hősök példája szocializmust építő népünknek is. Állhatatos harcuk idézése a szocialista ha- zafiság, a jogos nemzeti büsz keség erősítője. A szocialista hazafiság szolgálata volt a célja dr. Szántó Imre egykori egri főiskolai tanárnak, amikor könyvet írt „Eger vár védelme 1552-ben” címmel. A 268 oldalnyi terjedelmű, öt fejezetből álló, bőven illusztrált munka a közelmúltban hagyta el a Sajtót. Szántó Imre legújabb könyvének megírásához a dr. Soós Imrével közösért írott és 1952-ben megjelent Eger vár védelme 1552-ben című munka szolgáit alapul. A könyv eredményeit mostani műve Eger várának védelme című fejezetében használta fel elsősorban. Üj könyve jóval bővebb és tüzetesebb az 1952-ben publikált műnél. A már korábban is ismert adatokat az Országos Levéltárban, a Hadtörténeti Levéltárban és a bécsi levéltárakban folytatott kutatásaival tetemesen bővítette. A bécsi levéltárakban eddig ismeretlen, avagy kevésbé ismert adatokat tárt feL Legújabb kutatásai a témával kapcsolatban elsősorban azért érdemelnek figyelmet, mert az egri vár 1552-es ostromát a korabeli nemzetközi politika összefüggéseiben tárgyalja. Szántó Imre új munkája nyeresége helytörténeti irodalmunknak. Bizonyára a szakkritika is figyelemre méltatja, s erényeit és esetleges fogyatékosságait alaposam taglalja. Szecskó Károly ' Tanácsakadémiai oktatás A TANÁCSI MUNKA továbbfejlesztése elképzelhetetlen az eddigieknél is képzettebb tanácsi vezetők és dolgozók nélkül. Az új tanács- törvény pedig egyenesen megköveteli a politikai, szakmai felkészültség továbbnö- velését, hiszen e fontos jogszabály új vonatkozásait végre sem lehet hajtani, amíg az ahhoz szükséges szakmai színvonalat él nem érik a tanácsok. E feladat megoldásában vállal oroszlánrészt a korszerűsített Tanácsakadémia három oktatási intézete és a szervezetileg ugyancsak hozzá tartozó Tanácsigazgatási Szervezési Intézet. A tanácsakadémiai oktatásnak különböző formái és módszerei mellett mégis az a jellemzője, hogy egyrészt az új helyzet, az új tanácstörvény kívánalmaihoz igazodik, másrészt pedig — perspektívában — gyakorlatilag átfogja az egész tanácsszervezet vezetőinek és igazgatási dolgozóinak szakmai képzésével, továbbképzésével kapcsolatos tennivalókat. Ha egyáltalán, rangsorolni lehet az oktatási formákat, közülük talán a kétéves szak- oktatási tagozat mondható a legjelentősebbnek, amelyen községi vb-titkárok, illetve olyan tanácsi dolgozók vesznek részt, akikből később vb-titkárok lehetnek. Mint ismeretes, az új tanácstörvény a vb-titkárok helyzetében, jogállásában is alapvető változásokat hozott: a szakigazgatási szervezet tényleges vezetői lettek: A Tanácsakadémia szakoktatási tagozata az új rendelkezések magas szakmai megalapozását hivatott szolgáim. Ezért már a felvételi követelmények is elég magasak voltak ezen a tagozaton: csak 35 éven aluli, középiskolai érettségivel, bizonyos tanácsi gyakorlattal és megfelelő műveltséggel rendelkező dolgozók kerülhettek oda. MIVEL vb-titkár csak az lehet, aki a kétéves szakoktatási tanfolyamot elvégezte, a Tanácsakadémia gondolkodik, hogy azok akik korábbi tanácsakadémiai végzettséggel rendelkeznek, különbözeti vizsgával teljes értékű képesítést szerezhessenek. Milyen feladatot jelent ez a Tanácsakadémia számára ? Elég két adatot említeni: 954 főt — tehát a községi tanácsok számát tekintve, több mint a felének a vb- titkárát — kell a jövő év végéig különbözeti vizsgára bocsátani kellő előkészítés után, ami mintegy 3000 vizsgát jelent. Az öthónapos elnökképzés a Tanácsakadémia szombat- helyi oktatási intézetében folyik. A jelenlegi tanfolyamon 92 községi tanácselnök — közülük 22 nagyközségi tanácselnök —, vesz részt, s szintén már az új tanács- törvény és az ahhoz kapcsolódó más rendelkezések szellemében foglalkoznak az időszerű elméleti és gyakorlati kérdésekkel, sajátítják el a tanácsi szervezési és vezetési, valamint a legszükségesebb államigazgatási és államjogi ismereteket VÉGÜL a Tanácsakadémia feladatai közé tartozik a megyei és a megyei városi, valamint a városi tanácsok vezetőinek — főleg az elnökhelyetteseknek, továbbá a járási hivatalok elnökeinek különböző formában történő továbbképzése is. Most ősszel például a Tanácsakadémia egyhetes tanfolyamokat szervez a megy ei és a megyei városi tanácselnök-helyettesek és vb-titkárok, valamint a városi tanácselnökök és a járási hivatalok elnökei részére, ahol a szokásos előadásokon kívül az egyes minisztériumok és országos hatáskörű szervek vezetőivel is találkoznak és konzultációk kenetében beszélik meg ágazatuk legaktuálisabb kérdéseit Németh Géza Fordította: Kassai Ferenc SZERDA A „Sztrana Szovjetov’’ szerkesztősége az épület XV. emeletének bal szárnyát foglalta el. Tyihonov a 414. sz. szobába kopogtatott. — Tessék. A szobában harminc év körüli fiatalember ült, rövid báránymellényben. — Beljakov rovatvezetőt keresem. — Beljakov félóra múlva lesz itt. Sztyepanov vagyok. Tehetek valamit önért? — Igen. Tyihonov vagyok, a bűnügyi rendőrségtől. — Foglaljon helyet. Az Tanya asztala. Egy pillanat türelmet kérek, csak be kell fejeznem ezt a cikket. Tanya asztalát papírlapok, újságkivágások borították. A tintatartóban fanyelű toll. Az asztalt borító üveglap alatt William Faulkner színes arcképe, s egy fénykép Komarov űrhajósról, az asztronauta saját kezű ajánlásával: „A jó és okos elvtársnak, a nagyszerű embernek, Tanyusa Akszjonovának y. Komarov. 1965. augusztus 12-én.” Sztyepanov bezárta a fiókját, a kulcsot Beljakov asztalára tette. — Kész vagyok. — Az — ö ment el előbb? — Nem, én. Tánya még itt maradt. Hívtam, hogy jöjjön vacsorázni, de azt mondta, még dolga van. — Más nem járt itt? — Nem. Beljakov benézett, de csak egy pillanatra. — Nem figyelte meg, milyen hangulatban volt Tánya azon a napon? Sztyepanov elgondolkozott: — Nehéz lenne megmondani. Semmi különöset nem vettem rajta észre. Általában mindig nagyon nyugodt volt. — Tánya fiatal nő völtj vidám, jóindulatú. Csupa jelentéktelen dolog jut eszembe... — Nem tudja, voltak ellenségei? — Nem hiszem. Rosszakarói lehettek, mint minden asztal sarkára ült, cigarettát nyújtott Tyihonov felé. — Köszönöm, nem dohányzóm. Mikor látta utoljára Akszjonovát? — Hétfőn, öt óra körül. embernek. De aligha olyanok, akik megölték volna. — Mivel foglalkozott Tanya hétfőn? — Hadd gondolkozzam. Reggel. úgy emlékszem, beszámolót írt vidéki kiküldetéséről. — Mikor jött meg? — Szombat reggel. Rov- nóban járt, egy gyárban. Egy hetet töltött ott. Irt is róla. Nem emlélcszem pontosan, én is dolgoztam. Tyihonov mintegy mellesleg közbevágott: — Nem volt férjnél, ugye? — Nem. De volt valakije. Nem is tudom, hogy nevezzem. A vőlegénye? — Szlavickijre gondol? Sztyepanov csodálkozva pillantott rá: — Már ismeri? — Csak hallomásból. Szeretném jobban megismerni. — Nem hiszem, hogy örömére szolgál: nincs benne semmi érdekes. Színész. — Szeretném emlékeztetni, hogy a gyilkosság körülményeiről alig tudunk valamit. A feltételezés szerint Tányát egy magas fiatalember ölte meg, akt sötét télikabátot viselt — mondta nyugodtan Tyihonov. — Először is, Sztavicki) világos télÜMbátban jár, másodszor pedig nem hiszem, hogy köze lenne a dologhoz. Tyihonov nem emelte fél a hangját: — Nem mondtam, hogy Sztavickijre gyanakszom. Egyszerűen tudnom kell, kik tartoztak Akszjonova környezetéhez. Mi hiszünk a tényeknek. — Hát nézze, én nem szeretem Sztávickijt, s ezért nem ítélhetek róla tárgyilagosan. Azonkívül nem is nagyon ismerem. Ügy tűnt nekem, Tánya csak azért tűrte el, mert megfogadta, hogy embert farag belőle. De az is lehet, hogy tévedek. (Folytatjuk.)
