Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-12 / 267. szám

Heves megye me2®gqicíg»eégq 1971-ben Az állatállomány növelése csak optimális takarmányozással lehetséges Az idei gazdasági év a XV. ötéves terv első éve, amely lassan a végéhez közeledik. Amikor számvetést készítünk megyénk mezőgazdaságának eredményeiről, fontos, hogy az állattenyésztés eredmé­nyeivel is részletesen foglal­kozzunk. Túlzott vágóállat- kínálat 1 Heves megyében a szarvas ­marha-tenyésztés az idén, a tavalyihoz képest nem mutat lényeges változást. A közös gazdaságok nem vásároltak több szarvasmarhát, mint 1970-ben. Egész évben jel­lemző volt a húsértékesítésre irányuló hizlalás. Ez érthe­tő, mert a kedvező piaci ér­tékesítés jelentős jövedel­met biztosított az üzemek­nek. Azonban a tenyésztői mimika az idén is rendkívül sok kívánnivalót hagyott ma­ga után. A gazdaságok nem fordítottak elég gcmdot a te­nyészállat-utánpótlásra és -nevelésre. Ugyancsak nem volt megfelelő a gazdaságok­ban a tejtermelés fokozására irányuló törekvés sem. Vál­tozatlanul magas önköiteég- gel állítják élő a tejet üze­meink. Alihoz, hogy az ön­költség a jövőben ne emel-; kedjék, a jelenlegi 2400 li­ter helyett legalább három­ezer liter tejet kell termel­ni tehenemként. Ez azonban pillanatnyilag Heves megye termelőszövetkezeteiben nem valósult meg. Pedig a közös oly XlCDSZCrÜ magyar tarka szarvasmarha genetikai tulajdonságai alap­ján és jó alkalmazkodó ké~ ; pességével a nagyobb fejtei^ ynelésre is alkalmas lenne« ' Heves megye szarvasmar- tea-állományának csaknem 1 egy harmada jéLenleg háztá- j gi gazdaságokban van. Az i idén január 1-én életije lépett 1 kormányrendélet jelentős ál- [ lami támogatást biztosít a ’ háztáji szarvasmarha-te- * nyésztőknek. Ennek ellenére megyénkben eddig 1200-an ’ kértek állami támogatást er- ‘ re. Pedig még több száz ' igényre lenne lehetőség, Ügy látszik azonban, egyelőre nincs igény a háztáji gazda­ságokból ... Problémát okozott az idén az is, hogy az előző évek­től eltérően túlzott mérete­ket öltött a vágóállat-kínálat, mind a közös, mind a háztá­ji gazdaságok részéről. így - érthető, hogy a kínálatnak csak egy részét vásárolta fel a Heves megyei Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat meg­felelő kapacitás hiányában. A jövő év elején már várha­tóan javul majd a helyzet, s a vállalat már felvásárolja a fennmaradt vágóállat-kínóla- fot is. 90 ezer sertés a megye vágóhídján A sertéstenyésztésben az idén előrehaladás tapasztal­ható megyénkben. Ami azzal magyarázható, hogy a közös és háztáji gazdaságokban pillanatnyilag a sertéste­nyésztés a legjövedelmezőbb. Jelentősen elősegítette a te­nyésztői kedvet a kedvező húsértékesítés is. A közös gazdaságok az idén egymás­nak is eladtak sertéseket, a többit pedig az állatforgalmi és húsipari vállalat vásárol­ta meg csaknem kilencven- ezret. Ez a mennyiség a vál­lalat történetében rekordnak számít A húsprogram meg-, valósítására a negyedik öt­éves tenr végéig megyénk-; bem is felépül néhány szako­sított sertéstelep. Ezek kö-. zül az idén a tamamérai és az aldebrői telepeket népesí­tették be sertésállománnyal. Gyapjűtermelés helyett — inkább húsjuhtenyésztés Ä juhászatban az utóbb! evekhez hasonlóan, 1971-ben ás inkább a húsjuh-tenyész- tés került előtérbe. Ezt első­sorban a kedvező felvásár­lási árak tették lehetővé, amelyek arra ösztönözték az üzemeket, hogy minél na­gyobb számban értékesítse­nek vágó juhot a piacon. Ai kedvező értékesítés ellenére azonban a termelőszövetke­zetekben nem tart lépést a juh tartási és -tenyésztési technológia korszerűsítése. Ez részben pénzügyi hiámy- 'nyal, másrészt pedig az egy­re csökkenő munkaerővel magyarázható. Növekvő kereslet napos baromfiból Év elején a rendkívül ala­csony tojásárak miatt vissza­esett a baromfitenyésztés He­ves megyében, a kedvező ab- raktakarmány-termés hatá­sára azonban az év köze­pén. a pillanatnyi megtorpa­nás feloldódott a baromfite­nyésztő üzemekben. Rohamo­san megnőtt a kínálat napos­csibékből, amelyet korábban nem tudtak mindig zavarta­lanul biztosítani /az üzemek­nek. A Heves megyei Ba­romfikeltető Állomás most az év második felében már ked­vezőbb lépéseket tett a ba­romfi-törzsállomány növelé­sére. Így várhatóan a jövő év tavaszán már biztosítják a termelőszövetkezeteik na­poscsibe-igényeit. Bár még másfél hónap vá­laszt el bennünket az év vé­gétől, az. állattenyésztés idei eredményeiről mérleget von­va hangsúlyoznunk kell, hogy a negyedik ötéves terv ál­lattenyésztési programjának megvalósításáért jelentősen előbbre kell lépniük me­gyénk mezőgazdasági üzemei­nek is. Ez pedig a szarvas- marha-, a sertés-, a juh- és <a baromfitenyésztésben csak a korszerű tartási, tenyészté­si technológiák elterjesztésé­vel és nem utolsósorban op­timális takarmányozással ér­hető éL Mind. a tejtermelés önköltségének csökkentése, mint a tenyészállat-utánpót­lás csak a tafearmánytermő területek ésszerű növelésével, az átlagtermések fokozásával és a gépesítéssel párhuzamo­san valósítható meg 1975-ig. Mentusz Károly Vf külszíni bauxit­bánya A Bakony bauxttvaggo- na nem összefüggő egy­ségben helyezkedik el, ha­nem ún. lencsékben. Ha- limba körzetében, a kime­rülő 11-es számú fejtés szomszédságában megkez­dődött egy új bányaterü­let előkészítése « műve­lésre: Az új „lencséből” műszakonként 130 tonna első osztályú bauxbt kerül majd a felszínre. (MTI Foto— Jászai Csaba felv. — KS) Túlsózott szalámi, a megengedettnél nagyobb víztartalmú disznósajt és angol szalonna Vidéki élelmiszervizsgáiatok A megyei élefmiszereJlen^ őrző és vegyvizsgáló intéze­tek nagyszabású őszi ellen-; őrzéseket kezdtek a gyárak­ban és az üzletekben. A szúrópróbaszerű mintavéte­lekkel megállapították,- ho-gy nyár óta lényegesen javult a forgalomba hozott liszt minősége, sokkal kevesebb kifogást emeltek a sütőipa­ri. alapanyag úgynevezett íz- hibája miatt. Az ugrásszerű javulást annak tulajdonít­ják, hogy a gabonaipar megszigorította az ellenőr­zést, és „visszatartják" azo­kat a szállítmányokat, ame­lyek kifogásolható árut tar­talmaznak, A tejtermékek minőségé is tovább javult az őszi he­tekben, de még mindig elég gyakran találnak olyan árut, amely nem minden szem­pontból felel meg a szab­ványéi őírásoknak, és így végeredményben anyagi veszteséget okoz a vásárlók­nak. Tipikus példa, hogy a túró zsírtartalma alatta ma­rad az előírtnak, máskor pe­dig a sajtok összetételében találnak kifogásolnivalót Emiatt az utóbbi hetekben két ízben indítottak üzemek ellen, szabálysértési eljárást. Űjabban a zsír is visszatérő „tétel” az ellenőrök listáin. A szegedi intézet például 540 mázsányi sertészsírt zá­rolt azért, mert avasnak bi­zonyult az áru. A húsipari termékek kö­zött összetételi hibák miatt , .leállították” néhány felvá­gottféle árusítását, ilyen például az egyik vidéki üzemben, készült nyári tu- ristaszalámx szállítmány, iamelyet a hentesek a gyár­ban elsóztak. A győri inté­zet ellenőrei lefoglaltak olyan disznósajtot is, amely­nek túlságosan magas volt a víztartalma. Hasonló ki­fogást emeltek az ellenőrző mérések után a Dunántúl egyes vidékein forgalomba hozott angol szalonna ellen. Általános panasz van a csomagolóanyagok minősé­gére. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatok szerint a polieti­lén. csomagolóanyagok sok­szor nem felelnek meg a követelményeknek, idő előtt elszakadnak. A csomagoló­papírok minősége is rom­lott az utóbbi időben, leg­alábbis azoké, amelyekben az élelmiszereket árusítják. A söripari üvegek korona­dugói sem felelnek meg a szabványoknak. A parafa- dugók is gyenge minőségű­ek, ezért az ellenőrök fel­hívták a gyártóüzemek fi­gyelmét, hogy fordítsanak nagyobb gondot a selejtes áru elkülönítésére. (MTI) Csuk egy ssó ? Hogy állunk az újításokkal? T Egyéb témáink közben a napokban a Heves megyei Tanácsi Erősáramú Villamos Szerelőipari Vállalatnál — az újításokra terelődött & szó. Beszélgetésünk alatt elő­került “az öreg napló is, amely egyébként a cég ala­kulása óta őrzi a javasla­tokat. Huszadik évében van a vállalat, s ahogy tallózás közben megszámláltuk az eddig benyújtott újításokat — nem találtuk éppen ke­vésnek. Egyfelől tehát meg­elégedéssel nyugtázhatnánk a tapasztalatokat. Deli Ist­ván igazgató azonban még­sem elégedett. A naplóból ugyanis az is kiderül, hogy egy idő óta észrevehetően kevesebb a dolga az újítá­si előadónak... Amíg tavaly 11 javasla­tot terjesztettek a vállalat vezetői elé. addig az idén már csak összesen néggyel próbálkoztak. Tavalyelőtt is csupán ötöt jegyezhettek a naplóba... Meglehetősen hullámzik a kedv, amit ta­lán már kedvnek sem ne­vezhetünk, hiszen — ma­radjunk áz idei helyzetnél — a lelkesedésnek nem a lobogása, legfeljebb pislá­kolása az a néhány újítás, amellyel kopogtattak... — Vajon mi lehet ennek az oka? — kérdeztük az igazgatót. — Lassú az ügy­intézés, sok az újítások buk­tatója, vagy éppenséggel ki- [ «tf a hftr.orarmm? ... — Ismereteim szerint nem mondhatnám túlzottan las­súnak' egy-egy újítás „átfu­tási idejét”, s ha igényesek is vagyunk az elbírálások alkalmával, a használható javaslatokat mind elfogad­juk, megvalósítjuk. Ami pe­dig a díjazást illeti: hat­nyolc százalékos kulcsot alr kalmazUnk, vagy eszmei díj esetén. 300—500 forintot fi­zetünk ... Az a vélemé­nyem, hogy az okokat más­ban kell keresnünk. S hogy „nyomozásunk” más útra terelődött, az igaz­gató sajátos körülményeket emlegetett. Véleménye alap­ján náluk is elterjedt egy y furcsa „elmélet”, miszerint ebben a szakmában már nem lehet újítani, hiszen mindent kitaláltak... A hálózatépí­tésre, kábelszerelésre vonat­kozóan valamennyiüket kö­ti az érvényben levő, úgy­nevezett ÁBEO-előárás, és a Magyar Villamos Művek iparágban íratlan törvény­ként elfogadott technológiai „rendtartása”. Ezektől eltér­ni nem lehet, vagy nem ta­nácsos, hiszen az élet- és vagyonbiztonság megőrzése szempontjából alapvetően - fontos szabályokat rögzíte­nek. — Eszerint kizárt dolog, hogy újítsanak, valamilyen témát találjanak a vállalat­nál? ... — Ezt éppen nem monda­nám ... Példák bizonyítják, hogy bár ma már szinte teljesen tökéletesnek mond­ható az ügyes szerszámok­kal, különböző kisgépekkel való kereskedelmi ellátás, szükség szerint még min­dig lehet kitalálni egy-egy hasznosabbat. S nagyobb horderejű technológiai kér­désekben is lehet újat mu­tatni. Az előbbire és az utóbbira még az idén is akadt vállalkozó. Egyikük egy szemhajlító szerszá­mot készített, s ezzel a jö­vőben elkerülhetjük, hogy a munkára eddig használt kombináltfogókból évente 100—150 tönkremenjen, míg a másik alkalmazásával kö­zel 90 ezer forinttal lett ol­csóbb egy martonvásári munkánk... Kétségkívül nem könnyű valami eredetit alkotni, de mint a naplóból is kitűnik: lehet. . — Talán egy-egy sokolda­lú újítási feladattervvel jobban is ráirányíthatnák a figyelmet a munkára. — Kétségtelen. Az idén azonban sajnos, újítási fel- adattervünk sincs... A tartózkodás mellett bizonyos fáradtság is ta­pasztalható az újítók köré­ben. Olykor ugyanis még a kevés számú javaslat között is akad szinte gyerekes ajánlás, olyan „újításnak” mondott megoldás, módszer, amivel már régóta találkoz­ni, vagy inkább látszat, mint gyakorlati jelentőségű pro­duktum. Az ilyenekkel ter­mészetesen vusütt «#yí«sea foglalkoznak, elutasítják eze­ket. Persze, ez nem tetszik, dacot, haragot ébreszt az „újítóban”, többnyire el­veszi a kedvét a további p róbálkozásoktóL — Hogy lehetne a helyze­ten javítani? — kérdeztem az igazgatót. — Nálunk is nagyobb pro­pagandát kellene csinálni az újításoknak, egy-egy konk­rét területre, feladatra job­ban rá kellene irányítani a figyelmet. Bizonyára hasz­nosak lennének az iparágon belüli gyakoribb tapaszta­latcserék, a szakmai tudo­mányos egyesület csoportjai közötti élénkebb együttmű­ködések, vagy éppenséggel a más egyesületekkel kiépített jobb kapcsolatok. Nemcsak a statisztika szépítéséért, ha­nem valóban a legfonto­sabb feladatok megoldásá­ért, a leggazdaságosabb, leg­ésszerűbb munka kialakítá­sáért jó lenne, ha a szocia­, lista brigádok is — ame­lyeknél egyébként verseny- szempont az újítás — többet törnék a fejüket. Hangsú­lyozom: a szakmában nem könnyű „okosnak lenni”, de igenis lehet. Bármennyire is kialakult például a vállala­tunknál a mi sajátos tech­nológiánk. bármennyire js jó a szerszám- vagy kisgép­ellátás, s bármennyire „köt­nek” bennünket a szakmai rendszabályok, előírások — azért van új a nap alatt... í&óni} / assankéni — legalább- is egyes községekben, Városokban — közhiedelem­mé válik, hogy a tanácstag­nak „csak egy szavába ke­rül” és mindent el tud in­tézni, hiszen a nagyobb ta­nácsi önállóság éppen azt je­lenti, hogy a helyi kérdések­ről helyben döntenek. Ám ez a „csak egy szavá­ba kerül" — figyelmen kívül hagyja a reális adottságokat és lehetőségeket. Elsősorban azt a — sokszor valóban ne­hezen tudomásul vehető —, tényt, hogy a tanácsok anya­gi keretei végesek. Éppúgy, ahogyan országosan nem le­het minden tervet, elképze­lést egy csapásra megvalósí­tani —, noha az ország ve­zetői csakúgy, mint az egy­szerű állampolgárok tudják, hogy az országnak mi min­denre volna szüksége —, a község vagy a város vezetői, a tanács és a végrehajtó bi­zottság tagjai is fontossági sorrendben tudnak csak ha­ladni lakóhelyük, választóik érdekében. Ha valahol nincs elég orvos, s ezért zsúfolt a rendelő, solcat kell várni a fekvőbetegeknek —. ki von­hatná kétségbe, hogy ezt ha­marabb kell megoldani, mint valamelyik házsor szépítését? S ha százaknak és ezreknek okoz nem csupán bosszúsá­got, hanem állandó baleset- veszélyt is a gödrös, hepe­hupás utca — ennek kijaví­tása kétségtelenül fontosabb, mint az új házakba a vil­lany bevezetése, bár senki sem tagadja, hogy arra is nagy szükség van. A választó, akinek meg­győződése, hogy a tanács­tagnak „csak egy szavába ke­rül”, nehezen hiszi el, hogy a választókörzet, vagy egy utca lakóinak összefogása, társadalmi -munkája sok eset­ben előbbre viheti az ügyet, közelebb hozhatja a megol­dást, mint az, ha min­dig mindent a „közös zsebből” akarnak fedezni. S a tanácstag, aki ma­ga is elfogadja és magáévá teszi ezt a felfogást, való­jában nem teljesíti azt a fel­adatot, amivel megbízták. S innen már csak egy lépés még tovább: amikor a' ta­nácstag — mert elhiszi, hogy ■neki valóban „csak egy sza­vába kerül” —, arra is vál­lalkozik, hogy egy-egy csa­lád önös érdekeit támogas­sa, hogy vitákban, peres ügyekben foglaljon állást ta­nácstagságának súlyával. Márpedig nem kell külön magyarázni, hogy választói nem ezért adták neki a meg­bízatást. iUj egtörténik az is, hogy a község kasszájából olyan kiadásokat fedeznek, amelyek nem azonnal hoz­nak hasznot az adott helyen, hanem esetleg járási, vagy megyei hatásai vannak, s csak évek múltán térülnek meg a község számára ■— de akkor annál busásabban. A rövidlátó, önmagát jó tanács­tagnak tekintő ember ilyen­kor, a község, vagy a válasz­tókörzet vélt érdekében igyekszik fellépni, s ezzel csak árt a község vagy vá­lasztókörzete valódi érdekei­nek. Az igazán jó tanácstag meglátja az összefüggéseket, a jövő perspektíváit, s igyek­szik megmagyarázni azokat választóinak is. Vurkonyí Emit#

Next

/
Oldalképek
Tartalom