Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-28 / 281. szám

3z olcsó és o praktikus - hiánycikk Pszichológusokkal a játékvásáron Napról napra több érdek­lődő, vásárló szülő keresi fel a különböző játékvásá­rokat. Első látásra valóban szemet gyönyörködtető lát­vány az ízlésesen tálalt kí­nálat, a különböző játékok kavalkádja. De vaíjon meg­kap-e az érdeklődő, tud-e megfelelő játékot vásárolni a vékonyabb pénztárcájú ember, ötletesek-e a külön­böző korosztályú gyerekele számára készített játékok? Ezekre a kérdésekre keres­tük a választ a minap Eger­ben. Kalauzul kértünk két egri pszichológust: dr. Be­reutet Lászlót és {eleségét, dr. Ruttkay Juditot, a Heves megyei Pályaválasztási Ta­nácsadó munkatársait. Kiportunkban a séta ta­pasztalatait rögzítjük, idéz­ve minen esetben a pszi­chológus meglátásait. Ötlet nincs, ár van Bőséges a készlet az elem­mel működő, külsőre repre­zentatív jellegű játékokból, Engedve a kíváncsiságnak — az ember ugyanis élete végé. ig, bevallva-tagadva, homo ludens marad — megnézünk jó néhányat. Most be is mu­tatunk egyet-kettőt... Elem­mel szuperáló autó, ára 195 forint. Ellenőrizzük is, hogy mit tud. Jóformán semmit, kézi segítséggel futkos két­méteres körzetben előre, hát­ra. Hasonlóan vizsgáznak a többiek is, az ár is majd azonos Esetenként a bosszú­ság is, hiszen nem mind­egyik alkotmány óhajt pa­rancsszóra működni, hol az elem rakoncátlankodik, hol az apparátusban akad némi hiba. —- Nyolctól tizenkét éves korig ajánlják ezeket a drá­ga játékokat. Belőlük épp az hiányzik, ami minden játék­nak a lényege: a praktikus jelleg, a képességfejlesztő vo­nás. Mindegyik teljesen me­chanikus, nem formálja a gyermek adottságait, nem igényel kézügyességet, nem alakítja a fantáziát, nem gyarapítja az ismereteket, összegezve: felesleges vásá­rolni ezeket. A gyártó cégek­nek célszerűbb lenne: mű­anyagból készült, részeiből összerakható autókat piacra dobni, mert ezek valóban al­kotó tevékenységre késztetik a gyereket, igénybe veszik fantáziáját, fejlesztik kéz­ügyességét, a ráadásul — egyébként ez sem mellő­zendő szempont — olcsóbbak is lennének. Korszerű haditechnika a lakásban? A polcokon bőséges készlet sorakozik harci játékokból, képviseltetve van — mini méretekben — jóformán az egész modern haditechnika: emitt egy korszerű tank, rakétát cipel, sőt, ha az irá­nyítókészülék gombján — szintén elemmel működik ■— nyomunk egyet, ki is lövi a farakétát. Mindezt potom 250 forintért. Igaz, mind­egyik kísérlet nem sikerül, ám ha a vásárló elégedetlen, választhat egyebet is. Van olyan tank. amelyik két ki­lőhető apróbb rakétát hor­doz, az ár persze azonos az előbbivel. Álcád szikrát szó­ró géppisztoly, radart forga­tó autó, majd 170 forintért. — A gyermek természeté­nél fogva agresszív alkat. Ez a megállapítás érvényes mind a kiskorú apróságra, mind a kamaszodó fiatalra. Mindenképpen helytelen ezt a negatív adottságot tovább fejleszteni. Erről eleget nyi­latkoztak már rádióban, té­vében, a napilapokban a ne­velés kiváló szakemberei. Megállapításaik igazságát senki sem vitatta, vitatja, csak éppen a figyelmeztető szónak nem lett foganatja. Miért nem lehet a békés al­kotó munka köréből válogat­ni a játékokat, a hasznos is­meretekkel gyarapodnának a gyerekek, nem deformálódna jellemük. S még egy: ezek a haditechnikai játékok nem­csak primitívek, mechaniku­saik, hanem veszélyesek is: az a rakéta megsértheti a játszótárs szemét, arcát. Rajzoló tévé a pult alatt Olcsóbb és ötletesebb já­tékok után kutatunk, mint kiderül, változó szerencsével. KRESZ-játék kapható, az ára mindössze 86 forint. Az előzékeny eladó 250 forintért kínál ötletes fémépítőt. Pró­bálkozunk ismerkedni vele, ám mindjárt adódik gond: nem mellékeltek hozzá ma­gyar nyelvű használati uta­sítást. Vajon mit csinál az a, szülő, aki nem tud angolul * vagy németül? Ford ittassá j le valakivel, méregdrágán a l precíz több oldalas szöve­get...? A pszichológus kér­dez: rajzoló tévé kapható-e? A válasz: már nincs. Azaz­hogy mégis: egy előkerült a pult alól. Meglepően olcsó, az ára mindössze 54 forint. S mennyi mindent tud ez a kis masina: két gombot for­gatva figurákat lehet rajzol­ni, betűket formálni. Felnőtt számára is érdekes szórako­zás lenne, csakhogy nem kapható, mert mindössze 30 darab érkezett Egerbe, s mindjárt elfogyott. — Fejleszti a kézügyessé­get, igényli a két kéz koor­dinációs munkáját, lehetősé­get ad alkotó tevékenységre, a fantázia szabad áramlásá­ra, s természetesen nem bal­esetveszélyes, mint az otrom­ba hadijátékok. Héttől ti­zennégy éves korig örülhet­nének neki a gyerekek, akár­csak a gombfocinak, az asz­tali biliárdnak, ha tehetne kapni. Babák — minden áron Mit lehet venni a kislá­nyoknak s a két-három éves apróságoknak? Babák sora­koznak rendre a polcokon, díszes kivitelben, bodorított hajjal, némelyikük beszél és jár is. Az ár is borsos: meg kell fizetni busásan a szép kivitelt, darabja 360 forint. A kisméretűek kétségtelen olcsók, de torzak, a közepes méretűek viszonylag esztéti­kusak, az áruk sem túl ma­gos, 55 forint. Nagy méretű állatokból is bőséges a vá­laszték, az ár persze borsos, akárcsak a szoba- és kony­habútoroké. — Csak ajánlhatjuk a kö­zepes méretű babákat, nem­csak azért, mert viszonylag olcsók, hanem mert mosha­tók, tehát praktikusak. A ba­bákkal kapcsolatban még egy megjegyzést: érdemes lenne a gyártó vállalatnak kiszabott, hulladékból ké­szült ruhákat adni hozzájuk. Ez nem kerülne sokba, s fejlesztené a gyermek alko­tókészségét. Egy-két éves gyerekek számára helytelen nagyméretű állatokat venni, hiszen félelemérzetet alakít ki bennük, ezek legyenek inkább szobadíszek, mint já­tékok. Megnyugtató, hogy bőséges a választék mese­könyvekben. A lemoshatok, olcsók, érdemes értük 18—19 forintot adni, hiszen játékos formában gazdagítják a gye­rek ismereteit. ★ A séta tapasztalatai sok­rétűek. Összefoglalóul emel­jük ki a legfontosabbat: ke­vés az olcsó, az ötletes, az alkotó játék, pedig ezekre lenne leginkább szükség. Pécsi István A kongresszusi küldött: BUKTA ZSUZSANNA A mezőszamerei sok-sok Bukta család egyikéből in­dult el három évvel ezelőtt Zsuzsa, s belépett az egri szakmunkásképző intézet szélesre tárt kapuján. Fiekt- xolakatos szakmát tanul. — Hogy őszinte legyek — mondja —, akkor azt sem tudtam, miből Is áll ez a mesterség. Most már sej­tem. .. A szakma gyakorlati részét a VILATI tanműhe­lyében tanuljuk. Nyomtatott áramkörű paneleket készí­tünk, meg más, kisebb al­katrészeket az erősáramú be­rendezésekhez. Eleinte fél­tem tőle, de ma már tetszik a szakma. A harmadévesek­nek lehetőségük van arra is, hogy külön tanfolyamra — számítástechnikai tanfolyam­ra — is járhassanak. — Mindezek mellett végzi a KISZ-munkát is... — Nehéz, de azért jut rá idő. Elsőéves koromban osz- tály-KISZ-titkár lettem, má­sodik évben kultúrfelelős az iskolai végrehjató bizottság­ban, most meg vb-titkár va­gyok. Mit csinálunk? Min­dent, amire szüksége van VEINER -G.VEINER. : Uj tudományos sorozatok a rádióban Fordította : Kassai Ferenc Több mint 20 új tudomá­nyos előadássorozat, összeál­lítás, beszámoló kerül jövőre a rádió közönsége elé. Mirít Márton Anna, az ismeretter­jesztő rovat vezetője elmon­dotta az MTI munkatársá­nak, öt új történelmi soro­zat indul, amely egyaránt foglalkozik politikával, tör­ténelem-filozófiával és kul- túrhistóriával is. Karsai Elek dr. 16 részes dokumen­tum-összeállításának Diplo­mácia felsőfokon a címe. Az ismert történész elsősorban a magyar—amerikai és a ma­gyar—angol kapcsolatok ala­kulásáról számol be, 1919-től 1948-ig követve nyomon az eseményeket. A „Fejezetek az orosz nép Ufi\. november 28., vasárnap történetéből” című adás szerzője: Krizsán László kan- j didátus. Műsorában egyaránt szó lesz a dekabrista felke­lésről, Pétervőr alapításáról, Zsukovszkij életéről és Pus­kin utolsó napjairól. „Dip-: lomaták jelentik” címmel is- [ mert személyiségek közre­működésével kaphatnak tá- J jékoztatást a hallgatók a má-í sodik világháborút megelőző J évtized diplomáciájának tör- j ténetéről olyan okiratok, le­velek, jegyzékváltások ré­vén, amelyek most váltak hozzáférhetővé a kutatók számára. Hetés Tibor doku- mentumsorozata „Kommu­nista areélek” címmel a ma­gyar munkásmozgalom olyan hőseit állítja mikrofon elé, mint Bauer Tatjána, Seidler Ernő, Steinmetz Miklós és Vági István. Több mint 30 nagy hírű tudós előadása hangzik el a nemzetközi rádióegyetem műsoraiban. 1 ll Kinyitotta az asztalfiók­ját és négy papírlapot terí­tett szét. — Ez az ön életrajza a színházból. Ez a Gázmüvek kérdőíve. Ez pedig az ön most írt vallomása. — A negyedik papírlapot Panko­va szeme elé tartotta: — És itt a Tatjána Akszjonovához írt levele. — Semmit nem értek — tárta szét a karját Panko­va. — Mit akar még érteni? Nincs szükség írásszakértő­re. Nyilvánvalóan egy és ugyanazon kéz írása. — Na és? — Ezt a levelet Tatjána Akszjonova táskájában ta­láltuk. Tatjána Akszjonovát pedig, mint ön bizonyára tudja, meggyilkolták. — Meggyilkolták? — kér­dezte elszömyedve Pankova. *— Igen, meggyilkolták. Három órával azelőtt, hogy ön olyan sietősen elutazott Leníngrádba. — De esküszöm, ez vélet­len! Szörnyű, végzetes téve­dés! Valóban írtam neki le­velet, de ilyen iszonyú gon­dolatnak még az árnyéka sem fórdult meg bennem — Pankova zokogni kezdett, ezúttal valódi könnyeket sírt. Sztasz vizet öntött ne­ki egy pohárba. Pankova re­megő kézzel nyúlt a po­hárért, könnyei feketére szí- neződtek a festéktől. Sztasz- ra szegezte eszelősen merev tekintetét. Tyihonov az ab­lak felé fordult. Az ég be­borult, majdnem olyan sötét volt, mint hajnalban. Pankova sírt. Sztasz visz- szaemlékczstt rá, hogyan zo­kogott a díványon ülve Tá- nya édesanyja. A gondolatra megkeményedett a szíve. Visszaült az asztalhoz, ösz­szehajtogatta és eltette a papírokat. — Megnyugodott? Akkor folytassuk. De vegye szá­mításba: ha ismét hazudik, akkor önmagát hozza, ahogy Tányának írta, „rendkívül veszélyes helyzetbe”. Pankova bólintott. — De miért beszél velem ilyen gorombán? Hiszen Ön jól nevelt ember... — Ez a hazugság takaró­ja, amelyet igazság-darab­kákból varrtak, ön nagyon jól tudja, hogy Tányának fogalma sem lehetett Szta- vickij családi helyzetéről. Pontosan ezért Informálta őt a levelében. Ezután Tá- nya ajtót mutatott Sztavic- kijnek. Ezért nevetséges olyasfajta találgatásokba egy jól működő KlSZ-szcr- vezetnek. A városi küldött- értekezleten felajánlottuk — sok más, köztük a magam példáján is okulva —, hogy ellátogatunk az általános is­kolákba, ahol a magunk módján segítjük a pályavá­lasztási tanácsadást. Eddig már hat iskolában fordul­tunk meg, beszéltünk a gye­rekeknek a szakmánkról., filmeket vetítettünk. — Felszólal a KlSZ-kong- resszuso n? — Lehet, még nem. tudom. De már volt szó róla... — És ha felszólal, miről be­szél? — „Vesszőparipám a pá­lyaválasztás 1— erről szeret­nék beszélni, ha szót kapok. Nagyon sokat jelent, ha az iskolákat már kellő időben felkeresik az üzemek, ha idő­ben felkeltik az érdeklődést valamilyen szakma, iránt: megkönnyítik ezzel a gye­rekek dolgát, de a szülőkét is. Persze ehhez az is szük­séges, hogy igényeljék, kér­jék, maguk az iskolák' is, az üzemek, vállalatok segítségét. A szaicmunkásképzéssel kap­csolatban talán arról beszél­nék, hogy a hagyományos szakon tanulók eléggé túlter­heltek, hátrányban vannak az emelt szintű képzéssel szemben. Az a helyzet ugyanis, hogy a három év után csak az emelt szintű képzésben részesült tanuló mehet akadálytalanul a gim­názium harmadik osztályába, a többieknek a tanulás mel­lett és a gyakorlat mellett még részt kell venniük elő­készítő tanfolyamon, aztán különbözeti vizsgát tenniük, ugyanakkor ott van a szak­munkásvizsga is... valami könnyítésre, jobb szervezés­re lenne szükség. — Mi a terve, ha végez? — Egerben szeretnék ma­radni, tovább dolgozni a VILATI-nál. És természete­sen tovább végezni, jól. a KISZ-munkát is! (kátai) — Azt szeretné talán, ha mademoiselle-nek szólítanám és összeütném a bokám? En­gedje meg... önnek nem voltak etikai természetű meggondolásai, amikor fe­nyegető leveleket írt Akszjo- novának. öt pedig megölték. Most nincs helye udvarias­kodásnak. Az igazságra va­gyok kíváncsi. Csakis az igazságra. Hajlandó ön a tiszta igazat vallani? Pankova Ismét bólintott. Arcára kiültek az eleddig láthatatlan ráncok. — Miért írta ezt a leve­let? — Lena olyan boldogta­lan volt! £s reménykedett benne, hogy Kosztya vissza­tér hozzá, ha ez az asszony békében hagyja. — Ismét nem mond iga­zat. — Miért? Sztasznak eszébe jutott az Akszjonova jegyzetfüzeté­ben olvasott mondat: bonyolódni, mi lett volna, ha „ez az asszony békében hagyja”. Helyes? — Akkor nem jól fejez­tem ki magam. Ennek nincs elvi' jelentősége. — Nagyon is van. ön úgy számított, hogy levele hatá­sára Tánya megijed és rá­veszi Sztavickijt, térjen vissza a feleségéhez. így van? — Lehet, hogy így volt. De esküs: in, nem icusz szándékból tettem. Szedet­tem volna, ha kibékülnek. KI tudhatta volna, hogy... — Hogy mindez gyilkos­sággal végződik, igaz? — Ehhez már semmi kö­zöm! Hisz ez olyan rette­netes, megölni egy embert! — Félek, hogy nincs elég­gé tudatában, mennyire ret­tenetes. Inkább arra felel­jen: ki követhette el a gyil­kosságot Bukova érdekében? — Eszküszöm, nem tu­dom! — Tételezzük fel, hogy nem tudja. Van Bukovának valakije, ahogy mondják: udvarlója, aki mindenre képes érte? Pankova egy pillanatnyi habozás után válaszolt: — Igen, van. — Hirtelen hadarni kezdett: — De én mindössze néhányszor lát­tam. .. — Miért? Bukova nem szívesen mutatkozik vele? — Nem. Egyszerűen nem volt nejcem rokonszenves. — Részletesebben! — Nem tud viselkedni. Túlságosan heves. Van ben­ne valami... valami két­ségbeesett megszállottság. — Hogy néz ki? — Magas, úgy emlékszem barna, sovány ... — Hogy hívják? — Tyi­honov lélegzet-visszafojtva várta a választ. — Ügy emlékszem, Nyika. Vagy Koka... — Nyikita Kazancev? — kérdezte látszólag nyugod­tan Sztasz. — Azt hiszem! Nrra tu­dom a teljes nevét, de úgy emlékszem Nyikának becé­zik. — Kérem, várjon itt rám egy kicsit. Azonnal visszajö­vök. (Folytcijvk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom