Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-24 / 277. szám

Képcső áprilistól novemberig — Olajozaltan olajellátó» Szilvásváradon — ABC, ahol még az ábécének sincs elég hely Három panasz eny csokorban Andrássv feta linos SO isos r 1971. áprilisában képcső- hibás lett a készülékünk — írja levelében Bernáth Mi­hály olvasónk. A készülék kijavítását, a képcső cseré- ’ jét a GELKA gyöngyösi ki­rendeltsége vállalta. Beszál­lították a készüléket, elvé­gezték a szükséges javításo­kat, majd 1700 forint lefi­zetése ellenében április 27- én a tévét kiadták. A készü­lék még aznap este fel­mondta a szolgálatot, s így újra visszavitték javításra. Hetek, hónapok teltek el, s a reklamációra a szervizben azt válaszolták, alkatrész­hiány miatt nem tudják a készüléket kijavítani. (AT 505 Orion Duna készülékről van szó). Ha a központ küld alkatrészt, azonnal javítják és kiszállítják. Szeptember 7-én meg fc? kaptuk a készüléket — írja olvasónk —, de másnap új­ból vissza is kellett vinni, mert ismét nem működött, Kiderült, az eltérítő tekercs hibás. Szeptember 28-án ír­tunk a GELKA központjá­nak, 30-án már meg is kap» tűk a választ, megtették a szükséges intézkedéseket, kérik szíves türelmünket Annyit valóban változott Is a helyzet, hogy nem kellett a javításra annyit várni, ha­nem hetenként hozták-vifc- ték a készüléket ugyanaz­zal a hibával. Köziben a sza­bályok értelmében biztosí­tottak ugyan cserekészülé­ket — egy olyan hálózati csatlakozó nélküli Carmen- készüléket amely nem volt teljesen üzemképes- Efet • 'Az utóbb! időben isméi gyakoribbá váltak a kenyér minőségével kapcsolatos pa­naszok. Várható-e javulás a kenyérfronton? — kérdezte dr. Telegdy Kováts László egyetemi tanártól, a Műszaki Egyetem élelmiszerkémia tanszékének vezetőjétől az MTI munkatársa. — A kenyérkérdés nagyon komplex téma, ezért problé­máit sem lehet egyoldalúan megközelíteni, Ráadásul ha­zánk „kenyérevő ország”, ahol a kenyérkészí tésnek szinte történelmi hagyomá­nyai vannak. Nálunk az esz­tétikai igényesség is fejlett: a jó minőség mellett kedvelt a nagy térfogatú, dúcos, kül­lemre is szép,gusztusos, ruga­nyos belü, rózsapirosra sült, ropogós héjú, friss kenyér. Nemzedékről nemzedékre szállt a kenyérnek ez a szin­te példa nélküli szeretete. Ezért érthető, hogy a meg­szokottól való legkisebb elté­résre is azonnal, a lehető leggyorsabban, reagálnak a fogyasztók. A kenyérvásár­lásnak is sajátos lélektana van. Az emberek, ha türel­metlenül is, sokszor órákig képesek sorba állni a pék­üzletek előtt, hogy „friss” kenyérhez jussanak — a mi­nőségtől csaknem teljesen függetlenül. — A közelmúltban nálunk is megjelent az úgynevezett ízendvicskenyér, amely azon­ban a közönség körében nem talált megfelelő fogadtatás­ra. Ennek részben az a ma­gyarázata, hogy drága áron és újabban elég változó mi­nőségben kerül forgalomba. — A kenyérkérdés megol­dásának egyik legfontosabb feltétele a választék bővíté­se. Tanszékünk a Gabona Tröszt Vállalattal és a sütő­iparral együttműködve, leg­utóbb kidolgozta a már ré­gebben is ismert „egészség”- kenyér, az úgynevezett „gra- ham-kenyér” korszerű tech­nológiáját. Az egészség-ke­nyérről csak annyit, hogy a nálunk kedvelt fehér kenyér nem az egész búza őrlemé­nyéből, hanem annak csak flntttatt résziéből készül készüléket szeptember 8-án elvitték, majd miután a sa­ját készülékünk még min­dig nem jó, ismét kaptunk szeptember 25-én egy köl- csön-készüléket, ugyancsak egy kisképemyős, hálózati csatlakozás nélküli Carment. Lassan itt az év vége, s a saját készülékünk — mely­nek egyáltalán nem hasz­nált a sok szállítás — még mindig hibás. Mi pedig nem tudjuk, kit terhel a felelős­ség a hosszadalmas javítás miatt. Itt a tél, nincs olaj Szilvásváradon is sokan vásároltak már olajkályhát, korszerűbb, jobb mint a saénfűtés. Eddig nem is volt baj vele — mondta Anga István nyugdíjas, aki sze­mélyesen jött be a szerkesz­tőségbe beszámolni a soku­kat ért sérelemről. — Az egyik boltban árul­ták az olajat, s mindig le­hetett kapni. Most egyik napról a másikra beszün­tették az olajeladást, tűz­rendészet! okokra hivatkoz­va. Bélapátfalvára mentünk olajért, de úgy látszik a két falut nem győzik, mert ott is elfogyott az olaj, Egerből meg igen nehéz kivinni a fűtőanyagot Csak azt nem értjük — mondja —, eddig miért nem volt kifogás a tűzrendészetiek részéről? Pont most, a hideg beálltá­val kellett megszüntetni a fűtőolaj árusítását? Éa ha Gyakorlatilag ez azt jelend, hogy a fehér kenyérliszt nem tartalmazza mindazokat az egészségre előnyös összetevő­ket, amelyek az eredeti ga­bonaszemben még benne van­nak: a korparésszel eltávozó vitaminokat és ásványi só-f kát. I Az egészség-kenyér viszont | az egész búzaszem aprításé- * val készített őrleményt hasz- • nálja fél, amelyben tehát J nemcsak a szemliszttest, ha- > nem az összes egyéb korpa-1 rész is benne van. Az ilyen! kenyér sötétebb színű, na-? gyobb vitamin- és ásványi! anyag tartalmú, kissé nehe-j zebben emészthető, de ugyan- , akkor — paradox módon —, * az emésztőszervek működését elősegítő készítmény. — A mostani próbasütések eredményeképpen előállított kenyerek általában sikert arattak, azonban ennek elle­nére sem meri a sütőipar a bevezetéssel járó kockázatot vállalni. — A minőségre vonatkozó panaszokat sokan azzal ma- j gyarázzák, hogy a búza mi-1 nőságe nem olyan, mint ré-f gebben volt. Erről azonban ? lényegében nincs szó. Vitat-1 hatatlan, hogy a magyar bú-í za sikértartalma a háborút I közvetlenül követő időkben ? valóban kisebb lett. A nagy­mérvű vetőmaghiány miatt ugyanis annak idején a bő­ven termő fajtákra helyeztük a hangsúlyt, a minőségi tu­lajdonságok szükséges figye­lembevétele nélkül. A kom­bájnnal való betakarítás csak körülményesen teszi lehetővé a kívánatos utóérést, amely a kifogástalan minőségű búza előállításához szükséges. — Mindent egybevetve: a minőségi panaszoknak csak egy töredéke olyan, mint — objektív okok miatt —, alig­ha tud a sütőipar orvosolni. A többi — a választék bő- yítésévels a fokozatos ízlés­ott valóban nem lehet, mi­ért nem oldják meg más­képp? Itt a tél és mi, szil- vásváradiak, szaladgálha­tunk olaj után. Vajon ki ezért a felelős? Fűszer vagy fehérnemű ? Sok háziasszonyt érintő dologban szeretném a segít­ségüket kérni — írta a kö­zelmúltban szerkesztősé­günknek Hajdú Lászlóné háziasszony. — Az egri Rác­kapu téren van egy élelmi­szerüzlet. Sajnos, az utóbbi időben lehet kapni itt már mindent, a fehérneműtől az étkészletig, csak élelmiszert nem. Mert a bolt árukészle­tét az élelmiszer-választék rovására bővítették. Megér­tenénk, ha volna hozzá hely, vagy ha a város központjá­tól távol lennénk, s külön utazgatni kellene egy haris­nya, vagy egy lábas megvá­sárlásáért. De így valóban kár volt ÁBC-áruházat csi­nálni egy boltból, melynek erre sem tere. sem lehetősé­ge nincs elegendő. Mi, házi­asszonyok, nagyobb öröm­mel vennénk, ha eltűnne a sok szatócsboltba való áru és ismét nagyobb választék­ban élelmiszert találnánk a boltban. ★ Három panasz. Különösebb kommentár egyikhez sem szükséges, magáért beszél mind a három. Reméljük, az illetékesek kommentár nél­kül is értenek belőle. formálással, s nem utolsósor­ban a minőségi, technológiai előírások betartásával — megszüntethető. Bűnügyi rendőrség, Lenin­grad, 1966. február 18. 14 óra 25 perc 171,/f. sz. Kérem, sürgősen ellen­őrizzék a megadott címen Pankova Jekatyerina Szer- gejevna polgártársnő beteg­ségének, valamint leánya, Pankova Zinaida Fjodorov- na ott-tartózkodásának té­nyét. Sürgős értesítést ké­rünk a 99—84-es telefonszá­mon. • Aláírás: Sarapov Leadta: Tyihonov Felvette: Petrovcev. Estefelé érkezett meg Tri­fonova, a bűnügyi szakértő- csoport vezetője: — Nincs mivel megörven­deztetnem. Nagyon nehéz feladatot adott. — A könnyűeket magam is megoldom — nevetett Sztasz. — Tudja, hasonló esetek­. ben a szövet igen rosszul őrzi a nyomot. Az anyag sé­rülése csak a legritkább esetben 'árulkodik a fegy­ver formájáról. Az már most is világos, hogy Aksz- jonova kabátja és ruhán semmiféle Icr.,-ge- iáimmá • Kettős jubileumot ünne­pelni mindig felemelő érzés. Még akikor is, ha e kettős ünnep egyike csupán az évek múlására hívja fel a figyel­met, mint Andrássy Kurta János esetében: 60 nehéz, gondokkal teli esztendő telt már el azóta, hogy mit sem tudva a reá váró sorsról, először tekintett körül a vi­lágban. Nekünk ez is nagy ünnep, hiszen egy-egy ilyen évforduló alkalmával tudunk megállni egy pillanatra, s visszatekinteni: vajon mit tettünk ennyi év alatt. De egy kiállító művésznek, ami­lyen Andrássy Kurta János is, taián jelentősebb a má­sik jubileuma, amely az ő esetében két hét különbség­gel követi az elsőt: 40 éve annak, hogy a kiállítóterem­ben először szerepelt a nagy nyilvánosság előtt alkotásai­val. Húszéves volt tehát, ami­kor a közönség először került szembe őszinte, szép szobrai­val. Alig telik el tíz év, s már országosan a rangos művészek elismert tagja. Ki­állításainak száma az eszten­dők múlásával gyorsan sza­porodik. Egy ideig Medgyes- sy Ferenc mellett dolgozik, akinek hatása nem marad el, s későbbi munkáiban is meg­található. A néphez közele­dő művészek közös hangja szólal meg mindkettőjük szobraiban, s alkotni vágyá­suk egyaránt tömör, vaskos kőformák létrehozója lesz. A néphez szóló, a nép nyelvén beszélő művészet kialakulása figyelhető meg műveiben. A népi íz nem az az elcsépelt népiesség, amelynek leple alatt annyi hamis s igaztalan munka látott napvilágot. Nem a népi faragások után­zásából, hanem az abban megnyilvánuló szellemből akart ^sajátos, magyar nyel­vű művészetet alkotni. S így vált egyik legerősebb kép­viselőjévé az anyanyelvű szobrászatnak. A felszabadulás után nem­csak szobraival akarta a magyar paraszti népet a mű­vészet számára megnyerni. Több jelentős írása is meg­jelent, amelyeknek pusztán címe is elárulja tartalmi ho­vatartozásukat: Korszerű művészet és népiesség; A ma­dó alapjául nem szolgál. — Trifonova levette a szem­üvegét, elgondolkodott, só­hajtott és így folytatta: — Más dolog a kardigán. Tisz­tában van vele ugye, hogy mi a negatív nyom? Tyihonov válasza megle­hetősen határozatlanul hang­zott, — Nagyjából: olyasfajta nyom, aminek nem kellen? lennie — magyarázta Trifo­nova. '-/&y tx,,ak nekem, gyár nép szobrászata; Pa­raszt művésztehetségek vé­delme. E kiadványokban ép­pen úgy, mint szobraiban, megtaláljuk a jól értelme­zett népiességet, amely össze­fonódva a helyes szakmai szemlélettel, tanulságos ol­vasmányként szolgál min­denkinek. A művész felada­tát tisztán, világosan, sal­langmentesen fogalmazza meg: „A művész feladata, hogy korát kifejezze.” Meg­írja azt is, amihez mindig tartotta magát, s ami sze­rint dolgozik most is: „A művészet nem szórakozás... hanem az élet megnyilatko­zása, hangban, írásban, szín­ben vagy formában.” S ő valóban soha nem szó­rakozott. Művei a felszaba­dulás előtt is ugyanazt a néphez, népi művészethez húzó hitvallást mutatták, mint most. Köztéri szobrai az ország minden területén éppen ilyen nyomot őriz a kardigán. — Nem értem — ismerte be férfiasán Tyihonov. — Megmagyarázom —bó­lintott Trifonova. — Teg­nap kifejtette nekem el­képzeléseit a támadás me­chanizmusáról, szólt a bizo­nyítékokról is. A kardigánt, amelyet hozzám eljuttatott, műszálból kötötték, nagy­szemű kötéssel. A kardigán­ban apró lyuk őrzi a táma­dás nyomát. Nos, érdekes kísérletet végeztem a kardi­gánnal, szögletes és kerek szúrófegyverrel több ízben rekonstruáltuk a támadás le­hetséges változatait, s a fegyver egyetlen esetben sem hagyott nyomot: át­siklott a szálak között... Tyihonov lélegzet-vissza- fojtva hallgatta a szakértő szavait. — Ez alátámasztotta azt a feltevésemet — folytatta Trifonova fiogy hasonló típusú anyag csak közvetett ellenállást gyakorol a fegy­ver érintésére: a szálak ki­tágulnak és átengedik a pengét... — Eiz lehetetlen. — ve tét­megtalálhatók (kivétel talán éppen csak Heves megye!). Ezek részben még a világ­háború előtt lettek felállít­va, mint például a nyíregy­házi Menekülő asszony, vagy a balatonfüredi Széchenyi. De minthogy alkotótevé­kenységének nagyobb hánya­da a jelen társadalom kere­tei között hozta meg ered­ményeit, a köztereken álió, mintegy 25 alkotás is in­kább e későbbi periódus al­kotómunkájának eredmé­nye. Az utóbbi években, sajnos, elég keveset hallunk a mű­vészről. Utolsó két jelentős egyéni kiállítása a Műcsar­nokban volt, amelyek látoga­tottsága pedig biztosíték le­hetne a kiállítónak, hogy az ő művészetére, az igazi népi ihletésű művészetre szüksége van a közönségnek. Chikán Bálint te közbe zavartan Sztasz. — Jöjjön fel a laborató­riumba, mindent bebizonyí­tok. Trifonova halkan, de meggyőzően beszélt. Sztasz órájára nézett, öt perc múlva hat. Tárcsázott. — Szaveljev? Kések vala­melyest. Vigyél magaddal valakit, s várjatok meg a Bajkál szállodánál, a busz­megállónál. Legalább egy óráig várjatok. Addig itt leszek a Petrovkán. Felmentek az V. emelet­re, Trifonova, s nyomában Tyihonov. A hosszú folyo­són különös szerkezetek, ha­talmas gépek,' ládák. Egy beugróban tisztára súrolt „Volga” gépkocsi karosszé­riája állt, fényszórói össze­törtek, A tulajdonképpeni laboratórium két kis szobá­ban rendezkedett be. A falak mentén ott so-: rakoztak a padlón egy-egy nehezen felderíthető bűn- cselekmény vészjósló tárgyi bizonyítékai: lábnyomok a gipszben, lefeszített zárak, rozsdás, erősen „használt", betörőszerszámok, a legkü­lönfélébb ruhadarabok, hasz­nálati tárgyak. — Ismételjük meg a kí­sérletet! Szeretném, ha lát­ná. A legkülönfélébb formá­jú kerek és háromszögletű árakkal estek a kardigán­nak, minden elképzelhető irányból lecsapták rá, majd gondosan átvizsgálták a ru­hadarabot. Az eredmény azonos volt: a kardigánon nem maradt semmiféle nyom, a pengék akadályta­lanul hatoltak át a bolyhos műszálon. — Hogy lehet ez? — dör- mögte értetlenül Tyihonov. — És a lyuk, amit találtunk rajta? (FoÍytaifitíi4 Hogyan látja az élelmiszertudós a kenyérkérdést? Előtérben a választék bővítése A VEINER -G.VEINEK Fordította: Kassai Ferenc 15. TELEFONOGRAMM

Next

/
Oldalképek
Tartalom