Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-24 / 277. szám
KOSSUTH I.1S Z. Doluhanova és M, Dens énekel. ».00 A nagy temető. 11. rész. 9.20 Operettrészletek. 10.05 Nyitnikék. 10.40 zenekari muzsik«, 11.30 A Szabó csalód. 12.20 Ki nyer ma? 12.35 Tánczene. 13.20 Verbunkosuk. 13.30 válaszolunk hallgatóinknak. 14.05 Könnyűzene. 14.13 Kamarazene. 14.32 Haydn: G-düx Katona szimfónia. 15.10 Indulók. 15.20 Iskolarádió. 16.05 Muzsikáról fiataloknak. 16.38 Regényrészlet. 17.20 Nóták. 17.45 Dolgozz hibátlanul. 18.00 Operettkettősök. 18.06 Hallgassuk együtt. 19.25 Egy óra Kovács Apollóniával. 20.25 Kortársaink. 20.58 Könnyűzene. 21.11 Saint-Saens: Sámson és Delila. 0.10 Sanzonok. PETŐFI 9.05 Néjfdalcsokor. 9.00 Romantikus zene. 9.30 Ml van a varázsdobozban? 11.56 Néhány pere tudomány. 12.01 Szúnf. zene. Kettőtől — hatig ... Kívánságműsor. 18.10 Kis magyar néprajz. 18.15 Idő és történelem. Befejező rész. 18.40 Bohózatalbum. 19.40 A la carte . . . 20.28 Könnyűzene. 20.48 Kamarazene. *1.00 Közv. az Eintracht Brauschwelg—FTC OKRA labdarúgó-mérk.-ról. 21.50 Régi magyar mulatságok. 22.10 Táncdalok. 23.15 Nóták. MAGYAR 8.05 Iskola-tv. 9.30 Delta. 9.55 Ki nyit ajtót? Síagyarul beszélő román film. 11.15 Mesterségek művészei. Bolgár kisülm. 16.25 Előkészítő a felvételi vizsgákra. 17.13 Hírek. 17.20 Kukkantó. 18.05 Oj arcok rivaldafényben.. 18.30 Óvodai gondok. Vitamüsor. 19.15 Esti mese. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Colt és muzsika.,. 3. rész. 21.05 Nyitott könyv. 21.50 Tv-híradó. 22.00 Szülők, nevelők egymás közt. POZSONYI 19.00 és 22.15 Tv-híradó. 20.00 Meghívás Prágába. 20.15 Ned bal: Lengyel V r. Operett, EGRI VÖRÖS CSILLAG? (Telefon: 22-23) Fél 4, fél 6 és este 8 órakor Furcsa pár Színes, szinkronizált amerikai film vígjáték EGRI BRODY: Fél 4, fél 6 és fa 8 órakor Zabriskle Point Színes amerikai film GYÖNGYÖSI PUSKIN: Hangyaboly GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Madárkák HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Ragyogj, ragyogj csillagom HATVANI KOSSUTH: Olsen bandája ÜGYELET Egerben: 19 órától csütörtök reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsi- linszky utcai renrelőben. • (Telefon: 1L-10.) Rendelés gyermekek részére is. Gyöngyösön: 19 órától csütörtök reggel 7 óráig, a Jókai utca *i szám alatti rendelőben, (Telefon; 17-30J, Kinek — mirt! A Népújság november 14-i számában Kinek — miről címmel cikk jelent meg, amelyben a Technika Házában elhangzott előadáshoz fűz kritikai megjegyzéseket a szerző, Szigethy András. Idézünk a cikkre kapott levél fontosabb megállapításaiból. „Nagyon csodálkozom, hogy a cikkében írtak ragadták meg a figyelmét, hogy a MEZŐGÉP dolgozói nyáron tűző melegben, télen pedig metsző hidegben végzik garanciális szolgáltató munkájukat. Enyhén szólva az ön fantáziája rendkívül szegény. Ha egy kicsit odafigyelt volna az előadásra, úgy sokkal érdekesebb témát is megfoghatott volna...” «... hogy visszatérjek az ön cikkében megfogalmazott gondolatra, előadásomban arról volt szó: nehéz munkaerőt biztosítani, mert az ipari üzemi munkakörülményeket nem sokan cserélik fel az időnként 10—12 órás munkaidővel járó nehezebb területi munkakörülményekkel. Ha ön ebből azt értette, amit írt, úgy sajnálom a témához való hozzá nem értését, vagy kimerültségét.” „Cikkére írt válaszomat ne vegye csipkelődésnek, csupán válaszadásnak szántam és nagyon sajnálom, hogy újságcikkére adott válaszom publikálására nem rendelkezem azzal az eszközzel, mint ön. Török István Eger, Lenin út 261* A raerfc. megjegyzése: Továbbra is arra buzdítjuk munkatársainkat, hogy az újságírás sajátos eszközeivel, kulturált formában felhívják a figyelmet az aránytalanságokra is — történetesen arra, hogy a cikkben említett előadás túl sokat foglalkozott lényegtelen dolgokkal, emiatt feleslegesen lekötve a részvevők idejét. Vendégek a vámosgyörki szociális otíhonban Madarász Katalin népdaléne- kes-művésznő családjával együtt meglátogatta a vámosgyörki szociális otthon idős lakóit. Vidám órákat töltött együtt az öregekkel, még kisfia is énekelt. Pelyhe G. Bállntné együtt énekelt a művésznővel, végül az egész társaság dalolni kezdett, a 86 éves Farkas János még táncra is perdült. Amerre csak néztünk, boldog, mosolygós arcokat láttunk és örömtől könnyes szemeket. Jenes Lászlóné Vámosgyörk Nyugdíjasok ta.á<kozó<a a Vizmünál Hatvanöt nyugdíjas dolgozója van a Heves megyei Vízmű Vállalatnak. A tervek szerint november 18-án tartottuk meg az immár hagyományossá vált évi találkozót. Az egri üzemmérnökség nevében Árvái János köszöntötte a nyugdíjasokat. Ismertette vállalatunk eddigi eredményeit és erőfeszítéseinket a megye, Illetve a város vízellátásának állandó Javítására. Tekintettel a nagy létszámhiányra, elhangzott az a kérés Is, hogy a nyugdíjasok, amennyiben egészségük is engedi, vállaljanak munkát, segítsenek a vállalatnak. Az ünnepi beszédet fehér asztal mellett, víg, barátságos eszmecsere követte. Kocsmár János Eger lobbá teszik a dolgozók ellátását A esányi ÁFÉSZ az Idd év során igyekszik mind többet tenni azért, hogy a falusi lakosság húsfogyasztási igényeit is kielégítse. Ennek érdekében 168 sertést vágtak le, összesen 23 360 kilogrammos súlyban. Ezzel és a központi készletből kapott mennyiséggel együtt, nagyjából sikerült is kielégíteni a hússzükségletet. így számottevő probléma már ebben az évben sem volt Csányban. 1972-re az ÁFÉSZ igazgatósága 100 darab hizlalásra alkalmas sertést biztosított és hozzá 300 mázsa abraktakarmányt Is. Ezzel az állománnyal biztosítottnak ígérkezik az ellátás az 1972- ea évre is, Poczok Miklós Eger A japán idill és a valóság Nikolaj Sirov• Tarasz; Hát ilyen is van...?!? Tegnap apa lehívott az udvarra. — Pesko, leengedett a mo- pedom gumija — mondta bánatosan. — Pumpáld feli — tanácsoltam neki. — Már kétszer is pumpáltam, mégis leenged! — panaszkodott. — Vagy a szelep enged, vagy a belső pukkadt ki! — mondtam. — Ne nyúljanak hozzá — mondta izgatottan az odase- reglelt kíbicek egyike. —Finom munka az ilyesmi, még nagyobb bajt csinálhatnak. Legjobb, ha rögtön szakemberhez fordulnak. Szerencsére a közelben lakik a város, sőt az ország legjobb szakembere. A Hóvirág és a Pitypang utca sarkán van a műhelye. Toso Szalma mester a mopedok és a motorok professzora. Biztosak lehetnek benne, hogy zseniális kezekbe adják a tragacsot. Elindultunk megkeresni a professzort. Ahogy toltuk a mopedot, egyszer csak azt mondtam apának: — Magunk is megnézhetnénk, apa. Vagy a szelep enged, vagy a belső pukkadt ki. — Pesko, akkorát kapsz, hogy a csillagokat fogod látni, ha nem hagyod rögtön abba? Vagy—vagy, ezt a nagymama is tudja. Toso Szalma mester egyből megmondja, hogy mi a baj. Mit morogsz, mint az anyád? Fogd be a szád és told! — Ereszt a gumi — mondta apa a mesternek. — Szereld le! — rendelkezett Toso bácsi. ___ — Gyerünk, Pesko! — parancsolt rám apa és én gyorsan leszereltem. Toso Szalma mester fogta a belsőt, felpumpálta, beletette egy vödör vízbe és konstatálta: — A gumi ép! — Akkor miért ereszt? — kérdezte apa. IL A NAGY TOKIÓI luxus- a szállodák még mindig megengedhetik maguknak, hogy a vendéget két kimo- nós hölgy kísérje a lifthez, A Ginza negyed áruházaiban még ma is alkalmaznak lányokat, akiknek csupán az a munkájuk, hogy a mozgólépcsők előtt meghajoljanak a vásárlók előtt és megköszönjék a vásárlást A nem termelő munkaerő még jelenleg is nagy tartalékai ellenére állandóan emelkednek a japán bérek, érdekes módon most már gyorsabban, mint a termelékenység. Ahogyan a hamburgi Spiegel írja, a nagy acélkonszerneknél, a Nissan vagy a Toyota autógyárak szerelőcsarnokaiban már nem sokat érezni az egykor oly híres japán hangyaszorgalomból, az olyan dolgozókról, akik egész nap megelégszenek egy csésze rizs- zsel, némi szárított hallal és zöld teával. Japánban a munkaadók ma is középkori hűbérurak módjára „gondoskodnak” a munkavállalókról. Ezért abszolút hűséget követelnek tőlük. Ka egy munkavállaló elvégezte a szakiskolát, vagy az egyetemet munkaképességének egész tartamára veszik fel az üzembe. Az üzemeknek munkás- szállóik vannak, saját orvossal, ágyakkal rendelkeznek kórházakban, esetleg saját kórházuk van; óvodák, sportlétesítmények állnak a dolgozók rendelkezésére. A vállalat még házasságot is közvetít A dolgozók büszkék a vállalati egyenruhára, s a vállalat emblémájára. Munkakezdés előtt olykor rázendítenek a vállalati himnuszra. A Matsushita Electricnél ilyenkor az igazgatókkal együtt hitet tesznek a „társadalmi összhang” igazságának szelleme: a szorgalom, a szerénység, az alkalmazkodás és a hála mellett Ez az idillikus kép a vállalatról, mint egy „nagy családról”, amelyben a munkaadók és a munkavállalók kölcsönösen támogatják és buzdítják egymást tulajdonképpen az egyén teljes függőségét leplezi. Ködösíti a munkásság osztályérdekeit. De túl ezen, elfedi az állami szociális szolgáltatások csaknem teljes hiányát. A kis- és középüzemeket tekintve pedig, elhomályosítják azokat a munkakörülményeket amelyek gyakran túlmennek a képzelet határán. Japánban napjainkban körülbelül az olaszországi bérszintet érték el. Egyébként, aki munkahelyet változtat, elveszti jogát a nyugdíjra, esetleg a lakásra is. Ezért a munkavállalók nem tehetik meg, hogy jobb fizetésért más vállalathoz menjenek. A VÁLLALATON belüli beosztás kizárólag az igazgatóságtól függ. Megtörténhet, hogy az orvos az adminisztrációba kerül, vagy a mérnököt esetleg bedugják a könyvelésbe. A japán vállalati igazgatási rendszer alapja, hogy mindenkinek alá kell vetnie magát a vállalat közös céljainak. A munkavállalóknak ezt a teljes szociális kiszolgáltatottságát nem is lehet európai mércével mérni. A gazdasági élet vezetői is viszonylag alacsony fizetést kapnak. A szakadéle, amely a munkásokat és alkalmazottakat elválasztja a vezetőktől, sokkal kisebb mint Európa fejlett ipari államaiban. Egy japán igazgató legfeljebb a felét keresi annak, mint a Német Szövetségi Köztársaság valamely ipari üzemének igazgatója. Ezzel szemben a vállalatok hatalmas összeget juttatnak vezető alkalmazottaiknak reprezentációs költség címén s így fűzik azokat még szorosabban a vállalathoz. Ez a helyzet úgy alakult ki, hogy a II. világháborúig családi klánok uralták a gazdasági életet. Az amerikai megszállók azonban ezek vagyonát elkobozták és kizárták őket a gazdasági életből. így a legtöbb vállalatnál tőke nélküli vezetők váltották fel a családi dinasztiákat. Japánban a statisztikák elködösítik a tulajdonviszonyokat. A gondosabb szemlélődés nyomán kiderül azonban, hogy hat nagy bankcsoport kezében van a hatalom. A bankok természetesen igyekeznek minél nagyobb befolyást gyakorolni a vállalatok irányítására, adtam Toso bácsinak, az meg odaadta apának: — Vedd ki a régit és tedd be az újat — és egy másik kuncsafttal kezdett foglalkozni. — Gyerünk, Pesko! — szólt apa és én kicseréltem a szelepet. — Kész! — jelentette apa Toso bácsinak. — Pumpáld fel! — parancsolta neki Toso, apa pedig nekem. Amikor elkészültem, Toso bácsi lehajolt és meg- nyálazta a gumit. (Pesko Piponkov iskolás levele a szerkesztőségbe.) — Mi sem könnyebb ennél! Űj szelep kell! — mondta Toso Szalma bácsi. — Szaladjon el a gyerek a sport- boltba és hozzon! — Ugorj, Pesko! — nyomott pénzt a kezembe apa és én eliramodtam. Megvettem, a szelepet, át— Príma! Ez az! Toso papa tapasztalt vén róka az ilyen munkákban! — Mivel tartozom? — kérdezte apa. — Dobj, amennyit gondolsz! — felelve Toso bácsi, mire apa adott neki egy tízest. — Viccelsz velem?! — for- tyant fel váratlanul Toso bácsi. — Azért, mert maszek vagyok, azt hiszitek, hogy gúnyt űzhettek a verej- tékes munkámból? Szégyen, gyalázat, hallod-e! Levettem a gumit, kicseréltem a szelepet, visszaraktam, kipróbál- tarri te meg mint egy koldusnak, idehajítasz egy vacak tízest! Nem kell! Akkor inkább ne adj semmit! Apa szörnyen zavarba jött, adott még egy húszast és elnézést kért a félreértésért. — Nem történt semmi. No, viszlát! — kísért ki bennünket nyájasan Toso Szalma bácsi. Az úton egyikünk se szólt egy szót sem, de amikor odaértünk a házunk elé, azt mondtam: — Látod, apa, az lett, amit mondtam. Tudtam, hogy vagy a szeleppel, vagy a belsővel van zűr. Én is meg tudtam volna csinálni. Toso bácsi meg nem kapott volna egy harmincast, noha én végeztem el az egész munkát. Jól átejtettek. Ha anyu megtudja, nagyon leteremt bennünket! — Vigyázz, nehogy elszóld magad anyád élőt! — figyelmeztetett. — Ne félj semmit. Ez nem tartozik az asszonyokra! — nyugtattam meg, mire soron kívül kiutalt egy tízest. Akkor született meg a fc jetnben ez a levél és megírtam a fenti cím alatt, amely kifejezi, hogy mit akarok mondani. Vége. Bolgárból fordította: £ahemszky László amit hitelpolitikával is képesek elérni. Egyébként a monopóliumellenes törvény értelmében egy bank birtokában nem lehet több, mint egy vállalat részvénytőkéjének tíz százaléka. A bankok tömték bele a vállalatokba a beruházásokhoz szükséges tőke négyötöd részét. A nagy vállalatok saját tőkéjének aránya átlagosan 20 százalék. A hABORÜ UTÁNI japán gazdaság nagytanokéit, ellentétben a régi családi klánokkal, az esetek többségében nem érdekelte a vagyonszerzés. Ez megkönnyítette számukra, hogy a tömegeket megnyerjék a közös „családi” cél megvalósításának, a nemzetgazdaság fejlesztésének. Az elmúlt évek tapasztalatai már kezdik rádöbbenteni a japánokat arra, hogy tulajdonképpen mekkora áldozatot is hoztak ezért a fejlesztési fanatiz- musért. A gazdasági növekedés Ilyen nagy tempója súlyos társadalmi bajok forrásává vált. Amíg Japán a magániparban a túlzott beruházásokkal példátlan fejlődést ért el, addig a közmunkákra szánt összegeket rendkívüli mértékben visz- szatartották. Elmaradt az út. és lakásépítés, a csatornázás, az iskola- és kór- házépítés s mindaz, ami a környezet védelmére szükséges. Talán nincs még egy ország, amely annyira nen» ismerte fel a szabályt, hogy az ipar elpusztul, ha nincs meg az egyensúly a termelést növelő és az infrastrukturális beruházások között. A Hikari super expressz 20 percenként indul Tokióból Osakába. és az 515 km-es távolságot három óra tíz perc alatt teszi meg, miközben tervszerűtlenül kialakuló zsúfolt városok keletkeznek, sok-sok parányi deszkabódéval. Tokióban olyan szennyezett a leveyő, mint sehol a világon. Ennek következménye, h gy a város mind n ő dk lakó a krón.kus bronchitisben szenved, s ahol a rendőrök ólom- mérg.-zést kapnak a közlekedési csomópon.okon teljesített sz ‘„ólat következtében. Hasonló súlyos helyzetet mutatnak as utak La: gyors- forgalmú ú íjaik többszörösen egymás fölé épí.ve kötik össze a nagyvárosokat, ez azonban az úthálózatnak csak egy töredéke. Az utaknak csak egyharmada aszfaltozott, s a legtöbb ui rettenetesen túlterhelt. A LAKÁS VISZONYOK sem sokkal rózsásabbak. A nagyvárosokban harminc igénylő jut egy átlagosan .0 negjzelméter nagyságú lakásra. Ezért a japán kormány arra a megállapításra jutóit, hogy az elkövetkező húsz év során 30 millió lakást kell építeni. Ma már a japán állami szervek legfőbb vezetői között lassan elterjedt az a felismerés, hogy hibás volt a fejlődést csupán a bruttó növekedésen mérni. A jövőben az állam hajtja majd végre a legfontosabb ipari beruházásokat, s az úgynevezett infrastrukturális szükségletek kielégítését, mint az útépítés, a csatornázás, környezetvédelem sí >. A monopolista állam ezé t a jövőben nagyobb arányt követel magának a jövedelmekből saját kiadásának fedezésére. Megnehezíti a helyzetet ■ z Egyesült Államok kormányának az az intézkedése, amely 10 százalékos import* pótadót vezetett be. Ez arra kényszerítette Japánt is, hogy „lebegtesse” a yent. Ez pedig egy újabb adalék arra, hogy egy időre lelassul Japán gazdasági növekedésének üteme. <-*> (Vége) Mimmel 1971. november 24- Heran
