Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-16 / 270. szám

Megyénk a hazai sajtóban 1971. (7.) BARABÁS ZOLTÁN: MARÖN ÁTKON A GYÖNGYÖSBEN Elet és Tudomány. 1911. okt. 29. Ez év kora őszén Vámos- gj örkön vasúti bajeset sarán megsérült tartály vagonokból a Gyöngyös-patakba ömlött 85 tonna tömény marónátron. A lúg a kiömlés helyén el­pusztította a patak növény- és állatvilágát és a vízzel tovább terjedve, igen súlyos károkat okozhatott volna tá­volabbi területeken is. Ezért nagyon sürgős feladat volta szennyeződés felszámolása. A rövid közlemény szerzője a marónátron közömbösítésének szakmai leírását adja vilá­gosan és érthetően. írásából megtudjuk, hogy a védeke­zés sikerrel járt. BÖTA ALBERT: TÖREKVÉSEK AZ EGYSÉGES TANSZÉKI MUNKA KIALAKÍTÁSÁRA Pártélet. 1971. október 10. szám. Heves megyében három évvel ezelőtt került sor a pártbizottság mellett működő oktatási igazgatóság megszer­vezésére. Az igazgatóság munkájában döntő szerepük van a tanszékeknek. Nem vé­letlen. hogy az oktatási igaz­gatóság vezetője cikkében a tanszéki munka kialakításá­ról ír. Írásában vázol ja a tan­székek kialakításának folya­matát, a tanszéki munka jö­vőbeni elveit.. Rámutat arra, hogy a tanszéki munka lé­nyegében eredményes volt. Ezt bizonyítja, hogy az igaz­gatóság nemcsak a három­éves és a szakosított tagozat oktató-nevelő munkáját lát­ta el, hanem segítette a me­gyei propagandisták képzé­sét és továbbképzését is. Az elért eredmények nem szület­tek ideális körülmények kö­zött. A munkát nehezíti a szűkös elhelyezés, az anyagi lehetőségek korlátozottsága. Az objektív nehézségeket szem előtt tartva az igazga­tóság arra törekszik, hogy a lehetőségek felhasználásával az intézmény falai között fo­lyó munka még hatékonyab­bá váljék. CSILLAG ISTVÁN: MINT ÓRIÁS FELKIÁLTÓJEL. . j KELL-E A TORONYHÁZ GYÖNGYÖSNEK? Magyar Nemzet. 1971. ok­tóber 22. Néhány éve a gyöngyösi ta­nács akkori vezetői — a hő­erőmű vezetőségével egyetér­tésben —, határozatot hoztak egy tizenkilenc szintes to­ronyház felépítéséről. A ha­tározat meghozatala óta a to­ronyház felépítésének kérdé­se szenvedélyes viták tűdé­ben áll. Sokan helytelennek tartották a terv kivitelezését. De a ház azóta felépült. A Magyar Nemzet cikkírója az ügy kapcsán arra keresett választ, hogy a ház felépítése összhangban volt-e a plánt és kormány életszínvonal-poli­tikájával. Arra a megállapí­tásra jutott, hogy nem. A to­ronyház felépítése felelőtlen­ség volt. Nagyon sokba, egy- egy lakás félmillió forintba került. A gyöngyösi lakos­ság ilyen áron nem akar építkezni. HALASI MÁRIA: FALUTÖRTÉNELEM — 1971. EMBEREK ( A SZŐLŐDOMBOK KÖZÖTT Magyar Hírlap. 1971. ok­tóber 31. A cikk szerzője egy régi múltú Heves megyei faluba, Feldebrőre kalauzolja él az olvasót. Feldebrő neve román, kori templomáról s édeskés, zamatos boráról, „a debrői hárslevelű”-ről országszerte ismert Halasi Mária a köz­ség hírének tudatában, a falu mai élete jellemzőit bogoz- gatja. írásából megtudjuk, hogy a község lakói nagyon sokat adnak magukra. A há­zak, az utcák pedánsan tisz­ták, rendesek. A nép kultu­rált, majdnem minden ház­ban van televízió. A gyer­mekek új iskolában tanul­nak, új a kultúnház is. A község élén egyetemet vég­zett elnök áll, akiire az em­berek hallgatnak. A faluban jólét van, s mégis sokan ott­hagyják. A lakosság száma állandóan csökken. Hogy má­ért. van ez így, arra a cikk írója sem tud válaszolni. K. El ÁTHELYEZETT TANÁCSI ALKALMAZOTTAK Magyar Hírlap, 1971. ok­tóber 19. Az elmúlt években az ál­lamigazgatás korszerűsítése, a közigazgatás egyszerűsítése céljából sok járást megszün­tettek hazánkban. A járás­összevonósok megyénket is érintették. A pétervásári já­rást az egri járáshoz, a hat­vanit pedig a gyöngyösi já­ráshoz csatolták. Ez év első felében az államigazgatás fejlesztése érdekében a já­rási tanácsok végrehajtó bi­zottságait megszüntették, s létrehozták a járási hivatalo­kat. Az átszervezések sok emberi problémát vetettek fel, amelyek megoldása több esetben nehézséggel járt. A cikk írója a gyöngyösi járási hivatal személyzeti felelősét kereste fel, s érdeklődött tő­le az átszervezések emberi problémáiról. A kapott vála­szokból kitűnik, hogy ebben a járásban felmerült személyi problémákat sikerült ember­ségesen és megnyugtatóan megoldani. MOLNÁR ZOLTÁN: HETI JEGYZET Siet és Irodalom. 1971. okt. 23. Már hagyománnyá vált, hogy Egerben évről évre ta­nácskozást rendeznek a szo­cialista hazafiság egyes kér­déseiről. Az idén, október 19 és 20-án ötödször került sor erre a tanácskozásra. A jeles alkalomra az ország minden részéből sokan érkeztek Egerbe; tudósok, írók, költők, művészek, tanárok st'b. Az idei összejövetelen a törté­nettudomány és a történe­lemtanítás szerepét vizsgál­ták a hazafias nevelés szem­szögéből A tanácskozás je­lentőségét kiemelve Molnár Zoltán rámutat arra, hogy ideje lenne mór ilyen fóru­mokon nemcsak a múlt ér­tékelésével, hanem a jelen és a jövő tennivalóival is fog­lalkozni. A szerző helyesein állapítja meg, hogy az egri tanácskozásoknak is hozzá kell járulniuk a helyes mar­xista álláspont kialakításá­hoz; a szocialista hazafiság és internacionalizmus kérdé­sében. Segíteni kell szocialis­ta nemzetté formálódásunkat. Szecska Károly Kiből less jó főnök ? Vélemények az iskolaigazgatói önállóságról Január elsejétől nő az is­kolaigazgatók jogköre: ők nevezik ki tantestületük pe­dagógusait, jutalmazzák a jó munkát végző tanárokat, s felelősségre vonják, szük­ség esetén el is bocsáthatják a hanyagul dolgozókat. Egy­szóval: jó gazdái lehetnek iskolájuknak. Vajon lesznek-e, megbir­kóznak-e az új feladatok­kal, nem élnek-e vissza egye­sek a megnövekedett önálló­sággal. Erről kérdeztem me- gyeszerte iskolaigazgatókat — s hogy A kép viszonylag kifejező legyen — tanárokat. Adni, de miből A Nagyfügedi Általános Iskolában kilenc tanulócso­porttal tizenhárom nevelő foglalkozik. Simon György igazgató így összegez: — Őszintén szólva: örülök annak, hogy megszűnik a járás „bábáskodása”. A gon­dokat ugyanis az látja leg­jobban, aki a maga bőrén érzi, jeniről egészen másképp látszanak a helyi jellegű problémák. A munkáját hi- vatásszeretetből végző igaz­gató ismeri a nevelőinek ké­pességeit, igyekezetét, isko­lájának megoldásra váró fel­adatait. Ilyen szemszögből, nézve feltétlen jó az önál­lóság, úgy is mondhatnám: rég kellett volna. Ehhez az összegezéshez kí­vánkozik Üjlaki Miklósnak, a hevesi gimnázium tanárá­nak, a járási művelődésügyi osztály személyzetisének vé­leménye is: — Sajátos helyzetben va­gyok, egyrészt beosztott ta­nárként, másrészt személy­zetisként. A növekvő önál­lóságot saját bőrömön ér­zem, ugyanakkor gyakorlati megvalósításában magam is részt veszek. Egészséges do­lognak tartom azt, hogy az igazgató jó gazdája legyen iskolájának, igy alakíthat ki jó munkahelyi légkört, s formálhat alkotó kollektívát. S hogyan vélekedik a gim­názium pártösszekötő taná­ra, Barcsik Imre? — Feltétlenül helyesnek tartom, hogy az igazgató maga válassza meg munka­társait, s megszabaduljon az egyéb kényszerítő kötöttsé­gektől. Arra gondolok, hogy nemegyszer kénytelen volt elfogadni munkatársként a. felsőbb szervek által patro­nált korántsem jó képessé­gű és szorgalmú kollégát. Ennek szerencsére vége lesz már. Simon György a gondok­ról sem feledkezik meg: — Két aggályt említenék. Az egyik: fokozatosan is meg lehetett volna oldani a jogkör bővítését, hiszen ez teljesen új, s nem könnyű feladata számunkra. A má­sik: az Igazgató nevezi majd ki munkatársait, ő hirdeti meg a szabad állásokat. Kér­dés azonban, hogy akad-e jelentkező, tud-e válogatni. Ez nálunk nem kis problé­ma, hiszen mi szeretnénk adni a pályakezdő kollégák­nak, csakhogy nincs miből. Szolgálati lakás híján albér­lettel aligha lehet pedagó­gusokat toborozni. Idő és önállóság Barócz Máté tamazsadá­nyi iskolaigazgató bizonyos viszonylatban már leckét vett önállóságból. — Tizenhat kollégával dol­gozom együtt hosszú évek óta meglehetősen sok gond­dal birkózva. Iskolánkban igen nagy a cigánytanulók száma, s évről évre többen jönnek hozzánk. Oktatásuk, s főként nevelésük nem ke­vés feladatokat ró a neve­lőkre. Korábban képesítés nélküli pedagógusokkal kel­lett dolgoznunk. Arra töre­kedtem — munkatársaim­mal együtt — hogy közülük kiválasszam a pedagógiai ér­zékkel rendelkezőket, nekik segítettem, segítettünk a fel­vételire való felkészítésben, s nevelési gondjaik megol­dásában. Többségük itt sze­rezte meg a képesítést, s itt is telepedett meg. A beszélgetés során aggá­lyokról is szó esik, említsük ezek közül a legfontosab­bat: — Örülök a növekvő ön­állóságnak, azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy ez még több időt vesz el az igazgató szabad idejéből. Gyarapodnak a feladatok, nő az adminisztráció, s ezt mind nekünk kell megolda­nunk. Akad olyan igazgató, áld az ellentmondás feloldásá­nak a módját is látja. Si­mon György így vélekedik: — Kétségtelen, hogy az eddigieknél is elfoglaltabb ember lesz az igazgató, ám ha nevelőivel, munkatársai­val megosztja a gondokat, akkor nem lesz különösebb probléma. Nálunk Nagyfü- geden már évek óta ez a gyakorlat. A szakmai mun­kaközösségek önállóan vég­zik tevékenységüket. A ta­pasztalatok azt igazolják, hogy az alkotó közösség érett a bizalomra. Lehetőség és adottság Egy kérdést valamennyi beszélgetőpartnernek felve­tettem: — Igazgatóink évtizedeken át járási és megyei segítség­gel kormányozták tantestü­letüket. Vajon képesek lesz­nek-e mindannyian élni a hirtelen jött önállóság le­hetőségeivel? íme, egy csokorra való a válaszokból: Újlaki Miklós: Kétségte­len, hogy nem minden igaz­gató érett az önállóságra, a hevesi járásban is akadnak olyanok, akik számára nem kis gondot jelent majd az új irányítási stílus elsajátí­tása. Ezért is rendez a me­gyei művelődésügyi osztály továbbképzés jellegű tanfo­lyamot részükre az év vé­gén, itt megismerkedhetnek mind az új adminisztrációs feladatokkal, mind az irá­nyítás korszerű módszerei­vel. Az átállást különben is figyelemmel kísérjük. Baresik Imre: Az Igazgató különben sem marad egye­dül ha valóban eredményes, színvonalas munkát akar vé­gezni, akkor együtt kell hogy dolgozzék az iskolata­nács tagjaival. Járdán Józsefné, a Kiskö­rei Általános Iskola párt- csoport-vezetője: — Az önállóság hírére akadnak, akik attól tarta­nak, hogy a jogkör növeke­dése bábáskodáshoz vezet helyenként. Ezzel kapcsolat­ban csak azt mondhatom, hogy nincs ok aggályosko­dásra, mert kiskirály nincs hódolók nélkül. A tantestü­let. ahol mind az iskolata­nács tagjai, mind a nevelők hallgatnak, elfogadva a ve­zetés torzulásait, megérdem­li, hogy basáskodjanak fe­lette. Ilyen helyzet nem kép­zelhető el nálunk. ★ A tájékozódás arról győ­zött meg, hogy megérett az idő az igazgatói önállóság növelésére. Megnyugtató az is, hogy mind az igazgatók, mind a tanárok már másfél hónappal' a start előtt vilá­gosan látják a megvalósítás esetleges gondjait, s keresik a megoldás módjait is. Ez a magatartás fedezete lehet a gyakorlat sikerének. A VE1NER -<A. VEINEK, :> Fordította : Kassai Ferenc 8. — Aligha —1 ellenkezett Tyíhonov. — A körülmé­nyekből ítélve a tettes még csak nem is számíthatott arra, hogy kirabolhatja ál­dozatát. Jól látta, hogy nincs egyedül az ösvényen. Még a retiküljét sem vette eL Sarapov bólintott: — Ez elesik. És féltékeny­ségből? — Áz már sokkal való­színűbb. Fiatal, szép nő volt. Ügy tűnik, a titok ott lappang valahol a magán­életében. Ezek a levelek is... Sarapov félbeszakította: — Menjünk tovább. Huli­ganizmusról is szó lehet. A gyilkosság körülményei ezt a verziót is igazolhatják. — Akszjonovát megölhet­Mimim. Í97L november 16, kedd ték szolgálati vagy társa­dalmi kötelességének telje­sítéséért is. — Tyihonov mintegy hangosan gondol­kozott. — Egyelőre azonban nincsenek erre vonatkozó bizonyítékaink. — Ügy van. A gyilkossá­got ejkövethették bosszúból, vagy azért, hogy elleplez­zenek egy másik súlyos bűn- cselekményt. Bizonyítékaink erre a feltételezésre sincse­nek, de ezeket a motívumo­kat még korai lenne elvetni. — Korai — bólintott Tyi­honov. — És maradt még egy lehetőség: Akszjonovát egy őrült gyilkolta meg. Vagy pedig fatális tévedés áldozata lett: összetévesztet­ték valakivel. Sarapov szomorkásán mo­solygott: — Kimerítettük az egész büntetőkódexet. És most, minél maradunk? — Azt hiszem elsősorban a féltékenység és huliganiz­mus nyomában kell elin­dulnunk, Utána gondolkoz­hatunk majd a bosszú motí­vumáról. — Sarapov felállt megfor­gatta kezében a jellemzést — Ne felejtsd el: újságíró- nő volt. Talán túl sokat tu­dott valakiről... UTASÍTÁS 1986. február 16. 138. sz. ... Ellenőrizzék a rendőr­őrszobákén, nincs-e a huli­Amennyiben hasonló bűn­tény előadódna, azonnali je­lentést kérünk. A moszkvai főkapitányság h.-vezetője. Szanyin rendőr ezredes Tyihonov sajnálkozva tol­ta el maga elől a Jamlkov- ügy dossziéját. A hasonla­tosság eleinte sokat ígérő­nek tűnt: Alekszej Jaki­gántevékenységért előállított egyének között olyasvalaki, akire a körözött személy is­mertetőjelei ráillenének. Mozgósítsák a közvéleményt, az önkéntes rendőröket... Tudakozódjanak az összes kórházban, nem vettek-e fel sérülteket, akiknek sebét szúrószerszám okozta. Informálják a történtek­ről a pszichiátriai gyógyin­tézetek személyzetét: nincs kizárva, hogy elmebeteg ga­rázdálkodásáról van szó. moV, akit tegnap részeg ga­rázdálkodás miatt letartóz­tattak egy építőmunkás-szál­láson, négy évvel ezelőtt, Ugyancsak részegen, minden ok nélkül rátámadt egy tö­kéletesen ismeretlen járó­kelőre saját gyártmányú, fa­nyelű fegyverével. Nemrég szabadult és máris hírt adott magáról. Nem ő gyilkolta-e meg Akszjonovát? A fegy­ver és a támadás módja mindenesetre hasonló. De ezen a héten Jakimov min­den este dolgozott. Azonkí­vül külsőleg sem olyan, mint amilyennek Latina és Jevsztyignyejeva a merény­lőt leírta. Minden eshető­ségre készen pontosan ellen­őrizni kell, hol volt Jaki­mov hétfő este. Megszólalt a telefon. — Tyihonov. — Halló, Tyihonov! Itt Gyemidov! — Mi újság, Iván Miha- lics? — Újra felbukkant az a fiú, és vittem, ugyanazzal a járattal. Tyihonov berekedt az iz­galomtól : — És most hol van? — Ki tudja? A cirkusznál szállt le. Egyébként ugyan­ott szállt fel, ahol a múlt­kor, a Bajlcál szállodánál. Egy könyvet vett elő a tás­kájából, egész úton olva­sott. — Az ördög vigye el! Mi­ért nem tartottad fel? — Hogyán tarthattam volna fel? Csak arra kér­tél, jelentkezzem, ha vala­mi van... — Ez igaz — nyelte le a mérgét Tyihonov. — Mit mondtál, ugyanarra a járat­ra szállt? És ugyanannál a megállónál? — Igen. 20 óra 37-kor szállt fel a Sajkáinál. — Iván Mihalics, megkér­lek valamire. Holnap ott leszek a megállónál. Ha a fiatalember' felszáll, jelezz j nekem. — Rendben. Kétszer du- I dálok. j — Köszönöm, Iván Miha- J lies. Addig is... 1 (Folytatjuk) Pécsi István Megjelent a JELENKOR novemberi száma Gazdag, változatos tarta­lommal, értékes szépirodal­mi és tanulmányanyaggal jelentkezik a Pécsett szer­kesztett irodalmi és művé­szeti folyóirat új száma. Bertha Bulcsu ezúttal Mándy Ivánnal készített interjút. Ehhez kapcsolódik Mándy Iván új elbeszélése. A szépprózai írások sorában emellett Kolozsvári Grand- pierre Emil regényének és Mészöly Miklós jegyzeteinek folytatását olvashatjuk. Újabb részletet közöl a fo­lyóirat Bertha Bulcsu bala­toni szociográfiájából. A lírai rovatban többek között Arató Károly, Ber­ták László. Károlyi Amy, Rózsa Endre és Simonyi Im­re versei kaptak helyet. A képzőművészeti rovat­ban Mándy Stefánia tanul­mánya Bálint Endre művé­szetét elemzi, a pécsi kiál­lítás kapcsán, Bodri Ferenc pedig Képzőművészeti kró­nikájával jelentkezik. A tanulmányok sorában figyelmet érdemel Pomogáis Béla elemzése a magyar avantgárdról, Futaky Hajira beszámolója a Pécsi Nemze­ti Színház évadnyitó elő­adásáról, valamint Bécsy Tamás „A lfraiság és a mai dráma” c. elméleti írása. A kritikai rovat élén köz­li a folyóirat Fodor András­nak Berták László pécsi szerzői estjén elhangzott be­vezetőjét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom