Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-14 / 242. szám

Felnőttoktatás ma Évről évre egyre csökken a dolgozók általános iskolájába beiratkozok száma. Ennek érzékeltetésére említünk néhány adatot. Gosztonyi János művelődésügyi miniszterhelyettes sajtótájékoztatóján elmondotta, hogy míg 1964-ben 121 ezer felnőtt vett részt esti vagy levelező oktatásban, addig az elmúlt tanévben mindössze 25 ezren iratkoztak be. Megyénkben az 1965—66-os tanévben 2350 felnőtt lett ismét „diák”. Az elmúlt tanév­ben már csak 222-en vállalták a tanulással járó gondokat. Ennél is el- szomorítobbak az új tanév kilátásai. E nagyarányú létszámcsökkenés, illetve a mögötte rejlő érdektelenség okait keressük riportsorozatunkban, próbálva felvillantani a kiút lehető­ségeit is. Ki, miért nem tanul? Óránként 30 tonna aszfalt Fuvarozás körben f rAz egri Finomszsnelvény- gyár közei 3500 dolgozója közül 600-nak nincs meg a nyolc általános iskolai vég­zettsége. Közülük kerestünk meg néhányat az okok után érdeklődve. A viszonylag idősebb kor­osztályt a 47 éves Barta Si­mon képviseli, aki Felsőtár- kényből jár naponta az üzembe. Négy elemit vég­zett, most betanított mun­kásként dolgozik. — A múltban, nem volt lehetőségem tanulni, mert dolgozni kellett, szükség volt a munkáskézre a családban. — Később, a felszabadulás után miért nem iratkozott be? — Nékem a munka jár az eszemben, nem a tanulás. Van erne egy jó szólás: ha jó volt így délelőtt, akkor jó lesz délutánra is. •— Az üzemben, nem biz­tatta senki, hogy tanuljon? — Nekem soha nem szóit senki, de ha agitáltak vol­na, akkor sem álltam volna kőiéinek. Így is jól vagyunk. A feleségem is a gyárban dolgozik, meőakémL Ö is csak hal osztályt végzett, mégis vitte valamire. — Mennyi az órabére? — Nyolc forint hetven fil­lért kapok. — Mit keines egy kezdő saatkmunkás? — Legfeljebb, ka nyolcat. A hevesi Bencsik Lajosné 36 éves. Diákkorában — szü­lei tanyán éltek — anyagi okok miatt nem tanulhatott. A felszabadulás után Pesten próbált szerencsét, szakmáit kezdett tanulni, majd He­vesre került az állami gaz­daságba, s végül mint fér­jes asszony a Bervába ment dolgozni. — Hét forint ötven fillé­res ónabénred vettek fed. Ennyi nekem elég, hiszen a férjem is keres. Nem volna kedvem már tanulni. — Tanfolyamét csak úgy végezhet, ha megvan a nyolc osztálya. Így magiasabb óra­bérhez jutna. — Az a húsz-harminc fil­lér többlet nem éri meg, hogy megerőltessem magam. Nincs már se türelmem, se időm. Reggel négykor kelek, s este ötre érek haza. Utána főzni kezdek, később jön a mosogatás, takarítás és né­ha, ha van időm, a televí­zió. Lukács Gyula 17 éves, anyagmozgatóként dolgozik az üzemben 7 forint 80 fillé­res órabérért. Három osz­tályt ismételt, így jutott túl a tanköteles korhatáron. Be­szélgetés közben kiderül, hogy jó közepes képességű. Honnan akkor a többszöri bukás? — Nem az iskolába, ha­nem mellé jártam. Ha csak lehetett, lógtam. ■— Nem vonták felelős­ségre? — Ki lehetett játszani az ellenőrzést. Csavarogtam, játszottam a haverokkal. — Testvéreid? — Idősebbek nálam, mind­annyian elvégezték a nyolc osztályt. — Nem akarod befejezni az általános iskolát? — Tudom, hogy szükség van rá, meg is próbáltam tavaly az egri dolgozók isko­lában, de megbuktam két tárgyból, fizikából és élővi­lágból. Üjra megpróbálom, de azt hiszem, egyedül nem megy. — Segítséget nem kértél a munkatársaidtól, vagy a brigádtól. — Nem hiszem, hogy ilyenre áldoznának idejük­ből. Gyöngyösön, a MÁV Ki- térőgyártó Üzemnek 988 dol­gozója van; közülük 312-nek nincs meg a nyolc osztályos végzettsége, holott ezt a MÁV Vezérigazgatóságának belső rendelkezése megkö­veteli. De más követelni és megint más végrehajtani. Hogy mi okozza a legfőbb nehézséget, arra úgy ka­punk frappáns választ, ha fdjviiMiantttnk egy arcot a sok közül, idézzük egy párbeszéd jellemző részleteit. Forgó József segédmunkás, néhány hónapja dolgozik a gyárban, órabére 7 forint, 60 fillér. — Miért hagytad abba az iskolát? — Átlagos tanulmányi eredményem 3,4 volt. Mehet­tem volna tovább, de nem volt kedvem tanulni, minél A tényleges — bármeny­nyire is hihetetlen — hely­zet ez: Szabó József, az Észak-magyarországi Vízügyi és Közműépítő Vállalat — tehát egy szocialista vállalat! — gépészeti osztályának tmk-előadója, akinek mun­kaköréhez tartozik a gép- járműjavítási feladatok el­végzése és intézése, nem lép­het be az AFIT XVI. Autó­javító Vállalat egri üzem­egységének területére. Zélei Ferenc, a vállalat — egy má­sik szocialista vállalat! — üzemvezetője ugyanis ezt megtiltotta. A portások az üzemvezetőtől utasítást kap­tak: amennyiben Szabó Jó­zsef akaratuk ellenére az üzem területére lép, hívják a rendőrséget. És volt már példa rá, hogy valóban hívták is. Mi szülte ezt a nem min­dennapi helyzetet, hogy egy szolgáltató vállalat vezetője ilyen intézkedést hozzon partnere, egy másik . vállalat ügyintézőjével szembeni Nos, a nyomok nem a „mennyországba vezetnek”, hanem az autójavító vállalat egri üzemegységéhez. Itt dolgozott ugyanis Szabó Jó­zsef, kezdetben mint autó­szerelő, 1970. augusztus 1-től pedig mint a szemlés cso­port vezetője. Ezzel a beosz­tással ZeLei Ferenc üzemve­zető bízta meg VIII. 6-i le­velében (!?). Nem egiószen egy hónap múlva, novem­ber 16-i keltezéssel Szabó József levelet kapott ugyan­csak Zelei Ferenc üzemve­zetőtől, amelyben értesítik, hogy csoportvezetői tevé­kenysége alól 1970. novem­ber 15-től (?!) felmenti az üzemvezető és áthelyezi a revíziós csoportba. „A fel­mentést — olvasható az üzemvezetői levélben — a kialakított egészségtelen hamarabb pénzt akartam ke­resni. — Az iskola vezetése mit szólt? — Elmúltam tizenhat éves. Semmit, egy szóval sem ma­rasztaltak. — Később levelező tagoza­ton, vagy dolgozók iskolá­jában nem akarod befejez­ni tanulmányaidat? — Nem látok benne fan­táziát. Hiába a végzettség, nem adnak érte egy fillért sem. Akkor meg minek. Így is emelkedik az órabérem, hamar elhagyhatom a kezdő szakmunkásokat, ha igyek­szem, dolgozni pedig szere­tek. Ügy látom, hogy az ér­vényesülésemhez nincs szük­ség több tudásra. Hogy a „miért nem”-re adott válaszok nyomán tel­jesebb képet lássunk, hadd idézzem a Berva oktatási ve­zetőjének, Máté Józsefnek egy történetét} — Két ipari tanulónk fel­keresett, s azt mondták, ab­bahagyják a tanulást, hiszen semmj értelme. Egy segéd­munkás többet keres mint mi majd, ha végzünk. Áldo­zatot az ember csak vala­miént hoz. Egyoldalú megállapítás, de van benne némi igazság. Pécsi István csoportszellem, a helytelen szakirányítás tette szüksé­gessé.” Szabó József, a munka­ügyi döntőbdzottsáighoz for­dul és december 24-én meg­születik a „salamoni ítélet”. A csoportvezetői tevékeny­ség alól a felmentést jóvá­hagyja a döntőbizottság, a felmentés indokait azonban nem fogadja él. Tehát Szabó József felmentését nem a kialakított egészségtelen cso­portszellem, a helytelen szakirányítás tette szüksé­gessé — és ezt részletesen meg is indokolja a döntőbi­zottság —, hanem az, hogy . a dolgozó már kineve­zésekor, majd ezt követően is kérte a leváltását, illetve áthelyezését a revíziós cso­portba.” Ez tehát a határozat. Az üzemvezető nem fellebbez, nem fellebbez Szabó J ózsef sem, hanem elhelyezkedik az Észak-magyarországi Víz­ügyi és Közműépítő Válla­latnál a gépészeti osztályon tmk-előadói beosztásban, 1971. szeptember 22-én újabb jegyzőkönyvvel bővül a Zelei kontra Szabó irat­csomó: Kreácsik János és Magyar Ferenc portások ki­jelentik Szabó Józsefinek, hogy Zelei Ferenc üzemve­zető utasítása alapján nem léphet be az üzem területé­it', s ha mégis, azonnal hív­ják a rendőrséget. Szabó Jó-, zsef önérzetében megsértve, munkája végzésében akadá­lyozva több helyre — töb­bek között szerkesztősé­günkhöz is — panasszal for­dult. Szabó József kérésére megkerestem Zelei Ferencet, aki kijelentette: ebben az ügyben csak a miskolci vál- lalatvezetőség illetékes nyi­latkozni (?!), magánember­ként azonban rrnrirllrrair semre ál& Néhány méterrel az eger- baktai kőbányától is tetsze­tős, új, teljesen automati­kus aszfaltkeverő telepet épített az Egri Közúti Épí­tő Vállalat Mint Zana Károly igazga­tó és Rakusz József osztály­vezető a helyszínen elmon­dotta': a 7 300 000 forintos beruházással épített keverő­telep része annak a gépsor­nak, amelynek több egyse­SummaziasiKent es magán­emberként az egész Zelei— Szabó ügyhöz, amely ma már nemcsak: két ember ügye, hanem két vállalaté és jó néhány olyan emberé, aki foglalkozott, vagy foglal­kozik véle, aki állást foglalt vagy állást kényszerült fog­lalni, aki exponálta magát a vitában — nos, mindezek miatt is csak annyit: egy állami szolgáltató vállalat nem rezervátum! Nem til­tott, „fűre lépni tilos” terü­let és a vezető nem „kis­kerttulajdonos’ Ez az egyik oldal! Egy ilyen vállalatnál természetesen nemcsak a ve­zető nem csinálhat akármit, hanem a tisztelt ügyfélnek is alá kell vetnie magát az üzem rendjének, fegyelmé­nek. S ahová tilos belépnie az egyik ügyfélnek, oda ti­los az a másiknak is, aki már nem dolgozója, hanem egyszerűen ügyfele a válla­latnak. Ugye milyen egyszerű a megoldás? Sajnos ebben az esetben ennél jóval bonyo­lultabb. A sok vita, a két emberben lerakodott indulat nem teszi ilyen egyszerűvé a megoldást. Ennyiben sem két ember ügye ez. A két vállalatnak — főleg az autó­javító pártszervezetének, szakszervezetének, kollektí­vájának és vezetésének — kell segítenie abban, hogy a két ember személyi indu­latát, sértődését félretéve végezze munkáját, tiszte­letben tartva természetesen „a másik fél” kötelességeit és jogait. Hogy „nagy ' szavakkal” éljünk: a szocialista egymás melleti élés, együttműködés — szimpátia ide vagy oda —, ha úgy tetszik, hivatal­ból mindkettőjükre kötelező. PáW* János ge — terítőgép, gumihen­ger, rakodógép — az egri Lenin út építésén mutatko­zott be sikerrel, eredménye­sen. A gépesítési programra nem kevesebb, mint 15 mil­lió forintot fordított a vál­lalat. A baktai keverőtelep órán­ként 50 tonna aszfaltot ke­ver, az éves kapacitása pe­dig 80 ezer tonna aszfalt. A telep gépi berendezéseit a Német Demokratikus Köz­társaság szállította, és né­met szakemberek irányítá­sával alig két hónap alatt helyezték üzembe. Az új gé­pekkel megszűnt a korábbi nehéz kétkezi fizikai munka, az irányítópulton keresztül adott parancsok alapján a gépek minden munkát elvé­geznek. A telep kész, megkezdő­dött a próbaüzemelés, kitű­nő az aszfalt minősége. Mindezek ellenére azon­ban korántsem teljes az öröm az Egri Közúti Építő Vállalatnál. Mert hiába épült a keverőtelep — nem vé­letlenül — néhány méterre a Mátravidéki Kőbánya Vál­lalat baktai üzeméhez, a bá­nya nem ad követ, alapanya­got a szomszédos telepnek. {Foto: Kiss Béla) Így aztán az a nevetséges helyzet ismétlődik napról napra, hogy a baktai kőbá­nyából gépkocsik szállítják a zúzott követ az ország kü­lönböző részeibe, a keverő­telepre pedig a Borsod me­gyei Tájáról hozzák az alap­anyagot. A summás szállí­tási költségeket természete­sen valakinek fizetnie kell. Ez a valaki pedig minden esetben az építtető, a beru­házó. Mert a kivitelező vál­lalatok — Heves és Borsod megyében is — természete­sen joggal számítják fel a szállítás árát. Abban igaza van a Mát­ravidéki Kőbánya Vállalat­nak, hogy a- keverőtelep most épült meg, a baktai kőbánya kapacitását pedig már az év elején lekötötték. De azt már aligha hisszük, hogy ne lehetne a szomszé­dos telepnek követ adni. Mert az egyszerű józan ész is — a népgazdaságról nem is beszélve — azt diktálja: a keverőtelephez ne Borsod megyéből, hanem a néhány méterrel arrébb lévő kőbá­nyából biztosítsák a szüksé­ges anyagot. k— Hogyan lehet 41 perc kétezer óra Az ok egyszerű: öt-tiz perc­cel a munkásvonat előtt a Ügy vélem, már az általá­nos iskola alsó tagozatában is illik tudni, hogy 41 perc még háromnegyed órát sem jelent. Az idő mértéke sze­rint! A MÁV mértéke sze­rint azonban 41 perc kettő­ezer órát jelent. Ennyi vesz­teséget a Siroki Fémművek számára! Az utóbbi időben ugyanis mind rendszereseb­bé válik, hogy a Kaiból Sí­rokig közlekedő és a „me­leg" szalaghoz „közvetlen csatlaJcozást” biztosítandó munkásvonat késik. A Kápol­nától az üzemig mindössze 24 kilométer az út, ám a vonat e rövid távon is október 5-én 21 percet, 6-án 41 percet ké­sett. A. műszakváltás így lehe­tetlenné válik a szalag mel­lett az új műszak 700 fős munkásgárdája egy órát más­fél órát is elvárhat, míg fel- fűtik az anyagot és megin­dulhat a termelés. Az üzem gazdasági szakemberei ki­számolták, hogy volt olyan nap, amikor a vonat késése miatt kétezer óra esett ki a termelésből. De hát mi az- okc*-á késés­. . káli vasútállomásról Sírok— Recsk—Kisterenye irányába az állomás dolgozói elindí­tanak egy-egy tehervonatit. Közismert, hogy a szárnyvo­nalakon, mint amilyen a kis- terenyei is, s különösen ott. ahol a terepemelkedés sem alacsony, nem éppen gyors- vonati sebességgel száguld egy megrakott tehervonat. Lassúsága éppen elegendő ahhoz, hogy „visszafogja’’ a mögötte percnyi pontossággal érkezni akaró személyvona­tot. A gyár vezetői levélben fordultak a MÁV-hoz, k<> ve, tartsák be a közös sr. zödest, biztosítsak a munkás- vonat menetrend szerinti in­dítását. S a MÁV válasza? Néhány nap múlva 48 per­cet késett a vonat! (gyurkö) tUpnfficSfí A /JwCfmfJWf/ ly El, SBjedm Az üzemvezető és a kitiltott ügyfél

Next

/
Oldalképek
Tartalom