Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-03 / 233. szám
Ábrahám—Bocskai: Szikes talajaink hasznosítása és javítása Az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet kiadásában a napokban jelenít meg Ábrahám Pál és Bocskai József könyve szikes talajaink hasznosításáról és javításáról. A mű a legújabb eredményeket ismerteti, s hasznos segítse, get nyújt a mezőgazdasági nagyüzemeknek abban, hogy talajtani, üzemi és közgazdasági viszonyaikat elemezve a céljaiknak legjobban megfelelő megoldást válasszák. A szikes talajok egy részén a talajtulajdonságok alapvető változása nélkül, egyszerű agrotechnikai eszközökkel is — például műtrágyázással — elérhető kielégítő terméseredmény. A szikes talajú szántókat azonban érdemes az eddigieknél eredményesebb módszerekkel javítani. A szerzők kísérleteik alapján hangsúlyozzák, hogy az egyre intenzí- vebbé váló mezőgazdasági termelés szükségszerűen kő. vetéli meg a hatékonyabb javítóanyagok alkalmazását A szerzők alaposan, ismertetik. hogyan lehet hasznosítani a szikeseket — a legegyszerűbb módszerektől a talaj tulajdonságait megváltoztató módszerekig. Az érdeklődő szakemberek könnyen eligazodhatnak a könyv alapján, hogy az adott viszonyok között milyen módszerek a leghasznosabbak. Vízért a barlangba Nem valószínű, hogy valamelyik háziasszony vödröt nyomjon csemetéje kezébe, mondván: „Na, ugorj, fiam, hozz vizet a barlangból!” Nem valószínű, bár a küldetés célja nagyon is világos. Napjainkban ritkáin okoz maradéktalan örömet a természetes vizekben való fürdőzés. A világsajtót bejárták azok a fotók, amelyek olajtól, vegyi szennyeződéstől elszürkült tengeri, tavi strandoiókat ábrázoltak. Mi még nem állunk ilyen rosszul, s reméljük, nem érjük el ebben a világszínvonalat. De azért minden esztendőben kijut nekünk is a tömeges halpusztulásból. Az ivóvíz nyerésére, ha valamely folyóból történik, költséges berendezés szükséges, és a csapból folyó „nedű” gyakran elviselhetetlenül kiáros. Főként pedig kevés. Budapest az idei nyáron többször is rekordot javított, és a rekord azért nem nagyobb, mert nem volt miiből tovább javítani, Pécs, Miskolc hagyományosan vízszegény városok. Márpedig az ipar, különösen a vegyipar fejlődésével természetes vizeink minősége tovább romlik. (Még akkor is, ha a víztisztítás a jelenleginél hatékonyabb, s általánosabb lesz) Az iparnak feltétlenül szükséges vízmennyisége nő. Az urbanizáció egyik hatása, a fokozott vízfogyasztás, ráadásul vezetéken keresztül. Hol lelünk tartalékot? A Magyar Kamazt- és Barlangkutató Társulat jó néhány éve tanulmányozza a karsztvizek természetét. Életképesebb bizottságokat He csak a forma, a tartalom is erősödjék! JJz elmúlt évek során ki H tudja hányszor került szóba, hogy a termelőszövetkezetekben működő bizottságok — néhány kivételtől eltekintve — nem nagyon álltak hivatásuk magaslatán. Kétségtelen, hogy tevékenységük fejlődött, erősödött, de mégsem tudták azt a szerepet betölteni, amelyre hivatottak voltak. Különösen vonatkozott ez az ellenőrző bizottságokra. Miután ugyanis a közös gazdaságokban a külső ellenőrzés helyett a belső ellenőrzés erősítése volt a cél — még inkább kiütköztek azok a hiányosságok, amelyek a bizottságokat jellemezték. A legtöbb termelőszövetkezetben nem volt megfelelő a bizottság összetétele,- tagjai nem tudták áttekinteni a gazdálkodás, a pénzügyi tevékenység egészét s éppen ezért a munka részkérdésekre terjedt ki, a megállapítások nem voltak kellően megalapozottak. Lehetőség adódott ugyan a külső szakértők bevonására, de ezzel ritkán éltek a gazdaságok. Az egységes szövetkezeti törvény — éppen a szövetkezeti demokrácia erősítésére — új kereteket biztosít a bizottságok tevékenységéhez. A szövetkezeti ellenőrző bizottságok helyett a jövőben felügyelő bizottságok mű- / ködnek majd. Ez természetesen nem csupán névbeli változás, hanem tartalmi is. Éppen ez indokolja, hogy a jövőben a forma teljen is meg tartalommal, olyan szövetkezeti gazdák kerüljenek a bizottságokba, akik képesek rendszeresen, magas szinten felügyelni a szövetkezet életének egészére. Természetesen a jövőben sem várja el senki a bizottságok tagjai tél, hogy a legmagasabb szintű jogi, közgazdasági, pénzügyi ismeretekkel rendelkezzenek, hiszen ez irreális célkitűzés lenne. Azonban az is tény, hogy a felügyelő biaottságoktől többet vár az tagság, mint azt, hogy olyan megállapításokat tegyenek csupán, hogy a tanyaudvaron sok a kátyú, vagy elhanyagolt a sertéstelep. Persze tegyék ezt is szóvá, de ne ez képezze munkájuk gerincét. Az új szövetkezeti törvény új alapokat ad ahhoz is, hogy a jövőben az eddigieknél hathatósabban rendeződjenek a tagok munkaügyi, vagy kártérítési jellegű vitái. A vezetőségbizottság helyett a szövetkezetekben ezentúl döntőbizottság tevékenykedik. S ez a bizottság nem a vezetőségnek, hanem a közgyűlésnek van alárendelve. Ez a szövetkezeti demokrácia kibontakozásának újabb tanújele —, hiszen jobban érvényesülnek a tagok jogai, s a döntések kevésbé lehetnek szubjektivek. Az elmúlt hónapok során a közös gazdaságokban megalakultak a nőbizottságok is. Érthető ez, hiszen a gazdaságokban dolgozók jelentős hányada nő, s szükség volt arra, hogy érdekeiket jobban képviseljék, következetesen megvalósítsák a nőkre vonatkozó párthatározatokat. Nyugodtan elmondhatjuk azonban, hogy a nőbizottságok munkájában is van még javítanivaló. A keretek — a szövetkezeti demokrácia által biztosított széles lehetőségek — napjainkban adottak. A közeljövő feladata, hogy a szövetkezetek, a bizottságok éljenek lehetőségeikkel, jogaikkal hatékonyan befolyásolják az adott közösség életét, tevékenységét. Elsősorban a bizottságok tagjaira vár az a feladat, hogy valóban rangot adjanak munkájuknak, a demokrácia igazi fórumává váljanak. S ne csupán formálisan létezzenek, hanem valóban szolgálják a közösséget, mindenki érdekében, (kaposi) Részben a barlangokban, részben a bányákban. Tudvalevő, hogy a magyarországi bányáik jelentős része kansztvizes. Elégszer olvashatunk vízbetörésről, a víz hatalmas nyomással zúdul az aknába, percenként tíz-tizenöt köbméter tiszta karsztvíz veszélyezteti a bánya épségét. Tiszta karsztvíz, ami a bányában veszedelmes pusztító ellenség, a felszínen, talán csak néhány kilométerrel távolabb, hiányzó lételem. A kartszvíz hasznosítása a bányászatot is segítené. Szakemberek már kimunkáltak egy elvi tervet a Nyirád-Ha- limba bauxitmezőn található víz hasznosítására. A Balaton északi partjának akadozó vízellátását oldhatná meg a bányából jövő víz. Vagy lássuk a barlangokat! Az utóbbi évtizedekben fokozódó érdeklődés illeti meg a föld alatti üregeket. Az orvostudomány figyelme a barlangi levegő gyógyító hatásáért irányul a barlangokra. A jósvafői Béke hivatalosan is gyógyhely. Tíz év alatt mintegy másfél ezren, főként bányászok ke- restek-találtak gyógyulást Jósvafőn. A „csodabarlangnak* is titulált Abaliget az asztmások keresett helye lett. Páradús, tiszta levegő — ennyi a gyógyító erő. Hogy a víznek milyen szerepe van a barlangok életében, arról manapság kisiskolások is tudnak egyet-mást. Aggtelek csppkövei megmutatják a lényeget. A fald alatti üregeket formáló víz helyenként •melegen, ásványi sókban gazdagon bukkan a napvilágra, másutt .mindössze” ivásra, tisztálkodásra alkalmasan. A kérdés csupán az, miként lehet a karsztvizet a lakásokba vezetni. Az első lépés: a vizet adó forrás, patak természetének megismerése. A hegyek mélye összefüggő vízrendszereket rejthet, amelyek vízbősége évszaktól, időjárástól, esetleg egyéb tényezőktől függ. Ha a beavatkozás, a hasznosítás szakszerűtlen, a forrás lassan elapad, megszökik a víz, oda a befektetés. Ilyesfajta meglepetések érték már a honi halandót. Tata híres forrásai sorra kimerültek, Budapesten is bő vizű források száradtak ki, éppen amikor legjobban számítottak rájuk. Miskolcon a Selyem-réti lakótelepet karsztvízre építették. Kissé korán, még mielőtt megbízható elemzést kaptak volna a vízről. Megoldásként kínálkozik a föld alatti tározók kialakítása. Ha a víz útját pontosan ismerik a karsztflcutatók, var. mód a vízhozam szabályozz sára, nem vész el a bőség idején felgyülemlő többlet. A barlangok kutatása, az ismeretlen zsombolyok, járatok feltárása nem veszélytelen munka. Fizikailag is próbára teszi a kutatót. A tudományos képzettségű barlangászok mellett fontos feladathoz jutnak az amatőrök, a sportemberek. Rendszerint az ő nevükhöz fűződik egy- egy rekord (a Vörös Meteor hegymászó barlangászai tavaly 280 méter mélységig jutottak), de néha a felfedezés öröméből is részesülnek. (Abaliget néhány járatát amatőrök tárták fel.) Idén nyáron is több csoport dolgozott a Mecsekben, a jósvafői barlang közelében. A VITUKI kutatócsoportja augusztusban próbált egy még feltáratlan zsombolyon keresztül lejutni a feltételezett barlangba. A függőleges zsomboly kemény és nem is veszélytelen munkára késztette őket. A nyílást eltömő, viszonylag laza talaj ugyanis bármikor átszakadhatott volna alattuk, ezért kötélen függve ástak maguk alatt A siker íjagyságát előre senki sem látja, talán jobb így, izgalmasabb. A cél természetesen nem a sportrekord, vagy legalábbis nem az fontos. A kutatás akkor sikeres, ha új adattal egészítik ki az itt húzódó barlangrendszer vizeiről feljegyzett ismereteket A magyar karsztkutatók eredményei, törekvései egyébként nemegyszer szereztek már nemzetközi elismerést A tudományos eredmények • nagysága még inkább felidé-. zi, hogy válójában fiatal kutatási ágról van szó. A magyar barlangkutatók hat évtizeddel ezelőtt tömörülték szervezetbe, a szakosodás, a más tudományágak képviselete még későbbi keltezésű. Fogalmazhatunk úgy is, a barlangkutatás igazán jelentős teljesítményeit ezután várhatjuk. Közülük a közvetlen gazdasági hasznot ígérő, napjainkban már konkrét feladatokat megoldó vállalkozások a vízzel kapcsolatosak. M. D. Elismerést érdemeinek A kertészek azok, akik Gyöngyösön megérdemlik az elismerő szót mindazért, amiket az utóbbi hetekben produkáltak. Nagyon gyorsan és nagyon eredményesen hozták rendbe az > útfelújítás során feltúrt parksávokat. A kedvezőtlen időjárás ellenére is szinte napok alatt varázsoltak elő üde gyepszőnyeget, utána pedig virágokat, bokrokat, dísznövényeket ültettek ki a felfrissített parkokba. Bármerre járunk a városban, mindenütt a kertészek szorgalmas munkájának nagyon is mutatós jeleit láthatjuk. Ellentétben a korábbi gyakorlattól, amikor csupán a város központjára fordítottak figyelmet. Még az olyan egyhangú környék. mini az új városrész, ahol az uniformizált külsejű és alakú házak ismétlődése lehangoló benyomást kelt, a parkosítással, a már meglevő dísznövények mennyiségének növelésével üdítő képet tudtak teremteni. Ezek után már csak egy jámbor sóhaj erejéig hadd mondjuk ki: vajha az emberek is úgy viselkednének, hogy igyekeznének megőrizni ezt a szépet, és sem rongálással, sem szemeteléssel nem csúfítanák el a nekik épített parkokat. Bizakodjunk abban, hogy a kertészei! erőfeszítései még a közömbösöket is jobb belátásra és kulturált magatartásra bírják. (—ár) TANÁCSI KIRENDELTSÉGEN, üzemi szakszervezetnél, s szövetkezeti részleg vezetőnek tettük fel ezt a kérdést. A válaszadói! ott élnek a mintegy négyezer lakost számláló bányatelepen, a kezdettől fogva ipari jellegű településen, ahol egyre több új üzem alakul: a M átraalj i Szénbányák G ép- és Vegyesüzeme mellett a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnak, a Nehézipari Építő Vállalatnak vannak itt üzemei, s dolgoznak a községben ktsz-ek is... — A lőrinci községi tanács kirendeltségéként dolgozunk itt, bérelt helyiségben —fogad Nagy Gézáné, a kirendeltség munkatársa.. — A gondjaink azóta gyarapodtak meg, amióta tanácsi rendelkezés alá került az óvoda, a bölcsőde s az orvosi rendelő is. Sajnos, nem újság: zsúfolt mindegyik. A 80 férőhelyes óvodában százan vannak, de még így sem tudtunk felvenni mindenkit, a ■negyven férőhelyes bölcsődében pedig ötven gyerekre kell vigyázni. Áprilisban már tanácskoztunk az üzemekkel a bővítésről, segítséget kértünk. Döntés még nem született. Ezenkívül szükség lenne a közvilágítás bővítésére is, ami különösen az újabb lakótelepeken sürgető. Ezeket kell megoldanunk. A vegyesüzem szakszervezeti bizottsága a közelmúltban foglalkozott a falu áruellátásával. A tanács mellett ez az üzemeknek jelent nagyobb feladatot, hiszen a lakosok túlnyomó többsége itt dolgozik. Terveikről Bócsó János, az szb-tifkár helyettese így számolt be: — A GÉPÜZEM1VIEL KÖZÖSEN augusztusban vitattuk meg az áruellátás helyzetét. A dolgozók előtte többször szóltak a nem megfelelő nyitvatartásról, az esetenkénti húshiányrói. Való igaz, amióta a vállalat központja elköltözött innen, a korábbi bőséges ellátáshoz viszonyítva mintha visszaesés lenne. A vizsgálat segített, azóta sokat javult a helyzet. Viszont továbbra is nagy problémánk maradt a piac. A mi szocialista brigádjaink néhány éve társadalmi munkában egy elárusító teret építettek, s szerződést .kötöttünk a környék termelőszövetkezeteivel, hogy szállítsanak nekünk zöldséget. gyümölcsöt, de ez igencsak akadozik. Munkásemberek vagyunk, nincs kertünk, nagy háztartásunk, szó szerint a piacról élünk. Ez viszont a hiányos ellátás miatt méregdrága.., — Ugyancsak a közelmúltban készítettünk jelentést a szolgálati lakások állapotáról is. Sok helyen van probléma, ezért az elkövetkező egykét évben legalább tízmillió forintot kell felújításra, karbantartásra fordítanunk. A lakáshiány megoldására egyébként KISZ-la- kásépítési akció indul, már fel is írták a jelentkezőket, a vállalat sokat fordít hozzájárulásra. A lakáshiányt csökkentené egy új szolgáltatóház építése, hiszen a mostani üzletek mind átalakított lakóházakban vannak. Ez még csak terv, egy másik nagy beruházásunk viszont valóság: megkezdtük egy 600 személyt befogadó étterem építését.' Mintegy száz bedolgozója van az újpesti Csökkent Munkaképességűeket Foglalkoztató Ktsz petőfibányai részlegének. Neve is mutatja, ide csak orvosi papírral lehet jelentkezni, s azok, akik nehezebb fizikai munkát nem végezhetnek, otthoni varrogatással pótolhatják a család jövedelmét. — 1967-től dolgozik ez a részleg — mondta Sztremi István részlegvezető. —• Évente 800 ezer tornaalsót, campingnadrágot készítünk. Legnagyobbrészt idős asszonyokat foglalkoztatunk. Volna még legalább 40—50 jelentkező, de mi nem tervezünk fejlesztést, a kapacitásunk kötött. Ennek a szabad munkaerőnek valami egyéb foglalkoztatást kellene biztosítani. r !oSLk szép Elképzelést, és sok megoldást kívánó gondot találtunk Petőfi banyán. A település jövője biztosított, hiszen több fejlődő üzem dolgozik a területen, s a közvetlen környékem, De ehhez új lakások, nagyobb szociális beruházások, s mindenekelőtt szoros összefogás szükséges. Jó összhang .a tanács, az üzemek, a vállalatok erőfeszítéseiben. (hekeli) Nagy a forgalom',','. {■Foto: Tóth Gizella) 197L október J., vasároa* Mi újság Petőiibányán?
