Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-12 / 215. szám

A i\.4 w-.*pii, amit köretként a hús­hoz felszolgáltak, zöld volt és fe­kete is. Kemény és nyúlós is egy­ben. Mindez együtt, néhány szem burgonyától, ugyancsak nagy telje­sítmény, amit nem méltatlankodás- sal, hanem határozott elismeréssel kellett volna honorálnia a kedves vendégnek. Nem így tett. Ki tudja , miért? — Hát bizony előfordulnak, ké­rőn, ilyen hibák... Ugyebár, embe­rek vagyunk — tárta szét a karját az üzletvezető, és biztosította a ked­ves vendéget, hogy kicseréli a kö­retet A rossz, az ehetetlen, a gusz­tustalan, a moslékba való bur­gonyát jó, ehető, a gusz­tusos kötetre. Mert vélt! Mert, ha a köret mindig olyan, amilyennek először mutatkozott a tányéron, az ember tudomásul veszi: hiába, a vi­lágon már csak ilyenek a burgonyák a vendéglátóipar tálain. S ha ilye­nek, akkor nem esszük, nem ve&z- szük. Am, nem ilyenek! Tehát tudatosan be akartak csapni, primitív, filléres és gusztustalan módon akartak be­csapni. s nekem, ahelyett, hogy az evés gyönyörével foglalkozhatnék, állandóan résen kell lennem, hogy be ne csapjanak. Hogy jó burgonyát kapjak! A ház, amit felépítettek, — élet- veszélyes. A házat nem száz, vagy ötszáz évvel ezelőtt építettek fóL A házba jószerinrt még be sem költöztek kis pénzű közös gazdái, de az már­is életveszélyes. A oement nem ce­ment, hanem homok, s ami homok lenne, az csak hamu. Az épülő ház KOKT E Q, Házfal és krumpliköret lakói, vagy a megbízott ellenőrök — ez most mindegy — nem voltak ál­landóan résen, hogy mit építenek be a házba, hogy ki épít be valamit a házba és hogyan teszi azt Helyet­te ostoba módon átadták magukat a tervezgetés gyönyörének: milyen is lesz, hogyan is lesz az majd, ha... Szóval, a ház beköltözheteüeit. Jogos a kérdés: hogyan kerül egy tányérba a krumpliköret és a ház. A kettő forint valahány filléres gusztustalan, de kicserélhető ragad- mány, a milliós, összeomlás előtt álló, de minden bizonnyal újból felépítendő, tehát kicserélhető ház­zal. Tudniillik, ha csak olyan házat tudnának, tudnánk építeni itthon is, szerte a világon is, hogy azok. rövid időn belül összedőlnek, egy szót sem szólnánk. Istenem: ilyenek a házak. A ház arra valói, hogy össze, dűljön. Az a legjobb ház, amelyik a leggyorsabban dől össze. De hát kicserélik, ki kell cserélniük, ki fog­ják cserélni ezt a már most romot egy jó házra. Tehát van jó ház is. Tehát a ház az, ami jó. Ami rossz, az nem ház. Az lehet gazemberség, hozzá nem értés, lehet minden, csak ház nem. > Tehát tudunk, tehát tudnak házat építeni. Itt futnak össze a szálak: akkor miért hozzák ki a ragacsos és ehe­tetlen köretet, miért építik fel az összedőlésnek a szó szerint is ho­mokvárat? Mit képzel a kis kali­berű csaló, a krajcáros tolvajka és mit a milliós gazember? És egyálta­lán, nemcsak helyzeti energia kér­dése-e, hogy kiből lesz filléres kö­retekkel gazemberkedő, s kiből mil­liós értékű házzal vagabundkodó fráter? Arról, Hyen esetekben, természe­tesen a legnagyobb naívság lenne szót ejteni, hogy vendéglátó-e az ilyen vendéglátó, hogy építő-e az ilyen romgyáros. Nyilvánvaló, hogy fogalma és tisztessége sincs saját szakmája titkait illetően, hogy so­ha nem találhatott és nem is talál szépséget, sem az ízlésesen díszített tál szépségében, a vendég megelé­gedett arcában, mint ahogy közöm­bösen bámulja meg a felhúzott fala­kat és csak azon izgul, addig kitart-e a fal, amíg az érte járó pénz a zseb­be vándorol. Lehet, hogy a romházat építőt valamikor egy ilyen körettel csap­ták be és abból vonta le a követ­keztetést, ha másnak lehet, akkor nekem is; előfordulhat, hogy a kö­ret fel- és kiszolgálójának lett ro­mos az új lakása és vonta le belőle a következtetést, én se leszek jobb a Deákné vásznánál. Mondom, ez nagyon is lehetséges. Am egyik sem lett volna lehetséges, ha kellő idő­ben, határozottan és keményen, még a „tálalásnál" közbeléptek volna azok, akiknek közbelépni nemcsak beosztásuk, hanem talán hivatásuk ■is. Nem tették: mit kell olyan nagy ügyet csinálni egy vacak krumpli­köretből? Hát nagy ügyet nem Is. Csak ak­korát, amekkorát megérdemel. Mert az ilyen filléres ügyekből búrjónoz­nak ki a nagyok. Igaz, csak a jege­nyefák álmodoztak arról, hogy az égig nőjenek, s még nekik sem si­került, nemhogy egy burgonyabokor­nak sikerüljön ez. De amíg azt hi­szik, hogy a burgonyabokrok igenis az égig nőhetnék, addig rendkívül sok bosszúságot és sok kárt okoz­hatnak. Hátha még valóban addig is nő­hetnek! ügy ember — Adám Eritö, az egri Volán 4. számú Vál­lalat dolgozója — társadalmi tulajdon elleni vétségek so­rát észlelte a vállalatánál. Nem tartotta korrekt dolog­nak egyes vezetők anyagi ügyleteit, a vállalati ellenőr­zés lazaságát, a szabályt^ lan fuvarokat. Mint pártbi­zalmi, mint az üzemi mun­kaügyi döntőbizottság tagja, úgy érezte, nein hagyhatja szó nélkül ezeket Épp ezért számos állami, párt-, és belügyi szervhez fordult közérdekű bejelentéssel. Vizsgálatot kért s természe­tesen a visszaélések meg­szüntetését,, sürgette. Máig tartó, > W tudja meddig húzódó kálváriája ettől az időponttól kezdő­dött Munkahelyén megbé­lyegzik, összeférhetetlennek minősítik, intrikus alkatára hivatkoznak, bejelentései alaptalanságát emlegetik, munkatársai kijelentették: nem hajlandók tovább együtt dolgozni vele. A bejelentés időpontjáig megbecsült ember volt, ki­váló szakmunkásnak tartot­ták, a vállalat ötven újítá­sát fogadta él. Ám, ez év januárja óta minden tettét kifogásolják, vitatva már szakmai hozzá­értését is. Vajon miért? Hogy mind­ezt megértsük, a legcélsze­rűbb időrendi sorendben tö­möríteni az eseményeket, érveket és ellenérveket. A határkő 1971. január 17. Az ellenpont módszerével igyekszem — szembeállítva a vállalat véleményét, s az azóta már bizonyított Igaz­ságokat — felvillantani e különös ügy lényeges fordu­lóit. — Ez kizárólag Adóm Er­nő tlgye. 6 keresett a kákán is csomót. Karriervágy füti, mások vélt hibáit ostorozza, s közben megfeledkezik a sajátjáról. Az alapszervi párttitkár véleménye (elmondta az új­ságírónak, erről beszélt^ a területi munkaügyi döntőbi­zottság tárgyalásán): — Nem Ádám Ernő ész­revételével kezdődött az egész ügy. Az alapszervezeti vezetőség évek óta észlelü bizonyos — nem is kis — hiányosságokat, -visszaélése­ket. Ádám Ernő csak el­mondta az ő észrevételeit. Később aztán mindent az ő kontójára Írtak, s 6 volt annyira karakán, hogy nem hagyta annyiban a dolgot. — A rendőrségi vizsgálat nyomán lefolytatott vázla­ti tájékozódás nem derített ki semmilyen lényeges visz- szaélés t. A bejelentések alaptalanok voltak, s Adám Bmőt kizárólag a karrlar­Erdemes-e szót emelni? Egy közérdekű bejelentés következményei vágy sarkallta, művezető akart lenni. Idézet a Heves megyei Rendőr-főkapitányság által Ádám Ernőhöz intézett le­vélből: „összegezve megállapítha­tó, hogy A bejelentésben foglaltak többsége megfelelt a valóságnak, azok alkal­masak voltak fegyelmi és kártérítési felelősségre vo­násra, valamint egyéb — megelőző — intézkedések foganatosítására. Egyben kö­szön etünket fejezzük ki a társadalmi tulajdon védelme érdekében kifejtett munkás­ságáért.” A köszönet? Ezzel, ha fu­ra módon is, de a vállalat nem maradt adós: — írásbeli figyelmeztetést Icaptam, hogy hagyjam abba az alaptalan feljelentéseket. Amikor dolgozni mentem, közölték velem, hogy volt brigádom tagjai — kivéve a brigádvezetőt — írásban ér­tesítették az igazgatót, hogy nem óhajtanak velem dol­gozni, mert esetleg őket is feljelentem. Holott erről szó sem volt. — Ilyen helyzetben mit tehettünk, mint a vállalat vezetői. Nekem, mint igaz­gatónak, át kellett helyez­nem egy másik műhelybe. Ebbe Ádám Ernő nem nyu­godott bele, fellebbezett a vállalati, majd a' területi döntőbizottsághoz, s termé­szetesen újabb meg újabb szervekhez kopogtatott pa­naszával. Kérem, én ebben az ügyben siemély szerint már felkészültem. ' Maradjunk tovább a kö­szönetnél, mármint vállalati részről. Végigültem két te­rületi döntőbizottsági tár­gyalást, ezért úgy látom cél­szerűnek, ha innen idézek nagyon is kifejező epizódo­kat. ' Az elnök: — Megállapí­tom, hogy az áthelyezés jog­talan és törvénysértő volt, mert csoportvezetői jogkörét sem hagyták meg a dolgozó­nak, s személyesen el sem beszélgettek vele a munka­szerződés-módosításról. Nem találom véletlennek azt sem, hogy épp akkor tagadták meg a volt munkatársak Adóm Ernőt, amikor mun­kába lépett. Ugyan hogyan mtriká'hatott egy óra alatt. Itt nyilvánvaló az ösSzefüg- , gés a jogos közéleti bejelen­tés s a vállalati reagálás kö­zött. Van erre egy egyszerű, de kifejező szó: visszavágás. Presztízsből. A vállalat jogásza: — Ké­rem, az újabb helyen sem akarnak vele együtt dolgoz­ni az emberek. Erről is van papír. Egy jogos kérdés a döntő­bizottság elnölce részéről: — Akkor hová menjen dolgozni. A döntés — immáron má­sodszor, fellebbezést kizárva •— megszületett Ádám Ernő igazságát elismerték, s köte­lezték a vállalatot, hogy eredeti munkakörébe, mun­kahelyére helyezzék vissza, s egyúttal semmisnek minő­sítették a minden alapot nélkülöző igazgatói figyel­meztetést. is. Győzött az igazság, érde­mes volt szót emelni a köz érdekéért Gondolhatnánk,de nem Így történt. A vállalat­nál felelősségre nem vontak senkit és Ádám .Ernőt — hiába a jogerős és felleb- bezhetetlen döntőbizottsági döntés — nem helyezték Árpád, fejedelem az 6 ma. gy arjaival bejövé vala a Vé­ré ekei szoroson átalag. Pusz- páng Árpád, teljesen egye­dül, a főportán jött be, áta­lag négy féldecit lehelve ma­ga körül a körülötte álldo­gál6 más magyarok nagy vigyorgására. Árpád fejede­lem vállán kacagány volt, Puszpáng Árpádén egy Swissair légikisasszony-tás­ka, s tiszta kacagány volt hallgatni, hogyan csendül­nek össze benne a féldecis üres üvegek. Mármint a lé­gitáskában és nem a kaca- gányban. Árpád fejedelem kezében buzogány, fején si­sak, a sisakon forgó, hogy majdnem így fessék meg kései magyarjai, s a *fejede­lem messze tekintő szeme megelégedetten mérte fel a vándorlás során frissen izi- ben megismert tájat. Puszpáng Árpád fején enyhén koszos szalmakalap, szeme neki is messze tekin­tő, van-e, s ha igen, milyen a büfé, hogy kellően fel­mérje a vándorlása során frissen iziben felfedezett új üzemet, t ______ v issza eredeti munkakörébe, munkahelyére. Jött a jogászi ügyeskedés, kutatás a kiska­pu után: Az igazgató: — Nem vál­lalhatom, hogy megverjék az emberek!? Az új helyre Irá­nyítottam, ez már belső vál­lalati és szabályos intézke­dés. Ott Is csoportvezető — kifogása nem lehet de a fe­lesleges ügyek bolygatását hagyja abba. Az újságíró kérdése: — Itt sem kezd jobb kö­rülmények közt. Azonkívül kétműszakos a munkabeosz­tása, nem tudja a techniku­mot végezni, egyszóval hát­rányos helyzetbe került — Más megoldás nincs, itt' meg tudom győzni az em­bereket hogy befogadják. Ádám Ernő: — Elfoglal­tam az új helyem, de nem nyugszom, mert mint kom­munista nem tűrhetem azt hogy személyileg lehetetlen- ,né tegyenek azért, mert szót emeltem jogos visszásságok miatt. A volt brigádomban, régi kollégáim közt akarok — Itt letelepszünk! — tet­teti határozottan nem buzo­gányt tartó kezével Árpád fejedelem... — Átmenetileg leraknám a fenekem, ha nem kell meg­szakadni a melóban — kö­zölte Puszpáng Árpád saját álláspontját a főportással, aki legszívesebben azonnal kirúgta volna, ha nem za­katolt volna az agyában a munkaügy és a személyzeti közös kérése: — Sándor bácsi, az is­tenért ... még csókot is, ha kell! — Nem kell megszakad­ni — mondta Sándor bácsi a főportás Puszpáng Árpád­nak, aki ezt megelégedetten nyugtázva, tette fel az újabb kérdését, érdeklődvén, hogy van-e kövér fű az ebéd utáni durmoláshoz, van-e meleg víz a fürdőben és egyáltalán milyen a munka­bérek kövérsége, mert... — ... faterkúm, tíz fron­csi fölött tudunk csak szót váltani... \ — Kereken tíz.; — Tizenegy! dolgozni, azokkal együtt akiket félrevezettek, elle­nem hangoltak. Nem köny- nyű kifejezni, hogy mind idegileg, mind anyagilag mennyit károsultam ebben a hajszában. Mégsem alku­szom, az igazságért bármit vállalok. Adám Ernő köziérdekű be­jelentést tett, s az is tény, hogy joggal, bármennyire is vitatta, vitatja ezt válla­lata Itt nem a szubjektív hangoltságú szavak, hanem a tények számítanak, s ezek mind Adám Ernő mellett szólnak. A retorzió szót nem az újságíró használja először, a területi munkaügyi döntő- bizottság elnölce hangsúlyoz­ta nagyon is határozottan. El kell azt is mondani, hogy az Adám-ügy nem egyéni probléma, A vállalat párt. és állami vezetői közt nincs meg a megfelelő össz­hang, s egyéb — szintén bi­zonyítható visszásságok mi­att elégedetlen a párttagok nem kis része, a bejelenté­sek sora tőlük is származik, csak mind Ádám Ernő szám­lájára írták, mert így bizo­nyos szempontból egyszerű­södik az ügy. Az sem titok, hogy a közelmúltban lefoly­tatott NEB-vizsgálat számos visszásságra derített fényt. De ez egy másik téma. Pil­lanatnyilag egy a legfonto­sabb: humánusan rehabili­tálni egy embert, aki azt tette, amit kommunista ön­érzete diktált. Pécsi István — Lehetséges — mutatott fel a föportás a munkaügyi ablakaira.... — Bizonytalanra nem má.- szok emeletet. Megfáradtam — tette hozzá kicsit rezig­nált hangos Puszpáng Ár­pád vándorlásainak, emeál­Időtartalommal ? Egyik egri intézményünk hirdetésében olyan nyelv- használati hibát fedezhe­tünk fel, amely elsősorban azért tarthat érdeklődésünk­re számot, mert nem csupán az egyéni hibázás példáját szolgáltatja. Arról értesü­lünk a hirdetésből, hogy „balett-tanfolyam Indul tíz hónapos időtartalommaK?) ...” Nem kétséges, hogy a szójelentés pontatlan isme­rete miatt a hirdetés megfo­galmazója súlyos szótévesz­tési hibát véteti. Nem arról akart bennünket tájékoztat­ni, hogy mi a meghirdetett tanfolyamnak a tartalma, célja, lényege, - hanem első­sorban arról, hogy mennyi ideig tart. Gyakran tapasztaljuk, hogy egyes alakpárokhoz társuló eltérő jelentések felcseré­lése a szándékolt közlést is elértelmetleníti. Különösen gyakran hibáznak egyesek a következő alakpárok fel­cserélésével: lelketlen-lélek­telen, álomtalan-álmatlan, gondatlan-gondtalan, ízet­len-íztelen stb.' A hason­ló hangalakú szópárok fel­cserélése éppen a szójelen- tés pontatlan ismerete miatt, igen gyakori még a követke­ző hasonló hangalakú sza­vak felhasználásában: vál­ság-vált ság, fáradság-fáradt­ság, tanúság-tanulság-tanult- ság stb. Ebbe a hfbázási sorba vonható az időtartalom és az időtartam szópárok fel­cserélése is. Ennek a két ha­sonló hangalakú szónak el­térő a jelentéstartalma és használati értéke. Szókészle­tünk igen régi eleme, a tar­talom hangsor a következő jelentésámyalatokat fejezi ki: valaminek a foglalata, amit valami magában fog­lal, ami valamiben benne van stb. Helyesen beszélhe­tünk és írhatunk tehát a levél, a cikk, a beszéd tar­talmáról, illetőleg a páratar­talomról, a sótartalomról stb. Az 1850-es évektől kezd­ve nyelvújítási szóként ka­pott nyelvi szerepet a futam, a folyam, a szólam hangso- . rak mintájára mestersége­sen megalkotott tartam sza­vunk. A leggyakrabban az időtartam összetételben sze­repel. Kifejezi azt a meg­határozott hosszúságú időt, ameddig valami tart, amit valamire fordítunk, felhasz­nálunk. így helyesen beszél­hetünk és írhatunk egy-egy tanfolyam időtartamáról, a felkészülés időtartamáról stb. ( A rostára tett hirdetés szövegében tehát ennek a tartam szónak kellett volna szerepelnie, hiszen a tanfo­lyam egy meghatározott sza­kaszáról tudósít bennünket a hirdetés szövege. 0r. Bakos József lomásán, aztán keserűen le­gyintett: — Jó, felmegyek... — ... fel, arra a dombra megyek fel — mondotta Ár­pád, a fejedelem, s miután körülnézett lova hátáról a végtelenbe nyúló rónákon, határozott hangon jelentet­te ki: — Vége a vándorlá­sok korának. Az magyart és egyéb törzsek, letelepedni! — Egy frászt maradok itt, haverkám. Egy frászt. Nem adják meg a tizenegyet, az üzemi konyhán soha nem csinálnak madártejet, a dús fű helyett egy vacak nyug­ágy jár csak a sziesztázni akarónak ...De ez mind semmi. Még azt is megkér­dezték, hapsikám, hogy mi a szakmám? Egy Puszpáng Árpád és a szakma. Röhög­nöm kell. Melós vagyok. Ha megfizetnek — és Puszpáng Árpád ruganyosán tántorgó léptekkel vándorolt tovább a szemben levő gyárkapu­ig ... Mire az utca végére ért, az utolsó gyárkapunál 14 forintos igénnyel lépett a gyárfoglalás memejére ... ... és átmenetileg letele­pedett! (egri) V f A kei Árpád

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom