Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-12 / 215. szám

I 1 ászok - oxvh Ebből lesz a J6 halászlé — mondja Fi csór Benedek, ennek a törpe harcsa már nem tud örülni. _ A címben említett három főnév egymástól szinte elvá­laszthatatlan, részint, mert a halászáshoz is, meg az orv- halászáshoz is elengedhetet­len feltétel a halak jelenléte (a gerincesek törzsének egyik alosztálya, és a lexi­kon szerint eleddig csupán a szakácsok foglalták őket egy­séges rendszerbe, úgymint: halászlé, sült hal, rántott hal, hálpaprikás, stb. ...) viszont a halak, bár el tudnák kép­zelni az életet a halászok és az orvhalászok nélkül, kény­telenek elviselni a sorsszerű reinkarnációt a hálótól a bográcsig... E rögtönzött filozofálás a Tisza poroszlói árterén fo­galmazódott meg, miközben kísérőnknek, Ficsor Benedek­nek, a halászati szövetkezet idős tagjának kalauzolásá­val az egyik holtág felé tar­tottunk. A holtág neve az, hogy Szartos, és erről ennyi elég is. Az biztos, hogy a kör­nyezet szép; egy Ősz nevű festőművész kezdő ecsetvo­násait látjuk mindenfelé... tehát szép hely, és a Szartos- ban sok a hal. A gerincesek alosztályánák igen sók kép­viselője tátogott már a kosa­rakban, amikor a gázló mel­letti „állomáshelyre” értünk. A törpeharcsa víziben oly hetyke bajusza lemondóan konyult compó nevű társa hátára, -a compó pedig talán utolsó gondolatával rezignál- tan megállapította a tapoga­tó nevű vesszőből font kas­ról, hogy az életben többé nem dől be ilyen hülye vicc­nek. S a halászok vízhatlan gu­micsizmában, hátukon csö­pögő zsákokkal egymás után eaplatnak ki a féllábszárig érő vízből, kiborítják a zsá­kok még ficánkoló tartalmát a kosarakba, aztán vissza. — Reggel kezdtük — néz az órájára ifi■ Gacsal Lajos halászati ellenőr. Dél múlt néhány perccel éppen. — Ed­dig körülbelül három mázsát fogtunk ki. — Hová viszik innen? — Természetesen a csár­dába. — Szóval: jó fogás volt — összegezzük a fél napot — Ho •— +»lálták, meg őket? — Felmentem a figyelőre — mutat a part menti egyik szamorúfűzre —. aztán meg­leptük a társaságot. Az egyi­ket — biccent a szerényen álldogáló ifjú halászjelöltre — Pista meg is jajgattatta... Aztán elszaladtak, itthagy­va egy nagy kosár halat, le­het vagy húsz kiló, meg a ruhájukat. Nincs baj, egyi­küknek itt az ideiglenes személyazonosságija, rövide­sen megy a feljelentés. Remélhetőleg szigorú lesz majd a büntetés, hiszen igen nagy károkat okoznak a szö­vetkezetnek az orvnalászók. Nincs olyan nap, mesélték a szövetkezet tagjai, hogy ne kapnának el, vagy riasz­tanának el ötöt-hatot. Nemrégiben fogtak el há­lózás közben egy tekintélyes bandát, akik körülbelül tíz­ezer forintos kárt okoztak. Ügyükben a közeljövőben születik — bizonyára szigo­rú — büntetés. A „végállomást’*, a Tisza- parti csárdát nemrégiben vette át a halászszövetkezet. A jó fogás itt még jobb fo­gássá alakul át Szabó Mária jóvoltából, megforgatva pap­rikás lisztben és kisütve olajban, ropogósra, illatos­ra. .. — Érti a dolgát — dicsé­ri Ficsor Benedek, az idős halász, a fiatal lányt. (kát a?) A vendég számára Szabó Mária vasvillával fogja a sült halat. Kár, hogy taz illat fényképezhetetlen! (Foto: Tóth Gizella) — Jó bizony — bólogat lelkesen az egyik fiatal ha­lász. — Mert fogtunk öt orv­halászt is! Egy kupac ruhára mutat a földöm. Sáros, kék színű munkaruhák. Sok az orvha­lász erre; jönnek Tiszafüred­ről, de horogra akad helybé­li is! Ez óvoda mindig marad Városszerte szidják az épí­tőket Gyöngyösön, mert a- déli városrészben évek óta hiába várnak a szülőle arra, hogy az óvoda és a bölcsőde elkészüljön. 1969-ben ugyan felvillant a remény, hogy majdcsak lesz az épületből ■valami, aztán ismét eltűntek a munkások még a környé­kéről is a majdani óvodának. Az idén plakátokra is rá­került az új óvoda. Közölve az érdekeltekkel, hogy mi­lyen utcák tartoznak a kör­zetéhez. Meg is történt a je­lentkezés, a felvételi bizott­ság meg is állapította, kik jutottak be az lii óvodába. Csak óvoda nincs még a mai napig sem. Augusztus vége, szeptem­ber vége, október vége. Fél­hivatalosan és hivatalosan ilyen időpontok hangzottak el átadási határidőkként. Legutóbb a városi tanács végrehajtó bizottságának ülé­sén kellemetlen helyzetbe is került a határidők miatt a vállalatot képviselő felelős vezető, mert mit sem tudótt mások szóbeli ígéretéről. 0 október végét nevezte meg, mint a műszaki átadás meg­kezdésének lehetőségét. Ungvári Imre főépítésveze­tő a helyszínen most decem­ber végét „nyilatkozta ki”. Komolyan, majdhogynem be­csületszóra, felelősséggel. Hozzátette: még akkor is, ha ez kellemetlen, ha nem is szerez vele örömet senkinek. Az év vége előtt nem lehet az óvodát és a bölcsődét be­fejezni, bárhogy szeretnék is. De még így is marad kér­dőjel. A szakipar. Igaz, hogy, a múlt héten a tervező meg­változtatta a helyiségek bur­kolásának módját: az eredeti . esztrich melegpadló helyett parkettát írt elő, de ez a váratlan változtatás inkább könnyített a munkán, sem­mint hátráltatná. Időt nyer­nek a parkettázással. Közel ■két hetet. . •'■■■■■ Mégis mutat valamit ez a legutóbbi esemény. Azt, mennyire sok a bizonytalan- sági tényező még egy ilyen épitkezésen is. Megnőtt a létszám a mun­kahelyen — tudom meg Se­renst Tibortól, ^ki a közmű­vesítést irányítja. Most tizen­heten dolgoznak, és persze, a gépek is. Korábban ettől jóval kevesebben. Ök azon­ban végeznek a vízvezeték, a szennyvíz- és a csapadékel­vezető-csatornák lefektetésé­vel még a hónap végéig. — Rajtunk általában nem múlik egy épület átadása. Nincs okom a magabiztos kijelentésben kételkednem. Azt viszont egy rövid átte­kintés után is meg tudom ál­lapítani, hogy a bölcsőde ugyan valamivel előbbre tart az építkezésben, mint az óvo­da, de hónapok kellenek mind a két épület befejezésé, hez. Arra gondolok, amit a fő­építésvezető mondott, hogy most is a kulcs a szakipar kezében van., Egyébként is kezdődik az év végi hajrá, és a szakipar’áitalában sem tud csendes munkalehetőséget ki­fogni. A végén rajtuk csat­tan az ostor. Még akkor is, ha időben nem kapták meg a munkaterületet. A régi, rossz gyakorlat most is kísért. Dr: Fülöp Lajos, a városi tanács elnökhelyettese és Fe­jes János, , a művelődésügyi osztály vezetője szintén kint járt az építkezésen. Vélemé­nyüket kérdve, azt mond­ták, hogy a legkellemetle­nebb számukra: a határidőt nem eléggé megalapozottan emlegetik a különböző fóru­mokon. az építőipar vezetői. Nem győzik csitítgatni na­ponta a reklamáló szülőket. Még szerencse, hogy tezrík az óvodák, amelyek átmeneti időre, albérletbe átvállaltál?: a még sehol" sincs óvoda nö­vendékeit, zokszó nélkül tű­rik a lehetetlen állapotot: kétszeres létszámot gondoz­nak. Nem zúgolódnak, legfel­jebb csendben sóhajtoznak. Más kérdés, hogy ilyen körülmények között hogyan lehet a foglalkozásokat meg­tartani. Mit ér . a nevelési, oktatási tevékenységük? A kérdés magában foglalja a választ is, Még 1967-ben'1 hozzákezdtek az óvoda és a bölcsőde ter­vezésének előkészítéséhez. Előbb úgy volt, hogy az óvo­dába csak hetvenöt gyereket lehet majd felvenni. Ez ke­vésnek tűnt. Legyen a dup­lája. Anyagilag is támogatta az ötletet az építtető. De vál­toztak a körülmények, jött a mechanizmus reformja is, aztán visszaléptek a hetvenöt személyhez, majd imaét előre a százötvenhez. Tervekét készíteni így nem lehetett. Napirenden a szülői értekezletek A következő napokban tartják meg az iskolákban országszerte az 1971/72-es oktatási év első szülői érte­kezleteit. A pedagógusok — az iskolák és a családi nevelés összhangjának meg­teremtése, illetve erősítése érdekében — útmutatások­kal, hasznos tanácsokkal látják el a tanulók szüleit. Az osztályonként sorra ke­rülő megbeszéléseken az édesanyák, édesapák és a nevelők kicserélik egymás­sal a legfrissebb, a tanév­kezdés óta szerzett tapasz­talataikat. Egyidejűleg meg­választják a szülői munka- közösségeket, azok tisztség­viselőit. Az osztály szülői munkaközösségek együtte­sen alkotják az iskolai szü­lői munkaközösséget, élén a választmánnyal. Az utóbbi dolgozza ki a szülői kollek­tívák tevékenységének alap­jául szolgáló munkatervet. Egyik fontos feladata az Szmk-nak, hogy tájékoztas­sa a szülőket a szocialista nevelés kérdéseiről, az is­kola előtt álló legfőbb cé­lokról, szsrvezze a szülők körében az oktató-nevelő munka támogatását, tovább adja a tantestületnek a leülök otthoni neveié« tar pasztalatait, közvetítse vé­leményüket, javaslataikat. A szülői munkaközösség közreműködik a gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok megoldásában is, támogatja az egészségügyi és szociális segítségre szorulóikat, meg­előző tevékenységet folytat a valamely ok miatt veszé­lyeztetett tanulók érdeké­ben. Gondoskodik arról, hogy a szülők tájékoztatást kapjanak az úttörő-, illető­leg a KISZ-szervezet tevé­kenységéről, emellett segíti az ifjúsági szervezet mun­káját. Ugyancsak a közeli na­pokban. indul meg az élet az iskolákban működő if­júsági szervezetekben, az úttör-őrsökben-rajokban, a KISZ-alapszervekben. Szep­tember közepéig a tanítási órák általában az ismétlés jegyében telnek, hogy a diá­kok felelevenítsék korábbi ismereteiket. Ezt követően térnek majd át az új tan­anyag feldolgozására. A tanulók speciális érdek­lődésének kielégítésére, te­hetséglük, képességeik . fej- lesztésénék segítésére meg­szervezik a különböző szak­köröket, ___ F ontos fejlesztés az ipartelepen * Új funkcióban a tarnaszsnlmskíósi 99 ff Már régen nem beszélnek az egykori, tamaszentmiklósi gépállomásról, s maholnap végképp elfelejtik a későbbi akkumulátorüzemet is: jó ideje ugyanis a METALLO- GLOBUS, a színesfém-alap­anyagot és félgyártmányokat forgalmazó, országos nagy- vállalat a gazdája a közsé­gi ipartelepnek. Hivatalosan még tavaly ősszel kicserélték a cégtáblát, gyakorlatilag azonban ez év elejétől dolgozik az egység új funkciójában. A különféle hulladékanyag kohászati előkészítésével — berendezések, alkatrészek bontásával, válogatásával — kezdett. Folyamatosan érkez­nek Tamaszentmiklósra az­óta is a kiöregedett, hasz­nálatra alkalmatlanná vált gépek, motorok, amelyekből fürge kezek m.entik a ment­hetőt, s küldik kisebb-na- gyobb szállítmányban az ol­vasztóba. Tavasztól szembetűnő épí­tési, átalakítási munka sej­teti az újabb változásokat. Mint látogatásunk alkalmá­val Klebercz Dezső, a telep budapesti koordinátora el­mondta: a vállalat vidéki há­lózatának kiépítése során, a győri, miskolci, pécsi, szc ■ gedi elképzelések valóra vál­tása mellett fejlesztik a tar- naszentmiklósi kirendeltséget, ami egyébként már jelenleg a legnagyobb az összes kö­zött. A szovjet—magyar gaz­dasági egyezménnyel össze­függésben az Alumíniumipa­ri Tröszttel kötött megálla­podás értelmében most még csak hozzáláttak a tömbfém tárolásához, a későbbiekben pedig több ezer tonnás meny- nyiségnek adnak majd helyet. Itt bálázzák, pántolják az anyagot, s innen osztják szét a megrendelőknek. Emellett alumíniumlemez-átalakító üzemet is szeretnének — amelynek megszületése után esőcsatornákat, szellőzőcsa­tornákat gyártanak a mosta­ni import helyett. A tervek megvalósítására szánt, mintegy 16—20 millió forintból mindenekelőtt a te­lep szociális létesítményeit igyekeztek korszerűbbé ten­ni, azután felújították az iro­daépületet, hasonló munká­val nekifogtál? egy régeb­bi csarnokban a lemezalakító üzem megteremtésének. Elvé­gezték a vízvezeték- és csa­tornarendszer rekonstrukció­ját, készül már az igények­nek megfelelő kábelhálózat, betonozzák a 18 ezer négyzet- méteres tárolóteret, s várják a két új raktár átadását is. A vízellátás javításához új kutat fúratnak, 60 tonnás hídmérleget szerelnek, s rajzasztalon vannak a telep központi fűtésének tervei. Közben megérkezett as el­ső modern gép, a külföldről beszerzett lemezhajlító is, amelynek társai az ősszel jönnek Tamaszentmiklósra. Ugyanekkor egy olasz bálá­zóprést ist várnak. A húszholdas telepen öt vállalkozó végzi az átalakí­tással kapcsolatos feladatokat — s a szüntelenül növekvő megbízásokhoz, nap mint nap máris öt tucatnyi dolgozó, zömmel nő, próbál igazodni. Az egyéni akarat azonban nyilván kevés lenne a kellő ismeretek megszerzéséhez, ezért a vállalat segítségül szaktanfolyamot indított. Az elméleti és gyakorlati kép­zés során anyagismeretet ta­nulnak, amire annál is in­kább szükség van, mivel munkájuk közben 20—22 fé­le anyaggal találkoznak, s ezek megkülönböztetése, egy­mástól való szétválasztása alapos tudást igényel. A tamaszentmildósi, he- vesvezekényi és pélyi dol­gozók gárdája, ahogyan megtudtuk: a jövőben foko­zatosan gyarapszik, eléri majd a százas létszámot. A látványos átalakítás ellené­re sincs tehát szó valami­féle nagyüzemről — ennél szerényebb, de emellett fon­tos fejlesztést emlegetnek. Olyant, ami csodák nélkül is növelheti az alföldi község hírét az országban. Az árvíz pedig elvitte a* építkezést, hiába kezdtek hozzá. Módosítás az új soro­lás szerint: 1971. december 31. Tehát az építőipar még mindig határidőn belül van! Kétszáznyolc gyereket ír­tak be a majdani óvodába. Közülük hetvennyolc telje­sen új felvétel, ötvennyolc szülő elvállalta, hogy elhe­lyezd átmenetileg a gyerekét. Szeptember végéig, mert ak­kor még úgy volt. Most már az ötvennyolc szülőnek sincs türelme a várakozás megtol- dásához. Ök méltán érzik becsapva magukat. Bár a művelődésügyi osztály mit sem tehet a dolgok ilyen módon való alakulásáról, ök csak elhittók a szóbeli ígére­tet. amely az óvoda átadását a harmadik negyedév végére tűzte ki. Ez lett belőle. Az óvoda — sajnos — mindig marad. Vele együtt a bölcsőde, az iskola, a műve­lődési ház, az üzlet, sőt: oly­kor még a kazánház is. Mert nálunk ilyen gyakorlat ala­kult ki a nagyobb beruházá­soknál. Mániákusan ragasz­kodunk a lakásokhoz. Min­den a lakás. Szinte csak a lakás számít. Ezt szorgalmazza a minisz­térium, ezt a tanácsi irányí­tás, de még a közvélemény is. Úszik a gyönyörűségben mindenki, alá megkapja vég­re a lakáskulcsot. Könnye csordul a meghatottságtól, hogy aztán két hét múlva el­kezdjen méltatlankodni: mi­csoda dolog ez, sem óvoda, sem bölcsőde, sem üzlet! Nagyon kell a lakás, de nagyon kell mindaz, amik nélkül a lakás még a legtel­jesebb belső kényelem elle­nére sem válik összkomfor­tossá. Amíg ezt meg nem ér­tik lent és meg nem értik lent, addig minden nagyobb beruházásnál" törvényszerűen niegismétt'ödtk.á^ióstáni pél­da: ezrek szidják az-, építő­ket. mert nem lóriik .magúkat az óvoda és a bölcsőde miatt. Pedig az építők most is határidőn belül vannak, ök még semmi mulasztást nem követtek el. Csak hát ezt ne­héz megérteni. Mert meg­szoktuk, hogy mindig az épí­tőket szidjuk. Olykor: okkal! Az építkezések sorrendjét a tanács szabja meg Ha te­hát utoljára marad a bölcső­de, akkor ezt határozat ren­deli így el. Nagyon nagy a határozat- hozók felelőssége. G. Molnár Ferenc Az óvodai és a napközi otthoni díjakról Egy évtizeddel f ezelőtt ml^ niszteri utasítás szabályozta^ hogy mit kell figyelembe venni az óvodákban és az általános iskolai napközi otthonokban fizetendő térí­tési díj megállapításánál. Időközben azonban többfé­le, egymástól eltérő gya­korlat alakult ki, ami meg­lehetősen sok panasz, rek­lamáció forrásává vált. Ezért az MTI munkatársa arra kért választ a Műve­lődésügyi Minisztérjum il­letékeseitől : mi számítható be a térítési díj alapjául szolgáló jövedelembe? Ami a térítési díj befize­tésének rendjét illeti, az ezzel kapcsolatos korábbi gyakorlat ugyancsak válto­zatlanul érvényes. Eszerint a térítési dijat intézményen­ként meghatározott, azonos napon kéthetenként, de leg­alább egy hétre előre kell fizetni. Az intézményt fenn­tartó szerv dönti el, mi a térítési díj befizetésének legmegfelelőbb és legegy­szerűbb módja. Figyelem­mel kell lenni továbbá ar­ra is, hogy a munkaidőcsök­kentések következtében a szülők jelentős része az in­tézményt szombaton nem kívánja igénybe venni. Ezért a heti, illetve kétheti befi­zetéseket öt, illetőleg tíz. napra is ét kell fogadni,'-i.----------------------------mm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom