Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-07 / 210. szám
Állás vagy munka? Örömmé] olvasom az újsásokban, hogy 15 764 állást hirdettek meg a 11 374 idén végzett diplomás számára. Statisztikusok rögtön ki is simították, hogy — mivel pályázattal vagy egyénileg 9143-an lépehettek munkába, a többiek már előzőleg elhelyezkedtek — 72 százalékkal több volt az állás, mint amennyien végeztek. Félő azonban, hogy ezt az egyszerű százalékszámítást egy három-négyéves gyakorlattal rendelkező matematikussal végeztették el. Ugyanis azt is folyton olvasom az újságokban, hogy a fiatal szakemberek olyan munkát kénytelenek végezni, amelyhez sem fiatalnak, sem szakembernek nem kell lenni. Állásuk van, hogyne lenne, amikor az úgynevezett nomenklatúrák szerint — legalábbis elméletileg — lassan már minden íróasztal melletti beosztást egyetemi vagy főiskolai végzettséghez kötnek. Munkájuk viszont nem mindig van, mert a gyakorlatban gyakran kiderül, hogy a tudás ugyan nagyon fontos, de mégsem annyira, hogy igényt tartsanak rá, továbbá hogy a fiatal ember az egyetemen korszerű módszerekkel tanult, de diplomával a zsebében el kell sajátítania a korszerűtleneket. Nem egy, s nem két fiatal diplomás dilemmája ez. Ok azt szokták kérni, néha követelni, hogy hagyják őket dolgozni. Jól dolgozni. Nekik azt szokták magyarázni, hogy nem eszik a kását olyan forrón, ahogy főzik, s lehet, hogy esztendőkig tanultak az egyetemen, de még sok tanulni valójuk van az életben. A fiatal diplomások nem értik, miért olyan türelmetlenek a fiatalok, amikor még fiatalok. A vége nagyon sok esetben az a dolognak, hogy kölcsönös vádaskodások hangzanak el. Például: ezek a mai gyerekek olyan anyagiasak. A viszontválasz: ezeket az öregeket semmi más nem érdekli, csak a pénz. Tudniillik, a vitákat könnyen lehet anyagi térre vinni. Közismert, hogy — legalábbis elméletileg — aki jobban dolgozik, az jobban keres. A fiatalok, amikor munkát követelnek maguknak, akarva vagy akaratlanul a több keresethez való jogukat is firtatják. Nagyon jó, hogy ilyen nagy az érdeklődés a fiatal diplomások iránt. Ez min- ' denesetre biztató, hiszen azért jelez valamit. Azt, hogy egyre nyilvánvalóbbá válik: az égyeteméken és főiskolákon nem azért képeznek annyi szakembert, hogy minél több mama .újságolhassa a szomszédasszonyának, hogy fia, vagy lánya megkapta a diplomáját, hanem, hogy mindennek a népgazdaság, a köz- művelődés, lássa hasznát. Régi igazság, hogy a tudás hatalom. Már a reformkorban beszéltek a kiművelt emberfők sokaságáról. S a kiművelt emberfők sokasodnak. A politikai gazdaságtan nyelvén szólva, rend- ikívül fontos termelőerőt isjelentenek, Mert a modern iparban, mezőgazdaságban a jó szakemberek megfelelő száma és hasznosítása éppen olyan fontos, mint hogy jó és korszerű gépek legyenek. És bármennyire is drága egy-egy egyetemi diploma — az igazság kedvéért mindjárt tegyük hozzá, hogy nemcsak az állami költség- vetés, hanem az egyetemista és a család is megadja az árát —, egy jó szakember kiképzése még mindig olcsóbb, mint gépek vásárlása. Persze, éppen a mi gyakorlatunk bizonyítja sok helyütt, hogy a korszerűen kiképzett mérnök vagy mezőgazdász ■ nem sokat tud tenni elavult körülmények között. De megfordítva is igaz a tétel: hiába korszerűsítenénk, ha nem képeznénk hozzá megfelelő szakembereket. Sajnos. megesik nálunk, hogy a drága pénzen beszerzett, nagy nehezen megvásárolt gép hónapokig vagy évekig hever, rozsdásodik a gyár- vágy a tsz-udvarokon, ahelyett, hogy hasznot hozna. Az ilyesmit könnyű észrevenni. Azt viszont, hogy egy ember nem teheti azt, amire képes, hogy nem adhatja képességei és tudása maximumát, már nehéz felismerni. Könnybb a statisztika eszközeivel kimutatni, hogy a most végzett diplomásoknak milyen könnyű volt elhelyezkedniük, mint azt, hogy az ifjú szakembereknek milyen nehéz megtalálniuk a maguk munkáját, még akkor is, ha van állásuk. Pintér István Hajráztak az útépítők ' BIZONYARA' emlékeznek többen is olvasóink közül arra a kis írásunkra, amelyik a hónap közepe táján ^ jelent meg a lapunkban. Szóvá tettük, hogy Gyöngyösön a megkezdett útfélújítást hirtelen abbahagyták, és heteken keresztül egyetlen munkás sem dolgozott a Vöröshadsereg és a Jókai utca új burkolatának elkészítésén. Alig múlt él negyvennyole óra ezt követően, amikor megjelentek az emberek is, a gépek is, és ripsz-ropsz, tüneményes gyorsasággal rátérhették az aszfaltot a be- tomaljra. Az alkotmányunk ünnepét már a felfrissült Úttest köszöntötte. Az EKEV II. se. üzemegy ségének vezetőjét, Iványi Oszkárt kértem meg, magyarázza él ennék a váratlan fordulatnak az okát. Miért kezdtek olyan gyors hajrába az útépítők? Ügy mondta, a vállalatnak egy aszfaltkeverő telepe van Balassagyarmaton, egy most épül Egerbaktán, ezért az aszfalt bizotsítására alválal- kozót kellett keresniük. Mire minden rendbe jött és a debrecenieknek a Sástónál levő telepéről az aszfaltot a szü- séges eljárások útján sikerült megszerezni, ehhez idő kellett. Szó nélkül hagytam azt a furcsa körülményt, hogy az egri vállalat Balassagyarmaton üzemeltet aszfaltkeverő telepet, mert tudom, hogy a hivatal útjai kifürkészhetet- lenek. De azt meg kellett kérdeznem: ha így állnak a teleppel, miért nem kezdték el a tárgyalásokat időben? Ekkor Iványi Oszkár csodálkozott rám, és nagyon szelíden csak ennyit mondott: — De hiszen már a tavasszal. megindítottuk a tárgyalást. ERRE NEM TUDTAM mit mondani. Hiába: az idő az komoly tényező még nálunk. A három .napi munkához szükséges aszfaltmeny- nyiség elővarázsolásához hosszú hónapok szervező munkája szükséges. Megérdeklődtem még, miért nem fognak hozzá az eredetileg él sem kezdett kapubejáratok elkészítéséhez, i Aimak idején minden háztulajdonostól háromszáz forintot kértek azért, hogy az általuk elbontott bejáratot újjáépítsék. Voltak, akik nem fizették be ezt a pénzt. Most a vállalat belső műszaki ellenőre elrendelte a hiányzó bejáratok megcsinálását is. Végre. Az aszfaltozáshoz hajrázni kezdtek az útépítők. De korránt sem ilyen fürgék a Va- chott Sándor utcai híd megépítésénél Erre mondta ismét az üzemegység vezetője, hogy a cölöpözéshez szükséges gép megszerzése vitte el az idejüket, majd a gép leszállítása után annak a megjavítása újabb két hetükbe került. Már kijött a szakértő bizottság, amely felmérte a cölöpverő gép hatását a környező házak műszaki állapotára. Megállapították, hogy a gép által keltett földmozgás nem rongálja mega házakat. Készítettek egy csomó fényképet az érintett házakról, hogy a munka előtti műszaki állagukat így dokumentálják egy esetleges későbbi reklamáció kivédéséhez. * De ha már belemerültünk az útépítésbe, megérdeklődtem a 24-es út mínusz szelvényének, a Mérges utcának a jövőjét is. Ugyancsak csodálkoznom kellett, amikor kiderült, hogy a munkahelyet még nem tudták átvenni, mivel az egyik házban, amely az új nyomvonalba beleesik, a lakó még bent van. Nincs tehát szerződés, nincs tehát kijelölt befejezési határidő. Pedig már a tavasszal kezdhettek volna itt is. Az egész útépítés igénye pedig még jóval korábban felmerült. Több négyemeletes új Írázat már birtokba is vettek alakók, amióta az útépítésről folyik a vita. Iványi Oszkár szerint még ebben az érvben, szeretnék a földmunkákat elvégezni, ha a munkaterületet megkapják, és ha az időjárás engedi: a betonozást is megcsinálni, hogy a jövő tavaszra csak a burkolat maradjon meg feladatként. Az előbb említett híd elkészítése is az idei feladatok között szerepéi. Bár a 12 méteres cölöpökből még csak a harmadiknak a beverését végzik, közel negyven még a sorsára vár, de bíznak abban, hogy a szokatlan munka az idők folyamán egyre köny- nyebbé válik, és egyre növi- debb idő kell majd egy cölöp lesüllyesztéséhez. A VÖRÖS HADSEREG és a Jókai utca érintett munkáinak műszaki átadását a hónap végére, 30-ára tűzték ki. Ez az időpont már biztos. Reméljük, a többi határidő sem sokáig várat már magára. (g. molnár) 60 éves a Mátraderecskei T églagyár A jelszabadulás után két ízben újították fel az üzemet. Az új gépekkel sokféle terméket — tréncsövet, kábelvédő téglát, falazóanyagokat, födémelemeket készítenek de legtöbbét fő profilúkból, a tetőfedő cserépből, amelyből a napi termelés 80 ezer darab. A végtelen hosszú kemencesorba megállás nélkül hordják az égetésre váró termékeket. (Foto: Tóth Gizella) Közel 61 millió forint a megyei szolgáltatások fejlesztéséhez TAPASZTALHATTUK, érezhetjük sajnos Heves megyében is, hogy a különféle szolgáltatások nem fejlődtek olyan ütemben, mint kívántuk, szerettük volna — általánosságban korántsem érik el azt a színvonalat, amit egyébként jogosan igénylünk. Kétségkívül történtek ugyan törekvések a helyzet javítására, ám a legjobb akarat, igyekezet is kevésnek bizonyult, nem vezethetett számottevő sikerhez. A középtávú — IV. ötéves — tervekben örvendetesen több helyütt is külön fejezetet nyitottak a szolgáltatások fejlesztésének, amit a vállalatok, szövetkezetek részint saját pénzügyi alapjaikból, másrészt pedig hitelekből, vagy éppen támogatással akarnak elvégezni. A jó szándékot nem nehéz felismerni, bízni lehet a komolyan kimondott ígéretekben — ezért akinek módjában áll, szívesen áll a nemes vállalkozások mögé. Így történt ez a közelmúltban Hevesben is: közvetlen odaítéléssel, illetve egy korábban meghirdetett pályázat után összesen 51,5 millió forintos központi szolgáltatási alap szétosztásáról döntöttek, rendelkezésre bocsátották a még tavaly topott állami támogatásból megmaradt további 5 milliót, ami a 4,3 milliós tanácsi fejlesztési alappal együtt már 60.8 milliós gyarapodásra adhat módot a jövőben. A PÁLYÁZATOT még korábban hirdették meg megyénk gazdálkodó egységei között — és értékeléseikkor sok döntő szempontot mérlegeltek. Nevezetesen a fejlesztés nagyságrendjét, a tervezett kapacitás területi elhelyezkedését, az igények és a fejlesztési nagyságrendek arányosságát, a fajlagos fejlesztési költségek és a támogatási igény alakulását, s nem utolsósorban a pályázók hitelképességét. Az elbírálásban szakbizottságok vettek részt, s csupán ezután határozott a Heves megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. A szétosztásra került központi szolgáltatási alapból 10 milliót topott a Heves megyei Patyolat Vállalat, 16-tal fejlesztik a gépkocsijavítást, másik 11 jut az elektroakusztikai cikkek és a háztartási gépek szervizhálózatának erősítésére, 10 a lakásV ándorszerelők Messziről nézve csak azt látni, hogy a még reggel magányosan égnek meredő csupasz villanyoszlopok délutánra már véget nem érő drótkarokkal kapaszkodnak össze. Erő áramlik majd ezekben a huzalokban, világot adó energia. Az oszlopokon most még aprócska pontok — emberek — mozognak, alattuk pedig nagy porcsíkot húzva maguk után daruskocsik, anyagot szállító teherautók keringenek. hossz! Azelőtt ilyen munkához hat hónap sem volt elegendő. Az indulást már áprilisra terveztük, de addig egy lépést sem tettünk, amíg minden anyagunk együtt nem volt. A folyamatos ellátás ugyanis sajnos nem biztosított. S a másik, ami igen fontos, a brigád. Ez a gyors munka az ő érdemük. Bar tus Ferenc közel öt éve dolgozik a szerelöbri- gádban. A munkavezető véleménye szerint egy Live azoknak a fiataloknak, akikre a legjobban lehet számítani. Mintegy három hónapja dolgozik a Borsod megyei Egerlövő határában az ElVIÁSZ egri üzemigazgatóságának egyik „vándorló5’ szerelőbrigádja. A Poroszló—Mezőkövesd között húzódó gerincvonalat építik, amely az elkövetkező években a kiskörei vízlépcső által termelt villamos energiát vezeti be az ország vérkeringésébe. A huszonhét kilométernyi szakaszon körülbelül nyolcvan kilométer hosszú vezetéket használtak fel 36 feszítő és több mint kétszáz tartóoszlopon. 620 köbméter földet mozgattak meg, s a kifeszített huzal súlya mintegy 21 tonna. — Kísérleti munkának is nevezhető, amit ezen a szakaszon csináltunk — mondta Bátki László, az üzem- igazgatóság építési osztályvezetője. — Meg akarjuk mutatni, hogy ha a szervezés és gépesítés megfelelő, a brigád összeszokott, akkor a munkát a technológiailag előírt idő lerövidítésével is el tudjuk végezni. Az eredmény már látszik: június 14-én kezdtünk, s szeptember első napjaiban már feszültség alatt lesz a teljes — Húzd * meg! Még egy kicsit! Eléég!... Tizenkét méteres magasságban torvastagságú keresztvason adja az utasításokat a — hatszoros szocialista — Kandó Kálmán brigád egyik tagja. — Jól megy a munka, pedig nem könnyű — fogad Prokai Ferenc brigádvezető. Naptól erősen megpirított arcú ember a brigádvezető. Lassan és keveset beszél. Feltűnik, hogy milyen szeretettel köszöntik, üdvözlők már messziről is. Mint később megtudtuk, népszerűségének alapos oka van: a huszonöt éve a vállalatnál dolgozó Prokai Ferenc nyugalmasabb munkahelyet hagyott ott, hogy eljöjjön ide, a „vándorlókat” irányítani, — Az időjárás megnehezíti a munkánkat. A hálózat feszültségmentesítése meghatározott időre szól: ha elnyújtjuk, fizetünk. Dolgozni kell, ha esik, ha fúj. Emlékszik még a júliusi nagy melegre? Egyszer az egyik dolgozónkat szódával locsolgattuk életre, mert nem topott levegőt. Néha negyven fok is volt. A út mentén egy univerzális árokásó traktor parkí- rozifc. Földgyalut és markolókanalat is szereltek rá, ez a gép végezte el kilenc nap alatt azt a munkát, ami a tizenhárom embernek kézi erővel másfél hónapba telt volna. — Jó kis masina — mondja Szabó József, a gép kezelője — egy, másfél óra alatt készen van az árok a nagyobb oszlopoknak is. Érdekes munka, már megszerettem. — Itt akarunk-e maradni? Hát persze. Meg lehet szokni ezt is, bár nem valami jó dolog az, hogy az ember teljesen ki van szolgáltatva az időjárásnak. Télen hideg, nyáron meleg van. Korábban teherautó szállított haza, most már autóbusz. Ez nagyon jó. Családom van, házat akarok építeni, a vállalattól kértem százhúszezer forint kölcsönt. Kamanunentes, huszonöt; évmi Három hónappal ezelőtt még Űjlőrincfalván dolgoztak, a következő napokban ismét új munkahely várja őket. Lassan már úgy ismerik a körzetet, mint a tenyerüket. Amerre elmennek, mindenütt látszik munkájuk nyoma: a magasan húzódó vezetékek, az ő kezük nyomán szállítják a fényt adó energiát, > Hekeli Sándor karbantartó kapacitás bővítésére, míg 4,5 millióval megtoldják az .elmaradt területek fehér faltjainak felszámolására szánt összeget. A textiltisztítást illetően így ugyan — a bekövetkezett árváltozások miatt —, sajnos nem valósul meg a korábbi program. Elmarad például a "hevesi gyorstisztító szalon megnyitása, az egri rekonstrukció csak csökkentett .mértékben következik be és a felvevőhálózatot döntően bizományosi rendszerben lehet szélesíteni', mégis háromszorosára növekszik 1970. és .1975. között az egy főre jutó ellátás. AZ elektroakusztikai cikkek és a háztartási gépek javítását túlnyomórészt a Gelto, valamint az egri UNISZERV Szövetkezet végzi majd a lakosságnak, kisebb mértékben pedig a vámos- györki ÁFÉSZ. A fejlesztést részben a meglevő műhelyek bővítésével, másrészt pedig új szervizegységek nyitásával oldják meg. Így — számolva a magánszektor tevékenységével is —, közel kétszeres kapacitásnövekedés várható az ötéves tervidőszakában. A gépkocsijavítók közül a Heves megyei Finommechanikai Vállalat", az abasári Rákóczi Tsz, a gyöngyösi Autó- és Motorkerékpár-javító Szövetkezet, a pétervásári Gárdonyi Tsz, a füzesabonyi ÁFÉSZ, valamint a verpeléti Dózsa Tsz. pályázatait fogadta el a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A' megítélt támogatás igénybevételével a régebben tervezett 1 millió 38 ezer, 1 millió 249 ezer órára nő a megyei gépkocsijavító kapacitás. Lakástorbantartással kapcsolatos fejlesztésről 17 pályázat közül végül is az. egri Építőipari Szövetkezet, az Egri Festő és Kőfaragó Ktsz, az egri ÁFÉSZ, az egri UNISZERV. a hatvani Építőipari Szövetkezet, a hatvani ÁFÉSZ, a Hevesi Építő Szövetkezet, a domoszjói ÁFÉSZ, a vámosgyörki ÁFÉSZ, a gyöngyösi, a káli és az eget- csehi építő szövetkezetek munkáját fogadták el. A szövetkezetek tervezett vállalkozásaival öt esztendő alatt 32,7-ről évi 89,8 millió forintra nő megyei szinten a karbantartásból származó árbevétel. Az elmaradt területek fejlesztését tekintve jelentős a Mátraíüreden és Mátraházán épülő új szolgáltatóház, amely régi hiányt pótol majd a hegyvidéki területen. MEGTETTÉK TEHÁT a további lépéseket is a szolgáltatások javítása felé. A megyei tanács segítsége után most a helyi tanácsokon a sor: szorgalmazzák, siettessék a tervek megvalósulását. A szövetkezetek, vállalatok pedig teljes akarattal azon legyenek, hogy forintjaik a legjobban kamatozzanak, kiváltképpen a lakosság számára! (gyóni) 1971. szeptember 7., kedd
