Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-07 / 210. szám
Példák vannak országszeri© Féls?^ Gogo^tgy örült na^ója Vészi Endre tévéjátéka, a Félszoba — félmegoldás, félresikerült. Nem is felezem tovább, csak annyival még, hogy nem is a főhősnél kezdem. A könyvtárban, a létrán dolgozik a könyvtáros és őt keresi az asz- s/ony jogtanácsosa, aki talán ügyvéd, talán vállalati jogász, az asszony beosztottja, aki mindenképpen függ az asszonytól. Ez a jogász, párnás arcizmokkal, kopaszodó férfi, pocakos is egy kicsikét, aktatáskával óvatoskodik, talán nem is köszön. Mindenesetre fennhagyja a fején a kalapot, ott, ahol mindenki ingujjra vetkőzve olvas, belemélyed a tudás megszerzésébe. Nem is tudom, miért nem veszi le ez a diplomás „ürge” a kalapját, aki egyébként nem is ürge, hanem „gyáva nyúl”, mert rögtön, szinte kérdés nélkül bevallja a könyvtáros férjnek, hogy 5 csak azért szeren- csétlenkedik fel ide, tériszonya ellenére a létra magasába, mert ő tart az asszonytól, aki neki főnöke és már a bontóperes ügyben is csak azért vitte az asszony ügyeit jobb meggyőződése ellenére, mert hát neki félnivalója van. Ennek a „jogi ürgének”, ennek a gyáva nyúlnak valahogy nehezen elhiszem a gyávaságát, megértem félelmét az asszonytól, aki függőségben tartja valamiképpen őt; elfogadom ügybuzgalmát, hogy még a tér- iszonya ellenére is megmássza a könyvtáros utána létrát, mert anyagi érdekei ilyesmit diktálhatnak neki. De az írónak nem hiszem el azt, hogy így, ilyen mesz- sziről kellene jellemeznie az asszonyt, aki miatt minden történik. Ugyanezt elmondhatnám a volt férjről és a jelenlegi Jobb az ellátás a tavalyinál Nyilatkozott a Vasért igazgatója Jó , árukínálattal készült fel a fűtési idényre a Vasért — közölte Révész István vezérigazgató az MTI munkatársának adott tájékoztatójában. A legnagyobb vasnagykereskedelmi vállalat idei árualapjának megteremtésénél figyelembe vette a tüzelőberendezések iránti igény változásait. A gázprogram elhúzódása miatt a gázkészülékek iránti kereslet ugyanis elmaradt a korábban várt mértéktől, ezért hagyományos, szilárd tüzelésű kályhák, valamint az olaj- kályhák beszerzését növelték. A . tavalyinál ötezerrel több „vaskályhát”, s csaknem kétszer több hordozható cserépkályhát hoznak forgalomba. A múlt évi 45 ezerrel szemben a második félévre 103 700 olajkályhát tud a kiskereskedelem rendelkezéséin bocsátani a Vasért. A múlt évben hiánycikknek számító zománcozott füstcsőből a tavalyi mennyiség kétszerese kerül forgalomba. A Belkereskedelmi Minisztérium illetékes főosztályán hasonlóan kedvező országos helyzetről számoltak be. A kereskedelmi vállalatok importtal is törekedtek az ellátás javítására, elsősorban a választék bővítésére. Gondot csupán a propán-bután- gáz-tüzelés okoz, az is jobbára a kereskedelemnek, amely a múlt évben mintegy 170 ezer propán-bután készüléket adott él, s eredetileg ennyivel számolt az idén is. Mivel azonban az első félévben vásárolt készülékek bekötését a gázszolgálL gtth szeptember 1., kedd tató vállalatok csak 1972, 1973-ra vállalják a forgalom visszaesett, úgyszólván csak cserékre korlátozódott. A bekötések elhúzódása felvetette a garancia kérdését. A kereskedelem és az ipar megállapodott, hogy a garanciális kötelezettséget nem az eladás, hanem a gázbekötés napjától számítják. A szilárd tüzelésű kályhákból, tűzhelyekből lényegesen jobb az ellátás a tavalyinál. Az első félévi 23 ezerrel szemben az év második félében 112 ezer ilyen kályha kerül forgalomba. A múlt évben mintegy 900 ezer olajkályhával fűtöttek. Az idén a hazai ipar termelésével és az importtal együtt a vásárlók rendelkezésére csaknem 400 ezer olajkályha áll Az első félévben 148 ezer fogyott belőle. Bővült az eddigi választék 16 ezer jugoszláv kooperációban készült kályhával, s a ZIM is mintegy 25—30 ezer, korábban csak exportra gyártott kályhát ad a kereskedelemnek. Olajtároló tartály, hordó, marmonkamna ugyancsak van elegendő. Az ÁFOR, a fogyasztási szövetkezetek és a TÜZÉP az idén több mint 200 új olajkutat helyez üzembe, a fűtőolaj-szállításnál azonban adódhatnak problémák. Növekedett a hazai villanytűzhely-gyártás és -kínálat, de mert a gázprogram elhúzódása miatt a vártnál többen vezetik be a villany tüzelést, az igényeket nem tudják kielégíteni. A kiegészítő fűtőkészüléknek számító 2— 3 kilowattos villanykályhából viszont a hazai termeles is fedezi a keresletet, s a választékot még • lengyel importtal is bővítik. (MTI) férjről, akik — ha nem lenne a kifejezés a témához képest idétlen, használnám is — az asszony megett, annak akarata ellenére a mély barátságig egymásba szeretnek. És teszik ezt azért, hogy keserveikként emlegetve az asszony zsarnoki stílusát, hosszan és ismétlődően jellemezzék előttünk a csinos, nyulánklábú, lengeöltözködésű asszonyt, aki katonás rendet tart a házban, nem bírja a pálinkaszagot és azt akarja, hogy a férje vigye valamire. Mi sem természetesebb az asz- szonynál, hogy a volt és a jelenlegi férj kipenderülnek az elegáns lakásból a félszoba családi státuszába, hogy a harmadik, a szakállas is elnyerje a klasszikus gerinctelenség lehetőségét Éva oldalán. Még a beteglátogató könyvtárosnőt értem meg leginkább, aki az orvosságával és viszonylag egészséges segíteni akarásával leplezte szerelmét a félszobás, önmagával sakkozó könyvtáros iránt. Iglódi István rendezése igyekszik líraivá tenni ezt az életképet, amely a benne rejlő mondanivaló ellenére éppen jellemzési hibái miatt nem meggyőző. Gogol klasszikus műve tévéváltozatban is nagy lélektani ábrázolásra ad lehetőséget. Hazai megoldásunk és a jellemszínészek összehasonlítása után is marad elismerésünk Jevgenyij Le- begyev számára, akinek arcán finom változatai _ suhannak át a belső tragédiának. A nemesi gőg belső túlméretezése és a sanyarú valóság olyan szorító nyomása érvényesül itt, amely ellen nincs orvosság. A magyar néző, színházi élmény hatására jobbnak találná, ha Véget ért az egri Gárdonyi Gimnázium KISZ-szervezetének háromnapos házi vezetőképző tanfolyama. Az utolsó napon, vasárnap, Sipos József, a Heves megyei KISZ-bizottság középiskolai felelőse tartott előadást az 1971—72-es tanév akcióprogramjának előkészítési i módozatairól (Foto: Körmendi Károly) maradna minden monológban, a kutya sem szólna vissza, a környezet is csak elképzelt, fantomszerű árnyékrendszer lenne, valós alakok helyett, de Lebegyev így is hihető játékot játszik, valódit ad, a beszűkülés rettenetes izgalmát, az íróasztaltól VIII. Ferdinán- dig. A tévé-nézőnek élmény- szerű meglepetés, ahogyan a szinkront Zenthe Ferenc megoldja. Kiváló jellemszínészi és ábrázoló készség vizsgázik itt jelesen. (farkas) Alcsevszkij alezredes gyors léptekkel Pronyinhoz sietett. — Ivan Nyikolajevics, ott egy ember van! — Hogyhogy? — Az az ,elvtárs, aki a csomagot vitte, mérget mert rá venni. A csomag szuszog. Érti, tábornok elvtárs, szuszog! — Hát akkor cselekedjenek — adta ki a parancsot Pronyin. Patterson útitársához két repülőtéri tisztviselő lépett. — Bocsásson meg — mondta az idősebbik. —Bocsásson meg, de lenne egy kérdésem. Kérem mondja meg, mi van ebben a bőröndben? A bajuszos élsápadt. — Az én holmijaim. Személyes dolgaim. — És bizonyos ön abban, hogy ez az ön kofferje? — Nem értem... — Bocsásson meg — mondta a tisiztviselő. — Engedje meg, hogy belenézzek. .. Az a gyanúnk, hogy a bőröndöt elcserélték. — De én kategorikusan kijelentem, hogy ez az ő bőröndje! — szólt közbe keményen Patterson. A tisztviselő tagadóam rázta meg a fejét. — Amíg nem igazolja, hogy a bőröndben papírok vannak, addig nem engedem elvinni innen! Patterson a zsebébe nyúlt és előhúzta azt a kulcsot, amelyet Harberry adott neki. Hanem nyomban valami misztikum vette kezdetét. Rejtélyes dolog játszódott le világos nappal az emberéit szeme előtt! A bőrönd élt és lélegzett... Lénocska nem tudta, mihez kezdjen. Amikor azonban meghallotta a zajt és a viharos párbeszédet, a sok hangot és a sok orosz hangot, határozott... Zörögni kezdett, a bőrönd tetejét verte és kiabált: — Nyissátok ki! Nyi&sát<^» ki! (Folytatjuk) Nemcsak pénzben, elképzelésekben sem bővelkednek Fordította: Ferenci Győző 38. Egymással szemben álltak — a halovány, mogorva Harberry és az élénk, ironikus Tkacsev. — Hogy került ide Kovrigina professzorrá)? — Nem tudom. — Ez nem válasz, — Egy ember hozta ide. — Ki ez az ember? — Nem nagyon ismerem. — És csak úgy egyszerűen elhatározták, hogy magának idehoznak egy ismeret*- len nőt? — Tkacsev elvtárs, bocsásson meg — Pavlik már rég be akart kapcsolódni a beszélgetésbe, — Egész kínzókamrájuk van itt! Ott lent valakit ugyancsak bezártak. Ki akartam engedni, de nem tudtam... Tkacsev szigorúan Har- berryre nézett. — Ki van lent? — Nem tudom, —■ Menjünk, majd én megmutatom! — ajánlkozott Pavlik. Tkacsev élőre mutatott a kezével, mintegy megkérve Harberryt, hogy menjen előre. — Kérem önt!. — Sehová sem megyek! — csikorgatta fogát Harberry. — Semmi dolgom nincs ott lent. — Maga nélkül is megtaláljuk. .. — Tkacsev az egyik rendőrre nézett. — Legyen itt addig Harbern,’ úrral. Harberry a lépcsőhöz ugrott — Menjünk! Lementek a pincébe és megálltak a szorosan csukódó, zárt ajtó előtt. — Nyissák ki! — szólt Tkacsev. Harberry sajnálkozva ingatta meg a fejét. — Nincs kulcs nálam..! Ekkor az ajtó mögül hangos angol szátkozódás hallatszott. Harberry egy pillanatra megingott, aztán a zsebébe dugta a kezét s átadta a kulcsot Tfcacsevnek. Az őrnagy éppen hogy megfordította a zárban a kulcsot, feltárult az ajtó és ott állt előtte... Korolj ov! Pisztoly volt a kezében. De ő sem számított ilyen találkozásra: Harberry vei akart leszámolni. Tkacsev figyelmeztetően felemelte a kezét: — Nyugalom, Mister Ko- roljov ... Adja ide... Adja ide a pisztolyát. Nem nagyon igyekezett, sőt hanyag mozdulattal vette ki Jarger kezéből a fegyvert, úgy fogta meg. mintha csupán pi&ztolyöngyújtó lenne. — Hálásan köszönöm — mondta, zsebre dugta a revolvert, és Korol jov válla fölött a szobába nézett... Sajnos, akit keresett, nem volt ott! — Hol van Jelena Viktorovna Kovrigina? — kérdezte egyenesen Harberry- től. A kérdezett kihívóan, hunyorgó szemmel nézett Tka- csevre. — Nem értem, miről beszél! — Nem tudja, miről van szó? Kár! — és Tkacsev hirtelen Jergerhez fordult.— Kérem az igazolványait... Amaz készségesen átnyújtotta az iratait. — Igen. Priluckij Alek- szandr Tyihonovics. És valójában? — Semmit se mondjon neki többet — szólt közbe Harberry. — Magát nem kérdezték! — kiáltott rá Tkacsev. — Maga velünk jön, mutatott Jergerre. Intett egyik munkatársának és félreállva engedte, hogy azok Jergerrel ketten előremenjenek. Mister Patterson már a repülőtér felé igyekezett. Lénocska pedig be volt zárva, bőrkoporsójában feküdt, és gondolkozott, egyre csak gondolkozott, gondolkozott: hogyan végződik ez a dolog? Megálltak. A kocsi fékezett. Aztán megint elvitték valahová. Hangokat hall. Sok hangot... Valóban, a Cadillac megérkezett a légikikötőbe. Mis- tgr Pattersont elkísérte néhány honfitársa is. Mister Winslow Gregory, a követ- ségi attasé. Meg az Intu- riszt képviselői. Patterson csomagjait már a targoncára rakták, mellé tették a bőröndöt is és a repülőgéphez indiütak vele. Pronyin a korlátnál állt, amely a repülőteret övezte. Nem lokálpatriotizmusból fakad, tényeken alapszik az a megállapítás, hogy megyénk az ország legjelentősebb idegenforgalmi megyéi közé tartozik. A Mátra, a Bükk, Eger, Gyöngyös — és még jó néhány helyet lehetne említeni —, tömegével vonzzák a kül- és belföldi turistákat. S a vendégek a természeti és építészeti látnivalókon kívül, különösen ha nemcsak egy-két órát töltenek megyénkben, szívesen kóstolják meg az országszerte híres borokat, vagy a tájjellegű ételspecialitásokat. Olyanok is akadnak, akik szívesen szállnának meg több napra is — ha lenne hol. A borkóstolás, az étkezés és a szállás nem olyan egyszerű dolog. Kevés a vendéglátóipari egység, a szállodai férőhely, sőt nemegyszer még az is gondot okoz, ha valaki valamelyik élelmiszerboltban húskészítményt, töltelékárut szeretne vásárolni. Mindezekből kiindulva furcsának, sőt egy kicsit érthetetlennek tűnik, hogy megyénk termelőszövetkezetei nem, vagy legfeljebb alig használják ki a vendéglátásból, kereskedelemből adódó lehetőségeket. A bortermelő gazdaságok erejéből is legfeljebb annyira futja, hogy egy-két borkóstolót üzemeltessenek, bár azt M meg lehet jegyezni, hogy a poharazók jelentős hányadát is megyénkén kívül tartják fenn. A mai igényeknek megfelelő, kulturáltabb, színvonalasabb vendéglátó, kereskedelmi egységeket, nem is beszélve szállodáról vagy kempingről, még nem létesítettek a közös gazdaságok. Mindez pedig a mai körülmények között egyáltalán nem megvalósíthatatlan elképzelés. Elég, ha csupán a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezetet említjük, amely Debrecenben most nyitotta meg kétszáz személyes vendéglőjét — a több éve meglevő mintaboltja mellett —, vagy a mezőkövesdi termelőszövetkezetet, amely a Zsóri-fürdő szomszédságában épített szállodát és több száz személyes vendéglőt. A közös gazdaságok vezetői az ilyen jellegű kezdeményezésekkor általában a pénzhiányra hivatkoznak. Való igaz, hogy a termelés növeléséhez, nemegyszer még a szinten tartásához is jelentős anyagiak szükségesek, a kevés jut a más jellegű tevékenységre. De az is biztos, hogy a közös vállalkozások, társulások formájában már sokkal könnyebben megoldhatók a feladatok. Ma már nincs elzárva az út az elől sem, hogy a termelőszövetkezetek a fogyasztási szövetkezetekkel vagy éppen a vendéglátóipari vállalatokkal vegyék fel a kapcsolatot. A közelmúltban a kormány elfogadta a Mátra és a Bükk idegenforgalmi fejlesztési elképzeléseit. Helyes lenne, ha megyénk termelőszövetkezetei is részt vállalnának e hosszú távú terv megvalósításából. Ez nem csupán erkölcsiekben, de forintokban is kamatozna. (kaposi)
