Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-29 / 229. szám

Két fiatal hatvani művész kiállításáról Örvendetes, hogy a hatva­ni múzeum, amely köztudot­tan nem bővelkedik kiállító­termekben, ismét lehetőséget nyújtott két fiatal művészta­nár szereplésére. Az ilyen ki­állítások folyamatosságát jó lenne hosszú távon biztosíta­ni ebben a városban is, még ha olykor forrásban lévő al­kotó egyéniségek jutnak is nyilvánossághoz, mint Kiste- renyei Ervin és Török László mostani tárlata esetében tör­tént. Csak a rendszeresen is­métlődő alkalmak mélyítik el az érdeklődőben a válasz­tott műfaj iránti vonzódást, teszik idővel érzővé és érthe­tővé a művészeti ágak bár­melyikében. S a nyilvános­ság, a közönség visszhangja gyorsítja a szereplő művész­ben is az érés folyamatát. Kistarenyei mintegy 30 festményt, illetve grafikát bocsátott szülővárosa érdek­lődő közönsége elé. Olajké­peinek témaköre szűk. Ak­tok, csendéletek váltják egy­mást a kiállítóhely iség fa­lán, harsány színektől men­tes, tartózkodó előadásiban. S ha a kompozíciók belső rendje, tartalmi feszültsége hagy is kívánnivalót, a fia­tal művésztanár jövendő munkássága dolgában biztató jelként fedezzük fel művein a biztonságon alapuló széles ecsetkezelést, jó formaérzé­ket. Utóbbi erények metsze­tein, tusvázlatain jelentkez­nek igazán hatásosan. Ezek anyagának erősségei, repre­zentatív darabjai. Különö­sen szellemes, eredeti ízt hordozó munka Hagyomá­nyúik című groteszk soroza­Sugár István ta. továbbá két női aktra szerzett krokija. Festőnk akverellel is kí­sérletezik. Két munkája, a Fehér ló és a Cigányok lova érdeklődést keltő, ugyanak­kor technikai fogyatékosság­ról is árulkodik. Török Lásziló munkásságát hasonlóképpen kettéoszthat­juk, — legalábbis kiállított szobrai, érmei alapján. Két portréja — Anti és Árpád bácsi — ugyanis jóízű meg­fogalmazásban adja két em­bertípus karikatúráját. E mű­vekre a jó arányérzék, anyagismeret és a témával való azonosulás hajlama jel­lemző. Korlátái vannak azonban fiatal szobrászunknak, ami­kor érmékhez nyúl, s síkban, reliefszerűen akar ábrázol­ni. Gondolunk itt művésze­ket megidéző sorozatára, amely Paganini. Liszt, Sztra- vinszki, Michelangelo, Csaj- kovszki szellemét igyekszik közedünkbe hozni. E mun­káin vagy a művesség hiá­nya, vagy pedig a karikatú­ra felé eltolódó, könnyed, frivol fogalmazás miatt sik­lik ki ujjai közül a lényeg, a választott modell jellege és szellemisége. Összefoglalásként: ha Kis- terenyei Ervin említett gra­fikái és Török László portréi kerülnek csupán kiállításra, egységesebb, súlyosabb anyag­gal találja szemben magát a képzőművészet iránt ér­deklődő hatvani polgár. A kevesebb sokszor többet mond! (moldvay) Földön és levegőben Gyakorlaton Híradó lapul a bozót mö­gött. Tőle jobbra egy száza­dos hasal a félig nyitott tér­kép fölé hajolva. Fáradt a tiszt, hanggal is alig bírja már. Jobb kezével markolja a tompa hegyű, kétszínű ce­ruzát, rögzíti az elért terep- szakaszt. — Sütő honvéd! — szólít­ja halkan a rádióst, de ő nem hallja meg. — Sütő honvéd! — mond­ja most már hangosabban. — Figyeljen már, felebarátom! A honvéd összerezzen. — Parancs, százados elv­társ — mondja és zavarba jön. Majd leragad a szeme, s a bokorhoz odatűz a nap. Mit nem adna érte, ha csak egy órányit is szundíthatna! De csak folyton fomiolja a hívójeleket, mint egy ima­malom. A százados parancsot ad: — Kössön össze a „Gazdá­val”! Sütő akcióba lép: — Gazda• itt Sisak... 1 Gazda, itt Sisak! Jelentkez­zen! Vétel...! Recseg a készülék, de a Gazda nem jelentkezik. A százados egyre türelmetle­nebb: — Ugye, ugye! Hiába pa­polom egy esztendeje, hogy az összeköttetést mindig tar­tani kell! Sütő nem válaszol. Kezdi elölről: — Gazda, itt Sisak... ! Gazda, itt Sisak ...! Végre egy sírantúli hang: megszólal a Gazda. Sütő iz­gatottan kiabál, nehogy a má­sik kilépjen a vonalból. Ha nem lenne itt a parancsnok, A girincsi esküvő kirurgus, Katinkáé pedig Visznyitzky András, édesap­ja tiszttartója. A nyoszolyó- lány a menyasszony egyik húga, a nyoszolyóasszony pedig Maurerné, az egyik tanú felesége. Bizonyára csodálkoznak is a falubéli­ek, hogy ilyen előkelő mát­kapár esküvőjére nem se­reglenek össze a rokonok, atyafiak és barátok. Ki hal­lott még ilyent? ... A társaság hin tókon haj­tat végig a falun, a tornyok, kai ékes Dőry-kastélytól a templomig. Az első fogaton a menyasszony foglal helyet édesanyja és a nyoszolyóasz- szony társaságában. Ezt kö­veti a vőlegény kocsija, apósa és házassági tanúja kíséretében. Az egyházi esketés szer­tartását az István király na­pi tömjénszagú nagymise és a prédikáció között, Olajos- sy János, Girincs község 44 éves plébánosa végzi. Butt- ler gróf és Dőry Katinka sorsdöntő lépése — mint egy szemtanú meséli —, „több száz híveknek jelenlétek­ben” zajlik le. A kis templomban tisztán csengenek Buttler János szavai: „Isten engem úgy segé­lyen ... a Boldogságos Asz- szony... És Istennek min­den szentéi... Hogy e tisz­tességes személyt szét elem... „Hála légyen Isten ő Szent Felségének — ujjong Ko- rách Ferenc, az erdőtelki plébános Bultlernek_ írt le­velében —, hogy már célját ’nagyságod elérte!” Eszterházy Károly egri püspök legfelső engedélyé­vel elhárul az utolsó aka- iály is a szerelmesek házas­ságkötése elöl. Egyszer-egy- szer már mindkét faluban kihirdették a házasulandó­dat. A második templomi közhírré tételre augusztus L9-én. vasárnap, a harma­dikra pedig 20-án, hétfőn, Szent István király ünnepén kerül sor — s így még az­nap, az első magyar király ünnepén nyélbe lehet ütni « várva várt esketést. A lakodalom arisztokrata körökben szokatlanul sze­rény körülmények között zajlik le. A menyasszony szülein kívül a kiterjedt ro­konság egyetlen tagja, egyet­len meghívott vendég sem vesz részt az esküvőn. A két házassági tanú is csak egy­szerű polgárember. János grófé Maurer János ónodi Mm. szeptember 39., szerda mondana még mást is, hiszen ismeri a Gazda rádiósát. Majd ad neki, ha vége lesz a gya­korlatnak, mert nem igaz, hogy figyelt a rádióra. A százados nyúl a hallgatóhoz, nyugtatja Sütőt. — Hagyja- ne lármázzon! A százados közli a helyze­tet és már mosolyog. Nem haragszik a rádiósra, hiszen már a harmadik napja tal­pon van ő is. Sütő fogja a hallgatót, fel sem néz. Rá­kezdi: — Gazda, itt Sisak...! Gazda, itt Sisak ...! Ebben a harcban őrá ne legyen több panasz... Felderítők Az alegység parancsnoka a küzdelmes évekről beszél. Náluk a legnagyobb erőpró­ba mindig az ejtőernyős ug­rás volt. Aki itt megállta a helyét, azzal már a vállalko­zásokon sem volt baj. Egy kiváló félderítőiről különösen szívesen beszél... — Vaszkó Vendelt nem fe­lejtem el. Ez a nagyszerű fiú Bndrődről vonult be. De, ho­gyan került hozzánk!... Mi­kor elmentem az egyik ala­kulathoz válogatni, elém pattant egy zömök, izmos le­gény és így szólt: — Vigyen el engem, száza­dos elvtárs! — Van ugrása? — kérdez­tem. — KeM.ő! — vágta rá na­gyon komolyan. — Hát, kicsit régebben, de azért ugrás volt az — mond­ta határozottan. Csupa olyan katona között válogathattam, akik bevonu­lásuk előtt ugrottak az MHSZ-nél. A katona egészen közéi lépett hozzám, és szin­te súgva mondta: — Vélem jól jár a száza­dos élvtárs! Kinevettem magam: „Ha ennyire felderítő akar lenni, hát jöjjön!” Aztán Vaszkó a leszereléskor folyton a sar­kamban volt. Nem tudtam elképzelni, mit akar. Gondol­tam, majd csak kiböki. Bú­csúzáskor végre elmondta: — Százados elv társ, ne­kem két ugrással kevesebb van, mint amennyit a köny­vembe írtak. — Tévésén írtuk be? — kérdeztem. — Jól írták be. de az a két ugrás, nem volt igaz. Én hí­rét sem láttam ejtőernyőnek, amikor ide jelentkeztem... Képzelheted, mit gondol­tam. Nyomban elöntött a for­róság. Nyugodt voltam, hi­szen mindenki ugrott bevo­nulás előtt, és' akkor utólag kiderül, hogy egy kezdőt küldtem fel kiképzetlenül ug­rani. Vaszkó képes volt a gyakorlott ugrók közé állni. Odafigyelt a foglalkozásokon és a felkészülés során meg­tanulta, mit. hogyan kell csi­nálni. A századnak az első ugrás után bevallotta, hogy az volt az első ugrása, és „fel is avatták”, de nekem senki nem szólt róla. Az ő titkuk maradt. Mert a felderítők ilyenek: tudnak titkot tarta­ni... Veszélyben a felhők fölött Szigetvári József tiszt elv- társsal történt ez a két eset. övé a szó: — Célt repültünk és a kí­sérőm még fiatal, tapaszta­VWWVWWW szeretvén hozzám veszem házastársul. . Istennek ren­delése szerint... És hogy ötét el nem hagyom ... Hof- tomiglan s hőltáiglan... Is­ién engem úgy segélyen.” Hasonlóképpen teszi le az esküt a Dőry-leány is, a fa­lu templomba sereglett kí­váncsi és ájtato® tömege előtt. Húsz hónap boldogság Az új pár első, közös éj­szakáját a girincsi kastély­ban tölti, miután ősi szokás szerint az erdőtelki pap, aki vacsorára megérkezett, be­szenteli a fiatalok „nász- ágyát”. A következő napon a fia­talok a közeb Sályba haj­tatnak, Eöitvös báróékhoz, ahol rokoni szeretettel fo­gadják őket. Tinka kontesz megkéri nagynéniét, hogy legyen a kísérőjük, erdőtelki otthonába vezető útjukon. Hintóba szállnak, és Erdő­telekre hajtatnak, hová az új asszonyka már előrekül- dötte két szobaleánya kísé­retében szerény „bagázsiá”- ját. Hiányzik a fényes me­nyegzői kelengye, s bizony­bizony Katalin asszony csak szerény ruhatárral vonul be fényes új otthonába. A Buttler-házaspár érke­zésének a híre szárnyon jár, s a kastély előtt a birtok és a falu apraja-magyja, föl­desurának kijáró köteles tisztelettel fogadja. De nem hiányoznak a fiatal gróf „bandamuzsikusai” sem, akik hangos zeneszóval, he­gedűik vidám cincogtatásá- val ünnepük az új házaso­kat, Erdőtelek és Párdány örökös urát és hitvesét. A kastélyban magasra hág a jókedv. Vidám mulatozás indul, pótolva a nagyon sze­rény girincsi lagzit. A Butt- ler-birtok egri és tokaj-hegy- aljai nemes nedűjével, pi­rosra sült pecsenyékkel, asz- szooyokinak való édes súte­A girincsi templom, amelyben János gróf és Katalin kon­tesz örök hűséget fo gadott egymásnak. menyekkel körítve, négy ál­ló napig folyik az önfeledt mulatozás. Az 1792. augusztus 22-én Erdőtelekre érkezeit Buttler- házaspár családi élete bol­dogan indul. .. ★ De időszerű sort keríte­nünk már annak a megbe­szélésére, hogy mi leheteti a sok-sok levélváltás alkalmá­val is eltitkolt oka annak, hogy annyira sürgőssé vált házasságkötés. A feleletet, úgy hisszük, hogy sokan megfogalmazták már magukban, némi élet- tapasztalat alapján. — A Dő­ry-leány korábbi meglehető­sen zavaros szerelmi kaland­jairól még fogunk jócskán hallani, de a fiatal gróf sem ment — mint a história me­séli — a szomszédba ta­nácsért ... Az öreg Döry-papa megle­hetős nyíltsággal meg is ír­ja ezt a sorok között az egri püspöknek, amikor tudtára adja első levelében, hogy „ENNEK HALASZTÁSA KI­SEBBSÉGÜNKRE VA­GYON ” Amikor pedig Esz­terházy nem akarja megér­teni a célzást, már szinte néven nevezve a „baj”-t, meríria, ho?v ..HA EZEN DOLOG TOVÁBB HALAD­NA. MINDNYÁJUNKNAK GYALAZATÁRA LENNE.” „A girincsi tavaszi szép napoik” egyikén, valószínű­leg a grófkisasszony, aki bír zony már korábban elvesz­tette ártatlanságát, — oly­annyi előleget adott udvar­lójának, hogy annak szem­mel látható testi következmé­nyei már-már láthatókká váltak... Ez joggal indokol­ja, hogy nem lehetett már tovább várni az esküvővel, és hogy nem csődíteUék ösz- sze arisztokrata rokonaikat é.s ismerőseiket a gyanúsan szerény főúri lakodalomra. Amikor pedig gróf Esz­terházy Károly egri püspök előtt részben Dőry célzásai­ból, részben pedig az erdő­telki plébánosnak Makay ol­dalkanonokkal folytatott bi­zalmas jellegű tárgyalásai­ból világossá vált a mezte­len valóság, hogy elkerülje a legrosszabbat: a botrányt, minden akadályt elgördített a házasságkötés zavartalan lebonyolítása elöl. •Ar — „Igen forrón szerették) egymást, min* az angyalok — pletykáiódik egyik szoba­lányuk. — Láttam, hogy csó- kolództak együtt...” — „Igen forrón szerette gróf Buttler őnagysáqa a grófnéját — mondja az er­dőtelki kastély másik belső szobalánya — azt onnan tu­dom, hogy nagyon szépen bánt vele, sok szénét veit néki. Hogy csókolgatta m/ik­rán, szemeimmel láttam Sőt annyira szerette, hogy másőktvl is féltette ...’ (Folytatjuk) Felszálláskor... (Foto: Bleich Rudolf — K3) latlan pilóta volt. Leszállás­hoz készültünk és parancsot adtam: „Gázt le!” A fiatal pilótánál a mozdulat még nem vált automatikussá. Pe­dig a nagy sebességű gépek­nél a másodperc tört része is számít... Szóval, utasítot­tam, hogy vegye le a gázt, de ő késett a végrehajtással. Én levettem a gázt, s így hirtelen elém került. Meg­zavarta- hogy elhúzott mel­lettem, s földközelben majd­nem keresztben elém vágott. Gépének gázsugara csaknem levágott a földre, Rákiáltot­tam: „Gázt!” Ijedtében olyan gázt adott, hogy haj­szál híján elkotorta a beton mellett sorba állított gépeket. A repülés rejt veszélyeket is. Csak fontos, hogy a pilóta fogjon össze a géppel, min­den bajból ki lehet kerül­ni... Korábban tőiként ve­lem, hogy rendkívül rossz időjárási viszonyok között, mint készültségi pilótát ria- deztattak. Gépbe szálltunk, jött a parancs: indulás! A gáppár-parancsnok indított és kigurult. Néhány másodperc múlva el is tűnt a felhők kö­zött. Akkor én még felhőt nem repültem, izgatott vol­tam. Egyedül nem mertem áttörni a felhőket, hívtam a vezért. Í rkor ért a második meglepetés: kiderült, hogy az, adóm nem működik. A vevő jó volt... Izgalmas repülés kezdődött. Olyan alacsonyan úsztak a felhők, hogy szinte a templomtornyokat kerül­gettem a géppel. A végén már azt sem tudtam, hol vagyok. Az éterben valóságos hangza­var támadt, mindenki engem hívott, engem keresett. Hal­lottam a hívásokat, de felel-, ni nem tudtam. Vaknak, sü­ketnek éreztem magam. A feladat végrehajtására nem is gondoltam. Gyorsan döntöt­tem: vissza a repülőtérre! Vissza, de hogyan? Támpon­tot kerestem. Alacsonyan húztam visszafelé, a Dunát kér ;tem. Kis idő múltán ho­mályosán elém bukkant a fo­lyam csíkja. Ráálltam és fi­gyeltem a tájat, a jól ismert műutat kerestem. És ekkor megjelent fölöttem a vezér­gép. A parancsnok sejtette, hogy baj van az adómmal és utasított: „Há hall engem, billeg tessen!! Megbillegtet- terh a szárnyakat. A pa- ratfcstiok átvette a vezetést. Mögéje húzódtam és együtt értünk a leszállóhely fölé ... Katonákról szóltam, akik földön és levegőben teljesítik a rájuk bízott feladatot: kö­telességül d attal. becsülettel. Újvári Imre László Színesedik a Bükk Színesedik a Bükk. A Hó patak völgyében, a Lilla füred fölötti részeken má sárgul a juhar, Farkasgö dör környékén, valamint Csanyik-völgyben a szórva nyosan előforduló kőriscsc portok öltöztek barnába Carad;:a-patak mentén pe dig a fűzfák öltöttek ős: díszt. A sárga és a barn s~ inte valamennyi árnyaló tát felölelő színskálát Lótrástetőn, a Nagymező a som pirosodó bokrai, va lamint a kecskerágó bai mspirns.-'il pettyezett leve ■ tesz.:- még változatosai óá. A bükk- és a tölgyerdő még haragoszöldek. A srí nesedő bükki erdőségekbe száz virág diszliJí. A girincsi plébánia anyakönyvi bejegyzése Buttler János és Dőry Katalin fJ9Z. augusztus 20-án kötött házasságáról.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom