Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-21 / 222. szám

Gép nélkül nem megy Csak az árát nem szabad még kérdezni A tény röviden ennyi: be­mutatták a Csányi Állami Gazdaságban azokat a gé­peiket, amelyeknek a segítsé­gével a paradicsom termesz­tését ki lehet venni a nagy mennyiségű emberi munkát igénylő ágazatok sorából. Legalább száz mezőgazdasági és konzervipari szakember nézte végig a gépek működ­tetését, majd utána elmond­ták a véleményüket is. Egy dolog kétségtelenné vált: a kép inkább a jövőt rajzolta meg, semmint a közvetlen holnapot. Bár töb­ben hozzátették, hogy ezzel a jövővel nem lehet sokáig várni. Kérdés: Mit tehet és mit kell termi? Nem részletesen ismertet­ni azokat a gépeket, amikről korábban, azt sem tudtuk volna elképzelni, hogy egy­általán meg lehet azokat szerkeszteni. A lényeg az, hogy az együk gép képes például a talajt elegyenget­ni, kialakítani az ágyasokat, elvetni a paradicsommagot, mindjárt mellé adagolni a szükséges műtrágyát és a nélkülözhetetlen növényvé- dőszert. Hogy a talajmunkát is gép végzi a tenyészidő alatt, az szinte természetes. De láthattuk a nagy- teljesít­ményű permetezőgépet, ami. nek vízfüggönyét hidraulika segítségévei lehet irányíta­ni. Aztán a betakar!tó-kom­bájnt, amely a paradicsom- bokrot kiemeli a földből, a bogyót leszedi a szánról, majd egy válogató asztalra hordja fel, amiről az asszo­nyok szín szerint osztályoz­va továbbítják a paradicso­mot az ömlesztő torokba. Előregyárbott, egységesített szállító ládákkal megrakott vontató halad a kombájn mellett, és -fogadja a para­dicsomot. Majd mosás, válogatás után rekeszeikbe kerül a bo­gyó, és már vihetik is a konzervgyárba. Mindez leírva nagyon egy­szerűnek tűnik. Ha már a termésnek leg­alább a hatvanöt százaléka beérett, akkor meg kell kez­deni a kombájnnal való le­szedését. Ebből kitűnik az is, hogy a termés harminc­harmincöt százaléka nem jut el a gyárba. A zöld paradi­csomot a gépre állított vá­logató munkások segítségé­vel a szállítószalag leengedi a szántóföldre. Mondhatnánk azt is, hogy pazarol a gép. De megváltozik a paradi­csom értékesítésének ideje is. A magról termesztett pa­radicsom nem felel meg a piac primőrigényének. Sőt: elnyújtott időszak alatt sem lehet üzletbe vinni, mivel gyakorlatilag egyszerre érik be minden bokor gyümölcse. Ebből következik, hogy a paradicsom-palántázás tel­jesen el nem kerülhető. Jól megfér a gépesített művelés­sel, ha van hozzá munkaerő, olcsó energia-hordozó, ami a palánta-nevelést biztosító fó­liás vagy magas üvegházas megoldást szolgálja. tos műveletre és nagyon le­szűkített időszakban működ­tethetők? A vita nem fejeződött be azzal, hogy a gazdaság köz­pontjából elmentek a be­mutatóra érkezett vendégek. Csupán egyetlen kérdés ka­pott vitathatatlan választ, ha a felelet nem is volt konk­rét. Mennyibe kerülnek a gépek? Erre mondták: ne is kérdezzék az élvtáirsak! Egyelőre naigyon sok pénz­be. Ha majd a szovjet gyárak valamennyit tudják szállíta- tani, csak aikfcor lesz érde­mes az árak felől érdeklőd­ni. A szakemberek egy sor kérdésben még nem láttak világosan. Mi lesz a balek- hátas rendszerben alkalma­zott öntözéssel? Nem csere- pesíti-e meg a talajt, ami csak kárt okozhat? Hogyan lehet a már megnőtt növé­nyek soiiközét gyomtalaníta- tani? Mi legyen a sárga szí­nű paradicsommal? Miért nem fogad paradicsomlét a konzervipar? Hiszen a meg­mosott és osztályozott para­dicsomot szinte órák alatt fel kell dolgozni, nehogy tönkre menjen. Milyen tá­volság teszi lehetővé, hogy a gyárat kiszolgálja a ter­melő gaadaság? Honnan lehet a szállítás^ hoz szükséges gépeket meg­vásárolni? Egyáltalán-: mennyibe ke^ rü'lnefk a látott gépek? Le­het-e ezeket a gépeket gaz­daságosan üzemeltetni, hi­szen csak egy nagyon sajá­Mégis: a gépek nélkül ho­vatovább már nem megy. Sem a paradicsom termesz­tése, sem a kertészeti ága­zat művelése. Mert nincs elegendő emberi munkaerő. Egyre csökken a számuk. Ezek a most látott gépek sem tudnak embereik nélkül dolgozni. Még a kombájnt is gyors kezű asszonyoknak kell segíteniük a termés át­válogatásában, ahogy mint­egy húsz nő dolgozott a mo­só- és osztályozó gépen is. De az ember pótlására már kell a gép. Különben egyre kevesebb zöldségfélét tudunk termelni. Ahogy furcsállottuk annak idején a gabonakombájnt, és természetesnek vesszük most már a létezését, ahogy eny­hén mosolygunk ma, amikor a szőlőszedő kombájnt em­legetik, úgy lesz nemsokára természetes a paradicsom- kombájn és minden más társa. Tudomásul kell vennie a -nagyüzemi gazdaságoknak, hogy nem az ottani vezetők szándékaitól függ ma már a gépesítés, hanem a körül­ményeik kényszerítik rá a mezőgazdasági üzemeikre az embert helyettesítő gépeket. Így kell felkészülni a kö­zén jövőre. G. Molnár Ferenc Szinte menetrendszerű pontossággal kell megszer­vezni a szállítást. Ez az egyik gond. A gépi betaka­rítás szükségessé testi azt is, hogy a bogyó egyszerre ér­jen be a bokrokon. A nö­vénynek rövid tenyészidő alatt kell kifejlődnie és ter­mést hoznia. A gépesítés tehát sok min­dent követel magától a be­takarítandó növénytől is. Kohászati megbeszélések kezdődnek Magyar küldöttség utazott Kassára Gyöngyösi szüret r7\ Hangulatos, látványos karnevál KASSAt Vályi Péter, miniszterelnök- hélyettas, a KGST állandó ma­gyar képviselője vezetésével hétfőn magyar—csehszlovák kohászati megbeszélésre ma­gyar küldöttség érkezett a szlovákiai Kassára. A magyar küldöttséget Frantisek Hamouz csehszlo. vák miniiszterelnök-helyebtes, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság állandó KGST képviselője hívta meg. Kassai tartózkodásuk ide­jén a magyar vendégek ellá­togatnak az észak-szlovákiai kohászati kombinátba, és ta­lálkoznak a vállalat vezetői­vel. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) vált kísérte. Mikor felhar­sant a kürtök hangja, és meg­szólalt a jól ismert dallam: Fúj süvölt a Mátra szele, a fölösleges várakozás okozta idegesség kezdett felengedni. Mire az öt mátrai népdal utolsó akkordja is felcsen­dült az egyesített énekkarok és a zenekar tolmácsolásá­ban, már ismét felszabadult hangulat keletkezett. Berényi József, a városi tanács elnöke köszöntötte a szüreti ünnepség minden résztvevőjét, köztük Oláh Györgyöt, a megyei pártbi­zottság első titkárát, Fekete Győr Endrét, a megyei tanács elnökét, valamint Páti Jenöt, a HNF megyei titkárát A felvonulást a város cí­merét vivő fiatalok csoport­ja vezette. Zászlók övezték a Károly Rabért által alapított város közismert jelvényét. Majd a pompás ötösfogat húzta díszhinitó következett, amiben helyet foglalt karne­vál hercege és mátkája, őket kacagányos kuruc lova­sok kísérték. Megérdemelt sikert arat­tak a felsőfokú mezőgazda-- sági technikum hallgatói, akik a menetben azért ha­ladtak a csoportok élén, mert két évvel ezelőtt ők nyerték el a nagydijat. Ügy látszik, a legutóbbi győzelem tovább lelkesítette a fiatalokat, mert most is osztatlan, sikert arat­tak. Nagyon szellemes ötle­tet elevenítettek meg. Bemu­tatták, hogyan pusztította el a Sárhegy gazdag szőlőskert­jeit a filoxéra évtizedekkel Közös nyelvünk a muzsika Csuvas, vietnami, magyar főiskolások találkozója a pinceklubban- Beszéled a vietnami :lvet?- Nem.- Te a csuvast, vagy az szt?- Dehogy.- Hát akk-or keressünk :ös nyelvet. Énekeljünk, zsikáljunk! ! pillanattól feloldódik a /.élvezeti hallgatás. í vau rov Cseboks záriból, Dóm­ján János Egerből, s a Iszál hajlékony Dinh-Thi- Lien a messzi Phenjan- egyként csillogó, szipor- ■A) tagjai most már a né- társaságnak, mely főis- ánk pinceklubját meg- :i. Egyik önfeledten, har- nikaszóra saját szerzésű ával mondja el szülővá- a iránti szerelmét. A sző­rű tekintetű, nagyon sze- ly Lien francia megszál- t nyögő, talpig tűzben ó vietnami falvakat idéz g furcsa lejtésű éneksza­vai. Míg a magyar fiú Ik hegedükísérettel „száll ’ a nemzetközi műsorba. ke Mindebből azonban nem rül ki: hogyan verődött sze a különleges „szekta”, ilynek hívei ilyen közive- ;t úton társalognak egy­mással? Legjobb talán, ha egy vendégnek, a Csebok- száriból érkezett főiskolai dékánnak, Konsztantin Iva- novics Vanyuskinnak adom át a szót magyarázat végett. — Eger és Csebokszári pe­dagógiai főiskolájának veze­tői már többször találkoz­tak. A feltételek most már megértek arra, hogy a két intézet ifjúsága is szorosra fűzze kapcsolatát, s tapasz­talatokat gyűjtsön egymás háza táján. Első lépés az úton, hogy tizenhat ének-zene sza­kos növendékkel Csebokszá- riból eljöttünk Magyaror­szágra! Hogy miért éppen ez a tagozat kezdi a barát- kozást? Mert a mi Jakovle- vünk, akiről főiskolánkat el­nevezték, s a magyar Kodály Zoltán már évtizedekkel ez­előtt hirdették a két nép ősi rokonságát, a Szovjet­unióban pedig egyre nő az érdeklődés az énekoktatás, a Kodály által megalapozott módszerek iránt. Ennek fel- használásában szeretnénk az elsők között lenni. kr Kodály valóban rési híd­verő a két nép között. A hangulatos klubest alatt Tar Lőrinc adjunktus ke­zünkbe nyom egy kis köny­vet, amit világhírű zenetu­dósunk 1955-ben adott ki sa­ját költségén. A könyvecske 140 csuvas dallamot tartal­maz, s epilógusában így ír Kodály Zoltán: A mai csu­vas nép őse. a bolgár—török az V—VII. században mint­egy kétszáz évig együtt élt a magyarral a Kaukázustól északra. Nyelvünk máig őr­zi ennek emlékét a földmű­velés, állattenyésztés leg­fontosabb szavaiban. De őr­zi zenénk is, mert csuvas gyűjteményeket lapozva itt is. ott is rokon hangokra ta­lálunk. .. Rövid idő múltán szemé­lyesen győződhetünk meg az epilógus igazáról. Szov­jet diákok, diáklányok aj­kán egymás után csendül­nek fel a fülünknek, lel­kűnknek ismerős dallamok, s ha beszélnénk a csuvas nyelvet, talán a dalszöveg felépítésében, képi kifejező stílusában is lelnénk olyan vonásokat, amelyek népda­laink jellemzői. Egyiket-má- sikat néhányszor! éneklés után már együtt fújják ma­gyarok. vietnamiak a csuvas főiskolásokkal. Á klubest vége felié en­nek visszönzásána kerül sor. S szépen, telten zeng a bolt­ívek alatt a Tavaszi szél vi­zet áraszt dallama. ★ Volt még egy kedves, em­lítésre méltó pillanata a vasárnapi klubestnek. Egy­más mozgalmi munkájával ismerkedve közös asztalhoz ültek a két főiskola ifjúsági szervezetének vezetői, s az eszmecsere végeztével Vasas Joachimék apró ajándékok­kal lepték meg a csuvas diákcsoport vezetőit. így az­tán néhány nap múlva, mi­kor a magyar főiskolások­kal °gyütt visszatérnek ha­zájukba a csuvas vendégek, Csebokszáriban, a Jakovlev Intézet kollégiumi szobái­ban Eger jelképeivel talál­ják szemben magukat az otthon maradt diáktársak. Maria Ilarionova asztalká­ját minaretünk fából fara­gott mása díszíti majd. Ivan Petrov, vagv Alexander Kir- szanov pedig nyilván ágya fölé akasztja azt a díszes, bikavérrel kotyogó kis ku­lacsot, mellyel magyar ba­rátaik meglepték őket. (.mold.vayi ezelőtt, de azt is, hogyan ta­lálta meg a kutató emberi elme a kártevő leküzdésének módját. Minden élt, mozgott ' ebben a képben: a filoxéra és a peronoszpóra, a gyümöl­csöt tönkre tevő hernyó és a túlhajtott szeszfogyasztás jel­képe: a kéniköves tüzet oká­dó félelmetes szörny is. A jó kedélyű, dalos kedvű ecsédi pávakör után a Ber- ze Nagy János Gimnázium csoportja elevenítette fel a csárdás keletkezését, amit a gyöngyösiek szívesen ered­teinek az itteni szőlőtaposás műveletéből. Mondván: a csárdás gyöngyösi találmány. Nagyon jól sikerülj a gim­nazisták bemutatója. Az OKISZ Erkel Ferenc Táncegyüttese, amely a nép­tánc-fesztivál harmadik díját nyerte el, most a menettánc­ban is bizonyította tudását. Őket a Vak Bottyán Szakkö­zépiskola tornászai követték, akik az alkalomhoz illő gya­korlatot mutattak be. Mindenki felfigyelt a nép­viseletbe öltözött Gyöngyszöv gyöngyöspatai pávakör ki­zár népviseletben vonult ez­után a Kazárt- Együttes. Majd az Állami Biztosító ko­csiját a Matyó Együttes szín- pompás csoportja váltotta fel. Nagyszerű hangulatot te­remtett a Volán Szabolcs Együttes, amely után a szű­csiek citerazenekara adta meg a község dolgozóiból verbuvált csapat hangulatát. A Hegyalja Együttes patto­gó tánca után Visonta követ­kezett, majd a diósgyőri va­sasok fúvószenekara szolgál­tatta a talpalávalót a tánco­soknak. ízléses, gazdag anyagú be­mutatót rendezett a pince- gazdaság ezen a felvonuláson is. Őket a nógrádmegyeri Gi- gányegyüttes sodró erejű menettáncosai egészítették ki, majd a menetet a gyöngyösi Vidróczki Együttes zárta. A karnevál egyes csoport­jai még órák múlva is rög­tönzött bemutatókat tartot­tak a város különböző pont­jain. Mindenütt sok nézőjük akadt, hiszen az emberek többsége nem ment haza anélkül, hogy meg ne kóstol­ta volna az enni- és inniva­Az ahosáriak óriás szőlőfürttel vonultak fel. (Foto: Kiss Béla) tűnő énekeseire. Az ipari szakmunkásképző intézet fia­taljai látványos menetiben ha­ladtak az úton. Csendes csoportjukat jól váltotta a gyöngyöshalászi pávások kedélyes kórusa. Az idén első ízben egyetlen kom­pozíciót alkottak az általános iskolák. A sok fiatal menete derűs látvány volt Nevük­höz méltóan kapcsolódtak a karnevál vonulásához az Őköritói Fergeteges tánco­sai. Nemcsak korszerű összeál­lításukkal, hanem a nemrég alakult énekkaruk kiváló műsorával is megnyerte mindenki tetszését a gyön­gyösi Mátra Kincse Tsz né­pes csoportja. Ők a hagyo­mányos gyöngyösi szüreti me­netet elevenítették fel. Nem feledkezve meg arról sem, hogy a Mátra vidékének az igati kincsét a mostani em­berpalánták adják igazán: az arasznyi lánykák és fiúk ma­gyarruhás csoportja min­denkit tapsra ösztönzött. Egyenruhás női csapat hív­ta fel a figyelmet magára, amikor az abasári Rákóczi Tsz következett a sorban. Pá­lét a sátraknál. Igazi karneváli hangulat uralkodott a varosban késő estig. ■k A zsűri döntése alapján a felvonulásban való szerep­lésért nagydíjat kapott a Gyöngyösi Felsőfokú Mező- gazdasági Technikum. Máso­dik hélyre sorolták a Mátra Kincse. Tsz csoportját, míg a harmadik a Berze Nagy Já­nos Gimnázium lett. A járás tsz-ed között az el­ső díjat megosztották Aba- sár és Gyöngyöspata között, a második díjat is ugyanígy: Gyöngyöshalász és Ecséd kö­zött. A Szüret szépe címet Édes Éva a Vidróczki Együttes táncosa kapta meg, míg az Arany sarkantyú díjat, az OKISZ Erkel Ferenc Együt­tes táncosai, Gasparek Jó­zsef és Ery Ildikó nyerte el. Mimiim £* 1OTI. wewtenífter 'ít:, kedd Népiiáncosok egy csoportja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom