Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-21 / 222. szám

lnám volt már egyszer- kétszer e rovat keretein be­lül is, hogy a televízió nem házhoz vitt mozi, de hogy ezt nálunk még ma is hi­szik, vallják, avagy hirde­tik is, — ez olyan „nemze­ti” sajátosságunk, mint a tokaalja szalonna és az egyéb zsírosság. írtam és kaptam is volt ezekre a megállapí­tásokra levelet, sőt levele­ket, amelyekből sok okom van nebn idézni, de kettő legalábbis feltétlenül: miért írjam én meg. hogy mit gondolnak egyesek rólam, s miért írjam meg. hogy mi­lyen ékesszólóan fejezik ki magukat a levélírók. Ám a levelek még oly áradata sem rettenthetett vissza eme megállapításom további és rendíthetetlen hirdetésétől, mígnem... Mígnem a múlt heti Ham­let előadás úgy érzem ismét módot, pontosabban ürügyet ad arra, hogy példaként használva újíent leszögez­hessem nem egyedülálló vé­leményem: a televízió tudo­mányos ismeretterjesztő, közízlés-nevelő, alapvetően és elsőrendűen politikai esz­köz, gazdaság- vagy kultúr­politikai eszköz a közvéle­mény tudatos formálásában. Nem célom, s nem is aka­rom most a Philip Saville rendezte Hamlet tévé-filmet értékelni. Lehet vitatkozni a rendezői felfogáson, lehet azon, hogy ezt az elképze­lést egyáltalán végre tudta- e hajtani Cristopher Plum­mer, hogy a mai Helsingőr jó és „hihető” atmoszférát ad-e Shakespeare drámájá­hoz, sőt azon is, hogy a ma­gyar szinkron ..szinkronban” volt-e az eredeti rendezői konecepcióval... Már e sok „lehet” is mutatja, hogy e sorok írója nem minden­ben ért egyet ezzel a Ham- lettel, ám mégsem erről kí­vánok most szólni. Ha emlékezetem nem csal, csak a legutóbbi években filmen, televízióban Maxi­milian Schell,, vagy a „sir”, Lawrence Olivier és még mások fémjeleztek egy-egy rendezői elképzelést egy- egy sajátos játékstílust Ham­let ürügyén és kapcsán. Nos, azok a nézők, akik nem vol­tak restek sem annak ide­jén, sem most leülni, szem­be Hamlettel, a televízió jóvoltából ismét tanúi le­hettek, hogyan lesz más és megint más az ugyanaz a Hamlet, hogyan kap súlyt egy-egy olyan gondolat, amely a másik rendezőnél, vagy színésznél hangsúlyta­lanná válik. Egyszóval: Stu­dium volt ez a javából. Ne­velés, ízlésformálás, értel­mezni tudásra ösztönzés! Nemcsak a drámaíró óriás került így még közelebb a nézőhöz, hanem annak meg­értése is. mi az, hogy ren­dező, mi az, hogy rende­zői koncepció, mi az, hogy színészi játékstílus stb. Lehet, sőt biztos vagyok benne, hogy mindennek megértéséhez, vagy legalább­Az egészségügyi miniszter irányelvet adott ki a járási tanácsok megszűnése folytán szükségessé vált egészség- ügyi szervezési feladatokról, változásokról. A járási hiva­talok nem hozhatnak létre és nem is tarthatnak fenn egészségügyi és szociális in­tézményeket, legfeljebb egyes intézmények irányí­tását, felügyeletét, fenntar­tását láthatják el — a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottságától nyert felhatal­mazással. A vcát járási tanácsi in­tézmények új gazdáit, fenn­tartóit a megyei tanácsok jelölik ki. A városokban le­vő intézményeket legcélsze­rűbb a városi tanács keze­lésébe adni. Az olyan intéz­ményeket, amelyek járási székhelyül szolgáló nagy­községékben vannak és a községek várossá nyilvání­tása a közeljövőben várba­A Hamlet ürügyén... is közelebbi megismeréséhez más televíziós filmek is módot nyújthattak és nyúj­tanak is. Ám mégis úgy gon­dolom, hogy csak egy ilyen halhatatlan alkotás bírja ki, hogy újra és megint újra értelmezzék, s tegyék ezt úgy, hogy újra és ismét új­ra is érdekfeszítően izgal­mas. „soha nem hallott” dráma peregjen a színpadon, vagy a képernyőn. Amikor a televízió műsorra tűzte a Hameletet, nem mozit vitt a lakásba — azt is persze! —, hanem a maga sajátos kultúrpolitikai eszközeivel nevelt, oktatott. Észrevétlenül! Mert az való igaz, hogy a szájbarágó didaktika ki­bírhatatlan. De: nem csak a képernyőn. Gyurkó Géza tó, a járási hivatal kezelé­sébe lehet adni. A többi községben levő volt járási tanácsi intézmények, vagy a megyei tanács egészségügyi osztályának kezelésébe ke­rülnek önálló egységként, vagy pedig a megfelelő me­gyei intézet kihelyezett rész­legeként folytatják működé­süket, ha pedig város von­zásterületébe tartoznak, ak­kor a városi tanács önálló intézete, illetőleg valamelyik intézet kihelyezett részlege­ként látják él feladatúkat. Az irányelv hangsúlyozza: a szervezeti változtatások­nak nem szabad fennakadást okozniuk a lakosság ellátá­sában. Ha például egy szülőott­hont az illetékes kórház szü­lészeti osztályához kapcsol­nak, továbbra is szülőott­honi és nem kórházi szülé- szeti-nögyógyásaati feladato­kat lát el. • i*” ífe'ícfh te „megvolt” a szervita búcsú. Sokan jöttek erre az alkalomra Egerbe, ki vallási meggyőződésből, de még többen c&ak szokásból, kíváncsiságból. Ugyanazok a vallási szertartások zajlot­tak le, mint évek hosszú so­rán már annyiszor — ebben nem hozott semmi újat 1971. Ám a sokaság között nézelő­dő az idén is találhatott né­hány említésre méltó epizó­dot, különösen, ha az ilyen­kor elmaradhatatlan üzleti életet szemlélte. Autó, hálózsák, kempingszék Kezdetben a búcsús nép eyalogszerre] érte el a bú­csú színhelyét lettlégyen az akár száz kilométerre is otthonától. Most ez a módi már végképp a múlté. Is­merős, idős asszony felhá­borodva mesélte vasárnap délben, hogy mennyi sze­mélyautót számolt meg a búcsú környékén. Aztán hoz­zátette mintegy a „bűnök” terjedését szemléltetve: „Már térdepelni se akarnak a né­pek.” összecsukható kem­pingszékeket vesznek (szom­baton tényleg végighajku- rászták érte az összes üzle­teket a búcsúsok,) hálózsá­kokat hoznak — főleg Cseh­szlovákiából — és ebben al­szanak. Az autók között akadt egy szerencsétlenül járt is. ösz- szehorpadt elejével szomor- kodott a sorban. Meg is je­gyezte az egyik búcsúsasz- sziony: — No, ezek se Mária se­gedelmével jöttek. A materialistább szemléle­tűek viszont megnyugtatóan szóltak közbe: — Van evilági is... a Cas­co. Mire lőjünk ... egy búcsúban ? Ezt a kérdést már a búcsú előtt eldöntötték a „mutat­ványosok”, hiszen előre ki­rakták a céltáblául szolgáló virágokat, kisbabákat, fé­lénk mókusokat, szíveket, né­pi ruhába öltöztetett lányo­kat, hattyúkat és rózsákat Szóval mind afféle teremt­ményeket amiket az élet­ben az ember nem elsősor­ban puskacső elé képzel és élvezettél lövöldöz rájuk. Szerencsére van más cél­tábla is, például Mercedes autóemöléma, nyaklánc. BÚCSÚ de ahogy mondani szokás: nem ez a jellemző. Most ak­kor mire lőjön az ember? Mária búcsúban pucér kis­dedekre?. .. Sehol egy sátán, egy Belzebub, egy Káin, Pi­látusról nem is szólva. Meg­áll az ember kezében a pus­ka !..., illetve a géppisztoly, amely ez az egyik sztárja a búcsú sátorsorának. A ke­gyes énekeket két disszo­náns hang zavarja leginkább: az elemmel működő géppisz­toly hangja és a tiki-taki. Az engedetlen Izolda Jaj Egernek és vidékének! Ügy örültem, hogy Buda­pestről hazatérve alig hal­lottam az összeverődő go­lyók kerepelését. (Ott ugyan­is már nincs az életnek olyan zuga, ahol ne ural­nák a terepet a tiiki-taki go­lyócskák.) Most behozták Egerbe is „minden mennyiségben”. Az árusító a tévére hivatkozik, hogy „tizenhat az ára”. Fo­rintban;-Aki télig bírja csat­togtatni annak ingyen golyó­párt ígér az árus. Egyelőre még tíz másodperc a rekord. Télig még sok másodperc van hátra. Aki addig bir csattogtatni... az megérdem­li az ingyen golyókat. Ám a többség most akarja kipró­bálni. .. — Izolda, azonnal gyere ide! Kezdődik a körmenet! — szól az idős néni a nad­rágkosztümös lánynak, aki éppen a tiki-taki mestersé­géi próbálgatja a FÖIiD- SZÖV sátor mellett a fiúk- kaL — Hagyjál! — mondja nem. éppen választékos mo­dorban további érveit, — Legalább tízet „csettintek” és akkor vihetsz... Az anyja keresztet vet és vár a\„tizedik csettintésig...” A lelkem üdvösségét ne adjam ... ? De nemcsak tiki-taíkit le­het itt eladni, mert éhezik, szomjazik is a sok ember. Az egyetlen étel-ital sátor­nál szalonnáziik az egyik bú­csús. Szárazokat nyel.... 1 Mondják neki: — Bor kellene ehhez bá­tyám! — Bor? Az jó lenne: Ha­nem ezt a kádmosóvizet csak mérjék ki másnak... Még- hogy ez leányka... — int az egyetlen választékú bor felé lekicsinylőén. — Kár, hogy útközben minden ' elfo­gyott... különben mutatnék én bort az egrieknek leg­alább látnák, hogy mit iszik meg a tokaji ember. És mit eszik meg? Amit kap. Egyetlen lacikonyha és né­hány gyümölcsárus. Párbdszéd... — Ügy bánom mint a ku­tya, hogy nem hoztam ki azt a sok ócska barackot — pa­naszkodik társának az egyik árus, amikor látja, hogy a szomszédja kétszeres áron adja el portékáját, többek között az otelló szőlőt. — Ez kedvesem nem otel­ló — kínálja áruját. — Otelló ez! — erősködik a vevő. — Esküdjön meg Má­riára, hogy nem az! — Hát a lelkem üdvössé­gét ne adjam azért a nyolc forintért? — csattant fel az árus és gyorsan ráborította a nylont a „nemes” szőlőre. Lógó fejű tehénkék A temérdek játékfegyver és a tiki-taki mellett a bú­csú „újdonsága” a lógó fejű tehénke volt. Bús-barna szín. ben pompázott a sátorok asztalain és bánatosan lógat­ta a fejét, amelyet egy rugó tartott mozgásiban. Tizen­hatért!. .. Később már fo­rinttal olcsóbban. Akkor se volt már valami nagy kelet­je, pedig a vitrinbe és az éjjeliszekrényre is erősen ajánlották. Néztem az „árut”. Iste­nem, milyen szép is lenne, ha ilyen szép, kis bús-barna tehénke lógatná a fejét ál­maim felett. Felébredve csak meglökném, és bólogatva mondaná: ...„Ezernyi a giccsőr, de nincs egyetlen giccs őr.” — Az áru — a csepergő esőre való tekintettel — ekképp vetette be utolsó ér­vét a műanyag tehénkék el­adására: — Figyeljenek ide egriek! Itt az özönvíz! Most még lehet vermi a tehenekből. Már tizenötért... különben mindennek vége. Pedig csak a búcsúnak volt vége... Kovács Endre Kik lesznek a járási egészségügyi és szociális intézmények gazdái ? V^>A»AA/VA^VA^/V^AyV,,v^/^^A/VVV^AA/V‘vAy^AAA/,vAA/V^AA>SuVt/V^AA/V^/VV^>V^AAA✓VV^A WWWVWV Sugár István Gróf Dőry Gábor kalandjai 2. Dőry Gábor gróf családfa a hitelezők napról napra megújuló ostroma közepette tengeti a nagynevű, de kis erszényü arisztokraták sze­rény, de külsőre azért csil­logó életét. Sok-sok álmat­lan éjszakát okoz a grófnak, hogy semmi furfanggal sem tud a foggal és körömmel védett szülői birtokhoz hoz­zájutni. özvegy édesanyja leikében örök tövis marad fia házassága! Ismerve pa­zarlóan költekező életmód­jukat, élete utolsó leheleté­ig sem engedi ki kezéből a Borsod megyei, girincsi köz­ponttal bírt jószágokat. A Dőry famíliában gya­kori vendég a gólya. Az anyagrófnő igazán nem fu­karkodik a gyermekáldás terén: tizenöt csemetével ajándékozza meg férjeurát. A hat felnövő gyermek kö­zötti öt leány közül a leg­idősebb: Katalin kontesz — történetünk hősnője, aki még apja kassai tisztviselősködé- se alatt, 1773-ban látja meg a napvilágot. Gábor grófot zavaros anya;:; helyzete arra kény­szeríti, hogy eladósor ja jutó leányait, módosabb rokonok védőszárnyai alá adja, ahol azután rangjukhoz-nevükhöz méltóbb környezetben és társaságban nevelkedhetnek fel. No meg hát a férjhez- menés esélyei is hatványo- zódnak a jómódú, tekinté­lyes rokonok körében... — így kerül Katinka gróf- kisasszony is édesanyja test­vére, nagynénje, báró Eötvös Ignác, Borsod megyei, sá- lyi kastélyába. Itt röpíti az­után Ámor a szerelem első nyilát a kontesz szívébe, vagy ha úgy tetszik, itt kez­di szövögetni a kegyetlen sors élete tragédiájának szá­lait: itt ismeri meg későbbi férjét, s egy hosszú életen át, kíméletlen harcos peres- társát, párdányi Buttler Já­nos grófot... ★ No de lássuk csak azután, hogy milyen is Katinka kis­asszony családi környezeté­nek légköre, s milyen ember az apja, e történet egyik fő­szereplője. Hű kép rajzolódik ki róla a különböző rendű és rangú emberek eskü alatt, tett ta­núvallomásainak hiteles tük­rében — imigyen. — „Gonosz ■pogányhoz ha­sonló és le'íz': 'jc'átlcny bb in­dult tokkal t-ljes természetű” — állítja rokona, báró Dőry Julianna. — „Parázna életű, forté­lyos ember!” — panaszolja egy paraszt. — „Amit egyszer magá­ban feltett, avagy elkövetni akart, ennek következéséül minden erőszakos módokat elkövetni, sőt, ha ezekkel célja elérésében nem boldo- gulhatatt, fegyverrel fenye­getőzni szokott!” — vallja Menczel János uram, tábla­bíró és korábbi ügyvédje. Páratlanul érdekes az a jellemzés, amelyet Kazinczy Ferenc ád róla, ki kora fia­talságában jól osmerte Dőry Gábort. — .. Közönségesen egy­másokba akadozni és go­rombaságokra s erőszakra vetemedni szokott lármás összecsapások miatt minden­ki kerülte ... minden jók csodálkozására emlegették, hogy egy oly nagy atyának, mint vármegyénk (ti. Zemp­lén) főispánjának, gróf Dő­ry Ferenc őexcellenciájának a fia, mint alacsonyítja meg magát annyira, hogy saját embereivel s cselédeivel öl­be kap és a vele szemben akadt szekereket, ha előtte '•.Hérni nem akartak, vagy —ni s',",.-.le­ien ostorával verte, és a hír szerint éppen akkor kocsi­jából kivonatott és megbo- toztatotL Trágár élete Jelöl A báró Eötvös-família sályi kastélya, ahol Dőry Katalin is nevelkedett. a legalacsonyabb rendű te­remtésekkel, örömest hall­gatnék, ha ez a vonás ka­rakterisztikájára (jellemére) nem tartoznék...” De hallgassuk csak tovább saját jobbágyainak egysze­rű szavú, közvetlen hangú beszámolóját viselt dolgai­ról. — „Gonosz, káromkodó, erőszakos és parázna ember volt! Nemcsak a jobbágyai, de az egész környék erről a részéről igen jól ismerték és közönségesen pogánynak ne­vezték . . Soha házából ki nem ment a nélkül, hogy a korbács, vagy egy nagy os­tor a kezében nem lett vol­na. Nem nézte az embernek fejét, vagy kezét, hanem csak vakmerőén és méltat­lanul ütötte az embereket. ■. Az urbárium dolgában is ütötte és lehúzatván (ti. a de­resre) ver rite. Senk inek bé­két nem hagyott...” — ta­núsítja egy bottyáni job­bágyparasztja. — „A fejér személyeket pedig valahányszor csak sze­rét tehette, a parázna szán­dékának végremtelére min­denféle utakon és módokon késztette” — panaszolja el egy parasztleány, Kocsár An­na, akinek húgával is ily cudarul bánt el Gábor gróf. — ,,A fejérnépen is erő­szakoskodó lévén. ■. szobalá­nyán erőszakot vett, erővel, hatalommal.. ” — vallja Sütő Antal. — „Engem úgy pofon ütött, hogy orromon-számon vér folyt!” — kesergi egy másik parasztember. — „Nagy arcátlanul egy tót embernek az orrát le­csapta” — olvassuk egy zsellérje tanúvallomásában. Joggal vághatta tehát egy paraszt a szemébe: — „Nagyságod még a po- gánynó.l is pogányabb!” Még unokatestvérét, báró Dőry Juliannát, Bodó György nét is a földre tipor­ja, sőt ráadásul még kemé­nyen meg is korbácsolja. Később pedig bottyáni kas­télyukra is rátör, s férjét le- gyilkolással fenyegeti meg — úgyannyira, hogy taná­csosabbnak látják odahagy­ni az ősi várkastélyt és a hozzá tartozó birtokot is. De mi sem jellemzi job­ban Gábor grófot, minthogy a fél szemét is ilyen erősza­koskodás során veszti el. Kocsin haladva kötözkölőd- ni kezd három jogászfiúval, sőt ostorával alaposan végig is vág rajtuk. A juristáknak bezzeg nem kell több ! Bi- rokra kelnek a fróffal, áld az útszéli csetepatéban hagy­ja egyik szemét. Katalin, apja iránti elfo­gultságában csak „jókedélyű úr” fogalmával fedezi atyja gonosz „kedélyeskedéseit’’: — „Jókedvű, a mulatságo­kat, társaságot szerető úr volt, melynél fogva nagy udvart tartván, gyakorta bá­lokat, táncoló társaságokat nyitott és mulatságokat adott.”­Arról az esetről azonban bízvást hallgat, melynek messze földön híre járt, Amikor egyik szőlejére exe- cutió (végrehajtás) volt ren­delve, 42 jobbágyát jó ala-í posan leitatta bundapálinká- val és „úgy mentek ki vas­villákkal, fejszékkel a szőlő­be. Azt mondták (ti. a leita-j tottak); No most jöjjön vala­ki, majd megmutatjuk né­ki!” De később kijózanodva bevallották, hogy az egész „csak vakítás volt, hogy a deputáció megijedjen”. A begyulladt vármegyei urak szélsebesen vissza is fordul­tak. .. Ennek a klasszikusszámba menő kiskirály apának szü­lői környezetében nő fel, serdül asszonnyá jobaházi Dőry Katalin gróf kisasszony — gróf Buttler János ké­sőbbi hitvese... (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom