Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-31 / 204. szám

Táncdalfesztivál és sport rongásatoknak és elvárása­muUsetom él az ele­jén bejelenteni: tudom jól, 'hogy a kedd esti tánedalfesz- tivál-döntő és a vizes spor­tok európai versengése ko­pott csak a televíziós prog­ram ördöge súghat nekem össsefüggést, abból az egy­szerű okból, hogy mindkettő ess®» a héten zajlott le. Visz- sza tekintve a két programra, furcsamód egy mondat fo­galmazódott meg bennem; győztek az egyéniségek! A támodalbMi Is, a sportban is. Órákig néztem, hallgattam east is, azt is! Megállapíthat­tam, hogy Zalatnay Saroltát évekig üvöltertték (Nem vá­rok holnapig — stb.) és most egyezerre kisült, hogy ennek e lánynak finomabb hangjai tv«mak, mint amiket eddig .énekelni volt ikénytelen. És kám, Ízlésesen, sőt finoman öltözködni is és azt is kéül állapítani, hogy a Ivülönös és a különcködő fri­zurák helyett, tud az ő hosiz- nm haja sámán is jól, sőt igen jól hatná. Csak erről az egy és nyertes énekesről szóltam, de a többire is ugyanez áll. Talán ismét az a legjobb ajánlólevél a tánc- dalfeszitválofc fülledt és né­ha felfűtött légkörében, hogy az énekes a saját egyéniségét é# a saját hangját hozza? A tán ódáiénál sokkal von­zóbb volt — ez már ízlés és korosztály kérdése —, az a küzdelemsorozat, amelyet a képernyő Uppeal'.bŐL, Po­zsonyból és Belgrádiból köz­vetített Reményeinknek, szó­inknak a nemzeti tudatot j ól- rosszul csiszoló perceit né­hány lelkesítő tapasztalat aranyozta meg. Aki csak va­lamit is konyító figyelemmel nézte végig, hogy tör előre a nagyok között a csak (vagy már) tizenhat éves Hargitay András, vagy ahogy Belgrád- ban a 4x500-as váltóban Hess Mihály felhozta a csapatát a győzelemig, vagy ahogy Gyarmati Andrea jellegzetes mozgásával odafutott a rajt-' kőhöz valami miatt kicsit elkésve és egy sikertelen viz- beugrással már meg is előz­te a mezőnyt, az mindenkép­pen az egyéniségek megnyi­latkozása volt. Nem akarok egy-egy verseny kapcsán nagy szavakat használni, de ezek az egyéni versenyzők, ezek a köznapi életükben magukra maradó, belső ener­giákkal, a lelkiekkel is hal­latlanul szívósan és nagy­részt magányosan gazdálkodó nők és férfiak mindig egye­dül és kizárólag saját sze­mélyükben vállalják a bu­kást és a sokszor igen sovány dicsőséget azért, mert lemon­danak hosszú éveken át sok mindenről, ami az ifjúság joga. Szombaton és vasárnap én ezeket az „aranyosokat” és másodikakat és harmadi­kokat ünnepeltem, talán ki­csit jobban és bensőségeseb­ben, mint kedden a tánc- dal vezető énekeseit és író­deákjait (farkas) Több min! 90000 új óvodás Szeptember 1-től fogadják el az új jelentkezéseket Tudnivalók a felvételekről A Művelődésügyi Minisz­tériumban kapott tájékozta­tás szerint az 1971—72-as tanévben a tanácsi és üze­mi óvodák száma előrelátha­tólag meghaladja a 3500-at. Ezekben 240 000 kisgyerekről gondoskodnak. Az óvónők száma — az idén végzettek­kel együtt —, várhatóan el­éri a 12 800-at. Előzetes szá­mítások szerint 90—95 ezer kisgyerek kerül újonnan az óvodákba. Közülük 80 ezren az általános iskolákba kerü­lők helyét foglalják majd el. Az óvodák egyébként az óvo­dáskorúak mintegy 60 száza­lékát tudják fogadni. Az óvodák szeptember 1- től 7-ig fogadják el a jelent­kezéseket. A neveket a je­lentkezés sorrendjében ve­szik jegyzékbe. Ha a jelent­kezők száma meghaladja az óvodai helyek számát, az igé­nyek elbírálására felvételi bizottságot hoznak létre. El­lenkező esetben a felvételek ügyében a vezető óvónő dönt. Az előző évhez hasonlóan azoknak a gyermekgondozási segélyben részesülő anyák­nak, akik gyermekeik évköz­ben! felvételét kérik, szintén most kell jelentkezniük. Az óvodai felvételekről szep­tember második hetében dön­tenek. Előnyben részesítik az egyedülálló szülők, vala­mint az olyan családok gyer­mekeit, ahol mindkét szülő dolgozik, és nincs olyan fel- I nőtt családtag, aki a gyer­meket otthon elláthatná. Az előző évek tapasztalatai alap­ján, főként a városok és ipari központok óvodáiban ezúttal is túljelentkezés vár­ható. Ilyen esetekben — az említett körülményeken ki- i vül — a szülők szociális helyzetét, lakásviszonyait is mérlegelik és a rendelkezés­re álló helyeket a legrászo­rultabb gyerekeknek bizto­sítják. Az óvodai foglalkozások ál­talában szeptember közepén kezdődnek. < (MTi) ; Strandidő a Balatonon Az átmeneti hűvös napok után augusztus utolsó va­sárnapján ismét strandidő fogadta a Balaton déli part­ján tartózkodó hazai és kül­földi vendégeket. Siófokon a szállodasor előtti strandokon ezrek napoztak. Élénk for­galom volt a többi nagyobb üdülőhelyen is: Balatonföld- váron. Balatonlellén, Bala- tonbogláron és Fonyódon. A Balatonon az utószezoni me­netrend szerint 11 járat köz­lekedett vasárnap és több 0J§É(£&< mn. augusztus 31» kedd1 mint 15 ezer utast szállítót- ' tak. A kompokat pedig több mint 2000 gépjármű vette igénybe. A balatoni hajófor- , galomban — a kompokkal ■ együtt — az idén eddig két- j millió 700 ezer utas közieke- i dett, a kompok több mint negvedmilllió járművet szál­lítottak. Ezekből csaknem 80 ezer volt a külföldi. A kempingekben még mindig csaknem kétezren tartózkodnak. A balatonföld- vári „Magyar tenger” kem­pingben vasárnap is félszer külföldi és hazai táborozó élvezte a ragyogó utósze­zont. Az Express Ifjúsági és Diákutazási Iroda bala­toni táboraiban is több mint kétezer fia tál tartózkodik. t B világirodalom képviseli a Kossuth adóo Külföldi hangjátékok, regény változatok — magyarul A nyár végi hetekben szá­mos új felvétel, adaptáció mu­tatja be a rádióhallgatóknak a külföld irodalmának legje­lentősebb képviselőit, az or­szághatárokon túl sikert ara­tott regényeket, elbeszélése­ket. Jack London „Arany­ásók Alaszkában” című el­beszélését Fakan Balázs al­kalmazta a hang játék-műfaj követelményeihez. A nagy francia állatmese-költő, La Fontaine születésének 350. évfordulójáról Képes Géza fordításai bemutatásával em­lékeznek mintegy félórás összeállításban. A következő hetekben mai bolgár költők versei is fel­csendülnek a mikrofon előtt. A hazáról valló lírikusokat ismert magyar előadóművé­szek tolmácsolásában hall­hatjuk. Különleges kiadással je­lentkezik a következő hetek­ben az „Égtájak” című adás. „Naprendszerünk” címmel részben irodalmi, résziben tudományos művek közvetí­tésével a kozmosz meghó­dításának problémáját hoz­zák a hallgatók közelébe. Az összeállítás a műfaj klasszikusának, Jules Vemé­nek az „Utazás a holdba és a hold körül” című regénye néhány fejezetével kezdődik, ezután az Apolló 10. űrha­jósaival készült nem min­dennapi interjút közvetítik. A tudomány oldaláról pe­dig dr. Kulin György vilá­gítja meg a Jupiter, illetve a Saturnus bolygó kérdését. (MTI) Egri nyár 7/ Országos katonazenekari találkozó Egerben A püspöki palota előtt a székesfehérvári katonazenekar adott térzenét. (Foto: Tóth) Sorrendben a hatodik al­kalommal találkoztak Eger­ben az ország különböző ré­szeiből érkezett helyőrségi zenekarok, hogy vasárnap ízelítőt adjanak abból a ze­nei anyagból, amellyel az el­múlt egy év során gazdagí­tották repertoárjukat. Az ünnepi esemény meg­nyitójára délelőtt 10 árakor került sor a Dobó téren, ahol a találkozóra felvonult zenekarokat Danes Lajos, a városi tanács elnökhelyette­se köszöntötte. Ezt követő­en adtak térzenét a város különböző pontjain a buda­pesti, az aszódi, a békéscsa­bai, a ceglédi, a debreceni, a nyíregyházi, a székesfe­hérvári, valamint az egri helyőrségi zenekarok. ¥ Az augusztus végi kelle­mes időjárás az idei feszti­vál díszhangversenyének is kedvezett, s így már jóval a kezdés előtt több száz főnyi érdeklődő közönség gyűlt össze a székesegyház előtti téren. Érdemes odafigyelni, ho­gyan változik, fejlődik az ízlés, az érdeklődés a hazai fúvós együtteseinknél. Ko­rábban a romantikus szem­lélet sok-sok olyan népdal- feldolgozást szólaltatott meg, amely hangvételében, a fel­dolgozás módszerében után­zatnak hatott. Most Bartók Béla művei jelentették a fő ( motívumot és a nagy zene­szerző születésének 90. év­fordulóját ezen a hangver­senyen Farkas Tamás Con­certino című, most bemuta­tott kompozíciója is ünne­pelte. Bartók műve mellett Kodály, Weiner, Farkas Fe­renc, Bihari János művei adták a műsor tartalmasabb részét, de felhangzott itt szalonzene is, nyilván annak bizonyságául, hogy a hely­őrségekben a szórakoztató muzsika is otthonos. A hang­verseny csúcsát Berlioz fel­dolgozásában a Rákóezi-in- duló jelentette. Auth Henrik, a fesztivál kétségkívül leg­népszerűbb karnagya lendü­letesen, a nagy együttest is magával ragadó tempera­mentummal vezényelte a híres indulót, de a Magyar Néphadsereg Központi Ze­nekarát is, amely a feszti­vál szerenádját adta elő. A szólisták közül megem­lítjük Benkő Jánost, Tüdős Bélát, Németh Gézát és Mo­gyorósi Tibort. (f. a.) — Hogy érzi magát, Mis­ter Flaucher? — érdeklő­dött a tudósító. — Nagyszerűen — vála­szolta Flaucher. — Elmen­tem a követségre. Ügy érez­tem. meg kell látogatnom Mister Patterscxnt. Hazafelé készülődött és így nem volt túlságosan sok ideje a szá­momra. Ha valamit el akar vele küldeni, hát igyekez­zék ... Barnes felvette a telefont. — Halló, Bili! — kiáltot­ta a hallgatóba. — Minden rendben. Az öreg hazamegy. Siess! ★ — Hát igen, Koroljovot befogjuk, hogy nekünk dol­gozzék, elvégre „a mi mun­katársunk”! — tréfált Pro- nyin. — Hadd fizessen rá a szemtelenségére. Pronyin még egyszer el­lenőrizte Tkacsevvel együtt az ellenakció tervét és ma­gához kérette Léna Kovri- ginát. A lány nem váratott ma­gára. — Megtalálták anyámat? — kérdezte izgatottan. — Ez ideig még nem — vál^zolta Pronyin. — De nem kevésbé akarjuk, mint ön Emlékez-.ik csak, ön se­gítséget ígért nekünk. — Természetesen — mondta Lénocska. — Telje­sen megbízhat bennem. ~ Fig*eijvű vsxűs. fos­ig ő játszott velünk macs­ka-egér játékot, ön volt az egér. Most ön folytatja a já­tékot, de ezúttal már macs­ka lesz. Koroljov meg van győződve arról, hogy még mindig markában tartja önt. Nem is gyanítja, hogy meg­figyelésünk alatt áll. Talál­koznia kell Koroljovval és követelnie kell tőle, hogy jelölje meg azt a helyet, ahol az édesanyját őrzik — aztán folytatta. — Érti? ön részt vett az öntevékeny művészeti csoportban? Szín­játszó volt? Beszéljen izga­tottan, nekihevülve. Persze, csak módjával. Mondja azt, hogy nincs más, akitől ta­nácsot kérne. Hadd higgye, hogy úgy bízik benne, mint először... Hívta már ma? — Még nem. Általában es­te szokott hívni. — Még ma találkozniuk kell. Feltétlenül. A helyzet azt követeli, hogy siessünk. Ne feledje: az ön kezében van édesanyja megmentésé­nek lehetősége. Még ma ta­lálkoznia kell Koroljovval. Este. A kávéházban, vagy éppen ott, ahol ő akarja. Rendezzen jelenetet. Játsz- sza meg a szeszélyes kis­lányt. Mondja azt, hogy nem tud tovább meglenni az édesanyja nélkül. Figyelmesen Lénocskára nézett.. — Megértett? — Értettem — állította fWfäTöiOirtfii a fiú*, — Rákényszeríti, hogy ta­lálkozzanak? — Igen! — A találkozó után nyom­ban menjen haza. Grigorij Kuzmics majd felkeresi önt és néki jelentsen mindent. A következő nap pedig menjen oda, ahova Ko-rol- jov mondja. Ne féljen, mi a közelében leszünk. Gyors búcsúzkodás után Lénocska hazafelé igyeke­zett, félt, hogy elszalasztja Koroljov hívását. Koroljov, mint mindig, szürkületkor hívta a lányt. — Jelena Viktorovna? Üdvözlöm. Üdvözletei hoz­tam az édesanyjától, jól ér­zi magát... Lénocska közbevágott. — Haladéktalanul látnom kell magát, vagy pedig kel­lemetlenségei lehetnek — mondta. Koroljov hangjába nyug­talanság vegyült. — Történt valami? — Igen — mondta Lé­nocska. — Jó. Jöjjön az Arbatba. A metrón találkozunk. Letette a hallgatót. Koroljov a metró kijára­tánál várta Lénocskát. — Nos, mi történt? — kérdezte nyomban aggodal­mas hangon, ott az utcán, nem is hívta a lányt a szemben levő kávéházba, mint máskor. ( — Egyszerűen nem bírom tovább — mondta hirtelen, minden bevezetés nélkül a lány. — Látnom kell a ma­mát. Nem bírom így to­vább. Tudja, mit gondoltam ki? Koroljov rosszallóan né­zett a lányra. — Nos? — Holnap felkeresem va­lamelyik tábornokát — je­lentette ki győzedelmes mo­sollyal a kislány. — Milyen tábornokot? Mi­ket forgat maga a fejében? — Én tudom, hogy maga százados — folytatta Lé­nocska. — Ön nem adhat pa­rancsot. Holnap elmegyek a maga parancsnokságára és kiverekszem az engedély!, hogy láthassam az anyámat. — Elment az esze! — ki­áltotta Koroljov. — Magá­nak még ekkor sem enge­dik. Édesanyja egy héten perui őcvnoB teaz — próbál­ta meggyőzni a lányt Ko­roljov. — Legyen,, türelem­mel. — Nem tudok tovább vár­ni! — Ostobaság! Egyszerűen megtiltom a találkozást. — Nem vagyok aláren­deltje! Már ma szándékom­ban volt elmenni, de nem akarom, hogy kellemetlen­ségei legyenek. Én egyszerű­en csak figyelmeztettem magát. Holnap reggel fel­keresem a parancsnokságot. El lehet képzelni, hogy az egesz beszélgetés alatt nem a legjobban érezte magát Koroljov. Most, amikor elérkeztek a döntő napok, amikor min­den sikerrel kecsegtet, ez a lány a makacsságával ke­resztülhúzza az egész akciót! — Rendben van, lehetővé teszem, hogy viszontlássák egymást — mondta Korol­jov húzódozva. — Sehová sem kell mennie. Mi lesz holnap, kedd? Szombaton, vagy vasárnap megláthatja édesanyját. — Nem — vágott Korol­jov szavába Lénocska. — Holnap! — Holnap nem lehet. Ne legyen csacsi. — Vagy lehetővé teszi az anyámmal való találkozást, vagy pedig holnap felkere­sem a parancsnokát. — Rendben tan. Holnap este... — Nem — vágott közbe Lénocska. — Déli tizenket­tőkor. Ha csak egy percet is késik, máris a rendőrséghez fordulok. — Nos, rendben van —> mondta jeges hangon Korol­jov. Elváltak egymástól, Jer­ger határozott léptekkel a Moszkva szállóba indult. Fütyült a veszélyre! 543! Jerger energikusan kopo­gott az ajtón. Megzörrent a zár, az ajtó egy résnyit kinyílt, s a nyí­lásban megjelent Barnes in­dulatos arca. — ö, hát maga az? ... Jerger belökte az ajtót és ügyet sem vetve Barnesra, berepült a szobába. Fordította: Ferencz Győző

Next

/
Oldalképek
Tartalom