Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-03 / 181. szám
Világnézet a tenger mélyén KÖZHELY, de olyan közhely, amelyet kevesen vesznek komolyéin, s akik nem ezt teszik, azok rögtön fel is horkannak, hallva, hogy a televízió elsősorban nem szórakoztatásra való. A televízió alapvetően politikai eszköz, s ezen belül is elsősorban a tömegnevelés leghatékonyabb és legnépszerűbb fegyvere lehet. Az utóbbi években ezen a téren igen jelentős az előrelépés: változatos és szórakoztató (mert nincs ám itt semmi ellentmondás!) módon igyekszik népművelő, köznevelő, Ízlés és tudatformáló munkáját végezni, E tevékenységnek kétségkívül egyik legnemesebb és legérdekesebb sorozata az utóbbi időkben Sousteau professzor filmsorozata „A tenger titka”. Az ilyen sorozatokért szó szerint semmi pénz nem drága, sőt még azt is „lenyeli” az igényesebb tévé-néző, ha e sorozattal együtt néhány silány filmet is meg kellett —esetleg — vennünk. Majd elzárjuk alkalomadtán a készüléket. Ez a francia—nyugatnémet dokumentum-sorozat nemcsak páratlan felvételei miatt ragadja magával a nézőt, nemcsak azért, mert olyan világba kalauzol el, amely egyszerre csodálatosan titokzatos és ugyanakkor félelmetesen vonzó is a szárazföldi ember számára, hanem azzal a fegyelemmel és alázattal is, ahogyan e kutatóhajó személyzete mindent alárendelve a célnak, dolgozik. Es örvendetes a film puritánsága is. Még véletlenül, még a leginkább felkínálkozó alkalomnál sem használja ki a hátborzongatás lehetőségét, vagy annak szugerá- lását, hogy akik a víz alá merülnek, azok e csodavilág különleges lényed, akiket utánozni, követni lehetetlen a szárazföldiek számára. A filmből a tudomány és a munka szenetete sugaraik, s az a mélységes humanizmus, ami a tudomány emberét áthatja az élő világgal szemben, — éppen az emberért, KÜLÖN IS elgondolkodtató, hogy a rendező és a tudós — éppen talán, mert a kettő kiegészíti egymást milyen gondosan kerülte ki az antropomorfizmus minden csalogatóját és sehol, egyetlen pillanatra sem ruházta fel „emberi” értelemmel, emberi tulajdonságokkal a tenger lakóit, pedig például a delfinek esetében erre igen jó alkalom adódott volna. De a cápák sem gonosztevők, hanem csupán fajuknak és „szerepüknek” megfelelően élő és tevékenykedő állatfajai a tenger élővilágának. A sorozatnak nincs storyja: a történet maga a munka, a tudományos kutatás; s a happy endje: azoic a boldog pillanatok, amikor a tudomány valami új megfigyelést jegyezhet be végtelen sok oldalú könyvébe. E TUDOMÁNYOS megállapítások és sikerek a materialista világnézet hitelét növelik, igazságát bizonyítják, elterjesztését segítik elő. (gyurkó) Új „palota" épül a régi paloták mellett Csákányok csattogását, leom- 16 falak dübörgését hallani az egri Líceum tövében —, házakat bontanak ott, a Kossuth Lajos utca, Fellner utca sarkán. Igen, a bontásra szükség van, mert ezen a helyen fog felépülni a város új telefon- központja, — a sokak által „postapalotának” címzett, nagyszabású alkotás. A szülőhelyük ügyei iránt érdeklődő egriek, — de a nálunk megforduló számos idegen is — a helyszínen megállva nézi a munkálatokat, és felmerül bennük a kérdés: mi volt itt, Eger nevezetes központjában azelőtt és mit hoz erre a jövő? Ezekre a — nem éppen érdektelen — kérdésekre kívánunk most a lehetőség szerint válaszolni. ★ A mai Kossuth Lajos utca Egernek, a közel ezer éves településnek kezdetben is az egyik legnevezetesebb útja volt. Már a középkorban itt Évkönyvet adott ki a Gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum Az elmúlt években több felsőfokú oktatási intézményünk évkönyv kiadását kezdte él Eddig az évkönyvek két típusa alakult ki: egy részük a már lezajlott oktatási év eseményeit foglalja össze, más részük az intézmények tanárainak tudományos értekezéseit közli. A gyöngyösi évkönyv az utóbbi típusú. A Gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum 1962-ben kezdte meg oktatónevelő tevékenységét. Jelenleg a képzés a szőlészeti és zöldségtermesztési ágazaton hat tanszék keretében folyik. Az intézmény gyakorlati képzése a Gyöngyös-domosz- lói Állami Gazdaságban és az Állami Pincegazdaságban folyik. A gyöngyösi szőlészeti és a hatvani zöldségtermesztési fajtabemutató és a kísérleti területek segítik az oktatást. Az intézet növekvő mértékben ad segítséget a termelőüzemeknek. Az évkönyv célja, hogy betekintést adjon a nevelőtestület tudományos munkájába, kísérleti tevékenységébe. Az intézet első kiadványában kilenc dolgozatot olvashatunk. Két dolgozat (Ho- dászy Miklós, Dráviczki Imre munkája) Lenin eszméinek magyarországi hatásával foglalkozik. Taba Vilmos írásában az idegen nyelvű felnőttek tanfolyamos oktatása kérdéseiről szól. Oláh János- né, Kriszten György, Kőszegi László, Orbán László és Jámbor Ottó, Zombori Ottó- néval közösen írt dolgozataikban a szőlő- és bortermelés egy-egy kérdését vizsgálják. Gyuris Árpád a gyöngyösi járás néhány dombvidéki víztárolójánál végzett ökonómiai vizsgálatai eredményeit közli. Az évkönyv anyagának tanulmányozása arra enged következtetni, hogy a Gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazda- sági Technikum falai között figyelmet érdemlő tudományos munka folyik. A kiadvány mostani és tervezett évenkénti megjelentetése megyénk tudományos élete gazdagodását jelenti. Szecskó Károly Régi házakat bontanak Egerben, a leendő új „postapalota* helyén (Foto: Horváth Györgyi vezetett Buda, az ország fővárosa felől az egri várhoz a fontos útvonal, a régi okiratokban szereplő „Strata publica”. Az út két oldalán elterülő városrésznek korai, gyors kifejlődését pedig igazolja, hogy az ottani, a szokatlanul „Harangozó utcza” nevére említett környékének plébánosát már az 1297. évből ismerjük és tudjuk, hogy ő volt a meglevő legutóbb még ferencrendi templom helyén, akkor állott Szent Demeter egyház papja— A városrészre később csendesebb, a török hódoltság idején pedig szomorú évek következtek. De nemsokára — Rákóczi szabadságharca után — fokozott mértékben fellendült itt az élet. Akkor volt ez, amikor az egri káptalan tagjai, a kanonokok a majdnem a jelenlegi székesegyház helyén állott középkori Szt. Mihály plébániatemplom 1727- ben befejezett átépítése után a „Káptalan sorról” (ez a jelenlegi Knézich Károly utca helyén volt!) a plébániatemplomhoz közelebb eső mostani Kossuth Lajos utca elődjébe költöztek: ekkor lett az útvonal neve — és maradt sokáig — „Káptalan utca”. Az útvonal szép házainak, kis palotáinak, pompás létesítményeinek építése az említett „átköltözés” idején hamar megkezdődött, így például a mai Kossuth Lajos utca 10. számú volt kamonoki ház a kapualj „Kronosztihonjának” tanúsága-szerint már 1733-ban elkészült. De aztán megépült a megyéháza, a kis- és nagypréposti paloták, 1763— 1785 között pedig nemcsak az utcának, de a városnak is nevezetessége: a Líceum. Es a bennünket most érdeklő, lebontás alatt álló házak? Ezek bizony egyszerűbbek, azt tudjuk róluk, hogy a XVIII. század közepén a mai Kossuth Lajos utca 1. számú földszintes házat Német András szabómester, az 1/a. számú kis egyemeletes épületet pedig Gusztinyd kanonok „bírta”. Igen, ezek»szerényebb alkotások voltaik, különösképpen nem is fáj lebontásuk, a probléma itt csak az: md kerül a helyükre, hogyan illeszkedik majd az új létesítmény a környezetbe, beleillik-e Eger műemléki szempontból egyik legérdekesebb útvonalába? Mi is volna itt tehát a helyes elképzelés? * 3 műemléki szempontból védett építészeti együttesek teginkább vitatott kérdéssa, hoky tnilaen legyen az itt ép&~ lő új ház. Ilyesmi felvetődött már régebben is a beépítetlen helyeknél. vagy ha hibás újabb beépítést: stílustalan, esetleg túl kirívó tömegű épületet akarnak eltávolítani az együttes hatásának zavartalansága érdekében. Ezen a téren városunkban, Egerben is parázs viták folytak már, ami egyrészt mutatja 1 azt az örvendetes jelenséget,' hogy lakosságunkat érdekli saját otthona kialakítása, fejlődő arculata, másrészt azonban súlyosbítja a felelősséget a városépítészeti tevékenység területén! Igen, nálunk ugyancsak keletkeztek szép új, modem la- kőtömbök, városrészek, mai megjelenéssel és ez így jó, hiszen mostani korunknak joga van a saját formanyelvén beszélni. az új emberek új igényét csak a XX. század anyagaival, szerkezeteivel, formáival lehet jól kielégíteni. A történeti városközpontban azonban szigorúbb felfogást kell érvényesíteni: vigyázni kell a megfelelő tömeg, magasság, folt- és szín- hatás kialakítására. Nem szabad például lapostetős, kirívó kockaházakat építeni a régi tereken, a hangulatos öreg utcák sorában. Valóban különösen fontos itt a mű önálló értéke, de nem kevésbé fontos a művészi, vagy történeti együttesbe való beilleszkedés isi Az új egri postaépületnél mindezeket a kívánságokat figyelembe kell venni, hiszen az alkotás a város legnevezetesebb műemléki környezetében, fog állni. A párkánymagasság körülbelül egyezzen meg a közeli egyemeletes műemléképületek párkánymagasságával, a homlokzat mértéktartó' megjelenésével a környezet hangulatába illeszkedjék, a lefedés legyen egyszerű magastető, az épület Kossuth Lajos utcai- homlokzata pedig kövesse az utca jelenlegi beépítési vonalát. Ami végül egy további, későbbi, de kapcsolatos kérdés: szerintünk a Kossuth Lajos utca 3. számú földszintes épület és az 5 számú ház földszintes része helyére kerüljön minél élőbb egy ugyancsak egyemeletes ház, az egységes utcakép nyerése céljából! Ez volt tehát ■» i^mélhető- leg minél hamarábt elkészülő egri „postapalota" ken nyékének múltja és ezek voltak a kívánságok, melyek, hisszük, méltóvá tennék majd az új építményeket a szomszédság értékeihez! Hevesy Sándor fordította: Ferencz Győző Ettől a pillanattól kezdve Jérgier semmiről sem tudott Mister Jergemek újjá keltett ezütetnte. Sötétség. Meg beli senrmfef- teni az ejtőernyőt a berendezéseket és eltűnni. Valahol a távolban motorsai hallik, az éjszakában. Minden bizonnyal traktor. A legjobb lesz más irányba menni A bajnál már tópirosítótta az ég alját világosodik. A föld még ködös-körül fekete. Most az egyszer ott ért földet ahol tervezték. Hawsom tiem rossz pilóta. Körbenézett: sehol egy épület sehol ■egy magaslat Egy kis mélyedés bomba.- tölcsérre emlékeztette. A föld arcán múlt évi fű-borosta. A gödör fenekén egy kevés hó fehérlett Ez a legjobb hely. Ejtőernyő, oxigénpalack. Légzőmaszk. Sisak. Most ki kell húzni a zsákból az öltönyt, a sportsapkát, a bolyhos anyagból készült felöltőt, és nyomtalanul eltűnni. Mindent magáihoz vett. Az igazolvány. „Alekszandr Tyi- honovics Priluckij”. Pénz. Csak szovjet bankjegyeik. Újságíró igazolvány. Az egyik moszkvai újság munkatársa ő. De ez csak Moszkváig szükségles. Ott aztán, majd mindent megkap Harberry- től, amire szüksége van. A pisztoly... Egy pillanatig gondolkozott, aztán a pisztolyt is élástá. Ha keresik és él is fogják, a fegyver leleplezheti. De van még egy dolog, amit magával visz: a mérgezett tű __Arra az alk alomra, ha... De használatára nem szívesen gondol. Az ilyesmi kizárt dolog. A mérgezett tűket csak a de- tektívregények szerzői használtatják a főhőssel. Jerger a földibe taposta a tűt. Élni akar és élni is fog. Most kinyitja a ballont, melyben a gyújtószerkezet van és elégeti az egészet Csupán a fém- alkatrészek maradnak, de mit nyernek vele... Semmi nyom sem saraái ______ í me, milyen is a dél-urali sztyepp! Kora tavasz, a hó nemrég szivárgott a földbe, friss, nedves esőszagú szél tebega mező felett... Még várni kell egy keveset Ha valakivel találkozna, bizonyára megkérdezné, vajon mi szél hozta ide a szetyepp- xe kora reggel. Megpillantott egy mélyedést, melynek oldala enyhén tejtett és lepihent Délután ébredt íet, amikor a nap már lefelé igyekszik. Elég hamar megtalálta a mezei utat Bár keskeny, de száraz út volt, láthatóan gyakran jártak rajta különböző járművek. Egy teherautó érte utói Jerger feltartotta a kezét A sofőr, huncut fekete szemű és kék vattakabátos legény, kinyitotta a vezetőfülke ajtaját és érdeklődéssel nézett az ismeretlenre. — Beszáll? — Szívesen — mondta Jerger. — Jó napot. — Akkor üljön be Megvárta, amíg Jerger elhelyezkedik, aztán megindította a motort. — Merre megy? — kérdezte Jerger. — Maga merre megy? — Én az állomásra — felelte találomra Jerger. — Hová? ■= csoéélkozoítta • aaäk.-». Pa :hiiszeaa..ioaa „.eäleavfcező irányiba kell menni! — És milyen messze van? — Megvan vagy húsz kilométer. — Onnan jövők, csak eltévedtem. — Hogyhogy? — Kiléptem az állomás épületéből és elindultam. Egy kissé megzavart a környezet. — Honnan utazott? — kérdezte a sofőr. — Egy helyről. — Hogyhogy egy helyről? — Újságíró vagyok — magyarázta Jerger. — Ezen a környéken akartam dolgozni, nekem nem kell előre kijelölt pont — És a sztyeppre ment? — Igen, a sztyeppre. — így bizony jó messze él lehet jutni ... — Nem számoltam a küométerekiet... Jerger megmutatta újságíró igazolványát. — Nézze az igazolványom. A sofőr még csak oda se nézett. — Minek az nekem? — Maga hová megy? — kérdezte újra Jerger. — A zavidovói szovhozfaa — magyarázta a sofőr. — És az messze van? — Még tizenkét kilométer. — Legyen szíves álljon meg, kiszállóik — mondta Jerger. — Nem gondoltam, hogy ilyen messze van. — De hiszen azt mondta, hogy magának mindegy. Menjünk csak! — Igen, de nem gondoltaim, hogy ilyen messze van —, ismételte meg Jerger. — Nem érék ki az állomásra. — Ez igaz — bólintott a sofőr és fékezett — Köszönöm — mondta Jerger és pénzt adott a gépkocsivezetőnek. — Hát ezt miért adja? — csodálkozott a sofőr. — Fogja csak, fogja! — Na, akkor köszönöm ... Alighogy kiszállt a kocsiból Jerger, feltűnt egy szembe jövő gépkocsi. A sofőr intett a kezével és az autó
