Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-03 / 181. szám

Trilla a Volgán Nem tudom pontosan, mi­be kerül egy ilyen sziréná­zó autóduda. A vállalatnál, amelynek kocsijába X. igazgató rendeletére besze­relték, háromezer forintról beszélnek. Kollégám, az autó- alkatrészek szakembere sze­rint úgy ezemégyszáz-ezer- ötszáz forint között lehet az ára: ilyen passziót tehát egy magánautós megengedhet magának. Az azonban biz­tos, hogy X. igazgatónak na­gyon sokba kerül ez a du­da, s hogy ennél költsége­sebb passziót aligha talál­hatott volna ki. Arról van szó ugyanis, hogy a vállalat, ahol X. igaz- gatósködik, enyhén szólva gyengécske. Evek óta éppen hogy csak vegetál, például az idén sem fizetett egyet­len fillér nyereségrészese­dést sem. Az igazgató ennek ellenére meglehetősen biz­tosan érezhette magát a nye­regben. Hiszen mindenkinek az volt a véleménye, már akiké hivatalosan számit, hogy X. rendes, szorgalmas, hozzáértő ember, aki életét áldozza a vállalatért, a iga­zán nem tehet róla, hogy még ez az áldozat is kevés. Egészen addig, amíg a múlt hónapban az Igazgató nem szereűtetettt trillázó kürtöt abba a Volgába, amely jogi­lag a vállalaté, gyakorlati­lag azonban csak 6 járraj­A küMoteges autóduda gondolkodásra késztette nem­csak a vállalat dolgozóit, hanem X. igazgató felügye­letet gyakorló főnökeit is. Elkezdtek töprengeni: vajon miért kell ilyen autótülök? Kik szoktak ilyet használ­ni és miért? A gondolatme­net onnan kezdődött, hogy a vállalati gépkocsi munka­eszköz, nem pedig díszhintó. Arra való, hogy a vállalat vezetői a lehető leggyorsab­ban jussanak el oda, ahol dolguk van. No már most, mit segít ebben a trilla? Semmit az égvilágon. Hát akkor miben segít? Abban, hogy a vállalat igazgatójára felfigyeljenek. Es egyálta­lán: egy ilyen gyenge válla­latnál nincs más gond, mint egy különleges autóduda be­szerzése? Ezek után foglalkozni kezdtek a vállalat gondjai­val. Alaposan, körültekin­tően. Már csak azért is, ne­hogy a felügyeletet gyakor­ló főnököket az a vád érhes­se: irigyek a trillára, s azért kezdik kritikus szemmel né­zegetni X. igazgató műkö­dését. A trillázó hang szin­te harci riadót fújt. Es kezd­tek nemcsak a trillára fi­gyelni, hanem arra is, amit a vállalat dolgozói monda­nak. Kiderült, hogy ez a gyengécske vállalat egyebek mellett azért olyan gyenge, mert gyenge az igazgatója is. Márpedig ez esetben az álláspont világos: egy igaz­gatónak joga van ugyan a kocsijába trillázó dudát sze­reltetni, mert ennyi pénzt még a leggyengébb magyar állami vállalat is könnyen nélkülözhet, nincs joga vi­szont rosszul vezetni a vál­lalatot Mert X. tulajdon­képpen rendes ember, de meglehetősen középszerű. Szorgalmával álcázta ugyan tehetetlenségét, ami abban is megnyilvánult hogy egész nap, sőt fél éjszakákat ült az irodájában, de csak azért, mert képtelen a dolgokban dönteni, intézkedni. S innen már nincs messze a végkö­vetkeztetés: tulajdonképpen nem X. áldozta életét a vál­lalatért, hanem a vállalat X. áldozata. Persze most akadnak olyan, minden kákán csomót kere­ső embereit, akik azt mond­ják: X-et fel kell cserélni egy jobb vezetővel, de va­jon ha nem jut eszébe ez a szerencsétlen kürtötlet, meg­tették volna-e? Ezekben az embereknek azonban csak félig van igazuk. Mert nem vitás, hogy a trillázó duda meggyorsította X. távozását. Legalább ennyire kétségte­len azonban az is, hogy az alkalmatlan, rossz vezetők napja mindenképpen leáldo­zóban van. Eljött az ideje, hogy a vezetőket ne úgy ál­talában becsüljük. A több­séget, a jókat, az eredmé­nyesen dolgozókat, a meg­felelő tudású és képességű igazgatókat elismerjük, a meg nem felelőknek viszont, ha talán lassan is, de leg­alább biztosan, búcsút mon­dunk. Mert X gépkocsive­zetője akármennyire is tril- láztatta a főnöki dudát, nem tudta túlharsogni Fock Je­nő miniszterelnölk szavait: *A jól dolgozó vezetőiket megbecsüljük, a vezetésre al­kalmatlanoktól viszont em­berségesen, de az eddiginél határozottabban megválunk. Ezt vállalnunk kell, mert ezt követeli tőlünk a dolgo­zó nép érdeke”. Bizony, X a lehető leg­rosszabbkor vásárolt tril­lázó dudát Vagy a legjobb­kor? P. L Főiskolások építőtábora Eger új lakótelepén wm Bevet megye baráti kapcsolatot épített ki a Cmvas Autonom Szovjet Szocialista Köz­társasággal, amelynek fővárosa Csebokszári, Eger testvérvárosa lett. Erről nevezték el Eger új, most épülő lakótelepét. 1975-ig 2400 lakást adnak itt át. Az egri tanárképző főiskola növendékei kéthetes turnusokban a vakáció végéig segítenek az építőknek. A diáklányok egyik munkája: csoportosítják a faanyagot. (MTI foto — Kunikovács László) Iparkitelepítés a fővárosból 24 ezer új munkahely vidéken Jelentés a hatvani piacról T (Szűcs Ferenc tudósítónk­tól): Hatvan város piacán — amely egyébként nemcsak a Város, hanem bizonyos fokig a környező iparvidék lakos­ságának ellátására is hiva­tott — vasárnap reggel meg­lehetősen bőséges volt az árukínálat Különösebb kivé­telt talán a görögdinnye je­lentett: bár a MÉK három forintos árával szemben a termelők, magánkereskedők kilónként öt forintot is elkér- í tek kilójáért, mégis hamar hiánycikknek számított. A 1 szőlő kis felhozatala jobbára | « szezonkezdettel magyaráz­ható. Az ünnepnapra az előző időkhöz képest sokkal több zöldségféle érkezett, s ami még örvendetesebb: ezek szebbek is voltak a korábbi­aknál. Kedvező, hogy a ta­valyiakhoz képest egyes zöld­áruk értéke 50 százalékkal is csökkent! A burgonya lényegében a múlt évi áron mozgott A rendkívül nagy tömegű zöld­babból 4—5 forintért mértek, a fejteni valóért nyolcat kér­tek. Nőtt a zöldpaprika meny- nyisége, aminek következté­ben például az apró bo­gyiszlói fajtát már kilónként egyforintos áron is meg lehe­tett vásárolni. A darabonként átlagosan három kilós főző­tököt három forintért árul­ták. Hat—tizenkét forintért le­hetett hozzájutni az ősziba­rackhoz — ugyanekkor az aprószemű szilva ára két fo­rint volt. A vásárlók a vasárnapi ta­pasztalatokkal többé-kevésbé elégedettek voltak. A gyöngyősoroszi ércbá­nya KISZ-szervezeténeik ke­vés tagja van, alig több öt­vennél. A főmérnök vélemé­nye szerint egyre kevesebb lesz köztük az „igazi” bá­nyász is; a fiatalok ide nem nagyon igyekeznek. A kis létszámú ifjúsági szervezet három csoportra tagolódik a bányaüzem területén mun­kakör szerint: a központinak lányok a tagjai, a másik kettő az üzemi illetve az érc- előkészítőben dolgozókat fog­ja össze. Huszonhárom hely­ségből járnak dolgozni a bá­nyába, s a fiatalok ugyan­csak szétszóródnak, ha letelt a munkaidő. □ □ □ □ A vezetőség három tagját — ők is utazni akartak — némi szerencsével sikerült megtalálni és beszélgetésre invitálni két műszak között. — Nehéz ilyen körülmé­nyek mellett jó közös prog­ramokat kidolgozni, s “észt­venni valamely „fiatalos” megmozdulásban — kezdte öfnds Károly geológus mér­nök, szervezőtitkár. — Fő is a fejünk egy-egy munka terv elkészítésénél! Pintér Ibolya a központ­ban dolgozók titkára: — Nem egyszerű kérdés az, hogy milyen terveink vannak, mit várhatunk a következő hónapoktól, évek­től A nagy fluktuáció, s a Huszonnégyezer új munka­erő foglalkoztatása válik le­hetővé budapesti üzemek vi­dékre telepítésével — közöl­ték a városházán. A VI. öt­éves tervidőszakban mintegy 800 millió forintot fordít a főváros ilyen célokra. A Palma Gumigyár példá­ul a IX. kerületi Lenhossek utcából Nyíregyházára költö­zik, ahol 900 dolgozó részére nyújt majd foglalkoztatási lehetőséget. A Vegyiműveket Szerelő Vállalat — megszű­nő kőbányai részlegei he­lyett — a Tolna megyei Ta­szétszórődottság miatt sem. Egyszer előfordult az is, hogy mire megjött a járás visszaigazolása egy új tag­felvételről, az illető már itt sem volt. Pedig ránk nem jellemző a bürokrácia... — Egyébként ez a csoport a legkisebb: tíz lány mind­össze. A múltkor társadalmi munkát határoztunk el, va- sat akartunk gyűjteni a te­lepen. Olyan nehéz tömbök voltak, hogy megemelni sem tudtuk. — A mi alapszervezetünk meg éppen a legnagyobb a három közül, bányászok, mű­helydolgozók — mondta Lo- vász András üzemmérnök, titkár. — De még így is ki­csi a létszám, s itt sokkal többet nyom a latban az a néhány „forintos*' KISZ-tag, aki csak a tagdíjat fizeti. Persze, ilyenek mindenütt vannak. □ □ □ □ A beszélgetés első monda­tai rögtön a problémák kö­zepébe vágtak. Látszik, hogy ezekkel foglalkoznak legtöbbet, ez szerepel a na­pi ronden havonta egyszer, a szűk, sok mindenre felhasz­nált tanácsteremben meg­tartott taggyűléseken. Csak lassan bogozódnákki azok a motívumok, amelyek az „életet” mutatják, vagy inkább az életrevalóiéit: kirándulás, négy mB Ä Bar másiban rendez be 250 mun­kást foglalkoztató üzemet. A REMIX Rádiótechnikai Vál­lalat Kőbányáról Szombat­helyre teszi át székhelyét, a Mechanikai Mérőműszerek Gyára száz személyes mun­kahelyet létesít Szekszárdon. A III. kerületi Nagyszombat utcában működő Finomsze- relvénygyár 450 dolgozójának biztosít munkalehetőséget Egerben, a Magyar Hajó- és Darugyár XIII. kerület Teve utcai részlege Tiszafüredre költözik. A Lampart Zománc­la tonnái, idézgetik az élmé­nyeiket. Kommunista vasár­napokat rendeztek, a pénz egy részét félretették apárt, a szakszervezet, a gazdasági vezetés támogatása mellé. Mi lesz belőle? Az idén is terveznek utazást, de van egy sokkal közelebbi cél is?* egy új klub! Hamar közpon­ti téma lesz; sokat — talán túl sokat is — várnak tőle. — Újjászerveződünk, hi­szen nemrég cserélődött ki szinte teljesen a vezetőség — mondta Lovász András. — Meg kell vallani, volt egy kis anarchia. Tavaly­előtt megszűnt a klubunk Gyöngyösön, igaz rossz, vi­zes volt a helyiség. Most lesz egy új a Károly-táró te­rületén. Társadalmi mun­kával hoztuk rendbe a ter­met, közös pénzünkből sze­reljük fel. Erre már lehet mondani: végre! — A napokban felavatjuk. Ezután gyakrabban össze­jöhetünk, lehet szórakozni, lesz hely a politikai oktatás számára. Persze az, hogy utazni kell, ezután is prob­lémát jelent majd De talán megoldhatjuk a késői bá­nyászjárattal. — A most következő KISZ-gyűlésen megvitatjuk a klub munkatervét. Bizto­san sok jó javaslat hangzik el, hiszen nagyon várták már. A kongresszusi előké­születek természetesen read-. ipari Művek XIII. kerületi Árboc utcai részlege helyett 600 dolgozót foglalkoztató üzem létesül Bonyhádon. Az iparkitelepítések végrehajtá­sa érdekében a Fővárosi Ta­nács rendeletet hozott, amely szerint a kiköltözésre köte­lezett vállalatok részére — a kitelepítés befejezését meg­előző egy éven át — kötele­ző a munkaerőközvetítés. Te­hát kilépett munkavállalóik helyett újabb létszámot köz­vetítő lap nélkül nem vehet­nek feL ( , ben mennek, kész a mun­kaprogram a választásokról. Szóba került a vállalattal való kapcsolat is. A demok­rácia, a vezetésben való részvétel kérdése. — A segítségnyújtás köl­csönössége, szervezett egysé­ges fiatal gárda jelentékeny munkája — ez az, aminek ki kell alakulnia a jövőben — vélekedett Pintér Ibolya — Ezen a téren nekünk is job­ban kell rendezni a sorokat. — A vállalati lakáselosz­tásnál ' mi is képviselve va­gyunk a bizottságban. A lét­számhoz mérten ott vagyunk a vezetésben is. □ □ □ □ „Rendezik a sorokat”, igyekeznek előbbre lépni, jobban kihasználni szűkre szabott lehetőségeiket. Vár­ják a kongresszust. Találnak fantáziát a rájuk eső felada­tokban, de — igaz nem esett róla szó — a beszélgetésből az Is kiderült: jobban kelle­ne figyel-/ t'gnk a hatéko­nyabb 'bazé ma­gasait, Miben lehet "''W'Cnyttsegib mun­kára ösztönözni W Sell se­gíteni. Akár oéido’jí a», autó­busz tivw'efeod módosítás­ban, vagy másban. Kon g'csNTtc<boz méltó fel­adat lenne. Hekeli Sándor /yycf uif&iauti rw Wf * r T jr* j fh /i Osztrák licenc alapján meg­M t\rM. kezdték a Traubisoda nevű •üdítőital gyártását a Badacsonyi Állami Gazdaság balaton- aligai üzemében. A külföldön népszerű, kellemes savanykás ízű üdítővel rövidesen megismerkedhetnek a hazai fogyasz­tók is. L ; ff'- . (MTI foto: Jászai Csaba felvétele — KS) Egy KISZ-szervezet a kongresszus előtt Újjászerveződés - gondokkal

Next

/
Oldalképek
Tartalom