Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-04 / 156. szám

Az NDK-ban - a pártkongresszus után A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói — ért­hetően — nagy érdeklődés­sel és várakozással figyelték a Német Szocialista Egység­párt kongresszusának mun­káját. Ez a várakozás nem volt hiábavaló, hiszen a kongresszus egyik fő témája az életszínvonal további eme­lése, az emberekről való fo­kozott gondoskodás volt. Ä téma természetesen nem új. hiszen az elmúlt évek során is egyik fő törekvés­nek bizonyult az élet- és munkakörülmények javítá­sa, melynek szép példáit rö­vid utunk során is volt al­kalmunk tapasztalni. Mind­annyiunkat megragadott pél­dául, hogy a höhnstedti ter­melőszövetkezeti kooperáci­óban a növénytermesztés gé­pesítettségének foka 85 szá­zalék, míg az állattenyész­tésé 80 százalék. Ez azt je­lenti, hogy az ötszáz tagot foglalkoztató kooperációban a nehéz fizikai munkák zö­mét már nem az emberek, hanem a gépek végzik. Ér­demes azt is megemlíteni, hogy ugyanebben a kooperá­cióban az asszonyok napi munkaideje öt óra, így a muníka után bőven jut idő a családdal, a háztartással va­ló foglalkozásra is. Ugyan­csak az asszonyok munkáját könnyíti — számunkra talán újdonság —, hogy a szövet­kezetnék saját bölcsődéje, óvodája van. Az már nem is volt meglepő, hogy a koope­ráció saját üdülőkkel is ren­delkezik, hiszen ugyanezt ta­pasztaltuk például az ORWO-, vagy a zeitzi Ze- mag-gyárban is. Az utóbbi üzem nem csupán belföldi üdülést biztosít dolgozóinak, hanem évek óta kapcsolat­ban állnak magyarországi és csehszlovákiai gyárakkal, s így lehetőség van a rendsze­res csereüdültetésre is. Az emberekkel való törő­dést jelzi az is, hogy a na­gyobb üzemek saját rendelő- intézetekkel rendelkeznek, ahol több szakorvos végzi te­vékenységét. De talán ennél is szembetűnőbb az a törek­vés, hogy a dolgozók szak­mai ismereteit állandóan nö­veljék. A szakmai képzés a gyárakon belül folyik, s csu­pán például az előbb emlí­tett Zemag-gyárban évente nyolcszázan kapnak külön­böző szintű szakmai képesí­tést. Így aztán lehetőség van az előbbre lépésre is. Nem egy gyárban, üzemben van olyan igazgató, aki egysze­ri munkásként kezdett dol- ozni, s ma már egyetemi / '■'gzettsóggel rendelkezik. Az életszínvonal egyik kmérője a lákásellátottság 5 a lakáskultúra. Az NDK- óan bármerre jár az ember, ■pten-nyomon új lakóne- : edekkel találkozik. Az el- .vetkezendő évek egyik leg- ■ agy óbb feladata szintén a lakásépítkezés meggyorsítá­sa, a korszerű technológiák alkalmazása, végsó soron az a célkitűzés, hogy minél "óben kapjanak űj, korsze­rű otthont. A lakások szé­fek, modernek, a magasba nyúló házak esztétikailag átványosak. Az áruházak­ban talán a lakberendezési osztályok a legjobban ellá­tottak, nagyon szép, mo­dern, s amellett olcsó búto­rokat lehet kapni. Ugyanez {mondható el a szonysägfe, ről, a háztartási gépekről, a dísztárgyakról is. Sokan azt tartják; hogy a régi városok egyénibbek, hangulatosabbak, vonzób­bak, mint az új városok, vagy az új lakónegyedek. Van is ebben némi igazság, hiszen nem egy új lakóte­lep olyan, mint a másik, egyforma házak, üzletek, ha­sonló utcák. Bizonyos mértékig érthe­tő is ez, hiszen a rohanó tempót nehéz győzni pénz­zel, de fantáziával is. Persze ellenpéldákat is fel lehet hozni, nem is nehezen. A berlini Alexanderplatz ékes példája annak, hogy a modem építészet is képes produkálni esztétikailag megragadót, egyénit, hangu­latosat. A magas és alacso­nyabb épületek csodálatosan illeszkednek egymáshoz, az egész tér harmonikus és szu­permodern. Különösen, ha felülről né­zi az ember. Az új berlini tv-toronyból — a légiesen karcsú, hatalmas oszlop jo­gos büszkeséggel töltheti el német barátainkat — erre is volt alkalmunk. A kétszáz méter magasan levő, csillogó fémburába, amelyben a ki­látó és a vendéglő kapott helyet, alig negyvenöt má­sodperc alatt értünk fel a gyorslifttel. A kilátás gyö­nyörű innen. Az autók gyu- fásdoboz nagyságúnak tűn­nek, az emberek parányi hangyák. A toronyból nem csupán az NDK fővárosát, hanem Nyugat-Berlint is jól lehet látni. A látogatónak al­kalma van. meggyőződni ar­ról, hogy a „csodaváros’’ egy fokkal sem szebb, jobban kiépített, mint keleti szom­szédja. Sőt. A demokratikus Berlin — de ezt mondhat­juk el az egész NDK-ról — rendkívül sokat és dinami­kusan fejlődött, épült, je­lezve német barátaink tö­rekvésének helyességét, bi­zonyítva azt, hogy a békés, alkotó munka meghozza iga­zi gyümölcsét: a fejlődést, az emberek boldogságát. Kaposi Levente A közérdekű beje’ ütések sorsa Hatvanban 268 felszólaló, 145 bejelentés A HATVANI városi ta­nács a közelmúltban értékel te a tavasszai lezajlott or­szággyűlési képviselői és ta­nácstagi választásokat meg­előző jelöfő gyűlések tapasz- • talatait. Megállapították, hogy a választópolgárok (közei kilencezren, jelentek meg a város választókörze­teiben megrendezett jelölő gyűléseken) a közösség érde­keit képviselve nagy felelős-, ségérzettel szóltak a varos fejlesztésével kapcsolatos tennivalókról. A statisztika szerint 268-án szólaltak fel, melyekből 145 tekinthető közérdekű bejelentésnek. Az elhangzott közérdekű beje­lentések feldolgozását szinte a gyűlések után közvetlenül, megkezdte a városi tanács szervezési osztálya, s témák szerint csoportosítva átadta azokat az' illetékes szakosz­tályoknak a szükséges in­tézkedések megtétele végett. A szakigazgatási szervek ugyancsak igyekeztek minél előbb felülvizsgálni az egyes < bejelentéseket, s megallapí- ’ tották, hogy a 145-ből 51 azonnal végrehajtható, erre vonatkozóan rneQ is történt a szükséges intézkedés. / A meglehetősen nagy szá­mú hivatalos akta között la­pozva rekonstruálható, hogy milyen bejelentésekét, javas­latokat tettek a választópol­gárok. s azokra az illetékes szervek milyen intézkedése­ket tettek. Az is tény, hogy a legt öbben a város út- és közmű-fejlesztésével kapcso­latosan tettek különböző konkrét javaslatokat. Kepes Ferencné Vorosilov utcai, Szeliczki József Vasút utcai, Oravecz István Jávorka ut­cai, Kién Zoltán Vasút utcai és Maróti János Dolgozók útjai lakosok például elmon­dották, hogy a Vorosilov ut­cán megépített közút nem jó, mert nem portalamitott. Kér­ték a városi tanácsot, hogy utólag végeztesse el a bitu- menezést is az útburkolaton. Az építési es közlekedési osz­tály f vezetője alig két nap múlva válaszolt is az érin­tett választópolgároknak: be­terveztek a munkálatok el­végzését. csakúgy mint az említett választópolgárok ál- • tál kifogásolt Vasút utcai jár­dajavítást. valamint a Jávor­ka utcai egyirányú közleke­dés bevezetését, amelyeket a IV. ötéves terv során él Is készítenek. Szabó Lajosné Gáspár’ ut­cai lakos a Hegyalja utcai korszerűtlen Vegyesbolt át­alakítását és a periféria meg­felelő színvonalú kereskedel­mi ellátását kérte. A TANÄCS kereskedelmi csoportjának vezetője arról értesítette, hogy az említett vegyesboltot 1974—75-ben a fogyasztási szövetkezet szu­per ÁBC-vé alakítja, ugyan­akkor a cukorgyár előtt már megkezdték az elárusító pa­vilonok építését. Többen fel­vetették (Nagy József né Baj- csy-Zsilinszky utcai és Fischer Mihály Mártírok úti lakosok is) a városi strand és köztisztasági fürdő felújítá­sát, újra megnyitását is. A vízművek ugyanis éppen ez év tavaszán zárta be az egyetlen medencével és né­hány kádas fürdővel üzeme­lő strandot a városban, mert amint a gazdaságossági szá­mításokból kiderült, 46 forint rezsiköltség jutott egy fürdő- zőre, amelyből mindössze 5 forint térült meg a vállalat száméra fürdőjegy címén. Azonban még a jelölőgyűlés után. amelyen az ezzel kap­csolatos felszólalások, beje­lentések elhangzottak, azt válaszolták a választópolgá­roknak, hogy Új-HatVan tér­ségében még ez évben meg­kezdik a fúrásokat megfelelő minőségű és vízhozamú for­rások felkutatására. Ma már erről múlt időben es opti­mistán lehet beszélni, ugyan­is 400 liter percenkénti viz- hozqjnú termálvizet találtak, s mar folyamatban is van a fürdőtelep kialakítása. A ki­viteli munkálatoktól függ, hogy még ebben az évben megnyílik egy úszómedence, s tisztasági, kádfürdő :is Új- Hatvan. területén..; TERMÉSZETESEN meg a közérdekű bejelentések közül sem valósítható meg vala­mennyi Hatvanban sem. Erre a tanács illetékesei ugyan­olyan tárgyilagossággal vá­laszoltak valamennyi állam­polgárnak, mint a. megvaló­sítható javaslatok esetében, Például többen kérték, hogy építsenek új művelődési há­zat a városban. A válasz er­re az volt. hogy nemrégen újították fel a városi tanács kezelésében levő művelődési Hazat, s egyébként is ezenkí­vül még van a MÁV-nak és a cukorgyárnak is egy-egy üzemi művelődési otthona. -Éppen ezért célszerűbbnek az a megoldás látszik, hogy a három — jelenleg egymás­tól meglehetősen elszigetel­ten működő — művelődési intézmény tevékenységét, az anyagi es szellemi, erőket egyaránt, jobban kell kon­centrálni az eddiginél. A MAR EMLÍTETI 145 közérdekű bejelentésből te­hát 51-et azonnal megvalósí­tottak, 61-et pedig bedolgoz­tak a város IV. ötéves tervé­be, s 33 bejelentést pedig anyagi és egyéb technikai okok miatt nem lehet meg­valósítani 1975-ig, sőt néhá­nyat még az ezt követő idő­szakban sem... (t aludi) B. nem tudja, hogy a gon­dolat milyen áttételeken közlekedik az izzadságtól egymásra tapadt haj alatt, de amíg figyeli, ahogy a há­lón túl a másik feldobja a labdát — ez körülbelül hat­nyolc másodpercet vesz igénybe az elütés pillana­táig — tudja, hogy a töb­biek mind őt figyelik! Tud­ja, hogy a Mester, aki hét­éves koruk óta még a léleg­zetvételüket is figyelj a pá­lyán, most lefelé néz maga elé a széken, tudja, hogy most ezt az egy labdát min­denképpen meg kell nyer­ni, mert a csapat most me­gint ott áll a nemzeti má­sodosztály küszöbén és négy­évi állandó balszerencse utón most már nekik kell nyerniük. Tudja, hogy most az edzéseken hajszálnyira begyakorolt ütést fogja al­kalmazni élesen keresztbe, amit nem lehet visszaadni. Tudja, hogy az edzéseken száz közül kilencvenet gépi precízséggel valósít meg. Csakhogy az ember nem gép, ezt B. is tudja és el­veszti a labdát. Aztán az egész mérkőzést. — Hová mész? — a Mes­ter felesége álmosain és mér­gesen néz ki1 a paplan alól, — Be kell húroznom há­rom ütőt. — Most? Hajnali négykor? — Most. Hajnali négy­kor. Nyolckor kezdünk. A mester felesége ci­garettára gyújt, idegesen fújja ki a füstöt. — Elegem volt ebből az egészből. Húsz év óta mást se hallok, csalt ezt a rohadt teniszt. Nincs egy szomba­tunk. egy vasárnapunk. Húsz és óta képtelenek vagyunk elmenni egy nyári hét vé­gén. Unom. Érted ? A mester belebújik a ko­pott melegítőbe, a ruha meg­reccsen széles, hajdani ver­senyektől megizmosodott vál- lain. — Itt van ez a kocsi. Mi­nek vettük? Azért, hogy a teniszezőidet hurcold vele? A mester ezt már nem hallja, évtizedes szakérte­lemmel hajol a teniszütő fö­lé és meghúzza az első ke- gesatjháriy hflgg a fiúk reg­Küzdelem — árnyékban gél jő ütővel tudjanak kez­deni. A mester felesége fel­kel, rágyújt egy újabb ci­garettára, felteszi a rezsóra a teavizet és nekilát szend­vicseket csinálni, Hogy a srácok be tudjanak vala­mit kapni a mérkőzés után. Az izzasztóba minden hé­ten bekerül valaki. Az iz­zasztó — a srácok nevezték el így — a következőkből áll: A soros játékos feláll a pályára, a háló másik olda­lán a mester és az egyik srác 6—6 labdával a kezé­ben irányít. A labdákat másodpercenként ütik a pá­lya különböző részeibe. Az izzasztóban lévő játékos pe­dig egy' órán át rohan, meg­állás nélkül, az egyik sa­roktól a másikig, a hálótól az alapvonalig. Leütés, hát- rafutás, oldalt rohanás, visz- szarohanás, felugrás, leütés, hátrafutás. Az első percek utóin a vö­rös sal^k egységes finom fátyollal vonja be a mezíte­len felsőtestet és az arcot. Negyedóra múlva a testre ta­padt rétegen verejtékcsíkok mosta tiszta csatornák jelen­nek meg, s mire a játékos levegő után kapkodva leül a padra, , a vörös salakot le­mossa a testről szakadó ve­rejték. T. után B. kerül az izzasztóba és a srázadilc lab­da után is úgy fut, mint az első után, mert tudja, hogy a következő mérkőzést most kell megnyerni, itt az iz­zasztóban, mert ha itt kibír­ja, akkor a mérkőzés vasár­nap már az övé. B. rohan, felugrik, üt, visszarohan, ol- •dalt. rohan, felugrik, leüt... vasárnap nyerni kell... a csatornák megjelennek a mellkasán. Az OB III-as csapatbajno­ki Mérkőzések hat egyéni és három páros játékból állnak. A csapat hat játékosból áll. Mind együtt dolgoznak, a napjaik is meglehetősen egy­formák, A meló, utána roha­nás haza. néhány perces já­ték a gyerekkel — a srácok a csapatban csaknem egyidő­sek, egy időben nősültek, — utána fel a biciklire, ki a pá­lyára, sötétedésig edzés és ha nagyon jól ment a játék, egy korsó sört megisznak a sar­ki kocsmában. Aztán reggel a meló, utána rohanás haza és kezdődik elölről az egész. A mérkőzéseket otthon megnézi néhány kíváncsi, akinek éppen a pálya mellett vezet el az útja. Kijön á fő­mérnök, mert szereti a te­niszt, és az igazgató, mert ő is szereti. Általában öten- hatan megnéznek egy ver­senyt, de azt sem végig, mert a pályát betonkerítés veszi körül, s .ebben az izzó vörös salakos katlanban a hőmér­séklet gyakran 35—40 fokig íelszalad. És egy mérkőzés öt-hat óra hosszat is eltart. F., a bányászcsapat volt labdarúgója, Pestre került nagy egyesülethez. Néha ha­zalátogat krémszínű Fiat Coupéján. Ilyenkor a presz- szó előtt a suhancok körbe- állját a sportkocsit és le­gendákat mesélnek F-ről, szó szerint idézve egekig dicsérő mondatokat a róla írt kri­tikákból mert F-ről hasá­bok jelennek meg a sport­újságban. A válogatott teni­szezők évente egy alkalom­mal kerülnek a Népsport el­ső oldalára, ha Davis Kupa mérkőzés van a Margitszi­geten. Ennyi kijár nekik egy évben, egyszer. A fiúk ilyen­kor elteszik az újságot, hogy a mérkőzés után, ha be­szállnak a buszba, hangosan felolvassák egy-egy játék történetét. Ez egy évig tart­ja bennük a lelket. Mire ha­zaérnek az idegenben ját­szott mérkőzésről, a falu fő­utcája már üres, a házak ab­lakai sötétek, legfeljebb a te­levízió szürkés fényei szű­rődnek ki a lehúzott vászon­rolók mögül. Hazamennek, a sportszatyorból kiveszik a nedves melegítőt, az ütőt fel­teszik s jackreny tetejére, aztán csendben bebújnak az ágyba, mert az asszony és a gyerek már alszik. Másnap, vagy harmadnap a megyei lapban valahol apró betűvel megjelenik né­hány sor, hogy megint győz­tek. Az MTS Országos Taná­csának kiadványa. Tervezési és gazdálkodási előírások 1971. Sportegyes ületeknél alkal­mazandó normale. I. kategória: NB I., NB I. B-s labdarúgócsapatok, bir­kózás, súlyemelés, ökölvívás, öttusa, háromtusa, sportágak­nál az I. osztályú verseny­zők. II. kategória: NB I-es, NB I. B-s csapatok, egyéni sport­ágaknál az I. osztályú ver­senyzők, valamint a birkózás, ökölvívás, súlyemelés, öttu­sa, háromtusa sportágak II. osztályú versenyzői és NB Il-es, NB III-as labdarúgó- csapatok. III. kategória: A termé­szetjárók __és az I. II. ka­t egóriába nem tartozó csapa­tok és egyéni sportágak spor­tolói. Az I. kategóriás versenyző reggelijére, ebédjére, vacso­rájára kifizethető 69 forint. A II. kategóriásnak 52 fo­rint, a III-nak 36 forint. Az OB Il-es, OB III-as csapat­bajnokságon játszó tenisze­zők a 111. kategóriába tar­toznak. —j B. elveszti az utolsó lab­dát is az évek óta felgyü­lemlett várakozás izgalmá­ban, az évek óta tartó nap mint nap ismétlődő kemény munka hiábavalóságának tu­datában, a nagy lehetőség el­szalasztásától, a hat és fél órás küzdelemtől idegesen, életében először eldobja az ütőt a pályán. A mester né­zi a frissen húrozott ütőt. és a- tűző napon megtörii a homlokát. Árnyék ritkán van a teniszpályán. B. kezet fog az ellenfél­lel, bemegy az öltözőbe, a többiek ott ülnek sorban a hosszú rácsos pádon, a fehér ingek és nadrágok ledobál­va, a félnapos hajszától, át­izzadt rongyként lehelik ma­gukból a gőzölgő párát. Senki nem szól. A mester nem jön fel az öltözőbe. B. lehajigálja magáról a fehér inget és a nadrágot, alááll a zuhany alá. A többiek vár­nak. Mikor elkészül, együtt bemennek a sarki kocsmába egy sörre. A pultnál ott áll a focisták szőke csatára, egy borostás arcú bányász, a kö­rülötte levő gyűrűben össze­veri hatalmas tenyerét és fá­tyolos hangon kiáltja: — Óriási voltál, Dezső­kéin ... Még nagy ember lesz belőled. Te vagy a csá­szár... A srácok elhúzódnál: a pulttól, kezükben egy-egy korsó sör, még mindig nem szól senki semmit. Felhajt­ják a sört, B. a hóna alá vágja a sportszatyrot és azt mondja: — Dögöljek meg, ha még egyszer teniszütőt veszek a kezembe. A fiú még alszik. A busz kelletlenül krahácsolva be­indul. a mester az első ülés­ről hátranyújtja B-nek a frissen húrozott ütőt. B. az arcához emeli és megpöcköli az ujjával. A húr vékony, üvegszálú hangja magányo­san száll a sporttáskák és a melegítés v állak között. B. ráhajtja az ütőre a fejét. Kezdődik az új csapatbaj­nokság. Kezdődik újra min­den. Ä meló, a srácok, az edzés, az izzasztó, néha egy korso sör és a Mester, aki most az első ülésen szunyó­kál, mert hajnali négy óta húroz, a bajnokság végén majd egy kézszorítással meg­köszöni a játékot. Szigethy András 1071. júliuv K, vas&rnav

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom