Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-04 / 156. szám
w Csák Gyula: „Kéretik nem háborúzni!" A Z utcánk végében építkeznek. Arrafe- í Hé haladva táblát lát az em- [ bee a következő figyelmezte- ! iéssel; „Vigyázat! Építkezés, közlekedés a túloldalon!” j Miután a járókelő ezt el- 4plvasta, egyáltalán nem megy át a másik oldalra, hanem az i alkalmi kerítés tövében ta- j Jűcskol végig a pocsolyán, ami a betonfa! locsolása nyomán keletkezett, i Ha bekukucskálurík a ke- 1 irftésen, óriási mozgó darut j látunk, amelyre feltűnő he- ! ayen piros festékkel felírták: ! UA daru hatósugarában áll- j el tilos!” Három munkás ép- I pest a daru alatt áll és el- | fnélyülten tárgyal valamit, 1 A megállóban villamosra i 3ípek, ahol újra felirat ván j ^A vezetővel beszélgetni ti- í |osr Szóbaállok vele, és í amíg le nem szállók, kedé- i lyesen diskurálunk. Más al- i halommal benyomulok a ko- I esi belsejébe és leülök arra ; a helyre, amely egy kicsi [ géztábla szerint: „Hadirokkant ülőhelye”. A „Terhes : anyák részére” fenntartott | Stelyen gombóccá gyúrt fülű í birkózó üL- Immáron magától értető - 515, hogy benzinkútnál, bástyában, vagy egyéb robbanásveszélyes munkahelyen nyugodtan cigarettára nyújthatok, feltéve, ha meglelem a figyelmeztető táblát, amely szerint: „Dohányozni szigorúan tilos!” Úgyszintén bátran benyithatunk mindenféle ajtón, amennyiben azt látjuk kiírva, hogy „Idegeneknek tilos a belépés!”! P róbaképpen bejártam egy fél ezer munkást foglalkoztató üzemet, s a kapubejárattól az öltözőkön, munkahelyeken, étkezdéken át a kultúrteremig huszonnégy figyelmeztető táblát találtam, ám — természetesen —, alig leltem valakit, aki ügyet vetett a táblákra. Megkérdeztem a budapesti rendőr-főkapitányságot: hányféle figyelmeztető tábla szabályozza a forgalmat? A válasz: hetvenhárom!. Azt is megkérdeztem, van-e olyan közlekedési figyelmeztető jelzés, amelyet még nem sértettek volna meg, s a válasz: nincs. A baleseti kórházban dolgozó orvos barátomnál érdeklődtem: akad-e olyan sérülés, amelyet elkerülhetett volna a páciens, ha a szabály szerint jár el, ha tehát a különféle figyelmeztető feliratok szellemében cselekszik? Azt felelte: szabályszerű viselkedés esetén úgyszólván egyetlen baleset sem lenne. Ugyanezt a választ adták a Legfőbb Ügyészségen Hát nem különös? A „Padlóra köpni tilos !”- tói „A kiállított tárgyakhoz nyúlni tilos!”-ig hozzávetőlegesen, ötezerféle általános érdekű figyelmeztető tábla közé préselve élünk. E figyelmeztetések nagy többsége mindenekelőtt erkölcsi célzatú —, vagyis megsértésük nem jár közvetlen felelősségre vonással, éppen ezért általában megsértjük. Felvetődhet mármost: minek ez a sok tábla? Abban az esetben persze, ha a feliratok szellemében élnénk, meglenne a hasznuk, de hát ugyanakkor az is nyilvánvaló: ha betartanánk a táblák tanácsait, egyáltalán nem kellenének a táblák. Aki lábujjhegyen közlekedik a könyvtári olvasóteremben, az bizonyára kibírná fütyörészés nélkül akkor is, ha nem intené csendre egy falra szerelt felirat. A hiba tehát nem a táblajúlius 4., vasárnap rendszerben, hanem erkölcsi készülékünkben van. Az első táblás ember — mint ismeretes —, Mózes volt Neki támadt az ötlete, hogy bizonyos erkölcsi-magatartásbeli szabályokat táblákra írjon, ám azóta micsoda szédületes „fejlődés” tanúi vagyunk! Az ő két táblára írt tíz tanácsa helyett egyre vaskosabb törvény- könyvek tartalmazzák az együttélés szabályait, olyan roppant mennyiségben, hogy ma már feltehetően egyetlen ember sincs a földkerekén, aki mindet pontosan tudná. Hát még, aki mindet betartaná! Azt, hogy Mózes metódusát kik fejlesztették a két darab táblától a tízezerig, és kik fejlesztik tovább manapság —, nehéz lenne kikutatni. Bizonyára ilyen célra kijelölt intézmények és személyek, akiknek rátermettségében nincs okunk kételkedni Távolról sem akarnék hát szakmájukba kontárkodni, csupán amatőr agytornászként elbíbelődök a gondolattal és belekérdezek a levegőbe: vajon megvan-e a kellő körültekintés a „táblás” erkölcsi témák megragadásánál és kiszögezésénél ? J oggal vélhetnénk ugyanis, hogy a társadalmi együttélés szabályait tartalmazó törvénykönyvekből azokat iparkodnak illetékesek nagybetűkkel kiemelni és megfelelő helyeken kiszögezni, amelyek a legfontosabbak korunkban, amint hogy a maga sajátos tömörítőkészségével Mózes is ezt tette annak idején. Ám e vélekedésre _ gyakran rácáfol a valóság. Megszámlálhatatlan példányban olvasható például közintézményekben, hivatali helyiségekben, hogy: „Oltsd el a villanyt!”, meg „Ügyelj a tisztaságra!”, —, de sehol nem írják ki, hogy „Mellőzd az intrikát!”, vagy „Légy jó mindhalálig!”, holott ez utóbbi figyelmeztetések nyilván sokkal fontosabbak. Ne csodálkozzunk ilyenformán, ha valaki a „Virágot tépni tilos!” felirat szug- gesztív varázsától megijedve nem is tép virágot, ellenben nemi erőszakot követ él a tábla tövében, oly módon félrenevelődve, mint Csehov egyik hőse, aki elhanyagolhatónak találta, hogy bojtos napon rablógyilkosságot követett él, de nehéz szívvel bűnbocsánatot tartott, mert ugyanaz nap szalonnát evett. Korszerű bölcselők szerint az erkölcsiség olyan gondolkozás nélküli reflex-jelenség, amely ösztöneinkben él — persze: már akinek. Legnagyobb cél az életben éppen az, hogy minden ember erkölcsös legyen, vagyis reflexeiben, idegrendszerében hordozza a figyelmeztető táblákat. Azt kellene hinnünk mármost, hogy minden egyéb erkölcsi norma ösztöneinkben él, csupán arra kell még figyelmeztetni bennünket, hogy ne vigyünk kutyát a helyiségbe. Ez bizony va- lószínűtlenül hangzik. Inkább úgy áll a dolog, hogy Mózes kései utódai abból indulnak ki: kicsin kell kezdeni, aztán majd jöhet a inagyobb... Szokjunk hozzá előbb, hogy „Kéretik a lábakat jól letörölni!” — aztán majd azt is megtanuljuk, hogy „Kéretik nem háborúzni!” Hát persze: ez még odébb van. így aztán — bármilyen fájdalmas is —, bele keE törődnünk napjaink táblarakó embereinek realitásába, annál is inkább, mert még a lábunkat sem szoktuk jól letörölni. I sípét csak el kellámul- nunk, hogy micsoda könnyűnek tűnik bár, s mégis micsoda nehéz dolog az általános erkölcsi haladási^,, PIHENŐ (Mohácsi Regős Ferenc rajza) CSUKA ZOLTÁN: 4 hévízi JÓNÁL Ne hagyj el engem, ifjúság mosolygó, kék világa, borulj rám, mint a napsugár e szelíd pannon tájra. ölelj át, mint e gyöngyszínű kerek kis tó, szelíden, s tündérrózsáid nyíljanak szívemben, mint e vízen. Köröskörül, e tó körül csak ifjú arcot látok, ó élet, hintsd el bennem is örök megújulásod. Nincs, nincs öregség, alkonyat, s ha egyszer el kell menni, arcomon tudjam akkor is e bölcs derűt viselni. A sírban sincs más, csak a lét piros, kerengő násza, hiába zúg fel olykor itt Berzsenyi bóreásza. Az imént még nagy csendesség zengett bennem. Hajnalban ébredtem, mert amikor semmi dolgom nincs, elébe megyek az érkező fényeknek. Az udvaron elkésett denevér suhogott el a fülem mellett: négyszer egymás után. Könnyű fűzfa kosár akadt a kezem ügyébe, azzal szűrtem körülötte a levegőt. Nem bírtam elkapni. Aztán, mert gyarló aZ ember, kikémleltem az utcára, nem látta-e valaki a hadakozásomat. Biz1isten nem vélte volna jóra. De senki: se közel, se távol. Csak egy parányi kis béka csodálkozott a különös vadászaton, a harmatos fűben. Rossz vödröt kerítettem, abba ugrasztottam bele. Jó lesz eleven csodának a fiamnak, ki — városi óvodás lévén — még csak képeken láthatott ilyet. Aztán, mert dolog nélkül nem tudok meglenni, fűrészbakra ravataloztam egy tűzre szánt fatörzset Zengje el fölötte dalát a szerszám: vá... ciut.. í vá... ciut,. Ezt a zsoltárt énekli rozsdás kántorom, mert egyebet nem tud. De ezt az egyet nagyon tudja. A strófa végén mér nagyon alázatosan búcsúz- kodik a vén bohóc. Isten fizesse meg a szolgálatát. De mégse! Hiszen nem bírja bevégezni. Asztmás köhögés szakad fel a torkán, fogai csikordulnak, dereka is belerándul. Mint megmart kígyó, vergődik a fűrész lapja. A fában még gyilkos ólom kacag rá acédburkából. Lövedék. Fejszével ácsolom napvilágra. Elhajítom a porba, de visszalopakodik hozzám az igézete. A gyertyán, mely egykor útját szegte, nem törődik vele. Pedig a jel még ott a testén. Kis forradás. Nem érzi. Akkor vajon érezte-e a fegyver tüzes fullánkját?! A folyó partján sok sebet kaptak a fák. Közülük való még ez is. Lassan elfogynak a tűz markában, mint ahogyan a gépfegy verállásoka! is benőtte már a fű. Eső verte, zápor korbácsolta falaikat. hangyák, vakondod. omlasztották beléjük a földet. Már csak az üldözött nyúl tudna meghasalni bennük. Itt fenn az emlékezet sötét vermeiből fel-felvillan még a puskák torkolattüze. S mint amikor üszkös sebet égetnek tüzes vassal, füstölögve kibomlik előttem az az éjszaka... Heten vagyunk: rongyos sereg. Mélyíteni kellene a nyolt föld tetején. Mintha puskák csövei lennének. — Ha bevágnak ide egy gránátot... S a malomkerék forgásával elforog előttem az én kis életem. Káprázat. Semmi az. A lapátokról leszédülő vízcseppekben, úgy érzem, minden benne van: minden ami volt, ami nem lesz többé soha, s ami még lehetett volna. Messze járóik, de a száguldás nemfá^AAAAAAAAAA*/V\AAAAAAA/^AA/VA/V\AAAAAAA/VWVW\/WWVSAAA/WV\AAAAA/<^s í Varga Nándor: í I CIVILISZT gödröt, de nem tanácsos. Kavicsos a föld, a csákány éle szikrát vet, küldi a hangot, s ráfelelnék a fegyverek. Fölösleges idebolondí- tani az aknákat. Amúgy is veretnek erősen; a csőszháztól lefelé, egészen a Pásztor-szigetig. Csak nem valami támadásra készülnék az oroszok? De hol késik a német? Már régen ideérkezhetett volna. Ha elindult. Ha viszont rossz órában indult, nem ér ide soha. — Szabálytalan, hogy lemaradt tőlünk. Kísérő nélkül még soha nem voltunk ezen a helyen. — Ha valami bajunk lesz, ki felel értünk? —- Odanézzeték! Az erdő szélén, ott, ahol a téknőscigányok elhagyott kunyhói térdepelnek, néhány alak csörtet kifelé a bozótból. Keveregnek, ösz- szeszaladnak, majd szétrebbennek, végül beugranak a szélesebb törzsű fák mögé. — Oroszok! — Végünk van! — Vigyázz, meg ne lássanak! — Már észrevették. Lopakodnak fától fáig. — Űristen! A lapátok! — Ne nyúlj hozzá! Most már mindegy. És a lapátok, ásók nyele mozdulatlanul marad a háraszt. Csodálkozom. Már túl lennék a nagy titkok sötét kerítésén? Mibe kapaszkodjak? Ludvo szlovák fiú. Aző nyelvén, értenek az oroszok. — Kajdásszál nékik, hogy ne lőjenek, gyerekek vagyunk- Civilek... — Igaz, igaz. Jó hangulatosan Ludvókám, re ríjál — mozdítják mások is a reménység szitáját. — Nye sztrelajtye, tova- ris! A szél kicsorbítja a felremegő hang élét. — Hangosabban, Ludvó- kám. — Kiszáradt a szám. — Nye sztri... kapná föl Ludvo szavait Tóth Béla és küldené át a katonákhoz, de valaki meghökkenti. — Hátha németek. — Lehet. És akkor orosz beszédre... — Nézd, egyikük fölemelkedik! Most vágj# ide... — Civiliszt, civiliszt — kezdtük kórusban kiabálni. A rémület sugallta ezt a szót, amely eléggé oroszos és németes hangzású egyszerre. A bunker aljára vágódtunk. Onnan hangzott az iszonyatos lárma. — Auf! A bizonytalanság ingová- nyában a szilárd pontot jelenti számunkra ez az egyetlen, nyomorult szó. jreztoly van a német kézé' ben. Mögötte hasalnak hátvédnek hagyott társai. Ő meg csak áll és szívja a füstöt. A felparázsló cigaretta fényénél látjuk, csupa vér a tenyere. Ruliája is el- rongyolódott. Belezavarták őket a drótakadályba. Most eltapossa a csikket, ő lehet a parancsnok, mert ránk szól, dolgozzunk. — Dolgozzunk?! — álmél- kodunk, miközben megszállta Ludvót az ihlet. — Nem lehet, kamerád — himbálta meg alázatosan a szavait Még az orra is a hang ívéhez görbült. — Kő van itt, nézd-e... — markolta elő a bizonyítékot és a tiszt elé lépett. — Kavics... Zörög... Csereg mint a vas -—és két követ a füléhez emelve egymáshoz ütögetett. — Hören... Meghallja ruszki szóidat. Itt vannak a bozótban. — Nix ruszki! — tört ki a német Ludvo bűvöléséből. — Nix ruszki?! — tört ki a fiú is. — Akkor mért pucoltatok ki a gödreitekből!? — Fogd be a szád, Ludvo! Hátha valamelyik megérti! * De az Intelem már elkésett. A parancsnok odakiáltotta a társainak: — Feuer! Üristen! Hol vannak a tár- - saim? Valami köd tollászkodik, szárnyait emelgetve. Lángok libegnek benne. Tényük tompa, mint átlátszó vízben a megbillenő halak fehér hasa. Napsugarak rezegnek át így a szitakötők szárnyán vagy a szélben a kalimpáló falevelek között. Ott... A falevelek között. Fény csurog az ágakon. A levelek árnyékot szitálnak a porba, a fűrészbakra, a gyilkos ólom szürke köpenyére, a meszelt ház fehér falára, a kócos kisgyerekre, kinek lába alatt roppan egy száraz ág, megtörve a varázslatot. Most köszönti örvendezve fiam a rozsdás vödör ágaskodó, kicsi foglyát. Két lábon áll. föl fölugrik, kapaszkodik börtönében Pislogva s béka. Hasonlít Ludvöra, meg rám is egy kicsit: rnmdany- nyiunkra, akik akkor éjszaka a pokol fenékén vergődHtniw; / k Y
