Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-04 / 156. szám

Morzsolt kukoricából tengerparti nyár Szakmunkásavatás Egerben Zsidai Mária kiemelkedő tanulmányi eredményeiért jutal­mat kapott. (Foto: Tóth Gizella) oktatóik becsületes munká­Szombat délelőtt üruntepé- lyes szakmyAkásav&tót tar­tott az egri 212. számú Ipari Szadnrmnkásképaő Intézet az egri Gárdonyi Géza Színház­ban. Ez évben 64 szakmában 1800 fiatal végzett az inté­zetben. Néhány perccel . 10 óra után a Himnusszal kezdetét vette az ünnepség. A Vas-, Fém- és ViUamosenergáa- ipari Dolgozók Szakszerveze­tének területi szervezője, téliek területi szervezője, Rózsavölgyi Géza üdvözölte megyénk párt- és állami ve­zetőit, és Bagics Lajost, a szakszervezeti központ kép­viselőjét. A megnyitó után Kame- niczky Antal, a 212. számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet igazgatója mondott be­szédet. Visszaemlékezett az eltelt három esztendőre és hangsúlyozta, hogy megyénk­ben egyre jobban megbecsü­lik az ifjú szakmunkásokat A Heves megyei szakmun­kás tanulók kemény munká­val és szorgalmas tanulással érdemelték Iki ezt a megbe­csülést. Kameniczky Antal tolmácsolta a fiatal szak­munkásoknak Lázár György munkaügyi miniszter üdvöz­letét is. Az ünnepi beszédet köve­tően Bagics Lajos jutalma­kat adott át 34 ifjúmunká: nak. A pénzjutalom mellett néhányan egy-két hetes bel- és külföldi üdülőjegyet is kap­tak. A tanárok és Oktatók közül többek között kitüntet­ték Szepesi Lajost, az egri 212. számú Ipari Szakmun­kásképző Intézet igazgató- helyettesét és Bíró LászlóL a Mátravlctéki Fémművek oktatóját is. A vasasszakszer­vezet díját Bojtos Sándor tanár kapta. A jutalmazás után Nagy Mára, most végzett szaík- .munkáslány köszönte meg társai nevében tanáraik és ját. A műsor hivatalos része az I n tern aei áriáiéval ért véget, majd a vasas szakszervezet művészegyüttese lépett fél az ifjúmunkások tiszteletére rendezett műsorban, (p. s.) Jól helytálltak a maturálok A nappalt tagozaton ma­turált mintegy 50 ezer diák F. napokban kapta kézhez érettségi bizonyítványát. A vizsgaeredmények részletes értékelése, a tantárgyankén­ti elemzés hosszabb időt igé­nyel, a gyorsmérleg azon­ban már elkészült. Erről a Művelődésügyi Minisztérium illetékesei a következőket mondták az MTI munkatár- sának. — Becsülettel, jót helyt­állt a nem könnyű próbaté­telen a fiatalok többsége. Az írásbeli dolgozatok és a szóbelin élhangzott feleletek a diákok sokoldalú, alapos fel készültségéről tanúsko d­tak, s arról, hogy sókat fej­lődtek a tananyag gyakorla­ti alkalmazásában. Ami pe­dig a részleteket illeti, a ma­gyar irodalom anyagát ma­gas színvonalon sajátították el a fiatalok mind a gimná-i ziumokban, mind a szaikkö- zépiskolákban. Feleleteik azt bizonyították, hogy otthono­sak a tantárgyban, egyaránt érdeklődnek a klasszikus és a mai irodalom iránt, örven­detes, hogy az előző évekhez képest növekedett azoknak a száma, akik jó kifejező­készséggel rendelkeznek, elő­adásmódjuk gördülékeny, él­vezetes. Figyelmeztétő azon­ban a tanároknak és a kö­vetkező évfolyamok diákjai­nak, hogy a helyesírási sza­bályok ismerete a végzősök körében sem mindig tökéle­tes, célszerű. . tehát erre még a középiskolában is fo­kozott gondot kell fordítani. — A szakközépiskoláikban most érettségiztek először az új vizsgaszabályzat szerint. Helyesnek bizonyult az a mi­niszteri intézkedés, amely csökkentette az érettségi tárgyak szánját ebben az is­kolatípusban. Matematikából megszűnt a szóbeli vizsga (csali annak kellett szóbeliz- nie, aki elégtelen dolgoza­tot írt), így a jelöltek több időt, energiát fordíthattak más elméleti tárgyakra, ami az eredményekben is tükrö­ződött Dicséretet érdemlő jártas­ságot bizonyítottak a szak­középiskolák végzősei politi­kai gazdaságtanból, de más szakmai tárgyak esetében is magabiztosan választottak a tételekben megfogalmazott kérdésekre, jól alkalmazták elméleti ismereteiket a gya­korlati feladatok megoldásá­nál. A közgazdasági 'szakkö­zépiskolák tanulói — amint azt a vizsgák igazolták — az életben jól használható szin­ten sajátítják el a gyors- és gépírást is. Egyre inkább be­bizonyosodik, hogy a szak- középiskolák korszerűen kép­zett, középfokú szakembere­ket adnak a népgazdaságnak. Az eredmények mögött — mutattak rá a minisztérium illetékesei — kétségtelenül ott van a szaktanárok hiva- tásszeretete, odaadó műhibá­ja, négy év áldozatkész okta­tó-nevelő tevékenysége. (MTI) Opálos víztükör, arányló homok a tengerparton. Für­dés, vízibiciMizés naphos­szat. Este tánc, s jókedvű ne­vetés, mely a mennyboítot ostromolja. Három tucat ka- rácsondi fiatal Várnában. — Ez nem igaz. Csalás az egész. Hogy az ördögben si­került nekik? Akik kívül állnak az ifjú­sági klubon, ma is hitetlen­kedő mondatokat vágnak egymás fejéhez. Pedig egy éve már, hogy lezajlott az út. ★ Persze, ez vajmi kevés ab­ból a sok-sok élményből, eseményből, sikerből, mely a karácsondi klub tizenhárom éves múltjához fűződik. Rá­adásul 1957-ben, amikor elő­ször kürtölték össze a falu fiataljait, hogy csinálni kel­lene valamit, ne teljenek üresen a napok évről évre: éppen olyan nehezen indul­tak. a dolgok itt, mint bár­mely másik helyen. Hogyan lett mégis immár kétszer „kiváló klub” a ka­rácsondi? Ott kezdeném, hogy Her- nádiné, .ki már akkor ta­nácstitkár volt, kezdettől fogva fantáziát látott a do­logban, s miaga noszogatta a művelődési otthon vezetőjét, meg az ifjúsági szervezetet a klub működtetésér« Ugyanakkor pénzzel támo­gatta a tanács a klubot, s ez a jó szokása máig megma­radt. Az idén például 40 ezer forint áll rendelkezé­sükre a tanács folyószámlá­ján. Időközben, természetesen, sokat változott a világ a mű­velődési otthon falai között, ahol szállást kaptak a fiata­lok, Míg a „hőskorban” gon­dot jelentett, mire üljenek le, ha irodalomról akarnak beszélgetni, vagy lemezhall­gatás 'következnék, most szinte főúri kényelem fogad­ja a belépőket. Piros fote­lek, zöld puffok, az asztalok körül. A falakról kovácsolt­vas lámpák hintenek han­gulatos fényt a szobabelsőre. S a sarokban rádió, lemez­játszó, televízió várja a hét öt napján a falu fiataljait. Szám szerint hatvanak Mert ennyi a bejegyzett, havi 10 forintos díjat fizető ifjú a klubban. ★ Olykor azonban szűknek bizonyul a helyiség, mert egy-egy foglalkozásra, vetél­kedőre, barkóthbára vendé­geket is hoznak magukkal a klubtagok. Ez kisebb baj. Nem tiltja a működési sza­bályzat sem, mély egyébként igen szigorú, s komoly kö­vetelményeket támaszt a tag­sággal szemben. Például for­gassa szorgosan a szomszéd teremben működő községi Pongrácz György: Minden vasárnap a szövetkezetben dolgoztunk... könyvtár köteteit, olykor be is számoljon társainak ol­vasmányélményéről. Visel­kedjék kulturáltan. Tiszta, rendes legyen az öltözéke. S ne vonja ki magát azok­ból a feladatokból, amelye­ket a klubvezetők a tagság elé tűznek. — Ilyen program volt a tavalyi bolgár útnak is, il­letve a hozzá kapcsolódó többrétű munka — mondja Pongrácz György klubveze­tő. zsebében a nemrégen megszerzett működési en­gedéllyel. — Volt. aki piikto- rolta a klubszobákat, mások villanyt szereltek. Vasárnap pedig mentünk mindannyian a Kossuth Termelőszövetke­zetbe bérmunkára. Rengete­get morzsoltunk. A várnai út költségeinek .jó része ebből, meg az összespórolt klubtag­díjakból jött össze. De a szövetkezet munkánkon felül A NAGYT AGYAI Vihar­sarok Tsz irodájában beszél­gettünk Kolozsvári József tsz-elnök és Tóth Jánosné tanácselnök társaságában Bállá Jánossal, a községi népi ellenőrzési csoport 72. éves vezetőjével. Már maga az évszám közlése meglepett: a 72 esztendő említése, ugyanis Bállá János megje­lenése kevés okot ad e ma­gas korra. Ami a munkáját illeti, így beszéltek róla a község vezetői: — Sok fiatalnál elkelne ez a lelkesedés. — Magát hajtja — máso­kért. Ezt az utóbbi megjegyzést a tsz-elnöktől hallottam, pe­dig nem is olyan régen a községi népi ellenőrök éppen a szövetkezetben végeztek nagyszabású vizsgálatot, s az elkészült jegyzőkönyv nem a legdicsérőbben szólt egyné­hány jelenségről. Többek kö­zött a növénytermesztőknél megállapította, hogy az ott dolgozó 22 nőnek csupán egyetlen mosdótála és egy törülközője van, hogy szűk, a pihenésre alkalmatlan he­lyiségben ebédelnek, hogy nincs fűtés stb... A szövet­kezetben végzett nagyszabá­sú vizsgálat eredménnyel járt, a vezetők hamai'osan felszámolták a hibákat — ma már nincs ok panaszra. Ugyanígy egy helyi népi el­lenőrzési vizsgálat oldotta meg végre, és jól, a község kenyér- és húsellátásának a problémáját. AZ ÖT EMBER — Berecz Bélané, id. Szén János, Macz János, Birényi József és Bál­lá János — vizsgál; tanács­kozik, bírál, dicsér (a népi ellenőrök dicsérnek is!) és intézkedéseket követel. Meg­kérdeztem Bállá Jánostól, hogy vajon van-e tekintélye a községben a népi ellenőr­zési csoportnak? — Ha valamelyikünk megy valahová, mindjárt mondják: „jó lesz vigyázni, jön az el­lenőrzés ... Persze ez csak is támogatta az utat, miként vállalta, hogy még ebben az esztendőben szőnyeggel, fo­telekkel, asztalokkal, bár­pulttal rendezi be nekünk az előcsarnokot... És keli ez! így nem járnak el innen na­gyobb, kulturáltabb helyek­re, így maradnak meg a fiata­lok a falunak, a szövetkezet­nek. Igen hasznosnak. bizonyult Karácsondon a „Barátság 1970” elnevezésű, falvak közötti klubtalálkozó. Kéthe­tenként más-más községben jött össze Karácsond, Gyön­gyöstarján, Adács, Gyön­gyöshalász fiatalsága, s küz­dött meg egymással különbö­ző művészeti ágakban, szak­mai tudnivalókban a kitű­zött ’díjért. Most folytatódik a verseny, csak új partne­rekkel, a KISZ nyolcadik kongresszusának jegyében. Július 25-től. szintén kéthe­tenként, Hort, Visznek, Gyöngyöspata népes csapa­taival találkoznak a kará- csondiak, abban a remény­ségben, hogy legtöbb pontot szereznek ismét az értékes serlegért folyó csatában. ★ Terveikhez tartozik még, hogy komolyabb zenei al­kotások felvételeivel kivált­ják bővíteni lemeztárukat S új vonás: mivel a váloga­tott versenyző, Kurucz Ist­ván ittjárta óta nagyon meg­nőtt az érdeklődés fiúk, lá­nyok közt a műszaki sportok iránt, az ősztől minden kedd estén a karácsondi motoro­soké lesz az ifjúsági klub. Íme, vázlatosan, egy jól működő ifjúsági klub múlt­ja, jelene, jövője. Lejegyez­tük, mert Hevesben sok felé példát vehetnének a kará- csondiaktól mind a fiatalok, mind pedig azok a vezetők, akikre a fiatalság ügye tar­tozik. (moldvay) tréfa, hiszen túlságosan nagy baj eddig — hat éve veze­tem a csoportot — nem for­dult elő. Tekintély? A köz­ségi pártszervezet és a ta­nács vezetőivel közösen dol­gozzuk ki a rnunkatervef. s necsak ebben segítenek min­ket, hanem a terv végrehaj­tásában is, s ez már megfo­galmazza munkánk tekinté­lyét .Alkalmainkint a tanács végrehajtó bizottsága előtt is beszámolunk tapasztaltaink­ról. Ügy érzem, a község ve­zetői igénylik a csoport se­gítségét, támaszkodnak véle­ményünkre — a közös mun­kából csak így származhat eredmény. Arra persze vi­gyáznunk kell, hogy a vizs­gálat ne váljon szőrszálha- sogatássá és arra is, hogy az illetékes szervek érezzék. elsősorban segíteni akarunk. — Mit vizsgálnak a kö­zeljövőben? — Ellenőrzést tartunk a községi tanács felújítási munkálatainál, ezután ellen­őrizzük a termelőszövetke­zetben a betakarítást, a ter­mény tárolását és értékesí­tését, később pedig a község kereskedelmi egységeiben az áruellátás helyzetét vizs­gáljuk. Ez egyébként a má­sodik féléves munkater­vünk. SOK VIZSGALATI téma .része más, például a járási népi ellenőrzési bizottság vizsgálatai anyagainak is. Így alakul ki a sok részr bői — minden községbej! van népi ellenőrzési csoport. — az egész, s ennek ered­ményeit és'zre is vehetjük. Alapfokon dolgoznak, de — éppen a tapasztalatok bizo­nyítják, egyenként is, Ösz- szességben is — az ered­mény már felső fokban mér­hető. — Az a fontos — mondta Bállá János —, hogy elége­dett emberek éljenek a köz­ségben. Ez a cél megéri a munkát. flnt4 Menő fiatalok Alig múlt tizenhét eves, és már ő a császár. Ahogy mos­tanában mondják a fiatalok: ő a Jani. Degeszre tömött pénz­tárcával jár, hanyagul szórja a százasokat, kijelenti, hogy neki ugyan a Trabant nem kell, inkább vár még egy évet és akkor vesz egy Folkszit. Az már autó. Fölényesen nézi a kis varrólányokat, akik kipirult arccal, idegesen nevetnek rá. Tudják ugyan, hogy reménytelenül, mórt egy ilyen menő fiatal legfeljebb a gimistákkal áll szóba. Ez a jól ápolt és meglehetősen erős anyagi bázissal ren­delkező ifjú ember pedig nem más, mint pincér. A mai hi- vatalos elnevezés szerint felszolgáló. Kineveti azokat, akik a suliban biflázzák a latint, izzadnak a matekkal, verklizik az évszámokat, és az minden álmuk, hogy bejussanak az egye­temre. Es akkor mi van? Megszerzi az orvosi diplomát, kikerül valamelyik vidéki kórházhoz, és a kezdő fizetése még arra sem elegendő, hogy egy valamirevaló ruhát csináltasson be­lőle. Pedig már legalább huszonnégy éves, és ebből tizen­nyolcat magolással töltött el, miközben kilyukasztotta lega­lább tíz konfekciónadrág ülepét, megevett legalább százhúsz kiló avas szalonnát és kétezerhat szász kiló ragacsos kenye­ret, de randevúra nem mert elhívni egy lányt, mert talán még egy duplát sem tudott volna fizetni neki. Doktor ur!... Ö pedig pincér, tizenhét éves és havonta két és fél—há­romezer forintot keres meg. Gürizik ezért- ugyan, de talán az orvos nem gürizik? Nem beázélve arról, hogy egy egyetemei végzett diplomás lényegében az életéből elvesztett hét évet hozzá képest. Azért, hogy legyen egy diplomája. Kiábrándító, de nagyon racionális érvelés és gondolatsor volt ez eddig. Még azok a fiatalok is hajlamosak így beszél­ni, akik szorgalmasan készülnek az érettségire, akik egyete­mi végzettség nélkül el sem tudják képzelni az életüket. És bosszankodnak és értetlenkednek. Nem is ok nélkül. Amikor a GYÖNGYSZÖV igazgató-elnöke, Csemyánszky Tamás a városi tanács vb-ülésén elmondta Gyöngyösön, hogy mmtmnnlráiYmulfímt tmlMr -v iskola után wftr 2,2-es átlaggal is felvesznek, mert nincs miben válogatniuk, de ezek a fiúk inkább csak pincérek akarnak lenni, mivel ott van pénz, mindazok meghökkentek egy pillanatra, akik ezt a beszámolót hallották. Mit lehet ilyenkor tenni? Elmarasztalni a körülményein­ket és felelőtlenséggel vádolni a fiatalokat? Nem volna ér­telme. Látni kell: az embereket elhatározásaikban nem mindig az anyagiak vezetik. Látszólag társadalmi igazságtalanság, hogy egy tizenhét éves pincér havonta háromezret vágjon zsebre. De gondoljuk meg: aki tanár, akar lenni, nem megy el pincérnek. Ez is fontos! Lehet, hogy a „menő" pincér sem dicsekszik minden társaságban azzal, hogy ő pörköltet és fél deci rumokat cipel sajgó bokákkal órákon át, és kénytelen lenyelni egyik-másik „kedves” vendég kevésbé kulturált megjegyzéseit, mert ilyen dolgokon is múlik a borravaló nagysága. És van ember, aki még annak a gondolatába is belepirul, hogy ő bárkitől, bár­mikor, bármiért borravalót fogadjon el. Mert ilyen is van. A pénz fóntos eszköz. Egyeseknél talán maga a cél. Ha egyre inkább azt tudjuk elérni, hogy mindenki csak az elvégzett munkája után jusson pénzhez, akkor ezzel már sokat tettünk. A munka pedig mindig tiszteletre méltó. Akár orvosi, akár felszolgálói, akár csomagkihordói munka, is le­gyen az. A maga helyén, mindre egyaránt szükség van. Talán az sem tűnik különösnek, hogy minél jobban élünk, annál több pénzt kell adni majd azoknak, akik a ,.kellemetlenebb” munkákat végzik. Takarítónőnek, utcaseprőnek, segédmun­kásnak. Mert ilyenek egyre kevesebben lesznek. A menő fiatalok degeszre tömött pénztárcája talán cso­dálkozásra, sovargasra késztethet nehány kamaszt. Ha eniö- gött a zizegő százasköteg mögött munka van, akkor nem fogják irigyelni érte a „Janit". Hogy munka nélkül senki se juthassan még egyetlen forinthoz sem, az viszont már raj­tunk múlik. Végül is: mindig voltak divatos szakmák. Néhány évvel ezelőtt még a tv-szerelőket csodálták. Ma talán a pincére­ket. De hát azért orvosira mégis többen jelentkeznek, mint pincérnek és a Balaton mentén is sokkal több a pihenő, üdü­lő ember, mint ahányan lángost sütnek. És ez így van rendjén. feyl mc&ádr) Alapfokon, de - nem alapfokon Nagyiálya népi ellenőrei

Next

/
Oldalképek
Tartalom