Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-04 / 156. szám
AZ ESKMENTEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: t Colombo olasz mlnlszterelnöfc londoni tárgyalásai — A máltai kormány lemondta az amerikai flotta látof gatását KEDD: Nyilvánosságra hozták a bolgár választások eredményét — Izraeli csapatok betörtek libanoni területre SZERDA: A görög külügyminiszter látogatása Szófiában — Az ame- , rikai kémszervezet főnöke Izraelben tárgyalt > CSÜTÖRTÖK: ' Kicserélték Moszkvában a szovjet—egyiptomi szerződés ratifikációs okmányait — Üj rendezési tervet terjesztett elő Párizsban Binh asszony > PÉNTEK: Eltemették a hősi halált halt szovjet űrhajósokat — Kissinger Saigonban, Agnew Szöulban tárgyalt — Befejezte ausztriai látogatását Losonczi Pál > SZOMBAT: Üjabb francia nukleáris kísérletek Mururoa ko raliszigetnél a Csendes-óceánon Vihar Máltánál, vita Vietnamról így látta a hetet kommentát őrünk, Pálfy József: A héten tovább gyűrűzött * földközi-tengeri politikai vihar a kis szigetország, Málta körül. Közben meghozta a posta címemre azonsat a brüsszeli újságokat, amelyek — a NATO politikai—igazgatási központja Brüsszelben lévén — különösen részletesen ismertették a máltai botrány előzményeit, no meg várható következményeit. Ezért tartom érdemesnek visszatérni az •úgynevezett Birindelli-ügy- a*. Birtndelli admirális s NATO dél-európai haditengerészeti erőinek parancsnoka volt, főhadiszállását Málta szigetén rendezte be. A hét évvel ezelőtt függetlenné vélt ország lakóinak nagyobb része azért is görbe szemmel nézett rá, mert köztudomású volt az olasz tengernagy fasiszta múltja. Málta pedig a második világháborúban hősiesen állott helyt az olasz és a német fasiszták meg-megújuló támadásaival szemben. Ami nem sikerült Birindellinek, mint Mussolini tisztjének, az sikerült neki, mint a NATO magas rangú parancsnokának: ott parádézhatott Málta kikötőjében... Málta 1800-tól 1964-ig angol birtok volt, pontosan hét esztendeje ütötték nyélbe az alkut, amelynek értelmében a függetlenség elnyerése után még tíz évig brit csapatok maradhatnak a szigeten, La- valletta hadikikötője az angol hadihajók támaszpontja lehet. Nagy-Britannia a NATO egyik tagállama, ez a tény azonban aligha igazolhatta, magyarázhatta, hogy az észak-atlanti szövetség haderejének egyik parancsnoksága — ama bizonyos Birindellié — éppen a szigeten üsse fel hadiszállását. A magyarázat más. Sokkal inkább kézenfekvő. Málta a Földközi-tenger két medencéje között kulcshelyzetet foglal el, ellenőrizni képes Szicília és Tunézia között a í'öldközi-tenger keleti és nyugati részének átjáróját. Közel van Líbiához csakúgy, mint az .Egyesült Arab Köztársasághoz, következésképpen a Szuezi-csatomá- hoz... Birindelli admirálist fasiszta múltja nem intette szerény magatartásra. Az a bizalom, amellyel közvetlen fölöttese, az amerikai Rivero tengernagy, a NATO teljes dél-európai haderejének főparancsnoka viseltetett iránta, vérszemet adott neki és nagy-nagy kedvet a politizálásra. Az olasz fasiszta tengerész hivatva érezte magát arra, hogy nyilatkozatokkal fokozza a NATO elkötelezettségét — Izrael mellett! E mellett természetesen indokoltnak tartotta, hogy újabb meg újabb — száj hősködő — támadásokat intézzen a szovjet flotta földközi-tengeri jelenléte ellen. E két politikai célja együtt jutott kifejezésre abban a nyilatkozatban is, amely az izraeli Maariv című. lap hasábjain jelent meg. Már ekkor robbanhatott volna a politikai bomba, de ekkor még Málta korábbi reakciós miniszterelnöke, Giorgio Borg Olivier szemet húnyt az eset fölött. Nem úgy Dominic („Dom”) Mintoff, a munkáspárt vezetője, aki éppen ekkor járt a választási harc kellős közepén. Mintoff nem válogatta meg szavait. A NATO- parancsnokot, az olasz tengernagyot nyíltan „fasisztának” bélyegezte és kijelentette, hogy ha a munkáspárt győz a választáson, Birindellinek nem lesz sokáig maradása Máltán. így is lett... Több -is történhetik-e? A nyugati fővárosokban nagy riadalom támadt, amikor a munkáspárt győzött. Az angol nagykövet már kerek egy héttel Birindelli máltai kiutasítása előtt tájékoztatta a NATO állandó tanácsát a várható fordulatról. A nyugati sajtó propagandagépezete pedig megkapta az utasítást: eltúlozni az eset jelentőségét... a „szövetségesek ellenkezőjére fordítását” kezdték jósolni, magyarán azt, hogy — a NATO hadihajói helyébe szovjet hadihajók futnak majd be Málta kikötőjébe! Erről, azt hiszem, nincs szó. Az új máltai munkáspárti kormány vezetői személyes bosszújukat töltötték ki az olasz fasiszta tengernagyom és ugyanakkor kérdésessé tették a NATO-pa- rancsnokság megmaradását, csakúgy, mint a brit csapatok állomásozását. Viszont nyilvánvalónak látszik, hogy új feltételekkel, magasabb bérleti díjak megfizetése esetén őfelsége hadihajói és katonái továbbra is birtokukban tarthatják a támaszpontot S talán még a NATO jelenlétére is találnak átmenetileg jogi alapot A hangsúly azonban — az átmenetileg kifejezésen van! A máltai fejlemények újabb bizonyítékát szolgáltatják a földközi-tengeri erőviszonyok új alakulásának. Elképzelhető lett volna tíz-tizenöt évvel ezelőtt, hogy egy ilyen parányi ország (319 négyzet- kilométer, 350 000 lakos) kihívást intézzen olyan nagyhatalom, mint Nagy-Britannia és olyan erős katonai koalíció, mint a NATO ellen? Történt pedig mindez — hadd emlékeztessek rá — egyidőben azzal, hogy Moszkvában kicserélték a szovjet —egyiptomi szerződés ratifikációs okmányait. A Szovjet- - unió és az EAK barátsági és együttműködési szerződése, amely 15 évre írja elő a két országnak a minden eddiginél szorosabb együtthala- , dását, ezzel az aktussal életbe lépett. Jó hírt hoztak a héten Párizsból is a távirógépek. A vietnami konferencia 119. ülésén Nguyen Thi Binh asz- szony, a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány külügyminisztere, • a DIFK küldöttségének vezetője új, hétpontos rendezési tervet terjesztett elő. Tárgyilagos nyugati megfigyelők véleménye szerint is a DIFK új kezdeményezése olyan rugalmas fórmában történt, hogy elméletileg' lehetővé ten•• Ünnepségek Jugoszláviában A népfelszabadító háború évfordulóján BELGRAD: Kocsis Tamás, az MTI tudósítója jelenti: Jugoszláviában országszerte ünnepségeket, megemlékezéseket rendeznek a jugoszláv népfelkelés 30. évfordulója alkalmából. A Jugoszláv Kommunista Párt Politikai Bizottsága 1941 július 4-én hozott határozatot arról, hogy szervezett fegyveres akciót indít a Jugoszláviát megszálló náci csapatok és szövetségeseik ellen, s partizánháborút szervez Jugoszlávia szabadságának és függetlenségének visszaszerzésére. A szocialista forradalommá fejlődő népfelkelés és népfel szabadító háború évfordulója tiszteletére rendezett belgrádi ünnepi ülésen részt vett Tito marsall, jugoszláv államfő, a Jugoszláv Kommunisták Szövet1971. július 1« vasárnap ségének elnöke is. Mariján Cvetkovics, a Jugoszláv Harcosok Szövetségének elnöke az ülésen mondott beszédében rámutatott, hogy a háború idején Jugoszlávia lakosságának több, mint 11 százaléka elpusztult. Csak a jugoszláv hadseregnek 305 ezer halottja és 425 ezer sebesültje volt. Megemlékezett arról, hogy „amikor a vörös hadsereg elérte határainkat, egységeinkkel vállvetve felszabadította országunk keleti részét és Belgrad városát,” s hozzátette, hogy a 3. ukrán front parancsnoksága alatt bolgár egységek is részt vettek a jugoszláviai harcokban. Joszip Broz Tito az évforduló alkalmáv al adott nyilatkozatában kijelentette: „a forradalom 30. évfordulóját ünnepelve, — azt a forradalmat, amely alapjaiban megváltoztatta népeink és nemzetiség-nk történelmének folyás.— a háború utáni szocialista fejlődésben kivívott nagy győzelmünket is ünnepeljük, amely által hazánk teljesen átalakult. Ez új alkotó tevékenységre serkenti dolgozóinkat és csatasorba állítja őket azoknak az akadályoknak és nehézségeknek gyorsabb leküzdéséért, amelyekkel társadalmunk szemben találja magát.” A jugoszláv államfő sfkra- szállt az önigazgatásra épülő jugoszláv szocialista társadalom további erősítése mellett, s hangoztatta: „ez egyúttal szükségessé teszi a küzdelmet mindaz ellen, ami veszélyezteti társadalmunk gyorsabb és haladó fejlődését. a harcot a nacionalizmus és sovinizmus, a szű'k- látókörűség és a bezárkózás minden megnyilvánulása éllen”. Tito leszögezte: „e nagy feladatok megvalósítása végett elsősorban a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége egységére van szükség, amelynek minden tekintetben történelmi küldetésének magaslatán kell állnia. Ugyanilyen mértékben szükség van a dolgozók egységére is, mert törekvéseiket és érdekeiket csakis az erős és egységes szocialista Jugoszláviában érvényesíthetik”. Elítélik Nagy-Britanniát Tárgyalások Rhodesiával mé Nixon számára a 7Yes” tómondását ... A dél-vietnami politikai megoldás keresésében a DIFK azt javasolja, hogy Saigonban alakuljon új kormány, amely aztán az ideiglenes forradalmi kormánnyal folytatandó tárgyalások utám a DIFK elemeivel egyesülve egy „a népi egyetértésen alapuló, új kormánnyá” válna... Egyformán szó van a DIFK rendezési tervében az amerikai csapatok kivonásáról és ezzel párhuzamosan az amerikai hadifoglyok szabadon bocsátásáról. (Tudjuk, hogy Nixon propagandája nagy hűhót csap a VDK és a DIFK kezében levő amerikai hadifoglyok sorsa körül, álszent módon emberiességi szempontokat emlegetnek, feledve azt, hogy a napalmbombák, á My Lai tömegmészárlások vajmi kevés emberiességre vallottak...) Az amerikai sajtó egyes lapjai ismét közölhetnek leleplező dokumentumokat, miután a legfelső bíróság többségi ítélete szabaddá tette az okmányok megjelentetését. Egy-két megjegyzés idekívánkozik. Ne higgyük, hogy „jó” amerikaiak és „gonosz” amerikaiak harcának tanúja itt a világ. Arról van csupán szó, hogy az amerikai monopóliumok egy része saját profitlehetőségeinek csökkenésétől félve a vietnami háború befejezését szeretné elérni. A rendelkezésére álló óriási politikai és propagandaeszközök birtokában még ilyen harctól sem riad vissza, mint a titkosnak tekintett okmányok közlése. Ami azokban van, számunkra nem új. Vissza lehet lapozni a világsajtóban — a magyar lapok 1965-ös számaiban is —, a mai leleplezések már akkor megtörténtek. Most csak okmányszerű bizonyítást kapnak. Ami persze hat év'múltával is nagy dolog. Az ENSZ gyarmati kérdésekkel foglalkozó különleges bizottsága pénteken 18 szavazattak ellenszavazat nélkül és két tartózkodás mellett határozatot fogadott el, amely elítéli Nagy-Britan- niát, mert kormányközi tárgyalásokat kezdett a rhode- siai fajüldöző rendszer vezetőivel a két ország közötti vitás kérdések rendezéséről, ahelyett, hogy hatékony intézkedéseket tenne a törvénytelen rendszer felszámolására. A határozat ismételten felszólítja a londoni kormányt, hogy késedelem nélkül A Dom Mintoff vezette új munkáspárti kormány tájékoztatási irodája nyilatkozatot tett közzé, amelyben leszögezi, hogy érvénytelennek tekinti a Nagy-Britan- niához fűződő „védelmi” szerződést. „Semmi kétség nincs afelől, hogy a nemzetközi jog értelmében az 1964-ben kötött szerződés 1967. óta hatályon kívijl van, s ezt Nagy- Britannia sem vonta kétségbe soha, semmiféle bíróság előtt”. A nyilatkozat megállapítja, hogy Borg Olivier nacionalista párti miniszterelnök 1967-ben a parlament előtt felmondta a „védelmi” szerződést. Ezt követően London új szerződést terjesztett elő, ezt azonban a máltai kormány soha nem írta alá. A szigetország előző mikezdjen konzultációkat a Rhodesia afrikai lakosságát képviselő politikai pártokkal, s tegye meg a szükséges intézkedéseket a többségi uralom megteremtése érdekében. A bizottság javasolja, hogy a Biztonsági Tanács, amely 1968-ban elrendelte a kötelező érvényű szankciókat Rhodesiával szemben, vegye fontolóra, hogy az ENSZ alapokmánya. érteimében milyen további eszközök állnak rendelkezésére a fehértelepes rendszer visszaszorításániszterelnöke, Olivier azonnal nyilatkozatban reagált a kormány bejelentésére. Kijelentette, hogy Mintoff kormánya létfontosságú kérdésekben a „parlament jóváhagyása nélkül dönt" és hogy külpolitikáj árvái „veszélyezteti azt a demokráciát és szabadságot”, amelyet az ország a nacionalista kormány vezetése alatt „élvezett”. ★ A Pravda nemrégiben Máltán járt tudósítója a lap szombati számában felhívja a figyelmet arra a fenyege- tőzési és nyílt zsarolási hadjáratra, amelyet a NATO az ország ellen indított. A máltaiakat azzal ijesztgetik, hogy szovjet hajó földközitengeri jelenléte állítólag fenyegeti a szigetországot. Érvénytelen a Nagy-Britanniához fűződé „védelmi” szerződés Máltai nyilatkozat McNamara — aki „héjából galambbá” vált NEW YORK (MTI): A Pentagon titkos dokumentumainak a New York Times által szombaton közölt hetedik részlete rávilágít, hogy McNamara akkori hadügyminiszter hogyan .vált „héjából galambbá” anélkül, hogy sikerült volna rávennie Johnson elnököt a visz- szakozásra. McNamara megkísérelte, hogy 1966. októberben meggyőzze az elnököt, hogy a' VDK bombázásának megszüntetésével törekedjen a konfliktus politikai rendezésére. Johnson azonban csak 17 hónappal később betett véget a bombázásoknak. 1967. májusban a hadügyminiszter azt javasolta az elnöknek, hogy járuljon hozzá a DNFF tagjait is magában foglaló dél-vietngmi koalíciós kormány megalakulásához. Johnson nem vette figyelembe a javaslatot. A Pentagon tanulmánya azonban nem fejti ki, vajon McNamara e véleménykülönbségek miatt‘mondott-e le tisztségéről es lett 1967. novemberében a Világbank elnöke. Az iratokból világosan kitűnik, hogy Washingtonban a vietnami politika felelős irányítói három táborra oszlottak; a McNamara-táborra, amely csalódott a háború eredményeiben és annak korlátozására törekedett, a Westmoreland tábornok vezette katonai csoportra, amely nyomatékosan köveD JAKARTA: Szombatom hajnalban, helyi idő szerint 8 órakor megnyíltak Indonéziában a sza- vazóhelyiségek kapui és megkezdődtek a parlamenti választások — 16 év óta első alkalommal. Több mint 57 millióan jogosultak a részvételre és a 3000 szigeten elhelyezett telte a háború kiterjesztését és végül az elnökre és más polgári tisztségviselőkre, akik közbenső állást foglaltak fel. A lap szombati száma ezenkívül közölt még feljegyzés- és memorandum váltásokat, nevezetesen Westmoreland tábornok kéréseit, aki 1967. márciusban újabb kétszázezer katona kiküldését követelte Vietnamba. 330 000 urnánál hat órán keresztül adhatják le voksai- kat. Suharto elnök rádióbeszédében arról biztosította népét, hogy „mindenki szabadon, minden nyomás nélkül, bármilyen formában” szavazhat. Az eredményeket augusztus 7-én teszik közzé. Indonéz választások Sikerrel {ár-e Pompidou és Brandt eszmecseréje ? Az NSZK és a „pénzügyi ssöli du vitás** A közös piaci pénzügy-miniszterek brüsszeli tanácskozása — mint már jelentettük — teljes kudarccal végződött: nem tudtak megegyezni a Spekulációs jellegű tőkevándorlások és az egyre erőteljesebbé váló inflációs tendencia ellen hozandó intézkedésekben. A francia fővárosban ezzel kapcsolatban rámutatnak, a kudarc fő oka az, hogy Bonn és Párizs között továbbra is mély ellentét tátong a pénzügyi politikában és ez az ellentét mindaddig fennmarad, amíg nyugatnémet részről nem tesznek határozott ígéretet a ^nyugatnémet márka lebegtetésének befejezésére. Francia kormánykörökben ugyanakkor hozzáfűzik: a brüsszeli kudarcot egyelőre nem szabad túlságosan dramatizálni, a helyzet csak akkor válna igazán súlyossá, ha Pompidou elnök jövő heti bonni látogatása sem hozna eredményt ezen a téren. E látogatás fő célja — mint Párizsban hangsúlyozzák — ugyanis éppen az, hogy megszüntesse azt a bizalmi wioágot, ameiy Bonn és Párizs között a közös piaci minisztertanács május 9-i drámai ülése után támadt, amikor az NSZK ,.a közös piaci szolidaritást félrerúgva” kierőszakolta a nyugatnémet márka árfolyamának lebegtetését. Párizsban remélik, hogy Pompidou elnöknek sikerül majd rávennie Brandt kancellárt olyan közös pénzügyi politika kidolgozására, amelynek eredményeként helyreállna a „pénzügyi szolidaritás” a Közös Piacon belül. (MTI)
