Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-31 / 179. szám

Ae igények és a szolgáltatás Lakásjavításra nincs vállalkozó ? Gyakran mondják az idő- ebb emberek, hogy rá sem smernének egykori vidékük- e azok, akik az utóbbi év- izedekben nem voltak nap­ól napra, évről évre szem- anúi településeink — fal­aink, városaink — roha- nos fejlődésének. A váro- okban szinte a régi város- észeket „árnyékba borító” ij városnegyedek nőttek ki l földből. Hasonló a válto- :ás a vidéken, a falvakban s: csinos, korszerű családi lázak tömege épült és épül lapjainkban is. cttarozó vállalatokból — építő vállalat... Közismerten nagy építő- pari kivitelezési kapacitás- íiánnyal küzd az egész or- zág: közületnek és magán- imbernek gyakran hiába van elegendő pénze ahhoz, hogy ipítkezzék, nincs szövetke- :et, illetve vállalat, amely izonnal, vagy akár a közel- övőben elvállalná a munká- atokat. Sőt, amikor elvál- alják az egyes beruházások ávitelezését, csúsznak a ha- áridők, költségesebbé válik íz építkezés az eredeti ter­ekhez viszonyítva. Mindez ■rthetővé teszi, hogy az gykori tatarozó vállalatok •s szövetkezetek (mint pél- lául a volt Tanácsi Tataro- :ó Vállalat, s szinte vala- nennyi építőipari szövetke- et, amelynek elsősorban i felújítás, a tatarozás tar- ozott a profiljába) fokoza- osan és észrevétlenül új épületeket kivitelező válla- atokká, illetve szövetkeze- ekké alakultak. Ma már negmosolyognák azokat a negrendelőket — legyenek cözületek, vagy magánház- ulajdonosok —, akik azzal íz igénnyel keresnék felpél- iául a Heves megyei Taná- :si Építőipari Vállalatot, /agy bármelyik építőipari szövetkezetét, hogy cseréljék ti a fürdőszobában a pad- ó- és faburkolatokat, avagy léhány ajtót, ablakot, eset- eg a szobák padlóburkolá­sát. Sőt a legtübb nagyobb építőipari vállalat és szö­vetkezet kisebb lakóházakat, vagy egyéb épületeket sem vállal szívesen, mert gazda­ságilag kifizetöbb, ha na­gyobb lakótömböket, épüle­teket vállal. Az igények pedig egyre növekszenek a lakás javításokkal kapcsolat­ban, hiszen azok a lakások, családi házak amelyek 10— 15 évvel ezelőtt, sőt koráb- ,ban épültek, ma már mind­mind kisebb-nagyobb felújí­tásra, korszerűsítésre, csino­sításra szorulnak... A lakásjavítás is szolgáltatás . . .! Megyénkben — az ország egyéb területéhez hasonlóan — az a gyakorlat alakult ki a lakásjavításokkal kap­csolatban, hogy a termelő- szövetkezetek és a fogyasz­tási szövetkezetek építő rész­legei — amennyiben a sa­ját épületeik javítása, kor­szerűsítése, átalakítása mel­lett még marad lekötetlen kapacitásuk — vállalnak la­kossági szolgáltatásként ja­vító munkákat. Emellett igen jelentős szerep jut a magánkisiparosoknak, vala­mint a működési engedély- lyel ellátott, másodállásban javító-szolgáltató tevékeny­séget folytató vállalati, szö­vetkezeti és nyugdíjas kő­műveseknek, építőipari szak­embereknek. A községek egy részében ezen az úton már megtalálták a megfelelő megoldást. Abasáron, Do- moszlón, Nagyrédén, Saru­don, Besenyőtelken jól mű­ködő tsz-építőrészlegek, Vá- mosgyörkön, Füzesabonyban pedig a fogyasztási szövet­kezet építőrészlege, házi bri­gádja végzi ezt a szolgálta­tást. A tapasztalatok azt bi­zonyítják, hogy ilyen szem­pontból szinte legellátatla- nabbak megyénk városai, Eger, Gyöngyös és Hatvan: az igényekhez mérten kevés a kisiparos és a működési engedéllyel ellátott szakem­ber, a nagyobb építőipari vállalatok és szövetkezetek a már említett okok miatt - nem szívesen, sőt egyálta­lán nem vállalnak javító­szolgáltató munkát. Pedig az igények a városokban azál­tal is tovább nőnek, hogy az új lakásrendelet egyértel­műen a tanácsi, állami, vál­lalati lakások bérlőinek a kötelességévé teszi a bérelt lakás burkolatainak, ajtói­nak, ablakainak és berende­zéseinek a karbantartását. Ha utána számolunk, igen jelentős az egri, gyöngyösi és hatvani bérlakásokban lakók száma... Van-e kiút, lesz-e megnyugtató megoldás ? Nem véletlen, hogy a kor­mány a lakásjavítási igé­nyek megfelelő színvonalú kielégítését is a kiemelt népgazdasági célkitűzések egyikeként tartja nyilván a IV. ötéves terv feladatai kö­zött. Amennyire központi­lag segíteni lehet, ezt meg is tette: a közgazdasági sza­bályozókkal olyan érdekelt­ségi rendszert teremtett, hogy gazdaságilag is megéri az építőipari vállalatoknak és szövetkezeteknek a lakos­sági, lakásjavítási szolgálta­tási igényeket kielégíteni. Ez önmagában — kellő szakemberlétszám hiányában — természetesen kevés. A városokban célszerű lenne az átalakult profilú ingat­lankezelő és közvetítő vál­lalatok tevékenységi körét kibővíteni még lakásjavító, sőt a nagyobb takarítási munkálatok végzésére alkal­mas részlegekkel is. Ebben az esetben az ingatlankeze­lő vállalatoknak módjukban, állna határozottabban meg­követelni bérlőiktől az álla­mi lakások megfelelő kar­bantartását, hiszen nemcsak követelményt támaszthatná­nak, hanem egyidejűleg a kért felújítások elvégzésére felajánlhatnák a sa-jat rész­legüket is. A szakemberhiányon egye­lőre másképp segíteni alig­ha lehet, mint a működési engedélyes lehetőséggel az eddigiéknél még jobban élni. Minden bizonnyal még ma is sok olyan kőműves, ács, központi fűtés- és vizveze- tékszerelő, parkettás, festő­mázoló, aki fő tevékenysé­ge — a vállalatnál, illetve szövetkezetnél végzett mun­kája mellett — szívesen vé­gezne legálisan kisebb-na- gyobb felújítási, karbantar­tási, javítási munkát. Mind a tanácsoknak, mind a fel­sorolt szakmunkásokat fog­lalkoztató közületeknek tö­rekedniük kell arra, hogy minél bürokráciamenteseb- ben megkapják akik kérik — a működési engedélyeket. Faludi Sándor A magamfajta öregasz- szonynak mi alvás kell már? Mikor pirkad, már ébredek. Felkelni nem szoktam, mi­nek. nincs már jószág a ház körül. Csak forgolódom és gondolkozomi Ilyenkor sok minden az eszembe jut. Mert nem megy itt minden jól ná­lunk. Nem mondom, a fiatal­jának igen. Azokra jó világ van. Ha most volnék fiatal, megnézhetnék, mire me­gyünk. De mi már öregek vagyunk. Az emberem évek óta nem tud nehéz munkát végezni. Nyolcvan felé jár, meg amúgy is nem jól tartja ma­gát. Beteges. Kétszer operál­ták, de látom, már harmad­szor is a kés alá kerül. Sérve van. Nem emelhet, nem ha­jolhat. Hát csak úgy teng a ház körül. Maholnap oda kell adnunk azt a kis szőlőt is, amit a háztájiban kaptunk, mert nem bírja az öregem a permetezést. A kukorica meg nem pótol annyit, mint a szőlő. Megöregedtünk. Én se bí­rom a napot, magas vérnyo­más, az a bajom. Ha kint vagyok egy kicsit a kertben, már csak szédülök befelé. Hát így vagyunk mi ketten. Az öregemet nyugdíjba küld­ték, nem bírja a munkát. Négyszázhatvanöt forint a nyugdíjunk. Hogy élhessen meg ebből két öreg ember? Valahogy nem jól van ez a írd termelőszövetkezetünk­ben. Tíz esztendővel ezelőtt tiz holdat vittünk be és dol­goztunk, amíg bírtuk. Most már nem bírunk. Akkor mi legyen velünk? Hogy kérjek a fiaimtól? Mind a kettő ke­res, városon él. De hogy áll­jak én a fiaim elé, hogy ad- J4i. amikor az ö örökségü- jx&l&m oe a szoueftepzefc Hogyan lenne jó? be? Odaadtam a bizalmam. Hát nem a szövetkezetnek kéne egy kicsit gondolni ve­lünk? Lehet, hogy nem jól mon­dom, de valami igazságom csak kell legyen. Gazdag a mi szövetloeze- tünk. Csak meggondolják magukat, aztán viszik a fia­talokat a Balatonhoz, Zsóri- ba. Meg az idősebbeket is, akik még dolgoznak. Ide mennek, oda mennek, bejár­ják a fél országot. De jólesne nekünk, ha egy­szer azt mondaná az elnök: na. öregek, pakolni, me­gyünk egy kicsit Zsóriba, megáztatni azokat az öreg csontokat. Vagy nekünk már úgy kell meghalni, hogy Lil­lafüredig se jutunk el? Pedig nagyon szép lehet. Míg fia­talok voltunk, nem telt, most öregek vagyunk, már nem telik. Pedig de jólesne, ha ránk, öregekre is gondolná­nak egy ilyen kirándulásnál. Egy buszravaló összegyűlne, nem is lennénk talán töb­ben, a tsz is kibírhatná ezt a költséget. Olvastam az újságban, hogy a mi szövetkezetünkben is segítik az öregeket. Kipó­tolják a járadékosok pénzét. A mienket nem, pedig tud­ja-e, hogy a kettő között csak egy lépés van. Azok 360 fo­rintot kapnak, mi 460-at. Hát . pénzben nem nagy különbség, csak a neve más. Meg azok t- közt előfordul, hogy egyma- ' guk élnek annyi kis pénz­ből, mi meg aUg többől ket­ten. Azoknak minden kará­csonyra egy borítékban 200 forintot ad a szövetkezet. Kekünk mm, mert hogy m nyugdíjasok vagyunk, nem járadékosok. Pedig én azt hi­szem, csak a neve más. Ne­künk is jól jönne, ha nem kéne fizetni minden fuvar­ért. lőkapázásert, szántásért. Meg itt a tv. Az egyik fiam azt mondta: Édesanyám, megveszem én maguknak, hogy nézzék. Mondtam neki, jó fiú, hát hogy lehetne ne­kem tv-m. Ki tudná abból a havi 465 forintból a havi 50 forintot fizetni? Az lenne jó, ha a nyugdíjasok olcsóbban nézhetnék. Hogy nem lehet, hát nem lehet... En csak mondom, hogyan lenne jó. Mert az öregember, tudja, lelkem, sok mindent kispe­kulál. amikor csak forog ál­matlanul az ágyában. Meg kérdeznék is. Mikor tőlünk bemennek a városba, hát mindenki kenyérrel a szatyorban jön vissza. Még szégyellem is, ahogy a sok öreg cseléd nyomakodik a buszra, kezében a kenyér. De hát az sokkal jobb, mint amit itt nálunk kapni lehet. Magyarázza meg nekem va­laki, miért van az, hogy bent olyan finom a kenyér, hogy magában is szívesen eszi az ember. Amit meg ide kihoz­nak, arra uram, bocsa’, né­ha még nézni is rossz. Hát mi dolog az, hogy a paraszt- ember, aki termeli a búzát, az csak akkor kap jó kenye­ret, ha a városban van útja. Látja', olyant sok minden 'megfordul az ember agyá­ban, de amikor meghallgat­nék, a fele se jut eszébe. Meg aztán akármire gondolok, a végén mindig csak a mi sze- ggjyt öregségünk jju az üj tipusr "*n*!*«Ter magyar-szovjet kooperációban Az Egyesült Vegyiművek megállapodást kötött a Szov­jet Össz-szöveiségi Háztartási Vegyipari Igazgatóággal: a jövőben közösen olyan mosó­anyagot állítanak élő, ame­lyek nemcsak tisztítják, ha­nem fertőtlenítik is a fehér­neműket Az új típusú szer­re azért van szükség, mert a műanyag elterjedésével bo­nyolulttá vált a fertőtlenítés, hiszen ezek hz anyagok nem forrázhátók, nem főzhetők, s így elsősorban a gyermekek, csecsemők ruháinak tisztán tartása okozott gondot. A Vegyiművek laboraóriumá- ban már elkészült az első csíraölő hatású szer, amelyet a 'szovjet szakemberek ér­deklődéssel fogadtak és a tervek szerint a te rmékböl nagyobb mennyiséget ren­delnek, sőt megvásárolják annak gyártási technológiá­ját is. Bővíti az Ultra mosósze­rek családját is az Egyesült Vegyiművek. Ebben az év­ben már forgalomba kerül­nek azok az újdonságok, amelyek korszerűbbé, kelle­mesebbé teszik a mosást és a tisztálkodást. Év /'égén ke­rül az i letekbe az Ultra Marina elnevezésű folyékony mosószer, amelynek 12 külön-- böző adalékanyaga garantál­ja jó tulajdonságait, köztük fehérítő képességét és kéz-- kí mélő hatásáit is. t Kellő időben Nem is nagyon akad olyan nap, amikor a különböző vállalatoknál, mezőgazdasági üzemeknél valamilyen 'formá­ban ne esne szó a közgazdasági szabályozókról. Nem vélet­len ez, hiszen a szabályozók a termelő egységekben min­dennap hatnak, folyamatosan befolyásolják a gazdálkodást, a döntéseket. A szabályozókról alkotott vélemények eltértek egymás­tól, vannak akik pozitívan, vannak akik negatívan véle­kednek egy-egy csoportjukról — s ez nem is hiba. hiszen éppen az a feladat, hogy ne mindenhol egyenlő legyen a hatás. Ahol nincsenek meg az optimális feltételek bizonyos termék előállítására, ott azt ne termeljék, hanem más, gaz • daságosabb cikkel foglalkozzanak. Ahol viszont adottak a körülmények, ott a szabályozók is segítsék elő a termelési. Abban azonban mindenki egyetért, hogy az adminiszt­ratív intézkedések helyett jobban hatnak a közgazdasági érvek, a forintokban kifejtett ösztönzés vagy éppen elriasz­tás. S az is bizonyos, hogy amíg a régebbi, adminisztratív utasítások hatása csak nagyon későn jelentkezett. — és sok­szor nem is a kívánt mértékben — addig a szabályozók mindig a kellő időben, gyorsan ösztönöznek a elöntésre, cse­lekvésre. A mezőgazdasági üzemek vezetői előtt ismert, hogy a jövő év elejétől a teremlőüzemek állami támogatást kapnak kisebb vágóhidak, húsfeldolgozó üzemek létesítéséhez. Az intézkedés háttere is ismeretes: a húsprogram, a növekvő állatlétszám szükségessé teszi, hogy növekedjék a feldolgozó kapacitás. S miután a kis- vagy középüzemek gyorsabban épülnek, mint a mammutüzemek, ezért célszerű, hogy a nagy vágóhidak és húsfeldolgozók mellett a termelőszövet­kezetek is építsenek — javítva ezzel a helyi, környéki hús­ellátást is. S mindezt nem adminisztratív rendelkezések tömegével kívánják az irányító szervek elérni, hanem a szabályozó rendszer egyik eszközével, az állami támogatással. Az is ismert, hogy a negyedik ötéves terv végére*— éppen ennek az ösztönzési formának a hatására — mintegy négyszeresé­re emelkedik a mezőgazdasági üzemek vágókapacitása. A háttér, a célkitűzés és az ösztönzési forma tehát is­meretes, nem titok egyik mezőgazdasági vezető előtt sem. Most már rajtuk múlik, ki akar élni ezzel a lehetőséggel. Nem kényszerítenek senkit, a józan belátás, a körülmények, lehetőségek elemzése adja meg a választ: érdemes vagy nem érdemes. (kaposi) Három szó és sok-sok év Adócsőn sem könnyű a terveket megvalósítani KA KÖZVÉLEMÉNY-KU­TATÁST tartana valamilyen intézet Adácson és azt akar­ná megtudni, mi foglalkoz­tatja a legjobban a lakossá­got, három szót kapna vég­eredménynek; iskola, víz és út. A tanács elnöke, Gyónt László is ezeket a gondokat sorolta, amikor a községfej­lesztésről kérdeztem. Nem titkolta, húzódozott a vá­lasztól. mert az utóbbi idők­ben eléggé reflektorfénybe kerültek. Az iskola ügye nagy hullámokat vetett, fel­kavarta a közvéleményt, és miután más-más módon ér­tékelte a lakosság a dolgot , nemcsak győzködni kellett az embereket, hanem olykor még tisztázni is a félreérté­seket. eszembe. Hogy nem lehet rajtunk sehogy $e segíteni. A tsz. az tudna egy kicsit gyá- molítani bennünket. A falu a régi öregek földjéből boldo­gul. nem juthatna egy kicsit több nekünk is ezen a jo­gon? Sok minden van itt még falun, amit városi talán nem is ért. Mi amolyan olvasó emberek vagyunk, mindig js azok voltunk. Nem sajnáltuk a pénzt a könyvre, a gyere­keket is arra neveltük. Es ta­lán nem is hiszi, de van, aki megszól bennünket érte. Még a tanácstitkár is azt mond­ja: a művelődő Erzsók néni, akinek mindig jár az esze valamin. Pedig csak azon gondolkodom, mi lenne jó, mi kéne másképp. Nézze, megépítettük a mi kis há­zunkat. Van benne hely még fürdőszobának is. De hát ak­kor még. most meg már nincs hozzá eró, hogy be­rendezzük. Rengeteg nagy pénz az. Ne mondják nekem min­dig, hogy a gyerekeim is gondoljanak rám. Nehéz egy anyának a gyerekétől kérni. Meg hogy is kérhetnék. Fia­talok, most rakja fészkét mind a kettő. Nem vehetek el tőlük. Én azoktól várnék segítséget, akiknek én is se­gítettem. Mert a férjem még autóval is járta a falukat, biztatni a népet, hogy lép­jünk be, mert most már ez lesz a jó. Ha fiatalabbak volnánk, jó is lenne. De ne­künk már csak annyi erőnk maradt, hogy panaszkodjunk, de azt is minek. i Feljegyezte ás miutS'n sok igazság is van benne, egyes tsz-elnökök figyel­ni else ajánlja ... Hsak b»2»í De hát az élet már ilyen, mondhattuk ki a közismert bölcsességet. Nemcsak ka­láccsal van kirakva az út­ja. Ahogyan a községbe ve­zető országút sem. Ennél rosszabb műutat még nem láttam szerte a ha­zában, állapítottam meg, amikor a hatalmas kátyúkon nagyokat billegett az autó alattam. Mentem volna in­kább gyalog, morogtam ma­gamban. Hamarabb odaérek és a tengely- és rugótörés veszedelme sem borzolta volna az idegeimet azon a négykilométeres távon, ami Vámosgyörk és Adács kö­zött van. Három éve kihncselnék már az adácsiak az utuk miatt. Hiába mondogatták, annak a valamikori útnak még az alapját is elvitte az esőzés, egyre csak azt kap­ták feleletül: sajnos, elv­társak, nincs kapacitás rá, mondták a KPM szerveinél. HA NEM SZÜLETIK MEG a döntés, hogy Adács- ra árut ezentúl vasúton nem visznek, ki tudja, meddig várhattak volna egy hasz­nálható útra. De most mór gépek járják az utat, föld­gyalu szélesíti a felületét, követ hordtak a padka egy részére, és behengerelték ho­mokkal keverve. Persze, ha csak ilyen látszatjavítást vé­geznek rajta, az alapok nél­kül maradt út egy évig sem fog tartani. Szétmállik a nagy teher miatt, mintha lepény­ből készítették volna. Az ilyen olcsó munka mindig a legdrágább, mert nem ér semmit. Csak" alibinek való. Az iskola ügye sem a leg­kedvezőbben alakult. A nyolc tanteremről le kellett mondaniuk, de a négyet úgy építik fel. hogy két előadó is kerül hozzá, majdan pe­dig még újabb négy tante­remmel lehet bővíteni, ha összejön iá a pénz. Most kétmilliós támoga­tást kaptak az iskolára, sa­ját erejükből másfél milliót kell hozzátenniük, hogy együtt legyen az összes költ­ségek fedezete. Ez a más­fél millió is két forrásból jön össze. Az iskolafejlesz­tési alapra a lakosság hoz­zájárulásként. félmilliót fi­zetett be. a többit pedig megspórolták a községié j- le&ztésből. Évek óta taka*e- koskodnak. Ha meglesz az új. akikor »mostani iskolát átalakítják háromcsoportos óvodának, a mostani óvodából pedig meg­csinálják a második orvosi körzetet, lakással együtt & rendeial. Persze, ha- tettk ezekre a feladatokra is pén­zük. Egyszóval: ma még csak szép elképzelés az új óvoda és a rendelő. A második nagy program­ja a községnek a most kez­dődött ötéves terv időszaká­ra a vízellátás megoldása. Egyelőre öt artézi kút van Adácson. Ide járnak vízért az emberek, ha nem a saját ásott kútjukat használják, mint ahogy teszi ezt a vas­úton túli telep majdnem kétszáz családja. SZÁMOLGATTAK MÁR, mennyit kell a vízműre szán­niuk. Tízmillió körül alakult ki a végösszeg. De ezt so­kallják. Mondják, hogy a hozzájuk hasonló nagyságú községben, Karácsondon hat és fél millióból oldották meg a dolgot, miért ne csinál­hatnák meg ők is ennyiből. Vagy valamivel többől, ha az ármozgásokat is beszá­mítják. . ^ De hát ez is még a jövő elképzelése. Pénz nincs ra egyelőre. Mikor lesz az új iskolá­ból valami? Ha a műszaki terveket még az idén elkészítik, ak­kor jövőre hozzá lehetne fogni az építkezéshez, és 1973 májusának végére a műszaki átadást ki lehetne tűzni. De ezeknek az idő­pontoknak az alakulásában is nagy szerepet játszik az a bizony „ha”, amivel kezd­tem a mondatot. Nehogy úgy tűnjék azon­ban, mintha Adácson a je­lenben semmi tényleges eredményről nem lehetne beszélni, ide írom: most fe­jezték be a Bajcsy-Zs. .úton a járdaépítést. Több mint hatszáz méter hosszan fut már a betonszalag másfél méter széles sávja itt. Fel­szedték a korábbi, keskeny járdát, amin két ember sem fért el egymás mellett, a forgalom pedig nagy volt. A NAPOKBAN TÁRGYAL­TA meg a község vezető testületé az iskolaépítés ügyét, és fogalmazta meg ál­lásfoglalását, elhatározását. Végezetül hadd idézzem a tanács elnökének a szavait: — Az aratást befejeztük. A többi munka folyik. G. Molnár Ferenc J§i®©

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom