Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-31 / 179. szám

Világrp í-'ünk alapjai 1372-beB új tantárgy középiskolákban A legutóbbi tanévben a vi­lágnézetünk alapjait 145 gim­náziumi és 210 szakközépis­kolai negyedik osztályban 35 059 pedagógus oktatta. A világnézetünk alapjait tanuló oszátlyok diákjai, a nem ta­nuló osztályok növendékeivel szemben 40—50 százalékkal jobb eredményt mutatnak fel a világnézeti problémák ér­telmezésében, az azokkal va­ló önálló foglalkozásban. Közölték a minisztérium­ban, hogy a tantárgy oktatá­ssá az 1971—72-es tanévben nem rendszeresítik, viszont 1972. szeptemberétől általá­nosan bevezetik a tanítását a középiskolákban. Már dolgoznak az ehhez szükséges dokumentumok előkészítésén. Az Országos Pedagógiád Intézet az új, el­fogadott tantervhez mind a gimnáziumok, mind a szak­középiskolák számára tanter­vi utasítást készít. Egy szer­zői kollektíva ugyanakkor a világnézetünk alapjai tan­könyvéneit: és olvasókönyvé­nek pedagógiai terve alapján tankönyvet ír, ezzel párhuza­mosan olvasókönyvet is ösz- ■zeállitanak. James Kunén regénye bi­zonyára pontos pszichológiai természetrajzot írt Simon James egyetemista fejlődé­séről, arról, ahogyan a kö­zömbösségből eljutott a mindent, a halált is vállaló forradalmiságig. Ha a re­gényből készített filmet vé­gignézzük, beleakadhatunk dramaturgiai fogyatékossá­gokba, a jelzéseik, utalások llt-ott bonyolult vagy csak bonyolultnak látszó voltába, hiszen a képi fogalmazás, a riportszerűség, a lényegre- törés nem mindig találja meg a legjobb vagy az eu­rópai szemnek is legérhetőbb fogalmazását. Azt azonban senki nem vitathatja, hogy ezen a történeten — hacsak vázlatosan is — egy modell botladozik végig, Simon, a szemüveges, kék szemű, mo­solygós, kissé naív, kissé na­gyon is átlagfiatal, akit az események sodornak, néha meg is csavarnak és úgy lesz főhőssé, hogy közben a leg­több esetben áldozatnak ér­zi magát. Mindkét oldalról. De itt nem ez az egyéni sons, a tragédia személyre szóló beteljesedése a lénye- ' ges, hanem az az életérzés, ,'f amely a film minden koc­Amerikai film káját betölti. És itt jutunk el a kérdezésig: Ki is készí­tette ezt a filmet? Stuart Hagmann, húszegynéhány év es rendező, aki a ma Ame­rikájában, amerikai regény­ből ezt a képsort össze tud­ta állítani; eljuthatott vele Cannes-ba és ott, 1970-ben megnyerhette ezzel a rend­hagyónak is mondható al­kotással a zsűri különdíját. Antonioni filmje, a Zab- riskie Point egy olasz mű­vész szemlélődése volt az amerikai fiatalokról, arról, ahogyan az Államokban gon­dolkodnak a fiatalok hata­lomról, vagyonról, jogaikról. Itt és ebben a filmben a forradalmi ’ tett elindulása, megvalósulása a központi téma, az, ahogyan a szen­vedély, az érzés, a meggyő­ződés, a változtatni akarás frontba dobja a fiatalokat. Ezek az egyetemisták nem értelmetlen lázadók, csak rosszul érzik magúikat, nem veszi be a gyomruk és az idegrendszerük mindazt, amit a hatalom velük tenni akar. Nem tudják és nem akarják már elviselni, hogy ellenük­re legyének, ha nekik az az elképzelésük, hogy ne kato­natiszti épület keletkezzék, hanem maradjon a játszótér játszótérnek. Itt már nem az a fontos, hogy milyen köz­vetlen célokat fogalmaznak meg és szegeznek szembe a hatalommal, hanem az, hogy a hatalom akarata el­lenére akarnak világot te­remteni mguknak. A képsorok nem hagynak kétséget afelől, hogy a ren­dező mindazt a diákos lel­kesedést, amely kitömi ké­szül, érzelmileg tisztának, csaknem fenköltnek hiszi. A szerelem is úgy és azért szö­vődik, mert a hit szüksége tartja egybe Simont és Lin­dát. A társtalanság is azért szükségszerű, mert minden­kinek először magában kell döntenie arról, hogy akar-e csatlakozni a forrongáshoz, vagy kívül rekedt szemlélő­je kíván csak maradni. A rendőri brutalitás fokozatai, elindulása, lendületbe jó vese és tobzódása elé a közösségi érzés nagyszerű tam-tamját rakja a rendező; a kerítés- sekhez odavonulnak a gyer­mekes anyáik, öregek, min­den rendű és rangú kiván­csiak meggyújtják gyertyái­kat — nem ismerjük az amerikai szokásokat, de nyilván nem a rendőröknek akarnak itt világítani —, hogy azitán a némán mere­dő arcok gyűrűjében meg­kezdődjék a féktelen vissza­vágás a hatalom részéről. A néző kíváncsi lenne, mit mond a rendező és a forgatókönyvíró szerint egy amerikai átlagpolgár, akit hazafelé menet, sétája köz­ben talál el egy ilyen lát­vány? Azért lennénk erre a film kapcsán is kíváncsiak, mert a fiatalokat értjük és megértjük, a hatalom vad­ságát a forró nyarak kali­forniai éjszakáiból és hír­adókból ismerjük. A Nem­zeti Gárda beavatkozásai nem egy felvételről emléke­zetesek az európai szem szá­mára is, de nem lenne sok­kal érdektelenebb ezeknél a hallgatag, vagy inkább hall­gató átlagameriikai sem, aki dollárjával szolgálja a ha­talmat és mégis egészséges rendet szeretne maga körül. De hol található az egészsé­ges rend ott, ahol a fiata­lok ennyire nem jól érzik magukat? Ralf Woolsey operatőr képsora félelmetes szituáció­kat örökít meg, izgalmas őszinteséggel vall a vajúdó Amerikáról, amely holnap­ra biztosan nem marad olyan, mint amilyen ma volt: ennek a fiatalságnak a lelki megrázkódtatásai óhatatla­nul terelik a történelem sod­rását valami új és tisztul- tabb irányba. A brutalitás felvételei talán néha túlsű- rítemek, talán néha túloznak 'is, de minden bizonnyal ki­fejezik azt a kérlelhetetlen- séget a hatalom és az el­szántságot a fiatalok részé­ről, ahogyan értve vagy sejtve, a holnapot építik maguknak és másoknak egy­aránt Bruce Davison és Kim Darby kitűnő fiatal színé­szek élén játszik el nehéz feladatokat. Nem nyári téma, ezért an­nál hatásosabb! (farkas) Jelenet a „BtooJ kapitány4 című amerikai filmből, a tv augusztus 4-i, szerdai műsorából. Zárétűz (Kedd, 20.20) szigetnek a kormányzója lesz, ahol mint rabszolga dolgo­zott. Dióhéjban — Csak egy pór percig szeretnék önnel beszélni. — Nem lehetne inkább holnap, mert... — Csak dióhéjban mondanám el a mondanivalómat. — Szívesen, de attól tartok, hogy... Es holnap még, több időm lenne. Mintha a szavak a pusztába kiáltanának, úgy nem vei tudomást vendégem semmiről. A holnapra való utalás b zonyára meg sem fordul a fejében. Lehet, hogy ide sei figyel, mert dióhéjban máris kezdi memdókáját: — Mi, kérem, heten voltunk testvérek, a legidőseb bátyám meghalt a fronton, a többiek élünk, de az4 igazi megvallva, elkallódtunk az országban. Higgye el, nint olyan megye, de talán még egy nagyobb város sem. áru az én famíliámból találni ne lehetne. Ha nem a testvéren akkor azok fiai, lányai, rokonai köszönnek rám. Miután kötött programra várnak, félig észrevétlenül t órámra pillantok. — Látom, sietni tetszik, ezért csak dióhéjban térek ki legfontosabbra. A középső testvérem lány, pontosabban as, szony és neki is három gyereke van. Jancsika a legidósel köztük, akinek minden vágya, hogy tsz-szerelö legyen. K rém, ez olyan gyerek, hogy nyolcéves korában már met csinálta az elromlott vekkerórát és ki sem került még az á talános iskolából, amikor formális maszekolásba fogott, h valahol elromlott a rádió, az óra, vagy a villany vasaló, csői is őt hívták. Mondta is az apja: ennek a gyereknek nu nagy szerencséje lehet az életben, aranyat ér a keze i amihez nyúl, mindjárt megjavul. Órámon a nagymutató vészesen közeledik az indul idejéhez. Arra gondolok, mégiscsak jobb lett volna, met mondani kereken, hogy ma semmire sincs idő. — Látom, megint nézni tetszik az órát. Tudom, kev< az ideje, de azért egészen röviden, dióhéjban szabad legyi mégis végigmondani kívánságomat. — Szóval, az előbb ott hagytam abba, hogy a közép testvérem nagyobbik fia, Jancsika kifejezetten ügyes gy rek. De most nehogy azt tessék gondolni, hogy én ezt a fi ok nélkül, vagy elfogultan dicsérgetem, vagy hogy út akarok feltűnni, mint valamA tehetségkutató. Ennek a fit nak már az osztályfőnöke is elismerte, hogy rendkívi kézügyessége van és hogy mondjuk a televíziószerelés lei jobban illene hozzá. Tanulni nem nagyon szeret, az által nos iskolát is csak kettessel végezte. De nem mindig az k rés sok pénzt, akinek jó a bizonyítványa. Mondtam is gyai ran az apjának; ne üsd azt a gyereket, Jancsi, amiért ros a bizonyítványa, hiszen az arany kezével kenterbe ve majd az életben a legjobb tanulókat is. Felállók a székről, sajnálkozva elnézést kérek. —Kérem, én megmondtam, hogy nekem ma kevés i időm. Sértődötten csóválja a fejét. — Éppen azért csak dióhéjban akart fm vázolni..’. — Szóval — egyszó, mint száz — azt akarja, hogy t szerelő legyen a fiúból? Csodálkozik. — Nem kérem! Holnap majd újra jövök, mivel ma m nincs több ideje, hogy meghallgasson. És $kkor majd di héjban elmondom szerény mondanivalóm lényegét... Szalay István Galaibándi Zoltán Egyszer­egy kisregényéből készült a tv-játék, amelyben az 1919- e& Tanácsköztársaság utolsó harcai elevenednek meg. Egy vörös dandár hátrahagy egy rajnyi erőt, hogy az fedezze vissza vonulását. A nyolc em­ber Salgótarján közelében téglagyárban helyezkedik el, és a stratégiailag jól megvá­lasztott helyen, ám sokszo­ros túlerő ellenében kísérlik meg feltartóztatni az ellen­forradalmi csapatokat. A fő­szerepeket Molnár Tibor, Szirtes Adám, Mádi Szabó Gábor, Dégi István, Tahi Tóth László. Gyenge Árpád, Hor­váth József, Kenderest Tibor és Dömsödi János játsszák. Blood kapitány ' (Szerda, 20.00) Magyarul beszélő amerikai film. Kertész Mihály magyar származású rendező filmje 1935-ben készült, hazánkban még nem játszották, csak a Blood kapitány fia című fil­met. A szereposztás parádés, Erői Flynn (magyar hangja Mécs Károly), Olivia de Ha­tilland (Váradi Hédi), Le vas- tuer Basil Rathbone (Káló Flórián) és Ros Aleöander (Kovács István). Blood kapi­tány első személyiség volt: ©rvoe II. Jakab király ural­kodása idején. Üldözés áldo­zatául esik, s végül rabszol­gának adják el egy Karib- tengeri szigeti'«, a Port Ro- yalra, amikor kiszabadul, ka­lózkapitány lesz, ám a fran­cia—angol háborúban kitün­teti magát, s végül annak a SWL július äU «MBtesfr* 1 Fordította: Ferenci Győző KÉK FÉM 4' ■f* (Csütörtök: 21.00) * A fő téma ezúttal harácso-I lás: s e körben éppen nem] kisemberek haszonlesésből! táplálkozó ügyeiről lesz szó,J hanem például egy olyan I emberről, aki az új gazdaságit mechanizmus lehetőségeit! egészen sajátos módon pró-? bátta értelmezni. Az isme-2 retten tettesek szokásos tor-? májú körözését — ha az adás j napjáig a szerkesztőknek si-l kerül ilyen jellegű bűnöse-1 lekményt feltérképezniük —,1 ezúttal új módszerrel egószí-j tik ká: tárgykörözést is köz-1 neadnak (például: ki látott! egy ilyen és egy ilyen tárgyat X hol és mikor), és e tárgyrólf kapott információk nyomra-! vezetők lehetnek, ezen ke-? resztül a rendőrség eljuthat! a keresett személyhez. Végül! egy bűnöző családot mutat? be az adás, ‘tagjai úgyszól- * ván a BTK minden bűnöse- f lekmény faj táját „végigcsd-I málták”, DELTA (Vasárnap.- 16.30) A két fő téma a növény-? és állattani kutatások új! eredményei. Bemutatnak „an-? tennanélküli” növényeket,! olyanokat tehát, amelyek labo-? ratóriumban készültek: ilyenJ szövet tenyészetek célja az,| hogy az időjárástól függet-i lenül befolyásolhassák a nö- J! vény fejlődését, és különösen ► e növényből nyerhető ható-! anyag fejlődését. Szó leszj olyan növényről is, amelyet? közvetlenül virágporból állí-f tottak elő: ennek jelentősége»' a termesztési idő lerövidítő- 5' seben van. Egy hibridet is bemutatnak: a káposzta és a retek kombinációjából előál­lított növényt ! ré»-m A képletek .Glazunov törvé­nyének meghatározásai vagy meghatározása! Tudósaink majd megoldják a gyakorlati kivitelezést. Fényképezze le Glazunovot, ismerje ki gyengéit. Használjon fel mindent: hiúságát, pénzt, zsarolást... Ha csak né­hány papírlapot is hoz, ame­ly ele alapján a mi fizikusa­ink dolgozni tudnak, ön nemcsak előlép, hanem ezt az elnöknek is jelenteni fogják. Megkapja a „Szolgá­lati Érdemérmet” ... Noble hátradőlt a fotelban és szemüvegének kagylóján át fürkészve nézett partne­rére. Jergernek hízelgett, hogy előléptetik, de nem szívesen utazott Moszkvába. — És mit kapóit Oroszor­szágban, ha elfognak? —kér­dezte Jer gan. nem mindéin irónia nélkül. — ön fölött, kémkedésért ítélkezne a bíróság — mond­ta határozottén Noble. — an komc&ükáct okozna az ellenség hátvédei­mének. Jerger, összpontosítva gon­dolatait, a padlót nézte. — Köszönöm a bizalmat — mondta halkam —, de én in­kább megleszek kitüntetés nélkül is. Jerger kinézett az ablakon. A tiszta kék égen fehér fel­hők úsztak. Fény és nagy tá­gasság uralkodott kint, s ne­ki azt mondják, bújjon a jég alá, és egyáltalán nem biz­tos, hogy onnan a felszínire kerül-e? — Mi mindent mérlegel­tünk, Robby — folytatta Nob­le komoly, sőt egy kissé szo­morkás hangon. — ön tiszt, jól képzett tiszt, és okos em­ber. önnek jelleme van és eredetiben olvasta Turgcnye- vet, Tolsztojt, megérti az oroszokat is. — Nem — szólt élesen Jer­ger. — Nekem nem kellenek a kitüntetések. — De hiszen már mag SS vettük maganak az első osz­tályú jegyet — tréfált Noble.' — gSe-mgsgdjgfl afea: rurik magától megválni. Jerger úgy nézett Noblera, mint az űzött nyúl és maga elé képzelte, hogy már el is fogták. — Mister Noble, tudni sze­retném, hogy ez kérés, vagy parancs — kérdezte udvaria­san. — Ez mindössze kérés, de ha úgy vesszük: parancs — mondta keményen Noble. — Bár parancs, szeretném, ha szívesen teljesítené. — Így kellett volna mon­dani az elején — szólt rossz­indulatúan Jerger. — Tetszik, vagy nem tetszik, a paran­csot teljesíteni kell. — Jókedvűen és szívesen, Robby — ismételtette Noble. — ^Magától értetődik. Mis­ter Nob.se. Minden parancs­nak eloget keU tenni, ha már egyszer végre kell hajtani. — Derék legény vagy, Rob- ty! — dicsérte meg Noble. — Örülök, hogy szól értünk. Magához húrra az asztalt és úgy ült le, mint aki ebéd­be® készülődik. «•» Vegye el. legyen s a® iroaeataicmrp]. a BQj34 jel­zésű sárga dossziét és ülje mellém — rendelkezett Nol le. — Megismertetem a dol< lényegével. Ügy ült az asztalhoz, ml a tanító a diákja mellé, különösképpen úgy, ahogy tanító beszél, a diák ped kérdez. — A legalkalmasabb és legveszélytéleínebb úton do: juk át magát Oroszországi — magyarázta Noble. — Csí a legszükségesebbeket vie magával A földreérés utt nyomban megsemmisít ml dent, ami elárulhatná m gát. A különböző tárgya felszerelések gyanúsak, rr néi kevesebb van belőlü annál jobb. Kifogástalanig zolványai lesznek. Ne kerül az oroszokat, ne feledje: , oroszok a legjobb lelkű er berek a világon. Az orosz* közvetlenek, csak az gyám nekik, aki kerüli őket. Azi célja: Moszkvába jutni. Minden világos volt, i nem olyan egyszerű, ahogy: a főnök elképzeli. Nem ő \ szí a bőrét a vásárra. — Azért küldöm mag: mert bízom gondolkodó k p esség eiben — hátradőlt fotelben ég kinyitotta a kön; vet. — Egyszerre ne G1 zunovon kezdje. Ott vamm közeli munkatársai, akik ne kevésbé értékes embere Gondolhatja, hogy Glazuno’ ra most úgy vigyáznak, mi a szemük fényére. Ez ő, né ze csak! Noble Jerger e dobta a íónj-népet. — Georgíj Konsztantynv vies Glazunov — nevez meg Noble. — A fényk< két évvel ezelőtt a matem. t.ikusok világkongresszus: készült. Jerger figyelmesen szeri ügyre vette az embert. Nyi vánvalo volt, hogy a vad; .*■**st tervét nem egy hete da gozták ki. mvmm Eper és vér

Next

/
Oldalképek
Tartalom