Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-02 / 154. szám

Pénzkérdés az egész?

r A levelezőlap Harkányból 'érkezett, Az országjáró diákok VI. országos találkozó járói, röviden az QDQT-ról: „Csuda klassz minden. A?- OOQT-sapkával mindenhová ingyen be lehet menni. Ha hazajövök, majd mesélek”. A levél írója — 17 esztendős diák —■ azóta már hazajött. Kiderült, hogy az a „minden” a siklóid vár, néhány baranyai múzeum. .S mégis annyi boldogságot okozott; hogy az ország minden részéből összegyűlt középiskolás diákok érdeklődését, tudásszomját ilyen módon is megbecsülték. Nekik nem kellett fizetniük azért, amiért másoktól — igaz, csak néhány forintot — pénzt kértek.

Az QDOT esztendőről esztendőre nagyobb sikert arat, Tulajdonképpen egy rendezvénysorozat csúcspontja, megyénként is rendeznek hasonló megmozdulást — Heves megyében is nemrégen zajlott le — amelyeket viszont a városonként, járásomként, iskolánként rendezett országjáró túrák előzik meg. Az ODOT- j nak ma már az egész or- j szágban híre támadt. És I tény, hogy más módokon is egyre több fiatal keresi fel hazánk legszebb tájait, ismerkedik hazájával. És mégis, a közelmúltban a Politikai Akadémián elhangzott előadásban azt állapították meg, hogy „a szervezett ifjúsági turizmus ma még jelentéktelen az országban ’.

Ez a keserű valóság. Őszintén meg kell mondani, hogy «íz MSZMP Központi Bizottságának 1970. februárjában hozott állásfoglalását spk helyütt nem értették meg, vagy éppen nem akarják megérteni. Ebben — néhány ifjúságpolitikai kérdésről szólva — a fiatalok szabad idejének hasznos eltöltésében nagy jelentőséget tulajdonítottak az ifjúsági turizmusnak. Hangsúlyozottan állapították mag: segíteni kell ezt a mozgalmat. Sajnos, a segítségnek egyelőre csak első jeleit tapasztalhatjuk. Másfél esztendő alatt nem történt any- nyi, amennyinek történnie kellett volna.

Ha a fiatalok azt teszik szóvá, hogy miért olyan nehéz nálunk külföldre utazni, azt szoktuk megkérdezni, nem minden pedagógiai célzat nélkül, hogy vajon jártak-e mondjuk Pécsett, Egerben, Győrött, Szegeden, a Bükkben, a Mecsekben és így tovább. Ha viszont a fiatalok el akarnak látogatni hazánk legérdekesebb városaiba, legszebb tájaira, nehézségekkel találják magukat szemben.

A legfontosabb nehézség: a diákoknak, akiknek leginkább tanácsoljuk az ország megismerését,

nincs pénzük, mert nincs keresetük.

Közülük elsősorban azok panaszkodnak emiatt leginkább, akiknek szülei nem tartoznak a legnagyobb keresők közé, különben a papa kocsiján könnyű megismerni az országot. Mások- * nak viszont maguknak kell, Illetőleg kellene útnak indulni. A szülők azonban elég kevés pénzt szánhatnak erre a célra. A gyerekek viszont szeretnének mászkálni. Követelőznek? így is lehetne mondani, de nem erről van szó. Tulajdonképpen olyasmit szeretnének tenni, amit mindenki tanácsol nekik. Csak éppen nagyon kevesen segítenek abban, hogy a tanácsot meg is fogadhassák.

Lehet, hogy egy felnőtt keresőnek nem nagy pénz az az egy-két százas (bár nekik sem kevés), amibe a vonatjegy kerül, de a diákoknak, a nem kereső fiataloknak nagyon sok. Annál is

inkább, mert ők elalszanak

bárhol, s kosztolni sem luxuséttermekre Vágynak, hanem megelégszenek olcsóbb megoldásokká} is, tejjel, szalonnával, ilyesmivel. A közlekedési vállalatok azonban a legmerevabben elzárkóznak az elől, hogy újabb kedvezményeket vezessenek be a fiatal országjárók számára, A kulisszák mögötti tárgyalásokon két érv hangzik el. Az egyik: ilyen kedvezmények vannak, bár csak csoportosan lehet őket igénybe venni, megfelelő szabályok alapján. A másik: a veszteséget térítse meg a Pénzügyminisztérium a MÁV-ngk és más közlekedési vállalatoknak, s akkor semmi akadálya sincs a dolognak. A Pénzügyminisztérium azonban erre nem szánhat pénzt így hát előrelépés nem történik^ bármilyen szomorú is ez.

Pénz nélkül hogyan lehetne mozogni? j

Egyetlen rnegot dós, az autóstop

Ez azonban szervezetlenül

elég veszélyes az autós számára, s kellemetlen a sto- posnak. A rendőrség nem jó szemmel nézi, ha valaki kiáll az országúira, hogy kevés pénzzel viszonylag mesz- szire utazzon. Évek óta hangzanak el javaslatok az autóstop megszervezésére. Ugyancsak évekkel ezelőtt jelentették ki a KISZ illetékesei, hogy az autóstoppal az ifjúsági szövetség nem foglalkozik. Rendben van, ezt fogadjuk el. De miért nem foglalkoznál: vele mások? Tulajdonképpen azoknak a fiataloknak van igazuk, akik azt mondják, hogy ők igazán nem okoznak kárt senkinek, ha beülnek egy kocsiba, amiben úgy is van Üres hely. Hogy ezer autóstopos közül akad néhány büntetett előéletű? Jól néznénk ki, ha az önkiszolgáló közértben mindenkit meg- motoznának, mert az ilyen i közértekben akadnak tolva- } jók. A megoldás a stopos* igazolvány lenne, számmal} ellátva, amelyet valakinek* ki kellene adnia. Talán az} Autóklubnák. *

Csakhogy az társadalmi* szervezet, nincs pénze az eh-'} hez szükséges adminisztrá-* ciqra. Néhány százezer fo-} rinton azonban nem múlhat} a dolog. Úgyis az a helyzet,} hogy a gazdaságirányítás mai * rendszerében, amikor egyre *

tji

nagyobb becsülete van a fo-«, rintnak (legalábbis, ha a vál-,

lalati igazgatókat, s más * vezetőket hallgatja az em- ■' bér), az elvi egyetértés azért j' nem válik valódi segítség-j gé, mert mindenki a forintot* nézi. A vendéglátóipar — * szállás, étkezés —, éppúgy.} mint a közlekedési vállala-} tok, sőt a társadalmi szer-} vek. Hogy egy példát mond-} junk: a Volán Vállalat na-} gyón tetszetős kiadványban * nagyon tetszetős érveléssel í Világosította fel tavasszal az,} iskolákat, miként lehet au-} tóbuszt rendelni a kötelező} iskolai tanulmányi kirándu-}

A gyakorlatban bebizo- livosodmt, hogy a vállalatokra nehéz rábízni gz ifjúsági turizmus fejlesztéséről szóló határozat végrehajtását. a jó megoldás körvonalai azonban mégis kezdőnek kialakulni. Az idén }3 ezer fiatal nyaral az ország három sátortáborában egy- egy Hétig, fejenként száz forintért. A vállalatok utánuk is megkapják, ami Őkét illeti, de a különbséget az Országos Ifjúságpolitikai es Oktatási Tanács fizeti az ifjúságpolitikai alapból. 4g elképzelések szerint az ifjúsági kedvezmények rendszerének bővítése ezen ag úton történik majd a jövőben. Az ailam fizet, hogy 3 kereset nélküli fiatalok Ja részesül- hessenek a turizmus áldásaiból, de nem a válalaitak- nak, amelyeknek bizony néha feneketlen a zsebe, hanem az Ifjúság támogatásával foglalkozó állami szervnek. Ott gondoskodnak róla, hogy az a pénz jé helyre jusson. És ott továbbra is azért harcolnak, hogy az állásfoglalások, a határozatok végrehajtása ne legyen csupán pénzkérdés.

Mert igaz ugyan, hogy nem dúskálnak anyagiakban, de annyi pénzünk, hogy fiaink és lányaink

megismerhessék

hazánkat,

talán mégis van. Annál Is inkább, mert az erre fordított összeg — ha nem is jelentkezik aktívumként valamilyen mérlegben — egyáltalán nem kidobott, sőt, a lehető legjobban felhasznált pénz.

Pintér István

Két évszázad hiányzik!

Miről vallanak az előmályi avar temető sírjai

— Adjad neki, Sógor! Ne sajnáld! őszre legyen készen ez a lyuk, különben boromtól szomjas maradsz, mert nem lesz. Hát hol érlelj«!), a szomszéd pincéjében?

A sógor neki is eresztette a csákányát derekasan a fglusséü domb mélyén öblösödé üreg falának- Hanem a löszmennyezet egyszerre csak megindult, s záporozni kezdett a föld mindenféle ajándékkal- Emberi csontok, ékszereit, edények hullottak alá bőséggel, éppen esek kárt nem téve a szorgos pinceépítőkben.

Történt pedig ez Gyöngyöspatán, 1967-ben. S a dombocskát, melynek aljában évszázad óta hűvös mé- lyű pincék húzódnak, Elő- málynak szólítja a falu.

Megszólal a sírvilág ... Ezerháromszáz éves emberi csontokat bont ki a földből Szabó János muzeológus.

Az előmályi leletek híre,

persze, széli ütött. A jelzések eljutottak az egri vármúzeumba, ahonnan nyomban régészek autókáztak Patára.

— Már az első vizsgálódásnál kitűnt, hogy késő avarkori csontokat rejt a sir. S feltételezhető itt egy nagyobb avar temető, melyet, nagyon érdemes feltárni, ■mert időben megnyújtja a település őstörténetét. Eddig csak a XI. és XII. századból voltak emlékeink. Míg az avarok jóval előbb, már a

VII. században ezen a vidéken táboroztak — mondja Bzabó János igazgatóhelyettes, aki a most is folyó ásatásokat vezeti.

Ide kívánkozik annak megjegyzése, hogy népvándorlás kori harcias lovas nemzet az avar, mely Attila birodalmának bukása után száz év múlva Magyarországon egy másik, nagy hun hatalmat alapított. Erkölcsük, szokásuk, nyelvük azonos volt a húnnal. Csupán hajviseletük különbözött, mivel azt hátul megnövesztették és szalagokkal befont üstököt viseltek.

Természetesen sok pénz kell a régészeti feltáró munkához. S még több idő.

Nagy gonddal, szakértelemmel megy előbb a földfelszín lefejtése, a kutatóárkok megásása, majd pedig, ha koccan az ásó, s apró lelet búvik a fényre: annak

teljes kibontása, tisztogatása, mérése, fényképezése. Ezért húzódott el mostanáig itt. Gyöngyöspatán az évekkel korábban felfedezett temető feltárása.

Ez idő alatt viszont száznál több avar őshonos csontjai kerültek elő a dombocskából. Legérdekesebb sír egy törzsi kiválóságé volt, akit lovastól temettek el harcostársai. Avar szokás

szerint a sírgödör déli, előkelő oldalára került a férfi. Tőle jobbra-balra találták a sír tartozékait: edényeket, fegyvereket.. S az északi oldal jutott a felszer- számozott paripának, melyet leültek, mielőtt gazdája mellé fektették.

★

Előmályon, mint jeleztük, vége' felé jár a munka. Vitele során lelkiismeretes, szenvedélyes segítőkre talált Szabó János nyolc falubéli ember személyében, Van közöttük minden rangú-rendű. A brigádvezetőjük pedig Tábi Sándor, akit akár magára is hagyhat a muzeológus, olyan szakértelemmel rendelkezik az ősi temetők .vallatásában— S merre tovább? -~ kérdezzük a régész Szabó Jánost, aki húsz évvel ezelőtt Szentesen és Vásárhelyen kezdte a tudományos munkát.

— Nem messzire, csak a falú távolibb sarkára, a Póstetőre készülünk. Gyön- gyöspata településtörténete a VII, és VIII. században ezzel az avar temetővel már tisztázódik. Egy vár és Árpád-kori templom maradványainak felkutatásával Kovács Béla kollégám bizonyította, hogy XI. és XII. században is lakott volt ez a hely, nem beszélve későbbi korokról, amelyekből bőven vannak tárgyi és írásos emlékeink. Hiányzik azonban két évszázad! Én Póctetőn, az Árpád-kori templom közelében István-fcori sírokat, s esetleg IX. századból való muzeális leleteket remélek. Feltárásukkal, embertani egyeztetésükkel bizonyítható lenne a település folytonossága 1300 évre visszamenően. Ez pedig azt jelentené, hogy a falu hazánk egyik legősibb településének címével büszkélkedhet.

Moldvay Győző

ReWJtö6ÉmT£RlTES,

Berlin, 1941. június

1&%L, július :i., peatek

fásokhoz. Elmagyarázva;

kevés

az autóbusz,

s hogy másnak is jusson, ál-} falában csak egy napra ad-* nak bérbe buszt egy iskola-} nak. Csakhogy ez a gyakor- * latban azt jelenti, hogy egy-} napos kirándulás buszköltsé-* ge néhány forint híján any-} nyi, mint azelőtt egy két-,* naposé volt. Magyarán szól-} va: a Volán visszaélve* helyzetével, alaposan meg-1} drágította a diákok tan-* tervben is kötelezővé tett évi } egyszeri kirándulását. Azt Expressz Ifjúsági és Diák} Utazási Irodánál meg szá-} mos példát tudnak mondani.} amikor a határozat és a lát-} szólagos jó szándék ellenére} mindenki csak keresni akar} országjáró fiatalokon.

Eddig mpüiőgéprablások- rol esett szó, arról a bűncselekményfajtáról, amelyről nemrégiben azt irta a Newsweek című amerikai lap, hogy „csak látszólag új bűncselekményfajta, mert hiszen a közlekedési eszközök elrablása és eltérítése legalább olyan régi, mint maguk a közlekedési eszközök, hiszen ha az ember visszapillant a történelembe, nemegyszer találkozik egyszerű rablási szándékkal, vagy valamilyen politikai célzattal végrehajtott vonat-, hajó-, gépkocsi-, vagy aíkár lovaskocm-eltérítéssel is.”

De nem csalt a közlekedési eszközök eltérítésének, elrablásának van ilyen soksza- zados múltja. Már a római történetírók is megemlítenek néhány olyan esetet, amikor gyalogh intót raboltak el, hogy a benne ülő gazdag patríciust megzsarolják, politikai céllal foglyul ejtették idegen ország megbízottját, küldöttét. Van tehát előtörténete a legutóbbi esztendőkben oly gyakran előforduló diplomatarablásoknak is. Bar 1961-ben Bóesben a diplomáciai kapcsolatok és mentességek kérdéséröl összehívott értekezleten (erről az értekezletről és eredményéről még lesz majd szó), az elíogadott szerzödé&szo- veg első mondatában az áll, hogy „a világ népei ősi idők óta elismerik a diplomáciai képviselők jogállását” — ezzel az elismeréssel elég régen baj van.

Elég. peédaul csak a fatoife

át fellapozni és megkeresni ott Sámuel könyvének II. fejezetét, hogy a diplomáciai személyeket védő mentesség megsértésének egy elég régi esetével találkozunk. Dávid király — a biblia szerint —, különmegbízottakat (azaz diplomáciai képviselőket) küldött Ammon király fiaihoz. hogy nyilvánítsák részvétüket a király elhunyta alkalmából. Az ammoniták azonban töprengeni kezdtek a velük addig ellenséges álláspontot elfoglaló Dávid „részvétnyilvánító küldöttségének” őszintesége fölött, A történet szerint az egyik királyfi azt kérdezte a többiektől, hogy vajon nem az volt-e Dávid célja, hogy megszemlélte,sise és kikémlel- lesse az ammoniták, városát a tervbe vett támadás előtt? A biblia ezután elmondja, hogy Hómon királyfi elfogatta Dávid diplomáciai megbízottait és az akkori szokásnak megfelelően alaposan megszégyenítette őket. Lenyírtuk a diplomaták s/.akál- lának felét, a másik felét azonban meghagyták, ketté- h ásították ruháikat és félig meztelenül, kissé megverve zavarták őket haza.

Nem egészen megalapozott állítás tehát csak az, hogy a diplomáciai képviselők védelme mindig tiszteletben tartott ősi szokás, Kétségtelen azonban, hogy nagyon régen történtek mái; kísérletek arra. hogy megvédelmezzék valamely ország idegen földön állomásozó es on digtotiyauiiu munkát végző

képviselőit. Sőt, elmondható, még a második világháború legnehezebb pillanataiban is akadt olyan eset, amikor a diplomáciai mentesség védelmezte a külképviseletek bizonyos dolgozóit. Egyik legjellegzetesebb példája ennek az az 1941. június 22-tö^ kezdődő tíznapos periódus, amikor is a Szovjetunió berlini követségének, diplomata személyzete még német földön tartózkodott.

Amikor a nácik 1941. június '22-én rárohantak a Szovjetunióra, a berlini szovjet diplomáciai képviselet épülete ostromállapot-szerű viszonyok közó került. A házat különleges erős SS-őrség vette körül. Elvágták a nagykövetség összes telefonvonalait és különleges technikai eszközökkel megakadályozták meg a szikra nélküli távíró és a rádió működését

is. A követség technikai be. osztású alkalmazottai közül több személyt néhány perccel a hajnali náci orvtámadás után elraboltak, közöttük szovjet állampolgárokat is, olyanokat, akiknek nem volt diplomáciai mentességük, például gépkocsivezetőket. A követség) épület szomszédságában levő kereskedelmi képviselet egyik alkalmazottját az utcán elfogták megverték, majd elhurcolták. Ennek a tisztviselőnek nem volt diplomáciai mentessége.

Magát a követség épületét és a diplomáciai beosztású tisztviselőket (valamint azokat, akiknek időben sikerült bemenekülniük az épületbe) Dizonyos megatuonbözi.c teasel kezelték. _____

V

alentin Berezskov ismert szovjet publicista, aki abban az időben diplomataként dolgozott, a Szovjetunió berlini követségének ügyvivői tisztét töltötte be, később megírta, hogy ennek a különleges elbánásnak természetesen nem az volt a magyarázata, mintha a nácik egy pillanatig is tiszteletben tartottak volna valaminő nemzetközi megállapodást, hanem egyszerűen rájöttek, hogy a szovjet diplomaták mentességének megsértése azzal járhat, hogy a még Moszkvában tartózkodó német diplomáciai misszió tagjaival Síemben eljárnak a szovjet szervek. Berezskov- nak a tíz nap leteltével, amikor a szovjet diplomatákat a Balkán félszigeten keresztül vezető útjukra elindították ki ugyanis a harcban álló — semleges földön cserélték országok diplomatáit —, módjában volt a náci külügyminisztérium, a Wilhelmstrasse egyik tisztviselőjével beszélgetni és az elmondotta neki: „Számunkra csak az a fontos, hogy a moszkvai német misszió személyzete mielőbb hazaérjen”.

Ez volt tehát az oka annak, hogy miközben a Németországban levő szovjet állampolgárokat letartóztatták, bántalmazták, koncentrációs táborba hurcolták, a szovjet diplomaták testi épségét biztosították és lehetővé tették számukra az elutazást.

Következik:

Revolverlövések

Siockholiubé»

i