Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-13 / 138. szám
Hogyan születik a siker? Szokás mondani, hogy jó csillagzat alatt kell születni ahhoz, hogy valaki Fortuna kegyeltjévé váljék. Ezt aztán mindenki a maga módján értelmezi: akad, aki bizalmaskodva protekcióról beszél, nagynéniket és segítőkész nagybácsikat emeleget; mások szkeptikusan a véletlenek szerencsés osszjátékára hivatkoznak. S lehetne folytatni a felsorolást... Ügy érzem: érvek-ellenérvek felsorakoztatása helyett érdemesebb megkérdezni azokat, akiknek tizennyolc évesen majd minden elképzelésük, tervük valóra vált. Egyetemre a Szovjetunióba Csuhaj Anikó néhány napja érettségizett az egri Dobé István Gimnáziumban és Erdészeti Szakközépiskolában, minden tárgyból jeles érdemjegyet szerezve. A próbatétel előtt együtt izgult a többiekkel, pedig s'zámánt már nem volt sorsdöntő, hogy milyen érettségi bizonyítványt szerez: — A Szovjetunióba jelentkeztem egyetemre, elektronikus műszerek szakra. Februárban felvételiztem, s májusban tudtam meg, hogy felvettek. Anikónak nem volt köny- nyű a döntés, mert nemcsak jó nyelvérzékű, s kiváló matematikus. hanem irodalom- kedvelő is. S ez nála több r-;nt hobby, hiszen az orszá- olvasónapló pályázat első helyezettje lett. Számára siker kecsegtetett a humán tárgyak vonalán is. — Tanáraim az általános iskolában arról győztek meg, hogy érdemes matematikával foglalkoznom. El is hittem, áru gimnáziumi pályafutásom épp egy elégtelennel kezuiam matematikából. Év végére is csak a négyesig tudtam feltornázni magam. Már-már lemondtam elképzeléseimről, lekötött az orosz nyelv és az irodalom. A „vereséget” azonban se- hogysesm tudtam elviselni, a szórakozásra szánt idő jó részét a matematikára és fizikára áldoztam, s végül sikerült behozni a hátrányt. — Miért a Szovjetunióba jelentkezett? — Édesapám — 1940-től — nyolc évet töltött kinn, azóta is évente jár ki. Sok lemezt, képet hozott hoza, valahogy megszerettem a szovjet kultúrát, s kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy öl évet töltök majd kinn. A sikerben mégsem hittem, bár hónapokig készültem a felvételire. — Az eredmények titka? — Szerettem, amit csináltam, s nem sajnáltam áldozni szabad időmből. Anikó csak szeptemberben kezdi az új tanévet a Szovjetunióban, ám néhány nap múlva egy előzetes utazás vár rá: — Jutalomüdülés lesz, az olvasónapló pályázaton elért országos első helyezésért... Angol nyelvben veretlen — Nem is gondoltam, hogy én leszek az országos angol nyelvi középiskolai verseny első helyezettje. Pesten, a szóbeli vetélkedőn neves fővárosi gimnáziumok tanulóival kellett „mérkőznöm’. Egy reggel olvastam a Népújságot, ott bukkantam rá a nevemre. Az értesítést csak később kaptam meg — idézi a siker emlékét Tóth Ferenc, akivel közvetlen érettségi — természetesen az is jelesre sikerült — után beszélgettem. — Hogy kezdődött? — Először magántanulóként kezdtem, alaposan untam, eleinte, nem volt kedvem szavakat tanulni, bajlódni a kiejtéssel. A gimnáziumban sem törődtem a szükségesnél többet az angollal. Az egyik nyáron meglátogattak Kanadában élő rokonaink, akkor kaptam kedvet a tanulásra, mert láttam, hogy egészen jól tudok velük beszélgetni. Később arra is sor került, hogy Kanadában tölthessek két hónapot, s elsajátítsam a tökéletes akcentust. — Mennyi időt szánt tanulásra? — Amikor megszerettem, már szórakozásnak számított, ezért szabad időm legnagyobb részét erre áldoztam. Igaz, volt egy kitérő is: indultam a Riporter kerestetik vetélkedőben, sajnos az elődöntőnél nem jutottam tovább, újságíró, rádiós versenytársaim lekörözték Miskolcon. Annyi haszna azért volt a versengésnek, hogy leszoktam a lámpalázról, az idegességről, így könnyebben helyt tudtam állni az országos versenyen. — Felvételi nélkül kerül egyetemre... — Nem, mert nem angol szakra jelentkeztem, hanem a Közgazdasági Egyetemre, külkereskedelmi szakra, s erre nem érvényes a „belépőm”. — A siker gyakorlati haszna? fc's3;e>i! a Nemzetközi Szemle lún'us: száma A folyóirat ezúttal is jelentős terjed; mben foglalkozik a szocialista világ és a nemzetközi munkibmoz- gartm problémáival. Len- :c j . .ró’ Várnai Ferenc. . « j ’» ú" ■' Vá-adi Gyula ír. • .5. jól dók mentád isméi .áíőt. Szántó György az olaszo. ;zági munkásmozgalom forradalmi stratégiáját, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára. Cus Hull. az ameri- ka' poll*lka í~ mvr’-á' mozga- ’ .. mértéit ' - " :'■■■> számos <?5v . •- •' ; '"a'val is f o.'.ü ;or:k ez a szám: G ArbatOtnak. a Szovjet Tudományos Aka't-'mda USA- ri:'z’ ' ’ ’ mák cikke az >*" irt H-mi;s jelenlegi taktika váltásáról, a világ új realitásaihoz való alkalmazkodásáról értekezik, s ennek mintegy illusztrációjaként szerepelnek a La- tin-Amerikáról szóló írások — köztük Kerekes György személyes élményeiken alapuló beszámolója a chilei és perui földkérdés megoldási kísérleteiről. Érdekes cikk foglalkozik Gömöri Endre tollából Japán délkeletázsiai terjeszkedésével. A Nemzetközi Szemle immár rendszeressé vált rovata, a Kérdése'.; — Válaszok, ezúttal olyan kérdéseket világít meg, mint a ce doni lázadás, a pakiszku.: polgárháború háttere. Egy olvasó kérésére azt is kifejti, mit jelent a — félrevezető — „iz■- ■••'o'o1 *->>**»’•** — Néhány nap múlva Pesten veszem. át a díjat, s úgy informáltak, hogy külföldi utazás lesz a jutalom, vagy Lengyelországba, vagy a Szovjetunióba: jó lesz, mert gyakorolhatom az orosz és a német nyelvet is. Hogyan születik a siker? Vélemény sokféle adódhat, de eredményes recept csak egy létezik — erről beszéltek a riportalanyok is: a törekvés, a szorgalom. (pécsi) Önkéntes ápolónők Kilencvenhatan vannak. Nem tanultak évekig az egészségügyi szakiskolákban, nem surrannak gyors, puha léptekkel a kórházak betegágyai között, mint hivatásos kolléganőik, mégis becsületre méltó munkát végeznek. Arra vállalkoztak, hogy segítenek a beteg embertársaikon. Véradásokat szerveznek, idős. magányos embereket patronálnak, beteget látogatnak, s mindezt a napi munkájuk után. teljesen önkéntesen. OOO — Sokan voltunk testvérek otthon, nem tanulhattam. Pedig mindig az volt a vágyam, hogy egyszer fehér köpenyt ölthessek. s ápolónő legyek. Akkor nem sikerült. Évekkel később, amikor az egri Finomszereivénygyárba kerültem, lehetőség nyílt a tanulásra. Vállalatain. Négy hónapig éjt nappallá téve foglalkoztam az anyaggal, sikeresen vizsgáztam, s úgy érzem, elértem a célom. Ha jóval később is, de teljesült a vágyam: önkéntes ápolónő lettem... — vallja Restás Istvánná. a Vöröskeresztes Munkáért kitüntetés ezüst fokozatának tulajdonosa. 1— Jelenleg a Finomszerélvóny- gyár vöa'ösfceresztes titkára vagyok. Tizenöt aktívával együtt mintegy 800 vöröskeresztes tag munkáját irányítjuk. — Milyen feladataik vannak egy üzemi vöröskeresztes csoport tagjainak? — Nagyon sokrétű a munkánk. A legismertebb és egyben a legnagyobb szervezést kívánó munka a hagyományos véradás előkészítése, a véradás jelentőségének a megismertetése a dolgozókkal. Legutóbb az egri és a hevesi gyáregységnél egyszerre adtak vért, s szeretnénk majd egy találkozóit is megszervezni, amelyen részt vennének azok is, akiket ezzel a vérrel gyógyítottak meg. Büszkék vagyunk a nemrégiben lezajlott rákszűr rő vizsgálat sikerére is. Az üzem nődolgozói közül eddig már 450-en jöttek el erre az önkéntes szűrésre. Ezenkívül még sok más dolgunk akad: egészségügyi felvilágosító munkát végzünk, szaklapot terjesztünk, részt veszünk a tisztasági mozgalom megszervezésében, a munkavédelmi szemlén, s ha kell, még külföldről is megszerezzük a gyógyításhoz szükséges gyógyzereket... Mindezt lélkeserr mondja el Restás Istvánná, éppoly lelkesen, mint ahogy dolgozik is 1967. óta a vörösike- resztes mozgalomban. Nem véletlenül lett az önkéntes mozgalom kitüntetettje. OOO Emlékezetes esemény volt, amikor az egri I. számú általános iskola ifjú vöröskeresztesei magasan elsők lettek a megyei egészségügyi versenyen. A győzelem után együtt örültek vezetőjükkel, Bordás Miklósnéval, az egri FÜSZÉRT könyvelőjével. — Amikor elvégeztem az önkéntes ápolónői tanfolyamot, azt a feladatot kaptam, hogy segítsem az iskolai elsősegélynyújtó tanfolyamok munkáját. 30—40 gyermekkel foglalkoztam, akik igen lelkesen, nagy figyelemmel sajátították el ezeket a fontos tudnivalókat. Most újra oktatni fogok. Az egri 2. számú és a 11-es iskolában indítunk új tanfolyamot. — Hogy tudja összehangolni a vörösikeresztes munkát az otthonnal, a munkahelyi feladataival? — Bizony, sóik szabad időm nincs. Mindenhol helyt kell állni. Igyekszem azonban úgy szervezni a teendőimet, hogy az egészségügyi feladataimnak is eleget tudjak tenni. A vállalatnál iá támogatnak, s így mindig rí. került részt vennem a továbbképzéseken, a tanfolyamokon. Az oktatótevékenység mellett még az önkéntes ápolónők megyei titkári teendőit is én végzem. Levélben tartom a kapcsolatot a többi ápolónővel, havonta meglátogatom egyiket-másikat, hogy megbeszéljük a következő feladatokat: a véradást, az ápolónők iskolákba való szétosztását, a tanfolyamokat, sőt mi szerveztük meg a Tiszta udvar, rendes ház- mozgalmat is a megye községeiben. Ezenkívül meg kell szervezni a saját továbbképzésünket is, amelyre minden második évben kerül sor. — Legutóbb mivel foglalkoztak? — A transzfúziós állomáson voltunk két hétig. Láttuk a beteg, rászoruló embereket, akiknek a vér jelenti az egyik legfontosabb utat a gyógyulás felé. Rádöbbentünk, milyen sok vérre lenne szükség a gyógyításban, s a mi dolgunk lesz ennek a megszervezése... O O O Kilencvenhaterr vannak, önkéntesek... Szilvás István Madaras! roxolán sírmezo régészeti kincsei Madaras község határában Európa legnagyobb roxolán sirmezőjét „vallatják” kilencedik éve a bajái régészek. Valóságos régészeti „nagyüzem” van itt most már. Tíz kutatóárok „fut” egyszerre az óriási temetőben, s egymás után bukkannak rá az újabb sírokra. Az idén kiásott 30 hanttal együtt már 530 halom- és lapos sír leletei halmozódnak a szarmaták harmadik népcsoportja, a roxolánok 1400—1600 évvel ezelőtti vándortársadalmáról. I 10? 1. június 13., vasárnap szerkezetét, s néhány belpolitikai, a sajtóban ritkán tárgyalt jellegzetességét XXXVI. Harmadszor: Ha a lány találkozott Amporealeval, egyáltalán tovább repül-e Palermóba? Minderre másfél óra múltán megkapja a választ a palermói repülőtéren. Kicsit izgult Luciano miatt is, mert jól tudta, hogy amennyiben Maria Rómában nem tudta továbbítani az árut, akkor azt nekik magukkal kell vinniük Nápolyba. Ezt viszont Luciano nem szereti. Dühöngeni fog. Hájas, osto-. ba és tehetetlen vén disznónak titulálja majd, mint tetté már annyiszor, ha egy- egy üzleti akció balul ütött ki. „De nem sokáig disznózik a vén buzi”, és Berti elégedetten gondolt a labdacsra. A recepciót hívta. A hotelier-vel két jegyet rendeltetett a húsz ötvenkor induló nápolyi gépre és taxit kért. Luciano távirata Bertinek a megváltás mentő kötelét jelentette. Tegnap óta halál- 'w-ben A|t. s nem tudta, honnan kapja a döfést. \ 'ril'd jub'ira-lv’lra, sze:• ...bori 1 m . támadásakor legalább a társaiban lehetett biztos. A háta védett tolt. Az ellenség csak szembe támadhatott. Ezekben az őrült napokban Palermóban viszont olyan darázsfészekbe pottyant gyanútlanul, ahol még véletlenül sem tudhatta, mely irányból éri a halálos szúrás. Az elmúlt évtizedben Luciano szárnyai alatt oly nyugodtan élt, hogy elszakadt a maffia megszokott és folyton változó hétköznapjaitól, az örökös élethalálharctól. Rómában és északon legfeljebb a rendőrségtől kellett tartania, a rendőrség akciói viszont nagyjából előre kiszámíthatóak voltak Az a fő, hogy ez idáig megúszta ép bőrrel. Most már csak el innen, minél előbb.. Még másfél óra és azt is elfelejti, hogy Palermóban járt. Mire a hallba ért, a taxisofőr Js befutott. Berti kifizette a számláját és gavallérod borravalót adott a por! árnak és s bőröndjét cipelő londinernek. — Hova parancsolja, uram? — kérdezte a taxis. — A repülőtérre ... Fleurot utolsónak szállt ki a hatalmas Bocinaből -oris. némi ügyesbe 17- -l! i'. 1 . i> szí'' v '.m n m került Maria Bel Inni szomszédságába. A brit korona- gyarmaton ag Interpol helyi rezidense várta Fleurot-t, egy szemüveges, alacsony kínai. Neki és embereinek köszönhette, hogy Belloni kisasszonyt feltűnés nélkül sikerült Liang Yol Evans streeti boltjáig követni. Maria az első meglepetést azzal okozta, hogy üres kézzel, a várt Buddha-szobor nélkül távozott Yol üzletéből. A lánynak az érkezés és az indulás között 90 percnyi ideje maradt. Ezalatt a sziget délnyugati szögén levő repülőtérről be kellett jutnia az öt-hat kilométerre levő Victoria városnegyed központjába és onnan tovább a zsúfolt, szűk utcák labirintusán keresztül az Evans streetre és vissza, s közben le kellett bonyolítania az üzletet is. Fleurot a repülőtér első osztályú szalonjában maradt, miután az alacsony, szemüveges kínai férfi megszólította, ezúttal is dicsérhette Marc előrelátását, amely kimeríthetetlennek bizonyult. Ugyanis az Inter- pol-főnök még az éjszaka folyamán képtávírón elküldette Hongkongba Fleurot és a lány fényképét. Ezért ismerte fel egyből és szólította meg Mr Pendergast néven az alacsony emberke. Megérkezésük után Maria Belloni téglalap alakú, kemény fedelű, fekete útitáskáját az automata csomagmegőrzőbe tette és a kulcsot magával vitte. — Nem tudnánk kinyitni? kérdezte hongkongi kollégájától Fleurot. A szemüveges, fürge mozgású Interpol-detektív közben már intézkedett és Fleurot arra lett figyelmes, hogy a ki jár,i ion egyszerre három fc> fi távozott. két kínai h"lcy podíg Maria Belloni mögé állt az in’nr mációs ablak előtt, ahH a !ány úüe'.'eléi mutatta fel. \ajdhány pe:c múlva e1 • e .1 a rt'pü’őiür épú'.u — Felesleges — szólal! meg ekkor a hongkongi rezidens. — Micsoda? — kapta viasszá tekintetét Fleurot szórakozottan. — Hát a rekesz kinyitása. A táska úgyis üres, s azt hiszem, az is marad ... Ellenben a főnök azt üzente, ha a kisasszonyt újra visszaadtuk önnek, 'csapjunk le Liang Yolra. Ha a kolléga úr is egyetért vele, a magam részéről a sógorát is elkapnám, ugyanis közös tulajdonú vegyi üzeme van, Kan Tóban, Kowoloon egyik elővárosában. A társtulajdonos, egy olasz.., — Dr. Berti? — Igen. Örülök, hogy a kolléga úr ilyen jól, informált. — Remek az ötlet. Egyetértünk vele. Csak egyszerre és hatáscean csapjunk le rájuk. Ügy lesz. Erről biztosíthatom. De most mennem kell. Kérem, amennyiben nem esik nehezére, várakozzon tovább itt a tranzit első osztályú szalonjában. így gyorsabban megtalálom, mert nagyon kevés időnk marad a beszélgetésre. Visszajött az egyik kínai hölgy. Mondott valamit szemüveges főnökének, aki nyomban le is fordította Fleurot-nak: — A kollegára arról tájékoztatott, hogy a hölgy a 9 órakor Londonba induló gép utaslistáján ebi lenőrizte, szerepel-e a neve* Majd azt mondta óké és távozott ... és most mi is tá-j vozunk. — Oké — mondta Fleurot is és maga is ellenőrizte, szerepel-e Jim Pendergast a 9-kor induló gép utasai között. ... A hangosbemondó már a londoni gÓD utasait szólította és sehol senki, Az in- d'ilatág tizc-nfll perc volt üátra Fleuroi türe'ovülenül D'slogolt a főin-.-/»úti nagy- r-is,rívó f-Jjíi-".'.ra. a r'pii- ’"'éri Mjá’vit 0 .’"'-.'o’iTviiin r. ’ ,11 m úr! : ég a vu!ovi. c t ic [: rccel az ind ülik «lőtt FUurot kissé idegesen kifizette számláját (Folytatjuk}