Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-13 / 138. szám

Tud erről a párt? legtöbbször elvtársi, baráti be­szélgetések közben, de olykor gyű­léseken is elhangzik a felkiáltás- szerű kérdés: tud erről a párt? Szakemberek, vagy kívülállók egya­ránt sűrűn vélik úgy, hogy a nép­gazdaságban fellelhető, szélesebb, vagy szőkébb körre kiterjedő feszült­ségek, gondok azonnali, halasztást nem tűrő intézkedést követelnek, s ha ez késik, oka csak az lehet, hogy a feszültségekről, a gondokról nem tud, vagy nem úgy tud a párt, aho­gyan azt ők látják. Maga az, hogy a népgazdaság gondjairól, feszültségeiről, az ellent­mondásokról a legkülönbözőbb fó­rumokon nyíltan esik szó, becsülen­dő, mert a demokratizmus erősödé­sének bizonyítéka. A társadalom egyetlen szervezete, intézménye sem nélkülözheti hosszabb időn át a bí­rálatot, mert a kritika az az esz­köz, amely a jobb, a tökéletesebb, a célszerűbb meglelését erőteljesen serkenti, tehát a haladást szolgálja. A baj ott van, hogy míg egyik ol­dalon a bírálat túl sok dolog egy­szerre történő és azonnali megoldá­sát követeli, a másik oldalon ab­ban is lassú és tétova a cselekvés, amiben határozottan tenni lehetne. E helyzet szüli azután a kdfakadást: tud erről a párt? A beruházási piac tartós feszültsé­ge, az építőipari kapacitások elma­radása az igények mögött, illetve az építőipari árak gyors emelkedése — három év alatt mintegy húsz száza­lék —, a külkereskedelemben az im­port gyors, s az export lassú növe­kedése, a gépek és berendezések je­lentős hányadának elavultsága, hogy csak néhány példát említsünk, köny- nyen kimondatják a véleményt: nem látszunk ki a bajból, esőstől szakad nyakunkba a gond. A baj, a gond azonban sűrűn nem több, mint a változás — végső soron éppen a párt ösztönözte változás —, teremtette fe­szültség, tehát természetes jelenség, A gazdasági reform bevezetése előtt nem okozott gondot például az ex­portra termelt áruk gazdaságossága, ma igen. Nem volt probléma, hogy a belföldre termelt árukat vajon át­veszik-e a forgalmazó vállalatok — kötelesek voltait ugyanis átvenni —, ma ez is fejtörést okoz. Nem számí­tott a beruházások megtérülési ide­je, mert hisz’ állami juttatásként kapták a pénzt a vállalatok, most viszont hitelkérelmük elbírálásának döntő szempontja az amortizáció időbeni és pénzbeni mértéke. A vál­tozás teremtette feszültségeket tehát nem lehet bajiként felfogni, s azo­nosan élbírálni azokkal a gondokkal, amelyek a változás vadhajtásaiként jelennek meg. Vannak ilyenek is, szép számmal. A nyereségterv teljesítése érdekében alkalmazott ármanipulációk, a drá­gább termékek előnyben részesítése, a dolgozókkal való törődés elhanya­golása, hogy megint csak példákat említsünk, a változásnak nem ter­mészetes kísérője. Tud-e vadhajtá­sokról a párt? A világos, a félre­érthetetlen választ a X. kongresszus adta meg, a tanácskozáson elhang­zottakkal éppúgy, mint a határozat­ba foglaltakkal. Míg következetes és kemény harcot hirdetett az ügyeske­dés, az élősdiség mindenféle formá­ja, fajtája ellen, küzdelmet a cso­portérdekek rossz értelmezésével szemben, a türelmetlenkedőket is jó­zanságra intette. A feszültségek föl­oldása, a gondok enyhítése ugyanis nem mehet gyors folyamatként vég­be, mert az intézkedésekhez, a vál­toztatásokhoz feltételek szükségesek. Példákkal élve: a lakásgond eny­hítése nem pusztán az új lakások számától függ, hanem attól is, hogy a lakások fönntartása milyen össze­geket von el az államtól, s mit fizet­nek a bérlők. Az ipar áHőesaftfteel­nek korszerűsítése sem csupán an­nak függvénye, hogy a behozatalra van-e fedezet, de függvénye annak is, hogy kellő anyagot, energiát biz­tosíthatnak-e hozzá, a megfelelően képzett munkaerőről már nem is beszélve. Fokozatosan, s minden kö­rülmény mérlegelése után születhet­nek meg csak a döntések, s a mérle­geléshez sokrétű tapasztalat, gyakor­lati próba kell. A negyedik ötéves terv végrehaj­tásának megkezdése, az új szabályo­zó rendszer januárban történt beve­zetése a korábbiaknál kevesebb zök­kenővel ment végbe. A teendők is világosabbak, pontosabban megfo­galmazottak, mint a megelőző esz­tendőkben. Jó néhány olyan gond. amelyről két-három éve még szin­tén azt kérdezték, tud erről a párt. a kipipálhatok, a megoldottak közé került. Nem elsietve, s nem késle­kedve, a gondok megoldásának mód­ja csakis ez lehet. Ha az időbeni cselekvést szorgalmazza a bírálat, jó szolgálatot tesz. Ezért nem baj, ha elhangzik a kérdés: tud erről a párt? A magunk dolgaiért érzett felelősség csendül ki belőle, s ha e felelősség akkor sem vész el, amikor a párt útmutatása nyomán tenni kell, a kérdésre egyre inkább az eredmé­nyek felelnek. M. O. NEU KAPNAK TANULÓT A munkaügyes toboroz, de még ezeket a fiatalokat is átadják más vállalatnak Melyik a tisztességesebb: nevelni magúknak a szak­munkásokat, vagy máshon­nan átcsábítani őket? Sem ■nem naiv, sem nem fölösle­ges a kérdés feltevése, mert a gyöngyösi Mátravidéki Építő- és Szakipari Ktsz el­nöke, Csömör József, vala­mint a személyzetise, Fehér Sándor nagyon tudatosan fogalmazott így. Száztíz helyett ötven Rögtön utána adatokat is soroltak. Ezek közül csak a legbeszédesebbeket idézem. Az egyik: a szakmunkás- létszámúk utánpótlására évente száz-száztíz személy felvételét kell biztosítaniuk. A másik: ha minden jól megy, a következő tanévre legfeljebb ötven szakmun­kástanulót kapnak. Nem nehéz kiszámítani, hogy az igény és a lehetőség között milyen különbség tá­tong. A kezdeti kérdés te­hát innen nyeri létjogosult­Megkérdeztem azt Is, mit tesz a ktsz azért, hogy a fiatalokat megnyerje magá­nak? Többek között azt, hogy Erdélyi Károly, a munkaügyi vezető bejárta a város és a környező falvak általános iskoláit. Beszélt a végzős gyerekkel. Közülük húszat nyert meg a szövet­kezetnek. De hát még az el­nök a saját fiát sem kapta meg, őt is átadta az intézet más vállalatnak. Mint hoz­zá hasonlóan több fiatalt. És a tanműhely? Erre gondoltak-e? Mondják, van tanműhe­lyük, ha nem is felel mega legmodernebb követelmé­nyeknek, de a jövő év má­sodik felében már beköltöz­nek az új szövetkezeti köz­pontba, ahol kitűnően fel­szerelt tanműhely Is várja majd a fiatalokat. A hátra levő egy évre igazán nem ölhetnek bele súlyos pénze­ket a mostani tanműhelyük­be. Ezt beláthatná az inté­zet vezetősége is, érvel az elnök, amikor az emelt szin­tű képzés feltételeit emlege­tik a szövetkezetieknek. A feszültségek okai Tolmayer Ferenc, a gyön­gyösi szakmunkásképző in tézel igazgatója egészen más okból „panaszkodik”, ami­kor a szövetkezetiek gond- psfVoaját elé tárom. Kezdi ggsati, hogy összesen nyolc­száz tanuló elhelyezésiére lenne helyük az intézetben, ezzel szemben ennek a számnak a kétszeresét neve­lik, oktatják. Ahhoz, hogy megfelélő körülményeket tudjanak teremteni, még négy tanterem, egy tornate­rem, egy százszemélyes tan­műhely hiányzik, de a hat­száz adagos konyha és étte­rem sem tartozik a fényűző keretek közé. Büszkén említi, hogy az intézethez tartozó kilenc vállalat az utóbbi négy év­ben tizenegy tanműhelyt épített Hogy mennyi tanulót ve­gyenek fel és milyen szak­mákra, azt a megyei tanács munkaügyi osztálya hatá­rozza meg. Most összesen ötszázötven , fiatal jelentke­zett az új tanévre, a válla­latok pedig nyolcszázötven tanulóra jelentettek be igényt A hiány mértéke je­lentős, innen származik a feszültség, ez a nézeteltéré­sek magyarázata. Még hoz­zátette: ha a vállalatok ma­guk toboroznak tanulókat maguknak, azért csak kö­szönetét mond az intézet. Az építőipari ktsz-sad összefüggésben pedig azt je­gyezte meg, hogy bizonyos szakmák oktatására nincs meg náluk a szükséges tár­gyi feltétel. Főként az emelt szintű képzést értette ez­alatt az intézet igazgatója. Emlegették ezt a szövet­kezetiek is. ök úgy mond­ták, nekik kitűnő szakem­berük van ahhoz, hogy a fiatalokat a gyakorlatban is szükséges munkafogásokra kitasiítsa, esetleg még azt is megteszi, hogy felhasz­nálható elemeket, alkatré­szeket készíttet a tanulók­kal, amiket a lakások építé­sénél lehet alkalmazni. De hát az intézet azt kívánja, hogy az általa megadott terv szerint foglalkozzék az ok­tató a tanulókkal. Olyan dolgokkal Is töltsék az ide­jüket, amiket közvetlenül a termelésben azonnal nem le­het hasznosítani. Minek ez? Kérdezték. A megoldás Szóval: van nézeteltérés a fiatalokat váró ktsz és a fiatalokat oktató-nevelő In­tézet között is. De az alap­vető feszültség abból szár­mazik, hogy jóval keveseb­ben jelentkeznék szakmun­kástanulónak, mint ameny- nyi kellene. A megoldás te­hát csak egy lehet: fokozni a gépesítést, egyre több kis­gépet alkalmazni a terme­lésben, ami lerövidíti a munkák idejét. És így, aki időt nyer, szakmunkást nyer. Persze, itt is a pénz! De hát alapszabály: valamiért va­lamit Ügy gondolom, a Mátra­vidéki Építő- és Szakipari Ktsz gondjait más kisipari szövetkezet is elsorolhatta volna. A végső következte­tés tehát rájuk is vonatko­zik. (gmf) Hallottad már?... (Kiss Béla felvétele) Azt mondja a közmondás: jó munkához idő kell. Ezt jut eszembe, amikor olvasom, hogy a londoni Stoker család házában a napokban meg­jelentek a KÖZMÜVESlTÖ VÁLLALAT EMBEREI, hogy a bejárati ajtók mel­lett még egy feljáratot épít­senek. Erre azért volt szük­ség, hogy a babakocsit ne a lépcsőkön kelljen le és fel­cipelni. Csakhogy időközben a baba betöltötte a tizen­nyolcadik életévét. A köz- művesítési vállalat vezetője a késéssel kapcsolatban kije­lentette: A megrendelés nem tartozott a sürgős munkála­tok közé. ★ Tudott dolog, hogy min­denkor fontos vigyáznunk a tisztaságra. Sydney-ben is tisztasági hetet tartottak és felszólították a lakosságot, HORDJANAK KI MINDEN FELESLEGES, rossz holmit az utak szélére, ahonnan a köztisztasági vál­lalat majd elszállítja. A vál­lalat emberei egy mellékut­cában a sok szemét között ILVEN EZ A ... egy ős-öreg autót találtak, amelyen a következő tábla volt: Vigyázat! Nehogy elvi­gyék! Én még ezzel járok! ★ Napjainkban rendkívül fej­lett a hírközlés. Valami tör­ténik a Föld túlsó oldalán és a telexgépek néhány perc múlva nálunk közlik az ese­ményt. Talán ezt példázza a különös verseny, melyet Ju­goszláviában rendeztek. A versenyen két postagalamb, a telefon, a távírda és egy gépkocsi vett részt. A nem mindenapi verseny célja: hogyan lehet LEGGYORSABBAN ELJUTTATNI EGY HIRT az egymástól hatvan kilomé­ter távolságban levő Zág­rábból Ljubljawba. A leg­gyorsabbnak a gépkocsi bi­zonyult, eredménye 1 óra 32 nerc. A második helyen a postagalambok végeztek, 2 óra 40 perc idővel. A távirat 2 óra 50 perc alatt jutott el a címzetthez. Telefonössze­köttetést viszont csak hat óra után sikerült létesíteni. ★ Sok még a lakáskereső, s még több azoknak a száma, akik megelégszenek egy al­bérleti szobával. Tengernyi apróhirdetés tanúskodik, er­ről. A LEGÉRDEKESEBB APRÓHIRDETÉST a Stuttgarter Zeitungban ol­vastam. Szó szerint így hang­zik: Gyermektelen, szorgal­mas, tiszta, takarékos, becsü­letes, szerény, csöndes, egész­séges házaspár, akinek nincs barátja, ismerőse, társasága, ünnepe, szemete, izzadt lába, férge, kutyája, macskája, énekesmadara — szobát ke­res. Jelige: A takarítás meg­szállottjai. Ilyen tökéletes házaspár­nak csak akadt egy kiadó kis szoba? Nem biztos ... ★ Ha már az próhirdetések- nél tartok, nem mulasztha­tom el egy mini-krimi közlé­sét sem, ' ' ÉJJELIŐRT KERESETT hirdetés útján egy colorádói áruház-tulajdonos. Másnap nyitáskor döbbenten tapasz­talta, hogy áruházát az éjjel szinte teljesen kifosztották. Irodájának asztalán gépírá­sos cédulát talált, a követke­ző szöveggel: Uram! Igye­keznünk kellett, mielőtt az éjjeliőr elkezdi munkáját. Hálával és köszönettel a — szorgalmasok... Korunk legfurcsább világ­rekordjainak egyike született meg a közelmúltban. Dakar­ban, Szenegál fővárosában új rekordot állított fel egy fia­talember. SZÁZ ÓRÁT BICIKLIZETT egyfolytában a város stadi­onjában. Közben evett, mos­dott, borotválkozott anélkül, hogy abbahagyta volna a pedál taposását. íme: nemcsak a viz alatt, nemcsak az űrben vaav a noiáon, hanem a jó öreg i/S „Nagyjavítottak kocsimat...’' (?!} A címben idézett szókap­csolatot a következő mon- datokbóliemeltük ki: „Két­szer is nagyjavitották már kocsimat”. — „Nagyjavított gépkocsival keltünk útra”. Sokan azt hiszik, hogy ez az igealak azért kapott nyelvi szerepet, mert vele kiszorít­hatjuk a generáloz idegen hangsort szóhasználatunk­ból. Ezt az idegen szót va­lóban ritkábban halljuk és olvassuk, bár a generalja- vítás összetételben még elég gyakran kap nyelvi szere­pet. Az idegen szó kiiktatá­sának szándékával ez az összetétel is háttérbe szorul a nagyjavítás és az általá­nos felújítás nyelvi formák gyakoribb használata foly­tán. A nagyjavítás képzett szó­ból elvont nagy javít nagyon csináltnak, mesterkéltnek te­kinthető igealaknak azon­ban nemigen örülünk. Saj­nos ez a forma nem társta- lan nyelvhasználatunkban. A gyakrabban hallott és ol­vasott hasonló jellegű igék a következők: generáljavit, közellát, népszámlál, népne­vei, kényszerleszáll, tanfelü­gyel, müfordít, végelad, nagymos, nagytakarit stb. Hogyan és miért alakultak ki ezek az igealakok? A ki­alakulás útja világos. Alap­juk egy-egy szabályos ösz- szetett szó, s ezeket a sza­vakat gyakran használjuk Is: műrepülés, közellátás, népszámlálás, kényszerle­szállás, nagyjavítás, nagy­mosás, nagytakarítás, végel­adás stb. Ezeknek á sza­vaknak a végéről az -ás, -és képzőt elvonták, s ily mó­don kaptuk a már idézett igealakokat. A miért kér­désre adandó válaszunkban csak két szempontot eme­lünk ki. Elvonás útján gyakran keletkeztek szavak, s így az analóg példák nyomán kialakulhattak a szabálytalan elvonás útján keletkezett igeformák. A tömörítésre törekvés is köz­rejátszott abban, hogy a rostára tett igék elszaporod­hattak. Amikor a gépírás és gyorsírás szóalakból elvont gépír és gyorsír feltűnt, azt hittük, hogy csak múlékony kóros tünetként ideig-óráig élnek meg nyelvhasznála­tunkban. Nem így történt. Egyre általánosabbá válnak, egyre gyakrabban kapnak nyelvi szerepet szóban és írásban. Vannak, akik ép­pen gyakori használatuk miatt már úgy vélekednek, el kell fogadnunk őket he­lyes, szabályos nyelvi for­máknak. Mi semmiképpen sem örü­lünk elszaporodásuknak, s azt ajánljuk, hogy még a tömörítésről való lemondást is inkább vállajuk. mint a nagymos, nagyjavít, nagy­takarit, filmelemez, ismeret­terjeszt és tánczenél cson­kított igealakokkal élést. Dr. Bakos József biciklin is lehet élni. Ha M« miből. ★ Nagy gond mostanában a kissé tettebbre gömbölyödött férfiaknak és hölgyeknek a felesleges kilóktól való meg­szabadulás. Örömmel jelent­hetem, e téren is megszüle­tett a szupermodern megol­dás! Henry Blithe angol hip­notizőr feltalálta a LEGKELLEMESEBB FOGYÓKÚRÁT Eljárása szerint az ember a hipnózist követő álom alatt megszabadul kilóitól. Maga a hipnótikus szeánsz igen egy­szerű és főleg rendkívül ol­csó. Ebéd helyett a fogyni kívánó személy lejátssza ma­gának a megnyugtató, értel­metlen szöveget mondó hanglemezt, és a lemezborí­tóra fényképezett hipnotizőr szemébe néz. Természetesen mélyen. Egyébről eddig nem érte­sültem ... Révész Tibor rümmÖH-új: 1971, június 13., vasára#*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom