Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-12 / 137. szám

Ä szicíliaiak klánja Francia film Ilyenkor, nyáron nem azért megy a moziba a né­ző, hogy nagy erkölcsi és embert problémákat fesze­gető alkotásokat kapjon. Ha a piakát krimit, látványos­ságot ígér, megveszi a je­gyét és bemegy. És az ég \tudja, a legritkább esetben csalódik. A zord és mértani pon­tossággal kimért bírósági processzus képsorai után latig a néző a szicíliai klán fejét alakító Jean Gabintés elfogultság nélkül megálla­píthatja, milyen szépen öreg­szik ez a nagy színész. Igaz, néhányszor már akkor is remeg az álla a drámai fe­szültségtől és nekünk szánt izgalomtól, amikor arra se neki nincs szüksége, se ne­künk nincs szükségünk, de ha ő úgy érzi, hogy ez neki 5s, meg nekünk is kell, ak­kor az rendben van. Annyit tudunk már a mo­zilátogatóik elemi iskolájá­ból, hogy az olaszok min­dent családi alapon szeret­nek csinálni és nem tűrik, ha asszonyaikhoz hozzányúl­nak. Így esik itt is, hogy a családi szervezethez csapódó két idegen okozza hát a ga­libát: Robert és Jeanne olyan eszeveszetten és fi­A kétrészes vígjáték köz­vetítése a békéscsabai Jó­kai Színház előadásában, felvételről. Az író, Victor Eftumiu, a mai román iro­gyelmetletnül törnek egy­másra, hogy az nem marad­hat titokban. A krimi egyébként két nagy részből áll, Robert szö­késéből és egy nagy ékszer­rablásból. Az ember azt hihetné, hogy ez a két epi­zód nem tud megtölteni egy másfél órás filmet, de a mozi nagy mestere, Henri Vei'neuil rácáfol erre a hie­delemre : olyan anyagi luxussal és olyan szereplő­gárdával fog hozzá ehhez a látványos munkához, hogy a nézőt a külsőségek, a csil­logás feltétlenül leterítik. A felvételek Franciaország és Olaszország legszebb pontjait tálalják a néző elé, hogy aztán a méreteket ame­rikaivá tágítva a képek be­számoljanak egy amerikai ízű és arányú repülőgép-el­térítésről is. Nem hinnénk, hogy az író és a rendező szándéka elle­nére érződnék mégis a fil­men — erkölcsi igaaságosz- tély szándékán innen és túl — az a kegyetlen magány és zártság, amely a bűnözők társadalmon kívüliségéből fakad. Itt milliókban és hal­latlan luxusban turkálnak a krimi hősei, de egy telefon­csöngetésre pisztolyt ránta­Barbara New Yorkban (Szerda, 20.00) Magyarul beszélő NSZK- film. William Snydern hala­dó amerikai író művéből készült ez, a tv-film, amely egy vidéki lány útját mű­nek, nem, pisztolyt kell rán­taniuk, mert semmit nem lehet tudni arról a közvet­len közelről sem, ami a fa­lak mögött leselkedik rá­juk. S hogy mindezeken felül Szicíliából csak a nosztalgi­át kapjuk, egy térképet, amelyen a megrögzött, de nagystílű bűnözők korábbi nyomorukat letörlesztendő birtokot keresnek maguk­nak? Hogy az asszony, a főnök Venturío felesége két­szer beront a színre és majd­nem imádkozva mondja a férjének, hogy legyen már elég, menjenek haza nyug­díjba és meghálni Szicíliá­ba? Kit érdekel ez az érzel­gősség? Legfőképp a rende­zőt nem, aki képsoraival valóban lenyűgözi és elké­peszti a mozi szerelmeseit. És hogy a krimi nemcsak a nézőt vonzza, hanem a nagy sztárokat is, bizonyítja egy névsor: Jean Gabin, Alain Delon. Lino Ventura, Irina Demick, Yves Lefebv- re, Marc Porel, Daniella Voile, a régről rokonszenves Amedeo Nazzari és Sidney Chaplin állnak a szereplő- gárda élén. Az újabb folytatásban egy gyilkosságsorozat körül fo­rog minden: a Montmartre- ot rettegésben tartja egy ti­tokzatos gyilkos, aki itt vé­gez áldozataival, akik kivé­tel nélkül fiatal nők. Az est leszálltával a nők már nem mennek kísérő nélkül a kör­nyéken mutatkozni, és a gyilkosságok mégis folyta­tódnak. Maigret csapdát ál­lít a gyilkosnak, ám az, úgy látszik, igen csak körülte­kintő, nem esik tőrbe. Sőt, Tsz-fiatalok klubja fiáiban A káli Egyetértés Terme­lőszövetkezetben dolgozó K ISZ-korosztályú fiatalok száma eléri az ötvenet, s közülük több mint harminc tagja is az alapszervezetnek. A fiatalok közös érdeklődé­si köre. közös szórakozási és művelődési igénye arra ösz­tönözte az ifjúsági szervezet vezetőit, hogy sürgősen meg­teremtsék erre a lehetősége­ket. 1970 novemberében sor is került a termelőszövetke­zetben dolgozó fiatalok if­júsági klubjának megalakí­tására. A kis közösség az­óta folyamatos. rendszeres munkát végez Varga Gyula KISZ-ti ükár irányító sóval. A klub tagjai között egy­aránt. megtalálható admi­nisztrátor. mezőgazdász, ta­nuló, mezőgazdasági gépsze­relő, erőgépvezető, rakodó- munkás és állattenyésztő. Valamennyien szívesen vesz­nek részt a szokásos pénte­ki klubesten, melynek a té­máit is ők állítják össze, sőt néha még ők is dolgozzák fel. Elsőrendű céljuk a po­litikában való eligazodás; ennek keretében pedig az eseményekre való gyors rea­gálás. Természetesen más témakörökben is szívesen búvárkodnak. Ilyen foglal­kozások voltak: Hogyan vi­selkedjünk?, vagy a vita a Szerelem című filmről; A könyv történetének feldol­gozása, s egyben az ünnepi könyvhét megünneplése. A közös témák természe­tesen közös elképzeléseket is szülnek, közös terveket alakítanak.. Mint a klub ve­zetője elmondotta, vállalták, hogy szebbé, otthonosabbá teszik a klubhelyiséget, az­tán nyári kirándulásra men­nek a hegyekbe, felutaznak a Vadászati Világkiállításra, majd pedig az őszi színházi évad kezdete után többször is bemennek az egri színhá­zi bemutatókra. Farkas András V A csavargó (Kedd, 20.00) dalom népszerű szatirikusa, tatja be, a kisvárostól New Jelenet a „Barbara New Yorkban” című nyugatnémet filmből. ■ ebben a darabjában, amit első ízben láthatunk hazai színpadon, a régi román kispolgárság világát mutat­ja be. Egy választási ko­média a középpont, amely­nek egyik részese, honatya- jelöltje Alexandra Filimon bortermelő, s aki meglehe­tősen esélytelen. A véletlen azonban segítségére siet: a vízből kiment egy fuldoklót, s ezt kívánja meglovagolni a választási hadjárat során, s ennek alapján bejutni a Házba. S ahogy az már egy vígjátékban lenni szokott, a csavargó is rájön saját „ér­tékére”, s zsarolni kezdi Fi- limont. Előbb lakást, majd pénzt, ruhát, végül pedig a bortermelő lányát akarja megszerezni... Yorkig. A történet során a tehetségében feltétlenül bí­zó lánynak rá kell jönnie, hogy vágyai sohasem való­sulhatnak meg, illúzióik, mert New Yorkban mások a „méretarányok” mint vi­déken, s a körülmények sem az ő kedve szerint alakul­nak. Maigret felügyelő — A CSAPDA (Péntek, 20.00) Georges Simenon bűnügyi regényének magyarul beszé­lő angol tv-film változata. Hirdetési előadót felveszünk • - { ■ V * t V IS .! t kis híján, a csalétek is a gyilkos áldozatává lesz. Ez a sikertelen kísérlet azon­ban egy döntő nyomot szol­gáltat a felügyelőnek.., A közös témák, közös ter­vek így teszik a fiatalok kedvelt otthonává a káli-ter­melőszövetkezet ifjúsági klubját (r—s) XXXIV. A portás kérdőn nézett rá, s Berti zavartan mondta: — ... lehet — és igyeke­zett közömbösen beszélni, — hogy csak reggel utazunk to­vább ... a menyasszonyom óhaja szerint döntök majd. — Nagyon helyes — bi­zonykodott a portás. — A hölgyek óhaja számomra is mindig szent volt... Le­gyen szerencsém, uram. ... Berti a székesegyház környékén sétálgatott. Luci- anóval játszott és gondolat­ban már százszor is megölte. De mivel? Honnan szerez­hetne hatásos mérget? Mi­lánóban ez nem okozna gon­dot, csak tökfejét szidhatja, miért nem jutott eszébe ko­rábban ez a megoldás. Milá­nói vegyésze, Arturo, néhány hete parányi fehér golyócs­kákat gurított elé a Marivi- on villa laboratóriumának asztalára. „A tökéletes ha­lál” magyarázta akkor Bérű­nek Arturo, egy elcsapott ■J-» r> ’ ’ - j vn ■' —*- F-1 - - • munkát. „Kleopátrának ke­reszteltem őket” ötlött fel Bertiben most az Artúréval folytatott beszélgetésének emléke és a görnyedt em­berke képe, aki kezét dör- zisölve mutogatott a labda­csokra, „a nílusi vipera mérgéhez hasonló a hato­sa. . színtelen, szagtalan, $e íze, se bűze... És ami a leg­fontosabb, nincs utóhatás. Vegyész legyen a talpán, aki a szervezetből ki tudná mu­tatni. Egy korty és a bivaly, szíve is megáll tőle.” És ő akkor- nem gondolt Mariára. Legalább eltette volna azt az egyetlen go­lyócskát, amit az eszelős Ar­turo oly nagyon kínált, hogy vigye csak magával, próbálja ki bárkin és saját szemével győződhet meg, mi­csoda szenzációs szer az a labdacs. Berti ekkor bizonytalanul megtorpant. Mintha eltette volna mégis. Zsebrevágta, vagy eldobta? Töprengett és a homlokán összefutó rán­cok mögött agya megfeszí- " -ondo’frodott Mlmha -te ve'ns . D' Eger, Beloiannisz u. 3. I le„i . .. .. -. .. tlüg, ;. minden munhakönyv, erköl­csi bizonyítvány nélkül adóéi neki menedéket és >vá. Hiszen Arturo a nyira erőszakoskodott. . Mintha betette volna a zse­bébe, Milyen ruhában is •VvVWV^Ai*vA*AAAAAA^*AA*AAA<\AAAAA^AAAAAAAAAAAAAi*iAAAAAAAAAA^>**t 5 A gyűrű — Mégis, mo.ga jobban járatos efféle embéri ügyekben. ^ Adjon tanácsot, mit legyek? < A fiatalasszony arcan komolynak látszott az ijedtség, I .szemmel látható volt, hogy tényleg bántja az ügy. — Az úgy történt, hogy nálam járt két barátnőm. Mindkettőjüket öt évnél régebben ismerem. Megkínáltam őket itallal, süteménnyel, finom kávét főztem. Kijelentet­ték, hogy ma délután ráérnek és azért jöttek, hogy jól ki­beszélgessük magunkat. Sok mindenről szó került, az ékszerekről is. Megnéze­gettük egymás pecsétgyűrűit, a láncokat. Később én is elő­hoztam a szekrényből a családi ékszereket, közöttük szegény nagymama értékes, köves gyűrűjét. — Micsoda gyűrű! — Az egyik barátnőm még az ujjara is próbálta, felsóhajtott: — Hej, ha egyszer nekem egy ilyen gyűrűm, lehetne! Miközben ők az ékszereket nézegették, én többször ki­mentem a konyhába ezért, azért. Ilyen melegben kapós a jég, így többnyire a hűtőszekényhez vezetett az utam. Később levettük napirendről az ékszertémát és másról beszélgettünk. Bizony este lett, amikor barátnőim elbúcsúz­tak tőlem. Fél kilenc tájban érkezett haza a férjem. Elmeséltem neki, hogy vendégeim voltak. — Látom! — mordult rám bosszúsan. — Megint az ék­szerekkel dicsekedtél... És azon nyomban pakolni kezdte a dobozokat. Egyszer nagyot kiáltott. — Te, Erzsi! Hová lett a nagymama gyűrűje? Itt van, üres a doboz. A konyhában voltam, amikor kiáltott, de ijedtemben majdnem elejtettem a vizeskorsót. — Miket beszélsz? Nem aludtunk azon az éjszakán. Először csak gyökerei vert bennünk a gyanakvás, később már ki is böktük: Kettőjük közül az egyik elvitte a gyűrűt... Még rágondolni is szörnyű volt. Azután mentségeket kerestünk: — Hátha a rekamié mögé csúszott, elgurult valahová, vagy talán tévedésből... A gyűrű azonban nem került elő. Es másnap — még rágondolni is iszonyú — felkerestem mindkét barátnőmet. Igyekeztem tapintatos lenni, de úgy látszik, az arcomról mindent leolvastak. — Gyerekek! Nagy baj van. Eltűnt nagymama köves gyűrűje... Még ki sem mondtam a mondatot, máris megbántam. Elsápadtak és másodpercek töredéke alatt átvillant rajtuk, hogy csak ők ketten voltak a lakásban, másokra nem is es­het a gyanú. Szörnyű jelenet következett. Egy életre megharagudtak rám. És most három héttel az eset után megtaláltam a gyű­rűt. A díszpárnában. Amikor el akart menni, így szólt: — Tudom, maga is azt mondja majd, mint a férjem: máskor jobban vigyázzak az ékszereimre. Csodálkozott, amikor tiltakoztam. — Nem! Én, ha megengedi, inkább azt tanácsolom; máskor jobban bízzék a barátnőiben... Szalay István «A*»«-»»«»— . volt? Két tenyerét egyszerre tapasztotta zakója két zse­béhez. A kezdő mozdulat után ujjai görcsösen koto­rásztak a zsebek mélyén. Kétszer, háromszor, ötször, négyzetcentiről négyzetcenti­re végigtapogatott minden kis rést, varrásszegélyt. Hiá­ba. Pedig ahogy egyre job­ban belemélyedt a kutatásba, mind határozottabban em­lékezett rá, hogy Artúrétól elhozott egy golyócskát. A tenger felől ekkor enyhe szél támadt, és a zsebeiben koto­rászó Berti feje felett meg- csikordult egy bádogcégér. Ahogy tekintetét a váratlan zajra a magasba kapta, a téglalap alakú, zászlócskához hasonló cégéren két pálma­fa között kihúzott zsinóron függő betűket látott. „Kék part” volt a kocsma neve és ezt ismételte magában Berti, s mikor harmadszor motyog­ta el, felvillant benne: a kék kabátjában járt legutóbb Mi­lánóban. És a kabát a szál­lodában, útibőröndje mélyén van. A felfedezés örömével tért be a tavernába és dupla ko­nyakot rendelt. Itt is ebé­delt és a kora délutáni órákban még egyszer elsétált a kikötőbe. Utolsó lehetőség­ként Manzella szállítmányo­zási irodáját kereste fel. A kikötői raktárházak sikáto­rában levő iroda azonban lehúzott redőnyökkel fogad­ta. Berti jó ideig tehetetlenül ténfergett a teherkikötő rakpartján. A sorozatos ku­darc egyre rémítőbben vetí­tette elé a fenyegetést és ve­le együtt . egyre erősebben szilárdult benne az elhatá­rozás, egyetlen menekülése var.: kilépni Luciano hajójá­ból . i. Visszasétált a szállodába, a késő délután megélénkülő alváros utcáinak nyüzsgésé­ül ; m vette észre, hogy öve iá. A sors felkínálkozá- sát látta abban, hogy a szál­lodában útibőröndje mélyé­ből előkerült a kék zakó és a kabát jobb oldali rejtett belső kis zsebében megtalál­ta a kis méreglabdacsot. Piszkos volt már, fénylő fe­hérsége eltűnt, de ez volt. Az etezánás nyugalma áradt szét sejtjeiben. Mindent gondo­san becsomagolt, s negyed hétig a szobájában várako­zott. Ekkor a portás telefo­nált, hogy távirata érkezett, Berti kérte, küldesse fel. A táviratban Luciano értesítet­te: a nápolyi repülőtéren várja, Mariával együtt, az utolsó palermói gép érkezé­sekor. Berti a délelőtt ki­másolt menetrendi időpon­tokat egyeztette. Maria Ró­mából csak a húsz órakor érkező járattal jöhet. Ná­polyba pedig az utolsó gép ötven perccel később indul! „Még szerencse, hogy Am- porealet reggel értesítettem” gondolta elégedetten. Ti­tokban ugyanis abban re­ménykedett, hogy Maria a csomagot még Rómában le tudta adni Amporealenak. Az azonban zavarta, miért nem adott Rómába történt meg­érkezése után magáról életű jeit Amporeale. Berti utálta aj bizonytalan dolgokat. Ezúttal mégis három megválaszolat­lan kérdés meredt elé: elju4 tott-e Amporeale Rómába} autós embert útközben száz­féle kellemetlenség, aka-j dály érhet. Baleset, motor- hiba, közlekedési kihágás. a rendőrség Amporeale-elle- nes bármilyen akcióját azoru ban elképzelhetetlennek tar­totta. Másodszor: Maria az eddi­giekhez hasonlóan bonyoda­lom nélkül jutott-e el Li- anghoz és időben elérte-e a visszajövő gépet, s ha igen, nem történt-e valami előre nem látható malőr a hong­kongi vagy a római repülő­tér vámellenőrzésénél? 3 ha ez is rendben volt, találko­zott-e Amporeale Mariával? {Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom