Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-26 / 149. szám
_^2S2tl2 Igyekezet és méltányosság Az ország, a lakosság életének szinte minden fontos kérdése szóba került a most lezajlott országgyűlésen. Már amennyire a kétnapos tanácskozás időkeretei ezt lehetővé tették. Igaz, az érdemleges tárgyalás csupán két napirendi pontot ölelt fel, de ezek egyike a kormány programja volt, a másik pedig a múlt évi költségvetés vizsgálata, azaz a kormányzati munka pénzügyi alapja egy adott esztendőben. Az mondottuk: minden fontos kérdésről szó esett; ehhez pedig két álló nap is éppencsak elegendő volt, de az is csupán azért, mert a pártkongresszus tanácskozásain, majd a választásokat megelőző országos eszmecseréken jől láthatóan kibontakozott a kormány munkáját vezérlő politika, a nyilvánosságra került ötéves tervben pedig a gazdasági tennivalók. Mindez módot nyújtott arra, hogy az ülésszakon véleménycsere alakuljon ki az előttünk álló legsürgetőbb feladatokról. A miniszterelnök meghatározásával élve, nem annyira vita, inkább eszmecsere volt ez, amely az elvi egyetértés alapján az elhatározások következetesebb megvalósításához adott bíztatást és segítséget. Mi állt a figyelem középpontjában? A gyümölcsözőbb gazdasági munka lehetőségeinek megteremtése, hogy az elmúlt esztendők örvendetes eredményei után, még gyorsabban haladhassunk előre a jólét növelésében, különös tekintettel a fiatalok boldogulására és az öregek biztonságára, a lakáshelyzet gyors javításának szükségességére. Ám a jobb anyagi viszonyok emberi, társadalmi viszonyok között jönnek létre, vezetők és vezetettek kapcsolatai, a gazdasági munka körülményei, a vállalatok, az üzemek munkastílusa és „légköri viszonyai” nem csekély hatást gyakorolnak rájuk, így érthető, hogy ezekről is sok szó esett a parlamentben. Közelebbről a szocialista demokráciáról, még közelebbről az üzemi demokráciáról, amely megköveteli, hogy minden ember hallathassa véleményét, ehhez megfelelő tájékozottsággal rendelkezzék nemcsak az ország, de szőkébb munkahelye dolgairól is, s az egyszemélyi gazdasági vezetés ennek alapján alakítsa ki felelős döntéseit. Az igények persze, mint ismeretes, minden téren gyorsan növekednek, s így nem lehet csodálni, hogy a kormánynak és a különböző gazdasági szerveknek, válla latoknak címezve ezúttal is sok sürgetés hangzott el. A miniszterelnök bölcsen válaszolt; valóban gyorsan kell cselekedni, de alapos megfontolás után, mert még a késlékedés is jobb, mint az elhamarkodott lépés. Nyílt szó, őszinteség jellemezte a tanácskozást, de mindenekelőtt a tárgyilagosság. A növekvő igényektől, a gyorsabb előrehaladás kívánságától joggal ösztönözve sem hagyhatta figyelmen kívül az országgyűlés, hogy az ismert problémák ellenére, erősbödő jóllétről beszélhetünk, miközben az elmaradások fölszámolásán, az indokolatlan egyenetlenségek megszüntetésén fáradozunk. De mindebben csak a ténylegesen megtermelt nemzeti jövedelem elosztható hányadára támaszkodhatunk. Aki többet kíván magának. adjon többet a társadalomnak. Ez általános alapelv, amelynek megvalósításából az igyekezet éppen úgy nem hiányozhat, mint a méltányosság. Mindkettő szocialista követelmény — és emberi dolog. Uj nehézfémöntöde Székesfehérvárott üzem épült a Székesfehérvári Nehézfémöntőde számára. Az eddigi zsúfolt, kezdetleges műhelyek helyett négy új üzemcsarnok épül. Két csarnokban már termelnek a gépek. Az egyikben folyamatos öntés, a másikban formázás és öntés folyik. Bronz-, sárgaréz és vörösréz ötvözetekből rvAakat, perselyeket, szivattyúalkatrészeket öntenek nagy pontossággal. Képünkön: ömlik a folyékony bronz a folyamatos öntőcsarnokban. (MTI foto — Szilágyi Pál) Szombaton kezdődnek az egyetemi, főiskolai írásbeli felvételi vizsgák Az ÁFOR felkészült az aratásra Szomfaatom országszerte megkezdődnek az írásbeli felvételi vizsgák a felsőoktatási intézmények nappali, esti és levelező tagozatain. Az első napon a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre, a közgazdasági főiskolákra, valamint a felsőfokú külkereskedelmi szakiskolára pályázók írják meg felvételi dolgozataikat. Hétfőn, 28-án az orvostudományi egyetemre jelentkezők írásbeliznek. Ezt követi a műszaki egyetemekre, a tu- d ományegye temek természettudományi karaira, a műszaki főiskolákra és a felsőfokú technikumokra pályázók vizsgája. A tudományegyetemek bölcsészettudományi karain június 30- án tartják az írásbeliket. Az írásbeli vizsgák utolsó napja július 1. lesz, amikor a tudományegyetemek állam- és jogtudományi karain adnak számot tudásúkról a jelöltek. Akik kivételes indok miatt nem tudnak a kijelölt időpontban az írásbeli felvételi vizsgán megjelenni, kérhetik az intézmény vezetőjétől a vizsgának a pótvizsga időpontjára való elhalasztását, melynek időpontja az idén egységesen július 7. lesz. Az írásbeliket követően egy-két napon belül valamennyi tagozaton megkezdődnek a szóbeli felvételik, és általában július közepéig, de legkésőbb 31-ig befejeződnék. A végleges összegezések szerint az idén együttvéve 54 890-en pályáznak a felső- oktatási intézmények nappali, esti és levelező tagozataira. Legtöbben — szám szerint 34 490-en — a nappali tagozaton szeretnék folytatni tanulmányaikat. Az 1971—72. tanév nappali tagozataira ugyanakkor valamivel több. mint 14 ezer első évest várnak a magyar felsőoktatási intézmények. A felvételi bizottságok az eddigi, bevált gyakorlatnak megfelelően általában 3—5 tagúák, összetételük — éppen a társadalmi ellenőrzés biztosítása — rendkívül széles körű. A pártatlan elbí- nÉldw érdekében a bizottság tagjaival csak közvetlenül a szóbeliek megkezdése előtt közlik, hogy kiket felvéte- liztetnék; sem a jelölték, sem az oktatók nem ismerik előre tehát egymást. Nagy jelentőségű intézkedés, hogy ebben az évben először az új típusú szakközépiskolákban érettségizők a műszaki jellegű felsőoktatási intézmények felvételi szóbeli vizsgáján fizika helyett a szakmai elmélet valamelyik érettségi tárgyát is választhatják. Á felvételi bizottságok július végén, augusztus elején írásban értesítik határozatukról a jelentkezőket. Az elutasítottakkal a bizottság közli a vizsgán elért pont- számot, a döntés ókát és a fellebbezés lehetőségét is. A kérelmeket a felsőoktatási intézmény vezetőjéhez kell benyújtani. A fellebbezéseik elbírálására előreláthatóan augusztus második felében kerül sor. Országszerte M8 ÁFOR- kirendeltség és 383 üzemanyagtöltő állomás várja a mezőgazdasági munkák, a betakarítás fő idényét. Az ÁFOR az aratásra a tavalyinál 14 százalékkal nagyobb gázolajkészletről gos- doskodott, s így a mezőgazdasági gépékhez elegendő üzemanyag áll a gazdaságok rendelkezésére. Az ÁFOR éviről évre újabb jelentős beruházásokkal, a tankautópark bővítésével és körültekintő szervezéssel biztosítja, hogy az üzemanyag-utánpótlás zavartalan legyen. Az idén megfelelő készlettel rendelkezik, és az olajfinomítókban is a maximális igényeknek megfelelő árumennyiség vár elszállításra. Az üzemanyagtöltő telepiek lehetővé tették azt is, hogy előzetes bejelentés alapján akár az éjszakai órákban is kiszolgálják az üzemanyagért érkezőket. Egyre gyakoribb, hogy állami gazdaságok és termelőszövetkezetek — esetleg egymással társulva is —saját üzemanyag-tárolóteret építenek, s gondoskodnak azok rendszeres feltöltéséről. Az ÁFOR felkészült arra, hogy amennyiben a felhasználók az árut hajlandók fogadni, második, illetve harmadik műszákban is megszervezi a gázolaj és a kenőanyagok házhoz szállítását. Az ÁFOR újabb, az eddigieknél is jobb minőségű kenőanyagokat is forgalomba hozott a Diesel-üzemű gépiekhez, valamint a benzinmotorokhoz. Mezőgazdasági szakmunkásvizsgák Egerben, Pétervásárán és Hevesen A ballagás után ismét benépesültek megyénk mező- gazdasági szakmunkásképző intézetei. A hét elején megkezdődték a „vén diákok” szakmunkásvizsgái Egerben, Pétervásárán és a hevesi továbbképző intézetben. Megyénkben csaknem kétszáz jelölt tesz ezekben a napokban vizsgát, mezőgazda- sági gépszerelő, szőlész-borász, zöldség, illetve dísznövénytermesztő szakon. Hevesen piedig pénteken vizsgázott az 1970/71-es tanfolyam utolsó csopiortja, ahol csaknem harmincán kaptak erőgépkezelői kép>esítést. C sak az emlék maradt a régi időkből, amikor minden mozdonyvezetőnek saját mozdonya volt. A mozdonyvezetőknek külön dalárdája és külön otthona is minden olyan városban, községben, ahol legalább 30 mozdonyvezető élt és dolgozott. Hol vannak már a régi, a bőrnyakkendös mozdony- vezetők? Mert akkor a bőrnyakkendő jelvénynek számított. Amikor a mozdony- vezető hosszú útról hazatért, átvizsgálta a gépet, a kisebb hibát maga javította, a többit összeírta a javítási könyvbe és átadta a művezetőnek. S hazament pihenni. Pihent a mozdony is. Csak akkor gyújtottak be a kazánba, amikor a mozdonyvezetőt ismét szolgálatba vezényelték. A második világháborút megelőző években kezdtek eltűnni a MÁV vontatási telepeiről a „saját” mozdonyok. Addig egy pár kezelőszemélyzet, a negyvenes évek elejétől már két parat osztottak be egy-egy tüzes masinára. A felszabadulás után pedig már három párat, tehát három mozdony- vezető és hat fűtő szolgált ki egy nagy mozdonyt. S végül csoportosították a mozdonyokat is, az embereket is. Legalább két és fél év kellett ahhoz, hogy valaki mozdonyvezető legyen. Követelmény volt a géplakatosi segédlevél, a nyolc (elemi) általános iskolai végzettség, egy év műhelygyakorlat, egy MOZDONYVEZETŐK évet a gőzmozdonyon fűtőként kellett dolgozni, majd 6 hónapos mozdonyvezetői tanfolyam következett. Egy mozdonyvezető kiképzése, csak a tanfolyam, 20 ezer forintba került. Dombóvárott 1950 óta van mozdonyvezetőképzés. Szegeden, Budapesten, Szombathelyen, Miskolcon több mint ötven éve. A mozdonyvezetők munka- körülménye meglehetősen mostoha. Hisz nem ehettek restiben, fehér asztal mellett. csak a hazulról hozott „tarisznyapörköltre” voltak utalva. Harminc évvel ezelőtt a Budapest—Pécs közötti utat tüzes mozdonnyal oda-vissza 22 óra alatt tették meg. Dombóvár—Budapest között 80 mázsa jó minőségű szenet kellett a gépen eltüzelni, legalább négyszer vizet vételezni, összesen 30—40 köbmétert, hogy a mozdony és személyzete az utat az előírt idő alatt megtehesse. A mozdonyok eleinte félig nyitott „konyhával" közlekedtek, később bádog gal, ponyvával lezárták a gép és a szerkocsi közötti, vaslemezzel lefedett, mozgó padozatú, másfélszer kétméteres területet, de a huzatot nem tudták teljesen megszüntetni. Az ülőalkalmatosság annyiban változott az évtizedek aaraxv hctsjt -a lapadot műbőrrel vonták be. (Viszont még a korszerű, 2000 lóerős Diesel-villamos mozdonyokban sincs W. C.) A MÁV vonalain sorra- rendre állították munkába a svéd, szovjet és magyar gyártmányú Diesel- és villamos mozdonyokat, motorvonatokat. Az új technika új embereket is kívánt. Elsősorban a legjobb gőzmozdonyvezetők jöhettek számításba. M ind több mozdonyvezetőre lett volna szükség. Soha annyi árut nem szállított a MÁV, mint az elmúlt években. A mozdonyvezetők közül sokan töltöttek 300 órát távol a családjuktól. A motorvezetői-mozdony- vezetői képzés könnyebb megoldásához folyamodtak, érettségizett fiatalembereket veitek fel, akiknek 6 hónapos műhelygyakorlatot, 6 hónap vonalszolgálatot és 6 hónapos mozdonyvezetői tanfolyamot kellett elvégezniük, hogy önállóan dolgozhassanak. Ezek az emberek a mozdony vezetéséhez értenek, máshoz nem. Ha szűkében a fűtőház gőzüzemű mozdonyvezetőben, akkor a „kétvizsgás”, gőzmozdonyhoz is értő öreg vezetőket a motorokról visszateszik gőzösre. Ez fizetésükben nem jelent hátrányt. Ennek dienere „generációs problémá”-t látnak ebben. Párttaggyűléseken, szakmai értekezleteken sok vita folyik arról — ahol még kétféle vontatójárművet használnak —, hogy miért kerülnek hátrányosabb helyzetbe az öreg mozdonyvezetők? Tehát a jó munkakörülményekből a rosszba? A Diesel-mozdonyon szinte fotelban ül a vezető, és más dolga nincs, mint egy autó volánjához hasonló kereket tekengetni jobbra, vagy balra. Az automatika, a műszerek mindent megoldanak. A fiatal, érettségizett mozdonyvezetők. akiknek csak egy vizsgájuk van, könnyebben végzik a munkát, a 2000 lóerős Diesel-elektromos mozdony már valóságos erőmű. Tizenegy feszmérőt, huszonkét kapcsolót, fél tucat ellenőrző lámpát — azonkívül a pályát, a jelzőket kell figyelniük. A gőzösön egy kazánfeszmérő. egy tolattyú- iészmérő, egy gőzfűtési és egy légfékfeszmérő az összes műszer. A nagy teljesítményű Diesel-elektromos mozdonyokon éberségi berendezés van. Minden 55—60 másodpercben a vezető mellett megszólal egy síp. A síp 6 másodpercig bánatos, álmosító hangon figyelmeztet. Gombnyomással lehet elhallgattatni. Amennyiben 6 másodpercen belül a gombot nem nyomják meg — az automatika így győződik meg a vezető éberségéről — a szerkezet működésbe lép, a vonatot azonnal befékezi. Ha a gombot 6 másodpercen túl is nyomják, a vonatot ekkor is leállítja a szerkezet. Gyékényesen egy Diesel-villamos mozdony 70 kilométeres sebességgel elhaladt a tilosat mutató jelzőnél és belerohant egy tolató mozdonyba. A Diesel-mozdony műszerei világosan bizonyították, hogy az utolsó előtti — ütközés előtti — 59. másodpercben a mozdonyvezető megnyomta a gombot. Az utolsónál bóbiskolt el. Az ezer tonnán felüli tehervonatok fékútja több mint fél kilométer. Egyébként ez az éberségi berendezés ismétlődő sípolásával inkább altat, mint ébren tart. A z idős mozdonyvezetőknél ilyen eset még nem fordult elő. Előfordult viszont, hogy valamelyik M —62-es mozdony elromlik az úton. Ilyenkor alig várják, hogyy hazavontassák, és aki a vontatási telepen található, az mind megszállja a gépet: mi volt a hiba oka, hogyan lehetett volna elhárítani. P. J. j uniti* 26., sMUib*)
