Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-22 / 145. szám

jr\Zi uj ülésszak előtt Megalakultak a megyei képviselőcsoportok — Munkában az országgyűlés állandó bizottságai ír Je >rc Az április 25-én megvá­lasztott új országgyűlés tag­jai a május 12-én tartott első ülés óta sem tétlenked­tek. Az országgyűlési képvi­selők nagy hivatástudattal és ambícióval láttak hozzá, hogy választóik bizalmának eleget téve, minél eredmé­nyesebben lássák el a kép­viselői mandátummal járó közérdekű feladatokat. Az ezekre történő felkészü­lésnek fontos állomása volt gyei képviselőcsoportok akulása. Sokéves ta- p'" ilat ugyanis, hogy a ki‘r iselői munka színvona­lát javítja, s természetesen a szükséges koordinálást is szolgálja, ha egy-egy megye képviselői időnként megvi­tatják a hivatásukkal kap­csolatos problémákat, fel­adatokat, s esetenként a végzett munkát. Valameny- nyi megyében megalakultak a képviselőcsoportok, s többnyire már elkészítették idei munkatér-vükét. E munkatervekben a köz­ponti helyet természetesen a helyi problémákkal való foglalkozás kapta. De azt is szervezetileg biztosítják a csoportok, hogy a megyék képviselői rendszeres kap­csolatot tartsanak a párt- és tanácsszervekkel, a nép­frontbizottságokkal. Min­den képviselőcsoport mun­katerve feladatul szabta, hogy a képviselők az eddi­ginél alaposabban ismerjék meg megyéjük városai, fal­vai legégetőbb problémáit; ehhez jó segítséget adnak majd azok a „tanulmányi kirándulások”, helyszíni ülé­sezések, amelyeket a leg­utóbb csoport már mostmun- katervébe iktatott ' A képviselői munkának olyan alapvető kereteiről sem feledkeztek meg a cso­portok, mint a fogadóna­pok és a képviselői beszá­molók. Mint ismeretes, az ország- gyűlés említett első ülésén megalakultak az állandó bi­zottságok, s ezek megvá­lasztották tisztségviselőiket, az elnököt és a titkárt. Az országgyűlés álladó bizott­ságai ezekben a napokban tartják első munkaüléseiket. Már az előző ciklusban is kitűnő fórumai voltak a képviselői munkának a bi­zottsági ülések. Az állandó bizottságok tevékenységét az országgyűlés ügyrendje sza­bályozza, feladatul jelölve meg, hogy folyamatosan se­gítsék az országgyűlés tör­vényalkotó, irányító és el­lenőrző tevékenységét, az országgyűlési ülésszakok eredményességét. A bizott­ságok saját kezdeményezé­sükre is foglalkozhatnak minden olyan kérdéssel, amelyet az állami és társa­dalmi élet egy-egy terüle­tén jelentősnek Ítélnek. Ja­vaslataikkal közvetlenül for­dulhatnak nemcsak az or­szággyűléshez, hanem az Elnöki Tanácshoz és a kor­mányhoz is. A bizottságok e jogaikkal mind következetesebben él­nek. Általánossá és rendsze­ressé vált, hogy e törvény- tervezeteket, — mielőtt az országgyűlés plénuma elé terjesztik — megvitatják, s így azok már az illetékes bizottságok esetleges módo­sító, illetve kiegészítő indít­ványaival együtt kerülnek az országgyűlés elé. Hasznos gyakorlat az is, hogy a bi­zottságok egy-egy ügy tár­gyalásához meghívják a mi­nisztériumok vezetőit, a problémakör legjobb szak­embereit. Az állandó bizott­ságok működését az ország- gyűlés elnöke hangolja ösz- sze, s a bizottságok csak az országgyűlésnek tartoznak tevékenységükért felelősség­gel, csupán attól kaphatnak utasításokat. A parlamenti állandó bi­zottságok eleven, pezsgő élete várhatóan az új cik­lusban is jó fórumul szol­gál a parlamenti demokra­tizmus erősödéséhez, hiszen a képviselők több mint fele tevékenykedik valamelyik bizottságban. Az elmúlt négy esztendőben a bizott­ságok mintegy 200 ülést tar­tottak és 250 témát vitattak meg. Különösen hasznos munkát végzett a szociális és egészségügyi bizottság, valamint a terv- és költség- vetési bizottság. Az új cik­lusban — várhatóan — a többi bizottság is megtalál­ja, illetve megkeresi azokat a témákat, amelyek vitája eredményesen szolgálhatja egy-egy problémakör kér­déseinek megválaszolását, — esetleg törvényi — sza­bályozását. Az országgyűlési életnek van bizonyos mechanizmu­sa. A most folyó bizottsági ülések napirendje például előrevetíti, hogy a legköze­lebbi ülésszakon az ország- gyűlés plénuma elé kerül a népgazdaság 1970. évi zár­számadása, jó alkalmul szol­gálva bizonyos közérdekű tapasztalatok összegzésére, tanulságok levonására. A nyári ülésszak előtt a bi­zottságok „átesnek a tűzke­resztségen”; aktivitásuk már­is hozzájárul ahhoz, hogy az országgyűlés következő, első munkaülése eredmé­nyes, hasznos legyen. U. L. Borászok Fehérre festett hosszú asz­talokon kémcsövek, lombi­kok, pipetták sorakoznak. Odébb, öblös üvegekben kék, sárga és zöld színű folyadé­kokat készítenek elő külön­böző vizsgálatokhoz. A szom­szédos helyiségben mikrosz­kópok tárgylemezein pará­nyi kórokozók — élesztő- gombák — tulajdonságai ele­venednek meg. A másik asz­talon elhelyezett érzékeny, automata mérlegre néhány kanál narancssárga színű vegyszer kerül. Ezt azután gondosan lombikba öntik, és folyadék hozzáadásával ol­datot készítenek belőle. A műszerek és vegyszerek se­gítségével fehér köpenyes lányok és asszonyok kuta­tókra emlékeztetve, külön­böző bormintákat „vallat­nak”. Hátán vannak, mind­annyian szakképzett borá­szok, akik nagy hozzáértés­sel végzik munkájukat. Tévedés ne essék, kedves olvasónk. Nem kutatóinté­zetben járunk, hanem az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság központi la­boratóriumában vagyunk, amely Egerben, az állomás szomszédságában, az auto­mata palackozó fölött, az emeleti épületrészben kapott helyet. A korszerű, tágas, jól berendezett helyiségekben naponta csaknem ötvenféle bormintán, 25 féle analitikai vizsgálatot végeznek. Ez a komplex laboratórium tulaj­Uj kísérleti reaktor a Szovjetunióban Uj kísérleti reaktort he­lyeztek üzembe Obnyinszk- ban, a Munka Vörös Zászló rendjével kitüntetett Fizi­kai-Energetikai Intézetben. A kutatók ezzel újabb, ipa­ri méretű kísérletek végzé­sére alkalmas laboratórium­hoz jutottak. A reaktor rendeltetése a jövőben elkészítendő 1,5—2 ezer megawattos nagy tel­jesítményű atomerőművek modellezése. A reaktor 10 ezer csatornáját — vékony falú csövét — a berendezés aktív zónáját képező külön­féle anyagokkal töltik meg. A nagyszámú, egyenként 100 kilós adagok feltöltésé­re a reaktort nagy teljesít­ményű manipulátorral sze­relték fel. A kilenctonnás gép nagy pontosságai dolgozik, a megadaott program sze­rint. A vezérlő rendszer elekt- rónikája és automatikája teljes biztonságot garantál. A EFSZ—2 típusjelű reak­tor gyors neutronokat üze­mel. Térfogatát tekintve tíz­szer nagyobb a szintén Ob- nyinszkban működő BFSZ— 1-nél. Az utóbbi a dubnai impulzusreaktor és a Káspi- tengemél felszerelendő BN —350 sémájának ötvözésé­vel készült. Az új készülék egy olyan reaktor sémáját hivatott reprodukálni, amelyben a termelt villamos energia alacsony önköltsége együtt jár a nukleáris üzemanyag fokozott regenerálódásával. Csak a forint miatt? Széljegyzetek egy felmondási hullámhoz Egy közel háromszáz főt foglalkoztató vállalati egy­ségnél — az egri Park Szál­lónál — az utóbbi időben tizenöt felszolgáló és portás felmondott. Ez önmagában nem nagy szám, ám érde­kesebbé válik az eset, ha azt is elmondjuk, hogy épp az idegenforgalmi idény kezdetén a negyvenhárom felszolgáló közül heten tá­voztak ilyen vagy olyan in­dokra hivatkozva; s azt is megemlítjük, hogy ezek jó része itt tanulta a szakmát és hiányuk nehezen pótol­ható képesítés nélküli fel­szolgálók alkalmazásával olyan helyen, ahol a ven­dég — épp a több forint, a magasabb ár miatt joggal igényes. ELMENT TIZENÖT em­ber, vajon mi késztette őket a felmondásra? Többségük fiatal — ha nem is mind kezdő —, életének alapozá­sát kezdi, ez pedig jó kere­seti lehetőség nélkül aligha elképzelhető. A vállalati in­doklás szerint a több forint Ígérete vor/ .ita a távozó­kat, elme. 1: a Balatonhoz, ahol ugyai.sz a cég — a Hungária Szálloda és Étte­rem Vállalat — alkalmazta őket sokkal több pénzt kí­nálva, de akadtak olyanok is, akik Egerben maradtak, s gebines egységekben he­lyezkedtek el. Ezért szemrehányást ten­ni dőreség lenne, hiszen ter­mészetes, hogy valaki a jó­nál jobbat fogadja el, külö­nösen akkor, ha a jó túl- kozmetikázva nevezhető el­fogadhatónak. S máris hely­ben vagyunk, mert a Park szállóbeli felmondások ese­tében erről van szó. A VÁLLALAT BUDA­PESTI központja egy új bé­rezési metódust — a tiszta jutalékos rendszert — ve­zetett be miden üzemegy­ségébe. Az alapötlet nem rossz, hiszen ösztönzi a fel­szolgálókat és egyéb alkal­mazottakat, hogy gyors s egyúttal minőségi munkát végezzenek. Ezzel a vendég jól is járna, ha az alkalma­zottgárda elégedett lenne. Ám erről szó sincs: az új bérezési rendszer ugyanis szezon utáni, téli időszak­ban mindössze havi 1000 forintos kereseti lehetőséget kínál a dolgozóknak, ponto­sabban, ha a forgalom eny- nyit sem biztosít, akkor a vállalat egészíti ki ennyire a bért. Szezon időszakában vi­szont — szerencsés esetben — nem is számítva a borra­valót — 2500—3000 forint között kereshet egy felszol­gáló. Évi átlagban az új bérezési rendszer nem je­lent jövedelemcsökkenést, a gyakorlat azonban azt bizo­nyítja, hogy az eloszlás aránytalansága korántsem tetsző. Az új rendszert Bu­dapesten kísérletezték ki, ott bevált, hiszen a szezon — kis túlzással szólva — év eleiétől év végéig tart. s állandó forgalom biztosítja a jó kereseti lehetőséget. Mivel egri viszonylatban el­lenkező a gyakorlat, érthe­tő a viszolygás, a visszatet­szés, a vándorlási kedv a többet kínáló, a jobb aján­lat felé. Így szakembereket veszít a vállalat, jórészt olyanokat, akiket maga ta­níttatott, nevelt, s akik meg is állták helyüket, hiszen ha nem lennének jó mun­kaerők, aligha „csábítanák” őket. EZEK UTÁN azt hisszük, jogos a kérdés: kellett-e egy csak sajátos viszonyok közt helyes bérezési rend­szert általánossá tenni vál­lalati szinten, s mindezt úgy, hogy nem igényelték azoknak a véleményét, akik „szenvedő” alanyai lettek a gyakorlatnak. Ügy érzem, erre egyértelmű nemmel vá­laszolhatunk. Lényegében erről beszélt a szálló igaz­gatója, s a szakszervezeti bizottság titkára is, s sze­rintük kizárólag ez az egye­netlen bérezés késztette tá­vozásra a dolgozókat. Arról is tájékoztattak, hogy mi­ként lehetne jobb, a helyi viszonyokhoz mértebb ez a bérezési rendszer. ■ Az el­képzelések, az ötletek jók, s úgy hisszük, kivitelezhe- tők, sőt állítólag a vallalat budapesti központja foglal­kozik is a reform gondola­tával. Ezek után egy kér­dés még adódik: miért nem lehetett mindezt korábban elmondani, felvetni, épp az egri részleg érdekében, a ké­sőbbi komplikációk elkerü­léséért? BESZÉLTÜNK AZOK­KAL is, akik felmondtak, s új jobban fizető helyen dol­goznak egri vendéglátóipari egységekben, űk is hivat­koztak a kevés pénzre, a rossz bérezési rendszerre. Ám nemcsak ezt panaszol­ták, hanem nagyon határo­zottan, de indulatmentesen munkahelyi problémákat idéztek, szervezetlenségre, a munkavédelmi előírások el­hanyagolására, bizonyos fő­nöki jogok nagyon is rész­rehajló értelmezésére hivat­kozva. Ezek többségének jogosságát a szálló igazga­tója vitatta, de azt is el keli mondani, hogy nem mindet. Érvek — ellenérvek össze­csapásában nem vállalhat­juk a döntőbíró szerepét, sem jogunk, sem hivatá­sunk, épp ezért céltalan időzni a részleteknél. Egy azonban tény: probléma volt és van a munkahelyi lég­körrel a Park Szállóban. S ez érthető is, hiszen ahol kevés a forint, gondot jelent a pénz, ott hamar pattan az indulat szikrája, szóváltás nyomán fakadt sértődöttség, a bizalmatlanság, nemegy­szer alaptalan írigykedés, vádaskodás. Nem vitatjuk, hogy szub­jektivek azok akik felmond­tak, megjegyzéseik mégis figyelemre méltóak, mert jelzik, hogy a felmondási hulláin indítéka nemcsak a forint volt. Érdemes ennek az esetnek tanulságait le vonni, mert a kör nem zá­rult be, többen követni akarják a felmondókat. Hol a kiút? Meg kell ta­lálni — méghozzá vállalati szinten — azt a bérezési formát, amelyik nemcsak a vendég, hanem a pincér ja­vát is szolgálja, olyan mun­kahelyi légkört teremteni, amely mentes torzsalkodás­tól, visszafogott indulatok­tól. dőltképpen szerves tartozéka annak a nagyarányú fejlesz­tési programnak, amely fo­kozatosan megvalósul az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaságnál. A nagy palackozó felépítése és a hi­deg-meleg kezeléses bortech­nológia bevezetése után lét­rehozták ezt a központi la­boratóriumot is. öt megyé­ből — Heves, Borsod-Abauj -Zemplén, Nógrád, Hajdú- Bihar és Szabolcs-Szatmár megyéből, ahol az egri pin­cegazdaság a „gazda”, érkez­nek naponta borminták, ide, várva a minősítést. Mielőtt ugyanis egy-egy borfajta pa­ször is kontrollálják a be minőségét. Szabó Teréz, Bóta Anna Szucsik Istvánné példát, alapos munkával azt vizs­gálja, hogy az exportra ke­rülő leányka eléggé állóké pes-e? Bírja-e majd a hős/ szú szállítást, s nem törik-- meg? Mindezekről állóké pesség-próbával, illetve h deg-meleg levegős próbát győződnek meg. Miután t leányka valamennyi vizsg: laton túl megfelel a minős; gi követelményeknek, köve. kezhet a palackozás, a cs magolás és a szállítás. -fi Az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság egri központi la­boratóriumában kémiai és mikrobiológiai vizsgálatoknak vetik alá a bormintákat. Bóta Mária mikroszkópon élesztő* gomba-sejteket vizsgál. (Kiss Béla felvétele) lackozásra kerül, a laborató­riumban „vizsgázik”. Az it­teni szakemberek a vizsgá­latok alapján döntik el, me­lyek kerülnek az üvegekbe, s ezen keresztül a hazai ke­reskedelembe, illetve export­ra is. Ez utóbbi különösen nagy jelentőségű, hisz a bor­export köztudottan első he­lyen szerepel a pincegazda­ság tevékenységében. Az Egri Bikavér, a Do- moszlői muskotály, vagy a Debrői hárslevelű jellegzetes színe, íze, zamata, illetve extrakttartalma azok a té­nyezők, amelyek együttesen alakítják ki e borok minősé­gét, határozzák meg értékét. A pincegazdaság „boszorkány- konyhájában” mindezeket megvizsgálják. Most elsősor­ban azon az Egri leánykán, amely július közepén egy­millió palackba töltve a Szovjetunióba utazik majd. Mielőtt azonban a palacko­zásra sor kerül, a borászok itt, a laboratóriumban több­A borokat, az alkohol, sav, cukor, extrakttartalom stb. meghatározása után újabb bírálatnak vetik alá. A min­ták a laboratórium' „kóstoló szobájába” kerülnek; ahol poharakba töltve, érzék­szervi vizsgálatokkal is meg­győződnek arról, hogy a ké­miai tulajdonságokon kívü’ megfelelnek-e más minőség követelményeknek is,, r fi csillogó tükrös fény, a szem­nek is tetszetős $zín, egy-egy fajtára jellemző kellemes íz, illat- és zamatanyag' ugyanis mind-mind fontos tartozéka az Eger és a Gyöngyös vidé­ki táj messze földön ismert borainak. Ezek a tények, vizsgálati eredmények tehát azt igazol­ják, hogy a laboratórium dolgozóinak eredményes munkája tulajdonképpen alapfeltétele a tudományo igényen alapuló, exportké­pes, nagyüzemi borgazdaság­nak. Mentus? Károly Eddig negyedmillió anya vette igénybe a gyermekgondozás segélyt Pécsi István 1 A Központi Statisztikai Hivatal és a Statisztikai Ki­adó Vállalat közreadta a gyermekgondozási segély el­ső három évének adatait. Az összesítések szerint ed­dig negyedmillió anya vette igénybe az állami segítséget kisgyermeke gondozásához, részükre 2,6 milliárd forinr tot fizettek ki. Olyan anyák is vállalaták a gyermekál­dást, akik a segély nélkül — anyagi helyzetük stabili­zálódásáig — még néhány évet vártak volna. Ez azt is jelentf, hogy 'fiatalabb anyák hozták világra első és második gyermeküket, mint ezt megelőzően. Ennek egészségügyi jelentősége az anya- és a gyermek szem­pontjából egyaránt figye- lere méltó. Közismert ugyanis, hogy fiatal anyák­nál sokkal ritkábban lép fel komplikáció, s gyerme­keik is ellenállóbbak, élet­képesebbek, mint a későn szülőké. A segély-folyósítás első evében ugrásszerűen emelkedett a születések sza-. ma, míg 1967-ben 148 886 gyermek látott napvilágot, 1968-ban már 154 419-re nőtt az újszülöttek száma. A ma­gasabb aráy nagyjából sta­bilizálódott, bár 1970-ben némi csökkenés volt észlel­hető. A felmérések szerit az el­ső két évben a szülő nők 70, illetve 72 százaléka vette igénybe a gyermekgondozá­si segélyt. lr'70-ben azonban ez az arány 66 száz ;/v'va süllyedt. A csőkké- - p.-za! magyarázható, hogy ' iö'-őz­ben nőtt a dolgozó n.k fize­tése. Az anyák 28 sza ' % a a gyermek 3 éves ke . a előtt visszatér munkahelyért,' kö­zülük zömmel a szellemi dolgozók, s csak kisebb számmal fizikai, Illetve me­zőgazdasági dolgozók. 1971, júiüus 22, kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom