Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-15 / 139. szám
Y@rseg krónikás asszonya Sovány, majdhogy törékeny átkát, intellektuális fej, mélytüző, fiatalos szemek, melyek mintha külön életet élnének, meghazudtolva azt a nem könnyű, majd hat évtizedet, melyet Márton Pálné, a Pest megyei Verseg krónikásasszonya eddig megélt. Tudtam róla, hogy konok akarással, fajtája nemes szívósságával ci fia, aki örökölte nyugtalan, nemesebbre törő természetét, így szólt anyjához: De jó a felhőknek, hogy szélsebesen vonulnak messzi tájakra.... Anyu, meglássa, hogy nekem is szárnyaim nőnek. Fia valóban elérte vágyai célját, s messzire szakadt a paraszti sorstól, a falutól, Versegtől. Ám Márton Pálné maradt, tanúja berformáló erejének jelentős hányadáról. Érthető, hogy a vérségi krónikásasszony sajnálja, hogy nem fiatalabb másfél évtizeddel, hiszen akkor sokkalta többet tudna törleszteni eöböl az adósságból. „Bennem csali az akarat nagy” — mondja. Ez ad erőt a törékeny alkatú asz szonynak, hogy fiatalokkal küzdötte fel — autodidaktaként — magát tollforgató- vá, hogy kötetei jelentek meg, s egy riportfilm kapcsán a tévénézők milliói ismerkedtek meg sajátos egyéniségével. Ám a személyes találkozás mindennél többet mond, beszédének tisztasága, sallangmentes ízei megkapják az embert, nem kell már jegyzetfüzet, emlékezetbe vésődnek a karakteres mondatok, egy soha nem nyugvó, mindig többet, jobbat akaró egyéniség megnyilatkozásai. Moszkvai útjáról beszél — meghívásra életében először járt április negyedikén a szovjet metropolisban, élményeit idézi, pátoszmentes nyíltsággal; régen hallottam magyar szavalhat ilyen nemesen egyszerűen csengeni. Aztán megjegyzi, hogy milyen kár is, miért is nem lehet legalább 15 évvel fiatalabb; majd mintha sejtené: milyen keveset is tudok róla, életének emlékeit idézi, akárcsak második sikeres könyvében, a Vérségi hétköznapokban. A falu nagy átalakulása, a kollektivizálás tette íróvá; pontosabban: az ekkor szerzett élmények adták kényszerítő erővel kezébe a tollat, mert az írói messzilátás már korábban, még a menyecskesors éveiben is rejtett adottsága volt. Vajon mire gondolhatott a vérségi parasztasszony, amikor Lavolt az átalakulás gondjainak, a húzódozásnak, viszolygásnak, apróbb-nagyobb hibáknak, s feltámadt benne az érzés: szólni az emberekhez, elmondani, hogy a megrongyosodott életet, a földet, a kizsigerelő tulajdont ne sajnálják. Menyecskesorsának keserű élményeit idézte, aztán, faluja termelőszövetkezetéről írt a Szabad Földbe cikksorozatot. Nem zavarta, hogy morgolódnak érte a falubeliéit, hogy nem ismeri a helyesírás alapszabályait, közlés- vágy égett benne. Írásaira Veres Péter figyelt fel, ő korrigálta kéziratait, széljegyzeteket fűzve a nyelvtani, helyesírási botlásokhoz, hogy legközelebb elkerülje. Tette, mert megérezte a vérségi krónikásasszony hangjában az újszerűt, azt a sajátos szólamot, amely hi ányzott irodalmunkból. Mai gondok? ő így mondja: megtanítani az embert, nemcsak a falu emberét emberebbnek lenni, nemcsak úgy ünnepi alkalmakkor, látványosan, hanem hétköznaponként, óráról órára. Mennyire igaz az a keserű megjegyzése, hogy a paraszti sors valós ábrázolása hiányzik mai irodalmunkból, hogy a falu tudatformálódásának nyílt, igaz elemzésével még adós a kortársi irodalom. Ügy érzem, aggódása is jogos, hogy az is marad, lemondva rendkívüli értékek felvillantásáról; emlevelezzen, ellátogasson hozzájuk — akárcsak az egri VI-os számú Általános Iskolába — s beszéljen úgy a múltról és jelenről, ahogy kevesen, s ahogy kellene: tisztán, nyíltan, tömören. Törékeny alkat, a megpróbáltatások megviselték, idősebbnek is tűnik ötvenkilenc événél, ám a mélytüzű, fiatalos tekintet rendkívüli akaraterőről árulkodik, az emberformáló Ember konok, csalcazértis hitét sugározza. (p. i.) A hét műsorából nem véletlenül állítjuk párhuzamba a két számot. Az Ember a vízben Bán- hidi László színész-írónak önéletrajzi elemekből összeálló históriája. Bárhidi László a csónak, a víz szerelmese, eddigi ilyen tárgyú tévéfilmjei is megerősítik, hogy nála a hajósélet nem szerep, inkább állapot. Itt el lehet merengeni, megbarátkozni az elemekkel, amelyek bölcsességre kényszerítik a magányos embert. Azt, aki éli, vállalja a magányt. Az Is törvényszerű, hogy az ilyen vízi emberekkel eshetnek meg a legkülönösebb esetek, mert bizonyára oka van annak, ha egy lány belekerül a vízbe. És az már magától értetődő, hogy az ilyen rendkívüli esemény magával hoz egy olyan magatartást, amely nem illik bele a mindennapok emberének az elképzelésébe. De ha az életnek visszamentik a sorsot, akkor annak alakulnia kell és ez az alakulás néha bizony gyötrelmes perceket, sodor egymás mellé. A regény először a rádión keresztül jutott el a szélesebb rétegekhez, s most a tévé is bizonyítja, hogy Bán- hidi László hangjának és történetének milyen átütő varázsa van. Az öreg ember komótosságával és komolyságával hintáztatja a mondatokat a nyelvén, azzal a zamattal, amely Bánhidi beszédét minden más színészünktől megkülönbözteti. Elhisszük néki mondandóit, azt, ahogyan a történéseket fogadja és azt is, ahogyan segíteni igyekszik a riadt sorson. Az öreg ember számára megtörtént kaland szöges ellentéte az ön például hogyan folytatná? szerelmespárjának. Itt az a kérdés, hogy a fiataloknál lesz-e tragédia ? Szabad-e arra gondolnunk, hogy a választások inkább a tévedések irányába hajlanak el? Ez az írói-dramaturgiai játék azért érdekes, mert a folytatás sokféle lehet, a lány és a fiú mai típusok, az utcáról szedte fel őket Kállai István. A közönség aktív részvétele ebben a ki-mit- tud-ban egyre bővül. Szerintünk akkor kezd érdekes lenni a folytatás lejátszása utáni kíváncsiskodás, amikor a névtelen írótárs válaszol arra a kérdésre, hogy miért éppen ezt a megoldást képzelte el. Itt az indokok mélyebb feltárása talán nem lenne túlzott és meg nem engedhető kérdezősködés, hiszen éppen az emberi megélésből fakadó indokolások Ember a vízben Ön például hogyan folytatná? Telegroteszk válhatnak izgalmassá, azok a mondatok hatnak elevenen és őszintén, amelyekből a kérdezett írótárs —, ha csak egy pillanatra is — hitelesen vall. Húsz percet kapott a tévétől Szűr-Szabó József, a kitűnő karikaturista. Azt megértjük, hogy önmagát kellő iróniával ábrázolja, hiszen Gyárfás Miklós kedvesen szurkáig mondatai késztetik is erre őt, de akkora bátorságot alig tételeztünk fel tőle és róla, hogy az övéhez hasonlóan éles ceruzájú pályatársait is felsorakoztatja a Telegroteszk sorozatában. Az író Gyárfás Miklós a rajzoló Szűr-Szabónak egyenrangú társa volt ebben a rajzos, illusztrált beszélgetésben. <f. a.) T ermészetfilm-fesztivál a fővárosban 150 vadász-, horgász* és természetűim bemutatója Nezetközi természetfilm- fesztivál lesz szeptember 5—15 között — a Vadászati Világkiállítás egyik rendezvényeként — Budapesten. A bemutatósorozatra 150 filmet neveztek be. Az alkotásokat tíz napon át vetítik majd, egyebek között a fővárosi Vörös Csillag Filmszínházban. A fesztiválról lesz több egész estét betöltő film is. Ilyen például „A fiú és az ősz”, „Az aranykanyon”, és a „Kaland az aranyöbölben” című csehszlovák alkotás. Izgalmas vadász jeleneteket örökítettek meg a Tanzániában készült „Szafári Luha- nyandóban” című film alkotói. A horgászoknak nyújt élményt „A csuka”, valamint a „Vízi világ” című svéd film. A muflon vadászatát csehszlovák alkotás mutatja be. Anglia természetvédelmi területére viszi el a nézőket a „Ruhm sziget” című film. Változatosnak ígérkezik a magyar filmművészek anyaga. A természetfilmjeiről-s- mert Homoki-Nagy István két alkotással jelentkezik. „A kurta lábú pásztor” ál- latmesefilm, a „Kunyhók és paloták” pedig egy sasfióka szárnypróbálgatásait mutatja be. Hárs Mihály alkotása, a „Vízbesn és szárazon” a vidráik életét szemlélteti. Dr. Tildy Zoltán „Magyar Velence” című filmjéből a Velencei-tó madárvilágát ismerhetik meg a nézők. Filatov professzor injekciói Hosszú évek óta lelkiismeretes. jó munkát végző műszaki embere a hevesi Vízmentesítő Vállalatnak Markovity István. Hogy, hogynem: az utóbbi hónapokban rohamosan romlott a látása, s hiába ment Gyöngyösre, majd Debrecenbe Kettessy György szere ; jz professzorhoz, látóiig'!-sorvadásán nem tudtak segíteni. Az ereje teljében levő férfinek rokkant-nyugdíjaztatást kellett kérnie, miután többé nem tudta ellátni munkáját a hivatalában. 'T-»m régen kellemes hír- meg a gyöngyösi ••••os. aki nem ISII. június 15« kedd nyugodott bele betege sorsába, hanem messzi földeken keresett tapasztalatokat, új ismereteket a kóresete kezelésére. Közbenjárására Filatov professzor, a kijevi klinika világhírű szemésze, 30 injekciós ampullát küldött Markovity István részére, melynek fel- használása — szovjet tapasztalatok szerint — az esetek túlnyomó többségében megfékezte a szemideg- sorvadást, s ezáltal megmentette a beteget a teljes vakságtól. Az injekció-kúrát, kedvező és biztató hatással, már megkezdték. Hevesen, a Markovity- családban érthetően örömet és meghatottságot váltott ki a nem remélt külföldi segítség. Nyomában már fogalmazódik érette a köszönő levéd Filatov professzor kijeid címére. __ X XXVII. Fogta kézitáskáját és a szalon előtere felé indult. Ekkor bukkant fel a lépcsőn a felfelé siető hongkongi detektív. — Jöjjön a pálmafa mögé egy pillanatra — súgta Fleurot mellett elhaladtában és Fleurot a zárt terasz közepén álló pálmafa mögé lépett. — Megjött a kisasszony. Yolnál járt, és az üzletből ugyanolyan fekete táskával távozott, mint amilyent a csomagmegőrzőben hagyott. A városszélen azonban a taxit egy drugstornál megállította, majd bement az épületbe. Alig két perc múltán egy másik autó is érkezett. Ebből Liang Yol egyik embere szállt ki és egy súlyos csomagot vitt az épületbe, de nem az étterembe, hanem a tulajdonos irodájába öt perc sem telt el és elsőnek a hölgy távozott. Nyomban utána Yol embere cipelte vissza az autóba a csomagot Ezt az utolsó pillanatban most adták fel Róma, Hotel Európa Piazza Pace 2. címre ... Valószínűleg a Buddha. A hölgy pedig beállt az útlevélvizsgálatra várakozó sor yégérej Intézkedtem Yol és társai letartóztatására. A csomagot szállító fickót már elkaptuk. — Táviratozza meg Marénak, hogy a Buddha útban van az Európa Hotelbe. Sok szerencsét, kolléga úr — és Fleurot ezzel elrohant. Még sikerült beugrania az útlevél-ellenőrző folyosó lecsapódó rácsán. — Gyorsan, uram, gyorsan — nógatta a vámtiszt. — Mit visz? — Semmit. Azaz, inget, gatyát. — Na, mozogjon, mert a hölggyel együtt itt maradnak. A hölgy, Maria Belloni volt. alti a külföldön magát nehezen kiismerő turista ziláltságával. sietősen tipegett a repülőtéri oldalkijáratnál várakozó autóbusz felé, ahol egy kínai légikisasszony már türelmetlenül integetett, siessenek Maria pontosan érkezett és Berti szebbnek látta, mint valaha. Uutolsó találkozásuk óta mindössze tíz nnp múlott e! és ez a tíz nap éveket, évtizedeket jelentett a férfialkony küszöbére lépő Bertinek. Az eddig visszafojtott s most egyszerre szétáradó szenvedélyek; széles mozdulatával ölelte magához Mariát és a lány nem tiltakozott. Bertit különös, eddig soha nem tapasztalt érzés borította el. Igazából nem volt még szerelmes. És a lány láttán a heringek semmivel nem törődő nászbódulatával szívta magába Maria illatát. A nem várt szerelmi kettős Fleurot-nak kedvezett. Az újonnan épült palermói repülőtéri fogadócsarnok Bertiékkel ellentétes zugában tárgyalt azzal a taxisofőrrel, aki Bertit a repülőtérre fuvarozta. Ha Berti ösztönös éberségét nem vesztette volna el, akkor sem találhatna figyelemre érdemeset ebben a beszélgetésben a taxis természetesen visszaútj ára is utasokra vadászik. A két férfi beszélgetése azonban egészen más „üzletről” folyt. — Főnök — mondta Fleurot-nak a taxis, — a ma- nuszt a központ utasítására már hajnal óta figyeljük. A húsz ötvenes nápolyi gépre váltott két jegyet. Ezt közöltük már a nagyfőnökkel is, aki azt üzeni, kísérje őket tovább Nápolvig. Ott várja magát. A palermói kollégák Liggio után letartóztatták Torretát és további kilenc fickót. A többinek a nyomában vannak .. Apropos! Itt a Nápolyig szóló jegye... — és befejezésül széttárta karjait, hangosan panaszolta: — nem,- uram! sajnos, ennyiért nem vállalhatom a fuvart! — Ezzel sarkon fordult. A kijáratnál még felhangzott kí- nálkozása; „Taxit, taxit parancsoljanak.” Ez alatt Berti Maria Bel- lonival a váróteremből nyíló eszpresszó egyik asztalához telepedett, a fiatal nász- utasok meghittségével bújtak össze. Maria fekete útinesze- szerét és Berti kézitáskáját maguk közé, a széklábhoz támasztották — Alberto, én rosszat sejtek — suttogta a lány. — ***** MteB úgy érettem, valaki figyel, követ, mint az árnyék, de senki gyanúsat nem tudtam felfedezni. — Romlanak az idegeid, velem együtt te is képzelődsz már, drágám ... — Miért kell nekünk Nápolyba menni? Fáradt vagyok. Reggel is utazhatnánk. — Sajnos, nem. a nagyfőnök vár ránk ... — Ne! — és Maria a fáradtságtól, vagy a belső feszültségtől a legszívesebben elsírta volna magát. — Én nem akarok Caprln élni. Nem akarok visszamenni hozzá. Veled szeretnék maradni ... Alberto, hagyjuk abba ezt az üzletet. És menjünk el valahová messzire. Nem akarok tovább Luciano rabszolgája maradni. — Bízzál bennem, kedves. Még ma megszabadítalak ettől a sátántól. Szeretlek, Maria. De csak akkor lehetünk boldogok, ha nincs többé ő. Amíg él, nem ereszt el minket. Én mindent alaposan végiggondoltam. Bízzál bennem. — Ez a táska, az áru is idegesít... — nyafogta a lány — Ha nem tudod megszervezni a továbbítását ... — Jártál a hotelben? — rezzent a valóságra Berti. — Nem. Késett a gép, s nem volt rá időm. Miért kérded? — Semmi, semmi — válaszolta Berti és melléről nehéz kőként hullott le az aggodalom. „Amporeale a a szálló előtt várta Mariát” gondolta és még felötlött benne: célszerűbb lett volna a nemzetközi repülőtérre irányítania milánói emberét. Na mindegy, így is jó. Lényeg, hogy felesleges aggodalmakkal nem kell terhelnie az együttlct perceit.” — Mit akarsz csinálni, kedves? — szólalt meg Maria és meghitt bizalmassága olyan természetes volt, mintha azonos vágyakra sarkalló gondolataikat már régesrég iÓfiNjSS^téik voina, (Folytatjukj 4
