Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-27 / 123. szám

Mivel tölti munkaidejét? A felmérések izgalomba hoztak, csaknem szí­ven ütöttek. Van-e izgalma­sabb kérdés, van-e, ami job­ban foglalkoztatja ma hazánk lakosságát, mint. az a nagy jelentőségű probléma, amely­ről léptennyomon statiszti­kák, felmérések készülnek: mivel, hogyan, töltjük sza­bad időnket? Ha leitet hinni a számok­nak, a szociológusoknak, a kutatóknak, a pszichológu­soknak, akkor egyre rosz- szabbul. Mert mit csinálunk a szabad időnkben? Keveset járunk színházba. Keveset járunk kirándulni. Keveset járunk futballmeccsre. Keve­set foglalkozunk a gyerekek­kel. a férjjel, a feleséggel. Keveset végzünk a családi otthonban házi munkát (ter­mészetesen a mosogatást és a nagymosást értve ez alatt). Keveset olvasunk. Keveset nézzük a televíziónak azokat a műsorait, amelyeket taná­csolnak, ezzel szemben an­nál többet bámuljuk a kép­ernyőt olyankor, amikor az mások ezerint elég káros. Végtére is tehát nem lehet tudni, hogy mivel töltjük a szabad időnket. Ami pedig egyre növekszik, És azt talán lehet tudnij hogy mivel foglalkozunk munkaidőben? Mert úgy igaz, hogy az egyre zsugorodik, legalábbis elméletileg, a sza­porodó túlórákatt nem szá­molva, de azért mégiscsak ez teremti meg a szaporodó sza­bad időhöz is a pénzt. Az ember úgy képzelné el a dol­got, hogy előbb megvizsgál­juk: mivel töltjük munka­időnket, hogy aztán ennek alapján lehessen egyre több szabad időnk. Ezzel szem­ben a szociológusokat, a ku­tatókat. a statisztikusokat, a •pszichológusokat főleg asza- szabad idő izgatja. Hát mivél töltjük a mno- Jfcaidőnket? Mindenekelőtt természete­sen munkával., Nincs igazuk azoknak a cinikusoknak, akik úgy vélekednék, hogy ná­lunk soha nem dolgozik sen­ki a munkahelyén. Ez nem lehet így, végtére is azért szépen gyarapodunk, s min­den érték forrása a munka, amint azt a szintén munka­időben jegyzetelt politikai gazdaságiam brossúrák, Marx nyomán oly határozottan ál­lítják. ... De; 1« Munkaidőben nemcsak dol­gozunk, mert rengeteg olyan teendőnk van, amit csak munkaidőben lehet elvégez­ni. Először is táplálkoznunk kell, s elmúltak azok az idők, amikor a dolgozó kény­telen volt papírba csomagol­va magával vinni az elemó­zsiát, vagy kis lábasban az ételkéjét. Most már min­denütt van büfé, ahol ki-ki bevásárolhat. Igaz, hogy mi­vel csínján kell bánni a be­ruházásokkal. ezek a büfék mindenütt a kelleténél ki­sebbek. Következésképpen: nemcsak elmegyünk a büfé­be, nemcsak eszünk valamit, hanem a kettő között álldo­gálunk is egy darabig. Annál is inkább, mert az eladó is dolgozik, következésképpen ő sem csupán munkával tölti a munkaidejét. Például cseng a telefonj.. | a végzett a büfében, haza kell telefonálnia a szomszédba, hogy amikor jön a postás, adják át neki az ötven forintos tv-előfize- tési díjat. A postás ugyanis munkaidőben jön a pénzért, csekken befizetni nem lehet, illetőleg elég körülményes a dolog. A szomszédasszony aztán megkéri a dolgozót, hogy ha már úgyis benn van a városban, szerezzen ba­nánt. mert állítólag néhány üzletbe érkezett. És csak­ugyan, az iroda ablakából oda lehet látni az üzletre, amely előtt hosszú sor áll. Nem vitás, hogy itt van ba­nán. A dolgozó gyorsan le­szalad. mert más dolgozók már megtették, s ha nem iparkodik, hanem tovább dolgozik, ho pon marad azokkal szemben, akik nem dolgoztak és iparkodtak az ABC-be. A banán-ügy lebonyolítása : 4üa ideje megtárgyalni a H belkereskedelem helyzetét különösen és fejlődésünk gátjait általában. Mégiscsak tűrhetetlen helyzet, hogy aki reggeltől estig megállás nél­kül dolgozik, hátrányban van azokkal szemben, akik csak bejárnak és mímelik a munkát. A rövid eszmecsere harcos elhatározással fejező­dik be: ideje, hogy a gazda­sági ösztönzőkön változtas­sanak az illetékesek, az egyetlen lehetséges, igazsá­gos módon úgy, hogy mások többet dolgozzanak, mi pe­dig többet keressünk. Mire ez is megvan, elérke­zik az ebédidő. Az üzemi ét­terembe nagyon pontosan kell menni, mert egy vállalat működésében lehetnek fenn­akadások, de egy konyháé­ban nem. Ebéd után aztán meg lehet főzni a feketét, hogy ennyi hajsza után egy kicsit felélénküljön az em­ber. Egy pillantás az ablak­ból a gyárudvarra; munka­ruhás emberek sütkéreznék a napsütésben; Tehetik, még maradt néhány percük az ebédidőből. Egyébként sem sietős, mert a technológián, ahol a rajzokat, a leírásokat keresték az új munkához, közölték velük, hogy Mid néni, az irattáros légótanfo- lyamon van. jöjjenek vissza majd úgy másfél óra múl- va.*. S zegény gyerek közben hazaért az iskolából, üjabb telefon a szomszéd­asszonynak: lenne szíves át­hívni a kölyköt, mert a leg­utóbbi szülői értekezleten az osztályfőnök azt kérte, fog­lalkozzanak vele a szülők többet. Hát hogyne foglal­koznának, de hát munkaidő után már késő van. ha az ember hazamegy, már azt sem tudja, hogy hol áll a feje. A gyerek elég pimaszul válaszol a kérdésekre, ettől beáll a főfájás, gyerünk le az orvosi rendelőbe. Ott má­sok is vannak, várni kell egy kicsit. Az orvos csóvál­ja a fejét: szörnyű, mennyi az ideges ember, ez a mai hajszával teli élet nem tesz jót az egészségnek; Szerencsére még másfél óra, s vége van a munkanap­nak. Néhány gyors intézke­dés, a többi ráér, nem ég a ház, a szocializmus felépíté­se egész történelmi időszak, nem szabad egy műszakban elintézni. És aztán ki lehet már tódulni a kapun. Hullá­ra fáradva, az egész napi munkától. Már annak, aki teheti. Mert a műhelyben bizony vagy százan ma is túlóráznak, megjött Mici néni a légóról, megvannak a papírok, s a munka sürgős. Az igazgató most tart értekezletet a veze­tőkkel mert egész nap nem értek rá abban a hajszában. Aki azonban olyan szeren­csés volt. hogy a munkaidő végén letelt a munkaideje, hozzáláthat végre a szabad idő hasznos eltöltéséhez. És most előtte áll az egész délután. Szegény — leg­alábbis így tartják a szocio­lógusok, a kutatok, a pszi­chológusok —, tulajdonkép­pen nem is tudja, hogy mit kezdjen vele. Mindenesetre rohan bevásárolni, aztán va­lahogy feltülekszik a buszra, s bár mosni kellene, otthon hullafáradtan végignyúlik a heverőn. pihen kultúrálatlan, forgalma nincs róla, hogyan kell kulturáltan eltölteni a szabad időt. Talán, ha egyszer min­denütt alaposan megvizsgál­ják majd a munkaidő hasz­nos eltöltésének lehetőségeit, s biztosítják is annak felté­teleit. nem beszélünk majd annyit a szabad időről sem. Mert az igazság az, hogy aki heti negyvennégy, vagy negy­vennyolc órát tölt a munka­helyén, az mindenképpen alaposan elfárad. Akármivel telik is el az ideje. Vannak bizony nagyon fárasztó tevé­kenységek amelyeket azon­ban semmiképpen nem lehet munkának nevezni, a szó közgazdaságtani értelmében. Értéket nem hoznak létre, csak fáradtságot. Cz az a fáradtság, ame­^ lyet olyan nehéz kipi­henni, szabad időben. És a másik az, amire azt mondja a magyar közmondás, hogy jól végzett munka után édes a pihenés. Ilyent kívánok szívből valamennyiüknek. P. I. Az egri borok laboratóriuma Ez év első hónapjaiban szerelték jel az Eger— Gyöngyös vidéki Pincegazdaság új központi laboratóriumát, amely az egri vasútállomás melletti újabb palackozóüzem épületében kapott helyet. Értékes berendezéseik solcasága a borok 30 alapvizsgálatát és 18 féle különleges vizsgálati módszerét teszi lehetővé. A hat laboráns munkája a legkorszerűbb fizikai (hideg-meleg) borkezelési technológiát szolgálja, amelyet a pincegazdaság az országban példamutató módon valósított meg. Az effajta kezelés lényege a pasztőrözés, amelyet a bor tartós hűtve tartása, követ. Fe­leslegessé teszi a kémiai borkezelést, vagyis vegyi anyagok hozzáadását, amelyre eddig a borok tartósítása, palackállóvá tétele miatt szükség volt. Képünkön: Molnár Imréné és Varga Jánosné. (MTI foto — Kunikovács László felvétele) Alibi-busz Kezdettől fogva csak a déli városrészre figyeltek a gyöngyösi hatóságok, ami­kor a helyi közlekedésszer­vezése került napirendre. Ennek következtében az el­múlt tíz év során a belső közlekedésnek csupán ez az iránya kapott újabb és újabb lehetőségeket. Ha ma még nincs is minden a legnagyobb rendben, még­sem lehet komoly panasza senkinek, aki a város déli részén lakik, vagy a város­nak ebbe a részébe akar el­jutni. Mit tudnak tenni viszont azok, akik a Kosuth Lajos utcától, a városnak ettől a tengelyétől északra Iáknál: ? Hogyan juthatnak be ők a Fő térre, vagy a piacra, esetleg az ha ott székel a munkaadó­juk, valamelyik vállalat, in­tézmény, szövetkezet? Felülhetnek a gyöngyös- solymosi autóbuszra, ha felfémek rá. Beutazhatnak a Fő térig, ott várakozhat­nak arra, hogy egy óra múlva talán jön egy autó­busz, ami elviszi őket a vá­ros déli részébe. Akik vi­szont ezt az utat visszafelé akarják megtenni, azok a Fő tértől tovább már alig juthatnak el. Az északi részét a város­nak tehát lényegében sem­mi sem köti a belvároshoz, még kevésbé az új lakóte­lephez. Az említett gyön- gyössolymosi járat csak ar­ra jó, hogy esetleges rek­Nagyobb igényt csökkenő terület Meddig lesz örökzöld léma a zöldségtermesztés? Ä megállapítás sajnos, nem új keletű, megyénk zöldségtermesztő területe 1966 óta fokozatosan csök­ken. Az akkori 11 és fél ezer holddal szemben — könnyen előfordulhat —, hogy az idén még 9 ezer holdat sem tesz ki. Ugyanakkor az is megál­lapítható, hogy a kis és nagy fogyasztóik, a háziasz- szonyok, a konzervgyárak, a kereskedelmi vállalatok igé­nye egyre növekszik, min­denki több, jobb és nem utolsósorban olcsóbb zöldsé­get szeretne vásárolni. A termelés és az igények egye­lőre tehát ellentétben áll­nak egymással s mindenki számára hasznos lenne, ha az ellentmondást minél ha­marabb fel lehetne oldani. A jelenlegi helyzet azon­ban nem egyértelműen biz­tató. Mély gyökerek A mezőgazdaság szocia­lista átszervezését követő években megyénk termelő- szövetkezeteiben is erőteljes fejlődésnek indult a zöld­ségtermesztés. Növekedett a terület, növekedtek a hoza­mok. Ez főként abból adó­dott, hogy a közös gazdasá­gok bevezették és helyesen alkalmazták a családi ré­szesművelési. Ami azonban akkor jó volt, az később a visszájára fordult, ma a fej­lődés egyik akadálya éppen a részes művelés magas aránya. Ma arról beszélhe­tünk, hogy a családi műve­lés konzerválja a kisüzemi termelés módszereit és szín­vonalát — nagyüzemi kere­tek között. A másik nagy gond az el­múlt években az volt, hogy a termelők & a felvásárló vállalatok közötti összhan­got nem sikerült biztosítani. Napirenden voltak a viták, a termelők panaszkodtak, hogy tőlük olcsón veszik meg az árut és drágán ad­ják el, a haszon tehát nem a termelőnél, hanem az el­adónál csapódik le. A MÉK- ek korszerűsítése, szövetke­zeti közös vállalatokká tör­ténő átszervezése tehát szük­ségszerű volt, s bizonyára már a közeljövőben meg­mutatkozik a pozitív hatá­sa. A forgalmazásnál tehát már történtek biztató lépé­sek. most már a termelésnél kellene előbbre lépni. De hogyan ? A legtöbb zöldségtermelő termelőszövetkezetben, az a vélemény, hogy nem kifize­tődő zöldséget termelni. Ha teszik, csupán azért, mert a tagokat foglalkoztatni kell, vagy, mert hagyomány. Az elmúlt években a ráfordítá­si költségek meglehetősen gyors ütemben növekedtek, az árak — legalábbis, amit a termelő kapott — jóval mérsékeltebben. Miként lehetne előbbre lépni? Mint említettük, a forgal­mazás területén történt vél-, tozás. Most a termelést kel­lene korszerűsíteni, moder­nizálni. Mindehhez azonban egy sor dolog szükséges. El­sősorban gépek. Jelenleg azonban a zöldségtermesz­tésnek csak szűk területe gé­pesíthető. Egyedül a zöld­borsónál beszélhetünk komp­lex gépesítésről. A paradi­csomnál is történtek lépé­sek, azonban a külföldről behozott gépek rendkívül drágák, egy-egy tsz anyagi ereje nem elegendő hozzá. Nyugodtan megkockáztathat­juk a Mjelentést, a gépesí­tés nem csupán megyei, ha­nem országos intézkedése­ket követel. A fejlettebb termeléshez több palántanevelő telepre, több növényházra, több kor­szerű tárolóra is szükség lenne. Mindez azonban na­gyon költséges — bár ezek nélkül aligha lehet korsze­rűsítésről beszélni. A fejlődés gátja egyelőre az is, hogy megyénk közös gazdaságaiban kevés a kel­lően képzett szakember és szakmunkás. Érdekes és jellemző, hogy az elmúlt években például több ba- romfigondozó szakmunkást képeztek a szövetkezetek­ben, mint zöldségte'm“sz- tőt. Szűk anyagi lehetőségek A gépesítés megoldása, a korszerű technológiák al­kalmazása, a járulékos be­ruházások építése, több szakember alkalmazása ket­tős gondot jelent. Egyrészt az szükséges, hogy legyenek korszerű gé­pek, eljárások, módszerek, másrészt pedig anyagi fe­dezet szükséges ezek meg­vásárlásához, alkalmazásá­hoz. S hogyha minden kap­ható lenne, még akkor is nehéz, sőt sok esetben lehe­tetlen lenne a közös gazda­ságoknak vásárolni, korsze­rűsíteni — anyagi eszközök hiánya miatt. A múlt esz­tendő kedvezőtlen anyagi hatásai mindenki előtt is­meretesek. Az is ismert, hogy a termelőszövetkeze­teknek nem csupán a zöld­ségtermesztésre, hanem más­ra is kell figyelniük, más üzemágakat is kell fejlesz­teniük. A jelenlegi helyzet­ben tehát — legalábbis ami az anyagi lehetőségeket il­leti — nem lehet ugrássze­rű fejlődésre számítani. Kü­lönösen azért nem, mert az elmúlt ötéves terv során al­kalmazott állami támogatá­sok egy része is megszűnt, ma például nincs támogatás palántanevelő telepekre, nö­vényházakra. A szűk lehetőségek tehát tovább szűkültek. Ugyanak­kor a fejlesztéshez., korsze­rűsítéshez még több pénz kellene. Ezt az ellentmondást vagy ellentmondás-csokrot kelle­ne ahhoz feloldani, hogy a meglevő területről több és jobb minőségű zöldség ke­rüljön a piacokra, a kon­zervgyáraikba és külföldre. Kagnsj Ssssste lamáiáskor hivatkozni lel­hessen rá. Gyakorlatilag ezt a gyöngyösiek úgy sem ve­hetik igénybe. Tehát „alibi­busz” — van és még sincs. Két évvel ezelőtt merült fel először sürgető formá­ban a város észak—déli irá­nyú helyi járatának-kialakí­tása. Különböző fórumokon foglalkoztak ezzel a kérdés­sel. Mindig a megoldás módját keresve, eljutott a városi testülethez is. Itt ar­ról volt szó, hogyan és mi­korra lehet a buszfordulót megépíteni. Bizonyos idő­pontok is felszínre kerültek. Olvasóink is szóvá tették ezt a kérésüket a hozzánk írt leveleikben. Ezért keres­tük meg Szabó Bélát, a vá­rosi építési- és közlekedési osztály vezetőjét, hogy tőle kérjünk választ a kérdésre. Elmondta, hogy nemrégen hívtak össze egy széles kö­rű tanácskozást, ahol a Vo­lánon és a közlekedési ha­tóságon kívül az érintett tanácstagok is megjelentek. Abban állapodtak meg, hogy szeptember 1-ig a fel­sőfokú mezőgazdasági tech­nikumhoz szervezik meg a helyi járatot, az intézet környékén alakítva ki a ko­csifordulót. Hogy az északi részt, a Petőfi utca felső ré­szét is be tudják ebbe. a he­lyi járatba kapcsolni, arra az ottani szűk utcák nem adnak lehetőséget, mivel azokban az autóbusz nem fér el. Tehát egyelőre a korábbi járat helyett lesz egy másik Erre is nagy szükség van. De meg lehetne oldani a másik, az eredeti kérést is, ha az autóbuszokkal a Bene utcáról a Farkasmály utcán át igyekeznének az egyre nagyob ütemben fejlődő északi vái'osrész vidékét be­kötni a Petőfi utcán vivő forgalomba. Csak két autóbusz kelle­ne hozzá, amik ellentétes körforgalmat bonyolítaná­nak le. Csak két autóbusz? Könnyű ezt kimondani. De: honnan vegyen a Volán? Bízzunk benne: ha ma még nincs is két autóbusza a Vo­lánnak erre a' célra, nem kell újabb éveket várni azokra. (—ár) ßwSLtm, 0 ÜWI, május 2J.. csütöríci

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom