Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-27 / 123. szám
Ki a szerzője ? Bervai rejtvényfejtők — Függőleges 36: Seneca! — Három pont! — Vízszintes 26... — Nem jó a válasz! Ilyen és ehhez hasonló mondataik röpködtek az egri Fínomszerel vénygyár kultúr házának Ids klubtermében. — A Fülesből rajzoltunk ki egy kereszti’ej tvény t, a címe; Ki a szerzője? Ezt fejtjük most versenyszerűen mondja Petrán Istvánná, a játék vezetője. — Nemsokára be is fejezzük, elég gyorsan dolgoznak a klubtagok. A tét: egy szép könyv! A klub nemrég alakult. Néhányan, régi „nagy” rejtvényfej tők összedugták fejüket, hogy jó lenne intézményesíteni ez a hobbyt, s a torzagár da. Petrán Istvánná, Fehér István, Fügedi Anna hamarosan társaikra talált, akik ugyancsak szívósén töltük szabad idejűiket egy kis „üdítő agytomával”. Titkárnők, adminisztrátorok, technikusok, szakmunkások találkoznak csütörtökönként, s „tőrük" a fejüket, és örülnek a sikernek. Az egész dolog lelke „Mamika”, Petrán Istvánná, aki egyébként nagyon szép sikerrel dicsekedhet: a Füles rejtvénypályázatán, amelynek „Diplomamunka” volt a címe, hibátlan megfejtéséért 6 is diplomát nyert. Elmondhatja magáról, hogy diplomás rejtvényfejtő. — Hogyan lesz a „múlt-' bői" „jövő”? Minden lépésnél egy betűt szabad változtatni és mindig értelmes szót kell kapnunk! ...Azt hiszem, most nyugodtan beszélgethetünk, mert ezen a feladaton ugyancsak elgondolkodnak — fordul hozzám „Mamika”, s egyúttal levelet tesz elém: egy pécsi, hasonló klub vezetőjének aláírásával. Innen, kapták a „szervezeti szabályzat” ötletét is. — Szeretnék kapcsolatot teremteni más klubokkal — mondja — tagsági igazolványunk lesz, tagdíjat szedünk, amelyből a jutalmakat vesszük majd. A beszélgetésbe bekapcsolódik Bach Sándor, a művelődési ház igazgatója, tiszteletbeli klubtag is: — Még nem került be az idei költségvetésbe, de segítjük a versenyzőket lexikonokkal, kiadványokkal. A következő foglalkozásra már mágneses falitábla készül a keresztrejtvénynek. A nehéz feladat időközben elkészült, s így ismét mód nyílik egy kis beszélgetésre. Kiderül, hogy mindegyiküknek van egyéb hobbyja is, kinek a színész- kép gyűjtés, kinek a varrás, avagy a futball. De legerősebb a rejtvényfejtés: rövid idő alatt máris ide kanyarodik vissza a téma. Fügedi Anna az Utitáre pályázatáról beszélt föllelkesülve; hiszen, ha nyer, jutalomként a Krím-íélszigetre utazhat! — Én fölajánlok egy otthon megfejtett rejtvényt! Küldjük be közösen — mondja az egyik legfiatalabb klubtag, Szarvas Dénes. — Es mi lesz a sorsa a díjnak, ha nyernek? — Akkor kisorsoljuk egymás között. Itt mindenki, mindenkiért „fejt”! — Én, bár nagyon régóta vagyok rendszeres rejtvény- fejtő, beküldeni soha nem szoktam — állítja Fehér István, akire nagy tisztelettel néznek a többiek, hiszen a legrutinosabbnak számít, a mostani versenyeket is mind ő nyerte. — Nem vesz ez al sok időt az egyéb szórakozástól? A klub női tagjai szisz- szénnek fel először: — Inkább az otthoni műszaktól ... de megéri. A „Mamika" még megtoldja: — Engem is vár az unokám, de ezt azért megbocsátja ... Hekeli Sándor XX. — Pontosan egy tucatot. Tizenkettő akadt meg a bőröm alatt és a pancserek mindegyikről azt hitték, hogy az volt az utolsó ... Már mint nekem az utolsó, hogy attól harapok a fűbe... — és Frank kajánul Mariára hunyorított. Luciano félreértette a mozdulatot és megnyugtatta barátját: — Nyugodtan beszélhetsz. A kisasszony megállta a szolgálatunkhoz szükséges próbákat. Egyébként is ki merészelne rosszat feltételez- ri Salvatore Lucianóról és Frank Coppoláról? Nem igaz?! Maria egyébként Berti bax'átunk neveltje. Ugye? — bólintott a lány felé. Belloni kisasszony zavartan elmosolyodott és felállt: — Nem szeretnék az urak terhére lenni. Utánanézek a konyhai személyzetnek — mondta és távozni akart. — Maradjon csak. Charley majd elintézi a konyhát. U?L május 27.. csütörtök Luciano rövid idő alatt nagyon megkedvelte Máriát. Szerette, mint nagyapa szeretheti unokáját. Ezt az érzést sosem tapasztalta. Életét agglegényként verekedte végig. Hatvanöt éves lett és ismeretlen volt számára a családi élet, azok örömeivel, bosszúságaival együtt. így volt a szerelemmel is. Sosem értette, hogyan lehet egy nőbe annyira belehabarodni, hogy a férfi még az életét is képes kockáztatni, a nőt legfeljebb dekorációnak és időnként természetellenes ösztönei kielégítésére szolgáló eszköznek tekintette. Még nem volt tizenhárom éves, amikor a New York-i Little Itályban, a legkoszosabb néger negyed tőszomszédságában kenyérért, egy-egy falat ennivalóért lett idősebb homoszexuális férfiak médiuma, szeretkező partnere és amikor a banda, amelyhez tartozott, egy ízben közös bordélylátogatására magával vitte a fiatal Lucianot is. a mocskos, poloskás pinceodu- ban a neki kiosztott, ápolatlan idősebb „lány”-ban semmi örömét sem lelte. Hagymabűzt, olcsó émelyítő pacsulit, izzadtságszagot érzett és undorodva menekült a szűk Harlem-saali sikátor fojtó levegőjére, ami a Pincéhez képest mégis valami ózondús hegyi ájemek tűnt. Attól kezdve a nőkön nagyon sokáig ezt a szagegyveleget érezte. Nancynak tizenöt évvel később emiatt kellett meghalnia, holott Nancy New York legtisztább, legarányosabb testű és a maga idejében legszebb prostituáltja volt... Luciano homoszexuális lett, de mert érzéke az üzlethez mindig volt, New York-i boss korában jól tudta, hogy a tisztességes látszató, polgári üzletembernek feltétlenül szükséges egy barátnő is, akivel nyilvános helyeken és fogadásokon megjelenhet. Ezért tartotta ki Nancyt. Az egészből csupán az melengette szívét, hogy a mohó férfiszemek láttán megállapíthatta, menynyire irigykednek rá társai, a csinos nő miatt. Ezért külön örömet jelentett számára, ha az irigyelt nőt minél többet és minél alaposabban megalázhatta. Nancy - nek többek között végig kellett néznie, hogyan íajtalan- kodott testvérével, Dióval. Mégis meglepődött, amikor Nancy elkövette azt az ostobaságot, hogy 1933-ban, amikor a New York-i prostituáltakat zsaroló vállalkozása miatt eljárás indult Luciano ellen, a bíróságon azt állította, hogy Luciano nem férfi és sosem volt az... Kibeszélte, mert gyűlölte, mert megunta, s mert visz- szalökte Harlem legmocskosabb bordély házába. Nancy másodszor már nem tanúskodhatott a bíróság előtt, mert Dió belefektette a csatornába egy hajnalon, pontosan a zöldségbolt előtt, melynek tulajdonosa Nancyt abban az időben felkarolta. Luciano az utca túloldaláról, a szemközti ház kapualjából figyelte, amint a zöldséges reggel, nyitás után a járda melletti lefolyóba egy vödör sseogyes vfcje* loos A megye első pionírjai — Csapat van, csak pedagógus kellene — Viharos szülői értekezlet Gyöngyös a példa AKARHOGV vesszük is, ma már történelem. Akkor, 1946. őszén még csak a napi gondok egyike volt. Most pedig jubileumi ünnepségen emlékeztek meg Gyöngyösön a megye első úttörő- csapata megalakulásának huszonötödik évfordulójáról az I. sz. általános iskolában. A csapat első vezetője Sasvári János volt, ma a II. sz. iskola igazgatója. Az ő segítségével elevenítjük fel azokat a régi időket, a megalakulás nem is olyan köny- nyű esetét. De tartsunk sort! A fiatal tanító, Sasvári János a front eseményeivel jutott el a Mátrába, Galyatetőre, olyan nyílt parancscsal, ami csupán alibiként szolgált. Amikor Gyöngyös- solymos felszabadult, 1944. december 21-én már civilben érkezett meg a faluba. Apósával együtt itt fogott hozzá a tanításhoz az új év első napján, de egy hónap múlva már gyalog indult vissza eredeti iskolájába, Kis-Bugac pusztára. Június 1-én a kecskeméti kommunista pártszervezet tagjainak sorában tevékenykedik, míg csak át nem helyezik a következő év októberével a gyöngyösi I. sz. állami elemi fiúiskolához. A kommunista párt városi titkára akkor Gyurkó Lajos volt. Sasvári Jánoson kívül még három pedagógus tartozott a pártszervezethez: Sályi János, Rótt Imre és Erdős Nándomé. A párthelyiség a Tévén-ház első emeletén várta a felnőttek mellett a fiatalokat is. Ezeket a gyerekeket ajkkor Halasi Kiss Béla fényképész fogta össze egy pionírcsapatba. Játszottak, énekeltek, szavaltak, kirándultak a gyerekek. De hát pedagógus nem volt, aki „tudott volna bánni is velük”. A párttitkár ekkor bízta meg Sasvári Jánost ezzel a feladattal. csantott és a rács alól váratlanul Nancy üveges szemei bámultak vissza rá. „Micsoda arcot vágott!" — és elvigyorodott, valahányszor a régi história eszébe jutott. Nancy óta a környezetében nem tudott tartósan cíviseim nőt. Csak a fiúkat kedvelte és ebben hasonlított nagy elődjéhez, a kétezer évvel ezelőtt élt római császárhoz, aki ezt a káprázatos villát építtette itt, a szigeten. Maga sem érti, mi történt vele. Amikor évekkel ezelőtt Berti társaságában Maria Bellonit először meglátta, a lány addig sosem tapasztalt, furcsa érzéseket kavart benne. Gyereke nem volt, se törvényes, se törvénytelen és talán amolyan apai emóciók voltak ezek. Nosztalgia az elszállt ifjúság után. Mindig is a hatalom és a szerzés megszálló-ttja volt. Talán azért, mert oly sóikat éhezett gyerekkorában, s mert annyit megalázták ... De ő mindent visz- szafizetett. Nem tudná ösz- szeszámolni, hány embert ölt meg és hány megölésére adott parancsot killereinek. Hatalmat, temérdek kincset szerzett, de minek? Életetés halált osztogatott, mint egy zsarnok kényúr. Ennek is mi értelme volt? Mire volt jó az egész élet, ami olyan hamar elszállt, mint a Tir- ren-tenger felett feltűnő albatroszok. Itt, Caprin, ebben a csendes magányban a tenger fölé hulló bíbor alkonyokon mostanában égj’re többet töprengett az életéről, melynek nincs folytatása. Ha vége lesz, megszakadt a fonal és ki tudja, kinek lesz hasznára az a kegyetlen ötven esztendő, amit állandó harcban, örökös ébrenlétben végigélt. ...... _ folytatjuk) A z új, váratlan megbízatással nem sokat tudott kezdeni a csapat vezetője. Emlékei csak a cserkészetről voltak. Szervezetileg nem is tudta másnak elképzelni ezeket a „demokratikus” fiatalokat sem. Eszmeileg viszont nagyon biztos volt az alapokban. A mintegy tízfőnyi kis csapat így került át az I. sz. iskolába, ahol az igazgató, Vass József vállalta az engedély nélkül működő baloldali gyermekmozgalmi egység betelepítéséért a felelősséget. Mint kiderült, nem csupán valami elvi felelősség merült fel. Működött a városban egyházi irányítással cserkészcsapat, a lányok részére Szív Gárda. A koalíciós pártok képviselői kezdték firtatni, miféle ifjúsági szervezet „parti- zánkodik” az I. sz. iskolában. Mert a csapat akkor már hivatalosan is megalakult 1946. december 16-án, és már ekkor József Attiláról nevezte el magát. A kezdeti kifejezést: pionírok — felváltotta az „úttörő”. A csapat létszáma is felduzzadt. Vonzotta a gyerekeket. A város többi iskolájából is jelentkeztek úttörőnek a tanulók. EKKOR nem várt közjáték zavarta meg az eseményeket. Alig hihető sokak előtt, főként a fiataloknak, hogy akadtak szülők, akik ellenezték az úttörőmozgalmat. Azon a bizonyos szülői értekezleten, amelyiken a csapatvezető és az iskola igazgatója meg akarta magyarázni a szülőknek, mi történik az úttörőfoglalkozásokon, bábeli hangzavar, kiabálás kezdődött el, amikor a felnőttek szót kaptak. — Nem lesznek istentelenek a mi gyerekeink! Ki akarják őket vinni az oroszok! Erkölcstelen életre nevelik a mi gyerekeinket! Eladják a hazát! Megrontják a fiatalokat! A politikai ellenfelek fel- heccelték a szülök egy részét. Ennek lett a következménye, hogy a csapat létszáma ismét leapadt tíz főre. Aztán a kommunista pártszervezet autót bocsátott az úttörők rendelkezésére. Mentek volna kirándulni, ha a szülők közül többen nem rángatták volna le az indulás előtt a fiukat, lányukat, nehogy „most vigyék ki őket az oroszok”! Mennyi naivitás, állapít- hatjuk meg negyedszázad távlatából. Micsoda politikai harc! Mondhatja a ma felnőttje erre. Végül a fordulópont 1948. A szabadságharc centenáriuma. A társadalmi fejlődés újabb szakasza. Már száz gyereket foglalt magába az I. sz. iskola úttörő- csapata. Sorra alakultak a többi iskolákban is az úttörőszervezetek: A IV. sz. iskolában Erdős Nándomé, a III. Iskolában Farkas Gábor, a II. iskolában Riba- rics Ágnes, a VI. iskolában (a mostani középfokú mezőgazdasági technikum helyén) Hornyok Istvánná vezetésével. A József Attila csapat munkáját is egyre több nevelő segítette. Aztán múltak az évek, és a mostani jubileumi emlék- kiállításon ott láthatjuk az eredményeket jelző érméket, dijakat, okleveleket, serlegeket. Kiss Antal olimpiai harmadik, Fejes András győzelmei a csökkent mozgásiak versenyein, az emlékkönyvekben volt országvezető politikusok, világhírű művészek. Ki hitte volna a gyöngyösi úttörő úttörőkről, hogy két és fél évtized alatt mi minden történik majd a csapattal? MOST MÄR TUDJUK: így, csakis így kellett történnie. És az érdem mindig azoké, akik tudtak valamit elkezdeni. G. Molnár Ferenc Antonioni új amerikai fi/m/e Zabriskie Point „... Ez a film arról szól, amit két fiatal érez.. Amikor Amerikába jöttem, az első dolog, ami érdekelt, az volt, hogy hogyan reagálnak az emberek a társadalom jelenségeire, a régi Amerika erkölcsére, gondolkodás- módjára, lélektanára, — vallja filmjéről Michelangelo Antonioni. A filmet mától tűzi műsorára az egri Vörös Csillag Filmszínház. islenisetáláre látogatott Fortuna Tudósítónktól: Már hírül adta a Népújság, hogy a gépkocsi-nyere- ménybetétkönyvek sorsolásánál ismét ellátogatott a szerencse istenasszonya a megyébe. Tízen nyertek kocsit a betéttulajdonosok közül Az egyik boldog nyertes. Murányi József istenmeze- ji bányász. A nyermény' való igényét már be is jelentette a péter vásári OTP- fióknál, ahol négy évvel ezelőtt a bányász-hűségjutalom kifizetésekor a betétkönyvet váltotta. Már többször gondolkoztak azon. hogy a gépkocsi-nyeremény- betétkönyv helyett kamatozó betétkönyvben tartják pénzüket, de szerencséjükre erre még nem került sor. A kétgyermekes fiatal bányász most feleségével és gyermekeivel együtt valóra válthatja régi tervét, beba- vangolhatják, az ország szép újait. Nyereménye egy Train t Limousine 601-esautó s hamarosan vezetheti is, mert még időben be tudott iratkozni a helyben szervezett gépkocsivezetői tanfolyamra. A boldog nyertes betétkönyr vét továbbra is fenntartja. Úttörő úttörők
