Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-12 / 110. szám

SZINT, vagy IMBIT az egri Centrum Áruház dolgában ! Kurizmahlor és Vízgazdálkodási Lexikon Egy este a poroszlói könyvtárban I — VEGRE ÉPÜL! — | lel­kendeztünk .fel. hallván és látván, hogy a közel félszáz­ezer lakosú város, Eger cent­rumában végre hozzákezdtek a Centrum építéséhez. Hogy korai-e az öröm, már ami az építést illeti, azt korai volna eldönteni még. Mindenesetre a körüldeszkázoit téren az autóbuszokon és személygép­kocsikon, s azok utasain kí­vül most mást, nevezetesen építőmunkást nem látni. De fő a türelem, ha évekig „ki­bírta” ez a város, hogy ke­reskedelmi ellátottsága egy gyenge járási székhely szín­vonalát sem érte el, most már azt az egy-kettő (?) évet kibírja, hogy végre meg le­gyen a korszerű, a minden igényt kielégítő új áruháza. Amely egyemeletes lesz. Vagy, ahogy szaknyelven mondják, két szintes: a föld­szint, és egy emeleti szint S most, amin töprengeni szeretnék — fenntartva ma­gamnak a tévedés okát és jogát —. az egy fontos össz­hang hiánya. Legalábbis ne­kem úgy tűnik, hogy hiány van, illetőleg lesz az össz­hangban: egy ma ötvenezer, holnap hatvan-, esetleg nyolcvanezer lakosú város di­namikus fejlődése, s az egy­emeletes — pardon —. két szintes állami áruház kapaci­tása közötti Hevesen is két szintes az áruház, Füzes­abonyban is, Mezőkövesden is —, ezeken a járási szék­helyeken is. Tudom, hogy nemcsak a „szinten” múlik a dolog, hanem a négyzetméte­ren is. Azt is tudom, hogy műemléki, városképi szem­pontok —• nem elhanyagol­ható szempontok —, is köz­rejátszanak az új Centrum építésében. Sőt. a legkevós­A követek nem gyilkol­nak — állítja a film, s ez valóban így is van. A köveitek nem azok a férfiak, akiknek — ha nem kény­szeríti valami őket — Ínyükre van egy szabályos gyilkosság. Na, de ami az érdekeiket illeti — azok gyilkolnak helyettük. Köz­reműködő, a nagy pénzért mindenre vállalkozó pedig mindig akad, mert a va­gyon és a hatalom állítólag még a testi szerelemnél is nagyobb szenvedélyt csihol ki a nagyravágyó embe­rekből. Azt mondhatnánk, hogy ennyi ennek a bűnügyi filmnek az erkölcsi tanulsá­ga, amely nem is kevés, ha meggondoljuk, hogy krimi­ről van szó. És itt nyomban hozzátehetjük, hogy ezt a krimit az NDK- filmesei csi­nálták, akik ugyan e mű­fajban nem tekinthetők pro­fesszionistáknak az angolok, franciák, olaszok és ame­rikaiak mellett, de minden bizonnyal alapos munkát végeztek. Jelenetről jele­netre — mint egy szűksza­vúan precíz jegyzőkönyv­ben — megismerkedünk a tettekkel, a tettesekkel, mert hiszen itt mindenki gyanús, aki él. Gyanús a követ, a lánya, a környeze­tük, a portugál rendőrség, a járókelők. Félelmet éb­reszt a templom előtt kol­dulok és zsibárusok hada, a fagyialtos az utcán, hogy aztán az ördögi kör sok gyilkosság után bezárulván kiderüljön a jól rejtett igazság: a nagy rabló, a gátlástalan gyilkos körül megszorul végre a hurok. Georg Leopold, a film rendezője az emberi go­noszságot a termőtalajába kívánta állítani. Nem min­den ok nélkül emleget po­litikai szálakat, amelyek még bonyolultabbá tehetik am. május 12, szerda bé elhanyagolható szempont — a pénz is, Mégis, meg kellene gon­dolni, hogy amit építünk, azt a jelennek, sőt egy kicsit már a tegnapnak építjük-e, avagy legalább két évtized, de minimálisan előre egy év­tized számára. Nincs kétsé­gem afelől, hogy Eger keres­kedelmi fejlődését nem egye­dül hivatott megoldani a majdan felépülő Centrum áruház. De világjelenség, hogy zömében a „tömegvá­sárlás” az áruházakban zaj­lik le, ahol egy helyen, vi­szonylag kevés utánjárással, mindent, vagy legalábbis majdnem mindent meg le­het találni. 1 HA EGERT | az elkövet­kezendő évek egyik legdi­namikusabban fejlődő váro­sának tekintjük — mert az; ha Egerről úgy kell beszél­ni, mint kulturális, politikai és gazdasági centruma is egy jelentés anglomerátumnak; sőt úgy is, hogy hazai és nemzetközi idegenforgalmi hely —, nos. akkor még egy többszintes áruház sem hoz valamiféle végleges, vagy megnyugtató megoldást. He­vesen kérdeztem az egyik eladótól, hogy nem nagy-e ez az áruház ide Hevesre? — Ma igen, de tessék jön­ni két vagy három év múl­va! És vitán felül igaza van: sokszor elmondjuk, leírjuk, politikai agitációnkban köz­ponti helyet biztosítunk az érv számára, csak az élet gyakorlatában feledkezünk meg igen gyakran róla. Ha­zánk, s ezen belül a legki­sebb települések élete is ho­vatovább már a fénysebes­ség közeli sebességre gyor­sul fel. Naponta változó íz­egy bűnügy szövevényét Nem marad adósunk a lu- xuskömyezetted sem, amely elengedhetetlen kelléke a krimiknek. A csillogásai ugyanis sok-sok logikátlan­ságot vagy elhallgatást el lehet feledni. Megértjük azt is, hogy nem lehet mester- detektív, vagy legalább is megbízható ember a szak­mában — ha ad magára va­lamit is —, ha nincs az Atyaúristentől sebezhetet- lenségi igazolványa és olyan lebíztosítatlan vakmerősége, amit csak krimiírók gyárt­hatnak ezen a tarka vilá­gom. De a film mindeze­ken felül jobb és élvezete­sebb hajszát nyújtott vol­na, ha a film írója és ren­dezője nemcsak jól vasalt figurákat mozgatott volna a sakktáblákon, hanem többet kaptunk volna azok embe­ri, egyéni világából, jelle­méből is. Mint például a szállodaportás esetében, aki annyira portás, szemfüles, félénk és arcátlan egyszer­re, hogy a néző minden mondatára, mozdulatára ne­vetéssel válaszol. A két cso­magjelenetnél pedig már összeszorult a szívünk, hogy ezt a régi-régi trüköt is fel­használja a film a petyhüdt izgalmak felkorbácsolására. Igaz, egy újszülöttnek min­den vicc új. Azért nem haszontalanul telik el a film másfél órá­ja, mert bepillantást enged azokba a lehetőségekbe és folyamatokba, amelyek ad­va vannak a mai világban. Roland Dressel, az opera­tőr többet és gazdagabban mutathatna be a portugál tengerpartból, bár a krimit jól közvetítik képei. A szí­nészgárda élén Werner Toelcke áll, sok-sok NDK- film hőse. A bolgár Nevena Kokanova, Marion van de Kamp, Regina Beyer, Lju- bomir Kisselitschki, Ar- 4hHT Jopv kapnak még itt 1 " Cforonol­s2 reitélv marad a né­"’"rí. bo=rv ezt a filmet '’Rak 16 éven felüliek­l! •>> játsszák. lés és divat és ezt a napon­ta változó ízlést követni tu­dó, mind inkább követni is akaró emberek milliói. Ma már közhely számba megy az effajta kaján megállapítás: — Vedd fel gyorsan a ru­hád, mert holnapra kimegy a divatból! Nem elkalandozás volt mindez az eredeti témától, sőt csak hangsúlyozott alá­húzása mindannak, ami köz­tudott: Eger gyors ütemben fejlődik, az egyik városrész közel négyezer lakása 16 ezer embernek ad új otthont, a másik városrész ipara gom­bamód fejlődik —, emberek, azazhogy vásárlók min­denütt. A megyeszékhely ke­reskedelmi ellátottsága hosz- szú idő óta a „gyengén fej­lett’ városok színvonalán, vagy az alatt mozgott. Ne keressük most annak okait, ne kenjük se a város műem­lék jellegére, amely lehetet­lenné teszi ma is a központ­ban a nagyvonalú kereske­dést (a peremkerületek ke­reskedelmi ellátottsága kü­lön cikket érdemelne), s ne vádoljuk egy helytelen ke­reskedelmi politkai koncep­ció kiagyalóit sem most és már... | A MA | gondjai a miénk és miénk a holnapé is. Ügy vélem, hogy éppen ez a holnap iránti felelősség ad­ta a tollat a kezembe, hogy meditáljak a szinteken, 1 Gvurkó Gésa VII. Az igazgatóság később visz- szavonta a külső élelmezés engedélyét, de eltűrte, hogy Pisciotta, mielőtt a börtön- kosztból ernte, egy kutyával kóstoltathassa meg azt. — Többeknek megért vol­na ötvenmillió lírát, ha be­fogom a pofámat — mondta utolsó perbeli felszólalásá­ban. — Az első ilyen aján­latot még monteleprei ottho­nomban tette a tiszteletre­méltó Galeto Cusumano. Giuliano meggyilkolása után írtam Alliata hercegnék. Er­re a levelemre jelent meg Táskás, nyurga férfi álla poroszlói könyvtár pultja előtt. Kiönt szatyrából fél­tucat könyvet, aztán kérdő­jelként meggörbülve Elek- nére tekint. — Szereti a szerelmes írá­sokat? — érti el a szőke fiatalasszony a pillantást. Bólint. — Maupassant! Egy asz- szony élete! A fiának meg itt az Ellopott futár, tudom, kedveli Rejtőt. A nyurga férfi elmegy. Elek Endréné felszabadul egy szusszanásra. Kihaszná­lom az alkalmat. — Minden olvasóját így ismeri? — Nehéz lenne, hiszen ezerháromszáz van. De a legszörgalmasabbak igényét, ízlését úgy tudom már, mint a sajátomét. Egy idős hölgy például megrekedt Kurtz- mahlernél, folyton ilyesmit követel rajtam. Aztán ami­kor az előbbi könyvet, az Egy asszony életét ajánlot­tam neki, dühösen kifakadt: az olyan írót fel kellene aprítani! Jó, hogy nem él szegény Maupassant! Vagy ott van Naszek hentes. Azt hiszem, nincs olyan kémtör­ténetünk, amit ne olvasott volna el... Kisvártatva bekapcsolódik beszélgetésünkbe a barátnő, Pintér Sándorné. Férje ka­tona Nagykanizsán, tanítás utáni szabad idejével tehát maga rendelkezik. S ő úgy döntött, hogy segédkezik ilyenkor Ibolya oldalán. nálam Cusumano. Azt mond­ta: elhagyhatnám az orszá­got és még ötvenmillió lírát is kapnék. A második aján­latot a palermói börtönben kaptam valakitől, akit jelen­leg még nem kívánok meg­nevezni. A harmadikkal pe­dig itt, a viterbói börtönben kerestek fel. Első védőügyvédem aján­lotta, hogy Scelba miniszter úrnak is megérne ötvenmil­liót, ha hallgatnék, de az el­ső kettőhöz hasonlóan ennek a fickónak is kiadtam az út­ját 7. ,,, A bíróság tnindennék ellenére Fisciottát Van mit tenniük, ha ren­det akarnak. A szabadpol­cos anyagot mindig feltúr­ják az olvasók, kezelni kell a katalógust, a kartonokat, kiadni a kézikönyvtár kere­sett darabjait. — Beváltotta a reménye­ket? — Főleg a műszaki köny­vek révén. Ezért utóbb sok ilyenféle munkát veszünk. Tudja, itt a közelünkben, a kiskörei vízlépcső építése, sok műszaki ember lep meg bennünket szakmunkákért. Legfrissebb szerzeményünk a Vízgazdálkodási Lexikon, 220 forintot adtunk érte. Mindig kézben van. — S mennyi a beszerzési keretük? — Ebben az esztendőben 18 ezer forintot költhetünk új művek vásárlására — mondja Elekné. — Nem sok, de arra elég, hogy a java termésből válogassunk. Meg­könnyíti a dolgunkat, hogy a Könyvtárellátó Vállalat, amellyel tízezerre szerződést kötöttünk, sűrűn küld kész­lettájékoztatót, ajánlattal együtt, ami feltünteti, mit érdemes a falusi könyvtá­raknak megrendelniük. A fent maradó nyolcezret 50 százalékos árleszállításkor költjük el. Ez jól beváltáso­kat megtakarítunk az akció­val. Elek Endréné munkáját három kis fiókkönyvtár tá­találta a Portélla délla Gi- nestra-i vérengzésiben és életfogytiglani kényszermun­kára ítélte. Az ítélet halla­tán Pisciottának a szeme se rebbent. Szájszegletében gú­nyos mosoly játszott. Ezzel is jelezte, a viterbói perben ő egyelőre csak kellemetlenke­dett a hatalmasoknak, de ha Giuliano meggyilkolásának vádjával majd bíróság élé állítják, a gyilkosság körül­ményeinek vizsgálatakor szü­lőföldjén, Palermóban nem fojthatják belé a szót, mert akkor és ott, minden a tárgy­hoz fog tartozni, minden, ami a háttérben történt és amit, mint az ügyhöz nem tartozót, utasított most el a viterbói törvényszék. Pisciottát az államügyész rendeletére a viterbói fegy- ház „nehéz fiúknak” fenn­tartott szárnyában börtönöz- ték be. Fajtársaival ellen­tétben ő nem kapott szom­szédot. Hónapokig szinte hermetikusan zárták el a külvilágtól. Még a fegyőrök sem beszélhettek vele. Kér­dései, amiket a többiektől el­különített, magányos sétáin őreinek feltett, süket fülekbe ütköztek. Kezdetben dühön­gött, később búskomor ma­gányba süppedt. Így ment ez Giuliano meggyilkolásának első évfordulójáig. Ekkor vá­ratlanul megnyílt a szomszé­dos cella ajtajú. Ezt s. celláit csupán vaspákák rácsa ya.­mogatja, s összesen mintegy tízezer kötet szolgálja Po­roszló és közvetlen környé­ke lakosságának művelődé­sét. A helyi tanács jó gaz­da. A vásárlásra szánt ősz- szegen felül is költ a könyv- tármozgalomra. —r Nem tudunk olyat kér­ni Mag Józseftől, Baksa Je­nőtől, amit ne teljesítené­nek — így Elekné. — Sze­retnénk otthonosabbá tenni a könyvtárat: csillár, virág­váza, új függöny kell. Me­gyek, mondom, s jóformán vissza se érek, itt vannak az árucikkek. Így kaptunk utóbb katalógusállványt, meg néhány könyvet, melyekre már nem volt keretünk..; Legnagyobb gond ebben a művelődési házban, s ter­mészetesen a könyvtárban: a fűtés. Felépülte óta, tíz esztendeje megoldatlan prob­léma ez Poroszlón. Márpe­dig hidegben, olajbűzben ülni, olvasni, hangversenyt hallgatni nem leányálom. A hideg visszaveti a népmű­velést. Még jő, hogy májust írunk. Kifelé haladunk tél­ből, hűvöskés tavaszból. Moldvay Győző Megjelent a Fáklya legújabb száma „A szovjet autó jelene és jövője” címmel érdekes, ké­pekkel illusztrált anyagot ol­vashatunk a Fáklya május 23-án megjelenő 10. számá­ban. amelyben Alekszandr Taraszov szovjet autóipari miniszter számol be a ma­gyar olvasóknak a szovjet autógyártás helyzetéről és perspektíváiról. Ugyanez a szám ,,A forra­dalmi madonna alkotója’’ címmel bemutatja Kuzma Petrov-Vodkin neves szovjet festőművészt, „Orosz „Diör”- ok” címmel pedig több ki­váló szovjet divattervezőt. Találunk még a lapban ri­portot a 72. szélességi körön dolgozó fiatal kutatók életé­ről és munkájáról, a moszk­vai Nagy Színházról. Mellék­letként pedig közli J. Szem- jonov a „Keresztrejtvény­akció” című kémregényének második folytatását. lasztotta el Pisciotta zárká­jától A cellába ötven év kö­rüli sovány, aszott almához hasonló ráncokkal barázdált arcú embert penderítettek be az őrök. A jövevény a prdccs- re roskadt és arcát kezébe temetve mozdulatlanul ücsör­gött órák hosszat Pisciotta kezdetben közönyösen mére­gette a szótlanul gubbasztó foglyot. Elmúlt az első nap, el a második is, ám a jöve­vény semmi hajlandóságot nem mutatott a beszélgetés­re. A harmadik napon Pis­ciotta nem állhatta továbbá — Hogy hívnak? — kér­dezte. — Polacco, Giovanni Po­lacco — szólalt meg közö­nyösen Pisciotta cellaszom­szédja. — Én Gaspare vágyóit. Gaspare Pisciotta... ha mond neked valamit ez a név. Hogy mondott-e? Pisciotta nem tudhatta, hogy a viter­bói perben elhangzott nyi­latkozatai milyen viharokat kavartak a római képviselő- házban. A kereszténydemok­rata párt szélsőségesen jobb­oldali vezérei egy börtönbe zár t banditától reszkettek. (Folytatjuk.) Fi lm fórum A követek nem gyilkolnak NDK-film y. •• • gxlfZft A Képi Iparművészeti Tanácshoz évente mintegy négyezer kerá- £-*Uri ClUll miét, fafaragást, szőttest és kézzel hímzett textilárut küldenek bírálatra különböző szövetkezetek, népművészek és kisiparosok. A benyújtott tárgyakat szigorú zsűri minősíti, csak a népi hagyományokon alapuló, művészi értékkel rendelkező alkotások kerülhetnek az üzletekbe. (MTI foto •— Fényes Tamás felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom