Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-30 / 126. szám

Rend lesz-e a tamaleleszi Dankó-telepen? Cigánygyűlés — tanulságokkal # Uj verseskönyveim bölcsője a látra Igazán jólesett látni is a »lapokban a leleszi cigány- gyűlésre megjelent közel 100 helyi, Bankó-telepi lakost, amint komolyan, az alkalom­hoz illően félöltözködve vár­tál! a járási-városi rendőr­kapitányság vezetőjét, Orosz Illés alezredest, aki ezúttal nem hatósági eljárás, hanem klubszerű beszélgetés kere­tében tájékoztatta a gyűlés résztvevőit a leleszi közbiz­tonság helyzetér ÖL A kezdeti kellemes benyomást csak fo­kozta a későbbiekben a hoz­zászólásokból kicsendülő ha­tározott igény: a cigányla­kosság becsületes, rendsze­resen dolgozó rétege —, amely ha lassan is, de egyre növekszik — Tarnaleleszen is kulturált, civilizált életet akar élni! Rendbontók és rendbontások A tájékoztatóból —, ame­lyet a megjelenítek nagy fi­gyelemmel hallgattak végig — kitűnt, hogy a községbein több minit 600 cigány lakos éL, többségük a Dankó-tele­pen. Ez a létszám körülbe­lül egyhairmada a község összléts zárnának. Az életkö­rülményeit ebben a község­ben 158 cigánylakás javítja 02 által, hogy állandó mun­kaviszonyban dolgozik. A munkavállalók között Léle- szen már nemcsak férfia­kat, hanem 18 nőt is talá­lunk, akik becsületes mun­kával szerzett jövedelmük­ből, OTP-hitelnyúj tássa! s egyéb olyan társadalmi se­gítséggel, amely a felemel­kedésüket szolgálja, már csi­nos, egészséges lakóházak­ban, rendezett otthoni körüi- ményék között élnék. Sajnos, a munkakerülők, a rendbontók —, akik szeren­csére egyre kevesebben van­nak — még ma is nehezítik a telep egész lakosságának, sőt az egész község lakos­ságának az életét. Lopások­kal, verekedésekkel, fenye­getésekkel, s egyéb erősza­kos garázda cselekményekkel tartanak rettegésben kisebb- nagyobb embercsoportokat Például az elmúlt évben csak a községi tanács több mint 120 szabálysértési eljárást folytatott le. Ennek közéi 90 százalékát a Bankó-telepiek ellen keltett foganatosítani, s az elkövetett cselekmé­nyek jelentős része lopás volt. A rendőrkapitányság ve­zetője elmondta, hogy a ci­gány lakosságnak a bűnözés­ben való részvétele ugyan elég minimális, de az erő­szakos, garázda jellegű bűn­cselekményekből viszont lét­számarányuknál lényegesen nagyobb mértékben — több mint 35 százalékos arányban! — veszik ki a részüket... A garázdaság, a súlyos tes­ti sértés, a hivatalos sze­mély elleni erőszak-vereke­dés, a botrányos részegség, a magánlaksértés bűncselek­mények TamaléLeszen is a legdurvább módon fordulnak elő. Késsel, szőlőkaróval és más súlyos ütőeszközzel tá­madnak egymásra, s gyak­ran csupán a véletlen sze­rencsének köszönhető, hogy nem következik be halálos sérülés. Nemrégiben is Oláh Pál, a Bankó-telep 28., Bar- kóczi József, a Dankó-telep 88. sz. alatti lakosak ellen indult büntető eljárás. Oláh Pál például 17 társával sú­lyos verekedést provokált, aminek az Egerből kiküldött UKH-járőr vetett véget A verekedők nagy része termé­szetesen jelenleg is börtön­büntetését tölti. Értesüléseink szerint egyikük — még a börtönből is küldi fenyege­tőzéseit az őt látogató hoz­zátartozóitól .... Az említett két bűnöző ne­vén kívül a hivatalos okmá­nyokban elég gyakran elő­fordul a Dankó-telep 80. sz. GYERMEKEINK A beköszöntő nyár szép ünnepe a gyermeknap. Jel­képes ünnep, hiszen a gyermekek felé áradó szülői sze­retet teremtette meg, s jelképes azért is, mert a mi vilá­gunkban a gyermekekről való gondoskodás igazán nem korlátozódik erre az egyetlen napra. Elég egy pillantást vetni a jóltáplált, rendesen öltözött gyermekek sokaságá­ra, s máris nyilvánvalóvá válik, hogy a szülők minden napjának ők állanak a középpontjában, A szülői szeretet kifogyhatatlan, sokszor talán több, és engedékenyebb is a kelleténél. A szülők többsége a múltban nehéz körülmények között élt, s a hajdani örömtelen ifjú évek most azt sugallják, hogy ki-ki saját gyermekét kényeztesse, így pótolván azt, amit tőle a sors megtagadott. Nem árt éppen a gyermeknapon arra gondolni, hogy egyáltalán nem a túlzásba vitt délelgetés az a szülői erény, amely gyerekeinkből embert farag. A kerítést a mi társadalmunkban sem fonják kolbászból. Küzdelem, mun­ka nélkül nálunk sem lehet boldogulni. Fontos tehát, hogy gyermekeink elsősorban a felelősségtudatot, a szorgalmat, a gondokkal való bátor birkózást tanulják meg a szülői házban. Szokjanak hozzá ahhoz, hogy minden jó falat, minden új ruha és cipő a megfeszített munka és a szor­galom eredménye. Nálunk a gyermekek élete, jövendője társadalmi ügy. A társadalom a szülők mellett áll a gyerek születésének pillanatától. S ott áll a szülők nélkül maradt gyermekek mellett is, számukra is megteremtve a gyerekkor örö­meit, az együttérző gondos közösséget, a boldogulás fel­tételeit. Szép jelszavunk szerint legdrágább kincsünk a gyer­mek. Vigyázzunk hát rájuk az eddiginél is nagyobb gond­dal. Vigyázzunk rájuk otthon, az iskolában, az útkeresz­teződések nagy forgalmában, az örvénylő vizek partjain, s legyünk segítségükre az élet buktatóinál. S mindennap küzdeni, dolgozni tanítsuk őket. Ha azt akarjuk, hogy .boldog, elégedett emberek legyenek, neveljük gyerme­keinket munkára, felelősségtudatra. Mert Qsak ez teheti ttutzáu emberré az embert. Látogatóban Juhász Ferencnél alatt lakó Suha család né­hány tagjának a neve is. összességében — mondatta a rendőrkapitányság vezetője — nem sok, mindössze 7 bűn- cselekmény fordult elő a múlt évben a községben, de azt 26 terhelt követte el. I „Rendes, tiszta életet szeretnénk élni.. Az első hozzászóló — egy szépen, tisztán felöltözött fiatalasszony — nem kis pá­tosszal, vágyakozással mond­ta: — Vagyunk már mi itt Leteszem is jó néhányan, akik rendes, tiszta életet sze­retnénk élni. Dolgozunk, van rendes lakásunk, ruhánk, pénzünk. Szívesen eljárnánk vasárnaponként szórakozni a presszóba, de félünk a vere­kedő, kötekedő társainktól. Egy másik asszony meg arról beszelt, hogy minden­nek az írástudatlanság az oka. Fogják szigorúbban az iskoláiból kimaradozó gyere­keket a hatóságok. Volt olyan javaslat is: Segítsenek az il­letékes szervek egy sportkör, sportolási lehetőségek meg­teremtésében is, hogy ne csak a kocsma legyen az egyetlen találkozóhelye a fia­taloknak. — Szeretnénk felemelked­ni, de a Bankó-telepen min­dig csak civakodás van, s hiába van mindenünk, örö­münk sincs így benne. So­kai segítene rajtunk, ha len­ne a községben legalább egy rendőr, aki őrjárataival, puszta jelenlétével is féken tartaná a verekedőket, kö- tözködőket — mondta vége­zetül a sokadik felszólaló. Tanulságos beszélgetés ala­kult ki ezen a leleszi talál­kozón, hiszen a rendőrség vezetői közvetlenül érzékel­ték a Dankó-telepdek prob­lémáit, akiknek a színe-jaiva — a gyűlésen megjelentek többsége — is sóikat segíthet a többi társukkal, ismerő­seikkel, családtagjaikkal való élbeszélgetések, intő figyel­meztetésék útján a közrend és közbiztonság megszilárdí­tásában. Ugyanakkor az is igaz: a tanácsi szerveknek is biztosítani kellene már vég­re a rendőrségi szolgálati la­kásokat — legalább egyet —, mert csupán ez az aka­dálya, hogy Tarnaleleszen nincs körzeti megbízott... Faludi Sándor 0SSZEBORULO FÄK. Legyező lombok árnyéka a tágas, szeHős teraszon. A lépcsőkön bőrönddel, cso­maggal terhes emberalakok halk nyüzsgése... Váltás a Tudományos Akadémia mát­raházi villájában. Csak az emeleti 5-ös szoba lakója miarad. Mint az utóbbi évek­ben annyiszor, most is meg­nyújtja tany ázását Juhász Ferenc. — Sehol ilyen nyugalom, ami nékem a munkához kell. És sehol ennyire Pest elér­hető közelsége, melyet szán­tán nem nélkülözhetek, hi­szen család, munkahely, szerkesztőségek, mind tuda­tom áramkörében vannak, s innen telefon, busz, bármely pillanatban összeköt velük. Kerti asztal, fakult terítő. Folytatódik a beszélgetés. Gondokról, kimondandó ér­zelmekről, mélyek a mátra­házi magányban keresik a költő ajkán a kifejezés út­jait — Kevesen tudják, hogy utóbbi verseskönyveim bölcső­je a Mátra! Három éve Gyer­mekdalok című tízezer soros poémám első felét itt vetet­tem pajorra. Egy évvel ké­sőbb pontosan a mostani szo­bában fogtam az Anyám írásához. S az idei könyvhét újdonsága, a Szépirodalmánál megjelenő A halottak királya gondolatai megint csak eb­ben a kedves környezetben öltöttek jórészt költői for­mát Volt olyan esztendő, hogy hónapokig ide zárkóz­tam. Persze nem mindig megy úgy a munka, ahogyan szeretném. — Most? — Eddig nem sokat ha­ladtam. Jobbára olvasással teltek napjaim. Ügy látszik, nem érett, nem kitörésre kész még mondandóm. Hogy mit készülök megírni, ne kér­dezd! Babonából nem adom közre. Annyit talán: a Gyer­mekdalok ellenképe, vagy másik fele lesz, miként az Apámnak az Anyám cí­mű kötet... Szorongat azon­ban egy kötelezettség. Veres Péter-emlékkönyv készül, oda kértek tőlem sürgősen írást Szerettem, becsültem őt, több könyvét szerkesztettem, nagyon nehéz lesz sebtiben , szívem szerint való sorokat róni mindarról, ami hozzá fűzött, s fűz máig. JUHASZ FERENC napjai szigorú rend szerint telnek a mátraházi üdülőben. Hatkor kel, rendbe teszi magát, s ol­vas nyolcig. Ezt reggeli, majd írás követi déli egyig. Ebéd után szieszta négyig. Később átolvassa aznapi munkáját, korrigál, levelez. Legtöbb posta feleségét, s leányát ke­resi, alá francia—magyar szakos bölcsész az Eötvösön. Mikor ezt mondja, hitetlen- kedve nézek rá. — Pedig így van! Húszéves fejjel nősültem, s a követke­ző évben megszületett a kis­lányunk. Házasságom kelle­mes világot teremtett körém. Zavartalanul élünk, egy békés otthon hátországával alko­tom műveimet. Tudom, ez sokakban kétkedést szül. Olyanokban, akik konfliktu­sok, külsődleges megrázkódta­tások következményeként képzelnek csak el műalko­tást, legyen az szobor, mu­zsika, vers, regény. Valami­kor a nyomor előfeltétele voLt a rangos életműnek. Baude­laire pedig ópiummal vádol- tatott. Szerintem mindez misztifikáció. Nálunk szeret­nek legendákat csinálni. Még egy példát: a lírikus­nak el kell égetnie magát, hogy nagyot alkosson. Ellen­kezőjét vallom. A világ tele van termékeny, építő — s nem önégető! — életet élő művészekkel. Nem kisebbre, Balzaora hivatkozom, amikor azt mondom, hogy a belső harmónia, fegyelem, a mű­vészi tudat teljes tisztasága képes igazán jelentős szelle­mi terméket világra hozná Sötétedik. Eső szemerkél. A haliba vonulunk. Ilyenkor már megenged magának pár pohár bort. Kedvéit italá­ból tesznek az asztalunkra egy üveggel. Könyvnapi kö­tetének egyetlen példánya is előkerül. Pár napja küldte a kiadó. Ferenczy Károly Há­rom királyok című festmé­nyének mélyzöldje díszíti a külső burkoló! Belelapozok. Megütnek első sorai: „Mi ez a csönd a szívemben? Ez a bénaság, halál, rettenetes­ség? Megfagyott jaj-rögökkel mért hallgatsz ugar-szívem tél-éjszakája?’’ A LÉT VÉGE, értelmezése, filozofikus mélységei bom­lanak ki a jellegzetes juhászi strófák olvastán. Ám szűr­tebben, egyszerűbb képekre építve, mint utóbb megszok­tuk. A kötet óhatatlanul egyik nemrég megjelent cik­két, a Fehér halált ideán emlékezetünkbe. Moldován Bomonkos Halálnak halálá­val halsz című kisfilmjét látta a moziban, s ahhoz fű­zött reflexiót Juhász Ferenc. — Zaklatott, szuggeszitív világ, korunkhoz igazodó elő­adásmód jellemezte Moldo­ván filmjét. Ugyanakkor egyéb nagyon fontos funk­ciót is betöltött: két ősi kul­tikus motívum, a fűzfavesz- szö-koporsós temetés és a fe­hér gyász alig él már Bara­nyában, most ezt a kivesző néphagyományt raktározza cl a jövendőnek a kis mű. Ezért írtam róla olyan szere­tettel ... MOZI, TELEVÍZIÓ, szín­ház, könyvek. S munka, munka, munka. így teljes Ju­hász Ferenc élete. Ezek szö­vevénye kísért mátrai félire- vonulasában. Ezek összessé­ge üt át alkotásain. - Még a szerkesztőségi asztalt, írógé­pet is élete szükséges tarto­zékának tekinti. Mint pa­rasztoséi a kapához, talicská­hoz, úgy tapad a létformáló, tárgyias munkaeszközökhöz. S átmelegszik a hangja ar­ról szólván, hogy húsz énre munkaikönyves tagja immár a könyvkiadónak, méghozzá megszakítás nélküL Majd, midőn azt tudakolom, mikor látogat Egerbe, tréfásan így válaszol: — Amikor rendbe teszitek a Fazola-szobrat. Múlt va­sárnap volt pár órám Eger­ben, s alig találtam rá. Pe­dig a munkásember hason­lóan szép és nemes megfor­málását alig találni hazánk­ban. Vétek a szobrász La- borez Ferenccel, s vétek ön­magatokkal szemben, hogy eldugott, romos, törmelékes helyen dicstelenkiedik... MIT MONDHATTAM er­re búcsúzóban? Észrevételé* megpróbálom majd szóvá tenni, Moldvay Győző — Hol? — ezt viszont már Marc kérdezte, aki bekap­csolódott a rádióbeszélgetés­be. „A 40-ee számú ház előtt..: mi tovább megyünk. A Fiat mögött három autó parkol még és a negyedik hely üres. A három per né­gyes gyorsíthat és beállhat.” — Három per négy — re­csegett az ügyeletes hangja —, vegye át a figyelést és parkoljon a Via Regina 38- cal szemközti oldal szabad helyére. Érti? „Értettem.. 5*s Marc ekkor újra megszó­lalt: — Nézzék meg a túlolda­lon, pontosan a házszámot. És ne veszítsék szem elől az autót. — Igenis — szólt vissza az ügyeletes és megismételte a főfelügyelő kérését. — Nos, Fleurot? — eresz­tette el Marc a mikrofon vál- tókapcsolóját —, hova men­ne inkább? Az Opera Kávé­házba, vagy a Via Reginára? — és elégedett mosoly ját­szadozott szájszegletén. Vá­laszra azonban nem várt és kedvenc hasonlatát kezdte mondani; — Olyan ez, mint a rádiózás. •. Az ember Chamonix környékén a Mont Blanc valamelyik eldugott, isten háta mögötti völgyé­ben ücsörög egy kicsiny fa- háziban. Napok óta nem lá­tott embert, ám egyszer csak bekapcsolja táskarádióját. Csavargatja a kereső gomb­ját és a tenyerébe jön a vi­lág. Markában a Scála niagy- zenekara muzsikál, s ha tet­szik, ujjam a leningrádi ba­lett együttese táncol, vágy tankok dübörögnek, világok születnék és halnak meg ... és egy lépést se kell utánuk menni. Odajönnek hozzá. Minden létező hangocska helybe jön az űrből... Hát ezért maradtunk mi itt és se a Via Reginára, se az Opera Kávéházba nem megyünk;.. Fleurot viszont átment a másik szobába, hogy a kép­távírón érkezett anyagát megnézze. ... Liggió fájdalmas arcki­fejezéssel ült unokaöccse mellett a várakozó Fiatban. A gerince még délelőtt ha­sogatni kezdett. Túl gyorsan repülte át az évszakhatárt. Amikor reggel Palermóból elindult, még nyárias meleg búcsúztatta és itt, északon, Milánóban nyirkos, hűvös ősz fogadta Csonttuberkuló­zisa az utóbbi időben egyre gyakrabban és egyre kímé- letlenebbül kínozta. Most is úgy érezte, ha még sokáig késlekedik az az átkozott An­gelo la Barbera aki legkedvel­tebb harverját, Di Pisát le­lőtte és felrobbantotta Man- zella tatát, s megkísérelte őt is eltenni láb alól, akkor szé­gyenszemre nem tudja vég­rehajtani a vendetta paran­csát és kerítenie kell egy or­vost. aki fájdalmait csillapít­ja. Egyébként is szívesebben maradt volna otthon, Cor. leoneban. Ha nincs ez a maffiacsaládját és üzlettár­sait fenyegető kihívás, a ma­ga részéről beletörődött vol­na a palermói új vásárcsar­nok kettős birtoklásába. Ezt kifejtette dr. Bertinek is, aki a nagy L. képviseletében je­lent meg a donok tanács­kozásán Bár erről senkinek sem szólt, de amitóta Svájc­ban az a kellemetlen malőr történt vele, hogy későn vet­te észre a vonaton razziázó detektíveket azok két csomag heroint találtak nála, úgy érezte, láthatatlan árnyak le­sik minden lépését. Nyugtalanul nézegetett körbe-körbe. „Na végre” — nyögött hangosan és bő sza­bású raglánkabátja , alatt megmarkolta a rövid csövű géppisztolyt. Meglátta, amint a szemközti ház kapujából a járdára kilépett a keresett el­lenség, Angelo la Barbera; Jól sejtette hát. Ösztönös megérzései ezúttal sem csal­ták meg. A volán mellett ülő unokaöccse már napokkal ezelőtt felfedezte Angelo Via Reginán levő milánói rejtek­helyét és tegnap távirato­zott bátyjának, hogy jöhet, a fickó megvan. Liggio elé­gedett volt, hiszen a trükk is bevált, és a pasas besé­tál a csőbe. w 1 - (Folytatjuk,! i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom