Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-30 / 126. szám
*>s?jMjjswísjM7ss.r.//f/s/sss/?rjrmw»Jorsm-rrszrjiUjjMi Először is nem igaz, bogy az cm-' | bemek akkor is tapintatosan lsen | fogalmaznia, amikor halált okoaó ^ ostobasággal áll szemben; ^ nem igaz, hogy Magyarországon í a növekvő autó- és. motarkerékpár- ^ forgalom miatt emelkedik törvény- : szerűen a közlekedési balesetek szá. ; nem igaz, hogy a magyarországi úthálózat állapota eredendően hozzájárulna a súlyos, vagy könnyebb, a halálos, avagy csak koccanásos balesetek száma növekedéséhez; s végül nem igaz, hogy a rendőrség, ezen beiül a közlekedési rendőrség lenne az az egyedüli „csodaszer”, amelynek mindenütt való jelenléte megoldaná ezeket a problémákat. Ezzel szemben igaz, hogy mind- előbbiekben van igazság is, de nem ; meghatározó erejű, s ami legigazaibb § igazság: kevés önmagára valamit is adó, kulturált ország akadhat manapság széles e földiekén, ahol a közlekedési morál hovatovább eny- nyire a brigantizmus mocsarába fullad. Ne szépítsük a dolgokat, hazánkban a gépkocsik, s a gépkocsivezetők számának növekedése mögött nemhogy elmaradt, hanem mögötte fel sem tűnik — a közlekedés etikája. Hogy emberek, ha a volán mögé kerülnek, fenevadakká válnak és úgy érzik, hogy fenevadakkal kell megküzdeniük, ez pszichológiai tényező, — de tömegpszichológiai. Ott, ahol a közvélemény elsődlegesen, s utána, de csak utána, másodlagosan, az államhatalmi szervek nem teremtik meg azt a légkört, KOKT EH Nem igaz! amelyben nem bontakozhat 3d, s ha kibontakozhatott is, nem terjedhet tova a brigantizmus pszichológiai kényszere, nos, ott törvényszerű az ököljog koncepciója a közutakon. Milyen öröm és milyen ritka dolog — talán éppen emiatt is oly örömteli —, ha a nem belátható, de hosszan emelkedő útszakasznál az előttünk járó tehergépkocsi sofőrje a kellő magasságból visszaint — előzhetsz, nem jön semmi... Milyen öröm és ritka dolog, ha negyedórái várakozás után, a fővonalon haladó gépkocsi lassít, vagy fékez és int is, hogy fordulj ki te is, — utat enged a számodra... Milyen öröm és ritka dolog, ha valaki lelép a járdáról a zebrára(!), hogy akkor meg is álljanak a motorok és az autók... ... Es milyen ritka dolog, hogy ha valaki lelép a járdáról, akkor szapora lépteikkel haladjon át a gyalogos-átkelőhelyen. Az, hogy a sebességkorlátozást nem tartják be Bem az autósak, sem a motorosok, — ma már oly mindennapi, hogy teljesen nevetséges bármilyen sebességkorlátozó tábla elhelyezése. Az, hogy az előzés ki- kényszerítse még ott is mindennapos, ahol tilos az előzés, azt minden gépkocsit, vagy motort vezető ember tudja és látja. Egyszóval, hogy a gépkocsi, avagy a motorkerékpár — de kerékpár is! — ma hazánkban sokak kezén nem közlekedési eszköz, nem világot megismertető technika, élményt és szórakozást nyújtó „társ”, hanem brutális fegyver a rejtett ember- és társadalomellenes ösztönök kiélésére. S ha nem igaz az sem — ez a legdühítőbb az egészben! —, hogy egyébként azok lennének túlsúlyban az országutakon, akik részeges cowboyként száguldoznák hazánk nem éppen széles útjain; nem igaz ugyanis, s ez a legelképesztőbb, hogy a pszichológiai torzszülöttek, a lelki színvakok, a volán-orv gyilkosok adnák a magyar gépkocsivezető társadalom többségét. Nem! Itt a kisebbség, a töredék kisebbség fékevesztett terrorjáról van szó. A mániákuwmrmrMr* | soknak országúti uralmáról, ante- ^ lyet a józan túlnyomó többség bir- § katürelemmel visel él, — legfeljebb g gyakrabban jár temetésre, avagy job- g bdk esetben a kórházba beteglátöga- | tásra. Nevelésre van szükség. Közhely? | Az! Mégis e közhely megvalósítá- g sára van szükség. S nemcsak a fel- | nőtték társadalmában, hanem már ^ az iskolákban. Nevetséges és aggasz- | tó is egyben hogy sem az általános g iskolákban, sem a középfokú tan- g intézetekben nem oktatnak szerve- S zett formában közlekedést, közieke- g dési etikát, avagy közlekedési mo- | rált. Meg vagyok győződve róla, | hogy most néhány begyepesedett lel- S kű és agyú „szakember” felhorkan, | — már ezt is oktatni? > Igeb. Oktatni — kell. Azazhogy | kellene. Életünket forradalmasítja, 8 megváltoztatja a közlekedés. A gép- 8 kocsizás nemcsak technikai, hanem etikai, emberi kérdés. Társadalmi konzekvenciákat igényel. A gépkocsivezetésből vizsgát kell tenni. A gépkocsit ismernie kell a vezetőnek. Önmagát, önmaga és a közlekedéshez való viszonyt nem? S végezetül még egy „nem igaz”-! Nem igaz hogy ennek így kell lennie, hogy ezen ne lehetne nevelés, de a legkeményebb rendőrségi intézkedések eszközeivel is változtatni. Ja WSSSSSSSSSSSSJ**SSJ,SSSSSSSSSSSSS*SSSSJ'SJ'J’Á MáV///////> y/////////////KOT AZ IDEGEN JOBBAN JÁR A tények most egyetlen üzemre, a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemre vonatkoznak. A példát máshonnan is vehettem volna. Még tavaly történt, ^ hogy az üzemben több műszaki dolgozó bejelentette: máshová megy dolgozni. Az üzem vezetői elkezdték firtatni: mi rejlik az elhatározás mögött. Rossz üzemi közérzet? Anyagi hátrány sújtotta az érintetteket? Családi nehézségiek késztették őket a meglepő elhatározásra? Ha most barkobáznánk, a kérdésekre általában „is”- sel kellene válaszolnunk. A jászság Gyöngyöshöz legközelebb eső részén új gyár épül. Az új gyárnak dolgozókra van szüksége. Toborzóik így jutottak el a kitérőgyár néhány olyan fiatal műszaki dolgozójához, akik az új gyár körzetében laknak. Nagyon gyorsan megígérték a toborzők, hogy ezek a fiatal emberek lakást és magasabb fizetést kaphatnak, ha rászánják magukat a munkahelyük megváltoztatására. De hát miért nem eredeti munkahelyükön kértek orvoslást ezek a műszakiak? O O O O Koller György igazgatónál, Boros Vince csúcstit- kámál és Sántha István szb- titkámál kerestem választ: vajon 6k hogyan ítélik meg a történteket, szükségük volt-e valamiféle tanulság megfogalmazására, mi múlhatott rajtuk? A távozók között volt az üzem KISZ-titkára, két mérnöke, a közgazdásza, három technikusa. Valameny- nyien olyan emberek, akikről az első hallásra is fel lehet tételezni, hogy komolytalanul nem cselekszenek, hiszen olyan beosztásban dolgoztak az üzemben, amely megkövetelte a hig- -adtságukat. És munkájukat ' >'.megelégedésre végezték c-1 > • Az üzem három vezetője -■ mástól függetlenül is ■ • onos módon foglalt állást. ■1 angsúlyozták, hogy érzékenyen érintette a gyárat a műszakiak kiválása, közgazdászuk azóta sincs, az egyik mérnök helyére az ország volabbi vidékéről kellett ózni egy „ismeretlen” em- -t. Akik elmentek, azok te az üzemben nevelek, ott lettek „valakiaz üzem vezetői tehe- V voltak, a Vérük volt. o o o Bértömeg-gazdálkodás egyfelől, ami serkenti a fizikai dáQcodás beivezetésére hivatkozni. Még akkor is, ha ez nem csak a MÁV-on múlott De! Évekkel ezelőtt kaptak több mint hárommilliót a gyöngyösiek lakásépítésre. Papíron kapták meg a pénzt, bár ők már építőket is szereztek, mert közel húsz lakást tudtak volna biztosítani ebből az összegből, ha az ő gondjaikra bízzák. Mire a pénz eljutott a beruházó vállalathoz, már jóval kevesebb lakást lehetett belőle csinálni, mivel az árak közben megugrottak. De az idő is haladt, és a lakásoknak csak egy kis része van még meg. Ebből nemrég kettőt tudtak kiutalni. Ügy volt, hogy tavaly nyolcszázezer forintot kapnak lakásépítkezések támogatására. Kamatmentes kölcsönnek adhatták volna, ha megkapták volna a pénzt. Ma sines belőle egy fillér sem. Ezekben a dolgokban nem Itt helyben döntenek, hanem az Igazgatóságon. Ott, „fenn” mondják ki: melyik dolgozó juthat „lenn” lakáshoz, pedig ott senki nem ismeri az itteniek helyzetét lakásügyben. o o o o Nem folytatom. A példa világos. Mi több: önmagáért beszél. G. Molnár Ferenc „Szezonális vendéglő...” (?!) A címül idézett jelzős szerkezetet a lapunk hasábjain megjelent egyik cikkből emeltük ki. A jelzőül használt szezonális szóalak különösen figyelmet érdemel. Nemcsak azért, mert keverék forma, hanem elsősorban azért, mert újabban egyre gyakrabban kap feleslegesen szerepet. Alapszava a francia eredetű szezon hangsor, képzője pedig latin. Éppen ezért illeszkedik bele ez a szóalak a „latinos magyarság” szótárában oly gyakran szereplő e képzési sorba is: brutális, drabális, fatális, originális, legális, szezonális stb. Bár a francia eredetű szezon szavunk lassan közkeletűvé válik, mégsem tartjuk helyesnek, hogy oly gyakran kap nyelvi szerepet. Először is elég bizonytalan a jelentéstartalma, s bizonyos beszédhelyzetekben egyértelműbb lenne közlésünk, fogalmazásunk, ha a következő magyar szavak, szókapcsolatok kapnának helyette szerepet: idény, évad, évszak, időszak, határozott időtartam stb. Az is kétségtelen, hogy a szezon hangsor szó család ja Is egyre terebélyesedik, népesebbé válik. Különösen gyakran halljuk és olvassuk a következő összetételeket, szó- kapcsolatokat: szezonmunka, szezonbérlet, szezoncikk, szezonáru, szezonnyitó, szezonzáró, futballszezon, barackszezon, uborkaszezon stb. De az átvitt értelmű uborkaszezon összetétel helyett nem lenne szerencsés az uborka idény, az uborkaévad, ez uborkaévszak összetett szavak használata. A szezon szó egy tréfás, humoros vagy inkább gu- nyoros értékű szólásban is szerepet kapott: összetéveszti a szezont a fazonnal. A szezon hangsornak újabban két képzett formája is egyre elevenebbé válik. A címben is idézett szezonális képzett forma mellett jelentkezik a szezonizmus szóalak is. Egy jelentésben olvastuk a következő mondatot: „Nem tudunk egyetérteni a szezonizmus egyoldalú és káros szemléletével”. Csak a szövegösszefüggésből tűnt ki, hogy ezzel a szóval arra utalt a jelenté® megfogalmazója, hogy elítéli az idényszerűséget, a csak bizonyos időszakokhoz, meghatározott időtartamhoz kötött munkát. Különben szavunk kiejtésével kapcsolatban azt is szóvá kell tennünk, hogy egyesek az idegen kiejtést utánzó igyekezetükben franciás orrhangú magánhangzót ejtenek helytelenül és modorosán. A szezon szó hangsorában, hangszerkezetében is megmagyarosodott, ne ejtsük tehát franciásan, idegensze- rűen. Dr. Bakos József dlriiztő kf'deia — Nem! Soha! — mondta határozottan Eufrém Lajos- né, szül. Mélypataki Róza, s mint csataló a kürtre, kapta jel a fejét, mert leánya, a szép keblű Marion még ellenkezni merészelt. — De, Anyu! — mondta, de aztán elhallgatott, mert Róza asszonytól olyan pofont kapott, hogy forró lett tőle a nadrágocskája ... — Egy szót se többet! Ezért neveltünk, Marion? — Mária vagyok, juszt is Mária — hüppögte a leány, de teljesen eredménytelenül, mert Eufrém Lajosné nem szokott másra figyelni, ha maga beszélt... — Ezért neveltünk? Iskoláztattunk? Hogy képes lennél egy ilyen jöttmenthez... Nem, soha! Én ilyen fattyának még faty- tyabb gyermekét nem vállalom el soha a magam unokájának. Megtiltom, hogy beszélj róla. Megtiltom, hogy gondolj is rá. Most is rágondolsz? — csapott le villámgyors kérdéssel a szép keblű Marionra. — Igen. Mit tőnek, ha szeretem, ha hozzá akarok menni feleségül?... Ha... — Semmi „ha”. És semmi „afesreés”. Apád meg én tudjuk, hogy mi a jó neked. Csak a javadat akarjuk. Az a fiú nem való a mi társadalmi köreinkbe. — De, Anyu — makacs- kodott a szerelmes Marion — hisz kedves fiú, egészséges fiú, jó szakmája is van, szeret is engem... A félesége leszek, vagy egy autó elé vetem magam — kapko- lott a fejéhez a szép keblű Marion, mintha pillanatonként akarna meggyőződni róla, hogy helyén van-e még a parókája? — Inkább kiterítve lássalak, mintsem ezzel... Milyen autóra is gondoltál? — kérdezte váratlan aggodalommal Eufrém Lajosné, szül. Mélypataki Róza. — Hogyhogy, milyen autóra — hagyta abba a hisztit Marion, a drága egy tűnő pillanatra. — Hát nem mindegy? — Nem. Egyáltalán nem mindegy. Éppen erről van sző. Te, te felelőtlen lélek. Képes lennél akármilyen kocsi elé odavetni magadat?.. Hát nincs benned, hát tény leg nincs benned semmi ön érzet? Az apádnak valódi eredeti, mustárszínű Volvo- ja ... weg... Ah! Nincs a mai fiatalokban már semmi öntudat, önbecsülés ... Képes lenne nekem odavetni magát egy — egy Moszkvics, vagy Za- porozsec, sőt, uramisten, talán még egy Trabant elé is... — A Trabanttól is meg lehet halni... És különben is, Ödön apukájának is ázván... — Hát ez az! — síkoltott fel Eufrém Lajosné, szül. Mélypataki Róza. — Ez az! Hogy annak az átkozott Ödönöd apukájának is Trabantja van. Nem érted? Csak nem fogunk a mi Volvónk- kal lealacsonyodni egy Tra- bantos családhoz? Trabanthoz nem adunk! Vedd tudomásul! — mondta még egyszer és igen határozottan Eufrém Lajosné és mit sem törődve leánya, a szép keblű Mária, azazhogy Marion könnyeivel, elmerülve tanulmányozta tovább autónyeremény-bet étkönyveit. (egri) © tSfll. máj» SS., vasárnap állományú dolgozók hatékonyabb munkáját, bérbefagyasztás másfelől, ami nem ösztönzi azokat, akik nem „kezük” munkájával keresik meg a kenyerüket Furcsa ellentét ez, de az itteniek nem tehetnek róla. Az igazgató két éve került az üzem élére. Korábban a párt- és a szakszervezet vezetői kénytelenek voltak operatív gazdasági tevékenységet is folytatni. Most teljes az összhang köztük és a gazdasági vezető között. Az igazgató ugyanezt mondta a partnereire. A hatékony változások elismerését mi sem bizonyítja jobban, mint a Minisztertanács és a SZOT vörös zászlaja, amit nemrég vettek át ünnepélyéé keretek között. „Tömeges” ldlépés, vörös zászló: az ellentét túlságosan nagy. o o o o Az új mérnöknek lakást kellett adni azért, hogy elfogadja az állást Gyöngyösön. A régi mérnök csak ötvenezer forint kölcsönt kért, hogy megkezdett lakásépítkezését befejezhesse. Nem kapta meg. A másik távozó is lakásgondján akart segíteni, mert itt hiába fordult ebben az ügyben a munkaadójához. Szóval: a lakás. Csak az kaphat lakást, aki máshonnan jön? A gyakorlat szerint — igen. Mi indokolja 5 ezt? Senki nem tud rá ma-| gyarázatot adni. De az itte-§ ni vezetők is látják: bizo-^ nyos és fontos munkakörő-& két, méghozzá nem is fizi- § kai munkaköröket csak úgy ^ lehet jól képzett emberek- i kel betölteni, ha lakást is ^ adnak hozzá. Erkölcstelen „árukapcso- ^ lás” lenne ez a munkavál-^ laló részéről? Felháborodni ^ ugyan lehet ezen az igé- ^ nyen, de azzal semmire sem > jut senki. Kevés a lakás, ez 8 tény. Ha valaki a főváros-^ ból vagy más nagy város-S ból hajlandó Gyöngyösre S költözni, annak „ára” van.S méghozzá „lakás-ára”. Ez a| kereslet és a kínálat törvé- ^ nye, a valóság könyörtelen ^ igazsága. De miért kell megtagad-1 ni a lakást attól, aki itt dől- ^ gozik. és odaadni a lakást^ annak, aki ismeretlenül jön* távoli vidékekről? O O O O s A szabály az szabály: em- ^ legették nem is minden él $ nélkül nem is olyan régen, § ha a MAV-ról esett szó. Al-^ lapítsuk meg, azóta sokat $ változott a szemlélet a vas- ^ útnál. Elég csak a korábban $ megemlített bértömeg-gazA VILÁGTÓL FÉLBE, — A VILÁGBÓL OLVASVA (Foto: Tóth Gizella)
