Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-18 / 115. szám

Kulturált kereskedő- kulturált kereskedelem *" „A KISKERESKEDELMI forgalom értéke 1970-ben ’39 milliárd forint volt, az öt évvel ezelőttinél 51 milliárd forinttal több. öt év alatt a növekedés ... összehasonlít­ható árakon 53 százalékot tett ki” —. állapítja meg a Központi Statisztikai Hiva­talnak a harmadik ötéves terv teljesítéséről szóló je­lentése. S utána közli még: „A kiskereskedelmi üzlethá­lózat, a foglalkoztatottak szá­ma, a kereskedelem techni­kai színvonala nem fejlődött olyan mértékben, mint a forgalom. Elmaradt az igé­nyek növekedésétől... a szolgáltató tevékenység mi­nőségének javulása is.” Mi, eladók és vevők jól •tudjuk, mennyi bosszúságot, ideges vitát, keserves perce­ket jelent számunkra ez a megállapítás. Pedig a vevő és eladó nem azzal a szent elhatározással ébred, és in­dul az üzletekben reggelen­ként (eladni, vagy venni), hogy ma ismét ,, megvívja csatátját”. Annál is kevés­bé, mert a győzelem ilyen esetekben legtöbbször úgyis pirhuszi. Hiszen vevő és el­adó rendszerint dolgavége- zetlenül, reszkető gyomorral, villámló szemekkel mered egymásra, gyakran az egész napjuk elromlik. Hol van ilyenkor a mosoly, milyen vértelen bosszúnak tűnik a panaszkönyv, amely talán ép­pen ezért megy ki lassan a divatból; S hogyan „törlesz- Bzen’* az eladó, mivel vála­szoljon. ha sértegetik? setae, a kedves vevő, még csupán járókelő minő­ségében az utcán. Bámulja a kirakatokat, repes a szíve, mekjcora árubőség! Ki hin­né, hogy az egész város egy nagy áruház, az egész élet egy vidám vásár. Van itt minden, ami szem-szájnak ingere. Meglepően alacsony árak. fantasztikusan magas csillagászati számok, szolid kelmék, jóvonalú konfekció, csillogó külföldi holmik. Bé­ke van. Békés építőmun­kánk eredménye a gazdag kirakat, a vásárlókedv és a vásárlóképesség. Csábít a ki­rakat. húz az üzlet. Pedig le­het, el sem olvassuk: .har­colunk az ön mosolyáért!” Bár valljuk be, jó lélektani fogás ez a felirat is, hiszen a megvásárolt cipővel, ruhá­val stb-vel mi is örömet aka­runk szerezni szeretteinknek, magunknak, szóval mi is a mosolyért harcolunk. Célunk tehát azonos az eladóéval. Férfiing, 250 forintért. Im­port áru. Elegáns szín, finom tompa fény, anyaga a selyem- puplinra emlékeztet. „Ho­gyan viselkedik ez, kérem, hogyan kell ezzel bánni?” Az eladó zavarban van, illene tudnia, hiszen eladó is, asz- szony is. Nem tudja. Elem, táskarádióba, 4,50- ért. Magyar gyártmány. Gyakran hiánycikk, most van, akár egy bőrönddel is haza­vihet a kedves vevő. Fiatal leányzó árulja, illetve csak blokkolja, mert egyébként — nem ért hozzá. A kérdésre, hogy ilyen és ilyen rádióba jó-e ez. a leányzó a vevőre bámul, kedvesen, ártatlanul és azt mondja naívul: „Tes­sék megkérdezni egy szak­embert ...” I I UGGÖNYSZALAG. na­gyon olcsó. „De nem lesz ez keskeny?” — kérdi a vevő. aki történetesen férfi. Azel- adonő ránéz: „Ez új kreá­ció kérem, még én sem is­merem, most szállította a gyár. Azt mondják, jobb. praktikusabb, mint a régi. széles volt”. Azután hangot vált (mert nem biztos a dol­gában, és ezt el is árulta, tehát most dühös): „Miért kérdi kérem, talán ön fog­ja felvarmi?” — és már anérgesen szól a másik érdek­lődő vexore ist: „Nem lóver­seny ez kérem, ne tessék si­ettetni .. Férficipő, 790 forintért. Import. Bordó, lakk. Hatal­mas rézcsattal A vásárló: apa és fia. A cipő — kon­zervatív szemmel nézve — otromba, színe bizarr, csat­ja hivalkodó. De hát a ka­maszfiúnak ez tetszik, most „ez a menő”. „790 forint!’ — mondja az eladó. Enyhe szédelgés, taktikai megbeszé­lés apa és fiú között. „De akkor nem kapsz... Egy hónapig nem mész mo­ziba, és lemondasz...” A cipőt becsomagolják, az eladónő kedvesen mosolyog, és a vevő után szól: „A hasz­nálati utasítást betettük a dobozba. Tessék majd ott­hon elolvasni. A blokkot mindenesetre kérjük meg­őrizni, reklamációt csak a blokk felmutatása mellett fo­gadunk el”. Kedves, hogy megmondta, de miért nem itt, az üzlet­ben, a cipő eladása előtt mu­tatják meg a vevőnek azt a mindenttudó papírt, amelyről kiderül, hogyan kell bánni ezzel a drága jószággal? Az eladónő azt mondja, az árut délelőtt kapták meg és még neki sem volt ideje elolvasni a papírt. Különben sem me­leg, sem hideg, sem víz, szó­val semmi sem jó ennek a cipőnek. Kizárólag alkalmi viseletre szolgál —, tudatják a vevővel. De hát hol van ez az alkalom? Miért nem tud­ja ezt az eladó sem? Talán elég is a példákból, amelyekkel azt próbáltuk bizonyítani, hogy i-mitt-amott bizony még baj van az el­adók szakmai képzettségével, és ez állandóan újratermeli a konfliktust kereskedő és vevő között. Ez az igazság akkor is tartja magát, ha sok minden más, zavaró kö­rülményt is figyelembe ve­szünk. A tény ismert: a ke­reskedelmi forgalom értéke 53 százalékkal magasabb az öt év előttinél. Mennyi új áru. mennyi új vevő, s a lét­szám, a szakmai tudás nem emelkedett ezzel egyenes arányban. (Persze, a keres kedelmi alkalmazottak fize­tése sem tartozik az elit ka­tegóriákéhoz, munkabeosztá­sukról nem is beszélve.) MAGASABB AZ ÉLET- SZIVONAL: a vevők meg­sokasodtak és kevés idő, energia jut egyre-egyre. Nagy a nyomás az eladón és gyak­ran a vevőn is; márpedig ál­landó feszültségben, robbanó hangulatban megfelelően vi­selkedni irgalmatlanul nehéz. Hol a kiút? A szakmai felké­szültség könnyítene sokat, hi­szen egy ,,jó játékos” szimul­tán is képes — tehát egy­szerre több embernek is — fölvilágosítóst adni, elárulni az áruk titkait csak úgy „fej­ből”, lendületből, és nem „erőből”, dühösen, kibírha­tatlan légkört teremtve maga és embertársai számára. A vevő pedig — bármilyen ide­ges, vagy sietős a dolga, ön­magához hasonlóan, vegye emberszámba a kereskedelmi dolgozót, viselkedjék ő is fi­gyelmesen. kulturáltan. De írásunk fő mondanivalója most elsősorban mégis annak az ismert igazságnak az idé­zése, hogy kulturált kereske­delmet csak képzett, kultu­rált kereskedők teremthet­nek, (suha) Dolgozik már a BNV sajtóközpontja Megkezdte működését a BNV sajtóközpontja, ahová már eddig 120 sajtótájékoz­tató időpontját és helyét je­lentették be a hazai és kül­földi kiállítók. Annak érde­kében, hogy ne csupán a vásárt felkereső sok száz­ezer látogató kapjon tájé­koztatást a vásár esemé­nyeiről, a bemutatott újdon­ságokról, 144 hazai lap és folyóirat 247 munkatársát delegálta a vásárra. A tele­vízió és rádió egy-egy stú­diót, az MTI pedig helyi szerkesztőséget állít fel a vásáron. A déli és az esti krónika adásain kívül a rá­dió gazdasági rovata össze­sen 110 perces műsoridőben közöl riportokat, tudósításo­kat a BNV-ről. A vásár utolsó vasárnapján ..Zenés séta a BNV-n” című 60 perces műsorral búcsúzik a rádió. A tv már jó előre ké­szült: felkeresett több or­szágban olyan gyárakat, amelyek a BNV-re elküld­ték legújabb konstrukciói­kat. A televízió egyébként május 26-án első alkalom­mal sugároz a vásárról 30 perces színes egyenes adást, amit az Intervízió és az Eurovízió is átvesz. A tv több szerkesztősége készít riportot és ad műsort. Ezek között van „A hét” is, amelynek május 23-án lesz! egyenes adááa. Még a vásár 1 nyitása előtt felcsillanthat- j ják tehetségüket, képességű- j get egy BNV-műsor kereté-f ben a „Riporter kerestetik” résztvevői is. A külföldi la­pokat, hírügynökségeket 150 külföldi újságíró tudósítja majd. Alkalmuk lesz a vá­sárra meghívott újságírók­nak, hogy a NBV-n kívül is megismerkedjenek az or­szággal, elsősorban a Bala­tonnal, valamint hazánk gazdasági életével, külgaz­dasági kapcsolataival is. A vásár eseményeiről tu­dósít naponta öt nyelven. 5000 példányban megjelenő Bulletin és a 20 ezer pél­dányban, magyar, német és angol nyelven megjelenő Hungexpo című lap, a vá­sár híradója. Uj székház Adócsőn Hét éve működik Adácson a takarékszövetkezeti, kirendeltség, melynek több mint 800 tagja van. A betétekben elhelye­zett pénzösszeg meghaladja a 4 millió forintot A tagok­nak egy év alatt 2.5—3 millió forint kölcsönt adtak. A nagy forgalom miatt a régi iroda zsúfoltnak bizonyult, ezért ház­vásárlással és több mint negyedmilliós beruházással új székházat építettek. Képünkön az első ügyfél az új szék­házban. (Foto: Szabó Lajos) Nyolcezer üzletben lesz önkiszolgálás íj önkiszolgáló éttermek A Belker a nőkért A Belkereskedelmi Mi­nisztérium a nők élet- és munkakörülményeinek javí­tása érdekében széles körű intézkedési programot dol­gozott ki. A minisztérium egyebek között szükségesnek tartja és elősegíti az önki­szolgálás szélesebb körű el­terjesztését, a számítások szerint 1975-ig a jelenlegi 6300 helyett legalább 8000 üzletben lesz önkiszolgálás. Elterjesztése meggyorsítható a zöldség-, gyümölcs-, a tej- és tejtermékboltokban is, mert ezeknek a cikkeknek a Iskola után - munkapad Fiatalok, tizenhét évesek. Életük egyik nagy fordu­lójához érkeztek, hiszen háromévi tanulás után szakmunkásképző intézet­ből új közösségbe kerülnek. Olyan emberek közé, akik naponta fáradságosan vég­zik munkájukat, s akiket még csak rövid idő alatt szerzett tapasztalataikból ismertek meg. Fiatalos hév­vel előadott vallomásaik­ból azonban egyértelműen érződött ki: közéjük akar­nak tartozni. o o o Az egri Ipari Szakmun­kásképző Intézet impozáns, modem épületének egyik szobájában beszélgetünk. Két szakma ifjú, leendő mesterei ülnek itt, akik jú­niusban, utolsó vizsgáik le­tételével szakmunkás-bizo­nyítványt kapnak. — Esztergályos leszek. Először a lakatosszakmá­val ismerkedtem, de már úgy érzem, nekem ez az igazi. Itt ha egy vasdarabot munkálni kezdek, az úgy formálódik, ahogy és aka­rom és egészen nagyszerű dolgokat is el lehet készíte­ni. Félévtől egyébként a „Vöcsi”-ben már a sorozat- gyártásnál dolgozom. A tarnabodi Nagy István büszkén mondja el, hogy ö már „igazi” szakmunkásnak számít, hiszen teljesen ön- álió, felelősséggel járó, fon­tos feladatot bíztak rá, amiért órabért is kap. Még •ketten vannak rajta kívül ebből a szakmából: Simon István es Juhász, János, — Tovább akarok tanulni — mondja Simon István. (Balról.) — A jó közösség magával ragadja a többieket is — mondja Bagi László, aki a Volán 4-es számú Vállalatnál dolgozik. (Középen) Erős Ágoston a faluja közelében szeretne maradni. (Jobb szélső képünk.) akik szintén faluról jöttek. Azonban ők már nem a ha­gyományos iskolatípusba, hanem emelt szintű tago­zatra járnak. — Nehezebb az emelt szintű oktatás — mondja Simon István. — Viszont van egy nagy előnye, hogy tovább lehet tanulni. Én is azt tervezem, hogyha vég ze!:. beiratkozom a doigo zók gimnáziumába, am, két év alatt befejezhetek. Juhász .János Boconádró! jött, tanulóotthonban lakik. Büszkén mondja: a Finom szerel vény gyárban dolgozik, ami nem kis dolog, hisze ott a nagypontosságú, kor­szerű gépek között sok min­dent kell tudni a szakma fortélyairól. — Törzsgárdatagok közé osztottak be, akiknek mun­kapadja fölött már több ok­levél is van. Igen jó velük dolgozni, nem érzem, hogy lekezelnek, vagjt nem vesz; nek semmibe. Ott is sze­retnék maradni. A másik — nem kevésbé fontos — szakma képvise­lői autószerelők lesznek. Bagi László a Volán 4-es vállalatánál, Erős Ágoston pedig Recsken, a Mátravi- déki Kőbánya Vállalatnál dolgozik. Kezükön még ott van a tegnapi gyakorlat olajrr. ima. — A kisegítőműhelybe, ahol most gyakorlaton va­gyok. nagyon tisztán. le­mosva kerülnek az alkatré­szek, de mindig akad egy kis olaj szerelés közben — mondja nevetve Bagi László. Egyébként az igazi munka nálunk ebben az év­ben kezdődött, amikor már motorjavítást is végezhet­tünk; ez a munka érdekes, változatos, de nekem a leg­nagyobb élmény, hogy be­kerültem egy brigádba, olyan emberek közé, akik sokat segítenek egymáson munka után is. Jó közösség, magával ragadja a többie­ket, Jó lenne közéjük tar­tozni. — Én Egerbaktáról járok dolgozni Recskre veszi át a szót Erős Ágoston — de most majd kérem, hogy a vállalatnak abban a kő­bányájában adjanak mun­kát, amelyik a falunk mel­lett van. így több lenne a szabad időm és ott is van szükség szerelőre. o o o Amikor a vizsgákról esik szó, nem tudják leplezni szorongásukat. De a jövőt felvillantó beszélgetésnél őszintén, tiszta lelkesedés­sel, határozott elképzelése­ket fogalmaznak meg. Sokat várnak, hiszen tőlük is so­kat kér a közösség, ahová kerülnek. Keresik a szá­mukra vonzót, ahogy több szőr is mondták■ az „ipa ziíZ Ilckelí Sándor csomagolása az utóbbi évek­ben erőteljesen fejlődött. A húsellátástól függően mind szélesebb körben kell beve­zetni a tőkehús és egyes húskészítmények önkiszolgá­ló eladását. A tervidőszak­ban a forgalomba kerülő liszt 93—95 százalékát, a cukor 70. a rizs 80, a zsír 50 százalékát az ipar előre csomagolja. A burgonyából, zöldségből és ■ gyümölcsből a jelenleginek ötszörösét, 12 —15 000 vagonnyit csomagol­nak. A tervidőszakban há­rom-négy nagyobb városban épülő hűtő-tároló raktárból nagyrészt már csomagolva kerül az áru a zöldség-gyü­mölcs boltokba. A minisz­térium állásfoglalásában fel­hívja a vállalatokat, hogy vevőszolgálat szervezésével és a tartós fogyasztási cik­kek előjegyzésével könnyít­sék meg a vásárlásokat. A tervidőszak végére va­lamennyi üzletben biztosíta­ni kell az áruk rendeltetés- szerű használatához szüksé­ges javító szolgáltatásokat. Előzetesen egyeztették az élelmiszeriparral a várható igényeket, s eszerint a terv­időszak végére 40 százalék­kal. 15,8 kilogrammról 21 —22 kilogrammra nő az egy főre jutó konzervforgalom. A dolgozók rendszeres na­pi étkezését ellátó éttermek kapacitásának bővítésére a fővárosban és a megyeszék­helyeken 25 nagyobb önki­szolgáló étterem építéséhez központi támogatást nyújt a minisztérium. A tervidőszak végére sze­retnénk elérni, hogy 100 családra 78 mosógép, és 39 centrifuga jusson. A minisz­térium megvizsgálja annak lehetőségét, hogy a drága automata mosógépeket is le­hessen részletre kapni. A mosástól kíméli meg a dol­gozó nőket a textilpótló háztartási papíráruk bővíté­se. A terveik szerint 50—60 százalékkal növelik a pa­pírzsebkendők, papírkéztör­lők és konyhatörlők forgal­mát. A vállalatok értékelése so­rán a kereskedelmi szervek, a vállalatok vezetőinek er­kölcsi és anyagi elismerésé­nél figyelembe veszik, hogy milyen eredményeket értek el a nők helyzetének meg­javítására hozott kormány- határozat végrehajtásában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom