Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-16 / 114. szám

Közös vállalkozás - kölcsönös tartózkodás 0. M. Padrádl Gyárának tervei Gyémántkorongok csiszolják az üveget Valóságos stratégia bonta­kozik ki napjainkban —sze­rencsére nem katonai tér­képasztalok felett — a gaz­dasági életben. A fogyasztás egyre növekvő tendenciát mutat, a vásárlók tábora újuló erővel rohamoz nap mint nap, s a gazdaság igyekszik visszaverni a tá­madást: kiélégíteini a foko­zódó igényeket. A mindennapi életben az élelmezési cikkeken lehet a legkönnyebben mérni a gazdaság felkészültségét és az átlagos vásárló ezt meg is teszi. A gazdaság pedig hadrendbe tömöríti sorait és állja az ostromot. Nem vé­letlen, hogy napjainkban az élelmiszer-gazdaságon be­lül is előtérbe került és egy­re nagyobb súlyt kap a koncentráció kérdése. A me­zőgazdaságnak és az élelmi­szer-iparnak közös öszefo gással kell megnyerni a vá­sárlók érdekében folytatott csatát, hiszen az erők tö­mörítése lehetővé teszi a nagy tömegben történő egy­öntetű termelést, lehetőséget biztosit a specializálódásra egy-egy termelési folyamat­ban, biztosítja a munkaesz­közök jobb kihasználását, emeli a termelékenységet, megteremti és hosszabb táv­ra stabilizálja a termelés és gazdálkodás biztonságát Baj van az arányokkal Mindezek után indokoitraak tűnne, ha gpinbamodra sza­porodnának a különböző kö­zös vállalkozások, amelyek biztosítani tudják a kon­centrált erők előnyeit. Saj­nos azon ban nem ez a hely­zet Hazánkban mindössze 308 a működő élelmiszer­gazdasági kooperációk sza­ma. Az alapítók által bevitt összeg mintegy egymilliárd forintra rúg. És itt álljunk meg egy rövid időre. Az ala­pítói vagyonból a termelő­szövetkezetek 86 százalékos résaarányt vállaltak maguk­ra, míg az élelmiszeripari vállalatok 0,8 százalékkal, az élelmiszer-kereskedelmi vál­lalatok 0,9 százalékkal já­rultak hozzá a kölcsönös te­herviseléshez. Eb az arány hiheteOeniO ■«ossz képet mutat A terme­lőszövetkezetek általában tőkeszegények. Kezdemé­nyező készségüknek tehát gátat szab az anyagi erőfor­rás hiánya, az élelmiszer­ipar és -kereskedelem pe­dig minimális doppingoló hatással járul a közös kez­deményezéshez. Nem szabad azonban egy­öntetűen kimondaná az el­marasztaló szentenciát az élelmiszer-gazdaság tartóz­kodása miatt. A mozgató ru­gókat mélyebben kell ke­resnünk. A jelenlegi tartózkodást döntő mérték­ben indokolja, hogy az ér­vényben levő szabályozó rendszerek és az azon belül mutatkozó rendszerbeli elté­rések akadályozzák az élel­miszeripar és a mezőgazda­ság közötti kívánatos tőke­áramlást, sőt, negatív kiha­tásuk még a termelőszövet­kezetek és állami gazdasá­gok közötti koncentrációs tö­rekvésekben is erőteljesen érezhetők, és kimutathatók. Az országban működő 308 kooperáció sem maradható soknak, ez az arány azon­ban néhány megyében — köztük sajnos Heves me­gyében is. — még ennél is rosszabb. Nem csak jogszabály kérdése Heves megyében nyötc kő­zos vállalkozás működik, ezek a vállalkozások azon­ban kivétel nélkül termelő­szövetkezetek között jöttek létre. Élelmiszeripari vagy kereskedelmi közeledésre ko­moly példát nem tudunk felhozni, bár az 1970. évi 19- es törvényerejű rendelet jogszabályi lehetőséget nyit a különböző szektorok kö­zötti együttműködésié. Ez a kérdés azonban mem csupán jogi, hanem nagyon is anyagi oldalról közelíthe­tő meg. Termelőszövetkeze­teinkben a fejlesztési alapok nagyságát többnyire teljes mértékben felemészti az üzemen belüli termelés fej­lesztése. Azt pedig, hogy va­lamelyik közöt gazdaság sa­ját műszaki fejlesztésének rovására, gazdasági bizton­ságának ésszerűtlen, kocká­ra tétele árán kezdjen va­lamilyen közös vállalkozás­ba, sem elkívánni, sem meg­engedni nem szabad. A termelőszövetkezetek­nek kedvezőtlen tapasztala­tai vannak egy-egy létesít­mény „bekerülési” költsé­geivel kapcsolatban, ame­lyek menet közben növek­szenek. Arra, hogy egy építkezés költsége átterve­zés vagy tervmódosítás, vagy új elemek bekerülése miatt csőikként volna, még nem Mi a késés oka? Helyreállítjuk a kőszegi Tár támfalait Nem engedélyezte a kősze­gi várkör támfala újjáépíté­sének megkezdését az SZMT Vas megyei munkavédelmi bizottsága, mert a tervdoku­mentáció nem tartalmazta a szükséges munkavédelmi elő­írásokat. Mint ismeretes, a Jurisich-vár nyugati árkának támfala tavaly áprilisban 45 méter hosszan leomlott, s mintegy 300 torma építő­anyag zúdult az egykori ví- zesárokba. Megrongálódott az úttest, a közműhálózat és a közvilágítás. Vizsgálat meg­állapítása szerint csőrepedés Okozta a falszakadást. A fal épen maradt szaka­szait is alapos statikai el­lenőrzéseknek vetették alá. Állapotát nem találták meg­0jtémsőg &IL május 16., vasárnap nyugtaiénak, ezért úgy dön­töttek, hogy rejtett vasbe­ton szerkezetű támfallal erő­sítik meg. Ez az építési mű­velet rendkívül veszélyes biztonságtechnikai szempont­ból. Ugyanis a fal tövéből kibontják a földet, s úgy építik meg a támasztékot. A szakszervezet előírásá­ra a Vas megyei tanács, mint felügyeleti szerv, köte­lezte a tervezőt és a kivite­lezőt a szükséges munkavé­delmi intézkedések rögzíté­sére. Ehhez egyébként ra­gaszkodott a kivitelező me­gyei tanácsi építőipari válla­lat is. A napokban elké­szült a munkavédelmi zá­radék. Ezt a szakszervezet még felülvizsgálja, s csak altkor járul hozzá a munka megkezdéséhez, ha azt meg­felelőnek tartja. A támfal helyreállítását előrelátható­lag június elején, több hóna­pos késéssel kezdik meg, nőtt példa. A számok pedig hatalmasaik. Egyetlen sze­rény példa: a markazi és gyöngyösi termelőszövetke­zetek közős vállalkozásában épülő sertéstelep költsége negyvenhat millió forint A termelőszövetkezetek na­gyon meggondolják, hogy be­lefogjanak-e ilyen — erejük­höz mérten — mammutbe- ruházásokba, hiszen ott le­beg fejük felett a menet közben emelkedő költségek riasztó grafikonja és a leg­nagyobb visszahúzó erő; a közgazdasági szabályozó rendszer egyes elemeinek ingadozása, vagy éppen gyors változása, amely na­gyon rövid idő alatt veszte­ségessé tehet óriási erőfeszí­téssel létrehozott közös vál­lalkozást. Mindenné! fcmtosalbb lenne tehát olyan közgazdasagi at­moszférát teremteni, amely katalizátorként működne, mintegy láthatatlan szürke eminenciásként egyengetne a közös vállalkozások ma még meglehetősen. görön­gyös útja és racio­nálisan érzékelhetővé ten­né, hogy a gazdaság csen­des háborújában az erők koncentrálása kikerülhetet­lenül szüksége*. Megyénk példája legyen intő példa, ne csak más, magunk számára is. Heves megyében a működő közös vállalkozások száma nyolc. A meghiúsult közös vállal­kozások száma hét És hány olyan vállalkozás van, amely indokolt és szükséges lenne, ám létrehozásuknak a kérdése fel sem merülhetett éppen az említett okok mi­att Szigethy András Kisnána A MÁTRA erdős magasla­tai, a Messzilátó-hegy gerin­ce alatt, az Aba nemzetség- beli Kompoithyak hajdani várának romjai tövében áll egy ház. Fehér falú, takaros parasztház, a régi népi épít­kezés szép emléke. Jóllehet találni hasonlót a faluban több tucatnyit, ez az egy ház mégis kitűnik a hasonlók so­rából. Tábla hirdeti, hogy múzeumot rendeztek be itt Jurecska Pálé volt ez a ház, a századforduló táján emelték, tiszta kőből. Szület­tek. éltek, dolgoztak és meg­haltak benne. Most már nincs lakója. A restaurált, eredeti állapotban helyreállított ház pár nap óta értékes néprajzi gyűjtemény természetes haj­léka lett. Múzeum lett a ház­ból, hadd lássák, hogyan étt a mátravidéki szegény nép, a hajdani Tót-Náraa lakossá, ga. Múzeum lett a háziból, hadd lássák, hogyan küsz­ködtek sorsukkal a tatárdú- lás után- betelepített szlovák család folyamok az idő mos­toha változásaiban. Benyitunk az udvarra. Jobbra kerekeskút. Mohás kövek között szunnyad a víz. Tízen is körülálljuk, föléha- jolunk. Valamennyiünk arca megfér a tükrében. A kút mellett dús füveivel illatozik a fehér koszorúvirág. A fara­gott oszlopú tornác előtt gör­be, csenevész körtefa, öreg almafa, odabb a ház végé­ben diófa bontogatja levele­it. A tornác szélében, eresz alól lelogo szúette karon kö­csögök pihennek. ÁTLÉPJÜK a ház küszö­bét, feltárul belső világa, elénk sorakoznak a múlt messzeségébe merült, távoli ősök hagyatékai. Láthatjuk: milyen környezetben ólt a hajdani parasztember, mi­lyen tárgyak népesítették be otthonát, milyen parányi ab­lakon át nézett ki a világra, hol ringott a bölcsője és hol ravatalozták föl. „Lakóházaikat három rész­re osztják fel, úgymintr gi­tárrá, hazra s kamrikára .. — írta Szeder Fábián a — Termékeiről a fél vi­lágon ismert parádsasvári üveggyár az elkövetkező öt év alatt fokozódó iramú fej­lesztés előtt áll A termelés bővítése, a nagyobb beru­házások, az új létesítmé­nyek egyelőre még csak kör­vonalakban láthatóak a vál­lalat terveiben, de a számok egy nagyszabású program­ról tanúskodnak. — A beruházások összér­téke megközelíti a 30 mil­lió forintot — mondta Ma- gulya László főmérnök. — Ha az elképzelések megva­lósulnak, mintegy 17 és fél millió forinttal nő majd a gyár termelése. Ez a két számadat össze­gezi a jelenleg 600 dolgo­zót foglalkoztató üzem fej­lesztését A törekvésük: el­sősorban a termelékenysé­get növelni. A főmérnök a következő fontosabb beruházásokat em­lítette a programból: — A mostani három oégy- zetmeteres ólomkádkemence helyett 5,5 négyzetméteres új kemence épül. Eizzel az A közönség által már is­mert és kedvelt automa­ta pavilonjával vesz részt a BNV-n az Utasellátó Vál­lalói. A pavilonban a múlt évinél kettővel több, össze­sen 11 automata szolgálja ki az éhes és szomjas vásárlá­togatókat. Az ételautomaták közül kettő, összesen 20 féle büféárut értékesít, egy hűtött automata készétellel, egy pedig hidegkonyhai és cuk­rásztermékekkel szolgálja ki a közönséget. Az ételeket mikrohullámú automata me. ólomüveg gyártása kétsze­resére nőhet A csiszolásban is szeretnének legalább 25 —50 százalékos termelé­kenység növekedést elérni. Az eddigi, hagyományos mellett ugyanis fokozatosan áttérünk a gyártmányko­rongok használatára; kísér­letképpen két gépet állí­tunk be, amelyet a belga Diamant Boart cégtől ka­punk, s a külföldön tapasz­talt jó eredmények után az országban mi vezetjük be először ezt a módszert az üvegcsiszolásban. — A folyamatos átállásnál várhatóan már nem is szo­rulunk a drága, nyugati im­portra, ugyanis a gránitcsi- szoló-korong gyár kísérlete­ket folytat a gyémantko- rong-készítéssel, s ha ez be­válik, még gyorsabban be­vezethetjük a korszerű mód­szert. — Milyen munkafolyama­tokat . korszerűsítenek még a következő évekoen? — Eddig az egészségre ártalmas kézi savazast a leirf-töben lehet felforrósitani, s utana fogyasztható — ugyancsak automatákból — presszókávé és hűtött szörp. A pavilonban a reggelizőket is szívesen látják, ahol a „néma eladók” meleg itallal; kakaóval és tejes kávéval fo­gadják a vendégeket. A BNV-n az Utasellátó be­mutatja legújabb hűtött pa­lackos italt árusító automa­táját is, de ez egyelőre még nem árusít, mivel a közeljö­vőben forgalomba kerülő 10 forintos érmékkel működik. közeljövőben savazó auto­mata váltja fel. Az automa­ta, amely programozott és kézi vezérlésű is lehet, tel­jes egészében megszünteti a mostani szűk kapacitás korlátáit is. Emellett a hu­tában több, szakmunkát közvetlenül nem igénylő munkafolyamatot gyorsítunk meg gépekkel. Űj berende­zés segíti majd a takaréko­sabb energiafelhasználást is: a kéményen kiáramló hőt a hagyományos samott he­lyett fém-rekuperátorral igyekszünk hasznosítani. A magas hőállóságú, különle­ges ötvözetű anyag tartó- sabb és magasabb a hatás­foka. A hutában ezen kívül gazdaságosabb helykihasz­nálással igyekszünk hatéko­nyabbá tenni a munkát. — A tervek szerint ho­gyan alakul a gyár export­ja? — Tormában kifejezve 530- ról 834-re nő. Ez mintegy 96 millió forintnak felel meg. Elsősorban az ólom- kristály cikkeink exportja jelentős, legfőbb megrende­lőnk Kanada, Anglia és az Egyesült Államok. Ezekből körülbelül 50 millió forint értékben szállítunk tőkés exportra. A népszerűséget az itt dolgozó iparművészek öt­letei, változatos forma- és mintatervei is növelik, s be­fejezésül feltétlenül 6zólni kell Kékesiné, Sipos Judit 10 éve itt dolgozó iparmű­vész nemrég nyílt jubileu­mi kiállításáról, amelynek nagy sikere van a budapes­ti üvegipari bemutató te­remben. Hekeli Sándor múzeuma Mátrái vidéki népről, 1819-ben Itt, Kisnánán, nincs pitar, az ember mindjárt a konyhába lép. Az ajtó megett jobbra vízióra, abroncsos favödrök­kel. Nagy beugróban a sza- bad'kémónyű tűzhely. A konyha felét elfoglalja. A tűzhely padkáján hatalmas cserépfazekak, bogrács, tűz- kutya, különféle sütő-föző alkalmatosságok. Öblös a ke­mence belseje, lobogó tűz éghetett benne, nem valami könnyű munka lehetett an­nak idején az ételkészítés. A konyhából balra nyílik az „első ház”, a tiszta szoba; jobbra a „hátsó ház”, a lakó­szoba. A tiszta szoba beren­dezése nagyjából ismerős. A földön hosszú rongyszőnye­gek, a fal mentén festett bú­torok: fekete lócák, asztal, magasra vetett ágy, rózsás ládák. Sok a cseréptányér. A falon szentképek, faragott rámájú tükör, domborulatai­ban, motívumaiban az esz­tétikum bűbájával. A tükör­ről olvasó csüng. Az aszta­lon öreg. kopott imádságos könyv: „Ó és Új Szövetségi Szentírás a Vulgata szerint”. A rózsás ládák üvege alatt a kisnánai szlovák népviselet megőrzött díszes darabjai; hímzett-varrott kendők, tö­rülközők, vásznak. A HÁTSÓ HÁZBAN, a la­kószobában időzünk legto­vább. Itt elte mindennapjait a család. Berendezese a leg­egyszerűbb: bűboskemence, eszvata, loea. bölcső és ágy. A mennyezet megbámult mestergerendái vastagok, kis­sé már meghajoltak. Ahogy megcsodáltuk a szőtteseket, faragványokat, úgy döbbe­nünk meg a szegénység fájó jelei láttán. Idő- és szabadidő-gazdál­kodás. Ebben az öreg ház­ban önkéntelenül is ilyen modern kérdések foglalkoz­tatnak. Mert úgy tetszik, az Üt látottak is kapcsolódnak a szabadidő-gazdálkodás kér­déséhez Mi késztette a ré­gen .éJt asszonyokat például arra. «hogy annyit hÓT>"'.zák ingéinél, keszkenőiket? Mi a magyarázata annak, hogy a fogason lógó szűr olyan cif­ra? Miért tarkítja a fafara­gás még a lóca karfáját is, holott semmi szükség rá, el­lenkezőleg bántja a reá tá­maszkodó kart. Jól van, tu­dom, hogy a szépérzék, az otthon lakályossá tételének vagy a feltűnésnek a vágya, na meg a vetélkedés es meg sok minden játszott közre. De ehhez szabadidő kellett am. S az emberek szamot vetettek ezzel. A szegénynek például úgyszólván egyebe sem volt, mint kényszerű szabad ideje. S ha szebbe akarta tenni udvarát, házát, köntösét, hát abból adott hozzá, amiből tellett — ide­jéből, türelméből. Ha csak egyeTlen szokmánya, mellé-* nye volt is, azt addig varrta, csinosította, amíg csak lehe­tett, hadd lássa a világ, nem lusta ő, csupán — szegény. A bölcső előtt megilletőd- ve állok. Köszönni kell ne­ki. engem is hasonló alkot­mányban ringattak. Köszön­ni kell neki, mert kiérdemel­te azt múltjával, a szolgálati esztendőivel. Azt mondjak a zedékek bömböltek benne. Ezek a síráscsitító alkotmá­nyok itt is, mint akármelyik faluban, úgy váltogatták szálláshelyüket, mint a ván­dorköszörűsök. Egy-egy sike­rültebb példánya igazán köz­tulajdonnak számított. Hosz- szú esztendők után eredeti tulajdonosa és alkotójának neve is homályba veszett, akár a népdaloké. Valaha törvényszámba ment. hogy a bölcsőnek nem szabad pihen­nie, padláson, csűrben há­nyódnia. Most már mógis pi­hen, mint emléktárgya a mú­zeumnak. járjuk a múzeum-házat, szamba vesszük a régi nép­elet emlékeit. A ház beren­dezési tárgyai, minden egyes darab hosszú néprajzi gyűj­tőmunka ered nényeként ke­rültek ide. Legtöbjük hasz­nálaton kívül a padláson, a kamrában hevert. S itt, eb­ben a szakértelemmel elren­dezett gyűjteményben, mind hasznos tanulsággal szolgál­nak. Pataky Dezső Új ételárusító automaták a BNV-n Interieur — bölcsővel (Eoto: Tóth Gizella)

Next

/
Oldalképek
Tartalom