Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-09 / 85. szám

{Folytatás ax 1. oldalról) tuzk, ásni a kisüzemi szőlő­művelés idején volt. Hasonló otat, a gépesítést, a nagyüze­mi mezőgazdaság más, mo­dem módszereit' lehet igény­be venni arra, hogy a zöld­ségkultűrák újra felfejlődje­nek és behozzák a vissza­esés okozta hátrányoikat, sőt minden korábbinál nagyobb mennyiségű és jobb minősé­gű termék szolgálja a dolgo­zók ellátását Mezőgazdaságunk fejlődésének szilárdságát a tavalyi év bizonyítja Ilyen fejlődést ért el a me­zőgazdaság más, ugyancsak munkaigényes termékeknél is. A növénytermesztésnek a hazai fogyasztás és az ex­portigények szempontjából fontos valamennyi ágazata kielégítően fejlődik. Egye­dül a hústermeléssel volt és van még gondunk. Néhány évvel ezelőtt a baromfihús és a tojás volt a „hiánycikk". A nagyüzemi módszerek és mé­retek segítségévei ezt a prob­lémát megoldottuk. A közel­múltban intézkedések szület­tek, amelyek megteremtik a eertéshúsigények tartós és megbízható kielégítésének feltételeit is. Eredményük a minden eddiginél nagyobb sertésdétszám. Ha nekigyür- k özünk, a húsellátást tartó­san és megbízhatóan megold­juk. A gépesítés és a imm- ft-aAröm' i tmé'rvyok megjavítása ezért is elengedhetetlen, mert csak így győzzük a mezőgaz- tfasági munkáit munkaerővel «és tudjuk az ország ellátását mindig megnyugtatóan bizto­sítani. A magyar munkásosztály történelmi tette, hogy az el­múlt öt év alatt megoldotta « magára vállalt feladatot; DŐtt a mankásosztály éiet- színvanola, és ezzel egyide­jűleg a termelőszövetkezeti parasztság jövedelme nagyjá­ból a munkásokéval egyenlő szintre emelkedett. Büszkék lehetünk erre és örömmel nyugtázhatjuk az ország tár­sadalmi átalakulásának más jelentős eredményeit is. Ezek között említem meg, hogy most falun £1 a magyar munkásság majdnem fele, összesen 47 százaléka. Ugyanígy társadalmunk át­alakulását jelzi és további fejlődés elindítója lehet, hogy jelentékenyen megnövekedett falun az értelmiségiek száma is. A mezőgazdasági terme­lésben, a gazdálkodásban és a falu életében az értelmiség eddig nem ismert nagy sze­repet visz. Őszintén remél­jük, hogy tevékenységle a munka színvonalának, ered­ményeinek emeléséhez ugyanúgy hozzájárul, minta közélet fejlődéséhez és a la­kosság kultúrájának és tudá­sának ga zAaigítágáih/yy-, lődésének szilárdságát bizo­nyította a tavalyi év, amikor az árvíz ellenéne nemcsak azt kerülhettük el, hogy ellá­tási válságot szenvedjen eiaz ország nemcsak arra voltunk képesek, hogy az árvíztől súj­tott gazdaságokat és paraszt- családokat megóvjuk a tönk- rcmenéstől, de az elpusztul­tak helyére olyan új házak, falvak épültek, amelyek nem egyszerűen csak pótolták a régit, hanem azoknál sokkal jobb, szebb, modernebb tele­püléseket alkotnak. Rendszerünk szocialista vo­nósait tükrözik ezek az ered­mények, és ezek a szocial is­ta vonások erősödtek más te­kintetben is; a szolidaritás, a felelősségérzet, a humanitás jutott kifejezésre állami in- tézkedéskben és sokak tár­sadalmi magatartásában. Ilyen humánus intézkedések voltak az anyasági segély be­vezetése, a foglalkoztatottság kiterjesztése korábban na­gyon elmaradott vidékekre, ami még akkor is embersé­ges és helyes, ha átmeneti­leg költségesebb, mert a szo­cialista fejlődés azt kívánja, hogy az emberek mindenütt, minden vidéken részesülje­nek a fejlődés áldásaiban. A 44 órás munkahét beve­zetése és a már említett 327 ezer lakás ugyancsak az em­beri élet megjavítását szol­gálta. Különösen azoknak az asszonyoknak nyújtott segít­séget, akik a felszabaduló időben, és a jobb lakások­ban családjuk jobb ellátását tudják megoldani és talán kissé saját pihenésüket, sa­ját kényelmüket is. Eddig is mindent munkával, harccal értünk el Amikor a fejlődés eredmé­nyeiről és a velejáró 'feszült­ségekről beszélünk, akkor azokból a bosszantó, sőt sok­szor felháborító, negatívu­mokból is egészen csinos lis­tát tudunk összeállítani, amelyek sajnos ugyancsak kísérő jelenségei voltak en­nek az időszaknak. A kong­resszusra készülve az egyes üzemekben, intézményekben és községekben a párttagok és általuk a pártonkívüLi dol­gozók, a lakosság minden ré­tege megnyilatkozott, el­mondta véleményét. így elju­tott a kongresszus fórumára, hogy a lakosság többsége jól- esően nyugtázta a fejlődést, helyeslőén fogadta a párt irányelveit a szocialista épí­tés továbbfolytatására, de szóvá tette mindazt, ami hi­ba, ami gond, vagy bosszú­ság vau az életünkben. Az indokolatlan áremelkedések­től a bürokratizmuson át a tv műsoráig megkapta a kri­tikát minden, ami azt meg­érdemli. Az alkatrészhiány és a munka szervezetlensége, a helyenként tapasztalható elv­telen összefonódás, az igaz­ságtalanság a személyek meg­ítélésében, vagy a lakáski­utalásban, mind-mind éles bírálatban részesült. A spe­kulációs nyereséghajhászást, u haráCsolást élesen és hatá­rozottan ítélték el, akár egyes vállalatok, szövetkezetek, akár egyes személyek követ­ték is el A kereskedelmi hó lózat szűkös volta, a ki.- zoi gálán és a szolgál tatások za­varai, hiányosságai ugyan­csak szerepeltek ezen a hi­balistán. A kívánságok kö­zött pedig nagy erővel a gyermekintézmények, mindé­«ekelőtt az óvodák fojlesistóe Benke Valéria volt az egri Finomszerelvénygyár választási nagygyűlésének szónoka rse, amit a munkába vissza­térő kismamák igényelnek, amikor harmadik évüket el­érik a gyermekeik, akik mel­lett — hála a szocialista ál­lam gondoskodásának — ott­hon maradhattak. Ha csak gondolatban vé­gigfutunk egy ilyen listán, eszünkbe juthat, vajon van-e minden bajra orvosság?, Varázsvesszőnk természete­sen nincsen, nincs olyan esz­közünk, amivel mindent egy­szerre rendbe tudunk hozni, minden problémát meg tu­dunk oldani. Mert nemcsak építkezésekből és beruházá­sokból, létszámból és iskolá­ból kellene sokkal több, mint amennyire lehetőségünk van, de Ä kongresszuson hibákat és eredményeket egyformán számba véve, gondosan meg­tárgyaltuk, hogy milyen irányban keressük a további fejlődést. A X. pártkongresszus el­vi irányt mutatott, megjelölte az utat, ame­lyen haladva a dolgozó emberek igényei szerint folytathatjuk a szocializ­mus építését magasabb szinten. Ez a magasabb szint azt je­lenti, hogy anyagi javakból többre van szükségünk, az el­osztásban pedig igazságosabb módszerekre. Jobban kell ér­vényesítenünk a szocialista együttélés szabályait, a szo­cialista humanizmus elveit. Ezeket a vonásokat, a haté­konyabb gazdálkodást és a szocialista közszellem erősí­tését, csupán határozatokkal, a legerőteljesebben megfo­galmazott követeléssel, vagy kívánságokkal, önmagukban nem tudnánk elérni. De el tudjuk érni akkor, ha a fej­lődés irányát megszabó gaz­dasági elhatározásokat meg­felelően hozzuk meg, ha ezeknek az elhatározásoknak a végrehajtásában a közéleti és a munkahelyi demokratiz­mus fejlődése .következtében sokak véleménye érvénye­sül. Az érintettek véleménye kell, hogy érvényesüljön a részdöntések, a helyi elhatá­rozások meghozatalánál és a munka végrehajtásánál is. arz emberek erkölcsét, magatartását is alaposan meg kellene változtatni ahhoz, hogy senkit ne érjen igazságtalanság, senki ne bánthassa a rendesen dolgozó embert. Hogy soha -ne az kerüljön hátrányba, aki becsületesen él, és őszinte véleményt mond, hanem az, aki lazsál, vagy aki talpat nyal. Nincsen olyan patika, ahol ki lehet­ne váltani azt az orvosságot, ami minden bajt egyszerre meggyógyít. De mégis van jó receptünk arra, hogyan lehet a jogos emberi kívánságokat sorra teljesíteni. Eddig is mindent munkával és harccal értünk el. Építeni a kezünk­kel, és küzdeni a szavunkkal, ■— vagy akinél az nem hasz­nál, a törvény erejével — mindig is kellett azért, ha az anyagi javakból többet, a hitványságból kevesebbet, az emberségből különbet kíván­tunk. Ez az útja, módja e»- után is annak, hogy elér­jük, amit a dolgozó emberek joggal kívánnak, követelnek. A gazdasági reform he* Vezetése sikerrel járt.. Az átállást népgazdaságunk nagyobb zökkenők nélkül ol­dotta meg. A gazdasági te­vékenység felélénkült, a he­lyi önállóság, a kezdeménye­ző kedv megnövekedett. De a reform, a pozitívumok mellett néhány negatív vo­nást is hozott — vagy in­kább felszínre dobott, látha­tóbbá tett. Üzemek és terme­lőszövetkezetek közt is akadt olyan, amelyik spekulációval, vagy áremelkedésekkel pró­bált több nyereségre szert tenni. Még inkább elterjedt az egyéni jövedelem hajhá- szása, a tisztességtelen nye­részkedés. A munkaerőhiány, a fejlődés aránytalanságai sok lehetőséget adnak embe­reknek, de sajnos, még né­ha vállalatoknak is arra, hogy kihasználják egyes üzemek megszorultságát, hogy visz- szaéljenek a számukra meg­nyíló kedvező lehetőségekkel. Annak, aki ilyen helyen dol­gozik, alighanem kelleme­sebb magasabb bért, vagy nyereségrészesedést hazavin­ni, de a társadalom ezt drá­gán fizeti meg. Végső soron mindenki — az átmeneti elő­nyök élvezői is — hátrányt szenvednek, hiszen a népgaz­daság kárait ők is megérzik, mert azt senki nem fogja he­lyettük elviselni. Legyen növekvő különbség jó és rossz munka között Közvéleményünk is érzi, hogy ennek lehetőségei meg­növekedtek. Ez ad most na­gyobb jelentőséget a tanács­tagok és a képviselők meg­választásának. Ez jelentke­zett már az elmúlt hetekben és hónapokban a szakszerve­zeti tisztségviselők kiválasz­tásában is. Pártszervezete­inknek, pártfunkcionáriusa­inknak arra kell törekedniük, hogy a dolgozók ellenőrzése alá helyezzék a döntése­ket, a munka megítélé­sét és a javak elosztását. A jövedelmek elosztásánál arra kell törekedni, hogy a munka eredményessége alap­ján, növekvő különbség le­gyen a jó és a kevésbé jó munka között, a több felelős­séggel és több tudással vég­zett munkát a kevésbé szak­értő. kevésbé gondosan vég­zett munkától a mainál na­gyobb jövedelemkülönbség válassza eL Mindenki szíve­sen veszi tudomásul, ha az eredményesen végzett, jó , munkáért kap valaki több bért. De az indokolatlan nagy jövedelmek ellen, különösen, ha nem a társadalom hasz­nos szolgálatával szerzik azokat, az eddiginél élesebb és eredményesebb harcot kell folytatnunk. Törvényte­lenség, spekuláció esetén ter­mészetesen a törvény szigo­rával kell eljárnunk. Amikor a dolgozók munká­ból származó jövedelmei a inainál erősebben különböz­nek majd egymástól, a szo­cialista humanizmus érvé­nyesülése azt fogja követelni tőlünk, hogy jobban gondos­kodjunk a családi jövedel­mek kiegyenlítődéséről. A továbbiakban arról szólt az előadó, hogy milyen léte­sítményekkel és anyagi segít­séggel könnyíti szocialista államunk a nevelés terheit. Elmondotta, hogy a terv öt éve során 400 ezer lakás meg­építését irányozzuk elő. Az ipari, mezőgazdasági, város- és községfejlesz­tési beruházásokból 20— 22 milliárd jut Heves megyére. A reálbérek emelkedése IS százalékban van előirányoz­va, az egy főre eső, családon belüli jövedelem pedig 27 százalékkal kell, hány emel­kedjék. Hangsúlyozta: A X. kongresszus határozatai meg­szabják, hogy a munkásság és a parasztság jövedelme a negyedik ötéves terv ideje alatt egyenlően alakuljon. Az értelmiség egyes kategóriái­nál jövedelememelkedést irá­nyoz elő az ötéves terv, eb­ből elsősorban azok részesül­nek, akiknek jövedelme nem fejlődött kielégítően az el­múlt időszakban. Ezért — mint már sokak előtt isme­retes — 1971. június 1-től az általános és középiskolák pe­dagógusai és az óvónők 20 •százalékos béremelésben ré­szesülnek, az orvosok és gyógyszerészek szintén 20 százalékot, az iskolák és egészségügyi intézmények más dolgozói 5—10 százaiéit béremelést kapnak. A népgazdaságban eszközölt beruházások olyanok lesznek, hogy a gazdasági tevékenység struktúrája a jövedelmezőbb iparágak irányában tolódjon el. A mezőgazdaságban is ar­ra kell törekednünk, hogy ott egyre kevesebb dolgozó — és sajnos, sok helyen kevesebb föld — több terméket adjon, jobban ellássa az országot és jobban szolgálja külkereske­delmi érdekeinket is. A fiatalokról szólva, kö­szöntötte Heves megye 20 ezer új választópolgárát, akik most kezdik meg aktív közéleti tevékenységüket. „Kívánom — mondotta —, hogy ez a közéleti tevékeny­ség hasznára legyen annak a több mint 20 ezer fiatal­embernek és leánynak, aki ezzel saját jövője ' alakításá­hoz is hozzájárul, de hasz­nára legyen mindenkinek, Heves megye és Eger város idős és fiatal dolgozóinak.” Terjedjen és erősödjék a szocialista humanizmus szelleme Ezután így folytatta az előadó: A szocialista hu­manizmus szelleme erősöd­jék és terjedjen — így is megfogalmazhatnám azokat a kívánságokat, amelyekről az előbb szóltam. A szocialista humaniz­mus nem általános „jó­kodás”, nem általános kedveskedés és kellemes viselkedés az emberek­kel. A figyelem az emberek iránt, az odaadás ügyeik szolgálatában azt is meg­kívánja, hogy élesen és ke­ményen fellépjünk _ a bürok­rácia és a felelőtlenség el­len, a harácsolok ellen, a lustaság és a hanyagság el­len. Csak ha ezek ellen megfelelő intézkedéseket ho­zunk, akkor tudjuk teljesí­teni a másik követelményt: a szorgalmasan és felelős­séggel végzett munka. az odaadó magatartás kaphas­sa meg az azt megillető anyagi és erkölcsi elisme­rést. Rendszerünk szocialista vonásainak erőteljesebb ér­vényesítése azt is jelenti, hogy senki ne érhessen el anyagi gyarapodást, felemel­kedést mások kárára. Csak a közösségért végzett oda­adó és hozzáértő munka le­gyen a gyarapodás alapja, hiszen tényleges felemelke­dést csak az együttesen vég­zett eredményes munkától várhatunk. A külpolitika kérdéseinek tárgyalása során elemezte a Szovjetunió Kommunista Pártja most ülésező XXIV. kongresszusának hatalmas jelentőségét, mind a Szov­jetunió életében mind a nemzetközi munkásmoega- ]ómban, mind pedig a világ­bókéért és a szocializmus győzelméért folytatott nagy nemzetközi küzdelemben, majd így folytatta: Hazánk­ban a szocialista nemzeti egység gazdasági és társa­dalmi feltételeinek fokozatos megteremtése folyik. Ennek a nemzeti egységnek az az alapja, hogy a termelés az iparban és a mezőgazdaság­ban egyformán magas mű­szaki színvonalon oldódjék meg; a jövedelmek nagyjá­ból kiegyenlítettek legye­nek, a kiegyenlítődés lehe­tősége biztosított legyen fő­városnak és vidéknek, falu­nak és városnak egyaránt. A gazdasági fejlődés majd fokozatosan lehetővé teszi a felzárkózást az elmaradot­tabb vidékek és gazdasági ágazatok számára is. A szocializmus országai­ban, így a mi hazánkban is, minden az emberért van. Mi is azon igyekszünk, hogy az ötéves terv megvalósításá­val, a közéleti demokratiz­mus kiterjesztésével, a de­mokratizmus légkörében folytatott választási előké­születekkel és magukkal a választásokkal szolgáljuk az emberek jólétét, biztonság- érzetét, erősítsük önérzetét, nyugalmát, alkotókedvét. Pártunk és kormányunk erőfeszítése arra irányul, hogy minden választott tisztségviselő méltó legyen arra a bizalomra, amellyel választói megtisztelik, ami­kor a tanácsokba, vagy az országgyűlésbe küldik, és mindannyian jól szolgálják a dolgozó emberek érdekeit — fejezte be a Hazafias Népfront programja iránt bizalmat kérve beszédét Benke Valéria. A nagy tapssal fogadott előadói beszéd után felszó­lalt Pusztai Lászlóné, az 1-es választókerület képvi­selőjelöltje, dr. Bukovinszky László, az orvostudományok kandidátusa, főorvos, Eger város tanácstagjelöltje és Farkas Márta, a Finomsze- relvénygyár munkásnője. Mindhárman arról szóltak, miért tartják jónak és mi­ért támogatják a Hazafias Népfront programját és a választópolgárok nevében ígéretet tettek: április 25-én a párt politikájára, a Nép­front programjára szavaz­nak, A választási nagygyű­lés Pelyhe Szilárd zárszava után az Iníernacionálé hang­jaival ért véget. £eake Valéria vendéglátói körében. ítilisy raemér íeivéűáeö iáii. április pűntcK

Next

/
Oldalképek
Tartalom