Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-09 / 85. szám
I Szabad idő falun r tera 24 esztendős. Szülei ■paraszté mberek, ő maga érettségizett gépkönyvelő. Városba ment dolgozni, de keveset keresett. Hazahívták a tsz-be havi háromezerért. Ment is boldogan, dolgozott látástól vakulásig éveken át, férjével házat építettek, berendezték. Tcra most ismét városi munkahelyet keres. Miért? Pontosan nem tudja megmagyarázni, csak hajtogatja, hogy nem lehet örökké dolgozni, más igénye is volna az embernek ... Percig nem állítom, hogy ma ez a termelőszövetkezeti mozgalom legfontosabb problémája. De itt dörömböl már az ajtónkon ez is. A végtelenségig nem megy, hogy a falusi .emberek temérdek munkával tisztességes keresethez jutnak ugyan, a termelésben egyre inkább segíti őket a huszadik század kultúrája, technikája, szabad idejükben azonban gyakran még nélkülözik ezt a segítséget. Előfordulhat, hogy ebben az új helyzetben már nem azért vágyódnak városba, mert ott többet lehet keresni, hanem mert ott kényelmesebben, kulturáltabban lehet élni. Ezt felismerve rendezett a Hazafias Népfront országos tanácskozást a mezőgazdasági dolgozók szabad idejének gyümölcsöző és kuiiuatókíel- használásárol. Voltaképpen fálunől beszélünk, de előbb meg kell határoznunk, mi az a falu. Nem egyszerűen mezőgazdaság, és nem egyszerűen tsz. Nagy szóródásokkal, de országos átlagban a falusi keresők fele ma már nem a földiből ÓL És akik abból, azoknak is csak háromnegyede tsz-tag. A szabad idő kulturált eltöltését szolgálni nem egészen, de jelentős mértékben a népművelők feladata lenne. Számúk azonban csökken, a falusi értelmiség ebből a tevékenységből lassan visszahúzódik. NEM KELL persze a nulláról indulni, a tevékenységből oroszlánrészt vállal az országos sajtó, a rádió, a televízió. Tudnunk kell azonban, hogy ezek sem jutnak el mindenhova, azonkívül pedig a szabad idő nem jelentheti kizárólag a magános vagy családi ismeretszerzést; a szórakozásnak, kulturáló- dásnak valami módon társas, társadalmi jelenségnek kell lennie. Ehhez segít a falusi művelődési házak, könyvtárak hálózata, viszont ezeket laza kapcsolat fűzi a közös gazdaságokhoz. Rengeteget tehetnek az ügyért maguk a termelőszövetkezetek. Van szociális-kulturális bizottságuk, tavaly százmillió forintot raktak a kulturális alapba. Nem véletlen azonban, hogy az országos statisztika egyszerűen képtelen kimutatni a tsz-ek kulturális tevékenységét. A kettős feladatú hizottság működését egyoldalúvá billentik az égető szociális problémák. Több tsz-ben kulturális alapból kiadnak például helyi alapot, amelyben kulturális témáidra sokszor nem marad hely, A termelőszövetkezetek szövetséged igen sokat tesznek az elnökök folyamatos továbbképzéséért. Ma mór szinte kötelező négyévenként elvégezni egy 370 órás tanfolyamot. Ebben a hatalmas anyagiban azonban a vezetés, a termelés, a közgazdaság mellett egyetlen óra időt sem szánnak kulturális kérdéseknek. IDE LEHETNE most írni, hogy rajta tehát, tsz-ek, .javítsátok ki a fogyatékosságotokat, oldjátok meg a falusi emberek szabad idejének gyümölcsöző felhasználását. Ez — különösen a pillanatnyilag nehéz közgazdasági helyzetben — élénk és nem alaptalan tiltakozásokat váltana ki. A közös gazdaságoknak ehhez se erejük, se pénzük nincs elég. Voltaképpen nem is teljesen ők az illetékesek, hiszen tagságuk a falusi dolgozók alig töhb,.mint harmadát teszi. Tera azonban ismét városba akar menni; Lassan kiöregszenek azok, akik még földtulajdonosi szemlélettel léptek a közös útra, tehát többékevésbé magától értetődőnek veszik a falusi élet mostoha oldalait Reméljük, hogy a helyükre lépő fiatalok óloteszménye más. Nemcsak a meleg vizes zuhanyt igénylik ugyancsak magától értetődően munka után, hanem a szabad idő kulturált eltöltésének lehetőségét is. A vezetésben nekik még nem sok szó jut, tehát nekünk kell igényeik kielégítéséért szólni, cselekedni. Minden indokon túl pedig a dolgozó emberek kulturális felemelésén fáradozni egyszerűen rendszerünk egyik alapvető követelménye és sajátossága. „Isten áldja meg a kendtek... emberét is” Százhúsz évvel ezelőtt, 1851. április 10-én írta Arany János a Családi kört. Ismerjük mindannyian gyermekkorunk óta, amikor az iskolában tanultuk. Ma is tantervi anya» az általános iskolák ötödik osztályában. Sokan csak idillikus életképet látnak ebben a költeményben, pedig Arany mély embersége is megszólal benne. A vers másfél évvel a szabadságharc elbukása után keletkezett. Szomorú időik jártak akkor. A szabadság- harc résztvevői közül számosán sínylődtek a vissza-, állított osztrák császári uralom börtöneiben, mások buj- dosásra kényszerültek saját hazájukban. A költő ekkor még kevéssel a Nagykőrösre való meghívása előtt —• Nagyszalontán él családjával. „De vajon ki zörget?” — kérdezi versében Arany és április 9* péntek az általa megrajzolt szalon- tai parasztcsalád. Szívesen befogadják éjszakára az otthontalan szegény bujdosót, kinek „tanyája nincsen”. A gazda és családja együtt érez azokkal *jkik szenvednek, s aklta»— hazafiúi fájdalmát és e®éni tragédiáját csak tetézi a „sok bezárt kilincs”. Ök behívják a nyári estében náluk zörgető utast. Egy „béna harcfi” lép be, „sok y> estét” kívánva a még «Barnánál ülő családnak: „Isten áldja a kendteK életét is, (így végzi a .»tót), meg az emberét is.” Arany aláhúVownl emelte ki a vers stówvgében az emberét szóalakot, ezzel akarván nyomatékot adni annak, hogy az ételnél is fontosabb az emberség. Ennivalót, néhány jó falatot bizonyára másutt is dugnak a levert szabadságharc búj dosójának, de ez a család be is fogadja őt — meleg emberi szóval, szíves emberséggel. A béna harcfi szavaiban („Isten áldja meg a kendtek ... emberét is”) ez a mólv értetem rejlik: Isten áldja msg a kendtek emberségét, a kendtekben lakozó embert! Dr. Pásztor Emil í Ha a közős oétt ismerjük, meg kell találnunk a közös munka útját, hangvételét a tanácsok művelődési és mezőgazdasági osztályai, a tsz- ek és a művelődési házak, a népművelők és a mezőgazdasági vezetők között is. BIZTATÓ KEZDET, hogy helyenként már önálló kulturális bizottságokat alakítanak a szövetkezetek, másutt közösen tartja fenn a kultúrhá- zat a tsz és a helyi tanács, ismét másutt kulturális irányelveket ad ki a területi termelőszövetkezeti szövetség. Országos gondoskodásra van . szükség azonban ahhoz, hogy megtaláljuk a fellendülés szervezeti kereteit, elvi alapjait, külső irányítóit és belső végrehajtóit. Nem ez á legfontosabb feladatunk, de súlya az idők múltával egyre növekszik; Ügyeljünk, nehogy a negatívumok figyelmeztessenek majd: elkéstünk. <r, a» Sárika, d/ Sándor Pál új filmje Két generáció szembesitését vállalja Sándor Pál új filmje. És hadd tegyem hozzá, nem is egymáshoz közelálló generációkról van szó: a film ifjú hőse mindössze 25 éves, Sárika pedig már a 80 felp közelít. De ezek csak a regisztrálható esztendők, hiszen a valós távolság kettőjük között jóformán csak fényévekben mérhető. E A szembesítést elindító alapszdtuáeió eléggé vázlatszerű. Arról van szó, hogy Bóna Péter kezdő filmrendező anyagi gondokkal küszködik : éppen tízezer forintra van szüksége, hogy kielégítse tegnap volt feleséglének követeléseit. S mert hősünk mindenáron fizetni akar, nyomban Pécsre kocsizik, hogy rég nem látott magyné- ndkéjétöl kölcsönözze a korrekt váláshoz szükséges forintokat. Sárika azon ban — hisz ő a nagynéni — a felelőtlen fiatalembernek nem ad egy vasat sem. Pedig ahogy mondani szokás, tele van pénzzel. Éppen most értékesítette házát, s pénzének egy részéből kibővítteti a zeneiskolát és még hangszereket is, vásárol a gyerekeknek. Ki ez a Sárika? Egy asz- szony, aki kommunista volt és az is maradt: Egy asszony, aki harcolt a spanyol polgárháborúban, a fasiszták ellen Párizsban, hoszú éveket töltött a Szovjetunióban, majd amikor lehetett, hazatért, dolgozni. S most élete ismét változás előtt áll: veteránotthonba készül. Szerényen, csendesen, cseppet sem kérkedve a hajdan volt érdemekkel. A film ifjú hőse, Péter is nagy elhatározások előtt álL Rendbe kellene szedni erősein zilált érzelmi életét, el kellene igazodnia a mai világban, s végre csinálni is már valamit. Egyik sem könnyű, s kérdés: vajon sikerül-e? Színes világirodalmi műsor a rádióban Színes műsort ígér a ko vetkező heteik rádióprog- ramja a világirodalom híveinek. A cseremisz népeik népköltészetéből például külön összeálítás nyújt ízelítőt, Képes Géza fordításában. A „Bagolyfiók’-ot azaz ősi tunguz legendát Bede Anna fordításában sugározzák. Vaszilij Bikov „Akrug- langi híd” című regényéből Moravecz Imre írt rádiójátékot a győzelem napján „Költők a fasizmus ellen” címmel hangzik el válogatás. Április 13-án mutatják be Heinrich Mann „Azalatt- való” című regényének rádióváltozatát Darvas Ivánnal a főszerepben. A mai cseh lírából ad körképet „A XX. század cseh költői” című összeállítás, többek között Csurka István: Itezvál, Wolker műved segítségével. A cseh kultúra hetében Jaroslav Hasek írásaiból készült összeállítást is közvetítenek. Ivó Andrics művei szintén szerepednek a következő időszak irodalmi műsoraiban. A lengyel Ta- deusz Borováki új könyvéből, „A hallgatás” című antifasiszta regényből ugyancsak megszólaltatnák egyes fejezeteket. A „Pódium 71” legközelebbi száma Papp Zoltán szerkesztésében az arab népek irodalmáról nyújt majd képet. „A kilátó” című irodalmi összeállításban az ír drámaszerző, Sean O’ Casey és néhány chilei költő műveiből nyújtanak át egy csokrot. Robert Graves líráját a Kortárs- költők sorozat tűzte műsorára. 2. Hét tonna dollár XVIL — Szabad állam szabad polgára vagyok. Azt az öt számot játszom meg, és any- nyiszor, ahányszor akarom, a saját pénzemen,- és ehhez senkinek semmi köze. Aztán még mielőtt kimenne, hozzáteszi: — Egyébként pedig a kis Damógyöngyei, akár elhiszik, akár nem, akár dajkamesének tartják, akár nem, egy zseni. Ha maguk nem hisznek benne, az a maguk baja. Mi hál’istennek hittünk benne, s meg is van az eredménye. A nyomozók eléggé csüggedten egymásra néznek. A főnyomozó véget vet a kihallgatásnak. — Köszönjük. Anita kimegy a söntésbe, és tekintetével először Dar- nógyöngyeit, aztán az egész társulatot is megnyugtatja, hogy minden rendben, mehet tovább a meseszekér. Már majdnem az ajtóig ér, amikor még eszébe jut va-- lami, hirtelen sarkonfordul, és visszamegy a különterembe, illetve csak az ajtót nyitja ki, és beszól a főnyomozónak: — Remélem tudják, hogy borzasztóan akadályoznak bennünket művészi munkánk kifejtésében. Azzal szép csendesen behúzza az ajtót, és most már nz egész társulatnak szóló ru-tóntmas mosollyal, dia- dalmámorban hagyja el a helyiséget. Zima Jenő felfelé halad a csigiépcsőn. Odaér a kitört ajtajú szobáihoz, de nem a résen megy be, hanem kinyitja az ajtót. Á szobában megakad a szeme az asztalon hagyott papírlapokon. Luciánó számításain. Megtalálja az öt lottószámot is. Alaposan körülnéz, mindent jól megjegyez, aztán vizsgálni kezdi a számításokat, nézi az algebrai levezetéseket és gondolkozik. Éjszaka van. Zima határozott léptekkel megy Szán- tódi táza felé. Megáll előtte, erőteljesen csenget. A csengetés után kisvártatva kinyílik egy ajtó, és Szán- tódi hangja hallatszik, amint kikiált: — Ki az? — Zima Jenő. — Mit akar? — Beszélgetni. Szántódi hosszú gyolcs gatyában, amiben aludni szokott, kilép az ajtón, és remegve megindul a kapu felé. Érzi, hogy baj van. Kijön, és kinyitja a kaput. — Kicsoda ön? — Nyomozó vagyok. Szántódi beengedi, bemennek. Ahogy belépnek a konyhába, még mielőtt Szántódi felgyújthatná a villanyt, megszólal Zima: — A család hol alszik? — A belső szobában. — Nem hallanak bennünket? — Nem. — Felgyújthatja a villanyt. ' Amikor a villany felgyullad, Zima ott áll Szántódi- val szemben, és alaposan végigméri. Tekintete nagyon szigorú, és nagyon komoly. Közli a tényeket csupán, de ezek Szántódi számára bunkócsapások. — Luciánó itt van a pincében, a társulata nem véletlenül kapta a 15 ezer forint segélyt, a két Damógyöngyei nem vértestvér, a bohóc—néző találkozót felesleges volt megrendezni. Maga volt a szellemi atyja az egész üzletnek. Szántódi remegve leroskad egy hokkedlire. Zima tovább folytatja a ráolvasást. — Biliárd, ulti, dáridó. És maga, maga leventeoktató volt 1943-ban két hónapig. Stimt? — Stimt. Szántódi teljesen összeomlik. Zima a sikeren felbuzdulva még jobban rákapcsol, most már olyan kérdéseket feszeget, amikben - nem biztos. — Maguk, ha akarják minden héten el tudják találni a nyerőszámokat, igaz? Szántódi csak bólint. • — Miértz Azért, mert Luciánó mindent megsejt? Szántódi mast mintha tagadna, pedig most sem tagad. Zima rárivall. — Ne tagadjon! . — Nem tagadok. — Igenis, Luciánó minien t megsejt! Szántódi alig hallhatóan lebegve mondja: — Nem, Luciánó tud. asszony. De jól érzékelteti a film azt is, hogy mennyire bonyolult ma már a mi világunk, ahol lám, csak vannak olyan helyzetek és kérdéseit, amelyben még egy sokat próbált öreg harcos sem tud egykönnyen eligazodni. Sarika ugyanis, aki hajdan —, amikor még élesek voltak a frontvonalak — mindig pontosan tudta, mikor mit kell tennie, most egy disszi- dálási kísérletnél tétován keresi a cselekvés lehetőségeit. Csak a kezdés vázüatos, a későbbiek során a film alkotói meggyőző erővel bontják ki témájukat, s kutatják, hol az a közös magatartás, eszme, vagy gondolat, amely közel hozhatná egymáshoz a két távoleső generáció életérzéseit. S vajon mit tudnak egymásról, értik-e, . megértik-e egymást — ezit igyekszik vizsgálná Sándor Pál új filmje. A film alkotói nem kergetnek ábrándokat. Világosan kitűnik a fűimből, hogy a 25 évesek nemzedékét képviselő Péter csak csodálája, de nem értője a nagy forradalmi tetteknek. Csak kérdezni tud ő, vallatni a múltat, a miérteket azonban már nehezen fogja fel, voltaképpen nem is érti, honnét táplálkozott az a hatalmas erő, az a lelkes elhatározás, amely a fél világ éllen is harcba vitte Sárikát és a hozzá hasonló embereket. Még kevésbé érti, miért költi zeneiskolára a pénzét ez az idős SLJ A történetnek határozott politikai ízei vannak, harmadik filmjével tehát új vizekre evezett a rendező- Filmalkotási módszere azonban ezen a területen is megőrizte eddig megismert egyéni stílusát. Üj filmjén végigvonul a Bohóc a falon kamaszt» vidámsága, a Szeressétek Odor Emíliát megkapó lírája, s mindez kiegészítve a jelenetépítós kifogyhatatlannak látszó ötleteivel. Ragályi Elemér ismét bizonyította, hogy kamerájával egyenrangú alkotótársa a rendezőnek. Drámáit és játékosságot árasztó képsorait sokáig megőrzi az emlékezet És emlékezetes marad számunkra a Sárikát alakító Patkós Irma természetes játéka is. Pétert Kern András alakította. A fiatal színész tehetsége biztató ígéret Nem tagadom, lehetne sorolni a film gyengéit is. A forgatókönyv íród — Tóth Zsuzsa és Sándor Pál —nem mindig indokolják megfelelően a film fordulatait, a mellékszereplőkön kívül olykor vázlatos a főszereplők jellemzése is, nem beszélve arról, hogy megkapó egyszerűsége és őszintesége mellett is mennyire kilóg a filmből a veteránokkal készített rövid interjúsorozat. Mindezek ellenére értékes alkotással gazdag-'dott a magyar film- művészet, s a Sárika, drí* gám megérdemli a közönség érdeklődő figyelmét. Márkusz László — Részletes vallomást kérek! Szántódi látja, hogy nincs mentség, könyörgő hangon beszélni kezd: — A csárdában biliárdoz- tunk a haverokkal, amikor megérkeztek. Odaállt az asztalhoz, jegyzeteket készített, és öt perc múlva megmondta, hogy hány poént fogok lökni a következő beszállásra. Azután ultizni kezdtünk, megint jegyzetelt, és öt perc múlva megmondta, hogy a következő leosztásban kinek milyen lapja lesz, és mit fog bemondani. Kis szünetet tart, mély lélegzetet vesz, iszik egy pohár vizet. — A lottó valóban nekem jutott eszembe. Megkérdeztem tőle, hogy ki tudná-e számítani, mit húznak ki a jövő héten? Azt mondta, hogy erre neki legalább egy hét felkészülési időre Van szüksége, de a cirkusz nem él meg egy hétig a városban. Ezért adtam nekik segélyt; és ő valóban egy hétig szá-j molt. Az eredmény mindetf várakozást felülmúlt *4 egyenletet én sem értőn, máj tematikai analfabéta váj gyök, de lehet, hogy senki sem érti, csak ő. Ez az igazság. Zima Jenő erre most el&j szőr, mióta csak láttuk, egy kicsit elengedte magát, még mosolyog is. Nagyon elégedett — Nincs valami pia itthon? Szántódi felragyog. Ez az első reménysugár számára is. Kiveszi a kredencből a kis pálinkásüveget, és tölt Zimának. Zima elmosolyodik, és int, hogy magánakis tölthet. Megisszák a pálinkát, Zima még kocintásra is odanyújtja a poharát Szán- tódinak, aztán azt mondja: — Na, hozza fel szépem a pincébőL j,» (Folytatjuk)
