Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-30 / 101. szám

(Mai, s 5gr «sawfSeftfF hoz­zá, mint igazságához. Egy elbocsátás fonákságai Németh László: Áz írás ördöge (Kedd, 20.00): A kétrészes dráma közvetí­tése a szegedi Nemzeti Szín­ház előadásában, felvételről. Lendvay Ferenc rendezte a Semmelweis Ignácról szóló drámát, amely r író legutób­bi írott műve. - imeth László életében volt egy hasonló és meglehetősen lehangoló ese­mény, ami hasonlít a drámá­ban elénk tárulóra. önma­gát gyógyítva jutott él egy gyógyászati felismerésre, amelyet a „Levelek a hiper­tóniáról” címmel meg is írt Nagyon bántotta, hogy a kritika és az orvostársadalom nem méltányolta kellően ezt a felismerést Épp ezért Né. meth László szerint senki sem ábrázolhat más tragiku­mot, minit amelyet a maga életében, világában átél, ta­pasztal. A cím — Az írás ör­döge — sdnte önmagáért be­szél: írr: <mnyit jelent, mint önmagunk kitárulkozása, ki­szolgáltatása — mondja. Mar- kusovskky a darabban nem is tudja eleinte, hogy milyen végzetes szerepre bíztatja Semmelweist, aki felmérhe­tetlenül komolyan veszi az Észrevétlen emberek (Péntek, n.35): A kereskedelmi eladók egyikéről készült ez a kisfám: egy zeneakadémiát végzett és művészi oklevéllel is rendel­kező nőről, aki az Erkel Fe­renc Zeneműboltban dolgo­zik. Ebben önmagában még semmi megragadó nincs, hi­szen egyszerű „iparcikkeket”: lemezeket árusít. Ám itt jön a de! Nem egyszerűen eladó- nő, hanem — nyugodtan mondhatjuk —- zenepedagó­gus, aki hozzáértését, a zene szeretetét átplántálja a ve­vőkbe. Észrevétlenül dolgo­sak, de hisz abban, amit csi­nál, s aíki vásárolt már nála lemezt, bizonyára visszaem- ieteezik rá. Székely Mihály (Szombat, 22.10): A Magyar Televízió kis. filmj ének ismétlése. Székely Mihály kétségtelenül a leg­nagyobb énekeseink egyike volt, basszusa a világ igen sok nagy operaházában ara­tott átütő sikert Hangját a felvételek megőrizték, és at­met hallhatjuk előadásában Verdi: Don Carlosából Fülop király áriáját, Mozart: Szóte­lelés a szerájből című operá­jából Ozmin áriáját, valamint a Varázsfüveiéből Saraetro áriáját, végül Bartók: A kék­szakállú herceg vára című egyfeüvonásos operájából egy részletet. A Magyar Áüami Operaház zenekarát Feren- csik János és Erdélyi Miklós vezényli. A. Gy. A NOSZVAJI Erdősi La­jos panaszával felkereste szerkesztőségünket, elmond­ta, hogy tizenhét éves lá­nyát — aki múlt év július 15-e óta takarítónőként dol­gozott a síkfőkúti Turista- házban, — minden különö­sebb indok nélkül, durva mó­don elbocsátották munkahe­lyéről. Az apa nemcsak em­bertelennek minősítette ezt az eljárásmódot, hanem el­ítélte a turistaház vezető­helyettesének magatartását, esetenkénti viselkedését. Ar­ra is célzott, hogy a- hirte­len döntést is erősen ittas állapotban hozta, s férje, a turistaház vezetője később ezt jóváhagyta. Lánya szintén igaztalannak minősítette ezt a szeszélyes eljárást, arra hivatkozott, hogy őt nem személyes in­dulat hajtja, vissza sem akar kerülni volt munkahelyére, mindössze megengedhetet­lennek tartja, hogy ilyen atrocitások ma megtörténje­nek bárkivel. Elbeszélése néhány újabb adalékkal gaz­dagította, árnyalta az össz­képet. Ő is panaszkodott, hogy főnöknője rendszeresen ittas állapotban jelent meg munkahelyén, s ilyenkor mindenkibe belekötött, s el­bocsátással fenyegetőzött. Hangsúlyozta, hogy őt elza­varták munkahelyéről, fel nem mondott, kizárólag a további torzsalkodásokat akarta elkerülni, azért nem reklamált a vállalat buda­pesti vezetőségénél. A TtTRISTAHAZ vezető­helyettese nem is tagadta a szubjektivitást, arról beszélt, hogy a lány magatartása az utóbbi időben tűrhetetlenné vált. Mostohafiával együtt — aki pincérként dolgozott a gebines egységben — minő­síthetetlen módon, a jó íz­lést erősen sértőn viselked­tek, egyáltalán nem titkol­va személyes kapcsolatuk jellegét a vendégek előtt sem. Ezt figyelembe véve csak egy megoldás létezett, ha mindkettőjüket azonnal, minden különösebb indoklás nélkül elküldi. Indulatteljes szavai egyáltalán nem tit­kolták az elbocsátás körül­ményeit sem. Érzékeltetésül nem érdektelen idézni ebből az érzelemdús szóáradatból. „Kirúgtam a Valériát, ez evidens; persze, hogy nem volt felmondási papír, csak sírt, de gondolta volna meg előbb magát. A Gyuri párt­fogolta, ő, aki nemegyszer még engem is becsapott a számolásnál. Segítsenek ma­gukon, ha a felmondás után olyan igyekezettel gyűrűt váltottak”. A VEZETÖHELYETTES szavai egyben fényt derítet­tek a körülményekre is, ar­ra, hogy a konfliktus csalá­di viszálykodásból, bonyo­dalomból indult ki. Távol áll tőlünk, hogy ennek rész­leteibe bonyolódjunk, hiszen ez magánügy. Nem lehet azonban szó nélkül tovább­menni a kendőzetlenül nyers és szubjektív munkaügyi el­járás és egyéb mozzanatok mellett. Mindenekelőtt tűrhetetterr, hogy egy szabadkasszás egy­ség felelős vezetőhelyettese munkaidő alatt nemegyszer ittas. Ilyenkor alkalmanként elhagyja munkahelyét, s be­osztó ttaira bízza saját fela­datának teljesítését is. Erről a községi tanács alkalmazot­tai is beszéltek, említve na­gyon kirívó és megdöbbenést keltő eseteket is. Az ilyesmi érthetően feltűnést keit egy faluban, nem is beszélve a vendégek megrökönyödéséről. ring sAndorns ittas állapotban bocsátotta, illetve zavarta el Erdős Mária Valé­riát, minden indoklás nélkül. Korábban munkáját nem ki­fogásolta, igyekezetét, szor­galmát utólag sem vitatja, csak erkölcsi magatartását ítéli el. Távol áll tőlem, hogy egyéni ügyeikbe avatkozzam, hiszen jogom se hozzá; még­is néhány fonákságra fel kell hívni a figyelmet. Ring Sán- domé mostohafia komoly szándékkal udvarolt a lány­nak, ezt az is bizonyítja, hogy gyűrűt váltottak. Az sem vi­tatható, hogy fiatalként talán szertelenül viselkedtek, ám ez csak idősebb szemmel néz­ve tűnik túlzottnak. Mégis, ha így volt, miért nem ka­pott egyikük sem írásbeli fi­gyelmeztetést, miért határo­zott úgy a turistához dolgozó kollektívája, hogy együtt óhajt továbbra is dolgozni a fiatalokkal. Ugyanis nem a drasztikus elbocsátás volt az első eltávolítási kísérlet. MINDENKEPPEN fonák dolog félresöpörni a minden­kire kötelező érvényű mun­kaügyi rendelkezéseket, s jo­gos vagy jogtalan szubjektív érdekektől hajtva önkényesen dönteni mások sorsa felől. Ez annál is inkább elítélendő magatartás, mert az életet kezdő fiatal lányról van szó, akit elfelejtettek felvilágosí­tani az alapvető munkaügyi jogszabályokról is, aki nincs tisztában jogaival csak köte­lességeivel Az is enyhén szólva furcsa, hogy a Turis­taellátó Vállalat munkaügyi osztálya egyáltalán nem kárt tájékoztatást az elbocsátás körülményeiről, s képviselője meglepődött, amikor tájékoz­tattam. Ez érthetőbb lenne, ha mammutvállalatról lenne szó, de hát a Turistáéi Lato Vállalat korántsem az, s a munkaügyi osztály vezetői, nek és dolgozóinak köteles­sége lenne tájékozódni egyes „felmondások” okairól. Nen* firtatom, miként került a fel­mondólevélre Erdősi Mária Valéria aláírása, 6 ugyanis állítja, hogy semmiféle pa­pírt nem írt alá, s egyálta­lán era mondott fel, csak el­küldése után két hétre meg­kapta a munkakönyvét Igaz, érdekes mozzanat ez, mégis az egéaz ügyhöz viszonyítva csak árnyaló motívum. az eljárás lényeget. a szubjektív indulattól haj­tott önkényességet kell vé­tózni, annál is inkább, mert szabadkasszás egységeknél nem először előforduló, nem is egyedi eset... Pécsi István Jelenet a Székely Mihály-portrcfilmből (A tv május 8-i, szombati műsorából) lizngi fiatalok — fa. élet drágult Telién helyeit ló? — Lépések a társadalmi igazság irányába 3. „A reformok kormánya­ként lepünk u nép színe elé és ennek megfelelően dol­goztuk ki programunkat.” Ezek a szavak dr. Nihat Erim török miniszterelnöktől hangzottak el, akinek kor­mánya április első hetén kapta meg a parlamenttől a működéséhez szükséges bi­zalmat. (Dr. Nihat Erimmel, mint az ellenzéki köztársa­ság vezérével, a parlament folyosóján beszélgettünk. Ezt jegyeztem fel noteszomba akkor: „Lehet, hogy legkö­zelebb ő ül Demirel helyén?) S bár a kormányprogram nem mindenütt fogalmaz pontosan és világosan, az új kormány elképzeléseit je­lentős reformelképzelések minősítik. Ezek: Atatürk re- fofmátori elveinek maradék- talán érvényesítse, az ország adminisztrációs és gazdasági szerkezetének mo­dernizálása, lépések a társa­dalmi igazság irányába, s vé­gül a jelenlegi feszült hely­zet megszüntetése. • *. mi. áprais 90., pernek Azt hiszem, a kormány legfontosabb és első lépése a feszültség megszüntetésé­re irányul majd, hiszen ez a feltétele a továbbiak megva­lósításának. Az elmúlt év má­sodik felében Isztambulban és Izmirben kellett először a hadseregnek beavatkoznia, hogy helyre lehessen állítani a munkások tüntetései és a diákok tiltakozásai által megzavart rendet. Az utóbbi hónapokban a kormány és a hadsereg erejét egyre inkább igénybe vették az egyetemis­ták mozgolódásai, amelyek nemegyszer véres összeütkö­zéshez vezettek. Az egyete­misták tiltakoznak az el­avult oktatási rend ellen, a korrupció, az életkörülmé­nyek rosszabbodása ellen. Nehezíti a helyzet megoldá­sát, hogy az ifjúság szélső­séges csoportokra szakadt. A szélsőjobb- és szélsőjobbol­dali nézetektől kezdve a re­formista. anarhista eszmé­kig, a vallásos demagógiától és a dinamittó! kezdve a késekig, a tűzfegyverekig, a bank- és emberrablásig min­den eszközt alkalmaznak e a - ifjúsági csoportok. A török forradalmi ifjúsá­gi szövetség elhatárolja ma­gát ezektől az eszközöktől, Behice Borán asszony, a Tö­rök Munkáspárt titkára. módszerektől éppen úgy, mint Behice Borán asszony, a Török Munkáspárt titkára, ez a tapasztalt politikus, aki találkozásunkkor azt mond­ta: A török ifjúság egy része dinamikus, bátor, antiimpe rialista, de elfelejti, hogy csak a munkáspárttal, csak a tömegekkel lehet együtt­működni. Párt nélkül, veze­tő nélkül még az ifjúság jó­zanabb része is a jobboldal malmára hajtja a vizet. A munkáspárt feladata is, hogy felkarolja és jó keretek közé szorítsa az ifjúság tiltakozó mozgalmát, helyes célokat állítva eléjük, mutassa meg azokat az eszközöket is, amelyekkel a cél elérhető. A török baloldali ifjúság legnagyobb baja, hogy cso­port ócskákra oszlanak és csoporton belül is olyan hév­vel küzdenek egymás ellen, mint ahogy kellene küzde­niük a jobboldali erőkkel szemben. A hadsereg, amely a ke­mali hagyományok őrzőjének tekinti magát, növekvő elé­gedetlenséggel látta az ifjú­ság mozgalmát, tevékenysé­gét, a kormány erélytelensé- gét, a gyeplők lazulását, ezért is vonta meg támogatását a Demirel-kornaánytól. De vajon csak a kemény kéz hat az ifjúságra és fő­leg segít-e ez a rossz gazda­sági helyzeten, amely gyö­kere a szociális nyugtalan­ságnak? Mert ezen gyorsan és közmegelégedésre az új kormány sem tud változtat­ni. Törökországban az egy főre jutó nemzeti jövedelem mindössze 300 dollár fölött van Magyarországon majd­nem 800 dollár — az ország krónikus devizahiánnyal küzd, s vajon meg tudják-e fékezni az egyre vészeseb­ben közelgő inflációt? A nagyvárosokban az élet 1967. óta évente 7—10 százalékkal drágul. A mezőgazdasági termelés elmaradott. (A Tá­jékoztatási Hivatal egyik tisztviselője mondta némi öniróniával: „Nálunk tehén húzza az ekét, még csak nem is 16. Már az is nagy fejlő­dés lenne, ha a tehén helyett ló húzná az ekét") A törö­kök kétharmadának kenyér- keresete és exportjának legfőbb alapja, a mezőgaz­daság termelése, évente mindössze fél százalékkal növekedik. Oka ennek a még mindig meglévő és feudális maradványoktól terhes föld­birtokok elmaradottsága is, de a földreform egyelőre — és úgy látszik még sokáig — várat magára, csak válasz­tási ígéret és a képviselők közötti „nesze semmi, fogd meg jól” vitaprogram marad. Az iparosítás napirenden van Törökországban, mosta­ni ötéves tervük célkitűzése az iparosítás, a közlekedés fejlesztése. Amíg azonban az ipari termelés 1967-ben még 12,3 százalékkal növekedett, tavaly már csupán 3,6 száza­lékkal. Az ipar 50 százaléka magánkézben van és egye­lőre nem látni azokat a té­nyezőket, amelyek az iparo­sítást meggyorsíthatnák. Pedig az ipar fellendülésé­től várják a kulturális fel­lendülést is. Jelenleg a la­kosság 50 százaléka analfa­béta, írástudatlan. Falun kü­lönösen a vallási fanatizmus akadályozza a felvilágoso­dást, a falu lakóinak egy ré­sze középkori állapotokban él. A Boszporusz partján ül­dögéltünk éppen, amikor a rádió bemondta: Az egyik faluban hatan estek áldoza­tául két család vérbosszújá­nak. A nők iskolába járásá­ról is különös vélemény jár­ja: minek tanuljon, úgyis férjhez megy. a földeken végzett munkához pedig nem kell iskola. Mint ahogy nem kell a „kukucskáló há­zak” lakóinak sem, akiknek csak a szerelemhez kell éri teniük. De a nők lebecsülése még az állami intézményekben is megmutatkozik. Hivata­lokban, intézményekben alig látni nőt, férfiak szolgálják fel a teát, a kávét, a szállo­dákban férfiak takarítanak, az üzletekben és éttermek­ben is inkább csak férfiak dolgoznak. Ez sincs enyhén szólva „szinkronban” a nők felszabadításával, amiért Atatürk olyan bátran és kö­vetkezetesen harcolt. Bizony, szükségesek még a „lépések a társadalmi igaz­ság irányába”! A „reformok kormánya” s napokban statáriummal, ka tonai beavatkozással b;?' nyitotta: minden es-' felhasznál a „reformok dekében. — még a ka to . diktatúrát is. (Folytatjuk^ Ez a kép a legnagyobb isztambuli lapban, a Milliyet­ben látott napvilágot. Most is hasonló események ját­szódnak le Törökország tartományaiban?

Next

/
Oldalképek
Tartalom