Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-30 / 101. szám

A szép munka Beo^f vaslemez. Ez a padló; Súlyos vaskorlátok. Ezek mu­tatják a bejárható világot. Morajló, hatalmas gépek. Ezek diktálják az itt levők munkájának ritmusát. Nehéz vegyszer- és olajszag a leve­gőben. Ezt lélegzik be mű­szak alatt. Gumicsizma. Or­mótlan munkaruha. Hőség, a verítéket törlő kéz maszatos nyoma az arcon. Megszokott kép. Fölvillanhat a televízió képernyőjén., szerepelhet új­ságcikkeikben, megörökíthe­tő fényképen. Csak a részle­tek változnak. A recés vasle. mez helyett töredezett, olaj­tól feketésre vált beton a padló. A vaskorlátok helyett magufc a gépek szabják a kö­zöttük járható keskeny utat. A részletek változnak, a lé­nyeg azonos: élő, s éltető üzem. Munka. Értéket terem­tő emberi tevékenység. Ott, a vegyszer- és olajszagú le­vegőben. a harmadik ötéves terv legnagyobb szülöttének, a Dunai Kőolajipari Vállalat oldószeres paraffinmentesítő üzemének moraj ló gépei mel­lett mondja ki egy kölyökké­pű technikus: „szép munka ez!” Frázis? Komolyan gon­dolta, mert hisz annak értel­méből, amit tesz. amit csi­nálnia kelL Pedig főnökei vannak, akik nem mindig kedvesek, akik utasítanak. A levegő nehéz, a munka pisz­kos. Mégis: szép munka. Mi­től, miért szép a munka? Ak­kor is. ha piszkos? Ha nehéz? Marx mondta ki a történe­lem új irányát is kirajzoló megállapítást: a munka em­beri szükségletté válik a jövő társadalmában, a szocializ­musban. Illúzió lenne ma ar­ról beszélni, hogy ez így van? Már ma is vannak — s nem is fehér hollóként —, olya­nok, akik számára az élet egyet jelent a munkával. Mert elégedettek vele. örö­müket lelik benne, mert ér­telmét látják. Nyomon követ­hetik. miként épül be mun­kájuk a nagy egészbe, mi­ként válik annak szerves, so­ha többé él nem különíthe­tő, alkotó részecskéjévé. Van közöttük kétkezi munkás épp­úgy. mint a szellem szerszá­mát alkotásra fölhasználó. Találni járműlakatost, fúró­mestert, mérnököt, mindenfé­le foglalkozási ágban lelni embert, aki bittel mondja: szép munka. Szép munkát csak olyan ember végezhet, aki a helyén van. aki ügy érzi, hogy amit ő csinál, s ahogyan csinálja, aat más és úgy nem tudja Elikészfti tanfolyam A művelődésügyi minisz­ter most megjelent utasí­tása értelmében a gimná­ziumok és a szakközépisko­lák — a fizikai dolgozók te­hetséges .gyermekei felső­fokú továbbtanulásának elő­segítésére — matematikából és fizikából felvételi vizsgá­ra előkészítő tanfolyamokat szervezhetnek. A tanfolya­mok kétévesek: a középis­kola harmadik osztályában kezdődnek, a negyedikben folytatódnak és az érettsé­giig tartanak. A minél ered­ményesebb kollektív és egyéni foglalkozás érdeké­ben egy-egy tanulócsoport létszáma 15-nél nem lehet több. Egy tanfolyamon több középiskola diákjai is részt vehetnek. Az utasítás felhívja az igazgatók és a szaktanárok figyelmét, hogy már a má­sodik osztályban válasszák ki a fizikai dolgozók gyer­mekei közül azokat, akiket alkalmasnák tartanak fel­sőfokú továbbtanulásra. A rendelkezés lehetőségei biztosít a szaktanár jutal­mazására, ha kiemelkedő munkája eredmények-'1' csoportjából az induló lét­szám legalább 70 százalé­kát felveszik felsőoktatás: intézménybe. Rendkívüli fel- jebbsorolásban részesülhe az a pedagógus, akinek cso­portjából az induló létszán M, vagy annál nagyobb szá ißtMtoß wasak .feL ŰWTs) megtenni. Mégis: ritkán, s akkor sem eléggé alaposan figyelünk, adunk erre. A munka pszichológiája és szo­ciológiája tudomány, ma már az, de ezt a tudományt csak­is a gazdasági—társadalmi alapok szocialista formája tudja igazán kibontakoztatni. A gazdasági—társadalmi ala­pok adottak, szocialisták. Mégis: vannak, akik nem hisznek munkájukban, lené­zik azt, mert rossznak, értel­metlennek. semmiféle örömöt nem tartogatónak ítélik meg. Miért? Mert látják, elég. ha összeütik a bútor eresztéke­it, eldolgozni, enyvezni, szá­radni hagyni nem kell. Elég, ha fölsikiccelik a vázlatot a papírra hisz’ úgysem lesz meg a kellő anyag, a mikron pontosságú megmunkáláshoz a szükséges gépkapacitás. Ügy vélik: elég az, ha meg­magyarázzák, miért silány az, ami silány? Elég? Kinek kell az ilyen munka? Kinek lehet elég? Embertelenebb, erkölcs­telenebb. lealázóbb, mint az értelmetlen, a céltalan, a si­lány. munka nincsen. Szép munka — csúnya munka. Jó munka — rossz munka. Egyszerű, iskolás pár­huzamok. Pöttöm gyerekek írogatnak ilyeneket a füze­tükbe szorgalmi feladatként. Csöpp praclijuk szorítja a tollat, nyelvüket is kidugják szájukon a nagy igyekezet­ben, hogy — szépre sikerül­jenek a betűk, egyenesek le­gyenek a sorok. Szépre? Igen! Már a gyermekben, az alig nyíló tudatú emberpalántá­ban megvan a szép munka, az értelmes erőfeszítés iránti vágy, akarat, elszánás. mind­az, ami kényszerűből, mu­szájból, nyögve végzettből mássá, örömet, elégedettséget adóvá változtatja a munkát. A homokvárnak is szépnek kell lennie, szépnek a babára varrt ruhának, a faragott vesszőnek, a mama névnap­jára barkácsolt, ügyeskedett ajándéknak :s. Az ifjúvá, majd felnőtté serdült, érett emberből sem hiányoznak e tulajdonságok, ám az ösztön­nel kapcsolódó tudatot még sokszor csúffá teszi a közöny, a semmit nem tisztelés, köny- nyű munkát is nehézzé, rosz_ szá torzíthatják, nemhogy az amúgy is nehezet. Eltorzíthat­ják. mert a legfontosabbat: az értelmét veszik el! A kapáló, falat fölhúzó, esztergáló, tervező asztalnál dolgozó ember rövid pihenői alatt mindig fölméri, mit tett, meddig jutott. Tekintete jól— esően simít végig a gyomtól tisztult növénysorokon, a ha­barcs ölelte téglákon, az újat körvonalazó tusnyomokon, ha tudja,.; Ha tudja, hogy nem marad ebek harmiincadjára a termés, nem döntik le a fa­lat. mert közben mást gon­doltak. vagy éppen valamit elfelejtettek, nem fuserálják el a tervet a kivitelezéskor. j. Ha tudja hogy munkája va­lódi értéke és haszna szabja meg rangját, hitelét mások előtt, ha tisztában van azzal, hogy pontosan azt tette, amit tennie kellett, mert ezt vár­ták tőle, M. a MOTTÓ: A Gyöngyösi MÁV Kitérő - gyártő Üzem 1970. évi mun­kájának eredménye alapján elnyerte a Minisztertanács és a SZOT Elnökségének vörös vándorzászlaját, a He­ves megyei pártbizottság kongresszusi versenyokleve­lét és a MÁV vezérigazga­tósága, valamint a vasutas szakszervezet elnöksége ál­tal a felszabadulási jubileu­mi munkaversenyre alapí­tott oklevelet. A gyár dol­gozói ma délután az üzem nagycsarnokában tartják eb­ből az alkalomból ünnepsé­güket. Az új gazdaságirányítási rendszer hozott változást a MÁV Kitérőgyártó Üzem éle­tében is Gyöngyösön. Bár jellegét tekintve továbbra is megmaradt az üzem a MÁV kiszolgáló egységének, de a mechanizmus szele felfrissí­tette a légkört, igaz. új igaz­gató is került a, gyár élére Koller György személyében. Amíg korábban a kerítésen belüli munkanélküliség ve­szélye kötötte le az emberek energiájának jó részét, őrölte idegeiket a vezetőknek és beosztottaknak egyaránt, most már a termelés folya­matossága és tervszerűsége biztosított Könnyebb ezt így kimondani, mint a gyakor- latiban megvalósítani. Erről a témáról váltottunk gondola- tokat az igazgatóval, mivel ezt teikinthetjük a legizgal­masabb kérdések egyikének. A megoldás megkövetel bi­zonyos manőverezési készsé­get de gyártási tapasztalato­kat is. Hiszen a MÁV a meg­rendeléseinek egy részét csak KISZ-védnökség az üzem felett*** Kitüntetett fiatalok között A Mátraalji Szénbányák petőfibányai gépüzemének a bejáratánál hatalmas dísz­fa! fogadja az érkezőt. A színes dekorációk között, a fő helyen egy piros alapon, gazdagon hímzett zászló fe­szül: a KISZ-kb vörös ván­dorzászlaja .,. — Harmadszor nyertük el — tájékoztat büszkén fiatal kísérőnk. — Most már vég­leg nálunk marad. Azt hi­szem, meg is érdemeljük! A három évig tartó ver­seny történetét kutatom a kitüntetett, lelkes fiatalok között. Kétszáztízen vannak. Nem beszélhettem vala­mennyiükkel, de akit meg­szólítottam, lelkesen szólt. — Nemrég dolgozom . az üzemben. Tavaly október­ben szereltem le, akkor jöt­tem ide. Először nagyon rossz volt, nem találtam a helyem. Aztán egyszer meg­kérdezték tőlem: folyta­tom-e a KISZ-munkát?... Igennel válaszoltam. Egy­más után jöttek a taggyűlé­sek, a változaton progra­mok. — Melyik volt a legérde­kesebb? — Az új szerelőcsarnok festése. Társadalmi mun­kában csináltuk meg. Sokat dolgoztunk, s hajtottunk is, mégsem mondta senki sem, hogy fáradt... Egészen más volt ez, mint egy sima mű­szak. Damó Sándor 1906 óta KISZ-tag, ő mondta ezeket a szavakat. S szerinte ez is hozzátartozik a teljes kép­hez. Fiatal fiú áll a munka­padnál. Amikor befejezi a mérést, megszólítom: — Mivel töltőd a szabad idődet? — Nagyon szeretek olvas­ni, főleg fantasztikus regé­nyeket. Találkozni szok­tunk a barátokkal, aztán együtt elmegyünk moziba, vagy a KISZ-klubba. Bár néha baj van a program­mal. az esedékes negyedévet meg­előző hónapban adja le. En­nék zökkenők nélkül csak úgy lehet eleget tenni, ha a vezetés tud számítani, kal­kulálni. Hogy mennyire fontos az egyenletes és folyamatos le­terhelés a munkahelyekein, azt nem kell különösen ma­gyarázni. A szervezetlenség, a bizonytalankodás bomlaszt­ja, a fegyelmet, elkeseredést, és idegenkedést szül, ami csak ronthat a teljesítménye­ken. Ezt a buktatót kell el­kerülni. Hogy ezt milyen jó hatással voltak képesek a gyöngyösi üzemben megten­ni, arra nagyon mutatós szá­mokat lehet idézni. Tavaly 245 millió forint termelési érték előállítását tervezték, de végül ennél há­rom és fél millióval teljesí­tettek többet. A költségeket 211 millióra becsülték az elő­készítés idején, végül egy­milliót megtakarítottak. Mi­vel a költségek csökkentése együtt járt a termelési érték növelésével, végül az önkölt­séget 1,6 százalékkal szűkí­tették. Következésképpen a nyereségük is több lett, mint Sokat törődtek az anyagok­kal való takarékoskodással, a munkaszervezés hatékomysá - gával és a műszaki fejlesz­téssel. Ezeknek a törekvések­nek az eredménye nem ma­radt el. Még itt szokták ki­emelni a mun fcáverseiiy kö - vetkezményét is Ennek ered­ménye éppen ötmillió forin­tot tesz ki. Ezek után reálisnak érzi mindenki a megállapítást • az üzemben jó hangulatban folvt a termelés. Az utóbbi évek­ben már kiegyensúlyozott lett a munka. Az idén 242 milliós tervet állítot’Ak ócsze. Kérdezhet­nénk: máért nem többet? Az üzem nem piacra dol­gozik. hanem kiszolgáló te­vékenységei folytat. Minde­nekelőtt a MÁV ilyen igé­nyeit kell teljesítenie. De csak az igények mértékéig termelhet, A termelési érték szintjét ez a tényező szabja meg. De az üzem teljesítő­képeségét is ez a 242 millió fejezi ki Van ugyan meg­rendelésük a MÁV-on kívül amennyivel számoltak. En­nek tervezett mennyisége 13,5 millió volt, a tényleges nyereség viszont nyolcmillió­val lett több. Méltán büszkélkednek az­zal a gyöngyösi üzemben, hogy a tervhez viszonyítva is több mint öt százalékkal tud­tak növelni a termelékenysé­get. más cégektől is, bizonyos ter­mékeik pedig a villamoshá­lózat fejlesztését segítik, de a kitérőgyár legfőbb teendő­je mégis a MÁV szolgálata. Hogy ezt mennyire a ki­vánalmaknak megfelelően végzilc, arra bizonyíték a fe­lettes szerv már kinyilvání­tott elismerése is. (gmf) akitől lényegesen kevesebb lügg, de azért ő az ígéret végrehajtója és láttam is, amint kis koesim már ka­nyarodik is a mosó ajtaja elé. Amikor kél órával ké­sőbb megjelentem, a ko­csim még ott állt. — Hogy mikor? Dél­után... Igen, csak délután! — mondta egy másik ..tő- 1 csokin inrienfügg” és úgy nézett rám. ahogyan az. idcgosztálybeli gyakorló ápolók szoktak az örök Na­póleonokra nézni! (—ó) Mmüsm, £* 1971, április 30,, péntek / Megerősödött a kitérögyár Mit ér az ember... ... ha újságíró? Ara­nyat? Gyémántot? Gyors izervizt? Azt! Mond- ■a nekem. nevem hal­latán és egy számára tetsző ükkemre emlékezve az IFIT egyik „tőlesokmin- lenfügg”-je, hogy két óra núlva szerény kis koesim -eljes szerviz utáni pompá­jában ott fog csillogni elől- ;em. Ha már ugye líjságíró vagyok és azt a cikket ír­tam ... — Magának? Aki azt ír­ta... Aki újságíró... — nondta, hogy meg akar­tam csókolni a világot hol - iogságomban és érezve íreztem. hogy jól választot­tam: hajdanán érdemes ú.i- iágírónak lenni! Adtam ti- f tokban égy húszast azért"* ierkentőoek egy másiknak. — Szerinted mivel nyer­teseik el újra a vándorzász­- lót? — A munkánkkal, a kö­zösségi életünkkel. Nekem az tetszik a legjobban, hogy mindent közös megegyezés­sel, megbeszélés után csi­nálunk. így mindenki tud­ja, hogy mit miért teszünk, így volt ez a sportnál, a társadalmi munkánál, a ki­rándulásnál is. A klubmun­kán lehetne még javítani, akkor még jobban együtt lenne a fiatalság... — mondja Vagy László. A három alapszervezet csúcstítkára Karcagi István. — 1969-ben az elmúlt ti­zenkét év munkáját értékel­ték. Akkor — mint a legré­gebben alakult szervezetet — a vörös vándorzászlóval tüntettek ki bennünket. Nem hagyhattuk, hogy elvegyék tőlünk. S 1970-ben másod­szor is nekünk ítélték a jó szervezeti, közösségi mun­kánkért. Tavaly újabb ter­vünk vált valóra: helyi védnökséget vállaltunk az üzem 35 milliós rekonstruk­ciója felett. Valamennyien keményen dolgoztunk azért, hogy még a tél beállta előtt termelni lehessen például az új üzemrészben. Mindemel­lett pontról pontra teljesí­tettük az akcióprogram fel­adatait is. Közben sportol­tunk. Öt sportág közül a versenyeik során három csa­pat- és két egyéni győzel­met arattunk. Jól sikerült a Lenjn-centenárium rendez­vénysorozata is, sőt 19 alap­szervezet közül az első he­lyen végeztünk a lajosházi emlékversenyen. A termelő- munkában elért eredményei­ért 11 KISZ-fiatal lett ki­váló dolgozó, többet} dicsé­rő oklevelet kaptak — vála­szol a munkapadja mellől elszólított csúcstitikár. — A zászló végleg itt ma­rad. Mi jöhet ezután? — Nem nehéz válaszolni, mert már ezt is eldöntöttük. Sikerült megszerezni az el­ismerést, megvan a zászló, most bizonyítani fogunk, : Hadd lássák, hogy jó hely- I re került. S innen mindent újra kezdünk, csak most már magasabb szinten és I követelményekkel... Ha így folytatják, bizo­nyára ez is sikerülni fog!- ____ Szilvás István „M inden tervet együtt beszéltünk meg...” — mondta a fiatal KISZ-tag, Nim Lösdá* Ü&Bä Gizeüai

Next

/
Oldalképek
Tartalom